Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szombat, IMI. májas fi reakciós dél-koreai junta megkezdte a haladó erük üldözését Lemondott a dél-koreai köztársasági elnök Szöul (MTI). Három nappal a dél-koreai katonai puccs után az uralom­ra jutott reakciós junta meg­kezdte a haladó erők üldözé­sét. Csang Do Jung vezérőrnagy, a junta vezetője pénteken megtartotta első sajtóértekez­letét. Ezen többek között beje­lentette, hogy »letartóztattak 930 baloldali beállítottságú sze­mélyt«. Hangsúlyozta, hogy a vezetése alatt álló junta »szi­gorú kampányt folytat a kom­munistabarát elemek ellen« és kilátásba helyezte a lemondás­ra kényszerített Csang Mjun- kormány tagjainak megbünte­tését is. Az amerikai—dél-koreai kapcsolatokról szólva Csang Do Jung azt állította, hogy »nincs ok aggodalomra a kap­csolatok további alakulását il­letően«, és meggyőződését fe­jezte kí, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya együttműkö­dik az új rezsimmel, és »a jö­vőben még fokozottabban tá­mogatja Dél-Koreát«. A junta elnöke hangoztatta végül, hogy Dél-Korea »elvben demokratikus köztársaság ma­rad« hozzáfűzte azonban, »a katonai forradalmi tanács mindaddig kezében tartja a hatalmat, amíg ezt szükséges­nek véli«. A TASZSZ az AFP szöuli tudósítójára hivatkozva jelen­tette, hogy a junta »megtorló intézkedésként« leváltotta Ham Dim Li tábornokot, a 38. szélességi fok mentén állomá­sozó 1. dél-koreai hadsereg parancsnokát, mert »habozott késedelem nélkül a junta olda­lára állni«. Bár — mint ismeretes — né­hány órával a katonai puccs után a szöuli amerikai nagy- követség nyilatkozatban jelen­tette be, hogy »támogatja« Csang Mjun kormányát, és ezt a nyilatkozatot hivatalo­san nem vonták vissza, leg­újabb hírügynökségi jelentések szerint a szöuli amerikai hatósá­gok »most már minden vo­natkozásban. érintkezésbe léptek a juntával és együtt működnek vele... A Koreai Központi Távirati Iroda — a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság hír- ügynöksége — szöuli jelenté­seiben hangsúlyozza, hogy a katonai puccs következ­tében szinte egész Dél- Koreában megbénult a gazdasági élet. Az ipari üzemek egymás után zárjál?; be kapuikat, pangás jel­lemzi a pénzügyi és a kereske­delmi életet is. Megkezdődtek a tömeges munkáselbocsátások. Az AP jelentette gyorshír­ben, hogy Szöulban pénteken közleményt adtak ki Jun Bo Szun köztársasági elnök le­mondásáról. A közlemény sze­rint az elnök »sajnálattal ál­lapította meg, oly keveset tett a nemzet érdekében, hogy ka­tonai forradalom robbant ki«. Mint az AP tudósítója rá­mutat, »Csang Mjun minisz­terelnök csütörtökön történt lemondása után a köztársasági elnök távozásával most már egyetlen alkotmányosan beik­tatott vezető állami funkcioná­rius sem maradt hivatalban Dél-Koreában«. Csang Do Jung vezérőrnagy, a katonai junta vezetője saj­tóértekezleten hangoztatta, hogy a junta nem módosítja az előző kormány külpolitikáját. Mint mondotta, »híve ^annak, hogy továbbra is fennmarad­jon, sőt megszilárduljon az ENSZ-parancsnokság Koreá­ban«. Közölte, hogy a 30 tagú jun­ta megtartotta első hivatalos ülését, majd elmondotta, hogy az utóbbi 36 órában tanácsko­zott Magruder amerikai tá­bornokkal. Sajtóértekezletek Genfben Genf (MTI). Phoumi Vong- vichit, a Neo Lao Hakszat Párt küldöttségének vezetője a gen­fi értekezlet csütörtöki ülésén tiltakozott azellen az ameri­kai javaslat ellen, hogy a lao­szi kérdés megoldásának biz­tosítására hozzanak létre egy nemzetközi szervezetet. Vong- vichit kijelentette, hogy ez Laosz függetlenségének és szu­verenitásának , megsértését jet lentené. Az értekezlet után megtartott sajtóértekezleten a Neo Lao Hakszat Párt küldött­ségének vezetője ismét hang­súlyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok által javasolt »nemzet­közi gépezet«, amely a helyi hatóságok külön engedélye nél­kül mindenütt közlekedhetnék Laoszban, nyílt beavatkozást jelentene az ország belügyeibe. A sajtóértekezlet után a kül­döttség röpiratot adott ki, mely ismerteti a laoszi nép függet­lenségi harcát, és térképet kö­zöl az országban kialakult ka­tonai helyzetről. Csütörtök délután sajtóérte­kezletet tartottak Genfben a többi küldöttség szóvivői is. Vu Beng-hszi, a kínai küldött­ség vezetője beszámolt a dél­utáni ülés lefolyásáról, és hangsúlyozta, hogy a kínai kül­döttség teljes mértékben tá­mogatja a Neo Lao Hakszat Párt álláspontját. Biztosítani kell Laosz függetlenségét és semlegességét, s meg kell aka­dályozni, hogy akármilyen űrüggyel kísérlet történjék az ország belügyeibe való beavat­kozásra — mondotta, majd hozzátette, hogy az amerikaiak által javasolt nemzetközi szer­vezet nagyon is emlékeztet az ENSZ kongói szerepére, vala­mint a SEATO kilátásba helye­zett »közbelépésére«. Hammarskjöld jelentése a Biztonsági Tanács kongói határozatának végrehajtásáról Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár csütörtökön nyilvánosság­ra hozta »kongói jelentését«, amelyben beszámol a Bizton­sági Tanács február 21-én ho­zott kongói határozatának »végrehajtásáról«.. Mint isme­retes, a Szovjetunió ENSZ- képviselője a napokban sür­gette, tájékoztassák a szovjet ENSZ-küldöttséget ebben a kér­désben. A »tájékoztatásnak« szánt jelentésből félreérthetetlenül kitűnik, hogy sem az ENSZ főtitkára, sem az ENSZ kon­gói rendfenntartó erőinek fő­parancsnoksága nem tett olyan intézkedéseket, amelyek meg­feleltek volna az ENSZ-hatá- rozat szellemének. A jelentés mélyen hallgat a Kongóban levő belga »tanácsadók« és '»szakem­berek« zavartalan műkö­déséről, továbbá az irányí­tásuk alatt álló zsoldos bandák garázdálkodásai­ról. Eredménynek kívánja feltün­tetni viszont, hogy a Kongóban hemzsegő zsoldosok közül az ENSZ-fogságába esett 44-et el­szállították az ország területé­ről. A belga kormánnyal folyta­tott tárgyalásokról szólva Hammarskjöld kénytelen el­ismerni, hogy »a belga kor­mány sajnálatos módon olyan vonakodást tanúsított, amely egyes esetekben már majdnem annak kétségbevonásához veze­tett, hogy elvben elfogadta volna a határozatot«. Sőt Spajah belga külügyminiszter legutóbbi megnyilatkozásaiban »olyan álláspontra helyezke­dett, amely nincs összhang­ban a határozatnak sem betű­jével, sem szellemével«. Mégis Hammarskjöld mind­ezek után azt az átlátszó kö­vetkeztetést vonja le, hogy »remélhető«, Belgium a jövő­ben konstruktívabb álláspontot foglal el, és jobban megfelel kötelezettségeinek«. Az ENSZ-főtitkár ezután igyekszik elhitetni, hogy »az ENSZ kongói képviselete és Kaszavubu leopoldville-i ható­ságai között létrejött megálla­podás eleget tud tenni a Biz­tonsági Tanács határozatában a kongói parlament összehívásá­val, az ország egységének biz­tosításával, valamint a rend és a törvényesség helyreállításá­val összefüggésben megállapí­tott feladatoknak«. Az említett megállapodásiak a jelentéssel egyidejűleg nyil­vánosságra hozott szövege azonban elárulja, hogy lénye­gében az ENSZ a Kaszavubu- féle »kormány« helyzetének megszilárdítását vállalta. Az ENSZ-főtitkár jelentésé­nek szellemében jár el a Lu­mumba meggyilkolásának ki­vizsgálására alakított ENSZ- bizottság is. A bizottság csü­törtökön ismét ülést tartott. A bizalmas ülésről nem adtak ki jelentést, de értesülések szerint még azt sem határozták el, hogy mikor utazzanak a gyilkosság színhelyére. (MTI) Mit ért el Kennedy Kanadában? Washington (MTI). Kennedy elnök csütörtökön visszaérke­zett kétnapos kanadai látoga­tásáról. A kiadott közös közle­mény ellenére nem lehet vi­lágosan látni, hogyan reagált a kanadai kormány Kennedy követeléseire, és hogy miket vetett fel Diefenbaker minisz­terelnök azok közül a kényes kérdések közül, amelyek egy idő óta zavarólag hatnak a két szomszédos ország viszonyára. Világosan meg lehet állapí­tani a következőket: 1. Kennedy erőteljesen fel­szólította Kanadát, vegyen részt a Kuba elleni amerikai kollektív akcióban. Nemrégi­ben még Kanada ajánlotta fel, hogy belép az Amerikai Álla­mok Szervezetébe, egyben ja­vasolta, hogy közvetítene az Egyesült Államok és Kuba kö­zött. Akkor az Egyesült Álla­Megnyílt Moszkvában az angol ipari kiállítás Moszkva (TASZSZ). Hnis- csovnak, valamint a .párt és a kormány más vezetőinek rész­vételével pénteken ünnepélyes keretek között megnyílt az angol ipari kiállítás. Angol lapok a kiállításról A Moszkvában megnyílt el­ső angol ipari és kereskedelmi kiállítás alkalmából több cikk jelent meg az angol sajtóban a szovjet—angol kereskedelmi kapcsolatok bővítésének lehe­tőségeiről. 1958-ban a Szovjetunió hat vanmillió font értékben expor­tált árut Angliába, 1960-ban pedig 75 millióért. Ugyanebben az időszakban Anglia exportja a Szovjetunióba 24 millió font­ról 37 millióra növekedett. Az angol—szovjet kereske­delem jelentős növekedésétkét fő tényező gátolja. 1. Tovább­ra is érvényben van az úgyne­vezett »stratégiai lista«, amely az áruk egész sorának eladá­sát tiltja meg a Szovjetunió ré­szére. 2. Anglia részéről ellen­állás tapasztalható a szovjet áruk behozatalával szemben, különösen vonatkozik ez a szovjet kőolaj behozatalára. Az angol alsóházban képvi­selők több ízben is rámutattak hogy mennyire nevetséges ez az Amerikából sugalmazott ti­lalom, hiszen a Szovjetunió ezen a téren olyan előrehala­dott, hogy semmiféle »straté­giai titoktartás« nem indokolt Ugyanakkor viszont Anglia el­esik nagy megrendelésektől. A gazdasági szakértők a második ponttal kapcsolatban kiemelik, hogy mivel Angliában évente 15 százalékkal növekedik az olajfogyasztás, ha ebből 5 szá­zalékot szovjet forrásból fedez­nek, akkor ezzel valutáris le­hetőséget biztosítanak a Szov­jetuniónak angliai megrende­lésekre. Az angol hajóipar válságos helyzetén nagyot lendítenének a szovjet rendelések. 1954-ben a Szovjetunió egymillió font értékben száz hajót akart ren­delni Angliából. De az ajánla­tot akkor nem fogadták el. A Szovjetunió tehát más orszá­gokhoz fordult. A növekvő munkanélküliség­gel küszködő angol hajóipar eddig nem mutatott megfelelő rugalmasságot A Guardian csütörtöki ve­zércikke felteszi a kérdést hogy adva lévén a lehetőségek, miért nem nagyobb az angol— szovjet kereskedelem a jelen­leginél? A lap azt tanácsolja, ha Anglia többet akar eladni a Szovjetuniónak, késznek kell lennie arra is, hogy többet vá- 1 sároljon tőle. (MTI) mok elutasította ezt a javasla­tot. Most Kennedy javasolta Kanadának, hogy lépjen be az Amerikai Államok Szervezeté­be, és ott támogassa az Egye­sült Államok kubaellenes po­litikáját. A kiadott közös köz­leményben azonban nem' em­lítik meg Kubát, csupán any- nyit, hogy a két államférfi egyetért abban, hogy »-a nyuga­ti féltekén fekvő bármely ál­lamnak a kommunistákkal kö­tött szövetsége veszélyeztetné Latin-Amerika békés és de­mokratikus fejlődését«. Ez az általánosságban tartott mon­dat arra mutat, hogy Kennedy első követelése láthatólag nem járt ko­moly sikerrel. 2. A kanadai szónoki emel­vényről az Egyesült Államok elnöke nemcsak Kanadához, hanem minden NATO-ország vezetőjéhez, elsősorban De GauMe francia elnökhöz szólt. Világosan kifejtette, hogy véle­ménye szerint Kanadának és a többi NATO-államnak sok­kal többet kellene tennie kato­nai, politikai, diplomáciai és gazdasági téren a NATO megerősítésére. A többi kö­zött valósággal követelő han­gon vetette fel, hogy a NATO- országoknak most már meg kell erősíteniük hagyományos fegyverzettel ellátott hadsere­geiket, modernizálniuk a NA­TO stratégiát és taktikát, s egyesíteni a NATO-haderőket. Mint ismeretes, De Gaulle elnök ellenzi ezt az elgondo­lást, és nem tartják véletlen­nek, hogy Kennedy elnök pá­rizsi látogatása előtt néhány héttel hangoztatta ezt a pontot ilyen erőteljesen. Kanada vá­lasza megint homályos. A ki­adott közös közlemény szerint a két fél egyetértett abban, hogy meg kell erősíteni a nyu­gati szövetséget és annak egy­ségét, nincs azonban semmiféle konkrét utalás arra, hogy Kanada milyen mértékben venne részt a Kennedy elnök által felvázolt elgon­dolásokban. Egyáltalán nem derül ki sem a közös közleményből, sem a többi értesülésből, hogy mit tárgyalt a két államférfi a kínai kérdésről. Mint ismere­tes, a kanadai külügyminiszter nemrégiben kijelentette, hogy országa megfontolás tárgyává teszi, javasolni fogja a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságá- náfc visszaadását. Az is ismeretes, hogy Kana­da nagyarányú gabonaeladási szerződést kötött a Kínai Nép­köztársasággal. Ezeknek a lé- f éseknek kedvezőtlen vissz­hangjuk volt Washingtonban, nem lehet azonban tudná, mi­lyen formában vetődött fel ez a kérdés a kanadai tárgyaláso­kon és mennyiben tartott ki Kanada eddigi álláspontja mellett. A közös közlemény egy szóval sem utal semmiféle ilyen kérdésre. Gyűlés Teheránban Teherán TASZSZ). Több mint hatvanezren vettek részt csü­törtökön Teheránban a nem­zeti front által szervezett gyű­lésen. A felsizólalők követelték, hogy a kormány haladéktala­nul írja ki a parlamenti vá­lasztásokat. Kiemelték azokat a nagy szolgálatokat, amelye­ket Moszadik tett az iráni nép­nek. Moszadik nevének említé­se viharos tapsot keltett. »Él­jen Moszadik!« — kiáltozták ütemesen a gyűlés részvevői. (MTI) Tömeges letartóztatások Thaiföldön Peking (Űj Kína). Bangkok­ból származó hírek szerint má­jus második hetében százegy hazafit tartóztattak le Thai­föld északkeleti tartományai­ban. A kormány több katonai és rendőri egységet mozgósított a kommunistagyanúsnak * mon­dott volt parlamenti képvise­lőik, helyi tisztviselők, tanítók és parasztok kézrekerítésére. Thanarat miniszterelnök hét­főn udomthani tartományba repült, hogy személyesen irá­nyítsa a letartóztatásokat. Mindezek ellenére, jelenté­sek szerint, a thai nép fokozza harcát, (MTI) Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozata az Eichmann-iigyrőt New York (TASZSZ). Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtit­kára a párt országos bizottsága nevében nyilatkozatot adott ki, amely hangoztatja, nem elég, ha Jeruzsálemben csupán Eichmannt ítélik el. Eichmann — mutat rá a közlemény — csak egyike azoknak a hitleri hóhéroknak, akik 15 évvel ez­előtt kibújtak az igazságszol­gáltatás alól, és Nyugat-Né- metország, valamint több más »szabad állam« jóvoltából még mindig szabadlábon vannak. Meg kell hiúsítani a mester­kedéseket, amelyek arra irá­nyulnak, hogy a jeruzsálemi per kereteit szűkítsék, és így fedjék Globket, valamint a bonni kormány iraki nagykö­vetét — akikről szó is esett a tárgyaláson. Nem lenne igazságos — foly­tatódik a nyilatkozat —, ha csak Eichmannt büntetnék meg, amikor Adolf Heusinger és Hans Speidel a NATO ve­zetői lehetnek. Követelni kell e hóhérok és a többi háborús bűnös azonnali felelősségre vo­nását A nyilatkozat végezetül sür­geti, hogy tiltsák be az ameri­kai fasiszta párt bűnös tevé­kenységét, és vessenek véget az Egyesült Államokban dúló négerüldözéseknek. (MTI) Nosavan lázadása Amerika műve Amerikai lap cikke New York (TASZSZ). Az amerikai külpolitika ku­darcai miatt mind többen bí­rálják a központi hírszerző hi­vatal tevékenységét. A Washington Post egyik cikke hangoztatja, »ha komo­lyan megvizsgálják a központi hírszerző hivatal tevékenysé­gét, könnyen kiderülhet, hogy a laoszi helyzet alakulásában sem volt kisebb szerepe, mint a kubai kudarcban«. A cikk megállapítja, a köz­ponti hírszerző hivatal és a Pentagon kísérletének az volt a célja, hogy Nosavan tábor­nok személyében egy a Nyo- gattal katonai kapcsolatban lé­vő »erős egyéniséget« találja­nak. Ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak. Ezt bizo­nyítja, hogy Rusk amerikai külügyminiszter teljesen »ütő­kártya nélkül maradt« a genfi értekezleten. Bár az Egyesült Államok 300 millió dollárt költött 226 000 laoszi támogatására — jegyzi meg a cikk — mégsem sikerült elérnie, hogy a genfi értekez­leten egy neki tetsző laoszi küldöttség vegyen részt. (MTI) A francia politika aláássa az atommegegyezés lehetőségeit London (TASZSZ). A Tribune című munkáspárti hetilap legújabb számában hangsúlyozza: A Szovjetunió helyesen járt el, amikor bírál­ta Franciaországot azért, -meri rendszeresen folytatja nukleá­ris robbantásait. A lap rámu­tat, sem Anglia, sem az Egye­sült Államok egyetlen szóval sem tiltakozott a francia kor­mány nukleáris politikája el­len. Sőt mi több — folytatja a hetilap — Franciaországot a NATO-tanácskozásokon sem rótták meg. A Tribune ezzel összefüggően felszólít:-». ?. genfi atomértekezlet nyugati küldöt­teit, ismerjék el a szovjet állás­pont helyességét. (MTI) Terorrhullám a Dél-afrikai Unióban Párizs (TASZSZ). Verwoerd fajüldöző kormánya tevéke­nyen készülődik május 31- ének »megünneplésére«, ami­kor a Dél-afrikai Szövetséget köztársasággá kiáltják ki. A hadsereget és a rendőrséget harci készültségbe helyezték. A parlamentben még folyik az új fajüldöző törvény vitája, Verwoerd rendőrsége azonban már megkezdte a tömeges le­tartóztatásokat. Johannesburg afrikai negye­deiben rendkívül feszült a helyzet. Fokváros afrikai ne­gyedeiben, Fietermaritzburg- ban és több más városban a hatóságok százával veszik őri­zetbe azokat az afrikaiakat, akik »nem tudták kellőképpen igazolni magukat«. Eközben a Dél-afrikai Unió­ban folytatódik a Verwoerd­kormány fajüldöző politikája elleni tiltakozás. (MTI) Segítséget Angola népének Moszkva (TASZSZ). Az Afroázsiai Szolidaritási Tr szovjet bizottságának el ?e a szovjet nép nevé­be élte a portugál gyarma­tos,' . angolai kegyetlenkedé­seit, és követelte az ország függetlenségének haladéktalan megadását. A bizottság csütörtökön el­fogadott határozatában felhívta mindazoknak az országoknak a kormányait, amelyek tagjai az ENSZ-nek és amelyek diplo­máciai, kereskedelmi vagy más kapcsol atban állnak a portugál kormánnyal, hogy haladék‘alá­nul kezdjenek gazdasági és diplomáciai bojkottot Portugá­lia ellen, amely megsérteVe az ENSZ alapokmányának első­rendű követelményeit. (MTI) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom