Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-08 / 57. szám

SOMOGYI NßPLAP 6 Szerda, 1961. március t. PILLANQÓKISASSZONY A Verdi Utáni olasz ope­raköltészet legnagyobb alakjá­nak, Giacomo Puccininek vi­lághírű operáját vitte színre legutóbb színházunk társulata, s engedtessék meg, hogy pusz­tán e ténynél elidőzzünk né­hány percre. A szokástól elté­rően nem szándékozom méltat­ni az óriási vállalkozást, nem sorakoztatok fel elismerő jel­zőket a kezdeményező erő, az újra törekvés jelentőségének festésére. Nem, mert az utób­bi években nem most szolgált először meglepetéssel színhá­zunk, nem most próbálgatta szárnyait a világ legnagyobb­jainak megszólaltatásával, ha zenei tekintetben a Pillangó- kisasszony jelzi is az első ál­lomást. Nem méltatom a vál­lalkozást, mert az előadás sok­kal több annál: hiteles, zenei és rendezői koncepcióban egy­aránt sikerült megvalósulás, s még csak azt merészelném hoz­zátenni, hogy helyi adottsá­gainkat figyelembe véve. Mert művészeink — bátran mond­hatom — sokkalta többet nyúj­tottak át közönségünknek, mint eddig bármikor is tették. Va­lami ismeretlen, mélyről jövő alázatot és rajongást véltem felfedezni Puccini iránt, szere- tetet és azonosulást a japán asszonyka tragikus történeté­vel; a szövegkönyvi és zenei dráma hivatott ötvözését, ének és színészi alakítás remek össz­hangját. S mindezt egy csodá­latosan szép, megkapó keret­ben, Wegenast Róbert díszle­tei között, és két egyenrangú alkotó: Salíós Gábor és Vár- konyi Sándor megjelenítésében köszönthette a közönség. Hi­szem, hogy nem ünneprontás, ha emlékeztetek a közönség véleményére, melynek ez egy­szer nagy csalódást szerzett színházunk: kellemes csalódást, váratlan élményt s olyan át- forrósult hangulatot, ami­lyennek csak ritkán lehetünk szem- és fültanúi. Igazságtalan volnék, ha azt mondanám, hogy a Pillangókisasszony be­mutatása hibátlan, teljesen érett, minden mozzanatában kifogástalan produkció. De mennyivel más érzés ezt úgy leírni, hogy egy egészében jó. biztató és igazán figyelemre méltó előadás apróbb hibáiról szólhatok csak, melyek részei ugyan, de nem jellemző saját­jai, nem uralkodó tényezői mű­vészeink munkájának. Sallos CíCl 1)0r finom ér­zékkel, zenei hangulatokra és drámai konfliktusokra egyaránt érzékenyen reagáló, hibátlan felfogásban tolmácsolta az ope­rát. Szerényen, a muzsika kife­jező erejének figyelembevéte­lével pergeti az eseményeket. És amiről az imént szóltam, a ze­ne és szöveg egysége, a drámai feszültség izzásig hevülő egyenletes fokozása, a játék legapróbb mozzanatainak kife­jező ereje, mind, mind az ő érdeme elsősorban. Szerencsés találkozás, hogy a Pillangókis­asszony kaposvári interpretá- lói kitűnő színészek is egyben. (Nagyóbb operaházak sem di­csekedhetnek mindig hasonló­val!) Kétségkívül ez a momen­tum is hozzájárult az osztatlan sikerhez, teljesebbé, emlékeze­tesebbé tette az élményt... A zenei megszólaltatás Várkonyi Sándor igényes, stílus­hoz alkalmazkodó munkája. A kiegészített zenekar muzikáli­san, mindvégig erőteljesen, tó­nusgazdagon, az érzelmi és hangulati árnyalatok hiteles újraköltésével tolmácsolta Puc­cini muzsikáját, és biztos ala­pot nyújtott az énekeseknek. A hegedűkön megszólaló gyors mozgású, fürge téma kissé bi­zonytalan indítása után egyre inkább magára talált a zene­kar, s játéka szinte a zenedrá­ma kibomlásával együtt fejlő­dött Cso-Cso-Szán halk szavú kesergésének, vágyakozásának s velőkig ható fájdalmának ki­fejezéséig. Egyes hangszercso­portokat kár lenne külön érté­kelni, mert alapjában véve egységes, jól összeforrott zene­karról beszélhetünk. Emléke­zetes volt a szerelmi kettős, a nagyária kísérete, a harmadik felvonás előjátéka, az anya bú­csúja gyermekétől, s a tragédia beteljesülésének zenei megfor­málása. Érdekes azonban, hogy Várkonyi inkább csak a reci- tativóknál tudta énekeseinek hangerejéhez mérten vissza­fogni a zenekart, az áriák, duettek kísérete, zenei alátá­masztása kissé túlfokozott volt, mintha a dallam magával ra­gadta volna a zenekart. így a közönség nem mindig érthette a szöveget, vagy erőlködni kel­lett az énekeseknek. Különö­sen az első felvonás zenéjét ké­ne jobban visszafogni, a máso­dikban nincs kifogásolni való, a harmadikban pedig nem za­var, s indokolt is a felfokozott indulatok erőteljes megszólal­tatása. Kissé hiányzott a hár­fa, s úgy éreztem, nem ártott ve Ina a zenekarral együtt a kó­rust is megerősíteni erre az al­kalomra. Várkonyi Sándor ha­tározottan kézben tartotta együttesét. Pál fi Alice a z opera cím­szerepében eddigi pályafutásá­nak tetőpontjára érkezett. Élt, kacagott, sírt és zokogott, egész lényén átsugárzott Cso-Cso- Szán belső érzelemvilága. Já­téka elragadó volt. Gondoljunk vissza, milyen gyermekdeden tudott örülni a konzul érkezé­sének a második felvonásban, hogyan várta, remélte Pinker­ton visszatértét, s aztán mi­lyen kétségbeesetten roppant össze, amikor már semmi sem vigasztalhatta. A szerelmes asszony ragyogása, vergődése oly tökéletes volt, vagy búcsú­ja gyermekétől, a végső elha­tározás drámai megfogalmazá­sa, hogy mindezt csak egy érett művész legszebb pillana­taiként jegyezhetem fel. Impo­náló fölénnyel tette magáévá a zenét, egyetlen énekes volt, aki sohasem várt a karmester in­tésére. Érezte és visszaadta a zene csodálatos formanyelvén Cso-Cso-Szán idegszálainak Gazdát cserélt a nagytáska Átdolgozzák az érettségi vizsgaszabályzatot A Művelődésügyi Miniszté­rium Középfokú Oktatási Fő­osztályának most kiadott ren­delkezése szerint az érettségin elsősorban a tanulók gondol­kodási készségét, a gvakorlat- ban szerzett ismereteit, az is­meretek gyakorlati alkalmazá­sának készségét, marxista— leninista műveltségének szint­jét vizsgálják. A lexikális is­meretek számonkérését a mi­nimumra kell csökkenteni. Az a cél, hogy enyhüljön a tanu­lók túlterhelése, megszűnjék a magolásszerű tanulás, a sok­szorosított tételek alapján tör­ténő felkészülés. A rendelkezés értelmében az írásbeli vizsgatételek csak olyan kérdéskomplexumot tar­talmazhatnak, amelynek fel­dolgozásához a tanulmányi évek során elegendő idő áll rendelkezésre. A szóbeli érettségi vizs­ga tételeinek száma egy-egy tantárgyban nem lehet több 32-nél, s a vizsgán a tételeket a jelöltek húzzák. Az írásbeli érettségi vizsgák időpontja a gimnáziumokban az idei tanévben a következők: magyar irodalomból május 15., matematikából május 16., orosz nyelvből május 17., egyéb idegen nyelvből az isko- la által választott időpont, legkésőbb május 19-ig bezá­róan. (MTI) minden rezdülését. Szép hang­gal, áttetsző finomsággal for­málta meg belépőjét, a nagy­áriában is emlékezeteset nyúj­tott, csupán egyetlen helyen éreztem stílus-átütést. Általá­ban kulturált éneklés, érthető szövegmondás, érzelemgazdag­ság jellemezte énekét. Az alsó regiszterben azonban elhalvá­nyodott hangja. Pálfy Alice Cso-Cso-Szán szerepében min­dent összevetve is nagyon fi­gyelemre méltó alakítást nyúj­tott. Méltó partnereként Somogyi Géza szólaltatta meg a könnyűvérű és felelőtlen amerikai hajóst, Pinkertont. lágyan szárnyaló olaszos hangja ugyancsak magával ra­gadta a közönséget. A szerel­mi kettősben és harmadik fel­vonásbeli jelenetében néhány­szor küzdött ugyan a felső hangokkal, éneke erőtlenedett, de ez csak alig észrevehető momentum a sok szép, igazán emlékezetes, muzikálisan meg­oldott áriák és duettek tenge­rében. Játékával élővé, hiteles­sé formálta Pinkertont; elég, ha harmadik felvonásbeli duettjére gondolunk, amikor sok hányaveti gondolata, cse­lekedete után végre bűntudat­ra ébred, s önmagát vádolja Cso-Cso-Szán tragikus sorsa miatt. Két vendégművészünk, Lő- rincz Zsuzsa (Szuzuki) és Lendvay Andor (S^arpless) kö­zül különösen Lendvay érzel­mekkel telített, mélyen zengő baritonja, természetes játéka ragadott meg. Lőrincz Zsuzsa a harmadik felvonásban jut el Szuzuki igazi lényéhez. Szép mezzójának értékét a néha szembetűnő bizonytalankodás sem rontja. A második felvo­nás duettjének tempóvételét is lassúnak éreztem, s a két mű­vésznő éneke nem volt ki­egyenlített. W. Várkonyi Sándor szerep­lése, szép baritonja figyelemre méltó, hasonlóképpen Szabó Bálint határos Bonzó ja, bár szövegmondása csorbítja a ze­ne tragikus színeit. A kisebb szerepekben Hubay Anikó (Kate), Makay Sándor (Yamodori), Virágh Rezső (csá­szári biztos) és Szabó István járultak hozzá az előadás sike­réhez. Gárdonyi János maszk­jai gondos, elismerésre méltó munkára vallanak. A Pillangókisasszony bemutatója osztatlan sikert ho­zott, s bátran mondhatom, aranylapocska lesz a színház történetének könyvében. Ta­lán kifejezhetem abbéli remé­nyemet is, hogy a hír bejárja a megyét, s közönségünket nem elégíti ki a tervezett mindösz- sze hét előadás. Mert többet is érdemel... Jávori Béla Szekeres Sándor 17 éves fiatalember pár nappal ezelőtt tette először vállára a sárga bőrből készült nagytáskát. Nemes János, Somogyszob régi postása 17 évig hordta a vállán ezt a táskát. A majd két évtized alatt naponta bejárta a falut. Most Szekeres Sándort, az utódot tanít­ja arra, mi mindent kell tudni egy kézbesítőnek. Képün­kön; Űjságot ad át a fiatal postás. Színvonalas körzeti bemutató Böhönyén (Tudósítónktól.) A böhönyei körzeti bemuta­tót a kórusok vetélkedése jel­lemezte. A körzethez tartozó hat községet és két pusztát há­rom vegyeskórus, három tánc- csoport és egy szavaló képvi­selte minden eddigi bemutató­nál magasabb színvonalon. A legnagyobb meglepetést a böhönyeiek alig két hónapja alakult negyven tagú énekkara keltette. Műsorválasztásuk és előadókészségük méltán ragad­tatta tapsra a hallgatókat Erő, tömörség, magával ragadó len­dület jellemezte például A munkásnak mindennap új szenvedés kezdetű mozgalmi indulót. A Tiszai dallamok előadása lágy lírájával tűnt ki. Marenzio Alkony című mű­vének tolmácsolása pedig talán az egész műsor legnagyobb él­ményét adta. Üj együttesk-ént mutatkozott be a nemesdédi kórus is. Műsorából a Vörös Csepel emelkedett ki nagysze­rű dinamikájával. A varász'ói vegyeskar — négy éve szere­pel a körzeti és járási bemu­tatókon — ez alkalommal a szokottnál halványabb teljesít­ményt nyújtott. A tánccsoportok közül a böhö­nyeiek Teleki párosa frissesé­gével, hangulatos előadásmód­jával emelkedett ki. A nemes- dédiek a Háromugróssal je­lentkeztek. A nehéz feladatot sikeresen oldották meg. A vé- sei csoport Kisnyéki koszorú­sát merevség, a felszabadult játékosság hiánya jellemezte. Az egyetlen szavaló — Ben- cze Béla böhönyei KISZ-tag — Ady Üj tavaszi seregszemle cí­mű költeményét mondta el. Megszüntetik hazánkban a baromfipestist Több mint tíz esztendeje ve­zették be hazánkban a barom­fifélék ingyenes védőoltását, s a rendszeres oltásokkal sike­rült megfékezni a legveszedel­mesebb baromfibetegséget, a pestist. A Földművelésügyi Minisztérium Állategészség­ügyi Igazgatóságán tájékozta­tásul közölték, hogy a barom- íipestis a felszabadulás előtt évről évre elpusztította az ál­lománynak körülbelül 20 szá­zalékát, most az évi pestises elhullás — a kényszervágások­kal együtt — a fél ezreléket sem éri el. A szervezett véde­kezés méreteire jellemző, hogy az ősszel és a tél elején több mint 30 millió baromfit ol­tottak be az országban; 1960- ban már elérték, hogy a ter­melőszövetkezetek nemcsak a törzsállományt, hanem a ta­vasztól őszig felnevelődő, fia­tal apró jószágot is rendszere­sen beoltották. Most a védekezésnek egy új módszerét, az úgynevezett ita­tásos-oltást próbálják elterjesz­teni. E módszer szerint a gyógyszert a baromfifélék ivó­vizébe keverik A szakembe­rek lehetségesnek tartják, hogy ezzel a módszerrel megszünte­tik a baromfipestist. (MTI) yvwvvvvYywwwyvvwwywvYwvvvwvYw^vvvvvyvvwvvvvvwvyvvWi/wvvwvvywvvvvwvvyYvvvvvYyy; j Mária mennybemene- teléről elnevezett szé­kesegyház harangtor­nya a Grodnyeszkaja területi Zsirovica község fölé magasul. A templom bejáratát adomány- gyűjtő persely díszíti. Majd akkora, mint egy kétvödrös cserépmedence, egy darab vas­ból hajlított, és acéllánc erő­síti a falhoz. Megy mellette a hivő, rá­pillant, és zsebéből egy három­rubelest vesz elő. A persely odaadó tiszteletet ébreszt a klastrom lakói iránt. A szentatyák és a barátok gondolatban távol járnak e földi világtól. Éjjel-nappal a mennyek országáért fohászkod­nak Egyébként nemcsak a sa­ját lelki üdvükről gondoskod­nak, készségesen közbenjárnak mindazoknak az örök üdvös­ségéért, akik adakoznak a szentegyház javára. Ezért áll a székesegyház előterében a a hatalmas urna. De ugyan miért »verték láncra« a szentatyák? Attól félnek talán, hogy valamelyik anyóka véletlenül magával vi­szi a tartalmát? Á, a persely súlyos. Ha odacsődítenék a környék minden templomos hí­vőjét, se bírnák elmozdítani. Persze, azért nem ok nélkül erősítették a falhoz ... Egyik istenadta éjjel kísértet lopakodott végig a kolostoron. Csuhája ujjúból kanalat és egy 4vég mézet húzott elő. A ka­A. Golub: ÖRDÖGÖK a nál nyelét a mézbe mártotta, majd belelógatta a perselybe. Kalimpált kicsit, és kihalászott egy háromrubelest. Aztán ke­resztet vetett, újra leeresztette a kanalat a perselybe, és ki­emelt egy ötrubelest... Aztán még egyet, megint egyet.... . reggeli közös étekezés- kl nél a barátok jó ét- * vággyal falták a kását, csak Ignatyij atya, a gazdasági vikárius bámult mogorvám az asztal alá. A felszentelt szer­zetes egyszer csak felpattant helyéről, és akkorát csapott öklével az asztalra, hogy az ételes tál csengeni-bongani kezdett, mint a harang. — Testvérek! — ordította torkaszakadtából. — Ki szent- ségtelenítette meg éjjel megint az istenházát? A barátok úgy megdöbben­tek, hogy cigányútra szaladt torkukon a kása.' Az asztalnál kínos hallgatás állt be kis idő­re, de aztán a szerzetesek is­mét mozgatni kezdték az áll­kapcsukat. Ignatyij atya látva, hogy a barátokkal nem érde­mes egyezkedni, fogta a tá­nyérját, s tüntetőén cellájába vonult. Nem sokkal ezután újabb eset fordult elő a kolostor­ban. Láncostul együtt eltűnt a klastrombán pihenő Feodoszij kijevi püspök antik aranyórá­ja. — Testvéreim a Krisztus­ban! — fordult a püspök a ba­rátokhoz, — Melyőtök szegte meg a nyolcadik parancsolatot, s tulajdonította el az ötvenhat próbás*) színarany órámat? Tüstént adja elő a vétkes, mert különben nem kerüli el a pokol tűzet: Feodoszij atya áhejt megfé­lemlítésképpen egy példabe­szédet mondott a tolvajokról. Szent Szpiridonról és az Űr pa­rancsolatát megszegő súlyos bűnhődésről. Ez az eset nagyon felkavarta a kedélyeket. — Nos, belenyúlnak a per­selybe, lelkűik rajta. De ki me­részkedhetett be a püspök cel­lájába? — tanakodott áz egyik barát. — S honnan sejtette, hogy az órát a padló alá rej­tette a püspök? — A padló alá? — esett le a másik barát álla. — Kár is ak­kor találgatni. Csakis az ör­dög mesterkedhet a kolostor­ban. * Kb. 12 learatnak felel meg. Hát az ördögök valóban nem aludtak. Hatezer rubelt fedez­tek fel Csajcsica szerzetes szalmazsákjában. S ha a püs­pök aranyóráját könnyű szer­rel szedték ki a padló alól, ak­kor az alvó szerezetes szalma­zsákjából igazán gyerekjáték volt elemelniük a pénzt. Ez volt az utolsó csepp, a szerzetesi türelem pohara csordultig telt kolostorban ostromál­lapot állott be A barátok nem mentek ie az ebédlőterembe. Kétszersvttet ropogtatva üllek az ágyon, és bizalmatlanul nézték egymást. Ruhástól fe­küdtek le aludni, a csizmát pedig, minden eshetőségre szá­mítva, a fejük alá dugták. Még az istentiszteletek idejére is félve váltak meg holmijuk­tól. Amikor megkondutt a mi­sére hívó harang, mindenki azon volt, hogy utolsónak hagyja el a cellát. Csak Szergij barát evett jóízűen és aludt édesen. Volt magához való esze. Nem a padló alatt és nem a szalma­zsákban tartotta vagyonát. Két fenntartásos takarékbetét­könyvét és vastag köteg száz­rubeles bankjegyét hímzett tarka törülközőjébe göngyölte, és amikor a barátokkal gom­bászni ment az erdőbe, elásta egy bokor alján. No, de végül ő sem kerülhet­te el a végzetét. Egyszer üre­sen találta a bokor aljában ásott gödröt, csak a mintás tö­rülköző hevert a fenekén. Lélekszakadva rohant a ko­lostorba, és kétségbeesett üvöltésével felverte az egész klastromkertet. — Bűnös lelkek! Máris me­gyek a rendőrségre, s mindent elmondok, — Jobb lesz inkább, ha ki­józanodsz! — vihogtak a ba­rátok. Antonij archimandrita hasz­talan intette Szergijt, hogy ne teregesse ki a kolostor szeny- nyesét, ne adja át magát a kétségbeesésnek, zúgolódás nélkül viselje el az isteni megpróbáltatásokat az eljö­vendő paradicsomi élet remé­nyében. — Szerezd vissza a pénzem — ordított Szergij —, majd én gondoskodom a paradicsomi életről! t»t erre sokára eljött a / V klastromba a zsirovi- cai rendőrőrsparancs­nok. Hozzáértően szemügyre vette a kolostor melléképüle­teit, majd felmászott a paita padlására, és a szarufa alatt megtalált egy köteg pénzt. És koromsötét éjjel megje* lent a pajtában a kísértet. Ami­kor meglátta az egyenruhás őrsparancsnokot, elüvöltötte magát, és hanyatthomlok ro­hant a lejáróhoz. De elkésett. — Hát ez az ördög kísértet­te magukat — állította elő az őrsparancsnok az elfogott szer­zetest. A kolostor lakói előtt, bánatosan, lehorgasztva fejét, Ivanov novícius állt. Ivanov az őrsparancsnokkal folytatott léleknemesítő beszél­getés után bevallotta, hogy ő fosztotta ki Csajcsicat Kono­nov novícius segítségével. Ezer rubelt elittak, a megmaradt pénzt pedig megbízható helyen — a pajtában és a kolostor ár* nyékszékében — rejtették el. ... A Mária mennybemene­teléről elnevezett székesegyház bejáratánál hatalmas persely áll. Megy mellette a hivő, rá­pillant, és a zsebébe nyúl. Az egyik egy rubelt ad, a másik hármat, a harmadik ötöt.., Ám, ilyenkor legjobb, ha az egyházközség tagjai nem törik a fejüket azon, miért erősítet­ték a szentatyák a pénzgyűjtő edényt acéllánccal a falhoz, miért tettek rá akkora laka- tot. És hogyan is élnek vajon a barátok a kolostorban. (Lajos Géza fordításaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom