Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. JOnfos S. KÉT KEZSZORITAS KOZOTT... FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Nem szégyellem, kíváncsi­ság hajtott megismerkedni a somogyjádi Kovács Pálnéval, akinek keze munkáját párat­lanul szép cifraszőttesek di­csérik mindennél hitelt ér­demlőbben, ékesszólóbban. Egyik nap megnéztem a so­mogyjádi asszonyok kézimun­ka-kiállítását. Alkalmi jármű­vön utazva nem volt lehetőségem felkeres­ni a szőttesek alkotó­ját. Másnap viszont, őszinte 'örömömre, is­mét Somogyjád felé vitt utam. A borongós idő meg a kora reg­geli órákban kereke­dett zápor még a Ke­zemre is játszott. Ha ez nem történik, bi­zony nehéz lett volna megtudnom, nogy Kovács Páíné a ter­melőszövetkezet me­lyik földdarabján ka­pál munkacsapatával. Illetve ném is rátalál­ni lett volna nehéz, inkább csak beszél­getni, mert dolog közben az emberek — kivált a mezőn — nem túlságosan sze­retik a messziről jött beszél­gető társat. Miért? Mert erre nem lehet tréfásformán rári- pakodni, hogy ott a kapa, fog­ja, lehet beszélgetni a kukori- casorban haladva is! Mondom, szerencsém volt: Kovács Pálnét — akiről alig tudtam többet annál, hogy művésze a dél-somogyi cifra­szövéseknek — otthon talál­tam. A ház körül tett-vett, és miért mondjam, hogy örült személyemben a váratlan ven­dégnek, amikor láthatóan nem örült! Én pedig megértem. Már csak azért is, mert a ház körül adódó munkák sem csi- nálódnak, tenni kell őket, ha a gazdasszopy azt akarja, hogy otthon is rend legyen. Viszont ha láttam volna már, hogyan olvad el egy szempil­lantás alatt a jég, ehhez ha­sonlíthatnám azt a változást, ami a finoman szabott, nap­barnított arcom végbement az első szó után. Szőttesek! Ez volt a varázsszó, és köz­lékeny derűbe olvadt az imén­ti ridegség. Most rajtam Volt a sor a hidegülésben, mert ke­zemben éreztem az előbbi kéz­fogás »ízét«. Az érdes, kidol­gozott kéz gyenge szorítását. Csakhamar kiderült, hogy nem oktalanul. Családjával tíz év­vel ezelőtt került Kovács Pál- né Somogyjádra, és bizony nem sző mostanában, legfel­jebb csak akkor, amikor haza- hazamegy Tótújfaluba, ahol szövőszékét hagyta. Az ilyen látogatás pedig ritkán esik meg. Miért nem sző, nem sajnál­gssg ja-e elherdálni igazán kivéte­les képességét, nem hiányzik-e a szövőszék? A reggeli zápor nem volt olyan sűrű, mint ahogy most záporoznak a kérdések. Várat­lanul éri. De szíve szerint va­ló dolgokat fürkészhetek, mert nem mondja, hogy mi közöm az egészhez. Hiszen szereti, na­gyon is szereti ő a szövést, de hát... se anyag megfelelő, se idő. Térítőkből, egyebekből van elege. Aztán sem ruklá- véban, sem biklávéban nem járnak már régen. Igaz, egy­szer vendégek kérésére felöl­tözött horvát népviseletbe Bo- gáton, de kinevették. — Ö, azok a drága holmik! Nagyon megharagudtam rá­juk! — mondja szégyenlősen. Ami azt illeti, jogos volt a megharagvás, mert a ruklávé — cifrán szőtt, bő ujjú blúz — és a négy méter széles anyag­ból készülő biklávé — szoknya — csakugyan drága viselet! Majd minden darab olyan, hogy ijem egy tájmúzeum két kézzel kapna utánuk. De őr­zik, szinte kegyelettel vigyáz­William Blood nem mindennapi ember. Maga a megtestesült nyugalom. Az a meg­győződése, hogy a lelkinyugalommal le­het a boldogsághoz jutni. Legnagyobb erénye, hogy sohasem zák ezeket a ruhadarabokat, s? néha még fel is veszik, olyan? kivételes alkalmakkor, mint aj lakodalom vagy a temetés. Szóval azért nem sző Kovács Pálné, mert nem lehet kapni masinafonalat, a házilag elő­állított kenderfonál meg nem alkalmas, legfeljebb csak tö­rülközők, abroszok szövésére. Se piros és fekete rávető, se fehér fölvető fonál nem kap­ható. — Otthon szőnek még. Ken-(• veszti ei lelki egyén­ei érből. Lepedőt, abroszt... < * súlyát. Fölénye óriá­Abrosz! Érdekes szokás fű-l1 si. William nem is- ződik ehhez. Délszláv vidéke- (i mer félelmet, hara- ken még ma sem mennek ab-(l got, gyűlöletet és rósz nélkül a mezőre dolgozni,('kapzsiságot, a nők és és ha megered az eső, ezt te-f a betegségek nem rítik magukra a fedél alá sie-(Ihatnak rá, különösen tők. (la betegségekkel Nem fáj a szíve a cifraszö-11 szemben immunis, vésért? De bizony, hogy fáj!»Ezért azzal keresi ke- Csak mikor szőne és kinek? Kinek, hát mindenkinek! Kalauzom, Mihalovics Jenő­vé tanító mondja, hogy sokan biztatják a faluban Rozikát a szövésre. Sőt akár meg is ke­resik az útját, hogy dolgozhas­son a Népművészeti, Háziipari Szövetkezetnek, ha akar. — Kell valakinek ilyen pa­raszt-dolog? — kockáztatja^ meg gyenge ellenvetésként. Én azonban tudom, hogy, nem lesz békéje se magával, se a falu asszonyaival, míg ide Ember a Holdon w-r" v’.~ I nyerét, hogy ember > létére »kísérleti i nyúl«. Tengeribeteg- (ség, hidegrázás, ko­paszodás, beri-beri — I mindezt kipróbálta [már. És mindig testi- I leg, lelkileg egészsé- I gesen került ki mdn­► denbőL Amikor elbo- jcsátották az Országos Náthakutató Köz­pontból, az atomköz­pont professzora, Da­vidson alkalmazza, s kiképzi a Holdba va­ló utazásra. Sok-sok kaland és mulatságos helyzet után jut el William Blood odáig, hogy elindulhat a Holdra A leszállás tervszerűen történik. Rádióösszeköttetést teremt az intézetben izguló tudósokkal. nem kerül a szövőszék. Még tanítvány-jelöltek is akadnak. ígéri, hogy ismét munkába áll a szövőszék. S én nem hin­nék — sok rossz tapasztalatra emlékezve — a szónak, ha is­mét nem érezném az érdesre# dolgozott asszonyi kéz szőri tá-r sát. Mennyire más ez a kézfő-? gás, mint az előbbi!' Ez azt^ mondja, hogy ezután születnek csak e kéz alatt a legszebb délszláv szőttesek. . Ügy legyein! f László Ibolya y Dig Immár hetven éve játsszák a világ ope- raszínpadain az ope­rairodalom egyik ki­magasló alkotását, a Pique Dame-ot. De a tömegek közkincsévé azonban igazán most válik, amikor a mo­zivásznon a legtávo­labbi falvakba is el­jut Tyihomirov, a film rendezője már a második Csajkovsz­csaszar ♦ palotáját? Olasz régészek a római Pala-'- tinus-dombon végzett ásatások során feltehetően Augustus császár palotájának maradva-, nyaira bukkantak. Gondos munkával már két, gyönyörű, freskókkal díszített termet < hoztak felszínre. f kij-operát viszi film­re. Az első az Anye­gin volt. A szerepe­ket a legkiválóbb szí­nészekkel játszatta cl, az énekeket pedig a Szovjetunió legjobb operaénekeseire bíz­ta. A Pique Dame fő­hősét, a csinos ifjú tisztet Oleg Sztrizse- nov alakítja. Láza sze­repét a tizenkilenc éves Olga Kraszina, a Filmművészeti Főis­kola hallgatója játsz- sza. Ezt az operafilmet nemcsak Csajkovsz­kij. csodálatos zenéje teszi felejthetetlenné; a filmalkotás gyönyö­rű felvételeivel, pa­zar színeivel is nagy tetszést arat majd. JCu l'ifLŐl'tEI'tk Kusza sorokat olvasok, öt fiú és lány első riportját. A körülményeket nem ismerem, nem is érdekelnek túlságosan. Leköt a sorok olvasása, a lá­tásmód és a gondolatébredés, mely a nyolcadikos gyermekek dolgozatain szembetűnő érdek­lődésről tanúskodik ... A téma azonos: Tanulnak a felnőttek... A gondolat nem tőlük ered­het, bizonyára irodalom sza­kos tanáruk segített észrevé- tetni egyetlen gyöngyszemet a falu életéből. Nagyon érdekes és sokatmondó gyöngyszemet. Érzem, a pedagógus mondatni akart valamit általa, többet, mint amit a műfaji gyakorlat megkíván. Nem beszéltem a tanárral, mégis meggyőződésem: isszo- nyúan kíváncsi volt. Észreve­szik-« a gyermekek a témában rejlő nemes tartalmat, és ho­gyan veszik észre? Ki tudják-e fejezni az erőfeszítést és áldo­zatot, melyet önszántukból s kedvvel vállaltak a felnőt­tek? ... A kis ’ riporterek gondolatai között pedig ilyesmire bukkan­nék: — Ezerszer hallottunk már arról, hogy a felnőttek szem­mel kísérik minden mozdula­tunkat, s cselekvéseinkből, szorgalmunkból, magatartá­sunkból ítélkeznek. De nekünk csak most, a riport tanulása közben nyílt igazi alkalmunk, hogy papírra vessük, hogyan látjuk mi a felnőtteket... Rendkívül izgalmas a'téma, s fennkölt általánosságoktól mentesek a riportok, őszinték, igazak . .. •■Este van. Az utcát járom, hogy valami érdekeset talál­jak. Már-már lemondtam min­denről, amikor dörmögö han­got hallok a néptelen utcán. Két aktatáskás ember megy a túlsó oldalon, vitatkoznak: — Hát pedig úgy volt, hogy á plusz bé ... — Inkább fordítva, á mínusz bé... Nagy Dani így vezette be ri­portját, s a többiek is hangu­latfestéssel, az alvó falu képé­vel fejezik ki az áldozatválla­lást, véleményüket a felnőttek fizikai munkájának szellemi folytatásáról. Porga Pistát kutyaugatás ve­ri fel álmából (milyen megka­pó indítás!), s úgy fedezi fel Kiss hajós, Kovács Sándor és Felde Jóska bácsi hangját. Az­tán kikukkant az ablakon: »A falu holdvilágban fürdik. Jól látszik a három bekecses, prémsapkás termelőszövetkeze­ti brigádvezető alakja.« A hajszálcsövességen vitat­koznak odakint, s a kis ripor­ter agyában ilyen gondolat születik: »Vajon mondhatott-e tizenöt évvel ezelőtt ilyet az ember? Nem! Otthon üldögélt család­jával a kandallónál, és ■ arról beszélgettek, hogy miből fizes­sék ki azt a sok adót, amit ki­vetettek rájuk.« Kiss haci fekete Wartburg­ján érkezett Szóládra. Kocsi­ját nyikorogva megállította, kiszállt, s elcsodálkozott, mert a ház előtt csoportosuló embe­rek »azon vitatkoztak, hogy hogy osztunk törtet egész számmal. Hát már ebben az el­dugott kis községben is tanul­nak az emberek?« így teszi fel a kérdést sokat­mondón. Aztán. Halász Gab­riella sorai ötlenek szemembe: »Odamegyek az egyik asz- szonyhoz (mert itt azok is van­nak), és megkérdezem: — Mi a foglalkozása? — Varrónő vagyok — feleli. — Nem lenne jobb most otthon varrni? — Nem — mondja —, mert itt sokat tanulunk, és így a gyermekeinknek is tudunk majd segíteni a tanulásban. Nem zavarom tovább. Le­ülök az egyik padba, figyelem a tanítást. Mint a vizet a szi­vacs, úgy isszák az új fogalma­kat.« Megkapó Csapó Márta őszin­tesége is, ragaszkodása riport­alanya szavaihoz: »Egy idősebb bácsi mellé ülök. Megkérdem tőle: — Bácsi, szeret-e ide járni? ö azt feleli: — Jobb volna a komámnál a disznótoros vacsorán üldö­gélni. De valami miatt nagyon szeretek jönni. Tudom, hogy nem árt, ha valaki művelődik és tanul egy kicsit.« Tizennégy esztendős gyere­kek, kis riporterek ítélkeztek, a szóládi iskola tanulói. . So­raik olvasása után ugyan ki merné állítani, hogy ezek a gyerekek nem látják meg a fa­lu új arcát, nem becsülik, nem értékelik a felnőttek erőfeszí­téseit? És ki merné kétségbe vonni, hogy a felnőttektől ez az egyik legszebb, legtartalma­sabb példamutatás, melyet sok ezer kis riporter zár a szívé­be, elraktározza, s magával vi­szi a hosszú útra, ahol majd felnőttek vigyázó gondoskodá­sa nélkül, önmagának kell helytállni az életben ... Jávori Béla Az ‘adófelügyelő bosszúja Franz Konz nyugatnémet adófelügyelőt elbocsátották ál­lásából. Bosszúból körlevelet küldött nagyszámú kereskedő­nek és üzletembernek. A kör­levélben átadta nekik, gazdag tapasztalatait, hogy miképpen lehet becsapni az adóhivatalt. Az NSZK hatóságai a tréfát »államtitok megsértésének« minősítették, és 17 fiavi bör­tönre ítélték Konzot. , Győrben szerepelt a kaposvári Munkás Stúdió A Szakszervezetek Országos Tanácsa Győrben, a Jókai Mór Művelődési Házban rendezte meg az Irodalmi Színpadok Országos Fesztiválját. A jú­nius 3-án, 4-én, 10-én és 11-én lezajló találkozón tizenegy szakszervezett irodalmi szín­pad vett, illetve vesz részt. So­mogyot a Munkás Stúdió kép­viselte a fesztiválon. A kaposvári együttes a meg­nyitó napján, Június 3-án lé­pett színpadra. A Dunántúl cí­mű műsorát mutatta be. A Jó­zsef Attila, George Cosbuc, Hriszto Botev, Nusics, Jivi Wolker, Illyés Gyula, Erich Kästner, Takáts Gyula mű­veiből . összeállított műsort Dl/fyfoU napvá.mjáHi frwmvA Több ezer mintából választhat magának selyem és mosó méterárut! & ' I ullámkrepp 70, 90 cm sz. 25.70 Ft-tól 29,40 Ft-ig 'elén nyomott 70, 90 cm sz. 25,80 Ft-tól 32,90 Ft-ig Nyomott piké 80, 90 cm sz. 31.— Ft-tól 42,— ft-ig Nyomott karton 70, 90 cm sz. 28.70 Ft-tól 37,80 Ft-ig Pamut típusú műszál ruha­anyagok 70, 90 cm sz. 20,60 Ft-tól 37,— Ft-ig ☆ Kapható szakboltokban és az állami áruházakban (3238) nagy tetszéssel fogadta a kö­zönség. Erich Kästner Canta­te de mdnoribus című művét új színpadi beállításban adta elő az együttes. A fesztiválon részt vett együttesek szereplését június 12-én értékelik. A Munkás . Stú­dió működésének jelentős ál­lomásához érkezett azzal, hogy a ' megye határain kívül is megmutathatta tudását, felké­szültségét. Somogy! Népíap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11« Kvartja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 8. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U i|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom