Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-21 / 68. szám

Kedd, 1961. március 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Befejeződött a dohányátvétel a Nagyatádi Do­hánybeváltónál. Az utolsó szál­lítmány a Nagy­baráti Állami Gazdaságból ér­kezett. $ Ne a tegnapot nézzék, ha a holnapról beszélnek Bedegkéren Ideje lenne már elvenni az ellenzőt szemük elől, hogy túl­lássanak saját tsz-ükön, s vég­re észrevegyék, hogy nem Be- deget és nem kért írunk, ha­nem Bedegkért. Bedegkér a község, neve 1939 óta — akkor egyesült a két szomszédos falu. Bedeg és Kér között időtlen idők óta viszálykodás folyt. Kezdődött azzal, hogy a kériek az evangélikus, a bedegiek meg a katolikus vallást választot­ták maguknak. Jóllehet a köz­ség két része között alig van negyedórányi járás, egy ember­öltő alatt csupán három ízben kötöttek házasságot a bede- giekkel a kériek. Ha úgy adó- . dott, inkább elmentek a husza­dik faluba, de nem közeledtek a »szomszédhoz«. Hosszú idő óta úgy volt, hogy amit a ké­riek akartak, azt Bedeg elve­tette, ha a bedegiek csináltak valami újat, arról a kériek be­széltek rosszallóan. »Mert mit is tudhatnak azok? Semmit!« A régi viszálykodás szelle­me — ha csak hagyományként is — de él még. Csakhogy már nincs benne rosszindulat Hogy mégis milyen mélyen gyökere­zik, azt mutatja, hogy a köz­ségnek két termelőszövetkeze­te van. Az 570 holdas Kossuth a kérieké, a 2996 holdas Űj Élet a bedegieké. A két szö­vetkezet földje szomszédos, de közöttük barázda húzódik. Be­deg és Kér. A barázdán azon­ban átnéznek, s ha valami hi­bát találnak a túlsó oldalon, azt, ha tréfálkozva is, de rög­tön közlik a szomszédokkal, természetesen hozzátéve, hogy »nálunk ez nem fordulhat elő«. Mivel azonban fölösleges a földet felaprózni, szó került az összevonásról. Így sokkal könnyebb erős nagyüzemi gaz­daságot kialakítani, távlati ter­veket készíteni, és ezeknek megfelelően telepíteni a majo­rokat. Több gépet vásárolhat­nak együttes erővel, és elég egy tsz-központot építeni. In­nen sokkal egybehangzóbban lehetne irányítani a nagy szö­vetkezet gazdaságát. »Hogy mi egyesüljünk a be- degiekkel? Azokkal a...?« Az­tán előkerülnek a kifogások. Nem éppen nyomós érvek, de hát ezt kívánja a hagyomány. És a régi ellentétekre gondol­nak a kériek, amikor nemet mondanak. Pedig igen szép nagy táblák vannak a bedegi részen. Az egyik majorhoz ve­zető járdát betonlapokkal rak­ták le, hogy a gyerekeknek ne kelljen sárban járni. A földe­ken meg gépek dolgoznak. Per­sze, a tavalyi gépvásárlás sok pénzt megemésztett, s ezért osztott az Űj Élet zárszám­adáskor kevesebbet. A Kossuth Tsz tagjai ezen lovagolnak, hogy »lám, amazok nem értek el annyit«. Pedig az Űj Életnek van lánctalpas traktora, két T—28-asa, egy aratógépe, egy növényvédő gépe meg teher­gépkocsija — hogy csak a na- gyobbját említsük. Sőt tavalyi fűrésztelepet is létesítettek. A Kossuthnak csak egy Zetorja van. Aztán, ha megnézzük, ki­nek van több adóssága, altkor kiderül, hogy a Kossuth Tsz minden holdját kétszer annyi hitel terheli, mint az Űj Életét. Mert az Űj Életben előbbre néztek. Igaz, kevesebbet os tottak, de biztosították a gép­állományt, s most is messzebb re néznek, amikor nem ágál­nak az egyesülés ellen. És ha a Kossuth Tsz tagjai elfordul­nak a tegnaptól, megértik, hogy nem Kér van és Bedeg, hanem Bedegkér, s hogy közö­sen még jobb eredményeket érhetnek el. És nem kell attól tartani a Kossuth tagjainak, hogy az Űj Életben a jövevény szerepét töltik be. Egyáltalán nem. Egyenrangú félként áll­nak szomszédaik mellé, hiszev mindkét tsz-nek egyformán lel­kiismeretes és dolgos tagjai vannak. Ha az egyesülésről esik szó, ne csak a tegnapi hibákat, ha­nem az eredményeket is ve­gyék figyelembe, és gondolja­nak arra, hogy együtt sokkal könnyebben boldogulhatnak. Százharminchárom nap »Mindenkihez!« — szárnyalt az örömteli üzenet, mely ma negyvenkét éve ország-vi- ágnak tudtul adta, hogy »Magyarország pro- etársága... a maga kezébe vesz minden ha- almat«. Egy új világ született az összeomló pol­gári rend romjain. A burzsoázia tehetetlen­ségében beismerte: a káoszból, az összeom­lásból, a nyomorból csak a kommunisták ve­zethetik ki az országot. S ezen a negyvenkét évvel ezelőtti első tavaszi napon elkezdődött a magyar nép történelmének bár csupán 133 napig tartó, de tettekben, dicsőségben sohasem halvá­nyuló szakasza. A magyar proletariátus, a magyar kom­munisták győzelemre vitték Kossuth, Petőfi, Táncsics nagy ügyét, de ennél sokkal töb­bet alkottak. A magyar nép történelmében először fordult elő, hogy a rendszer- és kor- mányváltozás nem a kizsákmányoló osztá­lyok érdekében történt, hogy a hatalom a nemzet legforradalmibb, legelnyomottabb dolgozó osztálya, a proletariátus kezébe ke­rült. Talán nehezebb helyeztben kormány még nem kezdett munkához, mint a Tanácsköz­társaság kormánya Az ország gazdaságát a végletekig tönkretette az első világháború, a párizsi békekonferencia pedig kimondta az ország katonai megszállását. Előre lehe­tett látni, hogy a megpróbáltatások egész sora előtt áll az ország, s hogy az imperia­listák nem fognak belenyugodni Magyar- ország elvesztésébe. A forradalmi proleta­riátus nem rettent meg, bátran, hősiesen szállt szembe a nehézségekkel. »A Magyar- országi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács felismerte, mennyi ne­hézséggel és áldozattal kell megküzdenie a magyar munkásságnak, ha elindul ezen a bátor és nagyszerű úton. Háborút kell visel­nünk é1 -Imiink és bányáink felszabadítá­sáért, harcot kell vívnunk proletártestvé­reink szabadságáért és a magunk életéért. Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várako­zik ránk ezen az úton, és mégis rá kell lép­nünk, és mégis rá merünk lépni, mert bí­zunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében. Rá kell lépnünk, mert csakis így vihetjük győzelemre a szocializ­mus világot megváltó ügyét« — hangzik a felhívás. A magyar proletariátus vállalta a har­cot. Az imperialista túlerő és a belső árulás elbuktathatta az első magyar proletárdikta­túrát, vértengerbe boríthatta az országot, de a Tanácsköztársaság hősi emlékét, dicsősé­gét soha semmi sem homályosíthatja el. 1919. március 21-e harcra, bátorságra, a munkásosztály hősi tetteire emlékeztet ben­nünket. EGY KORTÁRS VISSZAEMLÉKEZÉSE „Részt vettem a Somogyi Munkás kiiij omtatásábanw Tizenhárom éves voltam, amikor nyomdába kerültem inasnak. A négy évi tanoncidő alatt reggel 6 órától este 11 óráig tartott a munkaidő, még vasárnap délelőtt is dolgozni kellett. A szabadság akkor is­meretlen fogalom volt a mi számunkra. 1918-ban, amikor az első vi­lágháború véget ért, és ideha­za kitört az őszirózsás forrada­lom, én is reménykedve néztem az események elé. Anyagiak­ban azonban nem sokat hozott ez a forradalom, mert a hata­lom jóformán azok kezében maradt, akik addig bitorolták. Csakhogy nemzetiszínúre má­zolták magukat. Érthető, hogy Roland Ferenc nagy sóvárgással, de nem tét­A kapásnövények termésének tíz százalékát osztják ki prémiumként Lengyeltótiban Megtartotta tervismertető közgyűlését a lengyeltóti Tán­csics Termelőszövetkezet. A vezetőség — a kapásnövények terméshozamának növelése vé­gett — kétféle premizálási ja­vaslatot terjesztett a tagság elé. Az egyik a múlt évi: nö­vényféleségek szerint a terve­zett termés feletti mennyiség 40—50 százalékát osztanák ki. A másik módszer: az összter­més 10 százaléka illetné meg a tagot. A közgyűlés az utóbbit tartotta jobbnak, s emellett döntött. örömmel fogadták a lengyel­tóti gazdák a másik bejelen­tést is. Az idén munkaegysé­genként havonta 10 forint elő­leget oszt a Táncsics Tsz. Az első előlegosztás április elején lesz. Ez alkalomra 54 ezer fo­rintot tettek félre. Évközben az előlegek zömét a hízóállatok árából és a szerződött növé­nyek előlegeiből akarják kiosz­tani. Év végéig 491 hízott ser­tést és 107 hízómarhát értéke­sítenek. A közgyűlés elfogadta a ház­táji területek kimérésének irányelveit is. Végül úgy hatá­roztak, hogy egy-egy háztáji szarvasmarhára 200 négyszögöl vörösherét és lucernát kapnak a tagok térítés ellenében. katonai kiképzésen vettünk részt. A mi századunk, amely­ben diákok is voltak, azt a fel­adatot kapta, hogy nyomja e! az itt-ott éledező ellenforradal­mi mozgolódást. Nagybajom­tól Marcaliig sok községet át­kutattunk, és a fehérektől sok fegyvert elkoboztunk. Június végén visszatértünk állomás­helyünkre. Engem mint vörös- katonát a Szabó Lipót-féle nyomdába osztottak be éjjeli lapszedőnek. Mi készítettük a Somogyi Munkás című újságot. A Tanácsköztársaság rövid élete ellenére lehetőséget ta­lált arra, hogy a dolgozók ta­nulhassanak. Én vagy ötven társammal hegedűórára jártam a Munkásotthonba. Sokan vet­tek részt a szavalókórusban, műkedvelőben. Ezek esti tanfolyamok voltak. HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (24) számára, hogy városuk ve-- zetőivel és polgáraival! együtt baráti és meghitt] együttlétben ünnepelhetjük ezt! a nagy napot, április negyedi-j két, Magyarország felszabadu­— Mi vagyunk a legutolsók... nokságra igyekezett, Borsiczky Ismét vad futásnak eredt. “apíat: ^íTÍk0£r CS3"Í- jegyezte meg a zászlós. oltalmába. Még vagy száz méter, és oda­A sofőr gázt adott a motor- Az asszony megbotlott fut- ér a parancsnokságra. Albert - fa -r iív, ÍT nak. A kocsi meglódult. Körös- tában, de villámgyorsan talp- már bizonyosan nagyon várja, siszra Katonat is kiKerget- körül gyalogsági fegyverek lö- ra szökkent. Ziháló mellel íu- majd ő megvédi... *** 'w'Wr Wílá­vedékei pattogtak. Borsiczky tott tovább, szemben a közelgő Sűrűsödtek a robbanások, s hátranézett Négyszáz méter- gépkocsival. Mindenfelől lőve- mind elviselhetetlenebb lett a nyíre idegen katonákat látott, dékek csipogtak, befúródtak a géppisztolysorozatok fütyülése, amint derékban meghajolva falba, villanyoszlopokba. Má- Mária egy lelket sem látott futottak át egyik oldalról a ria észre sem vette, hogy tűz­másikra. Valahol kézigránátok ben rohan. mögött. Mintha kihalt volna az is robbantak, s egy géppuska A gépkocsi már húsz méter- egész város, eszeveszetten kelepeit. nyire volt tőle. Az asszony ol- Még egy kicsit... Mindjárt Az emberek behúzódtak a dalt félrehúzódott, de kérő, kö- odaér, házak mélyére, a pincékbe és nyörgő tekintettel bámult a De akkor megtorpant futtá- a hevenyészett óvóbunkerekbe, gépkocsiban ülőkre. Bizonyo- ban. Széttárta karját, rémült ^ 4 v„„„lal „ A két tiszt felszisszent. Há- san megismerik, s magukkal csodálkozó tekintete előtt min­túlról géppisztolysorozatok ko- viszik. Albert is nyilván útra- den egybefolyt. Vér buggyant f0iyt a társalgás magyarok és pogtak, s néhány lövedék — kész azóta. ki a torkán. Jajszó nélkül vá- szoviet katonák között de lat' ‘MM*asHSaa- SS jHSä, ^ naonagy Karja*. ...A megyeház nagytermé- mást. Egyik pohárköszöntő a lenül vártuk a szocialista for­radalmat. Tóth Lajos és Szal­ma István elvtársak, akik szin- "f1) ' ten nyomdászok voltak, gon­doskodtak nekünk való mun- Ugyanott hatalmas könyvtár káról is. Röplapok, fairaga- a dolgozók rendelkezésé­szok szedését, nyomtatását, re' . , . , , , ,, .. . ’ ,, , , .. ’ Mint erdekesseget említem terjeszteset bízták rank, fiata- meg; a Tanácsköztársaság ide­iokra. je alatt az úri, tiszti kaszinóba A Tanácsköztársaság kikiáj- is bejártunk szórakozni. Az- tása után, amikor a nyomdát .... . . , . szocializálták, bizalmi lettem. elott 0(33 munkás nem tehette Ellenőriznem kellett, hegy az be a lábát. Prüszköltek is az igazgató által vállalt munkák, urak, amikor megláttak ott nyomtatványok nem fejrenek-e bennünket, és igyekeztek mi- ki propagandát a Tanacsköz- ...... . . „ társaság ellen. Amikor pedig a e-°bb távozni. Az Üj-Somogy cseh és román imperialisták még évek múlva is arról írt, megtámadták a fiatal Tanács- hogy a vörösök még az úri ka- köztársaságot, minket is beso- szjnóba is bemerészkedtek, és megszentségtelenítették azt Elmondta: Galina János roztak vöröskatonának Min­dennap délután 4 óráig dolgoz­tunk, utána pedig a Honvéd téren (a mai Szabadság park) ték az önök gyönyörű hazájá-; ból, ez a puskalövés egy új; korszak hajnalát is jelezte, diága barátaim. Engedjék meg, hogy poharamat a baráti ma-! ___ , , 1 I«“"“ gyár nép szabadságára, jólété­s em az utcán, sem az ablakok re ^ boldogságára emeljem.! Éljen a szabad, független, de-j mokratikus Magyarország! Tomboló öröm és éljenzés] visszhangzott a tábornok sza-j vai nyomán.' Folytatták az ün-s r.epi vacsorát. A terem szünte-j ezt jól érezhették — a parancs­noki gépkocsi hátsó csomagtar­tóján csattant. Ebben a pillanatban Perlaky megragadta Borsiczky főhad­nagy karját: — Odanézz! Előttük vagy háromszáz mé­ternyire egy asszony — Felvesszük! ben hosszú, terített asztalok másikat követte. "ri;saí^n.t J?9^cz~ mellett mintegy száz-százötven Tovább! Gázt! Vacsora után az asztanarsa­— Nem! ky szava. — lovaDD: vjazi: szovjet tiszt, harcos és polgári ságok csoportokba verődtek, és] A kocsi az asszony mellett személy foglalt helyet. A tálak- a bor mellett élénk beszélget suhant el. Mária úgy érezte, ég ban pompás vacsora gőzölgött, tésbe merültek. Rudakov alez-? és föld rászakad. MegpiUantot- s a poharakban gyöngyözött a redes, a megyeszékhelyen mű-í futott ta Borsiczky arcát a sofőr mel- kitűnő badacsonyi bor. Az ün- ködő hadikórház népszerű o.'-? velük szemközt, az úttesten. A lett. Az ügyet sem vetett rá, népi vacsora részvevői egy ma- vosa a megyeháza falán függős két tiszt azonnal megismerte egy pillantásra sem méltatta, gas, deres haiú szovjet tábor- portrékat nézegette. Annyira) Máriát. Pongyola volt rajta, A kocsi bőgve tovább szágul- nők szavára figyeltek Az asz- elmélyedt a képek böngészésé-- nagy, rózsás pongyola és seb- dott. Mária megtántorodott. talfőn állt, s éppen befejezni ben, hogy szinte összerezzenti tében a tetejére öltött szürke Nem. ez nem lehet! Ez képze- készült pohárköszöntőjét, ame- amikor Versinyin őrnagy, a?S ballonkabát. Teljes erejéből lődés! Ez nem lehetett Albert, lyet a tolmács pontosan fordí- egyik lövészezred parancsno futott. Haja ziláltan lobogott a Ez egy vadidegen tiszt volt, tott: kának politikai helyettese. Pi­széiben. Nyilván megrémült a persze, hogy nem ismerte meg — Nagy öröm számomra, tá- dakov földije vállára tette r harcok zajától, és a parancs- őt! bornok, tiszt és harcos társaim kezét: (Folytatjuk.) Növelje bevételét Kössön tojásszállításra, baromfinevelésre és hizlalásra szerződést a Földművesszövetkezettel! 22:222 ana« ff S2SS A szerződés előnyei: Előleg, magas átvételi ár9 liba és tojás után takarmányjuttatás állami áron. (18216) Felhívjuk azokat a dolgozókat, akik a tengeriszárításnál dolgoztak, hogy munkára azonnal jelentkezzenek a NOSZTBÁNÁL. (3516)

Next

/
Oldalképek
Tartalom