Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. március S. 5? Meglepetés“ brigád A közgazdasági technikum esti tagozata által rendezett táncos összejövetelen láttam először együtt Budai Jené ta­nárt és Végii János maróst, a TRANSZVILL egyik szocialis­ta brigádjának tagját. Vajon hogy kerültek össze? Megdől egy állítás A marós brigád négy tagjá­nak, Mihályfalvi Árpádnak, Végh Jánosnak, Barabás Lász­lónak Nemes Imrének tetteit őrzi a brigádnapló. Mindjárt az első oldalakon ilyen mon­datok kötik le a figyelmet: »A 3600 forint megtakarítást ered­ményező újításunkat elfogad­ták!« "Selejt nem volt.« »Csa­ládi összejövetelt tartottunk.« »Apák napja van (fizetésnap), senki se tvolt, a munka jól ha­lad.« »Törő József mérnök, a brigád egyik patronálója elő­adást tartott a legújabb típusú marógépekről.« »Budai Jenő tanár ma itt volt a technikum­ból.« A közelmúlt azonban talán valamennyi régi naplólapnál izgalmasabb volt a marós bri­gád számára. Az az állítás ugyanis, hogy a Balogh brigád a legjobb az üzemben, megdőlt a legutóbbi értékeléskor. Ki­derült, hogy náluk jobb is akad: a Szántó Imre nevét vi­selő marós brigád. A korábbi állítás megdöntése után nem véletlen, hogy az eddigi isme­retlenségből kiugrott maróso­kat »meglepetés« brigádnak ne­vezték el. Azelőtt nem gondol­ták, hogy ez a négy ember rendszeresen műszaki előadá­sokat hallgat, a közgazdász szemével mindennap elemzi, hogyan lehetne még termelé­kenyebben dolgozni. Nemigen vették észre, hogy milyen terv­szerűen következnek egymás után az általuk beadott újítá­sok; hogy felkeresték a Tex­tilművekben a megye legjobb brigádját azzal a céllal, hogy leporolják azt a verseny zász­lót, amelyről azt olvasták az újságban, hogy az üzemben nem megfelelően méltányol­ták, és így tovább. Pedig' ide­jük igen kevés, ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy kettő közülük közgazdasági techni­kumba, egy rendszeresen ide­gen nyelvű órákra jár, Végh János pedig nemcsak a köz- gazdasági technikum esti ta­gozatának tanulója, hanem a Pécsi Gépipari Technikum le­velező tagozatának hallgatója is. Amikor a tanárt is tanítják Elismerésre méltó az a tisz­tán látás, ahogy a fiatal Végh János és társai a maguk és üzemük munkáját szemlélik. Ebbe most már annyira bele­jöttek, hogy ösztönszerűen ész­reveszik, ha valami, mint ők mondják, nem a népgazdaság érdekét szolgálja, nem segíti elő a termelékenység növelé­sét. A 16—17 ezer forintos ön­költségcsökkentést eredménye­ző újításaikkal éppen azokat a körülményeket igyekeztek megszüntetni, amelyek költsé­gessé tették a munkát. Budai Jenő technikumi ta­nár gyakori látogatójuk a gyár­ban. Ez a fiatal, jó képességű ember azért megy közéjük, hogy sok hasznos tapasztalat­tal térjen haza egy-egy üzem- látogatás után. A marós bri­gádnál megismerheti az üzemi életnek sok apró, de mégis je­lentős mozzanatát. Nemegyszer volt tanúja, hogyan készült el az újítás. Hamarosan láthatja majd a brigád legutóbbi ötle­tének megvalósulását is, köze­lebbről azt, hogyan csökken­tik a rézkéses kengyelhez fab­rikált szerkezet segítségével 13-ról 2 percre az átállási időt. S az sem baj, ha a tanár tudo­mást szerez az üzemi munka fogyatékosságairól is. Közösen több mindent könnyebben meg­oldhatnak. Persze azon már közösen se tudnak segíteni, hogy az anyagbeszerzők 15 he­lyett 17-es méretű betétes ma­ró kereket vásároltak, s lötyög a forgató tengelyen, használ­hatatlan. Zömében azonban az, amit lát, amit tanul, szép, építő, fejleszti gyakorlati ér­zőiét. Igen, a tanár is tanulhat a marós brigádtól, amely las­san, lassan temérdek, újításá­val egészen átformálja, meg­gyorsítja a munkát A naplót tovább írják A brigád nagy lendülettel folytatja a munkát a naplót is tovább írják abban a biztos hitben, hogy egyik lapjára ha­marosan az kerül majd, hogy a Balogh brigádon kívül más versenytársuk is akadt. Ehhez jobb műszaki feltételek is kellenek. Elsősorban az anyag- beszerzést kell szakszerűbbé tenni. A készárukhoz szüksé­ges anyagok beszerzését fon­tosnak tartják, és csak másod­rendű az alkatrészek biztosí­tása azokhoz a gépekhez, ame­lyekkel a készáruk alkatré­szeit megmunkálják. Nemrég a művezető azt irta a megmun­kálásra váró alumínium kis­motorházalj műszaki lapjára utasításként hogy csavarokkal kell azokat a marógépre fel­fogni. Csavar azonban nem volt. Ezért a marós kénytelen volt satuba szorítani a motor­házakat. Ezt azonban nem bír­ták ki. Nem szabad megtörtén­nie. hogy egy anyagbeszerző annyira tájékozatlan legyen szakmájában, hogy a keresett árut annak az utcának vagy üzletnek a nevén kérje, ame­lyikbe azzal küldték a brigád­tagok, hogy ott megkapható. A Szántó Imre brigádnak nemrég azt mondta az új igaz­gató, hogy szándéka fellendí­teni a brigádmunkát. Az emlí­tett hibák megszüntetésével kellene ezt elkezdeni. A ter­melékenyebb munkáért folyó küzdelemben részt vesznek a marós brigád tagjai, az iskola tanára és a Megyei Könyvtár egyik dolgozója. Jó lenne, ha részt venne benne az üzem is azzal, hogy megteremti a ver­senyhez szükséges feltételeket. Az a műszaki norma, amely­nek bevezetését a brigád tag­jai helyeselték, csak így lehet eredményes. Akkor a legköze­lebbi értékeléskor nem kell az eredményen meglepődniük az üzem vezetőinek, mert kö­zösen, nyíltan, következetes munkával készítették edő a si­kert Megjelent a Somogyi Almanach 6. kötete Megjelent a Somogyi Alma­nach 6. kötete Takáts Gyula költő szerkesztésében »Népek és versek útjain« címmel. A kötet irodalmi és művészettör­téneti tanulmányokat foglal magában Somogy megye nagy szülötteiről, illetve azokról \ a nevezetes személyiségekről, akiknek élete vagy művei kapcsolatban vannak Somogy- gyal, így Rippl-Rónai József­ről Martyn Ferencről, Csoko­nai Vitéz Mihályról és a Do­rottyáról, Berzsenyi Dánielről, Janus Pannoniusról és Vikár Béláról. A marcali területi KISZ-szervezet színjátszói Tóth Miklós Boldogság- felelős című há- romfelvonásos víg- játékát próbálják. A képen Ihász Gi­zella és Buda' 4 rJ|r'‘ ||j^ * rjj Sjf . László látható. A vígjátékot Szahó Jenőné rendezésé­ben ma mutatják be. ilk 3|f ék wmmmi I ü $ ■■ m . f ''' 1 Megalakult a Helyiipari Műszaki Tanács A megyei tanács klubjában összegyűltek a helyiipari vál­lalatok mérnökei, technikusai. Garami Béla, az ipari osztály vezetője mutatta be egymás­nak a Bánya- és Építőanyag­ipari Egyesüléstől, a Finom- mechanikai Vállalattól, a Ka­posvári Faipari Vállalattól, a Csurgói Faipari Vállalattól, a Húsüzemitől, a Patyolattól, a Nyomdaipari Vállalattól, a Sü­tőipari Vállalattól és a minő­ségvizsgálóktól megjelent mű­szakiakat. A találkozó célja az ismer­kedésen kívül elsősorban az volt, hogy a műszakiak kicse­réljék szakmai tapasztalatai­kat Megbeszélték azt is, hogy ezután közösen oldanak meg' sok olyan műszaki problémát, amelyhez nem elég egy válla-1 lat szakembereinek erőfeszíté­se. A több szem többet lát elv alapján vegyészek, gépészmér­nökök, faipari, építőipali szak­emberek mondják majd el vé­leményüket egyes vállalati problémákról, és közösein ke­resnek célravezető, olcsó meg­oldási lehetőségeket. Több kér­désben igen rövid idő alatt kapnak így szakvéleményt Szegedi Nándor anélkül, hogy el kellene ol­vasni az odavágó — sokszor igen hosszú — vegyipari, gép­ipari, építőipari irodalmat. A megbeszélésen jelenlevő mér­nökök, technikusok úgy dön­töttek, hogy Helyiipari Műsza­ki Tanács néven rendszeresen tartanak összejöveteleket. Klubéletet élnek. Hogy jó előre felkészülhes­senek a soron következő viták­ra, a megoldásra váró műszaki problémákról az ipari osztály tájékoztatja őket a hozzá be­küldött jelzések alapján. fgy ki-ki több időt szentelhet an­nak, hogy a legjobb megoldást javasolja a megbeszélésen. Nem várnak mindig a legköze­lebbi összejövetelre, hanem ha olyan fontos problémáról kap­nak értesítést, amelynek meg­vitatása sürgős, ,a lehető leg­gyorsabban megbeszélik. A csurgói járás löldiuOvesszöveiiiezgieinek éleiéből (Tudósítónktól.) Kereskedelmi hetet rendeznek március 12-től 18-ig az új árucik­kek megismertetésére Csurgón. A kereskedelmi hét divatbemutató­val zárul. E rendezvényen kívül márciusban jármű-, háztartási vil- lamosgép-, rádió-, kozmetikai és kultúrcikk-, valamint lakberende­zési kiállítást is tartanak. * * * A SZÖVQSZ kiadásában megje­lenő 12 kötetes Kincses Könyvtár sorozatra a csurgói FJK könyves­boltja 80 előfizetést gyűjtött. A bi­zományosok közül Szilágyi Mik- lósné a Csurgói Faipari Vállalat­nál 50 előfizetést szervezett. * * * Befejeződött az idényvégi kiáru­sítás a csurgói járásban. A 20—40 százalékkal csökkentett árú téli cikkekből 80 ezer forint értékűt adtak el a földművesszövetkezeti boltok. * * ♦ A járás föltíanűvesszövetkiezetei 9 vagon bab értékesítési szerző­déskötését kapták feladatul erre az évre. Előirányzatukat már túl­teljesítették. Eddig több mint 10 vagon étkezési babra szerződtek, Berzencén 600, Csurgón 135, Por- , rogon 150 mázsa a lekötött meny- * nyiség. A tárgyalóteremből Szülök a vádlottak padján KIVÁLÓ SZAKEMBER Sztgeti Jenőt, a kaposvári földmű- vesszövettoezet áruházának veze­tőjét így emlege­tik felettesei: »Ki­váló szakember, jó üzletvezető. Tíz év alaét nem volt egyetlen forintnyi leltárhiánya sem.« Benyitunk az ál­tala vezetett áru­házba . Az üzlet zsúfol­va vevőkkel. A vo­natról, buszról csak néhány lépést kell tenniük a fa­luról érkezőknek, s máris válogat­hatnak a bőséges készletből. A pol­cok roskadásig te­le. Négy-öt millió farkit értékű, két- háramezerféle áru található itt. Az eladók udvariasan, kész- Szigeti Jenő ségesen szolgálják ki a vásár- áruházvezető lókat. Középen, a nyitott-iro­dában, mint kapitány a pa­rancsnoki hídon, áll avagy ép­pen dolgozik az áruház veze­tője. Barátságosan üdvözöl mindenkit. Ha valahol akado­zik a kiszolgálás, azonnal oda­siet. A pénztárosnőt telefon­hoz hívják, beül helyettesíteni. Arra is van ideje. hogy a büssüi tsz elnökétől eredmé­nyeikről érdeklődjön. — Mikor kezdte? — kérdem tőle. — 1923-ban a Somogy me­gyei Munkások Fogyasztási Szövetkezeténél lettem ta- nonc. Aztán dolgoztam magán­cégeknél, Pesten a köztisztvise­lőknél, de mindig a szakmá­ban. 1951-ben — alakulásakor — vettem át ezt az áruházat. Negyedévenként 4—5 milliós forgalmat bonyolítunk le. Egy­egy piaci napon 800—1000 ve- durabszámot. Mindéin árut így vöt szolgálunk ki. Az átlagos vesznek át. A minőség ellen­napi forgalom 70—100 ezer őrzéséről sem feledkeznek el. forint között váltakozik. Jó Nemrégen küldtek vissza a az áruellátás, bár egyik-másik Budapesti Divatmagykereske- ciktoből több is lehetne. delmi Vállalatnak egy tétel Sem a kiváló minőségű szán- ingszállítmányt, mert nem fe- dálokból, papucscipőkből, sem lelt meg a követelményeknek, az olcsó szandálokból nem tíz éve áll fenn az áruház, tudtunk elegendőt adni Kevés *z Sf«eti Jenő' ö • s ez íao alatt egyszer sem van a serdülő lányoknak való volt leltárhiánya. Ez azonban 35—36-os és a fiúknak való nem csupán az ő, hanem az 37—38-as cipőből. Nincs bá~ üzlet valamennyi dolgozóinak nyász zefíring, 40—50 forintos érdeme. Becsületes, munkó- könmyű női szövet, óndoboz, ban összeforrott kollektíva ala- Helytelen, hogy sok zöld szí- kult ki. S ezért kapott nem- nű rádiót küldenek. Nem elég csak Szigeti Jenő, hanem a magnetofanszalag meg a le- Krausz György és Novosszel mezjátszós rádió. Attila osztályvezető is »kiváló« Közben állandóan újabb ve- jelvényt. Tíz éve dolgozik itt vők jönnek. Szaporán csattog becsületesen Erdélyi Jánosáé a pénztárgép. Az ajtó mellett j&atóxo* VaSanda József né és uj áruit, mosógépeket raknak , le. De mielőtt az osztály át- János eladó is. vemmé, Szigeti Jenő ellenőrzi a Sz. L. m »Csendes őr az áruházban. A bíróság a tandíjat szólítja. Sziklai János tanár követke­zik. — Osztályfőnöke vagyok az iparitanuló-iskolában a fiúnak. Tavaly szorgalma, magatartása jutalmául üdülni küldtük Pest­re. Onnan írt egy levelet: »Kö­szönöm, hogy ide eljuthattam. Nagyon jó itt, de nagyon szo­morú vagyok... Ha a többiek fürödni mennek, szégyellett ve­lük menni, nincs törölközőm, amivel meglörülközzem, pén­zem, hogy velük menjek mú­zeumot látogatni, színházba vagy moziba.« Csaikhamar ment a csomag, benne a tö­rülköző, a pénz. Ekkor figyelt fel az iskola: mi bánthatja a 16 éves Kürti Istvánt. Miért is szeretné? 1944-ben, amikor született, anyja, Pusztai Erzsébet háztar­tási alkalmazott volt. Apja, Kürti István hegesztőmester katonaként szolgált. Egyéves korában anyja beadta a fiúit a pécsi memhelyre, Onnan hoz­ta el özv. Tegler Istvánná ka­posvári lakos. 12 éves koráig az állam fizette a nevelőszü­lőt. Ekkor az anya kérésére a bíróság 240 forint tartásdíj fizetésére kötelezte az apát. Ezt ő megtoldotta 60 forinttal, s ettől kezdve 6 adott 300 forintot havonkint a nevelő­szülőnek. A múlt év őszén Pusztai Er­zsébet magához akarta venni fiát az idős özvegyasszonytól. A fiú azonban nem ment. El- hidegült anyjától, akinek 15 évig nem volt rá szüksége. S mit tett az anya, amikor fia kijelentette, hogy nem hajlan­dó vele menni? Nem adta át az apa adta tartásdíjat, vissza­küldte a pénzt, s még levelet is mellékelt: »A fiú már 16 éves, nem jár neki tartásdíj... Megél az maga is ...« 180 forint egy hónapra \ múlt év szeptemberétől if­- Kürti István nem kapja a óság ál*al megítélt tar'ésdí­■ Nevelőanyját otthagyta. 3 /.lályf önöké, Sziklai János sietett segítségére, elhelyezte az építők munkásszállásán. Most az iskolától kapott havi 180 forintos ösztöndíjból él. Ebből 120 forint a reggeli és a vacsora, napi 50 fillérért üzemében, a TRANSZVILL- nál ebédet kap. 45 forint ma­rad szórakozásra, ruházkodás­ra... — Ez az egy ruhám van — mutatja a bíróságon. — A nagykabátot osztálytársaim vették. A cipőt az e havi ke­resetemből vásároltam, mert már nagyon rossz volt, azon­ban az ebédet nem tudtam be­fizetni. Ezért fordultam a bí­rósághoz, segítsenek, hogy amíg fel nem szabadulok, kö­telezzék szüléimét, hogy bizto­sítsák megélhetésemet. Csak amit a bíróság megítél... — Nem az én fiam — véde­kezik idős Kürti. Egy papírt mutat, amit Fusztai Erzsébet 1946-ban írt alá tanúk előtt s amelyben kijelenti, hogy a gyermek nem Kürtitől szárma­zik. De ezt az anya már visZ- szavonta akkor, amikor ellene gyermektartási keresetet indí­tott. Végül ezt mondja: »Rész­letekben törleszteni az elmara­dást, s hajlandó vagyok ez­után is rendesen fizetni.« Az anya, Pusztai Erzsébet áll a bíróság előtt. »Tudom, mi az anyai kötelességem . . . De csak azt vagyok hajlandó fizetni, amit a bíróság megítél...« — Többszöri sürgetésre nagylel­kűen felajánlja, hogy havi száz forinttal hozzá l árul gyer­meke megélhetéséhez. A járásbíróság dr. Nagy Jenő tanácsa hat hónapra elha­lasztotta a döntést. Kioktatta a fiút, indítson polgári pert, mert a szülők fizetésük ?0 szá­zalékáig kötelese!'': gyermekük eltartásához hozzájárulni. Hat hónap múlva újra szólítja majd őket. s akkor fog ítélni. Milyen’ szülők azok, akiket a bíróságon kell gvermakük iránti kötelességükre figyel­meztetni? S zalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom