Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Péntek, 1961. május Vt Búcsú az iskolától A Leánygimnázium tanulói a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Guseó Andor, a Cu­koripari Technikum tanulóinak »-papája« talán már nem is tudja, hogy hány osztályt vezetett el az érettségiig. Az idén 23 liatal technikust bocsát útjára az is­kola. Képünkön: Gu­seó Andor tanár és a ballagok. Könnyesen mosolygós ez a nap minden évben. És felejthe­tetlen. Ballagnak a középisko­lások, búcsúznak az iskolától, a tanároktól és tanulótársaik­tól, a kapu nyitva áll előttük, s ők kilépnek az Életbe. Hány­szor, de hányszor elképzelték már ezt a pillanatot, hányszor mondták . a padokban ülve: »Bárcsak vége lenne már...« Most pedig fáj a búcsúzás, nehéz végigsétálni a folyosó­kon, a tantermeken. Hiszen vége a talán gondtalannak ne­vezhető diákéveknek, s bár so­kakat vár az egyetem, a főis­kola, a többség mégiscsak munkába áll. Yagy ahogy Mar­ti® Edit mondta a Közgazdasá­gi Technikumban, búcsúztatva a negyedikeseket: "Helyt kell állmotok a legmagasabb osz­tályban, az életben.-« ötvennyolcán bal­lagtak a Közgazda- sági Technikumban. A ragyogóan feldí­szített osztályok be­járása után az rfd- varon tartották meg a búcsuünnepséget. Képünkön: a balla­gok az ünnepi beszé­det figyelik. énekük a virágfüzérekkel dí­szített folyosókon az oly kedves régi dalt, ballag Kaposvár 419 középiskolása. Kis tarisznya az óddal ukom — benne pogácsa, két fillér útravalónak — örök emlékeztetőül erre a napra. S már az utcán vannak, in­dulnak tovább, hogy a megyei pártbizottság elé vonuljanak. Most már felszáradnak a könnyek, lám, a sorból kilép egy kislány, magas fiú áll mel­lé, könyvet ad át neiki: »Emlé­kül, 1961. május 11.« Hosszú a sor az utcán, s a járdákon a szülők serege vonul az éneklő lányok, fiúk mellett, vonulnak a Szabadság park félé, s a pártbizottság előtt fnegáll a tömeg. ParraQi Zsuzsa beszél, az érettségi előtt állók nevében köszöni a pártnak, hogy ilyen békés körülmények között ta­nulhat a fiatalság, majd a me­gyei és a városi pártbizottság nevében Németh Ferenc, az MSZMP városi bizottságának titkára szól a diákokhoz: »Nem kívánunk mást, csak azt, hogy tanuljanak és dolgozzanak szorgalmasan legjobb tudásuk és tehetségük szerint, és soha ne feledjék el- szüleik áldozat- vállalását, népi államunk ha­talmas anyagi segítségét.« Aztán megy tovább a diák­sereg, tovább a szovjet hősi emlékmű felé, hogy a kegyelet és a hála virágcsokrait elhe­lyezzék a szobor talapzatán. OPERA-EST A CSIKY QERQELY SZÍNHÁZBAN Az évadzáró műsort méltó keretek között neves fővárosi művészek közreműkö­désével rendezte meg a Köz- alkalmazottak Szimfonikus Ze­nekara. Városunk közönsége hallatlan nagy érdeklődéssel várta ezt a hangversenyt. A jegyek szinte egy héttel előbb elkeltek már, és zsúfolt, ház előtt gördült fel a függöny, hogy a színpadról az operairo­dalom remekműveiben gyö­nyörködhessék a hallgatóság. Zenekarunkat ezúttal is Ká­sa Sándor vezényelte, s Mo­zart Színigazgató nyitányával kezdte a műsort. Bár a nyi­láéban felfedezhetők még a kezdeti elfogultság jegyei, a mű stílusos, mozarti légkört, hangulatot teremtő megszólal­tatását emelhetjük ki. És az sem titok, hogy zenekarunk a Mozart-áriák kíséretével tűnt ki leginkább. Kosa karmester a finom veretű csipkéhez ha­sonlítható muzsikában tehet­ségről árulkodón fogta vissza zenekarát, s miután a vonós­kar csillogtathatta leginkább tudását, érthető módon alig találhattunk kifogásolni valót a Varázsfuvola részleteinek tolmácsolásában. Kevésbé tud­nánk egyértelmű elismeréssel nyilatkozni Wagner zeneka­runktól és közönségünktől is kissé még távol álló, rendkívül nehéz, nagy koncentrációt kö­vetelő zenéjének újraköltésé- rőL Még talán a Bolygó hollan­di megszólaltatása a legelfo­gadhatóbb, jóllehet a vendég- művész is csak ebben az áriá­ban nyújtott. igazán szépet, s ez feledtette a zenei tolmácso­lás apróbb-cseprőbb hibáit. Verdi-muzsikát már otthono­sabban játszik a zenekar, s az önálló számok közül tisztán csengő líraiságával, ■ finomsá­gaival emlékezetes és kiemel­kedő produkció volt Massenet Thaisének előjátéka. Rossini Rágalom-áriáját maga az énekművész is túlhajtotta, s érthető módon a zenekar sem tudta elviselni a szokat­lanul gyors tempót. A műsort záró nyitány kidolgozásában volna még tennivaló, jóllehet Kosa Sándor ebben a műben is elhivatottságáról tanúsko­dott. Általánosan az utóbbi hang­versenyek tapasztalataiból azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az opera-estek neves fővárosi művészek közremű­ködésével ugyancsak vonzzák közönségünket. Várakozásunk azonban osztatlanul mégsem teljesült, mert az opera-estek kapcsán nem érezhettük meg a zenekar nagyobb arányú fejlődését, pedig ezt a műsor lehetővé tenné. Időhiány és kétségkívül az a tény is közre­játszik, hogy az énekesek a hangversenyt megelőző egyet­len próbán sokan változtatnak még a műsoron, az egyes szá­mok megszólaltatásán, s ez idegessé, kapkodóvá teheti a zenészek játékát. A jövőre nézve feltétlenül vigyázni kell az arányokra, s a zenekari es­teket tarkítani opera-estekkel; az előbbiek általában mindig alaposabb felkészülésről tanús­kodhattak. Érdekes, hogy míg zene­karunk Mozarttal tűnt ki, vendégművészeink a mű­sornak ebben a részében kissé halványan szere­peltek. Nem lehettünk elé­gedettek Simándy József Arc­kép-ária, Veres Gyula Saras- tro-ária tolmácsolásával sem, s a terzett — melyben rajtuk kívül László Margit jutott szó­hoz — széteső volt és bizonyta­lan. Losonczy György a két Wagneir-áxia közül a Bolygó hollandival aratott megárde- meltebben fergeteges tapsot. Az est egyik legszebb élménye Tiszay Magda szereplése volt. Gyönyörű, jelzőkkel eléggé ki nem fejezhető hangja megra­gadta i bár a közönséget, de érdekes, közel sem aratott művészetéhez méltó sikert, s ennek az volt az oka, hogy kevésbé ismert és népszerű műveket választott. A hallga­tóság azért így is hálás taps­sal adózott kiváltképp Doni­zetti Kegyencnő című operájá­nak Leonóra-áriá j áért. Simán­dy József, akit múltkori hang­versenyén is nagy elismeréssel ünnepelt a közönség, most a Verdi-duetten kívül Mascaigni Parasztbecsületének híres áriá­jával, a Turiddu búcsújával adott százszoros kárpótlást a Mozart-ária színteienségéértj Itt valóban szárnyalt Simándy gyönyörű hangja, s ezt a han­got érzelmi telítettség, őszinte és teljes művészi átélés for­málta még zengőbbé, még fáj­dalmasabbá. A mű óriási él­ményt jeleartő megszólaltatását szűnni nem akaró taps zárta; és Simándy művészegyéniségé­re jellemző szerénységgel és alázattal újra elénekelte a hí­res áriát. László Margitot korábban, az emlékezetes Ady kollégiumi esten is szívébe zárta a közön­ség. Ezúttal hírnevét tovább öregbítette, kiváltképp Thomas Mignon áriájával. Kulturált művészete, nem túlságosan nagy, de tisztán csillogó hang­ja és külsőséges hatások he­lyett. az igaz művészet szolgá­latába állított káprázatos ének­technikája a szó szoros értel­mében lenyűgöző. Veres Gyula nem kisebb sikerrel dicseked­het, mint művésztársai. Mű­sorából Verdi Don Carlos cí­mű operája Fülöp-áriájámak emlékezetes megszólaltatása emelkedett ki. Szép volt Ros­sini Rágalom-áriája is. Bár a túlzott tempóhoz levegőtech­nikája még nem elég csiszolt. Az évadzáró hangverseny megérdemelt, forró sikert ho­zott. Zenerajongó közönségünk­nek bőven nyílt alkalma, hogy ezen gz estén is kifejezze egy­re fokozódó igényét, s köszönje szimfonikus zenekarunk egész évi munkáját. Jávori Béla Mintegy 1200 állami ház vásárolható meg megyénkben Államunk messzemenő ked­vezményeket biztosít a köztu­lajdonban levő családi házak és kisebb társasházak megvá­sárlásához. Ha például a bent lakó bérlő akarja megvásárol­ni, a tényleges ár ötven száza­lékáért juthat a házhoz. Ha te­hát a ház mondjuk 100 ezer forintot ér, 50 ezer forintért kaphatja meg, de ebből is csak 10 százalékot, vagyis ötezer fo­rintot kell készpénzben kifi­zetnie. Elihez jön még 3 száza­lék lebonyolítási költség. A többit 25 év alatt törlesztheti, 3. százalékos kamatot számít­va. Nincs adásvételi illeték, öt évig adót sem kell fizetni a ház után. Az OTP eddig 176 házat adott el megyénkben, s még több mint ezer vár eladásra. Az értékesítés üteme gyorsabb lenne, ha egynéhány hiba nem lassítaná. Az egyik hiba, hogy a köz­ségi tanácsok az eladott háza­B all agnak a diákok, könnye­sek a szemek, ki tudja, milyen emlékek jutnak eszükbe a 18 évest fiataloknak. Hajdú Teri talán arra gondol, hogy falujá­ból ő az első, aki érettségizik, Bakonyi Klári szüleinek ke­serű sorsára emlékezik: »Ballag már a vén diák« — Űjra csak rövid búcsúbeszéd, biztatás következik: »Sok si­kert az érettségihez, sok bol­dogságot az életben.« Már vonulnak a diákok visz- sza az iskolákba, aztán haza. Ünnepi ebéd következik... S holnaptól — tanulás. Mert az érettségi nem gyerekjáték. Q­kát is beszámítva eddig mind­össze 505 házat jelöltek ki át­adásra. Tehát a becslések sze­rint több mint 700 vár kijelö­lésre. Hogy ez mivel jár, ak­kor válik világossá, ha tudjuk, hogy egy-egy községben hat- nyolc ízben, de néha többször is az OTP két alkalmazottjá­nak, a KIK becsüsének, a járá­si tanács képviselőjének, eset­leg még másoknak is ki kell utazniuk a ház értékének meg- állapítáJk céljából. Az eladásra kijelölt köztu­lajdonban levő házak telked gyakran nagyobbak a megen­gedettnél. Falun általában 400 —800 négyszögölesek a házhe­lyek. Ha az állami házat ma­gába foglaló telek nagyobb ennél, és ha e terület mezőgaz­dasági megművelésre is alkal­mas, a tanácsnak le kell »csíp­nie« a fölöslegeset, és át kell adnia a tsz-nek. Ha a fölös te­rület alkalmatlan mezőgazda- sági művelésre, a tanácsnak értesítenie kell az OTP-t. Ez azonban sokszor elmarad. EGYZETFÜZETEMBÖL Bene bácsi szivarja Böhönyén a Parti­zán-őrs elhatározta, hogy segít egy idős házaspárnak, Bene Jó- zseféknek. Az elhatá­rozást tett követte: a gyerekek eljárnak az öregekhez, fát vág­nak, az iskola néhány leánytanulója még a még holtba is elmegy, hogy esi azonban nagyon ti- a könny ... bevásároljon Benéék- tokzatoskodott, rejte nek. Sokszor annyian getett valamit társai sürögnek-forognak a elől. Benééknél aztán ház körül, hogy már kiderült minden. Kar­nem is tudnak nekik esi nagy büszkén át- munkát adni. adta ajándékát — egy A minap az őrs is- szivart, mét útnak indult, hogy Érthető, hogy Bene segítsen. Vadász Kar- bácsi szemét elfutotta Kakaó Reggel fél nyolc kö­rül rohamra indul a kisiskolások nagy se­rege a tejbolt ellen, a kiszolgálók alig győzik a reggeli mérését. Jön­nek az apróságok, el­sősök meg ötödikesek vagy még felsőbb osz­tályba járók, és ren­delnek: »Két deci ka­kaót kérek.« »Három deci kakaót kérek.« Még véletlenül .sem te­jet vagy kávét. Ka­kaót. S ez rendszere­sen, a hét minden napján így van. Kakaót... A bolt idősebb látogatói közül bizonyára sokan el­gondolkoznak vissza­emlékezve gvermekko- rukra, amikor nem­hogy kakaóról, de még kifliről is csak álmo­dott a munkás- meg a parasztgyerek. Tanácsainknak több gond­dal és körültekintéssel kell vé­gezni ezt a munkát, hiszen az állam pénzéről van szó. GOLYÓST 150-es szám Fit 45­MINDENÜTT KAPHATÓ A szovjet hősi emlékmű előtt a megyei KlSZ-bizottság nevében Szabó György üdvözölte a diáko­kat. Középen a Táncsics Gimnázium fiai, Apai büszkeség Rúgják a srácok a labdát az utca köze­pén, száll a por, né­ha nagyot csattan egy kerítés. Már sötétedig, de a legénykék alig­ha kívánják abbahagy­ni a nagyszerű szóra­kozást. Az egyik házból mérges férfi lép ki, félhangosan zsörtölő­dik: »Majd adok én annak a kölyöknek ilyen későig kint ját­szani ... « S indul a focizók felé, minden valószínűség szerint most nadrágolás kö­vetkezik. De nem. Megáll, és nézi a gyerekeket. Az egyik kígyómozgású fiúcska kaparintotta meg ugyanis a labdát, ügyes cselekkel leráz­ta a rátámadókat, az­tán. lő ... gól. Van nagy öröm a pályán. S a mérges bá­csi is megszólal: ■— Béluskám, késő van már, gyere haza szépen. A kis góllövő pedig engedelmesen megin­dul. Apja — m$rt ő volt a mérges embe’ — megsimogatja a le­gényke fejét, és így szól: — Csudaszép gólt lőttél... (Polesz) Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy niegyel Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. .2. Telefon 15-16. Felelős kiadó. W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemeben# Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. V.; László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 %

Next

/
Oldalképek
Tartalom