Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
Vasárnap, 1961. április 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Továbbra is sürgős Megírtuk április 14-i számunkban »Meddig sürgős?« címnél, hogy a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalat sürgetésé- e elkészítette kacsanevelőjét a nagybajomi Győzelem Tsz, un a szerződés és ígéret ellenére sem kapta meg április 5-én l 600 aprójószágot. Az ügy kapcsán azt kérdezte cikkünk a JARNEVÁL-tól, hogy a baromfinevelés szorgalmazása, előse- iítése »csak addig fontos és sürgős, amíg elkészül a kacsa- levelő?« Ostoros István, a vállalat igazgatója válaszolt cikkünk- e. »Tájékoztatásul közlöm, hogy á 600 db naposkacsát előre- áthatóan április 25-ig leszállíthatjuk a nagybajomiaknak.« Íz az egy mondat talán megnyugtatja a Győzelem Tsz-t. Ha gy lesz, akkor késve ugyan, de rendeződik a dolog. Ismételten állítjuk, hogy nem tartjuk helyesnek a vállast eddigi eljárását — azt ugyanis, hogy a kihelyezett 10u0 ácsából nem adott a nagybajomiaknak, pedig szerződést kö- ött velük, és biztatta őket, hogy mielőbb rendezzék be a ka- sanevelő Szerződéses kötelezettséget mindenki csak abban z esetben vállaljon, ha azt feltétlenül teljesítheti. S éppen végből, a jövő érdekében, szólunk most is a kacsatenyész- és problémáiról. Naposkacsákat más megyékből — leginkább Gödöllőről, z agráregyetem mintatelepéről igyekszik szerezni a BARIÉVAL. Somogybán ugyanis csupán a berzencei Búzakalász- ak van említésre méltó törzstenyészete. A megyei mezőgaz- asági osztály az idén a marcali Vörös Csillagnak akar jut- itni 250 darabos állományt. A vállalat viszont a tótújfalui Ha- irőr Tsz-nek is hoz — lehetőleg Gödöllőről — 1000 db na- oskacsát tenyésztés céljára. A vállalat és a mezőgazdasági osztály együttes munkáival előbbre juthatunk a kacsatenyésztésben. Mert ez to- ábbra is sürgős feladat. A libatenyésztés úgyszintén. A so- logyszentpáli Béke, a szentgáloskéri Zöldmező és az iharoserényi Zöldmező mellé mind több libatenyésztéssel is fog- ilkozó tsz-t kellene felso-akoztatni. S a pulyka? Annak meg gyszólván alig van hírmondója Somogybán. A közös gazda- ígök közül egyedül a kadarkúti Szabadság mondhat magáé- ak törzstenyészetet. A mintegy 200-as állomány tojásait ki- eltetik, s a kispulykákból adnak el más tsz-eknek. Kacsát, libát és pulykát is beszerezni és felnevelni miéi nagyobb számban — keressék ennek lehetőségeit me- yénk termelőszövetkezetei. Nem jámaa rosszul, ha sikerül sert tenniük törzsállományra. , K. J. Újabb könnyítés a dolgozó nőknek Akik a . fővárosban járnak, tapasztalhatják, mennyi friss, félkész ételnemű kelleti magát a csemegeboltokban. Ízléses celofánburkolatban különböző szeletelt és darabolt húsféleségeket, tisztított levesalapanyagokat vehet a dolgozó háziasszony. Ezek mind a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat készítményei. örömmel hallottuk a minap, hogy a Somogy megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya és az . Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója tárgyalt ezzel a pesti vállalattal, és ennek eredményeképpen rövidesen a kaposvári és a Balaton-parti háziasszonyok is hozzájuthatnak a praktikus félkész árukhoz. A pesti vállalat balaton- lellei kirendeltsége fogja előregyártani és csomagolni az árut, s a jövő héten már egy nagyobb mintakollekciót bocsát a kaposvári 301-es számú Csemege Áruház (Ady E. u. 2.) részére. Ebből a szállítmányból árubemutatót tartanak. A már ismert és népszerű félkész sütemények mellett bemutatásra kerül a tisztított első osztályú gülbaba burgonya, nyolcféle különböző félkész húsnemű (rántott sertésszelet, tűzdelt hátszín, pörkölt stb.), húsleves, raguleves és más közismert, egyszerűen elkészíthető étel. Ha beválnak ezek a félkész ételek — és ez nagyon valószínűnek látszik —, akkor a vállalat megkezdi a folyamatos szállítást. ÖVÉ E6Y JÁRÁS GONDJA A korán kelő nap aranysárga sugarai vidáman törnek be Szigeti István elvtárs, a Marcali Járási Pártbizottság titkára lakásának ablakán. Mintha ezt mondanák: »Jó reggelt, titkár elvtárs, ma megint jó napunk lesz.« A titkár az órára tekint: öt óra múlt, még lehet egy kicsit nyújtózkodni. Vagy mégsem? Odakint valaki az ajtót zörgeti félénk-hal- kan. Egy fejkendős fiatal falusi asszonyka kér bebocsátást. Szigeti elvtárssal volna nagyon fontos, életbevágó beszédje, elnézést kér a korai zavarásért, de nagyon nagy a baj, csak Szigeti elvtárs segíthet... A járási titkár felesége gondolkodik. Most mit csináljon: küldje el az asszonyt, mondja neki, hogy majd a pártbizottságon keresse meg az urát? De milyen esdeklőn néz, s hátha tényleg olyan sürgős a dolog, s nagy oka lehet annak, hogy a lakásra jött. Ezt gondolja és már tessékeli is be a szobába a korai vendéget. Az asszony síró, elcsuklp hangon ezt mondja a tit'kár- nak: — Szigeti elvtárs, én ezt nem bírom tovább, a férjem kicsa- pong, felrúgja a boldogságunkat, elhatároztam, hogy elválunk. Nincs más kiút... Hacsak maga nem beszél vele, magára hallgat, de nagyon kérem, ne árulja el, hogy én elpanaszkodtam magának, tud- . üszőjük van, az év végére 96 ía- • • lesz. Felfrissül a tehénálloA titkár szívszorongva nézi mány, az öregeket meg kise- - vendéget, valamit olyat lejtezik és meghizlalják Hazafelé a mezőről lyereségrészesedést osztottak i Finommechanikai Vállalatnál A Kaposvári Finommecha- ikai Vállalat 104,4 százalék- i teljesítette 1960. évi tervét, tintegy felére csökkentették veszteséges gyártmányok :ámát. Részben új technoló- iai eljárásokat vezettek be, iszben pedig megszüntették a ífizetéses áruk készítését. A azdaságos munka eredménye- éppen 232 ezer forintot osz- >ttak ki nyereségrészesedésént. Az összeg 12 és fél napi tlagkeresetnek felel meg. A nyereségrészesedést a két idéki (a marcali és a siófoki) ‘Jepen már csütörtökön, a ka- osvári központban pedig »mbaton este osztották ki nnepélyes keretek között. A állalatnál összesen 452 dolgo- » részesedett a nyereségből. atXÍ636$6XX3<3<XSX36XXXSXX5ÍSXX36Xjí3eSM3t36Í<SSÍ636$í36SX3ÍSXX)6XSXSSS36SieXX3636SX36S3^ m ORVAIK JÓZSEF: (50) Szerencsés be is számolt tartozik, de olyan diéta nincs, is. amelyeket öltözékére, tokról az ebédekről. Ámde Jú- amely nyárson sült rablóhúst ganciájára tett. i gyanút fogott, és rajtacsíp- ír elő háromféle körettel a Szerencsést a kegyes hazug- szegény betegnek, igon. Mert ő bizony sohasem Szerencsés az idő múlásával ént ki abba az étterembe. Jú- megszokta, hogy Júliával szem- a felmondta a szentenciát: ben hiába minden ellenkezés. ■entúl a lány minden délben Beletörődött ezekbe a meggon- iviszi az ebédet. Szerencsés dolatlanságokba is, és mind ke— Csak tudnám — jegyezte: meg élesen Szerencsés —, en nek a Bencsiknek honnét van: annyi ideje, hogy mindig ico-i rülötted toporogjon! Júlia jóságos mosollyal óiéi te át a férjét: ^ — Látod, ez jólesik nekem.» . Ez a féltékenység. Már aztP1 Ki tudja, im nem yja hm nem ls szeretsz... nyugton egyik-másik emoert, _ , , , Szerencsés azt sem tudta melyik lábára álljon a meghatottságtól. Szégyellte, hogy*! eietán a kíváncsiság vagy kicsoda? De tény, hogy az utóbbi időben öten-hatan is céloztak arra, igen jó néven vennék, ha Szerencsés egyszer, legalább mond, hogy a válásra nem szabad gondolni, mi lesz a gyerekekkel, s már arra gondol, hogy behívatja a férjet, aki különben párttag és tekintélyes vezető az egyik faluban, s alaposan megmossa a fejét. A pártszékfiáz előszobájának fonott székeiben már kora reggel egy kopottas ruhájú, öreg házaspár ülKögél. Csömendről utaztak be, hogy elpanaszkodhassanak a járási párttitkárnak. őket fogadja először Szigeti elvtárs. Halkan koppannak a léptek a titkári szoba szőnyegén. Kiss Pál bácsi otthonosan foglal helyet fájós lábú életpárjával. A férj adja elő mon- dókáját Kicsit körülkeríti, s azután tér rá a lényegre. — Kedves Szigeti kartárs vagy elvtárs, nem is tudom, hogyan szólítsam, azért jöttem magához, mert velünk csúnyán elbánt odahaza a vezetőség. Tavaly egy hold háztájink volt, most meg csak 1200 ölet akarnak adni. Én 70 éves vagyok, a feleségem meg, tetszik látni, sánta, állandóan dagadt a lába, dolgozni nem bírunk, hát miből éljünk? Ráadásul tavaly kivetettek ránk 900 forint adósságot. Hát kérem, szabad ezt csinálni ilyen öreg emberekkel? . — Valamilyen szociális segélyt csak kaptak a szövetkezettől? — veti közbe a járási titkár. — Nem kaptunk mi, kérem, egy fikarcnyi segítséget sem, sőt még szóba se igen akartak állni velem a tsz-vezetök. Azt mondták, amikor bejelentettem nekik, hogy felsőbb szervekhez megyek panaszt tenni, mert én nem akar >m megkerülni őket, kérem, hogy »mehetek a magas minisztériumba, a kormány Pesten rendelkezik, Csömen- den pedig minden úgy lesz, ahogy a vezetőség akarja«. Hát eljárás ez, kérem, mondja meg, Szigeti kartárs? Azt mondtam, ha itt sem segítenek, elmegyek én Pestre is, ott is panaszt teszek. Nem olyan egyszerű az ügy — tépelődik a titkár —, azt megmondhatio hogy a közgyűlésnek joga van csökkenteni vagy növelni a háztájit, de a többi dologról meg kell kérdezni a csömerdi elvtársakat. A telefonhoz nyúl, s Csömen- :det kéreti. Az öregeknek megígéri, hogy megvizsgálja pana- zukat, s a esőmendi vezeiuK- :nek lelkűkre köti, hogy ember- igesen, tisztességesen magyarázzák meg az embereknek, í'mit miért tesznek, és mit miért |nem lehet. Azóta kitudódott, hogy a csö- Imendi vezetők nem csináltak semmi törvényellenes dolgot. indössze annyit tudott kihar- vesebbet adott a látszatra. Né- .ini, hogy a lány ne vigye fel “ esés irtózott. . , - -- «Az a 900 forintos tartozás nem kételkedő megjegyzést engedett» .. , ... meg magának. Hová is tette azj^kuntetes, meg SZTK-jarulek eszét... ' Jjahogy Kiss Pál bácsiék tudják Pedig ezúttal helyén szólalt^—, hanem olyan tartozás, ami- meg az esze. Bencsik Ferencinek ellenértékéként éppen a jóindulatából keirodalom-történelemÍvezetöség nába. Csakhogy . getőzni. A gyáriak valahogyan irtózott : ebédjét az osztályra, hanem megtudták, hogy Júlia az új MeS lfLvolt ra a,z oka Juna magyar . ______ ______________ — Í ja le a kapunál, majd ő ér- lakásban egy pompás dolgozó- asszony f^?yuze/’t h“rc° . z?~ d ?*L° aL -,’Snyérgabonához juttatták a két küld. Ne lássak az alkalma- s^bat rrad^tt te ^rencs^ ^ ldfogyhatatlan házibai-á- egy felsős lánynöVendékével®et. De hat nem lehetett az csoda Például egy tételben tok mind újabb és újabb taná- viszonyt^ kezdett, és^ bűnteiés-gvolna ezt megértetni Kiss ittjáit. Igen ám, de Rostás Manciezer kötet könyvet vásárolt, i, Szerencsés titkárnője ma- rnej-t hogyan is festene egy dol- i is meg akarta toldani Sae- gozószoba ezer kötet könyv -ncsés osztályvezető eivtárs nélkül? Szerencsés kínosan ömeit, s ezért a kaputól fel- magyarázkodott: '• ízatott etedet roppatat ízlése- _ mi néha kissé kitálalta, tányérrá szedte, könnyelmű a feleségem. Nem csókkal láttak el. Júlia alig bői eltiltották a nyilvános í®“*£Pálékkal, hogy ne éljen bennük néhány hónapja vásárolt bú- kólái tanítástól. Bencsik azóta£, ykor fel is cicomázta, s úgy tte be főnökének. Ennek a ozzanatnak gyakran tanúi is cadtak, és csakhamar híre főtt, hogy nem mindenki szá- ára van most ínséges világ, nem mindenkire nézve köte- ző az a bizonyos alapelv, >gy »nem ehetjük meg ma azt tyúkot, amely holnap arany- jást tojik«. Szerencsésre pél- iul ez aligha vonatkozik, ért csupa olyan ételt főz ne- az az áldott jó felesége, amiét az átlagemberek, mi tagais tudom, mi lesz ennek a vége. Még összeroskadunk a terhek alatt! Nem jó ez a sokféle r.enany nőnapja »asaiun uu- iíkételv? tordarabokat dobált ki a lakás- házi korrepetálásból éldegélt.»- y ‘ bél, hogy helyet csináljon új, Nem nagyon jól, mert ebben az£ néha hajmeresztőén modern átkozott világban az iskúai» berendezési tárgyaknak. Ne- nevelők ingyen és hivatássze-^ há ezetó_ héz dolga lett volna Szeren- ruen_korrepetálják a gyengetjbj^ _ ^ Atldrós dv_ .vesen az elnök vezetésével. Ottnehezfeju*. w-.inot a» ua. Ismét nyílik az ajtó, s ismerős vendégek — a somogyzsitesésnek, ha magyarázatot Kel- tanulókat, és csak kevesen fo-Sít fényűzés gadnak rest vagy _ nehézfejűghanosan leühlek az asztal kölett volna adnia eredetére. Egy napon Júlia azzal a bolcsemetéjük mellé házi korrepe-5 tövében egy takaros víkendbá zat bérelt a Rómaiparton, és vásárolt egy csónakot is — De hát, háttá hajt: — Az nem is jó, öregem. Még szerencse, hogy nem mindenkinek adnak részletre bú- érünk mi rá tort, miegymást. Szerintem így bámult el Szerencsés. — Hi- helyes, hogy csak kivételesen szen te annyit sem értesz a vízisporthoz, mint hajdú a ha- De Szerencsés füle már el- rangöntéshez? is, hónapokig nem is látnak, tommút, s nem vette észre a — Nem baj — rándított borjúbecsinéltra még csak Turzó megjegyzésében kunco- egyet a vállán Júlia —, majd i lehetett volna fogni, hogy gó iróniát. Éppígy eleresztette Bencsik lejár velem a Dunára, í az orvos előírta diétához a füle mellett Benkő célzásait Remek úszó. minchat éves, magas, kisportolt fiatalember , , . /társék tájékoztatnak a munoarnn^kákról: a krumplit elvetették, ;a borsót, zöldhagymát kapálrnindi s* Júliám, mikor többet költött, mint amennyiVják M arról számolnak be, csónakázni? - keresett, es emiatt szuntele.ul^ örvendetesen szaporodik pénzzavarral küszködött. Ami->' JA n ■> kor testi-lelki pajtása, Bottlik|^r^ Elemér először me^táltaí^^! « Szerencsesekhez egy tas mu-L^ Mióte a tehenész^ rek seftett"’ hoTy megélte‘^rendszeresen fizetnek pénzelo- sejtette, nogy megfogta az .s »leget meg acjnak prérmumot, ten laöa ^ugrásszerűen nő a kifejt tej (Folytatjuk.) ^mennyisége. Most 56 előhasi — Gyarapszik-e a férőhely is? — érdeklődik a járási titkár. — Éppen azért jöttünk, Szigeti elvtárs, hogy megkérjük, segítsen közbenjárni, hogy kapiunk egy kevés hitelt. Olyan istállókat csinálunk ■iáját erőből, amilyeneket a vállalat csak millióért építene fel. Az anyag zöme, a munka nem kerül pénzbe, de van, amit úgy kell megvásárolnunk. Ha csak egy épületről volna szó, nem is jönnénk kérni, de építettünk egy baromfiházat is 6000 csibe felnevelésére, s bár az any igi áldozat a következő években megtérül — mondja a főkönyvelő —, azért vigyáznunk kell, a tagság ma is jól akar élni. — Bizony ezt nem szabad sz m elől téveszteni — óvja őket a túlzott, erőt meghaladó beruházásoktól Szigeti elvtárs, s máris hívja a Nemzeti Bank járási fiókját: vizsgálják meg lelkiismeretesen: teljesíthető-e a zsitfaiak kérése. A zsniaiak jóformán még el sem távoztak, de már itt van I-einer Nándor, a járási felvásárlási kirendeltség vezetője és Bántó László, az Állatforgalmi Vállalat járási vezetője. — Azért kérettem ide az elvtársakat — mondja Szigeti elvtárs —hogy tájékoztassanak a sertés- és marhafelvásárlás, valamint a szerződéskötések állásáról. Számadatok s alapos helyzetismeretről tanúskodó vélemények kerülnek terítékre meg problémák, hol, milyen akadályok jelentkeznek, mert itt pártfunkcionárius és állami vezető, vaüalati dplg >zó megszokta már, hogy a hibát nem palástolni kell, hogy az őszinteség minden bajra a legjobb gyógyír. Érzem, a más poszton dolgozó elvtársak tudják: a pártbizottság vezetői meggyőződéssel hiszik, hogy ők is tudásuk legjavával dolgoznak, es a közös ügy eyen- rangú harcosaiként tartják számon őket. Jó ilyen tudatban dolgozni. Még dói sincs, s máris menynyi dolog tisztázódott a párt- bizottság titkárának szobájában. Ebéd előtt még kiugrik a titkár a helybeli termelőszövetkezet baromfinevelőjéhez, hiszen annyi sok jót hallani az ottani emberekről. — Ha már itt vagyok, nem tudok anélkül elmenni, h>gy ne lássam a sertéseket is, hisz olyan nagyszerű látvány ez. »Ha már itt van a járási titkár, miért ne mondjuk el bajunkat?«— vélekedik az egyik sertésgondozó, s tétovázás nélkül Monti keservét Szigeti elvtársnak. A járási titkár bosszankodik, de ezt már csak a pártbizottság falai láthatják. — Buta intézkedés — mondja a délilőtt hallottakról. — Háztáji földet egyre 'r- nek mondván, közös háztartásban él a két tsz-család - a községfejlesztési adót meg éppen ellenkező indokolással két családra vetik M. Az ilyesmi elveszi a kedvét az embernek. Hasznosan telik el a titkár délutánja is. Sorra látogatja a tapsonyi Rákóczi Tsz majorjait, érdeklődik, tanácsait megértéssel fogadják. Útközben négyen is egyéni gondjaikban, ügyeikben kérik véleményét, segítségét. S ha nemet mond némelykor, nem haragszanak meg rá, mert ismerik, tudják, hogy nem csalatkoznak benne. Este m. A gépkocsi fénycsóvája végigpásztázza az utat. Hazafelé tart a járási titkár kocsija. — Egy-egy ilyen út után nagyon ízlik a vacsora, s nyugodtan alszom — mondja szerényen önmagáról. Szinte vallomás, egy ember hétköznapi vallomása a legnagyszerűbb érzésről. Jó éjszakát, kellemes felüdülést, titkár élvtárs! Holnap reggel találkozunk. Varga József
