Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

Vasárnap, 1961. április 2. 9 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE I aoszfól — Az elmúlt hét nemzetközi életének kalei­doszkópja meglehetősen változatos képet mu­tat: Gromiko és Kennedy hét eleji megbeszé­lésétől, melynek nyomán fokozódtak a remé­nyek a laoszi válság békés megoldásának le­hetőségeit illetően, a kongói kérdésnek az ENSZ-ben folyó vitájától a baloldali erők ha­tározott előretörését mutató belga választáso­kig. A varsói szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó testületének moszkvai ülését az ötödik szputnyik űrhajó világvissz­hangjáig számos jelenséget és eseményt fog­lal magában e hét krónikája. A SEATO bangkoki értekezlete után — mint a nyugati sajtó is egyhangúlag leszögezte — az amerikai küldöttség csalódot­tan távozott. Az a tény, hogy nem sikerült el­fogadtatni kemény hangú nyilatkozatot, amely nyíltan kilátásba helyez egy Laosz elleni SEATO-támadást, határozottan az amerikaiak vereségét jelenti. Hasztalan igyekezett az amerikai küldöttség néhány csatlósával együtt élesen fenyegető jelleget adni a tanácskozá­soknak, megmutatkoztak az értekezleten az enyhülés tényezői, elsősorban az angol és fran­cia álláspontban. A mérsékeltebb felfogás kétségtelen győzelme a kardcsörtetőkkel szemben a SEATO-értekezleten, főként azon­ban a Gromiko és Kennedy megbeszélése után elhangzott nyilatkozatok biztató jelek arra, hogy a laoszi kérdésben a békés megol­dás felé haladnak. Bár Szufanuvong, a Neo Lao Hakszat párt vezetője megállapította a vérmes reményeket illetően óvatosságra intő nyilatkozatában, hogy az Egyesült Államok nem tett tanúbizonyságot a laoszi kérdés bé­kés megoldására vonatkozó szándékáról, ami­kor az utóbbi napokban tengerészeti egysége­ket és katonai helikoptereket küldött Laosz- ba, s a SEATO-tanácskozás agresszív jellegét aláhúzva rámutatott: a tulajdonképpeni cél az, hogy időt nyerjenek a fegyveres laoszi inter­venció további kibővítésére. A belgiumi választásokra — melyet éles harc előzött meg — erősen rá­vetődött a kongói események és a januári sztrájk árnyéka. Maga a NATO-tól a belpoli­tikai porondra visszatért Spaak vallotta meg a Welt tudósítójának adott nyilatkozatában, hogy Belgium sohasem volt olyan nehéz hely­zetben, mint Eyskensék kormánya alatt. »Mi­lyen mélyre zuhantunk! — jelentette ki pa­tetikusan — lenézettek vagyunk, s csak igen kevesen éreznek velünk. De nemcsak arra a szégyenre gondolok, amelyet a kormány reánk hozott, hanem Kongó szerencsétlen népére is, amelyet ostobaságainkkal nyomorba taszítot­tunk.« Ugyancsak hasonló élesen jellemzi Eys- kens katasztrófapolitikáját a januári sztrájk­kal kapcsolatban megállapítva, hogy a kongói kudarc után Eyskensnek sem politikai, sem erkölcsi jogosultsága nem volt már arra, hogy takarékossági programmal lépjen az ország elé. Mindenesetre a belga parlamenti választá­sok legszembetűnőbb vonása a keresztényszo­cialista párt mandátumvesztesége és a kom­munista párt előretörése. A kommunista kép­viselet megerősödése lehetővé teszi a fokozott harcot a monopóliumok politikája ellen, mely az elmúlt években válságok sorozatába vitte Belgiumot. A gyarmati kérdésben folfik a nagy per. Ott kavarog ez a kérdés a maga ezer változatában az ENSZ kongói vitá­jában éppen úgy, mint az algériai kérdés ren­dezésére hivatott eviani tárgyalások előkészü­leteiben. De ott izzik Angolában is, ahol »csak a madarak szabadok«, s a gyarmati la­kosság követeléseire Salazárék véres terrorral felelnek, hiszen ahol a portugál sem élvezhet a kozmoszig szabadságjogokat, hogyan élvezhetné a benn­szülött? Február 4-e óta azonban Angolában is megmozdult a föld, s a legújabb események is azt mutatják, hogy Angola népe előbb- utóbb ki fogja vívni szabadságát a gyarmatosí­tók féktelen elnyomási kísérletei ellenére is. A szabadságra vágyó, évszázadokon át ki­zsákmányolt gyarmati népek felveszik a har­cot a salazari terrorral szemben ugyanúgy, mint a neokolonializmus kísérleteinek azzal a változatával, melyben az észak-amerikai és nyugat-európai nagytőke, a nagy monopóliu­mok gazdaságilag behálózni igyekeznek bizo­nyos országokat, fokozatosan aláaknázzák, majd gyakorlatilag megszüntetik azok függet­lenségét — amint ezt Ivanov a Pravdában megállapítja. A gyarmati elnyomásnak ezt a gazdasági behálózással, a »láthatatlan gyar­matbirodalom« kiépítésével operáló módját főleg az Egyesült Államok imperialista kö­rei kultiválják, míg Kongóban és Angolában a gyarmattartók a kizsákmányolás régi, drasz­tikus rendszerét így igyekeznek fenntartani, és ezt egészítik ki az elnyomás újabb változatai­val. A század szégyenfoltja, a gyarmatosítás azonban minden formájában a teljes összeom­lás előtt áll, és végső elkeseredett vonaglásait jelentik a Kongóban, Angolában, Algériában folyó események. A szocialista tábor egyre növekvő ereje, szélesedő befolyása, elszánt harca a népek szabadságáért sietteti a szé­gyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolá­sát. Az ember a mindenség kapujában Bár az ötödik szputnyik-űrhajó sikeres útja óta már több mint egy hét telt el, a közvéle­mény és tudományos világ változatlan lelke­sedéssel foglalkozik azokkal a lehetőségekkel, melyek a szovjet tudomány nagyszerű ered­ményei következtében az emberiség előtt megnyílnak. A tudományos világ megállapításainak lé­nyege, hogy az űrhajóknak harmadik sikeres visszatérítése után az ember útrakelése az űr­be a közeli lehetőségek sorába került. Az ember ott áll közvetlenül a kozmosz ka­pujában. Hiszen azok után, hogy a szovjet tu­domány az űrhajózás legbonyolultabb problé­máját, a Földre való visszatérítést ismételten sikeresen hajtotta végre, hogy a vizsgálatok alapján megállapították: a Föld körüli sugár­zási övezetben kör alakú pályán mozgó űrha­jókon az utazás az élő szervezetre nincs lé­nyeges hatással, alapjában megoldott problé­ma lett az űrrepülés, és nagyon közel már az idő, amikor az első ember elindul a kozmosz közvetlen felderítésére. A háború, nyomorúság, rabság nélküli em­beri élet a kommunizmus célkitűzése. És ma már az emberiség — mint Hruscsov elvtárs megállapította — elérkezett ahhoz a történel­mi fordulóhoz, amikor meg tudja immár olda­ni ezeket a problémákat. A 81 kommunista párt Moszkvai Nyilatkozata pedig leszögezi, hogy »a kommunisták történelmi küldetésüket nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyo­mort, s örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megsza­badítsák az emberiséget az új háború rémé­től... Ide tartozik a gyarmati rendszer fel­számolása is, hiszen a rabszolgaságban, nyo­morúságban sínylődő gyarmati milliók hely­zete nemcsak embertelen, nemcsak méltatlan a huszadik századhoz, hanem állandóan ma­gában hordja a háború veszélyét is. Az emberiség a szocialista tábor egyre nö­vekvő erejére támaszkodva harcol a problé­máknak pusztító háborúk nélkül, békés tár­gyalások útján való megoldásáért, a gyarma­ti rendszer maradványainak teljes felszámolá­sáért, a nyomor megszüntetéséért És egy napon — mely egyre közelebb — el­indul majd a csillagok felé is az ember... 12 ezer somogyi fiatal nevezett be eddig az „Ifjúság a szociaiizmusért”-mozgaIomba A KISZ kongresszusán hatá­rozták el, hogy az ötéves terv időszakára kiterjesztik a nép­szerűvé vált »Ifjúság a szocia- lizmusért«-mozgalmat. Me­gyénkben eddig 12 ezer fiatal vállalta, hogy megbirkózik a mozgalom által kitűzött fel­adatokkal. 20—20 óra társadal­mi munkára jelentkeztek. Csu­pán az idén 1 millió facseme­tét ültetnek el. Segítséget ad­nak a tsz-eknek a férőhelyek létesítéséhez, a lakásépítési program határidőre való telje­sítéséhez, a Cukorgyár re­konstrukciójához. Az országos ifjúsági építőtáborokba 650 diá­kot mozgósítanak a megye KISZ-szervezetei. Célul tűzték, hogy négymillió forint értékű nyersanyagot, energiát, munka­bért takarítanak meg. Arra törekszenek, hogy a pa­rasztifjúság szervezetten — le­hetőleg külön munkacsapatok­ban vegyen részt — a tsz munkájában. Több helyütt a KISZ fiatalokat irányít az ál­lattenyésztésbe, védnökséget vállalnak a baromfitenyésztés és a trágyakezelés fölött. Tömegesen jelentkeztek a mozgalomba középiskolás diá­kok. Van olyan iskola — pl a Táncsics Mihály Fiú gimnázium, a Munkácsi Mihály leánygim­názium, a tahi, csurgói gimná­zium —, ahol a tanulók kivé­tel nélkül mind részt vesznek a próbákon. A középiskolás tanulók már eddig átlagosan 19 óra társadalmi munkát vé­geztek s közel állnak ahhoz, Ihogy eleget tegyenek a mozga- llom első követelményének. Jelvényt azonban csak az kaphat, aki a munka mellett a másik három követelményt is teljesíti. A mozgalom egyik célkitűzé­se, hogy az ötéves terv végére minden fiatal rendelkezzék ál­talános iskolai végzettséggel, s minél többen vegyenek részt szervezett politikai oktatásban, olvasómozgalomban. El szeretnék érni, hogy a mozgalom révén a falusi fia­talokat — a lányokat is — be­vonják a rendszeres sportolás­ba. Ettől még régi előítéletek tartják vissza a lányokat, ezért lehetővé teszik, hogy a termé­szetjáró túrákkal, kirándulá­sokon való részvétellel is tel­jesíthessék a mozgalom ne­gyedik követelményét. Húszezer előfiz van a SOMOGYI NÉPLAPNAK Tíz év alatt négy és félszeresére nőtt az olvasók száma Naponta több mint 25000 példányban jelenik meg a megyei pártlap Karórával jutalmazták a húszezredik előfizetőt A napokban ünnepélyes saj- tóankétot rendezett a Somogyi Néplap szerkesztősége és ki- adóhivatala Nagyberkiben. Az előfizetők és a szerkesztőség tanácskozásának egyrészt az volt a célja, hogy közelebb ke­rüljenek az olvasókhoz, kérjük véleményüket a lapról, taná­csaikat, javaslataikat az újság szerkesztéséhez. Másrészt a Kaposvölgye híres községére irányult a figyelem azért is, mert a posta jelentette, hogy Kieffer Mátyás, a nagyberki Kaposvölgye Tsz tehenésze személyében a Somogyi Nép­lap húszezredik előfizetőjét köszönthetjük a faluban. Az ankétot Gróf Lajos párt- titkár nyitotta meg, majd Kis- deák József felelős szerkesztő tájékoztatta olvasóinkat a lap­szerkesztés problémáiról. A felszólalók közül többen hang­súlyozták, hogy elégedettek az újsággal. Ezt számok is igazol­ják, hisz 1958-ban még csak 22 Somogyi Néplap járt a köz­ségbe, s ma már százan vásá­rolják meg a megyei lapot. Ér­tékelték, hogy újságunk igyek­szik eljutni cikkeivel a társa­dalom minden rétegéhez, és sokoldalúságát hangsúlyozták, melyet az aránylag kis terje­delem ellenére is meg tud va­lósítani. Sok értékes javaslat, kívánság hangzott el az anké­ten a sportrovattal, a kulturá­lis és irodalmi cikkekkel kap­csolatban, s olvasóink elmon­dották, hogy ha lehet, szer­kesztőségünk még több gondot fordítson az írások olvasmá­nyosságára. Hisz — mint az egyik felszólaló mondotta — a lap hivatása sokrétű, s a párt politikájának ismertetésén, magyarázásán kívül az is fel­adata, hogy szórakoztasson, ol­vasásra szoktassa a falu népét. Az ankét további részében Wirth Lajos, a Lapkiadó Vál­lalat igazgatója a lap fejlődé­séről, a terjesztés eredményei­ről szólott. Majd ünnepélyesen átnyújtotta a 20 000. előfizetőt illető Pobeda karórát Kieffer Mátyásnak, a tsz nagyrabecsült tehenészének. Mint a nagy­berkiek elmondották, a sze­rencse is jó helyre kopogtatott be, hisz Kieffer elvtárs nem­csak előfizetése, hanem mun­kája, több esztendős helytállá­sa nyomán is rászolgált az el­ismerésre, akár a múlt évi 638 munkaegységét, akár a közös gazdasággal való összeforrott- ságát tekintjük. A sajtóankét hosszan tartó baráti beszélgetéssel ért véget. * • • Húszezer előfizető! Helyze­tünk bármennyire szerénység­re, visszahúzódásra kárhoztat is bennünket, nehéz egyszerű szavakkal, hideg tárgyilagosság­gal nyugtázni lapunk nagyará­nyú fejlődését. Mert a nap, melyen szerény ajándékot nyújtottunk át a húszezredik­nek, pirosbetűs ünnep volt a Somogyi Néplap történetében. Ünnep, amelynek gondos és hivatott előkészítője a párt egész társadalmi éle­tünkre kiterjedő he­lyes politikája volt; a megváltozott légkör, a kiegyensúlyozott, felszabadult élet s a lehetőség, mely egyre fokozza dolgozóink­ban a tudni vágyás megtorpanásra kép­telen szellemét. Az emberek ma már a munka mellett műve­lődni is akarnak. Többre vágynak, ér­deklőin eik, tanulnak, és tájékozódnak a vi­lág dolgairól, s ezzel a hangya módjára gyűjtögetett értékkel, tudással könnyítik és tökéletesítik az em­ber éltető elemét: a munkát. De üres szó- fecsérlésnek ítélhetné valaki e szavakat, ha nem tények bizo­nyítanák igazságukat, ha nem beszédes számok állnának mö­göttük, amelyek tíz esztendő távlatából visszapillantva oly meggyőzően csengenek korunk értékeléseként. f > - fv * i, f f' Kieffer Mátyás, Somogyi Nagyberkiben Tóth K4- rolyné a legrégebbi előfi­zető. Elég volna két számot is egymás mellé állítani: az 1950-es 4700-at és az 1961-es 20 000-et. Csakhogy a fejlődés nem ment egyik napról a má­sikra. A tíz esztendő első felé­ben alig két- háromszázzal nö­vekedett évenként (!) a Somo­gyi Néplap példányszáma. De figyeljük csak. 1956-ban 9800 újságot állított edő a nyomda, s 1957-ben 13 000 a napi átlag! Aztán termelőszövetkezetek alakultak megyénkben, s a kö­zös gazdaságok létrejöttével együtt hihetetlen mértékben fokozódott parasztságunk mű­velődési lehetősége. Most már nemcsak a város, nemcsak a munkás, az értelmiségi érezte szükségét, hogy ajtaján már kora reggel újsággal kopogtas­Néplap húszezredik előfizetője. son be a postás, hanem a tsz- tag, a parasztember is, aki na­gyon megelégelte már a múlt rendszer tudatlanságra kár­hoztató politikáját A számok bizonyítanak. Ku­tason a lakosság 12,3 százalé­ka olvas Somogyi Néplapot, s ez azt jelenti, hogy minden harmadik családhoz jár a me­gyei újság. Fonóban minden második családhoz! S a számí­tás igaztalan volna, ha csak az előfizetőt a vásárlót tekinte­nénk olvasónak, hisz a család többi tagja is megkeresi az őt érdeklő cikket, tudósítást És hányszor tapasztaljuk, hogy falvainkban gyorsan terjed a hír, s kézről kézre jár az új­ság Nemde a kulturális fel- emelkedés ékes bizonyítéka ez? Karádra 1959 telén csak 45 Somogyi Néplapot kézbesített naponta a posta, s ma 136 me­gyei lap jár a községbe. De ki­sebb faluk érdeklődését is ér­demes megfigyelni. Tapsony lakossága feleannyi, mint Ka- rádé, mégis 146 Somogyi Nép­lap jár oda naponta. Kénesé, Kaposmórő, Somodor példáját említhetnénk, ezrekben a köz­ségekben a lakosság 12,7, 10,6, illetve 10,3 százaléka járatja a megyed pártbizottság és a me­gyei tanács lapját Az a tény, hogy a lap előál­lításában és terjesztésében el­ismerésre méltó munkát végző nyomdászaink és postás kéz­besítőink az 1950-es 5800 lap helyett ma naponta több mint 25 000 újságot indítanak útjá­ra szerte a megyében — igen nagy felelősségre, mindig ma­gasabb színvonalra, odaadó munkára kötelez bennünket _ A 'WF,,. . rvf-i Wirth Lajos igazgató ünnepélyes kerti -> ■ nyújtotta ai a Büóeda Kannát Kielier Mátyásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom