Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1961. március 2. Hammar skj öld szabotálja a Biztonsági Tanács kongói határozatát New York (TASZSZ). Az ENSZ titkársága közzétette Hammarskjöld jelentését a Biztonsági Tanács legutóbbi kongói határozatának »végre­hajtására teendő intézkedések­ről«. A jelentésből kitűnik, hogy a határozat meghozatala óta eltelt hét után sem mutatkozik semmi jele annak, hogy teljesíteni akarják e határozatot. Konkrét intézkedések helyett, amelyek megfelelnének a ha­tározat ama követelményének, hogy vonják ki haladéktalanul Kongóból az egész belga sze­mélyzetet, Hammarskjöld, a gyarmatosítók hű szolgája mindössze arra szorítkozott, hogy szóbelileg »figyelmeztet­te« Belgiumot: köteles »haté­kony intézkedéseket foganato­sítani» kongói katonai és egyéb személyzetének kivonására. Ámde ismeretes, hogy Ham­marskjöld e »figyelmeztetése« mind ez ideig nem hatott a belga gyarmatosítókra, akik a hátuk mögött érzik NATO-be- 11 befolyásos partnereik támo­gatását. A jelentés azt bizonyítja, hogy a kongói ENSZ-parancs- nokság nem szándékozik semmiféle gyakorlati lé­pést tenni a népek akara­tának teljesítésére. A népek ugyanis Lumumba miniszterelnök aljas gyilkosai­nak súlyos megbüntetését kö­vetelik. Hammarskjöld viszont, e gálád, gaztett részese csupán azt közli, hogy felkérte a nem­zetközi bíróságot, jelölje ki Afrika, Ázsia és Latin-Ameri- ka egy-egy képviselőjét, s azok azután egy meghatározat­lan időpontban, elfogulatlanul kivizsgálnák Lumumba kongói vezér és harcostársai meggyil­kolásának ügyét«. Ugyanakkor a gyarmatosítók csatlósai és a kongói gyilkosok a kongói ENSZ-parancsnok- ság és Hammarskjöld tá­mogatását felhasználva fo­kozzák népellenes tevé­kenységüket. Elisabethville-i jelentés sze­rint kedden katonai egyez­ményt írtak alá Katanga fő­városában. Az egyezmény a kongói nép függetlenségi har­ca ellen irányul. Aláírói — Csőmbe, Ileo és Kalondzsi — UPI-jelentés szerint elhatároz­ták, hogy »állandó katonai kapcsolatot tartanak fenn egy­mással és közös haditerveket dolgoznak ki«. Ki támadja az ENSZ-t ? Az Izvesztyija szemleírói — mint a TASZSZ jelenti — megállapítják, hogy az Egye­sült Államok politikája a füg­getlen afrikai államok érdekei ellen irányul, és az a célja, hogy a kongói válságot a gyar­matosítók javára oldják meg. Az Egyesült Államok nem íté­li el a belga gyarmatosítókat a kongói' fejlemények miatt, sőt támogatja a belgák kongói ügynökeit, Csombét, Mobutut és Kaszavubut, és még a fegy­vereket sem tagadja meg tő­lük. . Az amerikai propagandának felkapott szólamává vált az utóbbi napokban, hogy »meg kell védeni« az ENSZ-t a Szov­jetunió »támadásaival szem­ben«, mert a Szovjetunió »ha­dat üzent« az ENSZ-nek, ami­kor Hammarskjöldnek, Lu­mumba gyilkosának eltávolítá­sát és az ENSZ szerkezetének átalakítását követeli. A lényeg nem csupán Ham­marskjöld személye — jelentik ki az Izvesztyija szemleírói —, bármily visszataszító is a gyar­matosítóknak ez a lakája, aki gúnyt űzött magas tisztségéből. Az ENSZ »kongói akcióját« elejétől fogva a gyarmatosító hatalmak eszelték ki és hajt­ják végre. Világos, hogy az ENSZ el­len, létének alapjai ellen azok viselnek hadat, alak most, a kongói események után a vi­lágszervezetet újabb »akciók­ra« igyekeznek felhasználni a népek szabadsága és függet­lensége ellen — hangsúlyozzák az Izvesztyija szemleírói., (MTI) Rusk nyilatkozaía New York (TASZSZ). Dean Rusk amerikai külügyminisz­ter kedden — Kennedy elnök jóváhagyásával — nyilatkoza­tot tett, amelyben rámutatott, bogy az Egyesült Államok szükségesnek tartja a nyugati védelmi közösség nem nukleá­ris eszközeinek megerősítését az atomütőerő egyidejű fenn­tartásával. Mint az UPI jelenti, Rusk a nyilatkozat megtétele előtt csaknem három órát töltött a szenátus külügyi bizottságá­nak zárt ülésén. A külügymi­niszter megcáfolta azt a sajtó- közleményt, amely szerint ko­moly felfogásbeli változtatást tart szükségesnek a hagyomá­nyos fegyverek fontosságának növelésére. — A kormány eltökélt szán­déka, hogy együttműködjék szövetségeseivel a közös véde­lemben — mondotta Rusk. — Régóta úgy vélem, hogy ez megköveteli a nem nukleáris védelmi eszközök megerősíté­sét, egyszersmind a nukleáris fegyverek fenntartását. Ezután kijelentette, hogy kormánya igyekszik enyhíteni a világban észlelhető feszült­séget, és reméli, hogy »a leg­közelebbi hónapokban jelentős fejlődés érhető el ebben az irányban«. Az Egyesült Álla­mok továbbra is szorgalmazni fogja a garanciákkal biztosí­tott leszerelési intézkedések megvalósítását — mondotta. (MTI) Ötvenhat algériai vádlott a rennes-i hadbíróság előtt Verekedés a tárgyaláson Párizs (MTI). A remnes-i hadbíróság monstre-par tár­gyalásába kezdett. 56 algériai ül a vádlottak padján. A tár­gyalások bővelkednek inciden­sekben: az első napon az algé­riai vádlottak közül többen tak között verekedés . tört ki, több vádlott megsebesült. Az incidensek hírére a hadbíróság épülete előtt több száz főnyi tömeg gyűlt össze, Rennes munkásai és diákjai, és az al­gériai béke mellett tüntettek. Ferhat Abbasz nem juthatott el V. Mohammed temetésére ... Párizs (MTI). A párizsi po­litikai körökben és a francia sajtóban egyaránt nagy feltű­nést keltett, hogy Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormányának elnöke kedden nem tudott el­jutni Rabatba — repülőgép­összeköttetés híján — a ma­rokkói király temetésére, és így, legalábbis kedden, elma­radt az észak-afrikai hármas »csúcstalálkozó«, amelynek létrejöttét Párizsban biztosra vetitek. A francia fővárosiban azt várták, hogy V. Mohammed temetése alkalmat ad Burgiba tunéziai elnöknek, hogy be­számoljon a De Gaulle tábor­nokkal folytatott tárgyalásai­ról. Mivel szerdán reggel Ferhat Abbasz — útban Marokkó felé — még mindig Madridban tartóz­kodott, és Burgiba elindu­lását Rábáiból a szerda déli órákra tűzték ki, va­lószínűtlennek tartják, hogy létrejöjjön az algé­riai és tunéziai vezetők ta­lálkozója. tálja Burgiba párizsi derűlátó nyilatkozatait: — A mi derűlátásunk nem ugyanazokon az indokokon alapul, mint Burgibáé. A tunéziai államfő nem első esetben fejezi ki egyetértését a De Gaulle- ista politikával. A meluni kudarc másnapján nyilvánosan is el kellett is­mernie, hogy csalódott, ami­kor De Gaulle-ba vetette bi­zalmát. De ez nem akadályoz­ta meg, hogy néhány hónap­pal később a népszavazás »igenje« mellett ne nyilatkoz­zék, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának veze­tőivel szemben. Íme, ma ismét kezesként jelentkezik De Gaulle szándékai mellett, és felhívja az algériai vezetőket, tanúsítsanak De Gaulle iránt »megértést«, adják meg »szük­séges segítségüket«. Mindez nem változtatja meg az algériai probléma alapvető adottságait. ! Az algériai békét nem ' Burgibával, hanem az al- . gériai kormánnyal kell I megteremteni. S még az sem elég, hogy a tárgya­lások meginduljanak, az is kell, hogy eredményre vezessenek. Márpedig — figyelmeztet a l'Humanité — Debré legutóbbi kijelentése a Francia-Szaha- ráról nem jó előjel. Azt mu­tatja, hogy De Gaulle hivata­los álláspontja nem változott Melun óta. Igaz, hogy a francia bur­zsoázia rákényszerülhet az al­gériai béke megteremtésére. De mindent el fog követni azért, egészen az utolsó pilla­natig, hogy fenntartsa uralmát valamilyen más formában, és így megvédje leglényegesebb kiváltságait Hruscsov és Brezsnyev távirata II. Hasszán marokkói királyhoz Burgiba visszautazik Svájcba, hogy mintegy 10—15 napig folytassa gyógyüdülését. Az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormánya a hét végén fog Tuniszban összeülni, hogy ta­nulmányozza a Burgiba fran­ciaországi útját követően elő­állott helyzetet. A l’Humanité így kommen­Moszkva (TASZSZ). Hrus­csov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke táviratot küldött 11. Hasszán marokkói királynak. A táviratban sze- rencsekívánatait fejezte ki II. Hasszán trónrakerülése alkal­mából. A szovjet kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy Marokkó és a Szovjetunió jó kapcsolatai továbbra is a köl­csönös megértés és barátság szellemében, a nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása érdekében fej­lődnek majd. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke szintén táv­iratban fejezte ki jókívánsá­gait II. Hasszánnak. (MTI) Macmillan a munkáspárti képviselők felszólalásainak kereszttűzében London (TASZSZ—Reuter). Az angol alsóház keddi ülésén elsőnek Sydney Silverman munkáspárti képviselő szólalt fel. Szavait Macmillan minisz­terelnökhöz-. intézve kijelentet­te: Az a tény, hogy Anglia gyakorlótereket bocsát a nyugatnémet hadsereg ren­delkezésére, »sértő az an­gol nép többsége számára«. Macmillan elkerülte a választ. Greenwood és Allan mun­káspárti képviselők követelték a miniszterelnöktől, adjon biz­tosítékot arra vonatkozólag, hogy az angol kormány a jö­vőben nem szándékozik atom­kísérleteket folytatni, üdvözöl­Az angol alsóház ülése ni fogja a nemzetközi ellenőr- ’ ző állomások angol területen való felállítását, és közremű­ködik a nukleáris kísérletek megszüntetésére, vonatkozó nemzetközi egyezmények meg­kötésében. Macmillan válaszában arra a kijelentésre szorítkozott, hogy bár a két évig tartó há­romhatalmi megbeszéléseken semmiféle megállapodás nem jött létre, ennek ellenére ez idő alatt a tárgyaló országok nem folytattak nukleáris kí­sérleteket. Gaits kell munkáspárti ve­zér megkérdezte Macmillantől, mi a véleménye arról, hogy a kongói »magánhadseregbe« 'angol állampolgárokat tobo­roznak. Macmillan a szó szoros ér­telmében kitért a válasz elől, mindössze annyit jegyzett meg, hogy az an­gol kormány nem hagyja jóvá az efajta tevékeny­séget. Ugyanakkor megkísérelte tisz­tára mosni a belga kormányt, amely — Macmillan állítása szerint — szintén nem támo­gatja a zsoldosok toborzását. A védelmi politikával kap­csolatban az ellenzék felvetet­te a bizalmi kérdést. A kor­mány többséget kapott a sza­vazásnál. (MTI) Cl a Nemietkózösség tzz. Nagy^ritanmáto/ tagjai Hű su/oníírrt őrületek n a Nemzeiközösség tagállamainak auarmatai V/Jgaszafóid DJ.U = Déi-AfrikaiUnió P-' Pakisztán (Mii-: Portugál keblükből az Algériai Köztár­saság zöld-fehér félholdas lo­bogóját húzták élő, és ezzel tüntettek Algéria függetlensége mellett. A tárgyalás második napján az egyik vádlott meg­tagadta a válaszokat a hadbí­róság elnökeinek kérdéseire, az elnök erre kiutasította a te­remből. A többi vádlott ekkor helyéről felállva az .algériai forradalom himnuszát énekel­ve fejezte ki szolidaritását tár­sával. A hadbíróság visszavo­nult, a fogházőrök és a vádlot­Fasiszta háborús bűnösöket ítéltek halálra Litvániában (TASZSZ). A Ütvén legfel­ső bíróság halálra ítélt három fasiszta tömeggyilkost — név- szerint Nikstaitist, Skliutast és Petrauskast — akik a német megszállás idején szovjet ál­lampolgárok tízezreinek ki­végzését irányították. (MTI) Nyolcvanötezer angol bányász sztrájkol London (MTI). Yorkshire megye szénbánya vidékén sztrájk tört ki, s futótűzként terjedt tovább. A jelen pilla­natban 85 ezer támabányász szixáikol. A rhodesiai események és Ciprus csatlakozása a Brit Nemzetközösséghez újra elő­térbe helyezik e laza államszö­vetség problémáit. A Brit Nemzetközösséget, azaz Nagy-Britannia, Ausztrá­lia, a Dél-afrikai Unió, az ír ! Szabad Állam, Kanada, Üj- Foundland és Űj-Zéland laza államszövetségét 1926-ban hoz­ták létre. Az első világháború egyik következményeként ugyanis Nagy-Britannia fehér domíniumai: Kanada, Ausztrá­lia, Üj-Zéland — azaz azok a brit gyarmatok, ahol a színes bőrű lakosságot jóformán tel­jesen kiirtották — gazdasági­lag és politikailag megerősöd­tek, és fennállt annak veszé­lye, hogy ezek az országok Nagy-Britannia befolyási öve­zetéből kiszakadnak. Az egy­kor leghatalmasabb gyarmati birodalom széthullási folya­matának megakadályozása volt tehát a Brit Nemzetközös­ség létrehozásának közvetlen célja. A második világháború után, a nemzeti függetlenségi mozgalmak fellendülésével Nagy-Britannia ázsiai és afri­kai gyarmati pozíciója tovább gyengült. 1947-től kezdve már úgynevezett színes domíniu­mokat és gyarmatokat is, köz­tük Indiát, Pakisztánt, Cey­lont, Ghánát és Malájföldet is kényszerült Nagy-Britannia a nemzetközösség soraiba fel­venni. Nagy-Britannia ugyanis a felsorolt gyarmati területek függetlenségéhez csakis úgy »járult hozzá«, ha a területek a közösség keretében marad­nak. A színes domíniumok fel­vételével egyidejűleg a Brit Nemzetközösség nevéből a »brit« szócskát törölték. A nemzetközösség jelenleg 12 tagból áll. Európában Nagy- Britannia és Észak-lrország (Írország, az Ír Szabad Állam 1949-ben vált ki a közösség­ből), Afrikában Ghana, Nigé­ria és a Dél-afrikai Unió, Ázsiában India, Pakisztán, Ceylon, Malájföld és Ciprus; Ausztrália és Üj-Zéland, vala­mint az amerikai kontinensen Kanada (Űj-Foundland Kana­dához csatlakozott). A nemzetközösség területe a tagállamokhoz kapcsolódó gyarmatokkal és a lakatlan an­tarktiszi szektorokkal együtt kereken 36 millió négyzetkilo­méter, azaz a Föld szárazula­tának egynegyede; a nemzet- közösség 720 millió főt, azaz a Föld lakosságának 26 száza­lékát foglalja magába. A nemzetközösséget politi­kailag a »brit koronához való hűség«, gazdaságilag a prefe- renciális-vámrendszer, tehát a tagállamok egymásközti ke­reskedelmében a legnagyobb kedvezmény elvének biztosítá­sa és az úgynevezett sterling- blokk kapcsolja össze. A gazdasági egységet illető­leg Kanada már kiesett Nagy- Britannia pénzügyi ellenőrzése alól és a dollár-blokk tagja. Az Amerikai Egyesült Államok befolyása — Nagy-Britannia rovására — egyre erősödik a többi tagállam gazdasági éle­tében is. A nemzetközösség politikai egysége is rendkívül megtépá­zott. Annak ellenére, hogy a brit korona »egyesíti« a tag­államokat, közülük többen, mint Pakisztán, India, Ghana a köztársasági államformát vá­lasztották nemrégiben. Ismere­tes továbbá, hogy Ghana, In­dia, Ceylon az antiimperialis- ta semleges országok táborá­hoz tartozik. Erős az ellentét a Dél-afrikai Unió és a közös­ség színes tagállamai kőzett is az Uniónak a fasiszta faji megkülönböztetést képviselő politikája következtében. A Dél-afrikai Unió egyébként ezért a közösségből való ki­válással fenyegetőzik. Az USA Nagy-Britannia megkerülésé­vel az ANZUS elnevezésű ag­resszív katonai szerződés • ke­retei között Ausztráliával és Űj-Zélanddal közvetlenül áll katonai-politikai szövetségben. A felsorolt néhány kérdésen kívül Nagy-Britanniának kü­lön problémát okoz az úgyne­vezett autonóm (függő) terüle­tek, mint Szingapúr, Brit Nyu- gat-India, valamint Rhodesia és Nyaszaíöld kérdése is. Nagy-Britanniának meg kell küzdenie a Brit Nyugat-Indiát alkotó tíz szövetségi terület összetartozásának problémájá­val, valamint a Rhodesiában és Nyaszaföldön — a Dél-afri­kai Ünióhoz hasonlóan — kü­lönösen élessé váló, a néger és más színes bőrű népek ellen folytatott faji diszkriminációs politika megoldásával. A nemzetközösség Nagy-Bri­tannia politikai és gazdasági vezetését kívánná biztosítani, ez azonban különböző okok miatt napról napra gyengül, és végül is a laza államszövetség teljes szétbomlásához vezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom