Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap. 1961. április S. HIVATÁSA PÁRTMUNKÁS Az ÁDOB-tól a Somogyi József elvtárs, a Kaposvári Járási Pártbizottság PTO-vezetője tíz év óta hivatásos pártmunkás. Harmincöt esztendejének csaknem felét a mozgalomban töltötte. 19 éves fiatalember a felszabaduláskor. Tele az új élet iránti vágy- gyal és reménységgel. És küzdeni akarással. Nem, nem kellett kommunistának lenni ahhoz, hogy a cselédemberek kimondják: nem mehet úgy tovább, ahogy eddig volt. Az eljövendő új korszak igenlése adta az elhatározást a 19 éves Somogyi Józsefnek is, hogy a legfelsők között álljon a párt szervezői közé, hogy élessze a tüzet a Pusztakovácsihoz tartozó Köl- kedpuszta hajdani cselédjeiben. — Azt hiszem, inkább az ösztönös fellángolás volt nagyobb bennem akkor, mint a kommunista tudatosság — emlékezik vissza a mozgalomba való bekapcsolódásának első lépéseire Somogyi elvtárs. De ezek az első évek edzették szilárddá, a harcok érlelték pártmunkássá. val éljek — valóságos kincses- bánya. Arcáról meleg derű árad, hatalmas életenergiát, akaraterőt sugároz környezetére. Munkatársai azt mondják, öröm vele dolgozni. Szobája szinte egész nap olyan, mint az átjáróház, szívesen mennek hozzá tanácsért és baráti szóra az elvtársak. Elve és módszerei is ezt támasztják alá: nyílt, őszinte vitával, meggyőző szóval a hibákhoz makacsul ragaszkodó embereket is jó útra lehet téríteni. Türelemmel a legsúlyosabb bajt is helyre lehet hozni. Somogyi elvtárs annak a pártmunkásnak a típusa, aki okos, igazságos döntéseivel, szerénységével valósággal vonzza a párthoz az embereket. Arra nevelni munkatársait, hogy ne alkudjanak meg a hibákkal, de ne is essenek pánikba, ha valahol nehézségek jelentkeznek. De óvja elv- társsát az elbizakodottság veszélyétől is. Nem nagy szavakra, hanem határozott cselekedetekre, a szó és a tett egységére van nagy szükség — magyarázza. Aki nem így él, annak a szavára nem sokat adnak az emberek. A pártmunkásnak meg kiváltkép jól kell sáfárkodni az emberek bizalmával. Az emberek az egyes kommunista tetteiből ítélik meg a pártot S okos, megfontolt szavai mélyre hatolnak, mint kiszáradt földben az aranyat érő eső. Somogyi elvtárs jó ismerője a falusi életnek, a paraszti lelkivilágnak. A nagy szövetkezetszervezés idején heteken át fáradhatatlanul rótta brigádjával a járás községeit, sok helyütt megismerték és szívükbe zárták az emberek. S bár többször találta szembe magát akadékoskodással, maradiság- gal, meg nem értéssel, de soha el nem kedvetlenedett, soha ki 'lem fogyott a türelemből. Különben ez jellemző egész munkamódszerére, magatartására is. Kiabálni őt még senki sem hallotta, mert azt tartja, ha az embert kudarc éri, azért elsősorban önmagát okolja, s gondoljon arra, hogy valamit nem jól végzett el, vagy nem jól magyarázott meg. Arra neveli munkatársait, a párttitkárokat, hogy figyelmeztetni kell az embereket, ha kis hibát vétenek, hogy később el ne botoljanak. Mert akkor már nehezebb felemelni őket S arra, hogy bízni kell az emberekben, mert ez a legfontosabb. Bizalom híján nehezen lehetne elültetni a kommunista áldozat- készséget, állhatatosságot. Somogyi elvtárs pártmunkás érdemeinek elismerését bizonyítja két kormány kitüntetése, de munkájának gyümölcsét kifejezik az eredmények, a harcostársak szeretete, megbecsülése is. Eredményeinkben benne van a sok-sok Somogyi József áldozatkész, lelkes munkája, hite és szíve is. Kommunista pártmunkás számára lehet-e nagyobb boldogság, mint érezni, látni, hogy kezünk munkája nyomán érik a szocializmus vetése, gyarapodik, a boldogság. Nincs szebb hivatás az emberek, a nép szolgálatánál. Ilyen hivatás a pártmunkásé. Varga József Várom a homokszentgyörgyi állomáson. Amint találkozunk, elbeszéli mai útjának tapasztalatait. Szigetvárról jön, a kórházból. A szívét fájlalja. Mértékletes életmódot folytatni, kerülni az izgalmakat — csak ez lehet az orvosság. Ha tavaly intik az izgalmaktól, aligha tarthatta volna magát a jó tanácsokhoz — jóformán az alapozáshoz kezdtek hozzá; az idén azonban már könnyebben boldogulnak — »egyenesbe hozzák" nagyüzemi gazdaságukat, a homokszentgyörgyi Zöldmezőt. S e nagy mű egyik alkotója ő: Rosta Ferenc vezető mezőgazdász. Beszélgetés közben emlékezik és vall életút járói. Nem, semmi olyan nevezetes esemény nincs az életében, ami a mezőgazdászi pálya felé irányítaná. Csupán, mint any- nyi sok játszótársa, gyermekkorában ő is legszívesebben a palini mezőn futkározik. Figyeli, mikor milyen munka megy apja tizenhat holdján, s közben az is érdekli, mit csinálnak a szomszédok. Érettségi után — 1926-ba.n — oklevelet szerez a Keszthelyi Mező- gazdasági Akadémián. Mihez kezdjek? — töpreng. Eszébe jut, van a családnak egy tekintélyes patrónusa Veszprémben: Kauzli Dezső apostoli protonótárius, püspöki hely- nők és püspökhelyettes. Hozzá fordul hát állásszerziés végett. A hosszú című lelkiatya így felel neki: »-Próbálj, öcsém, valamelyik uradalomban elhelyezkedni, hozzánk ne vágyódj, mert ne feledd: a papi nagybirtok jövője nincs biztosítva.« Igaza van .. S ezt az igazságot később megpecsételi a történelem — és nemcsak a papi nagybirtokokat, hanem az uradalmakat illetően is. Zalaszabar — ez az első munkahelye. Háromszáz hold bérlője fogadja fel gazdászgya- kornoknak. Egy évtized lejár, vége a bérletnek, vége az állásnak is. Feleségének tanítónői fizetéséből él. Nagyobb kenyér, szebb ruha kellene két kis lányának, kínozza a tétlenség, fűti a tettvágy — hiába: tudomásul kell vennie, hogy munkaalkalmat nem kaphat. Egyre nyugtalanítóbb várakozásban telik el két esztendő, míg végre 1938-ban az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) közvetítésével kenyérkereseti lehetőséghez jut. Somogyba kerül, Kaposvárra, a vármegyei állami gazdasági felügyelőségre. Címe van — egyik-másik paraszt- ember nagyságos úrnak titulálja —, de fizetést vajmi keveset kap. ÁDOB-os még ekkor is. Csak később nevezik ki Nagyatád járási székhelyre gazdasági felügyelő gyakornoknak. Itt dolgozik egyfolytában 1939-től 1953-ig. Nem gépkocsin, hanem kerékpáron járja a falvakat, pedig a járás ebben az időben Gigától Heresz- nyéig nyújtózik. Nem csoda, ha belefárad a pedáltaposásba. Életútjának következő állomása a Nagybaráti Állami Gazdaság. Beosztott mezőgazdászként is, főmezőgazdászként is dolgozik. Leginkább a burgonyatermesztés a kenyere. Egyszer — 1959 nyarán — éppen burgonyás ankétet tartanak a gazdaságban. Itt van Berki József, az újonnan alakult homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz elnöke is. Nem telik bele egy hónáp, Rosta Ferenc már a homokszentgyörgyi határban töpreng: »Mennyi krumplit adsz nekünk, te drága homok, ha nagyüzemi módon bánunk veled?« A választ a betakarítás után adja meg a határ: négyszázharminc hold átlagában százharminckét mázsás termés. Ez nemcsak a helyi rekordot, hanem az országos elsőséget is jelenti. A buigon>a ... tott van még egy keuvence: a fehér ' ásd sz- nó. Számolgat, javas. vitatkozik, érvel — s ma a ..omok- szsntzyörgyi Zol 'mező dicsekedhet a megye egyik legszebb törzsállományával. A minap azt veszi tszre, hogy idegen szemléleti Jánosma.'orban a kocákat meg a malacseri get. Odamegy hozzá. Illendőm e- mutatkoznak. A két ősz ember kézfogását kölcsönös felismerés követi. Tanár és eg ko- i tanítványa találkozik — aka- atlanul. Berke Péter, a keszt- elyi akadémia állattenyésztési tanszékének vezetője a hívatlan látogató. Akadémiájuk mariettapuáztai kísérleti telepén hallotta hírét e virágzó sertéstenyészetnek. S most nem osztályoz — de kitűnő feleletnél értékesebbre minősíti volt tanítványának munkáját. A homokszentgyörgyi vezető mezőgazdász életútja végállomásának tekinti jelenlegi munkahelyét. Másfél éve jött ide, kétéves időtartamra — de továbbra is itt marad. Kényelmes lakása, havi négyezerre rúgó jövedelme van. Szaktudása — amit a régi rend évekig hagyott parlagon heverni — ma gazdagon gyümölcsözik egy egész falu népe javára. S munkája benne van a tavalyi negyvenhat forintos munkaegységben, a szövetkezet csaknem hétmilliós tiszta vagyonában és azokban a tervekben, amelyek e közös gazdaság további fellendítésének szabnak irányt. Mit is mondott valaha a veszprémi püspöki helynök? Ezt: »A papi nagybirtok jövője nincs biztosítva.« S mit mond ma a homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz-ről a vezető mezőgazdász, az ötvenkilenc esztendős Rosta Ferenc? Ezt: »Ügy tartottam, hogy háromnégy esztendő feltétlenül szükséges egy mezőgazdasági nagyüzem megalapozásához. A ho- mokszentgyörgyiek ezt az időt két évre rövidítették. Ma már ott tartunk, hogy szövetkezetünk kialakította az adottságoknak megfelelő gazdálkodást. A múlt év jól sikerült, legyen jó az idei termés is, akkor semmi meg nem rendítheti szövetkezetünket. Ennek a közös gazdaságnak — bátran állítom — nagy jövője van, mert már szép a jelene is.« öreg, beteg gazdászszív, gyógyír ez neked .. Kutas József Pártmunkás évek... gyi elvtárs mosolyogva be- £ szél első megbízatásáról, az első élményekről, nehézségekről. Egy járás káderügyednek intézését bízták rá először. Emberek tucatjait kellett a népi hatalom különböző posztjaira kiválogatni. Politikai éleslátás, jó emberismeret kellett ahhoz, hogy a legegyszerűbb embere-: kert vezető posztra állítsák. Mindenesetre ma könnyebb dolguk van a személyzeti vezetőknek. Pártmunkás élet! De sok szép emlék fűződik hozzá. Somogyi elvtárs elmondja, hogy az első időben Marcaliban négyen laktak egy szobában, de; csak két fekvőhely volt benne. — Ha néha összetalálkozunk egykori »lakótársak-, mindig húzzuk egymást, hogy mi már tizenegy éve előtte jártunk a kornak, már akkor létrehoztuk a kommunát — emlékezik mosolyogva. — No, persze, ez^ tréfa volt élete. vennégyben ide kerültem a Kaposvári Járási PártbizottA RIN Y A-P ARTON két fiú állt szótlanul egymás nellett. Merengve nézték _ a csobogó vizet, s az árnyas fák alatt, ahol sokszor órákon át üldögéltek horgászbottal a kezükben, most valami furcsa, szokatlan gondolat vert gyökeLECKE vasta naplójának első sorait. Aztán végig az egészet, gyermeki lelkének minden fájdalmát. Csak a füzetecskéhez lehetett rét bennük. Karcsi a pisztoly- igazán őszinte. Lacinak, leg- ra gondolt, amit rettegve rej- j0t>b barátjának se mondott el tett el odahaza a kert végé- mindent, ami otthon történt, ben, sűrűn hulló pofonok nyo- Naplójában bízott csak rajon- mait érezte égő arcán, s italos g£ szeretettel, mely mintha hét apja dörgő kiáltása mintha lakattal őrizné a tizennégy most is ide hasítana a fák kő- éves fiú minden titkát. Hány- zé: »Haza se gyere, ha rossz szor vádolta önmagát benne, lesz a bizonyítvány..." Érzé- mert elhagyta a fürdőben a kény gyermaklelkében ügy fél- szivacsot, mert tiszteletlenül gyülemlett már a keserűség, fe]e]t édesanyjának, vagy enhogy azt ki sem lehet mondani. Csak leírni a fehér papírlapra, füzetébe, amelynek borítójára színes ceruzával rajzolta oda: ÉLETEM NAPLÓJA. : Lacit hasonló gondolatok foglalkoztatták. Aztán egyszer csak vállba csapta pajtását: : — Menjünk, menjünk el hazulról ... disszidáljunk ... S a két fiú előkészült az útgedetlen volt. És hányszor panaszolta, hogy senki sem érti meg őt... »Nagyon szeretem a természetet békés, nyugalmas csendje miatt. 0 nem bántott meg engem soha, ő szeretett és adott...« Apja vidéken dolgozik, csak hét végén látja. Akkor is csúnya dolgok történnek otthon. Üti az anyját, iszik, és benne, a fiában sem bízik, soha sincs te. És vádolnak a sorok, valahányszor Éviről, gimnazista testvéréről ír, akinek nagyon jó, akit elhalmoznak mindennel, aki többször mehet moziba, mint ő, s mindig van új ruhája; akit szeret az édesanyja, s ezért neki mindent szabad ... Nem féltékenység ez, csak rosszul esik a megkülönböztetés. És Éva ráadásul hazudós is: »Pár nap múlva már itt a karácsony. Szüleimnek akarunk venni valamit ajándékba. Minden nap kapok két forintot. Ezt mind összegyűjtöttem, és odaadtam Évának. Már 14 forintom volt nála, és egy hét Amikor beesteledett, kukorica- Sohasem hazudott, és nem is szárból sátrat építettek, abban rossz tanuló tulajdonképpen, húzódtak meg éjszakára, de Hanyag egy kicsit, szeret ha- szemükre nem jött álom, fáz- lászni és elmerülni, félrevonultak, dideregtek, vacogtak a esi- ni gondolataival. Sokszor meg- pős februári éjszakában. És vertem... De mégis az én amint kivirradt, amint megró- fiam, mi lesz vele, milyen sors pogtatták csontjaikat, valami várrá...? soha nem érzett bizonytalan- Alkonyodott. Két nap múlt ság hatalmasodott el rajtuk, el a szökés óta, s még semmi összeszedték cók-mókjukat, hír. A remény is alábbszállt, a s elindultak — gyalog... * * * A Z IGAZGATÓ beszélt az édesanyával. És mások is, sokan, türelmetlenül. Emlegették, hogy egyszer beírtak Karcsi ellenőrző könyvébe, de Menyhártné nem irta alá. Azt mondta: — Húzzák a padra inkább, fenekeljék el. Mit érnek vele, ha írogatnak nekem? Nem írom alá! Ezzel is azt akarom múlva azt mondta; csak ötöt .... . ,, , , adtam. De nem baj, még lesz alkalmam, es ezt a csalást , de tény, hogy sohasem^ra. összeadták a mozipénzt, .......... ^ ................ ,as ~arcsl anvla a . l eányálom a pártmunkás«ruhát, eleimet Irány sim°gatía me§ szöke fürtjeit, gyárba ment dolgozni, . Emlékszem, amikor öt-#,ktatáskakba. S aztan many ..Veszelyné „.......... akat a, í A usztria. Miért éppen oda? Karcsi apjának népnevelőságra, fél esztendő is eltelt —$»naptárából olvasták, hogy on- egyetlen szabad nap nélkül./nét nem adják vissza a disszi- Hetek múltak el anélkül, hogvgdenseket. S ők menekülni a családdal együtt tölthettünk ^akartak. Nem, nem a bizonyit- legalább egy estét. Mozira, « vány, nem a pofon elől. A csa- szórakozásra, szabadságra nemyládi otthon légköréből, mely is gondolhatott az ember. Ta-«sohasem nyújtott igazi nyugalvisszafizetem neki...« * * * p.YALOG MENTEK So- ^ mogyszobig, onnét pedig vonat vitte őket Marcaliba. Odahaza nagy volt a felfordu- hozzá egy jó szava, sohasem lás. Karcsi anyja a Konzervnem tunagyon szegény dott semmiről. Az iskolában néni. Elhatároztam, hogy segí- vették észre, hogy távol van- tek rajta. Téglából építettem nak a fiúk. Nagyatádon egy- neki egy kis faházat. Később szeriben híre járta, hogy a két bementem tanulni, apám lépett nyolcadikos disszidált. Laci be hozzám. Szó nélkül odajött, füzetében búcsúlevelet is tanulás meg munka kötötte le minden időnket. Persze termé szétesnek vettük ezt, szívesen tettük, és ha elölről kellene jmat, megértést, ttetet.. békét, szereés a hajamba kapaszkodva ütött, rúgott engem, ö, a kommunista párt tagja nem érti meg, hogy én nem játszottam, hanem kemény munkát végezláltak, Karcsi írta elkeseredéséljen. Azt, hogy fegyver és méreg is van náluk, ne is menjenek utánuk, mert akkor ... És hogy nővére miatt ment el, MIT MA A FÜZETFMkezdeni, újból végigcsinálnánk./; ?? BE ÍROK, anyám be- Somogyi elvtárs gazdag élet-5csületéről és az én mai ha- tapasztalata, higgadtsága —Ányagságomról szól...« Meny- hogy egyik munkatársa szavai-jShárt Karcsi mégegyszer elöltem. A törvény egyik pontja mert' csak őt szerette az édes- így szól: »Az úttörő, ahol tud, anyja. segít.« Igaz, én nem vagyok út- s míg odahaza kutatták a törő..." Rinya rej tokéit, a két fiú már Vádló szavak tolultak volna Kéthely felé baktatott a vasúti ajkára. Nem merte, nem tehet- töltésen. Keveset beszéltek. mi történik vele. Örülök, hogy felnő, és elmegy a háztól, vesződjön vele más. Lesz, ami lesz, az élet majd megneveli, ha akarja. Mert a lány, az Évi, az egészen más — és felragyogott az arca. — Érthető, hogy annak adok meg mindent, bár látom, hogy ez fáj az öcsinek, de hadd fájjon, legfeljebb megjavul ... Most megszeppent kissé. Azt mondogatta mindenütt: — Pedig milyen jó sora van otthon a fiúnak, ö a szemem fénye, a büszkeségem.. Hazajött az apa is. Felesége nyakába borult, zokogott, mint egy gyerek. Most feltámadt a lelkiismerete, melyet talán tíz esztendeje altatgatott már; most vádolta önmagát, s ön- gyilkosságot emlegetett, ha nem kerül elő a fiú. Mert csintalan volt, igaz, de nagyon őszinte, finom lelkű gyerek. szomorúság most már nem színlelt, inkább önmarcangoló ... Váratlanul Karcsi lépett be az ajtón. Visszajött. Sírva fakadt, és várta a rázúduló szóáradatot, a jól ismert pofonokat. Az apa szeméből kiszáradt a könny: — Közel állsz a veréshez, fiam, de nagyon megpofozlak, ha még egyszer elmész.. — Anyja — miközben szétpakolta a holmit — kikérdezte, és ilyen megjegyzéseket fűzött hozzá maró gúnnyal, tűszúrásként: — Na, világjáró, hát visszajöttél? Persze nem bírtad ki, mert fáztál az éjszaka, ugye...? — Ne kínozzatok, anyám —- rebegte a fiú, s szeméből újra csak kifacsarodott a könny. — Nem azért jöttem haza, mert fáztam... — Hát akkor miért? Karcsi nem válaszolt, csak naplójába írta be gon fosán és ncgyon-nagyon bánkódva: »Visszajöttem, mert ón mégiscsak szeretem az édesanyámat .. Jávori Béla-áf
