Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1961. május 21. A SIÓFOKI HITELESÍTŐ ÁLLOMÁSON Schübán Irén műszerész egy fázisú dolgozik. mérő beszabályozásán SÍ dolgozója wan a Dél-du- nántúH Áram­szolgáltató Vál­lalat siófoki hi­telesítő állomá­sának. Négy- megye fogyás z- tásmércinek ja­vítását, hitele­sítését végzik itt. Évente 25 200 egy, il­letve három fá­zisú óra felújí­tásán kívül 20 ezer új fogyasz­tásmérőt szállí­tanak ide elő­zetes vizsgálat­ra. Tízévenként minden vil­lanyórát újra kell hitelesíte­ni, előtte rege­Szűk László főművezető az elvégzett minőségét ellenőrzi. Kutas Mária ipari tanuló Landis-féle hitelesítő számlálóval ellenőrzi a három fázisú mérőket. 99 Törölhető“ foto szalag ? Az amerikai dr. William Glenn újfajta filmszalagot talált fel, amely ha csak egy részét váltja be a hozzáfűzött reményeknek, va­lóban szenzációs dolgokat ígér. A szalag műanyagból készült, amelyre egy speciális készülék se­gítségével ún. elektromos ecsettel »ráfestenek«. Ez az eljárás rend­kívül gyorsan megy végbe, és nyo- j mában »elektromos ráncok« kelet- j keznek a szalag felületén. Mind- I egyik ránc a Szokványos fénykép ‘'gy-egy fénypontjának felel meg. ' Ezt az elektromos regisztrálást az­után képpé alalc/tják át, vagyis az elektromos ráncok optikailag lát­hatóvá válnak. A feltaláló szerint egy ilyen elektromos képfelvétel »átjátszható« egy másik műanyag­szalagra olyanformán, ahogyan ez a magnetofonban történik. Akár­csak a magnetofonnál, a ráncok »törölhetők«, úgyhogy a szalag Ismét felhasználható újabb képfel­vétel számára. A képfelbontás állítólag olyan nagyfokú, hogy a színek rögzíté­sét és visszaadását is lehetővé te­szi. A készülékről még nem adtak ki pontos műszaki leírást, de nyil­vánvaló, hogy számtalan alkalma­zása lehetséges a technikában, a tudományban és a mindennapi életben. Valóban fantasztikusnak hangzik a feltalálónak az az állítá­sa, hogy készülékével egy 24 kö­tetes lexikon teljes szöveg- és kép­anyagát egyetlen kis tekercsre tud­ja »ráfényképezni«. munka nerálják, alkat­részt megja­vítják, beszabá­lyozzák, és 15— 50, illetve 100 százalékos ter­helésnek vetik alá. Az állomás javító és besza­bályozó műsze­részei, kisegitő alkalmazottai pontos, jó mun­kát végeznek. Az ország nyolc hitelesítő állo­mása közül ta­valy ők szerez­ték meg az első helyet a ver­senyben, főként azzal, hogy se­lejtszázalékuk mindössze 0,94 volt. MAI MESE EGY ÖREG MALOMRÓL SORSOT VETETTEK az öreg malomra, mely az utóbbi években nem tett egyebet, csak őrizte a faluvéget. Legalább olyan kővé dermedt köteles­ségtudattal, mint az a pompe- ji katona, akit a Vezúv láva­ömlése őrségein talált. Más dolga nem volt már régóta, csak állt dacolva az idő táma­dásával. Már azt gondolhatta a ne- mesvidi öreg malom, hogy végleg elfelejtve kell végeznie. Ami szomorú koronája lett volna egy dolgos életnek. Már éppen békülget/ni kezdett sor­sával, amikor egy napon em­berek jöttek — hivatalos for­málj — Ismerősek és ismeret­lenek. Körüljárták, kopogtat­ták a falát. Megvizsgálták a csáléra álló tetőszerkezetet. — A faanyagot Kiválóan fel lehet használni! — A téglát úgyszintén! Ejnye! Itt valami készül! Készül bizony. Ezen az emlé­kezetes vizites napon térült jobbra ez öreg malom további sorsa. A látogatók ugyanis el­határozták, hogy lebontják és a, bontásból kapott építőanyag­ból a faluban, az új iskola f * r Hogyan mehetnék meg egyszer vissza ja A zért szaladtak össze az egyik lépcsöházban a Ruhaüzem dolgozói, hogy az üvegajtós szekrényben meg­nézzék azt a mintegy félszáz orsó cérnát, amelyet nemrég tettek ki a következő felírás­sal: »Csontos Erzsébet, aki üzemünknek másfél éve dol­gozója volt, a mellékelt cérnát ellopta. Ezért az üzemből el­bocsátottuk, a bírásig 40 napi börtönre vagy ezer forint pénz­bírságra ítélte.« Nemrég még Csontos Erzsé­bet is itt járt-kelt a folyosón, ott ült a neonfényes munka­teremben, és varrta a ruhákat. Társai szerették. Néha ugyan megsértette a munkafegyelmet, de azért bíztak benne, mindad­dig, amíg egy asszony a vá­rosból panaszt nem tett ellene. Az asszonyt Kupeczkó Andor- uénak hívják. I) ekopogtatok AnrlArnÁ la' Kupeczkó Andomé lakásának aj­taján a Május 1. utca 88. szám alatt. Éppen azt a szobát me­szeli, amelyben Csontos Erzsé­bet lakott albérletben. A lány nevének hallatára felhó fut át a homlokán, felsóhajt, és azt mondja: —... Már túladtunk rajta. Egy kicsit elkéstünk, igaz, de nem baj, fő, hogy nincs közöt­tünk. Belépünk a szobába. — Itt feküdt a kislányom, ott pedig Erzsi — mutat szét. — Az ő fiókja mindig tele volt szép színes cérnával. Mintha még most is hallanám kislá­nyom kérdését: »Mondd, anyu­kám, honnan hozza Erzsi azt a sok cérnát?« »Honnan, kis­lányom, hát veszi az egyik ro­konának, mert az is varrónő. Különben meg ne ártsd A gyermekek érdekében Egy nő megy a csurgói ut­cán. Öltözete elhanyagolt, ma­tatja, hogy viselője nem sokat ad magára. Ráérősen ballag. Kerülgeti az apró gödrökéi, ilyenkor meg-megtán torodik. A szembejövők kikerülik, az udvarokból kíváncsi tekintelek követik. Egy asszony a keríté­sen átkiabál a szomszédasz- szonynak: — K.-né megint megoeteg ■» dett! — Gyakori ez nála — felel a megszólított a dülöngéli no után mutatva. — Mostanában sokszor látni így... Csan a gyerekeit sajnálom... K.-né e párbeszédből sem­mit sem hall. De ha eljutna is füléhez a megjegyzés, akkor sem törődne vele. Megszokta már, hogy mögötte összesúg­nak az emberek, és néha uj­jal mutogatnak rá. Nem törő­dik vele. Fő az, hogy jó érzi magát. Mondjanak, amit akar­nak! Agyát az alkohol el tom­pította, gátlásai nincsenek. Ré­szeg. Kifejezéstelen arccal halad, összefüggéstelenül mormol va­lamit. Nagy nehezen hazaér. Ledobja magát egy székre. El­fáradt. Gyermekei pisszenni sem mernek. Kopottas, :üányos ruhában meghúzódnak az egyik sarokban. Éhesek, de szólni nem mernek. Ismerik már annyira anyjukat, hogy ha zavarják mámoros hangulatá­ban, hamar elcsattan egy-két pofon, és nincs, aki védelmük­re kelne. Üti őket akkor is, ha nem tesznek eleget kívánságának, és neró fogyasztják ei az elé- bük tett italt. És a gyerekek, hogy elkerüljék a verést — isznak. Talán ugyanebben a perc­ben emlegetik őket a járási t.nácson. Érdemes volna ezt K.-nénak i. hallani. Annak a módját keresik, hog/an segít­hetnének rajta és gyermekein. Egy a K.-néval egy házban la­kó asszony azt mondja szen­vedélyesen: — Nem nézhetjük tétlenül, amit ez az asszony adnál. Részegségében üti-veri gyerekeit, itatja őket, ruhájuk viszont nincs. Tenni kellene valamit. Azt javasolom, ne ad­jon neki senki se italt. El kell küldeni elvonó kúrára. K.-né munkahelyének párt­titkára összegezi a hallottakat: — Kötelességünk mindent megtenni a gyerekek érdeké­ben. .. Elvonó kúrára azonban csak akkor küldhetjük, ha be­leegyezik. Gyermekeit nem le­het állami gondozásba venni, mert a szülők élnek és dolgoz­nak. Szép szóval kell meg­győzni K.-nét. Talán felhagy az ivással. Talán használ a szép szó, s a falu segítségével megválto­zik K.-né. És ha nem lesz a segitőkészségnek foganatja? Egy javaslat szerint akarata ellenére is el kell küldeni K.- nét elvonó kúrára, gyermekeit ped;g gondozásba venni. Intéz- kedri kell az érdekükben. N. S. gad más dolgába.« Ezt mond­tam neki, mert nem akartam kiélezni a helyzetet. Az utóbbi időben úgyis sokat zsörtölőd­tünk az emberemmel, mert hol kevesebb, hol több pénz hiány­zott az erszényemből. Arra gondoltam, hogy ő viszi el. Egyszer aztán pontosan meg­számoltam a pénzemet, s min­denkit szemmel tartottam. A férjemre meg a lányomra ek­kor nem gyanakodhattam, mégis nagyobb összeg hiány­zott. Bementem Erzsihez, na­gyon nehezemre esett, de ezt mondtam: »Nem bízunk ben­ned, Erzsi. Keress magadnak más helyet.« Tekintetem a fiókra esett, és eszembe jutot­tak a cérnák. Elhatároztam, figyelmeztetem az üzemet. (Erzsi hamarosan összepa­kolt, és elindult abból a haj­lékból, ahova annak idején szeretettel befogadták. Szomo­rúan ment el, talán érezte, hogy három csalódott ember néz utána.) — ... Az üzem vezetői figyel­meztetésem után szóltak a rendőrségnek, s kiderült, hogy Erzsi tálkájában cérnát hord ki az üzemből. Nem tudom, miért tette. Hiszen jól élt. Fur­csa emberek vannak a világon, jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak. A meszelő pásztáz. Erzsi volt szobájának faláról lassan el­tűnik a por, a piszok. A tisz­taság üde illata árad belőle, * * * TTjra itt vagyok az üzem lépcsőházában. Akik cigarettaszünetre jönnek ki a na- gépek mellől, még egyszer megnézik Erzsi »erkölcsi bizo­nyítványát«. Fújják a füstöt és gondolkoznak. »Hát szemét munkát végzett ez a lány; bör­tön, pénzbírság, nahát!« — mondja az egyik asszony. »So­se hittem volna, hogy Erzsi ké­pes ilyesmire« — toldja meg a másik. »Hát tolvaj voltál, Er­zsi, szarkát neveltünk másfél év alatt?« — tűnődik a har­madik. Mindenki csalódott a lányban, mindenki ítéletet mond felette. Szavaikból Ku- peczkóné mondata csendül ki: »Nem bízunk benned tovább.« Micsoda súlyos szavak! Csontos Erzsébet nem hallja, de jól tudja, hogy elveszítette munkástársai bizalmát. A bí­róságon sírva kérdezte: »Ho­gyan mehetnék még egyszer vissza az üzembe?!« Igen, ho­gyan jöhetne még egyszer ide? Mert a börtön napjai lepereg­nek, az ezer forintot is köny- nyen kifizeti. Sokkal nehezebb lesz elérni azt, hogy volt mun­ka- és lakótársai ismét gya­nakvás nélküli tekintettel néz­zenek rá az utcán, megosszák vele örömüket, gondjukat, tit­kukat, és barátként öleljék meg... mellett építenek egy ötven sze­mélyes típusóvodát. Mikor? Hamarosan, mert a község ki­nőtte a mostanit. — A jövő szeptemberben akár az új óvodában is kezd­hetnének! — Miért ne?! — Ha okosan haszná’iuk fel a bontási anyagokat, "to ezer forintba kerül ó”í -s. — A falu nép- s-m marad tétlen! Negyvenezer 'orlnl tár­sadalmi munka elvégzése jut a községre. ILYEN BESZÉDEKET hal­lott a kivénhedt épület s most újjászületését várja öreges tü­relemmel. Haj, ha szólni tudott volna azon a megbeszélésen, ami a tövében folyt! Óvoda lesz belőle! Azok csinálnak be­lőle óvodát, akiket hajdan pen- delyes gyerkőcökként, de sok­szor látott itt maga körül! De­rék dolog. Rendben vain. Ezek az egykori gyerekek jól gon­dolkodnak, határozottak. Már megvásárolták a telket az új iskola szomszédságában. • Az iskola körül most parkosítanak az úttörők. Az új óvoda köré is jut majd biztosan a rendez­gető kezekből, lesz játszótér, pázsit, a csöppeknek hinták, miegyebek ... Egyszóval öröm lesz beköltöznie megváltozott formában a vén malomnak a faluvégi magányból a község életének kellős közepébe! NEM VOLTAM JELEN, amikor megpecsételődött — és ilyen kedvezően pecsételődött meg — az öreg malom sorsa. De amikor Nemesviden jártam, már kézben voltak az építési tervek. Így csak gratulálni tudtam a falufejlesztők találé­konyságához, jó szerencsét kí­vánni az építéshez. Bár ez utóbbit még nem kezdhetik el, sőt a bontás sem indulhat meg »teljes gőzzel« addig, amíg a hivatalos formaságok el nem intéződnek. S én most éppen ezekhez a megkövetelt, merev formasá­gokhoz fúanek néhány szót. Nem magam gondoltam ki, en­gem kérdeztek felőle Nemes- viden. Nem tudtam válaszol­ni... Az új óvoda éoít'si tervet, költségvetését tár*"dalmi mun­kában készítenék el a megyei tanács tervosztályának dolgo­zói. Mintegy bátorításul, bizta- tár >l. Hogy máskor is. a jövő­ben is ragadjanak meg, hasz­náljanak ki, minden lehetősé­get falujuk korszerűsítésére. Gondolom, ezért fáradtak a megyei elvtársak szívesen, s adták át a terveket a költség­vetéssel együtt. IGEN ÁM, csakhogy van egy szigorú rendelkezés, mely szerint addig nem kezdődhet­nek el az építési munkák, amíg a terveken ott nem lesz a jóváhagyó aláírás. No és, egy aláírás csak nem nagy dolog? Nagy dolog, mert csaknem annyiba kerül az érthetetlen szigorúságú rendelet jóvoltá­ból, mintha a falu lakói meg­rendelésre készítették volna el a költségvetést és terveket. Tisztelem a törvényt. A ne- mesvidiek hasonlóképpen tör­vénytisztelő emberek. Tudják, hogy jóváhagyás nélkül nem lehet megtenni a falufejlesztés újabb mérföldes lépését. De valamit — velem együtt —■ nem értenek. Nevezetesen azt, hogy mire jó megfizettetni a vámon azt, amit a réven dol­gozók — itt a tervosztály mun­katársai — elegendtek? JÓL MEGFORGATTUK ezt a kérdést ott Nemes’viden. Ma­gam is gondolkodtam rajt. De zöldágra vergődni nem tudtam. Sajnálom mert így az öreg malom mai meséjét nem fejezhetem be az ilyen­kor várt mesebeli széppel és jóval. Hanem egy szerény kér­déssel: Miért kell megfizetni a vámon, amit a réven nem kel­lett megfizetni? László Ibolya Q EGYZETFÜZETEMBŐL * Utcai/atá fel: — A rvsefc egye meg ezt a .. — Az SZTK bejára- lődik. Mindössze ta előtt egy idős né- pár méterre lehet a ni áll. Tíirelmetle- bejárattól a nénike, Azután mintegy az nül vár valakit. Pár amikor meg rsúsztk előbbi folytatása perccel később a a vizes kövön. ként — belek irolva piac felől hasonló Nem történik a várakozó néniké korú néniké tipeg át az úttesten semmi baJ- csupan — Jövök, Jul- egy kis fekete tár­csám, máris itt va- lás könyv esik ki a gyök. Az emberek fi­gyelme rájuk tere­szatyrából. Az em­berek meghökkené­be — emígy fohász­kodik: — Hát akkor a Jézus nevében elin­dulhatunk, Jul­sére mégis így kiált csám... A Uinta Itt a tavasz, s --zt megérzi a Szabad­ság park hintája js, amely ugyan a té­len sem pihent va­vendégek érkezésé! várja a hinta. Ezek már jóval csende­sebbek, s az éj lep­lét használják ül ván a hinta. A gye­reksereg helyépe serdülők jelennek meg, ők foglaltuk el néhány órára. S bár a hintától néhány arra, hogy nódo.*' lami sokat, de most méterre felnőttnek hassanak egykor; már alig van -sza- ór2jk magukat itt szórakozásuknak. A bad« ideje. Nappal . . gverek,.é’ ,.4, minap nem voltak a gyerekek 06tro- llet S>ereKke a óvatosak. Így tud- mclják, de amikor nak- tam meg, hogy a eljön az alkony', és Amikor beköszönt fiatal hinta egy ők hazatipegnok, ak- az est, ők is nvugo- nagymamának adót’ kor sem marad ár- vóra térnek, s újabb randevút. KövetUecUdés Jancsika mind- lapozott. Az egyik össze hároméves, és o’ dalon egy macska­nagy'on szereti a könyvet. A napok­ban is kinyitotta a könyvszekrényt,. és kivette a lexikon egyik kötetét. Félre­vonult az asztal alá, és lapozgatni kezd­te. Csodaszép virá­gokat, kedves álla­tokat látott benne. Perceken át néze­csontvázat látott. — Mit csinálsz, Jancsika? — kér­dezte az apa ijed­ten, amikor meglát­ta, hogy a drága könyvvel játszik a gyerek. — Találtam égj' éraekeset — ujjon­gott Jancsi. — Nézd gette, azután tovább csak, mi ez apuci? Sz. N. — Az egy már« kának a csontváza — Minek a »macskája«? — Majd ha nagy ’eszel, megérted kisfiam — mondta az apa, és elvette < gyerektől a könyvet Jancsi sértődöttéi' utána kiáltott: — Tudom is, hogy mi az! Macska, csak meg van pucolva (Ncmeth^y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom