Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Csütörtök, 1961. májas A Latinka Sándor kulturális szemle FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL megyei bemutatójának tapasztalataiból í 7f *7 7 1. Z ELMÚLT ÉVEKBEN lellei, sem pedig a szárszói A T AN CCS OPORTOK ver-í * *, A 1» A A/v JLí/V AZ ELMÚLT ÉVEKBEN megrendezett kulturális szem­lék egész során át nem jutott olyan szép feladat a bíráló­nak, mint most, amikor a szombat, vasárnap zárult La­tinka Sándor kulturális szem­le eredményeit tehetjük mér­legre. Olyan eredményeket, amelyeknek értékét csak igen kis mértékben csökkentik a tapasztalt hibák, a még számon tartható hiányosságok. Elöljáróban tehát határozott haladásról számolhatunk be. Arról, hogy a szemle minden mozzanata — így a megyei be­mutató is — az MSZMP VII. kongresszusa kulturális hatá­rozatainak szellemében zajlott le. »■Eszmei és kulturális mun­kánk legfőbb célja, hogy a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és az értelmiség egé­sze szocialista módon éljen és gondolkozzék« — mondja a határozat. E célkitűzés oda­adó és lelkes szolgálatában s csak ebben születhettek meg azok az eredmények, amelye­ket büszkén örökíthetünk meg megyénk felszabadulás utáni kultúrtörténetének lapjain, mint nagyon lényegest, mint a megye kulturális életének egyik minőségi változását. Talán nem árt, ha a részle­tekbe való belemélyedés előtt néhány számadatot idézünk meg a Latinka Sándor kultu­rális szemle statisztikájából bi­zonyítva, hogy nemcsak minő­ségi változáson ment át az utóbbi évben a megye nép­művelése, hanem mennyiségi változáson is. A kulturális munka az álla­mi, gazdasági és tömegszerve­zeti vezetők támogatásával tö­megeket mozgatott meg az idén. Megyénkben 15 ezer kul- túrmunkás vett részt a La­tinka Sándor nevét viselő ver­senyben; 298 művészeti cso­port látott munkához a KISZ és a népművelési szervek fel­hívására; harminc körzeti, nyolc járási, egy városi bemu­tató előzte meg a legjobbakat vetélkedésre szólító megyei szemlét, amelyen félszáz mű­vészeti csoport — ide számít­va a szólistákat is — vett részt. Mi jellemezte ezt a kétnapos találkozót? Elsőként a tömegszerűség, majd pedig az önművelő mű­vészeti munka érettsége, igé­nyessége, mind tartalmi, mind pedig megjelenítési komolysá­ga. Jó felkészültségű, életerős művészeti csoportokat láttunk a megyei döntőn. Közöttük számos olyan község csoport­jait, amelyekben nemrég még csak óhaj volt a falu kulturá­lis életének a megalapozása. De itt voltak ezen a találko­zón régebbi ismerőseink is: népi együttesek, kórusok és tánccsoportok. SZOMBATON A SZÍNJÁT­SZÓ CSOPORTOK szerepeltek, s bizonyították be, hogy me­gyénkben korántsem olyan »-ki­öregedett« művészeti ág a színjátszás, mint az elmúlt évi szemle után hittük. Hat szín­játszó együttes vonult fel mintegy dokumentálni a szín­játszó kultúra életrevalóságát a szemlén részt vett 151 szín­játszó csoport közül! A hat együttes természetesen nem­csak e művészeti ág életrevaló­ságát jött bizonyítani. Bizony­gatta, hogy a színjátszás ren­geteget fejlődött, tisztult mind a műsorpolitikában, mind pe­dig a felkészülésben. Fel kell jegyeznünk azonban egy igen lényeges szépséghibát: a me­gyei 'szemle hat csoportja kö­zött nem találkoztunk paraszt színjátszókkal, jóllehet van nem egy megyei nyilvánosság­ra érdemes csoportunk! Szív­ből sajnáljuk, hogy a kisberé- nyiek — akik elcsodúlkoztat- ták a körzeti és járási döntők szakmai közönségét — nem jöt­tek el a megyei szemlére. Ha­sonlóképpen sajnáljuk, hogy nem hívták meg például a szemle rendezői a közeli Mos­dós színjátszó csoportját. Saj­náljuk, mert a paraszt színját­szók. hiányát nem pótolta és nem feledtette velünk az fmsz kitűnően szerepelt kadar­kúti csoportja, sem a balaton­lellei, sem pedig színjátszók! A kadarkútiak Gergely Sán­dor Vitézek és hősök című drá­májából mutattak be mond­hatni kifogástalan előadásban egy részletet. Ugyanez vonat­kozik a balatonlelleiek előadá­sában látott Tabi-vígjáték, a Különleges világnap első fel­vonására is. Jó rendezés, a szereplők kulturált mozgása és beszéde a fő erénye e két cso­portnak. S nem is utolsósorban játékbeli felszabadultság, ott­honosság a színpadon. A Sipos—Mészöly írta Du­nántúli rapszódia című egyfel- vonásost két csoport előadá­sában is láthattuk. A kettő közül a Cukorgyár színjátszói­nak sikerült jobban ennek az igen népszerű egyfelvomásos- nak az előadása. Összhatásá­ban jobban, mert a szereplők között nem volt olyan nagy a képességbeli hullámzás, mint a balatonszárszóiaknál. A versmondók színes, válto­zatos vetélkedésében a bala- tonboglári Vikár Béla Műve­lődési Ház irodalmi színpadá­nak két tagja, Kónya Emília és Varga Teréz, valamint a Tabot képviselő Takács Vera kultu­rált előadása tetszett légin kább. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a hagyományos művésze­ti ágak között egy új hajtás, az előadóművészet több figyelem­re tarthat számot a jövőben Jó lenne jövő ilyenkor már kevesebb hatásvadászó, dekla- máló szavaiéval találkoznunk és jóval több versmondóval. TÁLÁN NEM TÜLZÄS, ha szt állítjuk, hogy most jöttünk rá csak igazán a népművelés fontosságára, a népművelési munkának az ízére. Egyre több helyen nyújtanak segítsé­get a tanácsok a népművelés­nek. A fonyódi járást például hat művészeti csoport és két szólista képviselte a megyei vetélkedésen. Véletlen szülte eredmény ez? A munkaered­ményeket nem véletlenek, ha­nem a munka szüli! A fonyódi járás tanácsi és tömegszerve­zeti vezetői szívügyükké tet­ték — a párthatározatoknak megfelelően — a népművelési munkát. Fel is lendült ennek á balatoni járásnak a kulturális élete példamutatóan. Még va­lamit erről... A kulturális szemle megyei döntőjén itt voltak a fonyódi járásból a ve­zetők! Nemcsak a járást kép­viselő művészeti csoportok vizsgáztak tehát szombaton és vasárnap, vizsgáztak a sokféle teendővel terhelt járási veze­tők is: ügyszeretetből. Miért említem ezt? Mert a jó példát sohasem árt hangoztatni! A MEGYEI SZEMLE MÁ­SODIK NAPJA, a népi együttesek, tánccsoportok, kó­rusok vetélkedése igen sok kellemes meglepetéssel szol­gált. A kellemes meglepetése­ket így summázhatnánk: az el­múlt egy év alatt örvendete­sen megizmosodott, kiterebé­lyesedett megyénk kóruskultú­rája. Sok új kórus jelentkezett a szemlére, ötvenegy közül ki­lenc kórus vett részt a megyei vetélkedésen. S ezek között nem is egy alig tekinthet visz- sza félévesnél nagyobb múlt­ra! Komoly eredmény, hogy a hosszú időn át rendre elma­rasztalt Tab féléves kórusával és nem sokkal idősebb tánc­csoportjával itt volt a verse­nyen. Amit nyújtottak, nem hi­bátlan még, táncosság tekin­tetében kimunkálásra vár a tánccsoport, módszeres hang- képzésre a kórus, de amit a tabiak hoztak, jó. Lehet rá alapozni! Ugyancsak nagy nyeresége kóruséletünknek a fiatal Ka­posvári Pedagógus Kórus, va­lamint a már sokszor hallott, jó hangzású és jó kezekben le­vő leánygimnáziumi kórus. A több-kevesebb hangvételi, zenei, szövegmondási hiba el­lenére örömmel köszöntöttük a göllei, a böhönyei, a kapolyi és a balatonboglári kórust. Az igali és fonyódi kórus ezúttal is öregbítette jó hírnevét A TÄNCCSOPORTOK ver-i senye már nem kínált annyi! elégedettséget. A BM és a! csurgói művelődési ház tánc-; csoportjainak műsorán és a! marcali Tombor József Szabad Ifjúság Walt Disney termé- [szetfilmjeinek egyike [ez a színes, látványos [alkotás. Az eddig fő- \ leg nagyszerű rajz­ifilmjeiből ismert mű- l vész most elvitte ku­WWWIf &■% . ■ Erőszakos ember­nek ismerik minden­felé Matsugoröt, a szólói riksakulit. S ezen verbunkján kívül alig láttunkJ nem is lehet csodál- kifogástalan produkciót. Bősz- i kozni, hiszen minde- szantó, hogy a legjobban in-jnütt ott van, ahol ne­dűit táncokat is elrontotta ajrekednek, minden bot­kíséret '. Egy esztendővel ez-i rányba belekevere- előtt már szót emeltünk a né-jdik. Egy alkalommal pi táncok tangóharmonika-kí- j talál egy kisfiút, To- sérete ellen. Sajnos ennek el-j siót, aki játék köz­iemére nem egy jó felkészültsé- f ben megsérült, és nem gű tánccsoport jelentkezett# bír menni. Matsugoro tangóharmonika-kísérettel af egy pillanatig sem ha­megy ei szemlén. Más csopor-e bozik: hazaviszi szü- toknál pedig annyira új lehetőéihez a gyereket. a népi zenekari kíséret, hogy j Meg akarják jutal- az eredmény ugyanaz lett, (J mazni cselekedetéért, mintha harmonika kísérte vol-ide nem fogadja el a na a táncokat. Csak egy pél- f pénzt. dára hivatkozunk: a babó-l a későbbiek folya- csaiak leány- és párostáncát ist mán gyakori vendég- a tangóharmonika-kíséret »jó-fpé válik Tosio szüleit voltából« láthattuk elrontani, fnél a riksakuli, ami- Komoly figyelmet érdemel»kor pedig a kisfiú viszont a BM és a csurgóiak [apja meghal, magára kitűnő képességű csoportja, ^vállalja a gyerek ne- mindkét együttes táncbeli kul-f velősét, hívás nélkül turáltsága. Megítélésünk sze-i eljár a kis házhoz, se­rint a ragyogó képességű csűr-jgít az özvegynek a gói tánccsoport megérett arra, * kerti munkákban, hogy népi együttessé alakuljon josztozik gondjaiban. át. i Telnek-múlnak az Néhány szót a zenekarok ver- i évek. Matsugoro döl- senyéről. Ez mindvégig leghal- ^ gozik, s neki elég az ványabb pontja maradt a me­gyei szemlének, amelyre — nem tudni, miért — a nagy­berki citerások nem jöttek el. így két zenekar mérkőzött csupán, a fonyódi tűzoltók fú­vósai és az Ifjúsági Ház tánc­zenekara. Nem nehéz eldönte­ni, melyik együttest illeti az elsőség. Már csak azért sem, mert nem értjük és helyeselni sem tudjuk az Ifjúsági Ház tánczenekarának szerepelteté­sét, mivel — legjobb tudomá­sunk szerint — ez a tánczene­kar szerződtetett, tehát nem műkedvelő zenekar, a Latinka Sándor kulturális szemle pe­dig az öntevékeny művészeti , csoportok vetélkedése volt! \ A LEGNAGYOBB FEJLŐ-jj DÉSRÖL népi együtteseink'* adtak számot Hétre ugrott a megyei szinten is számottevő népi együttesek száma a nem­rég alakult és a megyei szem­lén osztatlan sikert aratott ka- posfői német népi együttessel, mely ugyancsak megállta a próbát olyan »öreg« verseny­társak mellett, mint a buzsákij kutasi, hedrehelyi népi együt- é tes. Örömmel láttuk a karádiak^ újjászervezett népé együttesét^ és a szentmihályhegyieket is. i A népi együttesek »mező-í nyében« kialakult nemes küz-? delem tanulságai közül félje-/, gyezzük, hogy együtteseink te­matikus táncaikhoz joggal kö­vetelhetnének a jövőben több táncdramaturgiai segítséget! A hedréhelyiek Simítás az Üj Életben című mai tárgyú népi játéka példázza legjobban, mi­lyen nagy szükség van az ilyen irányú segítségre, arra, hogy a feldolgozott téma ne vál­hasson terjengőssé, monoton­ná. A kutasi népi együttes kivé­telével úgyszólván minden né­pi együttesünk produkciója a táncdramaturgiai segítség hiá­nyát példázza. A jövőben nem árt figyelmünket erre is szen­telni. JELENTŐS HALADÁSRÓL adott képet a megyei bemutató. Elismeréssel állapíthatjuk meg azt is, hogy e haladást a taná­csok népművelési munkájának megalapozottsága és megerő­södése tette lehetővé. Ez a biztosítéka annak, hogy a szocialista módon élő és gon­dolkodó emberért folyó kultu­rális harc nem áll meg, to­vább folytatódik, mivel a nép­művelés egyre forradalmibb feladatokat ró vállainkra: a Jelen korszakos változásaiban az ugrásszerűen megnőtt igé­nyeket kell kielégítenünk, pó­tolva a múlt minden sötét mu­lasztását! László Ibolya özvegy egy hálás mo­solya is fizetségül. A kis Tosió közben fel­nő, kirepül a családi fészekből. Édesanyja azonban nem marad egyedül, mert Matsu­goro továbbra ■ is mellette áll. Az öre­gedő kuli mindig ta­lál magának időt, hogy segítsen a ház körül. Tosio egyszer visz- szatér, de »nem is­meri meg« jótevőjü­ket, ő .már »Tosio úr« lett. Ez a jelenet mély sebet hagy Matsugo­ro lelkében, s őrzi miűdhalálig. S őrzi titkát is, hogy szerel­mes lett az özvegybet Jósikába.. . Matsugoro hosszú évek után először is­mét kocsmába megy, leissza magát. Aztán elindul hazafelé, s gondolatban végigéli eddigi életét... Az élet titka íafó ka.Aeráját az áU lati lét legalsó szint­jére és a természet legóvatosdbban elrej­tett titkaiba. Kutatta a föld alatti alagutak, az óceánok mélyének ismeretlen valóságát, a szökőáraik mozgá­sát, a vadonok vilá­gát, betekintést nyújt a méhek életébe. Megismerhetjük kész­OPERETT-EST leteik gyűjtésének, viaszvárosuk építésé­nek megannyi érde­kes mozzanatát. Lát­juk a hangyákat is, amint serényen sze­degetik téli táplálé­kukat, s látjuk, amint harcolnak, küzdenek az életért. A víz alá is elvisznek a filme­sek: medúzák és kü­lönleges tengeri halak kerülnek a filmfelve­vő gép lencséje elé. Az élet titka elké­szítésében tizenkilenc kiváló természettu­dós segített a filme­seknek, sok évig dol­goztak együtt, hogy megismertessék a ter­mészet világát. Az élet titka látvá­nyos, figyelmet lekö­tő alkotás. Házy Erzsébet és Kövecses Béla, az Operaház művészei vendégszerepeitek a Csiky Ger­gely Színházban a Hazafias Népfront városi bizottsága ren­dezte operett-esten. A műfaj rajongói zsúfolásig megtöltöt­ték a nézőteret, jóllehet az volt az érzésünk, hogy inkább a vendégművészek, mint magsa műfaj vonzott ily nagyszámú közönséget. Az esten a Közal­kalmazottak Szimfonikus Ze­nekara működött közre Tamás Gyula vezényletével. Helyen­ként nagyon csiszoltan, szépen játszott a zenekar, másutt azonban bizonyos kedvetlen­ség, unalom és gyenge felké­szültség jellemezte játékát. Hangzásbeli kifogásaink csak azért lehetnek, mert hiányzott a megszökött létszámú kisegí­tőgárda. Offenbach Orfeusz az alvi­lágban nyitányát jó terhpóvé- tellel, csalhatatlan érzékkel szólaltatta meg zenekarunk. A Vilja-dal kíséretében már bot- ladozásoknak lehettünk tanúi, „Zöld vasárnapok“ Lengyelországban Lengyelországban mindenütt folyik a tavaszi fásítás. Az idén 5,5 millió fát és 4,5 millió bokrot ültetnek el. Sok helyütt vasárnapi társadalmi munká­ban végzik a parkosítást; eze­ket a vasárnapokat »zöld va­sárnapoknak« nevezik. Strauss Denevér egyvelege pe­dig nem érett meg az előadás­ra, szétesett, és izgalmas per­ceket szerzett a közönségnek is. Tamás Gyula általában jó érzékkel, hozzáértőn dirigált, azonban néhol lassú tempóvé­teleivel nem érthettünk egyet. Kifogástalanul csendült fel Lehár Mosoly országa című operettjének nyitánya; Strauss Mesék a bécsi erdőről című művének megszólaltatásáról már nem szólhatunk ilyen osz­tatlan elismeréssel, még ke­vésbé a Kálmán-egyvelegről, amelyben szinte bántó volt az álmos tempóvétel. Házy Erzsébet most is, mint kaposvári szerepléseinél min­dig, magával ragadta a közön­séget gyönyörűen csengő hang­jával. A Vilja-dallal, a Mari- ca-kettőssel és kiváltképp Ma- rica grófnő belépőjével aratott megérdemelt sikert. Kövecses Béla Strauss-, Kálmán- és Le- hár-operettekből énekelt, s szimpatikus megjelenésével, nem nagy, de kulturált hangjá­val késztette tapsra a közönsé­get. Érdekes azonban, hogy az egész est hangulata — a nagy­számú közönség és a neves művészek közreműködése elle­nére is — kissé fagyos ma­radt, nem tapasztalhattuk a hasonló rendezvényeknél már megszokott átütő, szinte tom­boló sikert. Fásultabb volt a légkör, mint máskor, hálás, de nagyon is mértéktartó a közön­ség. Ennek több oka lehet. Egyrészt az, hogy nem jelle­mezhette odaadó lelkesedés zenekarunkat a felkészülés idő­szakában, másrészt közönsé­günk igénye, mércéje egyre magasabb az utóbbi időben* harmadsorban: nagyon is köz­ismert, már-már kissé unott számok sorozata tarkította a műsort, holott egy neves mű­vészekkel megrendezett ope­rett-hangversenyen talán rit­kán hallott és a műfajhoz tar­tozó művek között értékes he­lyet foglaló operettrészletekkel is szívesen megismerkedett volna... ______________________ J. B. S omogy! Népfop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÄK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-a, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: YVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe^ Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi posíahivsfcsioknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Fii N

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom