Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. március 3. Netán az asztal körül A székeken kabátok, a föl­dön bőröndök, csomagok. Csak két asztalnál ülnek Kit, az If­júsági Ház klubjában: hátul négy egyetemista az élményei­ről számol be, elöl pedig a »holládiak« mondják el, mit tapasztaltak az egyhetes nép­művelési munkán. Heten ül­nek az asztal körül, Marton Ilona orvas ta nhallgató, Re tsz Mariann leendő pedagógus, Tóth Tamás mezőgazdász és Markos György joghallgató. Reggel óta tart az egyetemis­ták beszámolója, hét csoport végzett már, a holládi brigád utolsónak maradt. Horváth István, Verstroh János, a mű­velődésügyi osztály munkatár­sai teszik fel a kérdéseket, Egyiid Árpád, a Népművelési Tanácsadó vezetője a magne­tofont kezeli. Az elmondotta­kat ugyanis megőrzi a magnó­szalag. Meg a naplók. Négy kék füzet fekszik az asztalon: ezekbe írták bele az egyete­mista népnevelők a Hollódon látott, hallott eseményeket,, adatokat, ezekben rögzítették a községről alkotott véleményü­ket. A kis elő'oeszélgetés után jön az igazi. Kigyúl a magnó zöld varázsszómé. Markos György joghallgató teszi le a garast: — Hollád rendkívül elmara­dott község hírében állt, ne­künk is így mutatták be. Ott- tartózkodásunik idején kelle­mes meglepetésben volt ré­szünk. A helybeliekkel való találkozások és a faluban levő intézmények felmérése után más kép alakult ki bennünk... Markos György e kis beve­zető után részletesen elemzi a község helyzetét. Kitér a tsz­tagek hiányos szakismeretére, egyik-másik vezető alacsony képzettségére. Elmondja, hogy csak huszonnégyen járnak az ezüstkalászos tanfolyamra. Nö­velni kellene a létszámot. Az ismeretterjesztés sem a legki- elógítőbb. Húsz—harminc em­ber hallgat meg egy-egy elő­adást. — Mi is tartottunk négy elő­adást. — Miről? — kérdez közbe Horváth István. — Tóth Tamás a vegyszeres gyomirtásról, Marton Ilona a magas vérnyomásról. Reisz Mariann Petőfiről és költésze­téről, én pedig a háború és bé­ke kérdéséről. — Hányán hallgatták meg az előadásokat? — Meglepően sokan. Hét- százvalahányan laknak a köz­ségben, s az első két előadáson kilencvenötön, a másik kettőn százhúszan voltak. Megszámol­tuk a hallgatóságot..; — A szombati ismeretter­jesztő előadás utón műsort is adtunk. Nagy sikere volt. Reisz Mariann tréfás népi táncjáté­kot tanított be a helybeli tánc- csooortnak. Annyira tetszett a közönségnek, hogy meg kel­lett ismételni. Szavalat, tréfás népballada szerepelt még a műsorban. Csak rögtönzött volt, kevés időt fordíthattunk a felkészülésre. — Kikből állt a hallgatóság? — hangzik az újabb kérdés. — Az első nap felnőtt fér­fiakból és nőkből. A műsoros­r Hol a hivatástudat? esten főképp fiatalok jelenitek meg. Markos György folytatja a beszámolót. Hányán olvasnak újságot, mit? Kevesen járnak a könyvtárba. Hogyan sikerült néhány embert rávenni arra, hogy iratkozzék be a könyv­tárba. — Egyszer egy héten van mozielőadás. Az emberek leg­jobban a falusi témájú filme­ket szeretik. Nagy sikere volt a Holládi balladának. Sóik em­ber érdeklődését felkeltette a mozi iránt ez a film. Igen tetszett a Ballada a katonáról című szovjet film. Nem jutott mindenkinek ülőhely, annyian voltak Sajnos néha olyan fil­met játszanak, amit nem ér­tenek meg az embereik. Pél­dául az Emilio Galotti többet ártott, mint használt. Markos György az általános ! műveltség alacsony színvonalé, j ról, a KISZ-szervezet gondjai- j ról beszél végezetül. Marton Ilona a leendő orvos szemével nézett körül a községben. Részletesen beszámol a tapasz­taltakról. Nem megfelelő a község egészségügyi ellátottsá­ga, az orvos kéthetenként jár ki Balatonszentgyörgyről. Az embereik többsége privát or­voshoz megy. Reisz Mariann az iskolában, Tóth Tamás a termelőszövetkezetben tapasz­taltakat mondja el. A tekercs a vége felé jár. Elhangzanak az utolsó kérdé­sek. — Hogy érezték magukat Holládan? — Jól — felelős az egyete­misták egyszerre. — S szívesen mennének oda az egyetem elvégzése után? — ;.. Megígértük a hollá- ^ diáknak, hogy levelezünk ve­lük egyelőre. . a nyáron pedig ellátogatunk újra a községbe... Tabán a művelődési ház falai között hosszú türelmi idő után bontakozott csak ki a művé­szeti élet. A tabiaknak majd egy évre volt szükségük ahhoz, hogy jogos büszkeségüket, a művelődési házat megszeres­sék, de nem afféle passzív sze­retettel. Szóval nehezen indult a mű­vészeti élet, de a sok szerve­zési munka eredményeként csak létrejött néhány szakkör. Zenészek, színjátszók, kórusta­gok keresik fel a foglalkozási napokon a művelődés házát. Sőt van itt egy tánccsoport is csupa táncos kedvű fiatallal. Nincsenek sokan, mindössze tizenketten, de ez a létszám biztos alapja lehet a tánckultü- ra fellendítésének. Tán egyik művészeti szakkör tagjai sem szeretik úgy vállalt munkáju­kat, mint ez a hat fiú és hat leány. Előfordul, hogy a kó­ruspróbára nem érkezik meg valahány énekkari tag, megtör­ténik az is, hogy más olvassa a szerepet a színjátszó próbákon a hiányzó helyett. A táncosok­nál azonban alig fordul elő hiányzás, s hasztalan csábíta­nák őket más szakkörbe, nem és nem mennek, mert ők tán­colni akarnak! Sajnos a szakkör vezetője, Berta Tiborné nem nagyon méltányolja ezt a nemes aka­rást. Aligha veszi komolyan szakkörvezetői feladatát — pe­dig önként vállalta —, ugyan­is sokszor nem jelenik meg a foglalkozásokon. Pedig a fia­talok várják. Távolmaradását meg sem okolja. Pedig nem is társadalmi munkában vezeti a szakkört, tiszteletdíjat kap. És az még nem fordult elő, hogy ezt mondta volna: — Nézzétek, ennyi meg ennyi foglalkozást nem vezettem le, nem veszem fel a tiszteletdíjat. Felveszi! Sőt, részt vett a szakmai to­vábbképző tanfolyamon is. Mindegy, hogy nem tartott egész nyáron át a Balaton-par- ton megrendezett tanfolyam, az államnak sok pénzébe került. Senki sem csodálkozhat, ha a szakkörvezetőt kicserélik olyanra, aki tud becsületbeli ügyet csinálni abból, amit el­vállalt. A nehezen megszerve­zett tánccsoport működése te­hát biztosítva van a magáról megfeledkezett vezető nélkül is. Még csak azt szeretnénk meg­jegyezni, jó lenne, ha a nyári továbbképzésben részt vettek munkáját illetékeseink na­gyobb érdeklődéssel kísérnék. Kidobott pénz ugyanis olyano­kat behívni egy-egy ilyen tan­folyamra, akiket nem a nép­művelők hivatástudata fűt. L L aztán majd meglátjuk a töb­bit ... Egvüd Árpád megállítja a magnót. Vége a felvételnek. Az utolsó egyetemista csoport is beszámolt munkájáról. Négy füzet és egy tekercs szalag őr­zi a megyei tanácsnál, egy se­reg emlék pedig Holládan, hogy itt jártak a megyében. Lajos Géza Mesterséges tó a pusztaságban Egy Taskendben kidolgozott terv szerint Üzbekisztán déli részében újból termékennyé varázsolnak egy 115 000 hek­tárnyi pusztaságot. A Sirabad völgye évszázadokkal ezelőtt már egyszer virágzó és bősé­gesen termő vidék volt. A kö­vetkező öt évben nagy öntöző­rendszert építenek ezen a te­rületen: a csatornák együttes hossza 400 kilométer lesz. Ezenkívül 800 millió köbméter befogadó képességű mestersé­ges tavat létesítenek a mai pusztaság közepén. ízlik-e a fogyasztóknak? Ahol a hűtőház jóhírére vigyáznak Ki gondolná, hogy hányszor ellenőrzik a hűtőház készítmé­nyeit, amíg eljutnak a keres­kedelemig? Hogy szakavatott »kóstolók-« is vannak, akik megízlelik az őszibarackot, az epret, de még a parajt is, hogy vajon a zamata igazi-e, s íz­lik-e majd. a fogyasztóknak. Ezenkívül a legkülönbözőbb kémiai vizsgálatoknak vetik alá a zöldborsót vagy éppen a sárgarépát, mielőtt bezárják az ízléses kis dobozkába. A Kaposvári Hűtőház iro­daépületében van egy kis szo­ba. Ajtaja előtt a kevésbé ér­zékeny orrúak is vegyszersza­got szimatolhatnak. A labora­tórium egyben a MEO köz­pontja is. Itt végzi érdekes és fontos műveleteit Niklai Er­zsébet technikus, a meósok ve­zetője. Gyártás idején szinte egy kis konzílium ül itt össze például egy tál eper fölött. A négy meós és a technikus előbb megnézi, vajon elég pi­ros-e, Vagy nem pirult-e meg túlságosan — mert az baj. Ez­után megszagolják, milyen az illata, mert ez lényeges. Végül megízlelik. Mindegyikük meg­mondja véleményét, s ha úgy adódik, parázs vitába szállnak. Végül a többség dönt. Az ered­ményt egy pontszám jelöli az eper vagy más gyümölcs kar­totékján, de ezzel még nem ért véget a vizsgálat. Az ősz óta, hogy felállították a laboratóriumot, kémiai elem­zésnek is alávetik a feldolgo­zandó árut. A legkülönfélébb vegyszerekkel keverik, figye­lik az elváltozásokat, s az eredmény megint valamennyi pontmennyiség. Az epret meg a parajt még elektromos izzító kemencébe is elégetik, majd maradványait légfékes analiti­kus mérlegre helyezik. Itt a homoktartalmát nézik meg. S amikor már mindenen átjutott az anyag, összeadják a pont­számokat. Ha nem éri el a EC-at, akkor másodosztályú, ha eléri, első, ha pedig túlhalad a kilencvenen, akkor kiváló minőségű áru készül belőle. A mérések eredményeit jegyző­könyvek rögzítik. Megesik, hogy a Minőségi Ellenőrző RT kevesebb pontot ad. (Az exportkészítménye.ket ők vizsgálják felül.) Ha nem tudják egymást meggyőzni, akkor egy pártatlan szervhez, a Megyei Minőségellenőrzőhöz fordulnak. Az ő szavuk »szent­írás«. abba belenyugszanak. Ilyesmire azonban ritkán ke­majd rül sor. A vélemények mindig megegyeznek. De nemcsak a minőségi meg­határozás tartozik a MEO-boz. Gyártás közben naponta két- szer-háromszor ellenőrzik, hogy vajon megfelelő módon készítik-e az árut. Ha valahol hibát mutatnak a számítások, azonnal figyelmeztetik az ille­tékes mű- vagy csoportvezetőt hogy baj van. Így elkerülhető, hogy tetemesebb mennyiség esetleg alacsonyabb osztályba kerüljön, hisz legfeljebb egy­két óra alatt gyártott áruról lehet csak szó. Ha például a borsóba feldolgozás közben be­kerül egy zsák: más nagyságú és más színárnyalatú borsó, mint amit a szabvány előír, azt is a MEO vizsgálatai mutatják ki. Egy szóval innen indul ki a vállalat hírneve. Itt dől el, hogy valóban olyan minőségű árut adnak-e a kereskedelem­nek, majd pedig a fogyasztók­nak, amilyent a burkolópapí­ron olvashatunk. A lelkiisme­retes vizsgálatok, 4 jó labora­tóriumi munka eredménye, hogy alig akad más vélemény, mint amit itt megállapítanak. Roland Ferenc HOGYAN TÉR VISSZA AZ EMBER? »Egészen mindegy, hogy ha­sé szovjet lesz vagy amerikai, az ember első világűrútja min­denképpen az egész emberiség győzelme lesz« — mondotta nemrégen Leonid Szedov pro­fesszor, a szputnyikok egyik szerkesztője. Az bizonyos, hogy mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban lázas sietséggel igyekeznek megoldani az ember világűrút- jának nagy problémáit. A té­nyek, a fellőtt műholdak ma­gasan a Szovjetunió elsőbbsé­gét bizonyítják. A sok problé­het képzelni ezt a fantaszti-1 kus sebességet — és éppen ez I okozza ma a legtöbb gondot. A lelassítás Miért olyan nehéz a Földre visszahozni a műholdat? A legfőbb probléma az: hogyan le hét lelassítani a rakéta ro­hanását, hogyan lehet levezet­ni a rakétában felhalmozódott energiát anélkül, hogy elpusz­títanák magát a rakétát. sát. Minél gyorsabban halad a rakéta és minél sűrűbb a le­vegő, annál nagyobb hő kelet­kezik. Tehát a súrlódást kell csök­kenteni, a meleget elvezetni* a rakétát pedig lassítani kell* ezek a visszatérés alapproblé­mái. lóét mádvzee Üjabban ezt a kérdést úgy próbálják megoldani, hogy a Különleges berendezésekkel — amelyekkel a világűr kö.ülményeit teremtik meg — készítik fel a Szovjetunióban a jövendő űrpilótákat. ma között a legsúlyosabb: ho­gyan tér vissza az ember. A kisfalét Elméletben ez a visszatérés így történnék: A Földön, a ra- darteremben aggódva nézik a kapcsolótáblát. A falon elhe­lyezett képernyőn egy kis vi­lágos pont látszik. Már hóna­pokkal ezelőtt mindent kiszá­mítottak, minden lehetőséget figyelembe vettek. De a meg­lepetéseket sohasem lehet ki­számítani. Ezért kísérik min­den számítás ellenére aggoda­lommal a rakéta útját. Utasá­nak élete az ő kezükben van. A rakéta útja csak 25 másod­perces késéssel látszik a kép­ernyőn, az elektronkészülékek még mindig szörnyen lassúak. A világos pont tovább halad a képernyőn megvont ferde vonal felé. Sőt áthalad a vona­lon, de akkor megáll. A terem­ben mély csend. Majd felhang­zik az örömuijongás. Pedig a Földre jutásig még sok van hátra. A képernyőn látszik, hogy a rakétát most már az ember irányítja. Majd ismét eltűnik a kép, két fény­képezőgép eddig másodper- cenkint három felvételt készí­tett róla, most azonban a kör­forgás megszűnt, a rakéta meg­indult lefelé. A pilóta minden idegszálát megfeszítve figyel Kívül minden sötét. Jobb ke­zével megrántja a fogantyút Rohamosan közeledik r Földhöz. A pilóta már a haza­térés örömét érzi. A tengerek felett világoskék színű felhők lebegnek. Tíz perc múlva már látja a jeges Északi-sarkot, majd Afrikát. Huszonnyolcezer kilométeres óránkénti sebes­séggel halad. Szinte el sem le­Utasunik fülkéjének mozgá­si energiája felér egy 100 kilo­méteres óránkénti sebességgel haladó, százezer tonna súlyú vonatszerelvény energiájával. Az első kérdés: hogyan lehet a műholdaknak olyan formát és külső burkolatot adni, hogy ennek az energiának csak egy kis hányada hasson rá, na­gyobb részét visszaverje a vi­lágűrbe? Hiszen ez a szörnyű sebesség olyan hőt fejleszt hogy egy nehézbombázó gép teljesen gőzzé válna tőle. A levegő ellenállása ugyanis egyrészt súrlódást idéz elő, másrészt nyomást gyakorol a rohanó testre. A súrlódás ször­nyű meleget fejleszt, a nyomás pedig lassítja a mozgást. A probléma tehát az, hogyan le­het összhangba hozni a rakéta súlyát, a levegő ellenállását és a lelassító mechanizmus hatá­rakétára felfújható szárnyakat szerelnek. A különleges acél- vézú gumiszámyak jelentősen csökkentik a leereszkedés ve­szélyét. A rakéta enyhe szög­ben — alig egytized fokos szög alatt — órák hosszat ereszke­dik lefelé, sebessége fokozato­san csökken, és így elég idő van arra, hogy a felhalmozó­déit hőt visszasugározza a vi­lágűrbe. Ennél korszerűbb megoldás­nak látszik a »tömpeorrú ra­kétafülke«. Lényege az, hogy a lassúlást nem a súrlódás, ha­nem a levegő nyomása idézi elő. A felfújható szárnyaknak ugyanis az a hátrányuk, hogy a kilövés pillanatában akadá­lyozzák a rakétát. A tömpeor- rú fülkének is van hátránya* mégpedig az, hogy ha a le­ereszkedés megkezdődik, a pi­lóta nem tud más irányt adni a rakétafülkének. Például nem tudja meghatározni, hogy hol érjen földet. A lassítás egy- szerűbu .megoldási módja az, hogy ki­sebb rakétákat lő­nek ki róla. Erre "1 célra lehet kü­lönleges acélszala­gokból készített ejtőernyőt is hasz­nálni. A Szovjet­unióban sikerült ezzel a módszerrel <50 kilométeres magasságból visz- szahozni a rakétát. Ha ejtőernyőt asználnak, akkor nincs szükség las­sításra (rakétákra), és a pilóta minden különösebb nehéz­ség nélkül földet érhet. A kísérlet után orvosok vizs­gálják, tanulmányozzák, hogy a rendkívüli helyzet okozott-e a szervezetben elváltozásokat. A Somogy megyei Építőipari Vállalat TANULÓKAT VESZ FEL KŐMŰVES, BURKOLÓ. PARKETTÁS, ÁCS, VASBETONSZERELŐ szakmába. Jelentkezhet minden általános iskolát végzett fiatal. Jelentkezés március 25-ig a vállalat központjában az oktatási felelősnél. (29) Somogy! Néplap A2 MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye! Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó; wirth LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Pos a Elő­fizethető a he)yi nostahivat' oknál és posláskézbesítőknéL Előfizetés! díj egy hónapra 11«-» ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom