Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
Vasárnap, 1961. április 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP fi gyarmati népek a felszabadulás útján A nemzeti felszabadító tüntetéseket véres kegyetlen- radicsom — a gyarmatosítók- teljes függetlenséget követel a . rálynőt, aki ma hatalommnlnm. erötelies fpllendü- séeeel »kariak- elfojtani a nak. Gvémántmezöi. hatalmas tartománynak. IMÍSMK&lfe ítKSŰBti rr. ...».... .... . : , »A nemzeti felszabadító mozgalom erőteljes fellendülése nyomán egyre fokozódik a gyarmati rendszer felbomlása, s ez tovább szűkíti az imperialista uralom és a kizsákmányolás szféráját, még jobban aláássa a tőkés világgazdasági rendszert.« A kommunista és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata tartalmazza ezt a mondatot mintegy összefoglaló véleményként századunk kimagasló történelmi eseménysorozatához: a gyarmatok felszabadulásához. A szocialista tábor létrejötte és sikerei szilárd politikai alapot szolgáltattak és szolgáltatnak ma is a gyarmati országoknak függetlenségük megszerzéséhez. Míg az első világháború befejezésekor még a világ hetven százalékában gyarmati sorban levő népek éltek, mostanra ez a szám — különösen az utolsó tizenöt tüntetéseket véres kegyetlenséggel akarják elfojtani, a gyarmatra újságírókat nem engednek be, »hírzárlat«-ot rendeltek el, de a világ mégis felfigyelt a portugál kannibalizmusra. és a Biztonsági Tanács, majd az ENSZ közgyűlése elé került Salazar gyarmati rendszere. A súlyos vádak- kfcü szemben Portugália küldötte arcátlan cinizmussal valóságos földi paradicsomnak tüntette fel Angolát. Lényegében igaza is volt, Angola paradicsom — a gyarmatosítóknak. Gyémántmezői, hatalmas mangán- és kőolajlelőhelyei, szénbányái a gyarmatosítók bankbetéteit növelik. Mindezek ismertek a világ előtt, s a Biztonsági Tanács ülésén Zorin szovjet küldött újra és újra feltárta Angola és a portugál gyarmati rendszer XVII. századi állapotát. Ám a szavazásnál, amikor az angolai vizsgálat mellett vagy ellene kellett szavazni, színt vallott a nyugati »humanizmus«. Ugandában megszólal a tam-tam Vajon lehet-e igenlő választnácsot is mellé, de ennek a várni Franciaországtól a New hatalma csak névleges. Egy- York-i szavazáson, amikorrészt a választások rendszere mindegyikükre lehetne hason-fojytán, ugyanis a lakosságot ló vádiratot összeállítani? Az ., ,. n-k - ; egyiket Algéria, a másikat,osztaJyoK;ba sorsolja*’ “ 111111 Angliát Kenya, Tanganyika,ő®n 1000 európai választ egy Rhodesia, Nyaszaföld ésképviselőt, míg az őslakos néValahol Algériában. Amint a felszabadító harcosok megérkeznek egy-egy faluba, hamarosan megkezdődik a tanítás, a franciák után van mit pótolni. esztendő alatt — jelentősen csokiként. Csupán Ázsiában és Afrikában 40 szuverén állam jött létre 1945 után, és a harc még mindig tart, néhol a fegyverek véres kegyetlenségével, másutt a politikai harc mindennapos elszánt ütközeteivel. Az „istenfélő“ diktátor birodalma Nemrégen Portugália felé fordult a világ érdeklődése. A Santa Maria óceán járó kalandos elfoglalása és útja némi rést nyitott a harminc éve befügg önyözött salazari diktatúra felett, s a közvélemény előtt egy csapásra világossá vált hogy Salazar, ez a 72 éves öregúr, Mussolini és Franco kebelbarátja — aki előszeretettel hivatkozik mély vallásosságára — az ország gyarmatain még ma is középkori állapotokat tart érvényben. Portugália területe alig 90 000 négyzetkilométer, mégis a világ harmadik gyarmati hatalma. Amíg azonban Anglia és Franciaország már sok vonatkozásban módosította gyarmataival fennálló kapcsolatait, addig Portugália konok következetességgel kitart a középkori . gyarmati rendszer mellett. Angola, Mozambique, San Thomas, Principe és Cap Verde gyarmatokat 1955-ben portugál gyarmatokká nyilvánították ugyan, de csak azért, hogy valamiképpen igazolják a világ előtt az ottani kizsákmányolást. A faji megkülön-^ bözteiés politikáját »asszimilációnak« nevezték él, amelynek az a célja, hogy nemzeti kultúrájuk és hagyományuk feladására késztesse a gyarmatok népét Itt még mindig dívik a rabszolgamunka és a rabszolgakereskedelem, és még most is más országokba kényszerítik Angola és a többi gyarmat elnyomott néger őslakóit. Az anyaországban és gyarmatain olyan erőteljes a fasiszta terror, hogy rendkívüli nehézségekbe ütközik az antifasiszta erők szervezkedése. Salazar »hírzárlat« leple alatt kíván leszámolni ellenségeivel. Ezt tette a legutóbbi angolai vérengzések alkalmával is, amikor Galvao kapitány a Santa Maria óceánjáró elfoglalásával új lendületet adott a diktatúra elleni harcnak. Angolában egyre nagyobb erővel lángol fel a küzdelem a gyarmatosítok ellen. Az angoloai Uganda gyarmatsorban tartása terheli. Nézzünk meg közelebbről egyet, Ugandát. Csaknem száz évvel ezelőtt Londonban társaság alakult — az »Evangélium Angol Misz- sziós Társaság« — Uganda megtérítésére. Mentek a misz- saáósok az Egyenlítői Afrika bantu négerei közé, és utánuk a gyarmatosítók A küldetés nem volt hiábavaló, minthogy az előbbiek az utolsó kenet sokaságát adták fel a megtizedelt feketéknek, amíg azok isten- és királyfélőkké lettek. A korábbi négy feudális államot: Bugandát, Túrót, Uniorót és Ankolet 1893-ban Uganda néven brit gyarmattá nyilvánították. A Dunántúl területének hatszorosát kitevő terület roppant gazdag természeti kincsekben. Mombasszából, a szomszédos Kenya kikötőjéből naponta súlyos haj órakomány ok indulnak útnak az anyaország felé, viszik Uganda kincseit, a kávé- és gyapotültetvények termését, a wolframot, az aranyat, az ónt, a rezet, a foszfátot. És Ugandában ezer néger közül négyszáz ma sem éri el életének 14. évét! Mindössze nyolcezer fehéré az ország minden értékes földje, miközben a hat és fél milliós néger lakosság kezén a földnek csak egytizede van. Hasonló ehhez a politikai hatalom megoszlása is. A legfőbb irányító a brit kormányzó. »Választanak« ugyanis rendszeresen egy törvényhozó tagerdk csak minden 300 000 után jelölhetnek egyet. A gyarmatok tavasza Ugandát sem kerülte el, a múlt év elején a főváros, Entebbe környékén, távol a fehérek luxuspalotáitól, a primitív kunyhók között egy éjszaka váratlanul megszólaltak az ősi tam-tam dobok és a kürtök. Jellegzetes tompa hangjukat eljuttatták mind a négy égtáj felé, ez volt a jel, és a jelre 400 000 afrikai sereglett össze őseitől örökölt fegyverekkel, lándzsákkal, ijjaldeal, bumerángokkal, hogy jogait követelje az angol gyarmatosítóktól. Ez volt a Bataka-mozgalom, mely az »önálló nemzetgyűlést akarunk!« jelszóval utcára hívta a benszülött tömegeket. Frederich Crawford angol kormányzó megijedt a demonstráció láttán, és sürgősen Londonba táviratozott eligazításért és — csapatokért. A tömegmészárlással azonban az izzó hangulatnak nem tudtak véget vetni, az ugandai pártok továbbra is határozottan követelték az őslakosság jogainak kiterjesztését. Anglia a múlt év őszén tárgyalásokra kényszerült gyarmatával. Londonban azonban nem született eredmény, az angolok szerint »Uganda még nem érett a függetlenségre«. Nemrég új helyzet állott elő Ugandában. Az 1900 óta némi önkormányzatot élvező tartomány, Buganda államfője, a száműzetéséből 1955-ben visz- szaengedett király, a kabaka, teljes függetlenséget követel a tartománynak. Hogy a továbbiakra nézve mint jelent ez a lépés, még nem tudni. Lehet, hogy a gyarmat függetlenségéért har coló erői szétaprózódnak? Az afrikai visszhangok szerint szövetségi államban van Ugan da jövője és nem a széttagoltságban. De ehhez a nemzeti erők összefogására van szükség és nem az elkülönülésre. Hiszen éppen a múlt esztendő véresen komoly példája igazolja: a törzsi elkülönülés a gyarmatosítóknak kedvez — mint Kongó esetében is történt. Vilmos császár ereklyéje Tógában Togo 1960-ban szakadt el végérvényesen a francia gyarmatbirodalomtól. Egyike azoknak a fiatal államoknak, amelyek a fekete földrészen megkezdték önálló állami életüket Igaz, hogy lényegében már 1956-ban megvoltak ennek a lépésnek a politikai feltételei, ugyanis a népszavazáson 438 000 szavazó közül 313 000 követelte, hogy szüntessék meg a korábban ENSZ-gyám- ság alá helyezett volt francia gyarmat jelenlegi rendszerét De a nyugati szavazógépezet működése folytán 1958-ig, az újabb választások elsöprő győzelméig megmaradt a korábbi helyzet. A függetlenség erőinek növekedését látva nem volt más út, a választások után a világszervezetnek garantálnia kellett, hogy 1960-ban To- gónak megadják a teljes függetlenséget A korábbi német, majd francia gyarmat, volt ENSZ gyámsági terület felszabadult minden függőség alól, s megindult, hogy elfoglalja helyét a szabad afrikai országok sorában. Egy a négyszázezer közül. . . Ugandai harcos, aki ősei primitív fegyverével szállt szembe az angol géppuskákkal. met monopóliumok képviselői, s azzal dicsekednék, hogy országuk nem tart gyarmatokat, csupán az elmaradottnak nyújtandó önzetlen gazdasági segítés a céljuk. És miért éppen Togóban? Nézzük meg egy kicsit alaposabban ezt az »önzetlen« segítséget. A trópusi erdőkkel . borított országra 1884-ben nyújtotta ki csápjait a terjeszkedésben megkésett Németország. De mindössze harminc esztendeig volt német gyarmat Togo, utána menniük kellett, gyakorlottabb európaiak jöttek: franciák és angolok. Persze a bennszülöttek életében teljesen mintegy volt, hogy melyik gyarmattartó viszi el értékeiket és erejüket. Hanem ahogy Lame főterén éppen csak leszedték az autóbuszokról, éttermekről a »Csak rálynőt, aki ma hatalom- és •rszágvesztetten az őserdő mérvén él. S mi is lehetne egyetlen ■: hő kívánsága a remcte-ki- JJynőnek? Arra kérte a lap ót ori porterét, hogy őt Vil mos sászár képével együtt örökítse neg fényképen. Ez nagyon szóid kívánság volt, könnyen teljesíthető, és mindemellett stíl- szerű is: egyik bukott nagyság közös fotográfián a másikkal ... És mennyire örülhetnek ennek odahaza Nyugat-Német- országban?! Majdnem annyira, mint annak a fényképnek, amely bemutatja, hogy Afrika szívében milyen áhítattal és lelkesedéssel tanulják a négerek a — »Deutschland, Deutschland über alles« szövegét és dallamát. Togo szabad, független állammá lett, és szembe találta magát régi elnyomója utódaival, akik elődeiknél semmivel sem tisztességesebb szándékkal — legfeljebb más módszerekkel — közelednek a fiatal független országhoz. A togóiak azonban sokat tanultak a- gyarmatosítóktól, fel tudják ismerni, hogy ki jön önzetlen segítőként és ki hátsó gondolatokkal. Terveik-vannak, határozott programjuk a jövőre nézve gazdasági és politikai téren egyaránt. Sylva- nus Olympia, a togói kormány vezetője kijelentette: »Mi, togóiak tudjuk jól, hogy függetlenségünket és teljes biztonságunkat akkor őrizhetjük meg, ha egyezségre lépünk a szomszédos Ghánával, s ezzel is erősítjük azt az Afrikában kialakuló tömböt, mely a gyarmatok és minden imperialista beavatkozás ellen irányul.« * * * Togo a jövő útján halad* azon az úton, amelyet elérni A gyarmatosítók egészséges környezetben; modern palotákoan laktak, míg a bennszülötteknek a városszéli barakkok jutottak, a gyárak közvetlen szomszédságában. ElisabetbviUe európai negyede. Vannak azonban mellék- zongéi is Togo első szabad évének, hangok, apró jelek, amelyek arra vallanak, hogy a kapitalizmus a harcot nem adta fel — csupán az eszközöket változtatta meg. Eltűnt ugyan a térképről a lila szín, mely Togónak Franciaországhoz való tartozását jelölte, de helyette megjelent a német zászló a kölcsönökön alapuló segélynek álcázott gazdasági függéssel. A fővárosban, Lame szállodáiban ott ülnek a nyugatnéEUsabethviüe és néger negyeda. fehéreknek!« táblát, a múlt év áprilisi függetlenségi ünnepségek után Nyugat-Németor- szágban Togo felé fordult a monopóliumok érdeklődése. Eszükbe jutott, hogy a császár idejében ók voltak itt az urak, s hogy valamiképpen helyre kellene hozni az egykori ki- ebrudalást, a modem gyarmatosítás eszközeivel élve valamiféle gazdaságilag elkötelezett gyarmatot teremteni To- góból. Az örömmámorban úszó ország függetlenségi ünnepségedre gyorsan küldöttséget menesztettek, amelynek vezetésével nem mást, mint éppen a gazdasági minisztert bízták meg. Német precizitással nyomban megkezdték a szervezést: felújították a Hitler idejében létrehozott togói—német szövetséget, szerte az országban német nyelvtanfolyamokat szerveztek, s mint a Stem című nyugatnémet hetilap képes riportjában beszámol róla, felkeresték azokat, akiknek kellemes emlékeik vannak a német gyarmatosítás idejéből. Nem is kellett sok időt vesztegetni a keresésre, találtak egy reprezentáns képviselőt erre a szerepre, ma£át az egy kori ki készül a még gyarmati hely* zetben levő országok sora, és amely évről évre nő, hiszen ügyük mellett áll a már felszabadult afrikai népek nagy serege mindnyájuk közös elhatározásával, hogy nem nyugszanak addig, amíg ki nem vívják egész Afrika politikai és gazdasági függetlenségét, vagyis azt, amit Nkrumah ghanai elnök az ENSZ közgyűlésén így fogalmazott meg: »-Afrika az afrikaiakéI« A mostani kor embere ezt az elvet látja megvalósulni, hiszen kudarc kudarc után éri a gyarmati imperializmust: Portugália gyarmatbirodalma recseg-ropog, napjai meg vannak számlálva; Hollandia egyre hátrál a Csendes-óceán vidékén; Belgium az egész világ szégyenbélyegét viseli; az angol kormányt legutóbb Rhodesia kényszerítette tárgyalóasztalhoz, s születőben van a szabad, független Algéria is. Kortársai és tanúi vagyunk a század második legnagyobb horderejű történelmi jelenségének: a gyarmati országok fel« szabadulásának.
