Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. május 5. Kézimunka-kiállítás a Kiikaüzemben A munka ünnepén a Kapos­vári Ruhaüzem pártalapszer- vezete és az üzemi nőtanács kezdeményezésére kézimunka­kiállítás nyílt a vállalat kultu­rális célokra alkalmas helyisé­gében. \ A kiállított tárgyak arról ta­núskodnak, hogy készítőik — jobbára többgyermekes család­anyák — sok-sok időt áldoztak fel a pihenés óráiból. Kezük nyomán takaros hímzések, té­rítők, díszpárnák, horgolások, használati tárgj’-ak, rajzok, tar­kították a kiállító helyiség asz­talait, falait. Sajnos a sok gon­dot okozó helyiséghiány miatt néhány nap után a termet át kellett adniuk. így is nagy ér­deklődés kísérte a kiállítást: az üzem 1200 dolgozója közül mintegy 700-an tekintették meg. A kiállítás szép anyagából különösen a sok munkát igénylő térítők, csipkék tetszet­tek. Említésre méltó, hogy az egyetlen férfi kézimunkázó, Fekete János szövött térítői dicséretére válnának a leg­ügyesebb asszonynak is. Szépek a kalocsai és buzsáki faliszőnyegek. Jó lenne, ha a következő kiállításon már sq^ mogyi motívumokat és több népi hímzésű díszpámát is lát­hatnánk. Elismerést érdemel­nek Szarka Lászlóné gipsz fej­szobrai, Egedi Ernöné sokác babája; Bernáth József Jár az idő című ceruzarajza tárlaton is helytállna. A falakon elhe­lyezett olajfestmények témái: őszi erdő, virágcsendélet, ci­gánypár, cicák egérrel stb. He­lyes lenne, ha alkotóik a jövő­ben valódi, a saját életükből, környezetükből, mai életünk­ből vett témákat választaná­nak festményeikhez a most lá­tottak helyett. Más üzemek is követhetnék a Ruhaüzem kezdeményezé­sét. Egy nagyobb szabású nyil­vános kiállítás bizonyára ér­deklődésre találna városunk dolgozói körében.' Szabadulni akarnak nevüktől New Yorkban 17 személy intézett kérelmet a hatóságokhoz, hogy en­gedélyezzél« nevük megváltozta­tását. Valamennyiüket Eiclimannak hívják. „Sl ind útiam szép hazámból... A SOMOQY MEQYEI NÉPI EQYÜTTES MŰSORÁRÓL LELKIISMERETES FELKÉ­SZÜLÉS UTÄN kedden este ismét színpadra lépett me­gyénk népi együttese. A tény önmagában is megkapó, hisz jó ideje csak a próbatermekből kiszdvárgó hírek hallatán ör­vendhetett előlegezett bizalom­mal a népi kultúra kincseit oly nagy szeretettel befogadni kész közönség. E tényen túl azonban sokkalta nagyobb és igazán kellemes meglepetésben lehetett részünk, mert egészen más, érettebb és a profilválto­zás bizonyos jegyeit is magán viselő együttest köszönthet­tünk. Profilváltozáson termé­szetesen nem a népi együttes műsorának jellegbeli változá­sát értjük. De korábban — ha szabad így mondani — csak mellékes, kiegészítő szerephez jutott a tánckar, most pedig uralkodó helyet foglal el a cseihszlováíkiai körútra szánt műsorban, s ez jó dolog. Jó ezért, mert hangulatos, mű­vészi érzékkel komponált és sodró lendületű táncai élénk­ké, íszínes-változatossá teszik az estét, és jó, mert ez a csupa lelkes és tehetséges fiatalból álló gárda jelenleg az együttes legfőbb erőssége a művészi színvonal tekintetében is. A kórus létszámában csök­kent — lehet, hogy a külföldi út nehézséged késztették erre a vezetőket —, s egy-két jól si­került számot kivéve általában kisebb erőt képvisel, mint ko­rábban. Sokat fejlődött a ze­nekar, javult műsorpolitikája, a cél azonban most már csak az lehet, hogy a zene- és ének­kart is felhozzák a táncegyüt­tes színvonalára. Mindezek előrebocsátásával korántsem szándékozunk éles határvonalat húzni, széttagol­ni az együttes egyes csoport­jait, hisz mint nevük is mu­tatja: együttes erővel, alapos munka után közösen arattak megérdemelt sikert a hangver­senyen. Biztató a kép és re­ményt keltő, mert ezt a tar­talmas műsort látva sokakban megfogalmazódhat a gondolat: hosszú évek fellángolásai és letörései utón talán most ér­keztünk el a kibontakozás el­ső állomásához, s ezután egyre csak feljebb emelkedhet együt­tesünk munkája, produkciói­nak színvonala. A TÄNCKAR nagy együtte­sekére emlékeztető sikere két kiváló szakember, Együd Ár­pád és Csikvár József minden elismerést megérdemlő munká­jának gyümölcse. Bennük a szakértelem, a népi hagyomá­nyokhoz való abszolút hűség odaadással, tántoríthatatlan ügybuzgósággal párosul. Ennek köszönhető, hogy ily rövid idő alatt jobbára új emberekből kitűnő együttest érleltek. S ez a lelkesedés átragadt a fiata­lokra. Mivel is magyarázhat­nánk másként azt a duzzadó jókedvet, hangulatot és ener­giát, mellyel végigtáncolták az estét? Hadd tegyük hozzá, hogy terjedelmes műsoruk a művészi megformáláson túl nagy fizikai erőpróba is volt, hisz a tizenöt számból kilenc az övék, s «-ráadásra« is bőven nyílt alkalmuk. Nehéz volna sorrendet felállítani számaik között. Általában precízen ki­dolgozott lépések s a tánc han­gulatának, lendületének pontos visszaadása jellemezte táncu­kat. Csikvár Pontozója, külö­nösképpen már ismert, de to­vább gazdagított Vízvári leány­tánca és megkapó Rondója hi­vatott koreográfusként mutat­ta be őt. És ugyanezeket mond­hatjuk el Együd .Intermezzojá­rói, melyet Kodály zenéjére A HOLNAP TANÍTÓI TV ombnak föl, völgynek ^ le fut velünk az autó­busz. Nem is egy, hanem két hatalmas monstrum. A Kapos­vári Felsőfokú Tanítóképző In­tézet több mint száz növendé­kével, a holnap tanítóival me­gyünk falura. Amolyan szóra­kozással egybekötött tanulmá­nyi kirándulás lenne'ez a mai séta, de lényegében annál sok­kal több. Sokkal érdekesebb! Most találkozik ugyanis elő­ször szervezett formában az in­tézet növendékserege jövő ál­lomáshelyével: az új faluval. Utunk első állomása So- mogytúr. Kunffy Lajos, a ne­ves somogyi festőművész kép­tára. Kunffy képeit már a leg­többen ismerik, képtárat is lát­tak nem egyet, érthető tehát, hogy e látogatásnak nem ez a fő szenzációja. Akkor forró­sodnak át a fiatal tekintetek, amikor tárlatvezetőnk, Kunffy- né párizsi élményeiről kezd mesélni. Persze ezek az élmé­nyek nem akármilyenek, hi­szen Kunffyék a századfordu­lótól az első világháborúig lak­tak Nyugat Athénjében, Pá­rizsban, amikor a magyar iro­dalom és a magyar festészet legjobbjai ott végezték tanul­mányaikat. A nyolcvan esztendős mat­róna korát meghazudtoló fris­seséggel, bájos humorral fű­szerezve mondja el Adyval va­ló megismerkedésük történetét, aki még mint ismeretlen fia­talember látogatott el párizsi otthonukba. Mintha csak teg­nap történt volna, oly eleve­nen, színesen mesél Adyról, a hallgatag fiatalemberről, aki­nek csak beszédes nagy szeme árulta el, — minthogy ottléte alatt egy árva szót sem sike­rült belőle kivenni —, hogy a kiválasztottak közül való. Kunffyné a többi közt elmesé­li Ady megismerkedését Csinszkával. A hiteles történe­tet magától a csúcsai «-várkis­asszonytól« hallotta, akihez meghitt barátság szálai fűzték. Ez a beszélgetés felért egy fél tucatnyi jól sikerült ma­gyar órával. És e rögtönzött irodalmi szemináriumon a Kunffy-műteremben a holnap tanítói jól vizsgáztak. Kíváncsi kérdéseik, forró érdeklődésűk — hogy alig lehetett a beszél­getésnek véget vetni — hitval­lás és bizonyságtétel volt a magyar költészet forradalmi hagyománya, illetve képviselő­je, Ady mellett. T T tunk Kunffy műtermé- bői a Balatonszent- györgy melletti Csillagvárhoz vezet. Ez a vár titokzatos múltjával Somogy egyik érde­kessége. A múzeummá átalakí­tott, szépen rendbe tett épület minden kiállított darabja a végvárak vitézeinek emlékét őrzi. A nép fiainak hősiességé­ről regél a Csillagvár a holnap tanítóinak. És még valamiről. Ez az épület a felszabadulás előtt a keszthelyi Festetichek cselédjeinek volt kényszerű szállása. A bejárati ajtó ho­mokkő-oszlopán jókora teknő forma mélyedés látható, a cse­lédasszonyok fenték ott kicsor­bult élű konyhakéseiket. Ez is a magyar múlt egy mozau.da- rabkája tehát, és ahoev a ke­zek végigszánkáznak a cseléd­kések sikálta mélyedésen, a lányok, a fiúk szemében ott réveaez a kimondatlan szen­tencia: ebből a múltból soha többé nem kérünk! A tanulmányút végcélja és az igazi nagy élmény színhe­lye azonban Somogyvár. Itt zajlik le az új falu KISZ-fia- taljainak és a holnap tanítói­nak ismerkedési délutánja és az esti kölcsönös bemutatko­zás. A Somogyvári Gyógypeda­gógiai Intézet ebédlőjében, kedves vendégség keretében késő délutánig együtt beszél­getnek, tervezgetnek, szórakoz­nak a tanítójelöltek és a so­mogyvári fiatalok. A beszélge­tés során megismerik a falu és a közeli Kupa-hegy legendás múltját, este pedig a művelő­dési .otthonban műsorral ked­veskednek a vendégek a so­mogyvári Szabadság Tsz tag­jainak. Olyan kultúrműsort nyújtanak, amilyenre kevés faluhelyen került még sor! Városi koncerttermekben ha|lható hegedű- és zongora­számok, az intézet vegyeskará­nak énekszámai, szavalatok váltogatják egymást ezen a forró hangulatú estén, melyet meghitté és bensőségessé tesz a vendéglátó KISZ-szervezet fiataljainak együttes szereplé­se a kaposváriakkal. Tánc- ég ér-ekszámaik éppen olyan meg­érdemelt elismerésben része­sülnek, mint a vendégek ma­gas színvonalú műsorszámai. Az előadást figyelve, a zsú­folásig megtelt terem csendjét hallgatva, a nézők hálás te­kintetét látva bátran elmond­hatom, hogy a tanítóképző in­tézet tanári kara jó munkát végez: nemcsak arra törekszik, hogy a holnap tanítói megáll­ják majd helyüket az új ma­gyar faluban, hanem arra is, hogy szeressék is a falut, hogy egybeforrjanak vele megis­merve múltját és jelenét. Vál­lalva gondjait és örömeit. A nézőtéren mellettem ülő Horváth László­tól, a megyei tanács művelő^ désügyi osztályának vezetőié­től — aki hosszabb ideje tar­tózkodik Somogyváron — azt is megtudom, hogy ez a ked­ves találkozás nem akárhol történt, és nem akárhol zajlott le ez a sikerült műsoros est, hiszen a somogyvári Szabadság Tsz az idei tavaszon derekasan hozzálátott feladatai elvégzé­séhez. Adjon ez a meghitt este további ösztönzést munkájuk­hoz, és tegye még szorosabbá az új falu és a holnap tanítói­nak kapcsolatát! Komjáthy István tervezett, Perőcsényi verbunk- járól és a kiváltképp hitelesen* minden túlzástól mentesen megjelenített Cigány táncról. Mindkét koreográfus láthatóan sokat ad a térformák változa­tosságára, s együttesük ezeket, ha most még kisebb hibákkal is, de szépen, biztatóan oldja meg. AZ EGYÜTTES KÓRUSÁ­NAK két legkiemelkedőbb száma kétségkívül Bárdos Ti- linkósának és Bartók Négy szlovák népdalának megszó­laltatása volt Gadányi György vezényletével. Az énekkar ezeknél a műveknél hangszín­ben és dinamikában, hangerő­ben és hangulati visszaadás­ban egyaránt sikerrel vizsgá­zott. Szép volt, bár kissé hal­ványabb Kodály Fölszállott a páva című művének tolmácso­lása dr. Kanyar Józsefnek, az együttes művészeti vezetőjé­nek vezényletével. A Kállai kettős és a Somogyi pásztor­táncok az énekkar repertoár­jában előkelő helyet foglalnak el, jól beidegződtek, megéret­tek már. Erősítésre szorulna a tenor szólam, és könnyen ki­javítható hibaként említhetjük, hogy még mindig van szólóéne­kes a szopránban és tenorban is, ez feltétlenül zavarja az összhatást. Klausz Róbert vezetésével hangzott el Smetana ünnepi kara és Karai Barikádra című műve. Ez utóbbi férfiszólamai­ban több szenvedélyt, a lefoj­tott erő kibomlásának markán­sabb megfogalmazását^ várhat­nánk még. És ha lehet, általá­ban hangerőbeli javulást az énekkartól, jóllehet színházunk adottságai közepette nehéz hű képet kapni. Mózner János Bárdos Somogyi kalászok cí- mp müvét tolmácsolta hangu­latosan az ének- és zenekar közreműködésével. A SZÉPEN FEJLŐDŐ ZENE­KART ifj. Tóky Gyula veze­tésével különösen szólószá­maiért illeti elismerés. Az egyöntetű hangzás kedvéért azonban érdemes lenne jobban összehangolni az egyes hang­szercsoportokat. így Borzók Verbunkosában a prímhegedűk például különböző fekvésekben játszanak, a klarinétszóló nem simul eléggé az együtteshez. Hármas szólót pedig csak ak­kor érdemes játszani, ha a há­rom hegedű nem verseng egy­mással. Az önálló számok kö­zül a Hóra megszólaltatása tet­szett leginkább. Nagy felada­tot vállalt a zenekar a kísére­tekkel, s általában — kisebb hibákkal — meg is oldotta. Tálán csak egyetlen súlyos hi­ba volt a Vízvári leánytánc kí­séreténél — az éneklő (!) tán­cosok előtt ugyanis legalább két taktussal végzett a zene­kar. A Somogy megyei Népi Együttes csehszlovákiai műso­rának bemutatása végered­ményben nagy és igazán meg­érdemelt sikert hozott. Hisz- szük, hogy együttesünk minden tagja legalább ilyen odaadó lelkesedéssel képviseli külföl­dön is megyénk népi kultúrá­ját... Jávori Béla Somogy1 Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) ferjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U í| A bíró, aki egyforma mértékkel mér Egy amerikai bíró 24 perc börtönbüntetésre ítélt egy fér­fit, aki két dollárt lopott. A bíró így indokolj furcsa íté­letét: »A közelmúltban Whitney tőzsdespekulánst ötévi börtön-r re ítéltem, mert 225 000 dollárt sikkasztott. Ez pedig dolláron­ként 12 perc. Tehát: egyformán igazságos ítéletet mindenki­A televízió mint nyomozó »De hát ezek az én székeim!-« — kiáltott fel signore Fochi pármai (Olaszország) régiségkereskedő egy televíziós adás nézése közben. Fo- chinak igaza volt. Az olasz tele­vízió egy másik régiségkereskedő­től kérte kölcsön a székeket, ő pe­dig egy ismeretlentől vásárolta azokat. Az ismeretlen viszont a pármai kereskedőtől lopta a szé­keket. ' Képek a Cigányszerelem előadásából / zörika eljegyzése napján szökött meg a vándorkomédiásokkal. Józsi, a muzsikus-színész oldalán akarja bejárni színésznőként az országot. A kis társulat éppen fellépésre készül, amikor a fogadóba betoppan a faképnél hagyott vőlegény, Bállá János. (Somogyi Géza, Pálfy Aliz, Balázs Loránd, Balázs Andor és Herczeg Zsolt.) Ügy látszik, hogy a szerelem itt, ebben a havasokkal körül­ölelt kastélyban nemcsak a fiatalokat keríti hatalmába! Az öregedő Dragotinszky Péter is elkövet minden szépítő és fia­talító ravaszságot, hogy a szomszéd földbirtokosnő, Körös­házi Ilona kezét elnyerje. (Farkas Anny, Csorba István és Tóth Béla.) Még ők is! Jo­lánba és Kaje- tán, pedig együttvéve nin­csenek harminc évesek. A két gyerek unatko­zik, és unal­mukban azt játsszák, amit a felnőttektől el­lestek. össze akarnak háza­sodni .,. (G&l- fy László és Zi- lahy Katalin.) Zórikát elbűvö­li a titokzatos idegen hegedű- játéka. önfe­ledten hallgatja a garabonciás­nak hitt legény szívéből fakadó dallamot. Lehet, hogy már nem is a hegedű, hanem a szere­lem muzsikál? (Pálfy Aliz és Balázs Loránd m. v.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom