Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1%1. március 88. ÉVRŐL ÉVRE TÖBBEN TANULNAK gépjárművet vezetni A Dózsa György utca 19. számú ház udvarán szerdán­ként igen nagy a forgalom. Száz, százötven ember várja, mikor kerül sorra. Egy kis konyhában intézik a KPM Autóközlekedési Tanintézete kaposvári kirendeltségének hi­vatalos ügyeit. Évről évre mind többen akarják elsajátí­tani a gépjárművezetést, s je­lentkeznek az intézet tanfolya­mára. 1959-ben személygépko­csi-vezetésből 157, tavaly 210, motorkerékpár-vezetésből 1959- ben 2080, tavaly 3129 embert vizsgáztattak le. Az elmúlt év­ben tízhetes tanfolyamon 61 hivatásos gépjárművezetőt is képeztek ki. Januárban 75-en vizsgáztak le, 60-an járnak hivatásos sze­mély- és tehergépjármű-veze­tői tanfolyamra. A tanintézet három teher- és két személy- kocsival bonyolítja le az ok­Kovács Károly oktató a motor alkatrészeit, ismerteti. működését tatást. Rövidesen kapnak a nem hivatásos személygép­kocsi-vezetői tanfolyam szá­mára egy Moszkvicsot. Való­színű, hogy elavult személyko­csijaikat is kicserélik. Az idén eddig négyszáznégyen vizsgáz­tak le motorkerékpár- és sze­mélygépkocsi-vezetésből. Ma, vasárnap ismét 75 hallgató áll a vizsgabizottság elé. KRESZ-óra. Tartja Schlágmüller Zoltán. Akadály elhárítás: Bornemissza Lajos oktató segít Jónás Józsefnek. Disszidálni akart a büntetés elől Megírtuk, hogy Kovács Já­nos 27 éves toponári lakos ré­szegen ült a kormánykerék mellé, s Kaposvárott, azEgye- nesi úti kanyarban az ÁFOR tartálygépkocsijával az árokba fordult. Kovács — bizonyára a büntetéstől való félelmében — Nagyatádon a határ felé vezető út felől érdeklődött, disszidálni akart. Jelentették a rendőrségnek, s az őrizetbe vette. A bíróság megállapította, hogy Kovács munkakezdés előtt többször is ivott szeszt. A baleset napján az üres, de robbanásveszélyes tartályko­csival nem állt be a telephely­re, hanem a kocsmákat járta. Azután is ivott, miután elvet­ték jogosítványát, s a kocsi bezárására utasították. Erősen alkoholos állapotban vezette a kocsit, veszélyeztetve mások életét. Az ÁFOR-nak több mint kétezer forint kárt oko­zott. Kovács Jánost a bíróság hat­hónapi börtönbüntetésre ítél­te, s a gépjárművezetéstől öt évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. A büntetés talán használ A múlt héten a Kecel-hegy 72. szám alatt gyermekjátékból, illetve a szülők gondatlansá­gából tűz keletkezett. Kocsis István három és fél évés gyer­meke gyufával játszva felgyúj­totta a ház mellett levő szálas- takarmányt. Szerencsére a szomszédok és a tűzoltók meg­akadályozták a nagyobb kárt. Szinte hetenként keletkezik tűz gyermekjátékból. Ügy lát­szik, még mindig akadnak olyan szülők, akiket semmire sem figyelmeztetnek ezek az esetek. Sokan talán arra gon­dolnak: »Tűzbiztosítást kötöt­tem, a magam részéről min­dent megtettem.« Aki így gon­dolkodik, téved. Mert ha a gyermekjátékból keletkezett tűz miatt nem indul is bírósá­gi eljárás, a gondatlan szülök ellen szabálysértési eljárást in­dít a tűzrendészet! hatóság. Pénzbüntetéssel sújtja őket, nem adja ki nekik a szükséges bizonyítványokat, ez pedig a biztosítási összeg elvesztését jelenti. így járt Kovács Lajos topo­nári lakos is. Az unokája okoz­ta tűzkárért nem kaphatta meg a biztosítási díjat. Andik Jó- zsefné ladi lakost 100 forintra bírságolták, mert ötéves gyer­meke keze ügyében hagyta a gyufát, s az tüzet okozott. Lu­kács Lászlóék Mikén két apró gyermeküket egyedül hagyták otthon. Ä gyermekek játszani kezdtek az elöl hagyott gyufá­val, meggyújtották a disznóól melletti szalmát, az ól leégett, s 1600 forint kár keletkezett, ök sem kaptak kártérítést. Ha a figyelmeztetések nem, talán majd a büntetések na­gyobb gondosságra késztetik a szülőket. Tűzoltók gyújtottak lel egy régi iskolaépületet A ruhr-vidéki Altendorfban kü­lönös megbízást kaptak a tűzol­tók. A városi tanács hivatalosan felkérte őket, hogy gyújtsák fel a városka egyik használaton kívüli régi iskolaépületét. Megállapították ugyanis, hogy az iskola lebontása kb. 10 000 márkába kerülne, a tűz­oltók pedig teljesen ingyen — gya­korlat címén — teszik meg ezt a szívességet a városnak. Hideg szél száguld a hara­goszöld Ealaton felett. Átfü­tyül a fenyvesi gazdasági vas­út vágányai közt, körbe forog, mintha fel akarná kapni az állomást, amely éppolyan me­sebelinek tűnik, mint az előtte indulásra váró aprócska szerel­vények pöttöm kerekeikkel, kis dieselmozdonyaikkal. A kis személykocsik tömve van­nak utasokkal. Az egyik kocsin még az a tábla is kinn fityeg, hogy »diákoknak«. Két óra húszkor kiszalad a forgalmista, és jelt ad a mozdonyba bújt masinisztának az indulásra. Én is felszállók. Az igazat megvallva, nem érzem túlságo­san biztonságban magam. For­galmista csak Fenyvesen van meg valahol Imremajorban. Ezzel be is fejeződött a vonal­felügyelet. A két forgalmista nem látja be a mintegy 8 kilo­méteres pályát, csgk jelekl/íl tájékozódik arról, hol, merre tart egy-egy vonat, hova irá­nyítsa őket. De Horváth József üzomfőnök, aki ugyancsak fel­szállt velem, biztat: nincs ok az aggodalomra. Pámásba szál- lünk. Nemrég kapta a kisvas­út, a főnök odaadta a diákok­nak, s ők megfogadták, hogy nagyon széppé varázsolják. A kocsi azonban szemetes, nagy a zsivaj, a hancúrozás, és a copfos, kék szemű pálmaj ári kislány, a kocsifelelős irul-pi- rul. Elindulunk. A hosszan kígyó­zó keskeny sínpár beleveszik a ködös síkságba, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság birodalmába. Egy pillanatra az üzemfőnök ujját látom, amint, egy órával ezelőtt végigsiklott a szolgálati térképen követve a gazdasági kisvasút vonalait. amelyek mintegy 70 kilométer hosszúságban hálózzák, be a Balaton szintjénél alacsonyab­ban fekvő, csatornarendszerre] víztelenített síkságot. Az egyik Táska, a másik Csisztafürdő felé ágazik, az pedig, amelyen mi zötyögünk, Somogyszentpál­Ráfizettek a hamis tanúk A múlt év szeptemberében Bogdán Imréné taranyi lakos Orsós Józsefné fiát kukorica- lopáson érte, s ezért megpi- rongatta. A gyerek szülei, ro­konai összefogtak, és megver­ték Bogdánnét. Az asszony emiatt feljelentette őket. Or­sós Mária, Orsós Ilona és Or­sós Józsefné összebeszéltek, hogy Bogdánná férjét megrá­galmazzák. Orsós Mária pa­naszt tett a bíróságnál, hogy Bogdán Imre erőszakot akart rajta elkövetni. Orsós Honát és Orsós Józsefnét hívta meg ta­núnak. A bíróságon azonban kide­rült az igazság. Bogdán Imre ugyanis a feljelentők által megnevezett napon Bakházán dolgozott. Bogdánt felmentet­ték a vád alól, s eljárás indult a feljelentőkkel szemben. Or­sós Máriát alaptalan vádasko­dásért, Orsós Ilonát és Orsós Józsefnét pedig hamis tanú­zás miatt 8, illetve 5 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. A Szigetvári Konzervgyár sürgős belépésre keres vizsgázóit muitfgyi előadót, aki személyzeti ügyekben jártas. Jelentkezés írásban vagy személyesen a vállalat igazgatójánál. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. (4939) Hosszan búg az érkező Csobánc gőzös kürtje, még néhány méter, és a hajó oda­simul a mólóhoz. — Siófok — közli a mega­fon, és megindul az utasok áramlása az üdülőhely köz­pontja felé. Az idő még korai, alig múlt fél nyolc. Az Idegenforgalmi Hivatal előtt autóbusz várakozik. Utasai lengyel turisták. Kő­röshegyre készülnek bort kóstolni, no meg egy kis sza­lonnasütésre, mert hát ezt a programot tervezték ma estére az előrelátó házigaz­dák. A Balaton Cukrászda kert­helyisége is benépesült, fogy a fagylalt meg a finom, jég­be hűtött serital; felüdítve a szomjazókat. Valahonnan tánczene dal­lamait hozza a kora esti szel­lő, az ifjú párok a hang irá­3£ép Siol&kr&L nyába fordulnak kellemes esti szórakozás reményében. Minden lüktet, minden a gyorsan múló időre emlélcez- tet. Űj ismeretségek szövőd­nek, talán egy életre szólóak is; lehet, hogy éppen az a pá­rocska áll egy év múlva az anyakönyvvezető elé, ame­lyik összesimulva járja az andalító tangót; vagy talán ők, akik kéz a kézben a mó­lón sétálnak? — Itt a nyerő lottószel­vény! — kiáltja a »szeren­cseárus«, szaporán fogy a kis rózsaszín blanketta; amott siófoki emléktárgy álcát vásá­rolnak, képeslapot küldenek a hozzátartozóknak, a ked­vesnek. Befut a pesti gyors, új üdülővendégek érkeznek, mások két kellemesen eltöl­tött hét után visszaindulnak munkahelyükre. Ni csak, az az öreg pa­ra tart. Alig vettem észre, hogy elhagytuk Imremajort. Csupán a fehér házak intettek. A »játékvonat« pontosan fut ki, és érkezik vissza Fenyves­re. Az üzemfőinök mögé a pon­tosságban is felsorakoztak a kisvasút munkásai. De még az állami gazdaság tehenészei is. Most úgy van — ellenkezőleg a régi szokással —, hogy az ál­lami gazdaság jó előre kikészí­ti a pusztai megállóhoz az el­szállításra váró tejeskannákat. Ök várnak és nem a vasút. És ha valaki azt gondolná, hogy a pöttöm vasútnak nincs te­kintélye, az téved. Föttöm vo­nat? Ugyan! 140 diákot hoz a messzeségből naponta Feny­vesire, s a munkások százait szállítja. Kiss Pista, , a 300 tonnás mozgalom elindítója mondta, hogy 15 nagy vagon lápi méssZel kevert tőzeggel kocog ki a berekből minden­nap a kisvasút teherszerelvé- nye. A nyártól kezdve pedig napi nyolc pár vonat közleke­dik majd a berki világban. Pálmajomál már majdnem kiürül a szerelvény. Jobbról őzfalka, balról közel merészke­dő nyulak; ezek még akkor is ott vannak a hófelhőktől terhes ég alatt, amikor visszafelé jö­vet elhagyjuk ezt a helyet. Ha zuhog az eső, ha nagy a sár, ha más jármű számára járhatatlan is a fekete föld, a pöttöm vonat a keskeny síne­ken akkor is megy, vágtat. Siet a szinte történelmi úton. Az üzemfőnök összeforrott nemcsak a kisvonattal, hanem a tájjal, az emberekkel is. El­ejtett szavaiból kibontakozik a vidék történelme. Ott valahol, ott lehetett 15 évvel ezelőtt az uraság akolja. A nyáj elveszett a vadvízországban, csónakkal járt lápi juhász. Negyvenöt után lecsapolták a vizet, fehér házak épültek a gazdag termő­földön és művelődési ház. És kisvasút, amely az e vidéken élőket összeköti a nagyvilág­gal. Persze azóta se állt meg az élet. Ni csak! Televízió van a kultúrház tetején. S a lányok, akik az imént sáros kézzel sza­ladtak a hóvihar elől, hogy a vonatra kapaszkodva Imrema- jorba utazzanak a szántóföld kellős közepéről, kulturált kö­rülmények között szórakozhat­nak. Hát íí kisvasút talán ott tart, ahol elkezdte? Nem is szabad­na így kérdeznem ezt, hátha megsértem vele dolgozóit, akik bizony pontosan számon tart­ják, hogy tavaly 3500-zal több utast vittek, mint ezelőtt, s alig 70-en 1 millió 200 ezer forinttal növelték az üzem nyereségét. Valahányszor eszembe jut ez a szám, mindig elcsodálkozom, és Kiss Pista, Szabó Mihály, Rajcsányi 1st* ván, Kővári Mihály jut eszem­be. Azok a vasutasok, akik szélben, esőben is nyitott ko­csiállásokon végzik munkáju­kat. A múlt nyáron előfordult, hogy a nagy forgalom miatt csak négy órát pihem'.ek, de talpon voltak, s 3500-zal több utas, 1 millió 200 ezerrel na­gyobb nyereség lett az ered­mény ... Egyre növekszik a sebesség: 15—20—25 kilométer. Egyszer- csak feltűnik a Badacsony nagy süvege, amely a puszták, a távol eső falvak lakóinak in­nen, a kisvasúiról nézve min­dig azt jelenti, hogy bekapcso­lódtak a nagyvilág forgalmába. Nem csodálom, hogy a nyáron egyszer azt kérdezték az üzem- főnöktől, mennyibe kerül egy különvonat. 300 forintba? Hát küldjön egyet — mondták —, mert Badacsonyba akarnak menni szórakozni. Akik a termőfölddé varázsolt tájon dolgoznak, meg kell hagyni, nagyon szorgalmasak. Termelik a korai árut, azt mondják, vissza akarják szol­gálni azt a sok áldozatot, ame­lyet e vidékre fordított az or­szág. Igen, a kisvasúira is. Nem rég azt mondta tréfából az üzemfőnök az utasoknak, hogy a miniszter megszünteti a kisvasutat. — Mit, a kisvas- utait? — háborodtak fel a pusz­taiak. — Azonnal küldöttséget menesztünk a miniszterhez. — Á, dehogy akarja megszüntet­ni, inkább ahol lehet, korszerű­síti. Lassan elmarad a puszta csendje, a messzeségbe vesznek az őzek, a nyulak, a hóvihar, a mezőről futó lányok, a roppant magányosságban sétáló imre- majori forgalmista. Imremajor! Pálmajor! Ki is­meri ezeket a neveket? Azok, akik véletlenül vagy hivata’ból itt jártak. De az üzemfőnök úgy mondja ki őket, mintha Párizst, Budapestet vagy Brüsszelt emlegetné. Gondol­tam is eleinte, hogyan lehet ilyen hatalmasnak elképzelni ezt a kisvasutat, s úgy beszélni róla, mintha a párizsi gyors volna. Most már tudom. Van­nak, akiknek ez éppen annyit, vagy talán többet jelent. Itt, a széltől kavart Hala­visszagondolni a pusz­tákra — különös érzés. Biztat­nám is az Imremaioir felé ké­szülődő kis szerelwnyt, hogy menjen, siessen a berekbe. Nincs az állomásokon ultramo_ dern váltöberendezés, talán váltó se igen, de keszkenőbe, subába burkolózva, a csendben fel-alá járva érkezését nagyon- nagyon várják . .. Szegedi Nándor rasztbácsika nagyon a víz felé igyekszik! Nem csoda, most lát életében először ilyen nagy »tengert« — ju­talomüdülésre érkezett. Újra megszólal valahol a hangszóró, rádió-daljátékból közvetít részletet: »Miénk a nyár, és miénk a Balaton« — énekli Gyur- kovics Mária, s ahogy a vi­torlásokról dalol, megcsillan a karcsú testű hajók fehér­sége a vizen ... ... Körülbelül így lesz két hónap múlva, mert most még kihalt a siófoki utca, a presz- szóban zenei szünnap van, alig található néhány vendég az asztalok melleit. De hiába ijesztget a Me­teorológiai Intézet mínusszal, talajmenti faggyal, minden­ki érzi és tudja: jön a ta­vasz, a nyár. A Balaton igazi évszakai. (Polesz) A marcali tejboltban Reggel hattól, a nyitás időpontjától szinte egymásnak adják a kilincset a vásárlók az Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat néhány hó­napja megnyílt marcali tejboltjá- „ ban. A két kiszol­gálónak — Csikkéi Jánosnénak és Bí ró Margitnak — ugyancsak igyekezz nie kell, ha az is­kolába siető gyer­mekeket, a hivatal­ba, üzembe menő felnőtteket gyorsan s közmegelégedésre ki akarja szolgálni. A két lapos rezsón gőzölög a friss ka­kaó, kávé, a pulton rózsáspirosan kí­nálják magukat a ropogós zsemlék, kiflik, oldalt pedig, a pult végénél kannákba mérik a tejet a vásárlóknak. Csitkei Jánosné boltvezető szerint 370—400 liter tejet mértek ki, |--------- ---------________, — — d e volt olyan szombat, hogy I briós, 80—100 kg kenyér fogy öt hektolitert adtak el. Túró, | el naponta. Csitkei jánosné túrót szolgál ki. naponta [tejföl is kapható. Mintegy ezer <’arab zsemle, kifli, 100—150

Next

/
Oldalképek
Tartalom