Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

Szombat, 1981. május 30.

3

SOMOGYI NÉPLAP

A miniszteri levél szellemében

Együtt ütnek a tsz-irodában:

az elnök, a mezőgazdász, a könyveld és a járás néhány embere. Beszélgetnek. Gondokról, a szövetkezet helyzetéről esik szó. Nagy János bácsi, a mezőgazdász tekintete gyakran kalandozik az ablak felé. Sóhajtozik:

— Valóságos betegnek érzem magam. Ha nem változik meg az időjárás, én olyat írok a természetfelelősnek, hogy nem teszi zsebre.

Mosolyognak. Ismerik a mezőgazdászt, egyetértenek csendes mérgelődésével.

— Ne mindig a rosszra gondolj, János bátyám — mondja az elnök, Jeki Imre. — Mutasd meg inkább, hogy mi mindenünk van már.

Felcsillan a mezőgazdász tekintete, a szekrényhez lép.

Nyújtja a kezét, markában újkrumpli s üdén zöldellő, kövér szemektől terhes cukorborsó. Arcán büszkeség. Húsz hold van az előbbiből, hat az utóbbiból. Szállítani lehet már

mindkettőt. Féterhidán még

nemigen dicsekedhettek ilyesmivel.

— Tudja, nemrégen kaptunk levelet Losonczi elvtárstól — szólalt meg az elnök —, s valahogy kettős örömet éreztünk; örültünk magának a ténynek, hogy a földművelésügyi miniszter írt nekünk, s örültünk annak, hogy amire kér a levélben, mi annak szellemében dolgozunk az idén.

Mi volt a levélben? Tanács is, meg kérés is: az, hogy milyen módszerekkel tudna ez a közösség is több termést elérni, több árut adni a népgazdaságnak. Maradjunk az elnök szavánál: a levél szellemében és saját érdekében mit tett a Kossuth Tsz közössége?

»Ha biztosítják a kapásoknál a kellő növényszámot, akkor a terméshozam-növelés egyik legdöntőbb tényezőjét megteremtették— írja a miniszter, s ezzel kapcsolatban utal arra is, hogy teljes sikerre természetesen csak akkor számíthatnak, ha kellő időben és minőségben végzik él a növényápolást, érdekeltté teszik a tagokat a munkában.

— Mikor a határban az egyelő vagy saraboló emberekkel beszélgettünk erről — mondja János bácsi —, itt is, ott is felhangzott egy megjegyzés: »Hiszen mi így csináljuk.«

— A te dolgod lenne elmondani — szól közbe az elnök —, de hadd beszéljem él én. Kétszáz hold kukoricánkat 70x40- es kötésben vetettük, így megvan a 20—21 ezer tő. Cukorrépánk is gyönyörű. 45-ös sortávolságban vetettük. 15 centiméterre egyeltük ki, és már másodszor is megsaraboltuk. Az 50 hold napraforgó vetési távolsága ugyanaz, mint a kukoricáé, de ezt már kétszer megekéztük, s egyszer megkapáltuk. Mákunk meg hamarosan virágba borul, olyan szép...

Gondolkodik, nem félejtett-e

ki valamit. Hangja lelkendező, míg számot ad a tavaszi munkákról. Nem is csoda, hiszen ha összehasonlítja a tavalyival, nagyon nagy a különbség — az idei év javára.

— Sokszor magam is bámulom a változást. Valósággal versengenek egymással az emberek. Igaz, János bátyám?

— Csupa sár a föld, de minden beszédtehetségemet össze kellett szednem, míg meggyőztem két asszonyt: nincs éltelme, hogy összesározzák magukat, várják meg, amíg kisüt a nap, és egy kicsit megszikkad a föld.

— Persze ez azért van — szól újra az elnök —, mert ■oindenkinek kimértük a területét. Ügy látom, nőtt a felelősségérzet az emberekben, mindenki azt akarja, hogy övé legyen a legszebb. Ehhez hozzájárul — ahogy Losonczi Pál elvtárs is írta — az anyagi érdekeltség. A terven felüli termés 25 százaléka a tagé lesz. Ugyanez az elv érvényesül az állattenyésztésnél is. Csakhogy itt a 25 százalékot forintban kapják meg a gondozók.

A mezőgazdász egy kimutatást vesz elő a szekrényből.

— No, éppen erről akartam beszólni, az állattenyésztésről. A tagok mindig azt mondogatták: »Jó, jó, megértjük, hogy kell a hús a városnak, a népgazdaságnak és azon vagyunk, minél többet adjunk, de megéri-e nekünk a hizlalás?-« Hogy ne legyen ilyen gondja senkinek Péterhidán, új módszert vezettünk be. Minden hónap végén lemérjük az állatokat, azután számba vesszük, mit fordítottunk rájuk, és megállapítjuk, abban a hónapban mennyi a tiszta haszon. Egyszóval amolyan ön költségszámítás ez. így a tények beszélnek.

Április havi felmérés. Alatta tételesen az állomány. 51 anyakoca, 33 hízott sertés, 105 kg-os, 57 hízó 84 kg-os, 79 süldő 59 kg-os, 114 süldő 27 kg-os, szopós malac 146 darab. A sor a terményfelhasználással, a munkaegységráfordítással folytatódik, végül ott áll a szám: a 91 hízó a múlt hónapban tisztán 56 ezer 926 forint értékkel gyarapodott. Egy kiló sertéshúst 11,30 forintért állítottak elő 24 százalékos dara- értékesítéssel; ez azt jelenti, hogy 100 kg takarmányból 24 kg súlygyarapodást értek el. Hogy minek köszönhető ez a jó eredmény? A szakszerű gondozásnak, takarmányozásnak és a vezetésnek.

i— Harminchárom hízott marhára szerződtünk — szólal meg az elnök —, de negyven- nyolcat adunk le. Ügy gondoltuk, ha a termésből esetleg kiesés lesz, ezzel pótolhatjuk, s nem csökken a munkaegység értéke.

— Ahogy kéri a levél is — mondja János bácsi —, az idén különösen nagy gondot fordítunk az állatokra. Érdekünk nekünk is minél több húst adni a közfogyasztásra. Takarmányunk van bőven meg lesz is, hiszen öröm nézni, milyen gyönyörűek a pillangósok.

— Mind igaz ez, de beszéljünk már a gondjainkról is —

szól közbe csendesen az elnök. — Égetően szükség lenne a 150 férőhelyes hizlaldára. Megvan az anyagunk, van építőbrigádunk, de nem kezdhetünk hozzá a munkához, mert sehogy se kapunk meszet meg cementet. Nem lehetne ezen valahogy segíteni? Nő a süldőállomány, a szopós malacokat le kéne már választani. Lehetséges, hogy ilyen csekélység miaibt hátrányba kerülünk? .: s

Megtörik a mondat. Csend lesz néhány pillanatig. Igazuk van, megérdemelnék, hogy valaki gyorsan a segítségükre siessen.

— Mit mondjak még? — Érezni a hangon, más témát keres az elnök.

— Az idén kéthavcmként nyolc forint előleget osztunk. Kétszer fizettünk eddig, nagyon jó hatása van.

— Nicsak, kisüt a nap! — szólal meg János bácsi. — Érzem, hogy meggyógyulok. Holnap talán már ki lehet menni a földekre, Van munkánk bőven;

Vörös Márta

A siófoki Egyetértés Tsz 24 holdas lucematábláján dolgozik ifj. Keresztes János, a Ba- latonkiliti Gépállomás traktorosa. Űj, lengyel kaszát kapott a gépállomás, s a traktoros szerint ragyogóan bevált. 11 holdas napi műszakját fennakadás nélkül teljesíti.

Nagy tekintélyük van az AKOV kommunistáinak

Újsághír: »Négymillió ki-l utazó emberek — így is lelometer utat tettek meg bal-l, . ___. . vl.__,

e

set nélkül ez évben az hetne nevezni okét. Birodal- Autóközlekedési vállalat ko-1 műk az országút, szűkebb

csijai.-K

Hogyan védekezzünk a mák kártevői ellen?

A máktokbarkó kártétele a mák virágzásának idejére esik. A 4—5 mm hosszú, világosbarna színű, hosszúkás ormányú, nyakpajzsán 3 fehér sávot, továbbá szárnyfedőinek tövében ugyancsak egy feltűnő fehér foltot viselő bogár a virágzó máktáblákat felkeresi, és tojásait a gyenge máktokba rakja, melyet előzőleg hosszú ormányával megfúrt. így a mákban kifejlődő lárvák, melyek sárgás, fehér színűek, 5—6 mm hosszúak, a gyenge mákszemkezdeményeket fogyasztják, majd amikor megérnek, a talajra hullanak, ott bábbá, a tél beállta előtt pedig bogárrá alakulnak át, így várják a következő tavaszt Az ellene való védekezésnek egyik eredményes módja az, hogy a mákot bimbózó állapotban holdanként 15—20 kg DDT-tartalmú szerrel porozzuk meg. így már a máknö- vény szárán található sok barkót gyéríthetjük. Fővirágzás esetén jó eredménnyel jár a 10—12 kg méhkimélő szerrel, a Melipaxszal, a Toxaphennel

történő porozás. Kielégítő eredményt ad a teljes virágzásban 15 kg Toxaphennel egyszer végzett porozás is. Ha később is jelentkeznek a kártevő, a méhkimélő szerrel történő porozást kell ismételni. Ekkor elegendő 15 kg-os adag is.

A védekezést végrehajthatjuk kisparcellás termelés esetén a parcellák körüljárásával történő átfúvósos porozással. Ha nagyüzemi táblán ütötte fel fejét a kártevő és ha 20—30 méterenként nincs út kihagyva, kevés taposási kárral kell számolni. Ez a kár azonban a termés megmentésével megtérül.

Ha a máktokbarkó ellen eredményesen védekezünk, akkor már nem is kerül sorra a máklégy kártétele. Ez ugyanis csak a máktokbarkó által fúrt lyukon keresztül tud károsítani. így eredményes védekezéssel két veszedelmes mákkártevőtől szabadulhatunk meg.

Fülöp Mihály,

a Toponári Növényvédő Állomás főmezőgasdásza.

a„BARATSA$

KŐOLAJVEZETEK"

MAGYARORSZÁGI SZAKASZA

"MagJod

Szizfta lombe

d/sönámeifi

Jj.

beépített terüíet o

Praga'

Bratislava."-^--» ---• vfPoiSony)aoapesl

•. i V KO MII

'v . ..^Bukore^st

kőo/ajrQiefék rrti j» kőotejrerpték mdgyarorsiag/ szakasza ^_káofaj finomító köotymezö ZS=Csehsz/orákia M -Magyaroruág NDK- kémet Demokratikus Köztársaság S< 0 SOO 1000 1 500 km i

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 1958-ban hozott határozata alapján a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország, valamint a Szovjetunió között kőolaj távvezetékrendszer építését kezdték meg a múlt évben.

A három népi demokratikus ország, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság vegyipari termelése ugyanis rendkívül fellendül az elkövetkező években, és fűtőanyaggazdálkodásuk is jelentős mértékben korszerűsödik; ezért a

olajimportjuk 1965-re — számítások szerint — eléri a 15 millió tonnát.

A vezetékrendszer megépítése lehetővé teszi, hogy a kőolaj szállítási költsége az egy- harmadára csökkenjen.

A »-Barátság Kőolajvezeték-1 hosszúsága megközelíti az 5000 kilométert, s a föld leghosz- szabb távvezetékrendszere lesz. A Szovjetunióból, a Volgán túli kőolajmezőkről kiinduló távvezeték Mozir városánál kettéágazik, egyrészt az NDK és Lengyelország, másrészt Csehszlovákia irányában, A vezeték Szovjetunióból származó kő- rendszer az utóbbi szakaszából

Csehszlovákiában Sahy (Ipoly- ág) körzetében ágazik le, illetőleg lép hazánk területére a Magyarországon több száz kilométer hosszúságban futó kőolajvezeték. A vezeték- rendszer magyar szakaszán, Drégelypalánk és Százhalombatta között a munkálatok május közepén már elkezdődtek. A távvezeték segítségével hazánkban évente több millió tonna kőolaj érkezik, melynek feldolgozása részint a most építés alatt álló százhalombattai kőolajfinomítóban, részint pe- dik a szőnyi finomítóban történik.

munkahelyük a gépkocsivezetői fülke, legkedvesebb szerszámuk pedig a volán. Idejük nagy részét úton töltik. Emberek élete s milliós értékek vannak a kezükre bízva. Mondani sem kell, hogy milyen nagy figyelmet, kitartást, fegyelmezettséget követel tőlük a hivatás. S amint az idézett hírből is látható, a 23. számú Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetői, dolgozói jól megállják helyüket; vigyáznak az emberek életére, óvják a társadalom javait. S ami már nincs benn a hírben: becsülettel fáradoznak, hogy több utast, több árut juttassanak el a célba.

Mi tartja össze az AKÖV- nél dolgozó több mint 1300 embert, kik a példaképeik?

Nem önkényes kiemelésről van szó, hiszen a dolgozók tudják, hogy a vállalat lelke a száztizenkét tagú pártszervezet.

Nagy tekintélyük van a kommunistáknak. Mindennapi

helytállásukkal, harcos kiállásukkal vívták ki dolgozótársaik elismerését. Azzal, hogy nincs köztük hanyag, kötelességmulasztó. Segítőkészek, őszinték, s szókimondók, ha úgy látják, hogy valamelyik társuk a figyelmeztetés ellenére sem akar javítani munkáján. S még egy jó tulajdonságuk van: szigorúan igényesek saját magukkal szemben, nem hagyják, hogy közülük akárki is megszegje a maguk alkotta törvényeket. Azt vallják, hogy a kommunista ne tegyen olyat, amitől másokat is igyekszik visszatartani. S ha mégis előfordul ilyen? Bizony ne ki' vánkozzék senki e harcos kot lektívával ujjat húzni.

Az egyiK párttag olyan beosztásban dolgozott, ahol pénzzel kellett bánnia. Kísértésbe hozta a pénz ördöge, s elvett abból, amire sajátjánál is jobban kellett volna vigyáznia Bezzeg amikor a bűn kitudódott, a kommunisták megvetették. Mivel szégyent hozott rájuk és a pártra, a legsúlyosabb büntetést mérték ki rá: kizárták a párt soraiból.

De nemcsak az ilyen nagy bűnöket torolják meg. Felelősségre vonják azokat a párttagokat is, akik figyelmetlenségből vagy kényelemből megszegik a közlekedési szabályokat, s más vétségeket követnek el.

Így a kommunistáknak megvan az erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy következetesen küzdjehek minden hiba ellen, s hogy személyre való tekintet nélkül megbíráljanak mindenkit, aki hibázik.

Persze nemcsak fegyelmeznek meg figyelmeztetnek ők.

A KISZ- és a szakszervezet segítségével mindenkit a közös

cél elérésére, a vállalati tér- ...

__... ....... . , ,

v

ek vegrehajtasara mozgosita- let részvevői.

nak. Előfordult, hogy a marcali kirendeltségen dolgozó elvtársak hajnali három órakor tartottak taggyűlést, hogy mire a pártonkívüliekkel együtt munkába kell állniuk; megbeszéljék tennivalóikat.

Egészséges, jó kapcsolat uralkodik a pártszervezet és a gazdasági vezetők között is. —* Megesik ugyan, hogy valamiben nem értünk egyet — mondja Szentesi elvtárs, a párttitkár —, de a kérdéseket elvtársi vitában döntjük el. —■ Hoffmann elvtárs, az AKÖV igazgatója meg ezt mondja: — Mi nem egymás mellett, hanem közösen dolgozunk. A pártszervezet nagy segítséget ad nekünk, gazdasági vezetőknek. Rendszeresen be is számoltatnak bennünket taggyűléseken.

A gondokban is közösen osztoznak. Az év első két hónapjában nem a legjobb jelzéseket kapták a termelésről a vállalat vezetői és kommunistái. Veszélyeztetve látták a tervteljesítést, összeültek, és megtanácskozták a tennivalókat. Takarékos sági tervet dolgoztak ki. Műszaki tanácsot alakítottak, s az feladatul kapta a magas önköltség okainak kikutatását. A termelési agitáció megjavítása céljából pártcsoportokat szerveztek minden üzemrészben, hogy hatékonyabbá váljék a kommunisták munkája. Nagy gondot fordítottak az újítások alkalmazására; népszerűsítésére. A kommunisták kimondták: nem szabad engedni, hogy a 72 tagú KISZ- szervezet élén szinte negyedévenként cserélődjék a titkár. Az erőfeszítések nyomán nemcsak a pártélet lett aktívabb; szemlátomást javult a gazdaságossági mutató is, és március végére százezrekre rúgott a vállalat többletbevétele.

* * *

Megnövekedett feladatok előtt áll a 23. sz. Autóközlekedési Vállalat. Minden bizonynyal átjutnak az újabb nehézségeken is, mert ott lüktet, feszül az erő, a 112 kommunista helytállása, példamutatása.

Varga József

Járási népművelési értekezlet Fonyódon

(Tudósítónktól.)

A Fonyódi Járási Tanács népművelési értekezletet hívott össze* hogy megbeszéljék a téli terv végrehajtásának tanulságait. Németh Ernő megállapította, hogy jelentős eredményeket értek el az ismeretterjesztésben. A falvakban több előadást tartottak, mint amennyit terveztek. Sok helyütt filmvetítéssel, műsorokkal ették érdekesebbé az előadást, A legnagyobb érdeklődés a központi előadók iránt nyilvánult meg. Telt ház várta például Balatonbogláron Dezséry Lászlót, Fonyódon pedig dr. Jeszenszky Árpád egyetemi tanárt. Több mint húsz szakkör működik a járásban, sikerrel zártak a különböző tanfolyamok is.

Végül a művészeti csoportok munkáját, a kulturális szemlék bemutatóinak tapasztalatait és a művelődési otthonok működési sza-