Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-21 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, Ml, Bajban a laoszi lázadók Vientiane körül folynak a harcok Hanoi (TASZSZ) Nagy a nyugtalanság ezekben a napok­ban a laoszi lázadók kezén lé­vő Vientianéban. A városban éjjel-nappal sebesülteket szál­lító teherautók cirkálnak. A harcok Vientianetől 16 kilomé­terre folynak. A laoszi fővá­rosban röpiratok hívják fel a lázadók katonáit és tisztjeit, álljanak át a kormány csapatok és a Patet Lao-erők oldalára. Egyre gyakrabban fordulnak elő olyan esetek, amikor a lá­zadók egységei megtagadják a harcot. A Patet Lao Hangja rádió közlése szerint összetűzés tör­tént az amerikai és thaiföldi tanácsadók, valamint a lázadó katonák és tisztek között. VIENTIANE Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, RaMtkone tábor­nok, a lázadók hadseregének vezérkari főnöke kénytelen volt elismerni, hogy a laoszi hazafias erők mindkét arcvo­nalon jelentős sikereket értek el. A március 7-i áttörés Óta Sala Pho Khunból kiindulva Kong Le kapitány és a Patet Lao egységei negyven mér- földnyire szorították vissza a lázadók hadseregét. (MTI) Véget ért az UNR kongresszusa Strassbourg (TASZSZ). Mint a TASZSZ külön tudósítója je­lenti, vasárnap véget ért De Gaulle pártjának, az UNR-nak második kongresszusa. Az ülé­sen Chaban-Delmas, a francia nemzetgyűlés elnöke és Debré miniszterelnök mondott beszé­det. Chaban-Delmas megállapí­totta, hogy az UNR-mek és parlamenti csoportjának tevé­kenysége »-szabad kezet bizto­sított a kormánynak és De Gaulle tábornoknak a nagy feladatok megvalósításában.« Állást foglalt amellett, hogy az UNR ne csak a kormányzat támasza, hanem irányító ereje is legyen. Annak a véleményé­nek adott hangot, hogy tovább kell erősíteni Franciaország­ban a személyi hatalmat, és el­nöki rendszert kell létesíteni. Algéria kérdéséről szólva Chaban-Delmas felszólította a küldöteket, hogy ebben a kér­désben bízzák magukat telje­sen De Gaulle tábornokra. Debré miniszterelnök felszó­lalásában dicsérte »a francia hadsereg algériai erőfeszíté­seit,« és kijelentette, hogy ha Algériában helyreállítják a bé­két, utána népszavazás útján Közlemény Gromlko és Rusk találkozójáról Washingtonban a következő közös közleményt adták ki A. A. Gromiko szovjet külügymi­niszter és D. Rusk amerikai külügyminiszter találkozójáról: A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere és Dean Rusk, az Egyesült Államok külügyminisztere általános jel­legű megbeszélést folytatott a két országot érdeklő nemzet­közi kérdésekről. A megbeszé­lésen mindkét fél tanácsadói is részt vettek. A megbeszélésre március 18- án, az amerikai külügyminisiZ- tériumban rendezett villásreg­geli alkalmával került sor. A washingtoni idő szerint' 13.00 órakor megkezdett tárgyalások 18.00 órakor értek véget. Az időpontnak ezt a megválasztá­sát az indokolja, hogy A. A. Gromiko szovjet külügyminisz­ter jelenleg részt vesz New Yorkban az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakának második ré­szén, valamint az, hogy Dean Rusk külügyminiszter hamaro­san néhány napos külföldi út­ra indul. A Szovjetunió külügyminisz­tere és az Egyesült Államok külügyminisztere nyílt beszél­getést folytatott a két felet ér­deklő különböző kérdésekről. Kifejezték azt a reményüket, hogy ez a megbeszélés a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kormánya álláspontjának és véleményének kölcsönösen jobb megértését eredményezd és megkönnyítheti a megoldat­lan problémák megjavítását. meg kell valósítani az önren­delkezés elvét. Debré hangsúlyozta: BVan_ ciaország hajlandó különféle segítséget nyújtani Algériának, ha az a népszavazáson a Fran­ciaországgal való »-társulás« mellett dönt. Ugyanakkor vi­lágosan elárulta, hogy ellenke­ző esetben Franciaország min­den eszközzel megvédi politi­kai, gazdasági és egyéb érde­keit, továbbá »azoknak az ér­dekeit, akik franciák akarnak maradni«. Debré leszögezte, hogy a francia kormány továbbra is híven kitart az észak-atlanti tömb mellett. A kongresszus egész sor ha­tározatot hozott bel- és külpo­litikai kérdésekben. Az algé­riai kérdésben hozott határozat »mély megbecsülését nyilvá­nítja a francia hadsereg iránt,« kijelenti, hogy támogatja Al­géria önrendelkezési jogának elvét, és »a legteljesebb biza­lommal viseltetik De Gaulle tábornok iránt«. Egy másik határozat a nyu­gat-berlini, laoszi és kongói »pozícióinak megőrzése« mel­lett foglal állást. A Nyugat »védelméről« szó­ló szakasz azt a követelést tar­talmazza, hogy bővíteni kell az észak-atlanti tömb hatósu­garát, »jobban össze kell han­golni részvevőinek politikáját.« Ugyanez a szakasz megerősíti Franciaországnak azt a szán­dékát, hogy folytatja a .francia atomütőerő megteremtésének politikáját. (MTI) Ezrével térnek vissza Kongóba a belga hivatalnokok és katonák London (TASZSZ). Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határo­zatai ellenére mind több bel­ga katona és polgári személy tér vissza Kongóba. A leopold- ville-i úgynevezett Ileo-kor- mány apparátusában, valamint az egyes tartományok közigaz­gatásában — nem számítva ide Katangát — mintegy nyolc­száz belga hivatalnok és 2270 »szakember« tevékenykedik. Közülük 1230 nemrég érkezett Belgiumból Kongóba. Szeptemberben Leopoldville» ben csupán kétezer európai la­kos élt, számuk most négy­ezerre emelkedett. Katangába a korábban ott élt tizenhárom- ezer európai lakos közül mint­egy kilencezer visszatért. A a szakemberek újra elfoglalják helyüket a kormányhivatalok­ban, és ez nagy hatalmat biz­tosít a belgáknak. * * * Mint a Kongói Köztársaság kairói diplomáciai képviselete közölte, Stanleyville-ben, a Kongói Köztársaság ideiglenes fővárosában szombaton meg­alakították a kongói légifor­galmi társasagot. A társaság alapításakor a Gizenga-vezßtte törvényes kormány figyelem­be vette az idevonatkozó vala­mennyi nemzetközi szabályt. Kongóban korábban a légi közlekedést az ENSZ-parancs- nokság beleegyezésével a SA- BENA belga légitársaság bo­Daily Herald megjegyzi, hogy nyolította le. (MTI) Angola az afrikaiak „hatalmas gyűjtotábora“ Egyre súlyosbodó helyzet Angolában BONN Az Üj Kína hírügynökség bonni tudósítása szerint a Welt der Arbeit című nyugat­német lap angolai helyzetké­pet ad, és kiemeli, hogy ez a nyugat-afrikai portugál gyar­mat a bennszülött afrikaiak óriási »gyűjtőtáborává« vált. A mezőgazdaságban, az útépí­tésnél és ni ás munkálatoknál alkalmazott tömeges kényszer- munka a rabszolgasorba taszí­tott afrikaiak halálozási arányszámát negyven százalék­ra növelte. Mint a lap kiemeli, a legutóbbi másfél évtized alatt a lakosság egyharmada súlyos helyzete miatt kényte­len volt elhagyni országát. LISZABON A Reuter iroda a Diario Fo- pular című lisszaboni lap je­lentése szerint közli, Észak- Angolából mintegy ezer gyer­meket és háromszáz felnőttet szállítottak légi úton Luandá­ba. Sao Salvador helyiségből harcokat jelent a lap. NEW YORK Bingham, az Egyesült Álla­mok képviselője az ENSZ gyámsági tanácsában vasárnap —New York-i AP- tudósítás szerint — úgy nyilatkozott, hogy »az egyre súlyosbodó an­golai helyzet valószínűvé te­szi az angolai kérdés megvita­tását még a közgyűlés jelenle­gi folytatólagos XV. üléssza­kán«. Az ENSZ-tagóllamok 46 tagú ázsiai—afrikai csoport­ja hétfőn vagy kedden terjesz­ti be a kérdés napirendre tű­zését indítványoz» kérelmét. Életfogytiglani börtönre ítélték Li Szín Man volt belügyminiszterét Szöul (MTI). A szöuli fel- lebviteli bíróság életfogytigla­ni börtönre ítélte Li Szín Man volt belügyminiszterét' és Szö­ul volt polgármesterét. Az el­ítéltek 1956-ban merényletet követtek el dr. John Csang je­lenlegi miniszterelnök ellen. NEMZETKÖZI SZEMLE A Commonwealth, r • az uj erő és a kitaszítás Március 8-án kezdődött meg Londonban a Commonwealth (brit nemzetközösség) mi­niszterelnökeinek a II. világháború utáni 10. értekezlete. Ez az értekezlet a múlt hét egyik legérdekesebb külpolitikai eseménye volt. Ez a szervezet a hajdan óriási brit gyarmatbiro­dalom irányító gépezetének erősen kilazult változata, amely ma már csak formailag egye­síti a tagországokat. A Commonwealth 1926- ban megtartott brit birodalmi konferencián alakult meg. A hivatalos megfogalmazás sze­rint »Nagy-Britannia és a domíniumok a brit birodalom keretében autonóm közösséggé vál­nak. Jogilag egyenlőek, belügyeik és külügyeik terén semmiben sincsenek alárendelve egy­másnak. ..« Tagállamok: Nagy-Britannia, Észak-lrország, India, Pakisztán, Ceylon, Ma­lájföld, Singapur, Ciprus, Ausztrália, Űj-Zé- land, Kanada, Brit Nyugat-India, Ghana, Ni­géria, a Dél-afrikai Unió, valamint Rhodézia és Nyaszaföld szövetségi állama. Az egyes nemzetközösségi tagállamokban (mint például a Dél-afrikai Unióban is) a koronát a király­nő által kinevezett főkormányzó képviseli. A függetlenné vált tagországokban (India, G.rí­na stb.) azonban Nagy-Britannia uralkodóját csak mint a nemzetközösségi tagállamok egye­sülésének jelképét ismerik el. A közös ügye­ket a miniszterelnökök időnként összeülő bi­rodalmi értekezleteken tárgyalják meg. Kü­lön vámrendszerük nagy kedvezményeket nyújt az importban, míg a kívülállókat magas védővámokkal terhelik. A tagállamok, Kana­da kivételével, az úgynevezett sterlingövezet­hez tartoznak. Ez a többi közt azt jelenti, nogy valutájukat az angol fonthoz viszonyítják, s ami Anglia szempontjából rendkívül fontos: ezek az országok Londonban vezetett sterling- számláikon őrzik valutakészleteiket, s ezeket a pénzeszközöket a sterlingövezetben használ­hatják fel vásárlásokra. Így Anglia vállalja a bankár szerepét, másfelől pedig így akar védekezni a dollár piachódításai ellen. A :iem- zetközösségnek körülbelü 730 millió lakosa van: a színes lakosság aránya a fehérekhez képest több mint 6:1-hez. Ezt a Commonwealth értekezletet nagy várakozás előzte meg Nyugaton, mert az angol kormány dédelgetett rossz fia, a Dél-afrikai Unió május 31-én státust cserél, a domíniumból köztársaság lesz, az angol fő­kormányzó hazautazik, s a közösség játéksza­bályai szerint a köztársaságnak formailag új­ra kell felvételét kérni a szervezetbe. Ez a tagújrafelvétel jelentette a konferencia legsú­lyosabb problémáját. A kérdés ugyanis így vetődött fel: hogyan lehet közös nevezőre hozni olyan szöges ellen­tétben levő álláspontokat, mint a Verwoerd- kormány szélsőséges fajgyűlölő politikáját és a brit nemzetközösség színes lakosságú tagál­lamainak álláspontját. , Ghana, India, Nigéria, Malájföld képviselő­jének nyilatkozata, felszólalása egyértelműen elítélte a dél-afrikai kormányt, Bandanariike asszony, Ceylon miniszterelnöke pedig tünte­tőleg még szállodát is cserélt Londonban, mert nem volt hajlandó a négergyilkos dél-atrikai kormányfővel egy fedél alatt lakni. A konfe­rencián napokon át viharos viták folytak a Dél-afrikai Unió jövendő tagságáról. Ausztrá­lián és Anglián kiyül valamennyi tagállam miniszterelnöke tiltakozott a Verwoerd-kor­mány fajgyűlölő és terrorpolitikája ellen. Macmillan minden diplomáciai ügyeskedéssel* »közvetítő« javaslattal sem tudta »összebékí- teni« af nézeteket. Bár a Macmillan-formula is elítélte volna a fajüldözést, de mégis biztosí­totta volna a Dél-afrikai Unió tagságát. Mac­millan nyílt és burkolt nyomására sem voltak hajlandók azonban engedményt tenni a szí­nes bőrű országok képviselői. Kijelentették, amíg alapvető változás nem lesz a Verwoerd- kormány politikájában, addig nem ülhetnek közös tárgyalóasztalhoz a néger tömeggyilkos­ságokért felelős dél-afrikai fajvédőkkel. Nkru- mah elnök kijelentette: Ghana kilép a szerve­zetből, ha á Dél-afrikai Unió a szervezet tag­ja marad. Macmillan vereséget szenvedett. Verwoerdet sem tudta rávenni, hogy legalább látszólag engedjen... Verwoerd látva, hegy a felvételhez szükséges egyhangú hozáj árulást úgysem kaphatná meg, a konferencia végső döntése előtt meghátrált, visszavonta -a Dél­afrikai Unió tagságának meghosszabbítására irányuló kérelmét. A miniszterelnök ezzel is dokumentálta, hogy pártja továbbra is a fa­sizmus útját választja. A Dél-afrikai Unió kitaszítása a brit nem­zetközösségből elkerülhetetlen kihatással jár a nemzetközösségre és az angol belpolitikára. Elsősorban Macmillant érte súlyos vereség. Anglia ijedten kap a Dél-afrikai Unió után, hiszen Afrika iparilag legfejlettebb, ásványi kincsekben rendkívül gazdag domíniumát szo­ros kötelékek fűzik az anyaországhoz. A Dél-afrikai Unióban vannak a kapitalista világ legjelentősebb aranybányái, amelyek részben az angol font szilárdságát oiztosítot- ták. Az ország gyapjútermelését is az elsők kö­zött tartják számon. A külföldi tőkeberuházá­sokban természetesen elsősorban az angol tő­ke érdekelt itt is. Az aranybányászatot hét angol konszern — részben amerikai tőkével — uralja; a dél-afrikai gyémántmonopólium pedig az angol Oppenheimer család kezében van. Az unió gazdasági művelésre alkalmas földbirtokainak 90 százaléka az angol és a gazdag búr farmerek, valamint a oányatársa- ságok tulajdonában van. Mindehhez számít­suk hozzá a filléres néger rabszolgamunkát, s máris világosan kibontakozik előttünk, miért próbálkozott Macmillan miniszterelnök oly makacs erőfeszítéssel megtartani a Dél-afrikai Uniót. A sharpeville-i vérengzésért és a többi néger tömeggyilkosságért most törlesz­tettek a testvéri színes bőrű országok képvise­lői a Verwoerd-kormánynak. A fajüldöző fa­siszta rendszer nyílt megbélyegzése a Com- monwealth-országok fórumán az emberi jogok győzelme volt, amelyet az új független afri­kai és ázsiai országok arattak. Az afrikai nemzeti mozgalmak vezetői — különöskép­pen Dél-Afrikában — rendkívül nagy öröm­mel és megnyugvással fogadták a hírt, mert a Dél-afrikai Unió fasiszta kormányának nyílt elítélése és kitaszítása a nemzetközösségből új mozgósító erőt jelent az elnyomók elleni harcban. (MTI) a DÉL-AFRIKAI UNIÓ: a fajüldözés országa Néhány nappal ezelőtt Gha­na, Nigéria, India követelésé­re a Brit Nemzetközösség mi­niszterelnökeinek értekezlete hosszas tárgyalások után lé­nyegileg elítélte a Dél-afrikai Unió fajüldöző politikáját. En­nek következtében Verwoerd miniszterelnök, az Uinió képvi­selője bejelentette, hogy a Dél-Afrikai Unió kilép a nem­zetközösségből. A Dél-afrikai Unió fasiszta faji diszkriminációs politiká­jának egyik legújabb megnyil­vánulása a békésen tüntető né­ger lakosságot megtizedelő sharpeville-i vérengzés (1960­ban) volt. Intézményesen a fa­ji megkülönböztetést az úgy­nevezett Bantusztán-terv irá­nyozza elő. Eszerint az Unió lakosságának 67 %-át kitevő 10,5 millió bantu négert mint­egy 170 000 négyzetkilométer­nyi (térképünkön feketén szí­nezett) területre kívánják ösz- szezsúfolmi. A lényegileg óriási koncent­rációs táborokhoz hasonlítható bantusztáni területek pontos határát még nem állapították meg. A Dél-afrikai Unió terü­letének 14 %-ára kiterjedő »bantusztán« körzetekhez az alábbi területek tartoznának (a térképein levő szám a fel­sorolásban található zárójeles számnak felel meg): Tswana (1), Venda-Tsonga (2), Pedi (3), Swazi (4), Zulu (5), Dél-Sotho (6). Délkelet-Nguni (7). A faj­üldözők elképzeléseire jellem­ző, hogy a Bantusztán terüle­teit az Uniótól jogilag teljesen független és Nagy-Britannia fennhatósága alatt álló gyar­matokra is ki akarják terjesz­teni. A tervek értelmében Ba- suto-föld a dél-shotoi, Swazi- föld pedig a swazi bantusztá­ni területhez tartozna. A Dél­kelet-Nguni bantusztáni terü­letet Transkei néven mintegy másfél évvel ezelőtt, 1959. jú­niusában létre is hozták. A bantusztánokban lakó né­gerek egy része a környező Ipartelepeken dolgozna nap­közben, este pedig lakóhelyére térne vissza. A fajüldözők a fehér telepesek ültetvényeinek biztosítására a bantusztáni körzetek nagy részét olyan te­rületekre korlátozták, ame­lyek évi átlagban 500 mm-nél kevesebb csapadékot kapnak, tehát mezőgazdasági művelés« re rendkívül alkalmatlanok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom