Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 t Szerda, 1961. június T. dudsolc el&Hif&en »Vásároljon nálunk képesla­pot« — hirdeti két tábla a ka­posvári postán. De óriás le­gyen a talpán az, aki a min­tául szolgáló képeslapokból vá­lasztani akar. A táblákat ugyanis a rajtuk kapható la­pokkal jó három méter magas­ra akasztották. Az átlagos ma­gassággal megvert ember bosz- szankodik, hogy a posta miért csupán óriástermetű képeslap­vásárlókra számít. Akadna ugyan megoldás, el­helyezhetnék a táblákat ala­csonyabbra is. Csak akkor a bejárati ajtóról le kellene szed­ni a dísztávirati űrlapmintá­kat, amelyekből hasonlókat el­érhető és megtekinthető ma­gasságban, egy üveglappal bo­rított tábla alatt is látni. JMhcoU ócskavas A városi tanács udvarán, a kerékpár-megőrző hely alatt látható. Régebben kerékpár volt, a tanács valamelyik dol­gozója járt vele, kézbesítette a hivatalos papírokat. Egyszer valami baja esett a kerékpár­nak, s mint hasznavehetetlen jószágot félrelökték. De hogy el ne vigye valaki, leláncolták, és még lakatot is tettek rá. En­nek már jó néhány éve. Azóta leszedték a kerekeit — igaz, ott van még mindkettő a váz mellett, de a kisebb alkatré­szeket elhordták. Ami megma­radt, már csak ócskavasnak jó. Bár naponta 10—20 kerékpárt állítanak melléje, a halom ócs­kavas senkinek sem szúr sze­met. Ügy látszik, ott lesz mind­addig, amíg a rozsda meg nem eszi. Ha csak egy élelmes út­törő lánccal, lakattal együtt el nem viszi a MÉH valamelyik telepére. De akkor meg hogyan számolnak el vele? (fCuzdátlato s-zeméttáda áll igen elhanyagolt állapotban a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a postával szemben. Teteje, ol­dala melléje támasztva, földre döntve. Ha tele van, kutyák kutatnak benne. Néha-néha gyermekek — csak úgy jötték­ből — bottal az útra piszkálják a beleöntött szemetet. A fedetlen szeméttárolóból messzire áramlik a bűz. Talán majd eljut a köztisztasági hi­vatalig is, s intézkedik, hogy e nyitott bűzterjesztőt lefedjék. Vajon megérjük-e? __________________________J A PADSZOMSZÉDSÁGTÓL A KÖZÖS TANTESTÜLETIG AMIKOR HÉT ÉVVEL ez­előtt új iskolájukban összesod­ródtak, és szüleiktől távol sza­kadva egyszerre keresték egy­másban az anyai bizalmat, a testvéri szeretetet, az otthon maradt iskolatársak titkot tar­tó barátságának folytatását, még nem gondolták, hogy majdan együtt fognak dolgoz­ni. Ki nem mondott, de állan­dóan ébren élő vágyaik közé tartozott a közös szekrény megtartása tanulóéveik után is, a népes hálótermet kétsze­mélyes szobával, a padszom- szédságot — amely annyi em­lékkel fűzte össze őket —, tantermi szomszédsággal fel­cserélni, egymást kiegészíteni nemcsak a tanulásban, hanem a tanultak gyümölcsöztetésé- ben is. És a két falusi lány, az osztopáni Zsinkó Júlia és a buzsáki Misefa Anna taní­tóképzőben kötött barátsága oly erősnek bizonyult, hogy le­győzte a hivatalok ridegségét, s a friss diplomával a kezük­ben egy iskolához kerültek. Somogyfajsz lett nevelői pá­lyájuk első állomása, és ott élnek hivatásuknak immár a harmadik esztendeje. Tudom, sok összetevője van egy ember gondolkodásmódja, magatartása kialakulásának, mégis a barátságot az elsők között említem. Mert a szülők­kel való bensőséges kapcsolat, az ifjúsággal való foglalkozás hangjának megtalálása, a köz­ség vezetőivel, lakosságával való érintkezés módja, az ezer szemmel figyelő faluban való viselkedés — hogy az közvetlen, barátságos legyen, példás, ugyanakkor a nevelői tekintélyt éppen ezáltal kiala­kítsa/— nem könnyű dolog, és nem egy pályakezdő leánynak és fiúnak okozott hosszú évek­re kiható válságot. De ők — igazgatójuk, kartársaik taná­csait megfogadva, egymást fi­gyelmeztetve — elkerülték a buktatókat. Zsinkó Júlia, aki az ősztől kezdve a KlSZ-szer- vezet titkáraként több mint negyven fiatallal foglalkozik — barátságos otthont teremtve számukra —, nem panaszkodik a fiatalokra. De éppen így hall­gatnak Miseta Annára is, aki a huszonnégy tagú táncsoport- tot szervezte és vezeti. Munká­juk nagyszerűen összefonódik: egyikük az ifjúsági szervezet titkáraként alapot teremtett barátnője kulturális tevékeny­ségéhez, de segítik egymást úgy is, mint az úttörőcsapat, illetve KISZ-szervezet vezetői. Sorolhatnám a példákat, a si­keres műsorokat, rendezvénye­ket, de hadd említsem csak a legutóbbit: egyik vasárnap — természetesen igazgatójuk és kartársaik segítségével — olyan nagyszerű körzeti úttörő és KlSZ-találkozót rendeztek, hogy a fajsziak egyöntetűen állapították meg: ilyen még nem volt a községben. Fályára lépett a nemrég alakított női röplabda-csapat is, amelyben mindketten játszanak. Együtt segítenek a színjátszásban is a művelődési otthon igazgató­jának. DE NEMCSAK AZ ISKO­LÁN KÍVÜLI, sok energiát követelő tevékenységben, ha­nem az iskolai oktató-nevelő munkában is gyümölcsöztetik barátságukat. Igazgatójuk, szakfelügyelőik jó pedagógu­sokként emlegetik őket, akik állandóan keresik az új módsze­reket, az eredményesebb el­járásokat. Miseta Anna, aki az összevont I—III. osztályt ta­nítja, különösen az elsősök olvasási készségének megalapo­zásában tűnt ki ebben az év­ben, barátnője pedig a máso­dik—negyedikben nyelvtanból és számtanból ért el átlagon felüli eredményeket. Hogy elégedettek-e? Nem hálás dolog kérdezni ilyet fia­tal lányoktól, és nem is tet­tem meg. De elmondták be­szélgetés közben, hogy ebben a faluban, ahol legfeljebb a vánaormozi műsora jelent szó­rakozást, számukra a rádión és a könyveken kívül — hiszen elsősorban az ő hivatásuk a község művelődésével, igényes szórakozásával törődni — mennyit jelent egymás barát­sága, amellyel kellemessé, vi­dámmá teszik szabad percei­ket. Mert csak erről beszélhe­tünk. Percekről. Délután pél­dául nemegyszer rohannak vissza úgy az iskolába, hogy csak kenyeret, szalonnát ha­rapnak sebtében. Főzni nem érnek rá maguknak, és leg­többször ugyanaz történik va­csoraidőben is. Este órák a dolgozók iskolájá­ban — itt is megosztot­ták egymás között a rájuk eső tárgyakat, kiki hajlama szerint választhatott. Színjátszó- és táncpróbák nyúlnak bele az éjszakába. Nem panaszképpen, inkább magukkal, munkájuk­kal, eredményeikkel elégedet­ten mondják el mindezt. NEM CSODÁLKOZHA­TUNK, ha legfőbb vágyaik között a nyári szünidő mielőb­Veszedelmes tolvajbanda került lakat alá Hattagú tolvajbanda felett ítélkezett a napokban a Len­gyel tói Járásbíróság. A vád­lottak valamennyien fiatalok. Négyen pécsiek, az ötödik bu­dapesti, a hatodik érdligeti la­kos. Az elsőrendű vádlott, a ban­da vezére, Vass János mind­össze 19 éves. Munkahelyét, a pécsi szénbányát 1960 májusá­ban otthagyta. Most áll heted­szer a bíróság előtt vagyon el­leni bűncselekményekért. A másodrendű vádlott, Nagy Ká­roly fiatalkorú, 16 éves. Több- rendbeli vagyon elleni bűncse­lekmény miatt a pécsi megyei bíróság egyévi próbára bocsá­totta. A banda harmadik tagja, a 20 éves Strausz Zoltán buda­pesti lakos is önkényesen hagy­ta ott a pécsi szénbányát a múlt év júliusában, ö is bün­tetett előéletű. Lopásért, tiltott határátlépésért öthónapi bör­tönre ítélték. Tóth Tibor 19 éves. Érdligetről került a pécsi szénbányához, ő is önkényesen lépett ki onnan. Nyolchónapi börtönnel sújtották orgazda­ságért, lopásért. A húszéves Hantosi Andor a pécsi hőerő­művet hagyta ott önkényesen. Különböző lopások miatt 13 és fél hónapot töltött az aszódi javítóintézetben, s bűnszövet­kezetben elkövetett lopásért hathónapi felfüggesztett bör­tönre ítélték. Makarész József is önkényesen hagyta ott mun­kahelyét, a pécsi hőerőművet. 25 éves, 6 a banda legidősebb tagja. Két évet töltött az aszó­di javítóban, négyszer ítélték el lopás miatt összesen 44 hó­napi börtönre. A díszes társaság Pécsett szövetkezett. A Tettyén volt a rejtekhelyük. Innen indultak a lakások feltörésére, s itt hatá­rozták el, hogy »munkahelyü­ket« átteszik a Balaton-partra. 1960. július 21-én érkeztek Ba- latonakarattyára, s mindjárt be is mutatkoztak. Feltörtek és kifosztottak két villát. Még az­nap Zamárdiban is feltörtek egy elhagyott villát. Megálla­podtak abban, hogy a lopott holmit Strausz Budapestre szállítja, értékesíti, s a pénzen osztoznak. Számításukba azon­ban egy kis hiba csúszott. Strausz nem tudta megállni, hogy Budapesten is ne »dol­gozzék«. Lopás közben tetten- érték, s a Fővárosi Bíróság két­évi és négyhónapi börtönre ítélte. Vass és Nagy közben folytatta a Balaton-parti vil­lák feltörését. Balatonszárszón, Bogláron, Fonyódon, Fonyód- ligeten, Alsó-Bélatelepen, Ba­la tonfenyvesen 14 villát fosz­tottak ki. A banda tagjai később is­mét Pécsett találkoztak. Ki­dolgozták újabb »haditervei­ket«. Több víkendházat törtek fel Harkanyfürdőn, présházat Pécsett. Betörtek a pécsi havi­hegyi templomba, kifosztották a perselyeket. Lopni akartak a székesegyházból is. Bemásztak az egyik toronyba, de a temp­lomba már nem tudtak beha­tolni. Nem sokkal ezután be­törtek a szigeti külvárosi templomba, s a perselyekből 2000 forintot elloptak. Ezután ismét a Balaton-parton ütöttek tanyát Máriafürdőn két villát, Balatongyörökön egy préshá­zat, a fonyódi horgászszigeten hat víkendházat fosztottak ki. A Lengyeltóti Járásbíróság Vass Jánost 5 évi börtönre, 5 évi jogvesztésre, Nagy Károlyt 2 évi börtönre, Strausz Zoltánt l évi és 8 hónapi börtönre, 3 évi jogvesztésre, Tóth Tibort 4 évi börtönre, 5 évi jogvesztés­re, Hantosi Andort 2 és fél évi börtönre, 4 évi jogvesztés­re, Makarész Józsefet 1 évi börtönre ítélte. bi megérkezését említik, amit valóban megérdemelt pihenéssel töltenek el a mozgalmas, ered­ményekben gazdag tanév után. Miseta Anna a Balaton-partra készül, Zsinkó Júlia pedig az NDK-ba utazik jutalmul a KISZ-ben végzett jó munká­jáért, hogy szeptemberben pi­henten, frissen álljanak neki iskolai és iskolán kívüli mun­kájuk folytatásának, további szép terveik megvalósításának. P. L. 350 somogyi gyerek nyaral a megyei tanács balatoni üdülőiben A megyei tanács balaton- szárszói gyermeküdülője má­jus végén kezdte meg az üdül­tetést. Az első két csoportban óvodás korú gyermekek nya­ralnak. Szeptember 12-ig öt ál­talános iskolásokból álló cso­port tölt a Balaton partján két- két hetet. A Zó ja Gyermekott­honból, a szöllőskislaki és öreglaki lányotthonból csak­nem ötven gyerek utazik a szárszói gyermeküdülőbe. A tanács felújította az üdülőt, fá­sította az udvart, hogy jobb körülmények között tölthessék szabadidejüket a nyaraló gye­rekek. A fiatalok naponta öt­ször kapnak enni. A balatanmáriai gyermek- üdülő június 26-án nyitja meg kapuit. Az ide érkező iskolá­sok minden kulturális és sport- lehetőséget megtalálnak majd. A csoportok kiránduláson is részt vesznek majd. Négy cso­portban háromszáz somogyi is­kolás tölti itt szünidejét. A földvári camping első fecskéi Borús az idő, hűvös szél ci- bálja a zászlórudakra felhú­zott magyar és NDK-zászlókat, amikor belépünk a balaton- földvári camping kapuján. Előzőleg végigjártuk az egész déli partot, de sehol egy árva táborozóra sem akadtunk. Igen kíváncsiak lettünk, amikor a tábor gondnokától arról érte­sültünk, hogy előző este meg­érkeztek. az első »camping-fecs- kék"". Vajon kik ezek a bátor emberek? Az üresnek és kihaltnak lát­szó 1500 személyes tábor terü­letén egy szürke Volkswagen kocsi rostokol az egyik sátor előtt. Utasai — négy keletné­met fiatal — mosolyogva fo­gadnak. Ismerkedünk. A thü- ringiai Saaltfeldből jöttek. Elő­ször vannak Magyarországon, Balaton körüli túrára jöttek, és tíz-tizenkét napig szándé­koznak itt maradni. Két fiatal, az Oppfermann házaspár »■öreg« házasnak vallja ma­gát, mivel három éve kötöt­tek házasságot. Kereskedők. Brigitta, ez a szőke, törékeny termetű kislány, a társaság másik hölgytagja, megköszöni a bókot, hogy tizenhét évesnek néztem, de csak annyit árul el magáról, hogy a mezőgazda­ságban dolgozik, könyvelő. Partnere a majd kétméteres Helmuth technikus. Első benyomásaik Magyaror* szagról? Vendégszeretet, baráU ság, kedves figyelmesség; ami* röl otthon is sokat hallottak, most igazolódott. Dicsérik a mo­tel reggeli menüjét, s nagyon ki* váncsiak a jó paprikás halász* lére és az igazi magyar »Gu- lasch«-ra. — Ha az itt töltendő tiz-ti* zenkét nap alatt három kíván" ságuk teljesülne, mit kívánná* nak? Összenéznek, s szinte egy­szerre mondják: — Szép időt, szép időt és harmadszor is szép időt! Részük legyen benne. W. E. Tizenhárom kórus szerepel yasárnap a siófoki dalostaláikozón Június 11-én, vasárnap ren­dezi meg Siófokon a megyei tanács művelődésügyi osztálya a III. Országos Dalostalálkozót. Az idei dalosünnepen Liszt és Bartók emlékének adóznak a kórusok. Az ünnepséget kedve­ző időben a szabadtéri színpa­don, rossz idő esetén az álta­lános iskola tornatermében tartják meg A műsorban fellépő összes kórus kap egy emlékserleget, a kórustagok pedig emlékszalag­gal térhetnek haza Siófokról. Délután az énekkarok hajóki­rándulásra indulnak. Somogyot a kaposvári peda­gógus- és munkáskórus, a me­gyei pedagóguskórus és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak Népi Együttese képviseli. Budapestről négy énekkar ér­kezik a találkozóra. A székes- fehérvári, bonyhádi, hőgyészi művelődési ház, a Győri Tex­tilművek és a mözsi fmsz-kó- rus lép fel még a dalostalálko­zó műsorában. A III. Országos Dalostalál­kozó színvonalas, szép műsort ígér. fiiiamellenes szervezkedés bírósági tárgyalását kezdik meg A sajtó korábban hírt adott ar­ról, hogy a Belügyminisztérium szervei államellenes szervezkedés gyanúja miatt több személyt őri­zetbe vettek. Az ügyben a vizsgá­lat befejeződött. A Fővárosi Főügyészség 1961. május 29-én vádiratot nyújtott be Havas Géza püspökségi számvevő és társai: Merényi Gyula, Nobilis Gábor, Hontváry Miklós, dr. Gál- di Zoltán, dr. Barlay Ödön, d*. Ikvai László, Emődi László, Földi Endre, Lénárd Ödön, Kölley György és Tabódy István ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezke­dés bűntette miatt. A Fővárosi Fő­ügyészség Tabódy István ellen hűtlenség bűntette miatt is vádat emelt. A Fővárosi Bíróság a tárgyalást ma, június 7-én megkezdi. (MTI) Könyvkötő úttörők Ha krónikát írnék, így kez­deném: Volt valamikor régen egy lombfűrész szakkör a so- mogysámsomi iskolában. Job­bára a fiúk jártak a foglalko­zásokra, mivel a lányok közül csak egynéhányon éreztek ked­vet és hajlamot a vékony, ré­teges lemezek megmunkálásá­hoz. Varga Imre tanító gon­dolt egy merészet, s egy nap megalakította a könyvkötő fiúk is ott voltak vasárnapon­ként az iskolában. Segítettek az. ívek szedésében, füzettartó­kat készítettek. Aztán egyre többen elmaradoztak, csak a lányok jártak változatlan szor­galommal a szakkörbe. Bekö­tötték a tanács jegyzőkönyveit, a termelőszövetkezetnek föld­nyilvántartó dossziékat készí­tettek. Erre persze már akkor került a sor, amikor az iskola Farkas Margit kezében serényen jár a tü. Hamarosan végez a fűzéssel, szakkört. Most) aztán már nem tehettek a lányok szemrehá­nyást, hogy velük nem foglal­kozik senki. S ha már az ese­mények hű megörökítő je kí­vánok lenni, a világért sem ha­gyom ki, miért éppen könyv­kötő szakkört alakított Varga Imre. Először is sok folyóirat tornyosult kötetlen a nevelői szobában, másodszor pedig is­kolás korában megtanulta ezt a mesterséget. Természetes, hogy az utóbbi ok nyomott legtöbbet a latban. S mivel nem krónika a krónika az idő megjelölése nélkül, illik ide írni, mindez az 1959—60-as tanév elején történt. Tizenöt-húsz úttörő érdeklő­dött a könyvkptés először meg- tanulhatatlannak tűnő tudomá­nya iránt. A gyerekek nagy kedvvel és szorgalommal kö­vették a szakkörvezető utasí­tásait. S ahogy teltek a hóna­pok, egyre ügyesebben, önál­lóbban dolgoztak. Eleinte a kötésre váró folyóirataival vé­geztek. Még Somogyzsitfáról is át­jártak az úttörők, ki biciklin, ki gyalogszerrel a vasárnapi foglalkozásokra. Előfordult, hogy esőben, hóban vágtak ne­ki az útnak. A világ minden kincséért sem mulasztottak volna el egy foglalkozást sem. Az 1960—61-es tanévben újra munkához látott a szakkör. A régiek közül többen felsőbb is­kolába kerültek, mégis el-ellá- togattak a szakkörbe. Borbély Magda, Barát Mária, Solymosi Valéria nem fordult meg úgy a faluban, hogy ne segített vol­na a szakkörösöknek. A mostani tagok közül Si­mon Edit, Kelemen Marianna, Farkas Margit, Kovács Ilona és Horváth Margit a legügyesebb és a legszorgalmasabb. A so- mogyzsitfaiak közül Lutor Ró­zsi, Bencsik Kati, Rumi Has és Kőműves Margit a legigyek- vőbb. Csaknem valamennyi lány azt vallotta, nagyon szeret a szakkörbe járná. — Még küldenék is a szü­léink — mondta Kelemen Ma­rianna. — Nagyon sokat tanultunk — jegyezte meg Simon Edit. Arra a kérdésre, hány köny­vet kötöttek be a szakköirösök, Farkas Margit csak annyit mondott: sokat. A tanító gyors számvetést csinál, s már közli is, hogy legalább ötve­nöt. A marcali gimnáziumnak, az általános és ipari tanul ó-is­kolának, az úttörő-elnökség­nek, a járási sportkörnek, a járási tanácsnak dolgozott a szakkör; a folyóiratok egybe­gyűlt évfolyamait kötötték be. Másfél-kétezer forintot keres­tek így a gyerekek. A pénzbői telik a nyári táborozásra. Vége a tanévnek, a szakkör bezárja kapuit. Szeptemberben azonban újra előkerül a prés, a fűzőállvány. S ha a tervek megvalósulnak, egy báb- és egy kefekötő szakkör is indul az új tanévben. A krónika végére érve el­árulom: a somogysámsoni út­törőcsapat kiváló munkájáért vörös zászlót kapott az orszá­gos elnökségtőL A kitüntetés megszerzéséhez a, könyvkötők szorgalma is. hozzájárult. Lajos Géza Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár* Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra U F|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom