Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. április 2. Azokban a napokban... Ki tudja már, hogy élesen vagy tompán robbant-e az ak­na, amely 1945 áprilisában a tűzvonalból bevágódoy, a Cu­korgyárba? Elvesztek az apró, lényegtelen részletek, csak az érzelmek maradtak meg ti­zenhat év távlatából, az érzel­mek, amelyek akkor a halálfé­lelemben vagy a kibontás <zó életben születtek. Emlékek let­tek, s ma visszajárnak. Meg­vizműtelepre. Holtfáradtak voltak a munkától, de úgy lép­tek be a gyárkapun, mintha hazamentek volna. A bejáratnál szovjet katona állt őrt, s bebocsátást a becsületes szándékú, dolgozd akaró emberek nyertek, akit az életnek munkálkodtak. De milyen erővel és mennyien akartak az életnek dolgozni! Sokan! S mind ott voltak azon a gyűlésen, amelyen megválasz­tották a gyár első üzemi bi­zottságát. Ott volt Horváth Jó­zsef öntő mintaaszta] os is. Alig hitt a szemének, amikor látta, hegy munkatársai, akiket va­lamikor semmibe se vettek, egymás után kerülnek be az üzemi bizottságba. Alig hitte, hogy a titkos szavazásban, amellyel az ü. b.-t megválasz­tották, ő is, az egyszerű asz­talos is részt vehet. Igen, az Tillmann György jönnek csendes órákon, de itt vannak, ha — mint mi is most a Cukorgyárban — visszaidéz­zük őket. Az a hat munkás, akivel azokról a napokról, a felszabadulás óráiról, hetem '.i beszélgetek, tanúja volt az órá­ról órára változó esemény -\- nek. Tavalyi József, Gyimesi Sándor, Nagy József, Pór Ist­ván, Tillmann György, Horváth Játios emlékezik... — ... Ami a fasizmus, az áprilisi harcok emlékeiből tisz­tán megmaradt bennem — — mondja Nagy József —, az a mondat vagy talán inkább ordítás, amelyet a cukorgyári munkások a német katonák szájából hallottak: »Jöjjenek dolgozni, vagy mindenkit agyonlövünk!« Ebből a sötét hetvenkedésből aztán semmi sefn lett, mert egyik óráról a másikra szovjet katonák je­lentek meg az utcasarkon. Ezektől a percektől fogva sen­kinek sem kellett mondani, jöjjön dolgozni. 100—150 mun­kás lepte el a gyárat. Nagyba­jom körül még kelepeitek a géppuskák, de a munkások jöttek. Egyre jöttek a portán át, amelyet előző este egyet­len ember nélkül hagytak. A fenyegetés ellenére is haza­mentek. Olyan volt az üzem, mintha halálra ítélték volna. De most jöttek a munkások! Tavalyi József megkereste az erőtelep kazánjait, amelyeket előző éjszaka az aknarobbanás után otthagyott. A gőz még meleg volt bennük. Ez a gőz akkor, amikor alig volt már szén, aranyat ért. A gyárnak, a városnak áram kellett. Ki tud­ja, hányadszor szakították meg már a keserves kampányt, hi­szen mikor volt, mikor nem Horváth János üzemi bizottság a gyár esze és irányítója volt. A munkások csüngtek rajta, várták rendel­kezéseit. És az első üzemi bizottság rendelkezett is. Tillmann Györgyök erőt nem kímélve, fáradtságot nem ismerve ro­hantak, hogy a közelben talál­ható megrongálódott vasúti kocsikat legalább annyira rendbe hozzák, hogy répát szállíthassanak. Gyimesi Sár. dorék szerszámokért, alkatré­szekért, szénért mentek arra­felé, ahonnan már elvonult a front. Mások az üzemi bizott­eltörött a lába. Emlékszik, két munkásra támaszkodva bakta­tott az őt kórházba szállító gépkocsi felé. Gyámolítói már- már nem győzték erővel cipe- lését, amikor valahonnan oda toppant a két méter magas Iván, a gyárban tartózkodó szovjet katona, ölébe kapta őt, s játszi könnyedséggel, őszinte sajnálkozását kifejezve tette be a gépkocsiba, ö elbúcsúzott akkor, de a többiek itt marad­tak, és az ü b. vezetésével megfeszített munkát végeztek, hogy befejezzék a kampányt. Egyszer aztán összegyűlt egy hétre való cukorrépa, egy kis szén is, és meglendültek a Ke­rekek. .. — Különös — réved vissza Pór —, különös, hogy Nagyba­jomnál, alig 30 kilométerre in­nen három hónapig állt a front (nem is akármilyen front), és mi olyan biztosak voltunk a dolgunkban, annyi­ra bíztunk a szovjet csapatok győzelmében, hogy eszünkbe se jutott arra gondolni, hogy a német visszatérhet a gyárba. Elkönyveltük a győzelmet. Egyetlen egyszer sápadtunk el, akkor, amikor a szovjet pa­rancsnokság hirtelen Pécsre költözött innen. Fehérvárnál r.agy harcok dúltak akkor. De egyszer csak szovjet páncélo­sok, gépkocsik, ágyúk hosszú sora jött, csak úgy rengett alattuk a föld. Hurrá! — kiál­tottuk — megjött az erősítés. Hamarosan távolodott, majd végleg elhalkult az ágyúdör­Gyimesi Sándor gés. A gyárban kollektív szer­ződést készítettünk, és fel­ár ngzott nemsokára az eiső munkásinduló, a gyár újjászer- \ezett dalárdájának ajkáról: »Május, mi várva vártunk...« Emlékek tizenhat év távla­tából! Ott kezdtük! S milyen szédületes magaslatokra jutot­tunk el azóta! Azóta, hogy az aknarobbanás okozta kárt re­megő kézzel, a félelem nyo­masztó érzéséVel helyrehoztuk. Bizony — emlékeznek vissza — bizony, mennyit lehetne még erről beszélgetni. Ahogy valaki mondta, a nyugdíjas ember szabad ideje kellene hozzá, hogy részletesen vissza­Nagy József répa. Pór István, az akkori villanyszerelő — most műve­zető — ott kapaszkodott az ut­cai villanyoszlopon társaival, s rakosgatta össze a széttépett vezetékeket, hogy az üzem erő­telepéről az áram eljusson a kórházba és a létfontosságú Pór István ság utasítására lisztet, kenye­ret osztottak a munkásoknak. Még el sem szállt a lőpor szaga a levegőből, még javában dörögtek Nagybajomnál az ágyúk, még el se igen tudták temetni a halottakat, de a gyárban már élet volt, új élet, valami nagy változás történt. Ha Nagy Józsefet akkor valaki megkérdezi erről, lehet, hogy csak annyit tudott volna mon­dani: »Mióta szovjet katona áll a kapuban, mióta ü. b. var az üzemben, nem pofozzák meg az inasokat. Szegény ina­sok, mennyit kaptak a képük­be azelőtt! Vajon milyen érzés lehet tudni nekik, hogy ők is emberek?« Tilmannak csak az fájt, hogy azokban a napokban ki kellett állnia a termelésért folyó küz­delemből. Valamiről leesett, s „Kipirulva, ünnepi díszben köszöntünk, drága szabadság!" Ezek a szavak fogadták pén­teken este a növendékeket, ta­nárokat és vendégeket a Ka­posvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet műsoros ünnepélyén, melyet hazánk felszabadulása 16. évfordulójának tiszteletére rendeztek. Az ünnepi műsor­ban a Himnusz elhangzása után Szüdi György Felszaba­dulás című, szuggesztív erejű versét szavalta Bősze István, A VASDIPLOMÁS Ünnepélyes csend i honol a Közga: daságtudomány: I Egyetem aulája I ban. Sötétruhá- I izgatottan váraké (zó fiatalok: léé ' nyok, férfiak Gyógyszerészeket ► avatnak. Az el­► nökség most fog 1 lalja el helyéi , ,, .. , , t Feláll dr. Geges. majd az intézet női kara le-i Kiss Pái, az 0r pett pódiumra Gadányi Györgt * vostudományi vezetésével. Különösen Fa- J Egyetem rektora sang Béke című kórusművének megszólaltatása ragadta meg a közönséget, s éreztette a női karban rejlő értékeket, Gadá­nyi minden részletszépséget feltárni óhajtó művészi kon­cepcióját. Uray Miklós intéze­ti tanár mondott ezután frap­páns, értelemhez és érzelem­hez egyaránt szóló ünnepi be­szédet, majd folytatódott a jó s beszélni kezd »Meleg szeretette köszöntöm 65 esz­tendős gyógysze­részi munkássá gráért Vasdényei Elemért, és át­adom neki a vas diplomát.« Alacsony, töpö­rödött ember emelkedik fel, s igyekszik előre. Hófehér, régiesen ízléssel, hozzáértéssel összeál- »félrepödört bajusza, ruházata, Um, műsov.ftta, ?££ Csordás Anna egy-egy zongo-íidős korról árulkodnak. Köny- teg ember ettől várja gyógyu­egy napot sem úgy. hogy készítsék gyógyszert, amikor tudom, hogy valahol egy be­raszámmal, Lehota nár Paganini két Nagymiklósi József intézeti tanár pedig Chopin egy remek­be sikerült alkotásának ava­tott, emlékezetes megszólalta­Dezső M- »nyes szemmel, meghatottan művével, ? veszi át a diplomát, s a leendő [gyógyszerészek tapsa között új- [ra elfoglalja helyét. lását. Nem haragudtam soha, még akkor sem, ha éjjel kel­tettek fel olyan orvosságért, ami nappal sem lett volna ké­ső. — Amikor gyógyszertáramat megnyitottam, egyetlen injek­Hosszú volt az út, amit Vas­dényei Elemér a vasdiploma .. , , .............. .elnyeréséig megtett. Itt kezd- ció volt, a többit készíteni kel­t asaval működött közre. Gór- fLe Kaposvárott 1891-ben az ak- lett. Ma sokkal kényelmesebb kij Kispolgárok című művé- f kori Babócsay-patikában mint nek részletét tolmácsolta a má- \ gyakornok. Az egyetem elvég­sodéves hallgatók irodalmija után 1896-ban a millen­r_,— eveben avattak gyogy­hallgatók színpada dr. Bellyei László előkészítésében, Ady A i,űz csiholója című művét pedig az első évfolyam szavalókórusa adta elő dr. Szirmay Endre ta­nár vezetésével. Az ünnepség tetőpontját a tehetséges Sán­tor MM. Szava,,,. és az zet vegyes kórusának műsora 5 megállná a helyét. Ritkán jelentette, melyet Merényi ([hagyja el faluját, de ha Ka- György tanár vezényelt. Ki- pposvárra jön, első útja az egy- „ ,, _ ikori Bábócsay-féle Bardos Széles Duna* t Elérzékenyüive "szik vissza, miként kezdte váltképp című műve aratott osztatlan sikert. A lendületes, hangulati árnyalatokban gazdag tolmá­csolás után újrázást követelt a hallgatóság. A Felsőfokú Tanítóképző ir- tézet növendékei, tanárai mél­tón ünnepelték születésnapját. műm szerésszé. Visszakerült Kapos­várra, később Pesten dolgozott. 1905-ben gyógyszertárat ala­pított Nagyatádon. 45 évig dol­gozott itt. 1950-ben Tabra ke­rült, végül Somogysámsonba került, ma is ő vezeti az otta­ni gyógyszertárat. Néha elége­a gyógyszerész munkája, má­sok a betegek is. Tudja, édes öcsém, miket kértek akkori­ban? Szénaporkeveréket, vö- röstéglaolajat; akadt, aki ezzel állított be: »Adjon valamit te­kintetes úr, úgy szaladgál bennem a fájás, mint gyík a gyepűben.« Kértek smirkúrá- nak valót, kalapkútolajat meg kenésre szolgáló fehér kocso­nyát. Ma már senki sem kere­si ezeket az elavult patikasze­reket. A falusi asszonyok olyan megszokottan térnek be a gyógyszertárba germicid kú­pért, sevenal vagy karil tab- patikába lettéért, mintha a fűszereshez emlék- mennének lisztet, cukrot vásá­rolni. 1891-ben a pályát, örömmel nézi a rengeteg orvosságot, a korszerűen felszerelt gyógy­szertárat. * * * — Édes öcsém — így mond- Ija kedvesen —, azért válasz­tottam a gyógyszerész pályát, szabadságunk J mert nagyon szerettem és sze- soni patikát, retem. Nem tudok elképzelni Nyolcvanhét esztencfös Vas­dényei Elemér. Régen megér­demelte a nyugdíjat, a pihe­nést, de nem él vele, mert mindene a gyógyszertár. Lá­nyával, Erzsébettel kifogásta­lanul elvezeti a somogysám­Szalai László Tízezernél is több virágot és dísznövényt ültetnek el, készül az új strand, teniszpályát építenek Balatoni öld vár várja az üdülőket ■ftnf f>■ .-.tv, rM‘ r í i z, í i 1 r-A ni un l-trmcítáAíl ŰSSZfi- OtídÍ£Í Úl tjai’kíl'OZÍ Kéthetenként tízezer ember — ennyi nyári üdülővendégre számítanak az idén Balaton- földváron. A községi tanács a BIB-bel közösen megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a nyaralók kényelmét, kultú­rált pihenését biztosítani tud­ják. Gyors ütemben folyik az üdülőtelep parkosítása, össze­sen 16 ezer négyzetméternyi területet gyepesítenek; 6 má­zsa fűmagot vetettek el és tíz­ezernél is több virágot, évelő­növényt, díszcserjét ültetnek ki a parkokba. Szinte vala­mennyi üdülőházat bővítik, ta­tarozzák. Épül az új teniszpá­lya, 50 gépkocsi elhelyezésére Tavalyi József pergessünk mindent, mindent A legszebb regényt magunkról írhatnánk. Arról, honnan in­dultunk, hogyan keveredtünk ki a füstből, a bűzből, a kín­ból, hogvan kerestük és talál­tuk meg a fényt... Szegedi Nándor Lánctalpas traktorok lánc nélkül“ >» címmel cikket közöltünk la­punk március 19-i számában. Érti Tibor, a Földművelésügyi Minisztérium Anyagellátó Vál­lalata kaposvári kirendeltsé­gének vezetője válaszában a iöbbi között ezt írja: »A külföldről behozott lánc­talpas traktorok egyik-másik alkatrésze válóban hiánycikk. A közelmúltban nagyobb mennyiségű pótalkatrészt ka­pott budapesti központunk. Megítélésem szerint egészen, vagy legalábbis nagy részben megoldódnak az ellátási gon­dok. Ami a cikkben említett esetet illeti, arról annyit: a Balaton bogi ári Állami Gazda­ság traktoraihoz biztosítjuk a megrendelt alkatrészeket. A gazdaság főmérnökének nyilat­kozatával szemben közölhe­tem, nem kell egész évben áll­ni SZ—100-as gépeiknek. Ápri­lis közepéig munkába indulhat mindhárom lánctalpas trak­toruk.« pedig új parkírozóhelyet léte­sítenek. Az idén elkészül az 1500 személy befogadására al­kalmas strand egy része, mely lényegesen tehermentesíti a régi strandot. A község csino­sításából, rendbentartásából a lakók is kiveszik részüket. A Petőfi utcában zöldsávot léte­sítenek az úttest és a járda között, ennek a zöldsávnak, virágágynak a gondozását a házak lakóira bízzák. A rend biztosításához tartozik az is, hogy újabb szemétkosarakat helyeznek el az utcákon, s talán sikerül a tanácsnak egy zárt szemétgyűjtő autót is sze­reznie. Több jövedelemhez jut, ha szerződött süldőit nem most adja le. Kössön rájuk sertéshizlalási szerződést! KAMATMENTESEN további előleget kaphat. »lég ma keresse fel ans Állatforgalmi Vállalat helyi megbízottját. (3537)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom