Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-11 / 84. szám

Kedd, 1961. április 11. SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE Gyarapodnak a béke erői Néhány napja ért véget Moszkvá­ban- a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legmagasabb szintű ülése. Ezek a tanácskozások mindig jelentősen hatnak a nemzetközi helyzetre, hiszen a védelmi jellegű szerződés fennállásának hat esztendeje alatt a tagállamok •számtalan jelét adták béketö­rekvésüknek. Többször állást foglaltak min­denfajta katonai tömb és csoportosulás meg­szüntetése mellett, nemegyszer megnemtáma­dási szerződés megkötését javasolták a Var­sói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Tömb között, de a NATO-hatalmak nem fo­gadták el e javaslatokat. Persze az agresszív imperialista köröket nem lehet szép szóval meghátrálásra bírni. A szocializmus és a béke táborának erőfölénye az a legfőbb tényező, amely kijózanítja az imperialistákat, és nem engedi, hogy egy újabb háború tűzörvényébe döntsék az emberiséget. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a nemzet­közi helyzetről most adott — a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének követkéztetéseire támaszkodó — értékelése megállapította, hogy a legutóbbi ülés óta el­telt esztendőben szembeszökő változások tör­téntek: fontos győzelmeket aratott a békés együttélés lenini politikája; a nemzeti felsza- baditó mozgalmak csapásai alatt folytatódott a szégyenletes gyarmati rendszer felbomlása. Mindezek a kedvező változások újabb bizony­ságai annak, hogy a szocializmus és a béke erői megnövekedtek, s képesek az imperialis­ták kalandor terveinek a meghiúsítására .— állapítja meg a Tanácskozó Testület üléséről kiadott közlemény, s egyúttal figyelmeztet ar­ra is, hogy még működnek a világon baljós erők, amelyek Európát és más világrészeket új katonai konfliktusok színhelyévé akarják tenni. Az ülésről kiadott dokumentum Világszerte nagy visszhangot keltett, és éppen a napokban lehettünk tanúi annak, hogyan érvényesül a gyakorlatban a • közleménynek az a megállapítása, hogy fokozódik a szocia­lista világrendszer jótékony hatása a nemzet­közi helyzetre. Laosznak, ennek a kis délke­let-ázsiai királyságnak a helyzete hosszú idő óta a világsajtó címoldalán szerepel. Minél jelentősebb sikereket értek el a törvényes Souvanna Phouma-kormány és a Patet Lao egyesült hazafias erői az amerikai gyártmá­nyú lázadó kormánnyal szemben, annál söté- tebb viharfelhők gomolyogtak e probléma körül. Egymást érték a célzatos amerikai ha­ditengerészeti csapatmozdulatok, a hetedik amerikai flotta több egységét a Laosz közelé­ben levő támaszpontokra vezényelték; Kenne­dy egyik sajtóértekezletén bemutatták a ket­téosztott Laosz térképét; az agresszív SEATO szervezett ülését azzal harangozták be március végén Bangkokban, hogy beavatkozásra ké­szülnek Laoszban. Az urak gazda tiélkül csi­nálták a számítást. Egyi’észt a laoszi nép tör­ténelme során megtanulta gyűlölni a különfé­le idegen jármot, másrészt a franciák már megégették magukat a világnak ezen a ré­szén Dien Bien Phunál, és sem nekik, sem az angoloknak nem fűlött a foguk az interven­ciós tervhez. Ahogy az angol Times megálla­pította, a SEATO ülésén a legkeresettebb ol­vasmány a Pravda volt, amelyből a szovjet állásfoglalást akarták megtudni. Nem is hoz­tak Bangkokban semmi jelentősebb határoza­tot. Április elsején viszont megjelent a szov­jet kormány emlékirata, amely kedvezően fo­gadta azt a javaslatot, hogy a laoszi problé­mát tárgyalt genfi értekezlet két társelnöke — Anglia és a Szovjetunió — adjon ki felhívást a laoszi íegyvernyugvásra, és az érdekelt felek minél előbb üljenek össze ennek megtárgya­lására Kambodzsa fővárosában. A Szovjet­unió egyetértett azzal is, hogy hívják össze a laoszi nemzetközi ellenőrző és felügyelő bi­zottságot, de ugyanakkor hangoztatta, hogy ezzel párhuzamosan össze kell ülnie a laoszi kérdést megvitató tizaimégyhatalmi nemzet­közi értekezletnek. A szovjet kormány véle­ménye szerint a laoszi kormány kérdése Káosznak a belügye, az országnak van is tör­vényes kormánya, és jó lenne, ha a különbö­ző áramlatok képviselőivel tárgyalást kezde­nének a nemzeti egység helyreállításáróL A szovjet kormány a két párhuzamosan te­endő lépéssel világosan megmutatta a válság­ból kivezető utat És e javaslat — amelyről Szufanuvong herceg, a laoszi nép egyik köz- tiszteletben álló vezetője megállapította, hogy tökéletes összhangban van hazája érdekeivel, s amelyet a kínai nép is támogatott — egy szeriben eloszlatta a viharfelhőket. Kennedy személyesen jelentette ki, hogy a szovjet Vá­lasz kijelöli a független és semleges Laosz megteremtésének az útját, s hasonló értelem­ben nyilatkozott az angol és a francia külügy­miniszter is. A legfőbb nemzetközi fórumokon előtérbe került a politikai megoldás módszere, s Kennedy és Macmillan tárgyalásai — ame­lyeket most folytattak Washingtonban — el­sősorban a Kelet és a Nyugat kapcsolatának kérdéseivel, köztük a laoszi kérdéssel foglal­koztak. Az amerikai politikának ma már egyetlen törekvése az, hogy minél kisebb te- kintélyveszteséggel kerüljön ki ebből a prob­lémából, s hogy ez így van, az elsősorban a béke megszaporodott erőinek köszönhető. A NYUGDÍJAS GAZDASÁGIGAZGATÓ Pittner ^eza, a Kaposvári Állami Gazdaság igazgatója április 1-ével nyugalomba vo­nult. ' Hivatalos, száraz szavak... Szavak, melyek mögött egy munkásból lett vezető áll, aki­nek személyét megbecsülés, Lszielet és szeretet övezte csaknem tízesztendős igazgatói működése alatt, és övezi ma is. Lezárult egy 60 éves ember küzdelmekkel, erőfeszítéseKKel, gondokkal; de eredményes munkával gazdag életének egyik szakasza. Nem lehet könnyű máról holnapra meg­szakítani a hétköznapok meg­szokott rendjét, eltemetni az új terveket, elgondolásokat, búcsút mondani a gazdaságnak, mellyel úgy összeforrott, mun­katársainak, akiket annyira szeretett. — Mit érez most, hogyan vé­lekedik eddigi életútjáról? — ezekkel a kérdésekkel kopog­tattunk be Pittner elvtárs ott­honába. — Tudtam, hogy eljön az idő, amikor el kell válnom hivata­losan a gazdaságtól, és csak az lesz a dolgom, hogy pihenjek, és kisunökámmal játszadoz­zam. Ez a nap nagyon hamar bekövetkezett — sóhajtja. Kat­tan az öngyújtó, felvillan sár­ga fénye. Hosszan néz a fel­szálló bodros füst után. Emlé­kezik. .. ' ... 1931. július 20-án egy üntalember jelentkezett mun­kára a Kaposvári Cukorgyár­ban.1 Felveszik. Beosztása trak­torszerelő. Hamarosan kiváló szakmunkás lesz. Pár év múl­va. a felszabadulás után kitű­zi kabátjára az élmunkás-jel­vényt Majd üzemellenőmek nevezik ki. Amikor 1952-ben megalakul a célgazdaság, oda kerül. Rövid ideig dolgozik a gépesítési előadói munkakör­ben, mert hamarosan megkap­ja kinevezését a gazdasáv éié- re. Pittner elvtársat lelkiisme­retes, fáradhatatlan munká­jáért, a gazdaság eredményes vezetéséért 1954-ben »Kiváló dolPozó« oklevéllel, majd 1956 júniusában kormányunk Mun­ka Érdemrenddel tünteti ki. — Ezek az esztendők sok- sok örömet szereztek, de sok rettegést is okoztak — mondja elgondolkodva. Egymás után elevenednek meg előttünk a képek a kezdeti nehézségekről — amikor még fogat sem volt elegendő —, a szétaprózott gaz­daságról és a fejlődés állomá­sairól. Kisimulnak a ráncok homlokán, mikor oda ér; az öt­ven darabból álló üzemegysé­get is sikerült egybeolvasztani. — Ezt is a megyei pártbizott­ságnak köszönhetjük: segítsé­gére mindig számíthattunk. Sok élmény emléke kerül elő az utóbbi évtizedből. Felesége meleg barna szeme csak úgy ragyog. Talán most hallja elő­ször ezeket is, mert — úgy­mond — »sohasem terhelt ben­nünket problémáival«. Szabados Dezső nevét — a régi munkatársét — mindig a hála szavaival emlegeti Pittner elvtárs. Szaktudása, szervező képessége nagy segítséget, biz­tos támaszt jelentett az igazga­tónak. Megemlékezik a hajnali ellenőrzésekről, a sokszor éjje­lekbe nyúló értekezletekről, a Göllében eltöltött éjszakáról; amikor ketten zsákolták a sze­letet, hogv ne maradjon a sza­bad ég alatt. Ezt az időszakot a megszilárdítás éveinek neve­zi, mert később már az állan­dósult munkásgárdára bízvást támaszkodhattak. Más élmények: 1957 május 1-ón küldöttséggel utazik a budapesti ünnepségre. Nem le­het feledni e dátumot. Aztán Moszkva... A szovjet emberek­kel való találkozás. Mindent a pártnak köszönhet... Nyugalomba vonúlt hát a kaposvári gazdaság munkásból lett igazgatója. Elszakadni azonban nem tud volt munka­helyétől. Dr. Csima József fő­könyvelő, Bum Ferenc párttit­kár, Eszterhai Sándor, az új igazgató kérte, látogasson el gyakran hozzájuk, s tanácsai­val segítse továbbra is azt a gazdaságot, mely az ő irányítá­sával ért el kimagasló eredmé­nyeket Neki köszönhető az is; hogy a gazdaságban mindig a megértés szelleme uralkodott A munkásmozgalomban 1927 óta szerzett forradalmi tapasz­talatait eredményesen haszno­sította, és segítette a szakem­bereket, hogy tudásukat a gazdaság felvirágoztatására fordítsák... A gazdaság dolgozóival együtt mi is jó pihenést kívá­nunk Pittner elvtársnak, me­gyénk első nyugdíjas állami gazdasági igazgatójának. M. K.-né Mert egyesültek... HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA W0) Megpillantotta a széles út végét, amely már a városka szélén, a patakmeder közelé­ben ér véget. Hogyan is mond­ta János? Az út végén jobbra kell fordulnia. Az út, amelyre itt rátér, egy keskeny, rosszul kövezett kis csapás, egy ko- csinycm szélességű. De amint a két út találkozá­sához érkezett, elképedt a meg­lepetéstől. Jobb kéz felé egy széles, aszfaltozott út futott előre, abba az irányba, ame­lyet János megjelölt, párhuza­mosan a patak medrével. Jú­lia vállat vont, s elindult ezen az úton. Érdekes — gondolta *—, János azt mondta, hogy ez a környék teljesen elhagyatott, pedig az úton nagy a forga­lom. Az egyik tehergépkocsi a másik után jön-megy rajta. Eszébe jutott, hogy a pa­takmederrel párhúzamos úton legfeljebb ötszáz méternyit kell előre jutnia, és akkor ok­vetlenül látni kall a kis tahi­dat. De ő ilyet sehol sem lá­tott. Bizonytalanul lépkedett tovább. Az út nemsokára a hegyek felé kanyarodott A száraz patakmeder fölött egy széles vashíd ívelt át. Júlia körülnézett Jobb kéz felöl mezőség terült el, ezt szelte át az aszfaltozott út. Júlia elin­dult rajta. Sűrű erdőség tárult a szeme elé. Mégiscsak megvan — gondolta —, ámbár furcsa, hogy ilyen erdei utat építet­ték. Amint közelebb jutott, nőt- tön-nőttek kétségei. Az erdő egy darabját széles sávban ki­irtották. Egy hatalmas gyárte­lep látványa hökkentette meg. Láthatóan vadonatúj gyár volt Júlia közelebb iparkodott a gyártelephez. Csak mos'1 T4fta, hogy a sok tehergépkocsi a gyárba igyekszik, s a gyárte­lepről jön, Most már tisztán kivehette a gyárkapu fölött a jókora feliratot: Bányagép gyár. ■ Félrehúzódott az útról, mint­ha elfáradt volna. Leült az árok partjára. Elővette a tele­rajzolt papírlapot Gondosan szemügyre vette a vázlatot, és összehasonlította az előtte el­terülő tájjal. Ellenőrizte a megjelölt méreteket is. Semmi kétség. Az asszonyt fullasztó két­ségbeesés fogta el. A gyáróriás pontosan arra az erdei tisztásra épült, ame­lyen János elrejtette az ara­nyat. Űzte, hajtotta a megbizonyo­sodás vágya. Felkerekedett, és a gyár közelébe óvakodott. El­sétált a gyárkapu előtt. Látta, hogy a kis atak, amelynek szegélyén az úton haladt, a gyártelepen át folydogál to­vább. Egy helyütt víztárolót építettek útjába. És ott, a telep közepén egy parkírozott t ész van, virágágyak, pázsitszalagok közt egy szökőkút és a parkocs­ka szélén egy magányos, óriás fa. Júlia asszony szíve nagyot dobbant. Behunyta szemét, ma­ga elé képzelte a vázlatot. Ez az a fa, nem lehet tévedés. Odalépkedett a gyárkapu­hoz. A nortás szemügyre vette; — Keres valakit, elvtársnö? — Nem, kérem, csak szeret­tem volna megnézni ezt a gyá­rat. — Csak tessék — mondta a portás. — Be szabadna menni egy kicsit? Csak oda, a parkba sze­retnék. A portás határozottan meg­rázta a fejét: — N»m. olv+árcnő nek belépni szigorúan tilos. Abban a pin»rs>fban. ami­kor Júlia rádöbbent, bogy Vi-nn<5 vpívjc nin»<= ic. ha­lálos kimerültség ömlött szét minden porcikájában. Nyomban kivánszorgott az. állomásra, és felült az első pesti vonatra. Csókavárra jövet sok min­den megfordult a fejéoen. Fel­ötlött benne a gondolat, hatna mégsem találja meg a rejtek­helyei? Vagy csak hűlt helyét leli az aranynak? Mi lesz, ha megzavarják a rejtekhely kö­rül? Csak erre az egyre nem számított. Az áhított kincs ott hever a lába előtt, ám lehetet­len lehajolni érte. Megpróbált valami megol­dást kitalálni. Hogyan lehet­ne beférkőzni a gyárba? No és ha valamiképpen sikerülna is ez, miképpen áshatná fel az öreg fa tövét? De ha még ez is sikerülne, hogyan csempész­hetné ki a súlyos csomagot a gyárkapun? Megannyi lehetet­lenség. Az egész élet egy merő sze­rencsétlenség. A papának van egy remek gyára, csak éppen államosították. De hiszen ez az arany... Szakasztott ugyanaz az állapot. Az állam birtoká­ba vette, anélkül, hogy tudta volna. Ám, ha így van, ez az arany mégiscsak az övék, amint a rum- és likőrgyár is az övék, noha átmenetileg nem férkőz­hetnek hozzá. Mi lenne, ha szólna a papá­nak? Itt csak ő Segíthet. Elvég­re most ugyanabban a pácban ülnek, a papa is, ők is. A papa majd csak kitalál valamit. A vonat már délután befutott a Keleti pályaudvarra, de Jú­lia nem akart sötétedés előtt hazatérni, nehogy valakivel találkozzék ebben az öltözék­ben. Csak hét óra tájban nyi­tott be a lakásukba. Gyorsan átöltözött, és Bottlik papához sietett. Az öregúr és a mama vacso­ránál ült. Júlia csak most érez­te, hogy milyen éhes. Magába tömött néhány falatot. Hogyan) tudna négyszemközt maradni aj papával? A mamát egyelőre) nem szabad beavatni Bottlik mama vacsora után) leszedte az asztalt, és kiment! a konyhába. Júlia halkra fogta) a hangját: — Papa, kérlek, azonnal be-; szélnem kell veled. De ez az! egész csak kettőnkre tartozik.'. Ez titok — emelte mutatóujját! az ajkához. — A férjem sem; tudja, hogy eljöttem hozzád. — Hol van a férjed? — kér­dezte gyanakodva Bottlik, sí már-már az sajdult fel benne.; hogy Júlia és Szerencsés kö-; zött történt valami. — Szanatóriumban. Rosszak) az idegei. De ezt mindjárt meg fogod érteni. Képzeld — mond­ta suttogva —, a férjemnek ha-j talmas vagyona van. És ez csak: most derült ki. tegnapelőtt. — Örökség? — vonta ősz-< szébb a szemöldökét az öreg- úr. — Dehogy. Körülbelül tíz ki-) ló színarany. Bottlik Jenő hátrahőkölt aj fotelben. Megőrült ez a lány?; Vagy ízetlenkedik Vele? Meg­van: pénzt akar kicsikarni tő-! le, ezért állt elő ezzel az osto-j ba mesével. — Ugyan, Júlia, micsoda! zagyvaság ez? — nézett rá szi-í gorúan. . — Papa, csendesen! Ez nerr: zagyvaság. Hallgasd végig. Tömören és világosan ető-S adta Szerencsés János történe-j tél. Bottlik egyik ámulatból aj másikba zuhant. Bottlik mama) néhányszor becsörtetett a szo­bába, ilyenkor abbamaradt az) érdekfeszítő elbeszélés, és) E ttük nyugtalanul várta, bár­csak kimenne a mama. Amint! a mama mögött becsukódott) az ajtó, sürgetően nézett Júüá-j ra. Amit ez a lány elmond, hí-; telesnek látszik. Az öregúr kép­zelete meglódult. Tíz kiló) arany! (Folytatjuk.) EGYRE BÜSZKÉBBEN me­hetnek végig Tengőd utcáin azok, akik a múlt év végén a két szövetkezet egyesítése mel­lett törtek lándzsát. Elégedet­ten kérdezgethetik egymástól: »Látod-e, mi újat hozott az egyesítés?« Mi az, amit újként mutathat­nak fel az Űj Élet Tsz gazdái? :Ne is menjünk nagyon messzi­re, csak két hétre vissza. Eny- :nyi ideje, hogy egy DT 54-es lánctalpas traktort meg egy tárcsát és vetőgépet tudhatnak 'magukénak a szövetkezet tag­jai. A múlt években mindkét tsz-ben gyakran esett szó arról, hogy a jövedelem jelentős ré­szét elviszi a gépállomás. S ha 'meggondoljuk, hogy évente a Kossuth 200 ezer, a Petőfi meg körülbelül 160 ezer forintot fizetett a gépállomásnak, bi­zony érthető, hogy ez megérző­dött az osztaléknál. Most saját traktoruk zümmög a határban. Csupán aratás-cséplésfeor kér­nek gépeket a gépállomástól. Az idei évre tervezett 350 ezer forintnyi gépállomási költség számottevően csökken. Körül­belül 100 ezer forintot takarí­tanak meg ebben az esztendő­ben a DT-vel. JÖ, JÓ __MONDHATJA • VALAKI —, egy traktor még í»nem csinál nyarat«. Meg az- ítán mások is vettek gépeket a Ikömyéken. Bedegkérre, Nagy- berénybe, Nágocsra meg Zics- :be is került masina. Nem olyan inagy dolog hát a tengődiek ígépvásárlása. Mégis figyelemre méltó ez, :hisz ők fizették ki egyedül a ívételár harminc százalékát. ;Ezért tizenöt százalék áren­gedményt kaptak. Ezt pedig külön-külön egyik tsz se tehet- Ite volna meg. Akad egyéb újdonság is az egyesüléskor vállra akasztott tarsolyban. íme: Arra várnak türelmetlenül a ■szövetkezet vezetői, hogy a tervező irodától végre kimen­jenek Tengődre. Szeretnék, ha •minél előbb kijelölnék a leen­dő major helyét. Az Űj Élet imajort épít! Mert mégiscsak áldatlan állapot, hogy kilenc íhelyen van á 204 szarvaso-ior- fjha. Itt az ideie. honv Idgolnbb Sa fejősteheneket egy fedél alatt tartsák. Ezért kell az 50 férő­helyes tehénistálló. Lebonta­nak két rozoga pajtát, s abból meglesz a szükséges tégla­mennyiség fele. Kevesebbért kell pénzt kiadni. Az 'ősszel már be is köthetik a tehene­ket. Most csibenevélőt építenek. Az idén megkezdik a baromfi- tenyésztést. Kétezer naposcsi­bét rendeltek. Űj süldőszállás Is kell. Ed­dig két helyen tartották a sül­dőket, most összevonják őket, s a major közelében építik fel az új sertéstanyát. A faanyagot map meghozták. DE NEMCSAK ILYEN KÉZ­ZELFOGHATÓ újdonságai vannak az egyesülésnek. Meg­mutatkozik ez a munka végzé­sében, az emberek gondolkodá­sában is. Régen mindig a má­sik termelőszövetkezetet em-' legették jó vagy rossz példa­ként a tagok. »Odaát nem így csinálják«, vagy »azok nem értenek hozzá« — mondogat­ták. Ráadásul az egyik szövet­kezetben a szegényparasztok, a másikban meg a módosabbak tömörültek. Ma, hogy az egész község egységes, megszűntek az ilyen hangok.- S ez meglát­szik a munkán is. A földeket mindenütt szépen megmunkál­ták, az összes fejtrágyázást el­végezték (valamennyit a tag­ság szórta szét a földeken), s már csak a későiek vetése van hátra. A burgonya és a napra­forgó a héten földbe kerül. Az egyesülésnek íme máris van eredménye. Űj terveket szült — amikre azelőtt gon­dolni se mertek —, s ezek meg is valósulnak. A saját traktor, a major, a csibenevelő és nem utolsósorban az új szellem. így, az egész falu közösében sokkal könnyeb lesz bármit nemcsak tervezni, hanem megvalósítani is. Roland Ferenc Az Ural méhe feltárja kincséit Szeröv uráli város közelében m szovjet geológusok két nagy vas- érclelőhelyet tártak fel. Az lelőhely készleteit 100 millió ion* rára becsülik. Az érc itt helyen­ként 90 méter vastagságban húzó­dik. A másik lelőhely olynn mag­nezitércet tartalmaz, amely dúsí­tás nélkül olvasztható rr~ "aly és 19G1 elején az Uralbnn v aszni* ásványi lelőhelyet tártak feL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom