Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-21 / 68. szám
Kedd, 1961. március 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Befejeződött a dohányátvétel a Nagyatádi Dohánybeváltónál. Az utolsó szállítmány a Nagybaráti Állami Gazdaságból érkezett. $ Ne a tegnapot nézzék, ha a holnapról beszélnek Bedegkéren Ideje lenne már elvenni az ellenzőt szemük elől, hogy túllássanak saját tsz-ükön, s végre észrevegyék, hogy nem Be- deget és nem kért írunk, hanem Bedegkért. Bedegkér a község, neve 1939 óta — akkor egyesült a két szomszédos falu. Bedeg és Kér között időtlen idők óta viszálykodás folyt. Kezdődött azzal, hogy a kériek az evangélikus, a bedegiek meg a katolikus vallást választották maguknak. Jóllehet a község két része között alig van negyedórányi járás, egy emberöltő alatt csupán három ízben kötöttek házasságot a bede- giekkel a kériek. Ha úgy adó- . dott, inkább elmentek a huszadik faluba, de nem közeledtek a »szomszédhoz«. Hosszú idő óta úgy volt, hogy amit a kériek akartak, azt Bedeg elvetette, ha a bedegiek csináltak valami újat, arról a kériek beszéltek rosszallóan. »Mert mit is tudhatnak azok? Semmit!« A régi viszálykodás szelleme — ha csak hagyományként is — de él még. Csakhogy már nincs benne rosszindulat Hogy mégis milyen mélyen gyökerezik, azt mutatja, hogy a községnek két termelőszövetkezete van. Az 570 holdas Kossuth a kérieké, a 2996 holdas Űj Élet a bedegieké. A két szövetkezet földje szomszédos, de közöttük barázda húzódik. Bedeg és Kér. A barázdán azonban átnéznek, s ha valami hibát találnak a túlsó oldalon, azt, ha tréfálkozva is, de rögtön közlik a szomszédokkal, természetesen hozzátéve, hogy »nálunk ez nem fordulhat elő«. Mivel azonban fölösleges a földet felaprózni, szó került az összevonásról. Így sokkal könnyebb erős nagyüzemi gazdaságot kialakítani, távlati terveket készíteni, és ezeknek megfelelően telepíteni a majorokat. Több gépet vásárolhatnak együttes erővel, és elég egy tsz-központot építeni. Innen sokkal egybehangzóbban lehetne irányítani a nagy szövetkezet gazdaságát. »Hogy mi egyesüljünk a be- degiekkel? Azokkal a...?« Aztán előkerülnek a kifogások. Nem éppen nyomós érvek, de hát ezt kívánja a hagyomány. És a régi ellentétekre gondolnak a kériek, amikor nemet mondanak. Pedig igen szép nagy táblák vannak a bedegi részen. Az egyik majorhoz vezető járdát betonlapokkal rakták le, hogy a gyerekeknek ne kelljen sárban járni. A földeken meg gépek dolgoznak. Persze, a tavalyi gépvásárlás sok pénzt megemésztett, s ezért osztott az Űj Élet zárszámadáskor kevesebbet. A Kossuth Tsz tagjai ezen lovagolnak, hogy »lám, amazok nem értek el annyit«. Pedig az Űj Életnek van lánctalpas traktora, két T—28-asa, egy aratógépe, egy növényvédő gépe meg tehergépkocsija — hogy csak a na- gyobbját említsük. Sőt tavalyi fűrésztelepet is létesítettek. A Kossuthnak csak egy Zetorja van. Aztán, ha megnézzük, kinek van több adóssága, altkor kiderül, hogy a Kossuth Tsz minden holdját kétszer annyi hitel terheli, mint az Űj Életét. Mert az Űj Életben előbbre néztek. Igaz, kevesebbet os tottak, de biztosították a gépállományt, s most is messzebb re néznek, amikor nem ágálnak az egyesülés ellen. És ha a Kossuth Tsz tagjai elfordulnak a tegnaptól, megértik, hogy nem Kér van és Bedeg, hanem Bedegkér, s hogy közösen még jobb eredményeket érhetnek el. És nem kell attól tartani a Kossuth tagjainak, hogy az Űj Életben a jövevény szerepét töltik be. Egyáltalán nem. Egyenrangú félként állnak szomszédaik mellé, hiszev mindkét tsz-nek egyformán lelkiismeretes és dolgos tagjai vannak. Ha az egyesülésről esik szó, ne csak a tegnapi hibákat, hanem az eredményeket is vegyék figyelembe, és gondoljanak arra, hogy együtt sokkal könnyebben boldogulhatnak. Százharminchárom nap »Mindenkihez!« — szárnyalt az örömteli üzenet, mely ma negyvenkét éve ország-vi- ágnak tudtul adta, hogy »Magyarország pro- etársága... a maga kezébe vesz minden ha- almat«. Egy új világ született az összeomló polgári rend romjain. A burzsoázia tehetetlenségében beismerte: a káoszból, az összeomlásból, a nyomorból csak a kommunisták vezethetik ki az országot. S ezen a negyvenkét évvel ezelőtti első tavaszi napon elkezdődött a magyar nép történelmének bár csupán 133 napig tartó, de tettekben, dicsőségben sohasem halványuló szakasza. A magyar proletariátus, a magyar kommunisták győzelemre vitték Kossuth, Petőfi, Táncsics nagy ügyét, de ennél sokkal többet alkottak. A magyar nép történelmében először fordult elő, hogy a rendszer- és kor- mányváltozás nem a kizsákmányoló osztályok érdekében történt, hogy a hatalom a nemzet legforradalmibb, legelnyomottabb dolgozó osztálya, a proletariátus kezébe került. Talán nehezebb helyeztben kormány még nem kezdett munkához, mint a Tanácsköztársaság kormánya Az ország gazdaságát a végletekig tönkretette az első világháború, a párizsi békekonferencia pedig kimondta az ország katonai megszállását. Előre lehetett látni, hogy a megpróbáltatások egész sora előtt áll az ország, s hogy az imperialisták nem fognak belenyugodni Magyar- ország elvesztésébe. A forradalmi proletariátus nem rettent meg, bátran, hősiesen szállt szembe a nehézségekkel. »A Magyar- országi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács felismerte, mennyi nehézséggel és áldozattal kell megküzdenie a magyar munkásságnak, ha elindul ezen a bátor és nagyszerű úton. Háborút kell viselnünk é1 -Imiink és bányáink felszabadításáért, harcot kell vívnunk proletártestvéreink szabadságáért és a magunk életéért. Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk ezen az úton, és mégis rá kell lépnünk, és mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében. Rá kell lépnünk, mert csakis így vihetjük győzelemre a szocializmus világot megváltó ügyét« — hangzik a felhívás. A magyar proletariátus vállalta a harcot. Az imperialista túlerő és a belső árulás elbuktathatta az első magyar proletárdiktatúrát, vértengerbe boríthatta az országot, de a Tanácsköztársaság hősi emlékét, dicsőségét soha semmi sem homályosíthatja el. 1919. március 21-e harcra, bátorságra, a munkásosztály hősi tetteire emlékeztet bennünket. EGY KORTÁRS VISSZAEMLÉKEZÉSE „Részt vettem a Somogyi Munkás kiiij omtatásábanw Tizenhárom éves voltam, amikor nyomdába kerültem inasnak. A négy évi tanoncidő alatt reggel 6 órától este 11 óráig tartott a munkaidő, még vasárnap délelőtt is dolgozni kellett. A szabadság akkor ismeretlen fogalom volt a mi számunkra. 1918-ban, amikor az első világháború véget ért, és idehaza kitört az őszirózsás forradalom, én is reménykedve néztem az események elé. Anyagiakban azonban nem sokat hozott ez a forradalom, mert a hatalom jóformán azok kezében maradt, akik addig bitorolták. Csakhogy nemzetiszínúre mázolták magukat. Érthető, hogy Roland Ferenc nagy sóvárgással, de nem tétA kapásnövények termésének tíz százalékát osztják ki prémiumként Lengyeltótiban Megtartotta tervismertető közgyűlését a lengyeltóti Táncsics Termelőszövetkezet. A vezetőség — a kapásnövények terméshozamának növelése végett — kétféle premizálási javaslatot terjesztett a tagság elé. Az egyik a múlt évi: növényféleségek szerint a tervezett termés feletti mennyiség 40—50 százalékát osztanák ki. A másik módszer: az össztermés 10 százaléka illetné meg a tagot. A közgyűlés az utóbbit tartotta jobbnak, s emellett döntött. örömmel fogadták a lengyeltóti gazdák a másik bejelentést is. Az idén munkaegységenként havonta 10 forint előleget oszt a Táncsics Tsz. Az első előlegosztás április elején lesz. Ez alkalomra 54 ezer forintot tettek félre. Évközben az előlegek zömét a hízóállatok árából és a szerződött növények előlegeiből akarják kiosztani. Év végéig 491 hízott sertést és 107 hízómarhát értékesítenek. A közgyűlés elfogadta a háztáji területek kimérésének irányelveit is. Végül úgy határoztak, hogy egy-egy háztáji szarvasmarhára 200 négyszögöl vörösherét és lucernát kapnak a tagok térítés ellenében. katonai kiképzésen vettünk részt. A mi századunk, amelyben diákok is voltak, azt a feladatot kapta, hogy nyomja e! az itt-ott éledező ellenforradalmi mozgolódást. Nagybajomtól Marcaliig sok községet átkutattunk, és a fehérektől sok fegyvert elkoboztunk. Június végén visszatértünk állomáshelyünkre. Engem mint vörös- katonát a Szabó Lipót-féle nyomdába osztottak be éjjeli lapszedőnek. Mi készítettük a Somogyi Munkás című újságot. A Tanácsköztársaság rövid élete ellenére lehetőséget talált arra, hogy a dolgozók tanulhassanak. Én vagy ötven társammal hegedűórára jártam a Munkásotthonba. Sokan vettek részt a szavalókórusban, műkedvelőben. Ezek esti tanfolyamok voltak. HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (24) számára, hogy városuk ve-- zetőivel és polgáraival! együtt baráti és meghitt] együttlétben ünnepelhetjük ezt! a nagy napot, április negyedi-j két, Magyarország felszabadu— Mi vagyunk a legutolsók... nokságra igyekezett, Borsiczky Ismét vad futásnak eredt. “apíat: ^íTÍk0£r CS3"Í- jegyezte meg a zászlós. oltalmába. Még vagy száz méter, és odaA sofőr gázt adott a motor- Az asszony megbotlott fut- ér a parancsnokságra. Albert - fa -r iív, ÍT nak. A kocsi meglódult. Körös- tában, de villámgyorsan talp- már bizonyosan nagyon várja, siszra Katonat is kiKerget- körül gyalogsági fegyverek lö- ra szökkent. Ziháló mellel íu- majd ő megvédi... *** 'w'Wr Wílávedékei pattogtak. Borsiczky tott tovább, szemben a közelgő Sűrűsödtek a robbanások, s hátranézett Négyszáz méter- gépkocsival. Mindenfelől lőve- mind elviselhetetlenebb lett a nyíre idegen katonákat látott, dékek csipogtak, befúródtak a géppisztolysorozatok fütyülése, amint derékban meghajolva falba, villanyoszlopokba. Má- Mária egy lelket sem látott futottak át egyik oldalról a ria észre sem vette, hogy tűzmásikra. Valahol kézigránátok ben rohan. mögött. Mintha kihalt volna az is robbantak, s egy géppuska A gépkocsi már húsz méter- egész város, eszeveszetten kelepeit. nyire volt tőle. Az asszony ol- Még egy kicsit... Mindjárt Az emberek behúzódtak a dalt félrehúzódott, de kérő, kö- odaér, házak mélyére, a pincékbe és nyörgő tekintettel bámult a De akkor megtorpant futtá- a hevenyészett óvóbunkerekbe, gépkocsiban ülőkre. Bizonyo- ban. Széttárta karját, rémült ^ 4 v„„„lal „ A két tiszt felszisszent. Há- san megismerik, s magukkal csodálkozó tekintete előtt mintúlról géppisztolysorozatok ko- viszik. Albert is nyilván útra- den egybefolyt. Vér buggyant f0iyt a társalgás magyarok és pogtak, s néhány lövedék — kész azóta. ki a torkán. Jajszó nélkül vá- szoviet katonák között de lat' ‘MM*asHSaa- SS jHSä, ^ naonagy Karja*. ...A megyeház nagytermé- mást. Egyik pohárköszöntő a lenül vártuk a szocialista forradalmat. Tóth Lajos és Szalma István elvtársak, akik szin- "f1) ' ten nyomdászok voltak, gondoskodtak nekünk való mun- Ugyanott hatalmas könyvtár káról is. Röplapok, fairaga- a dolgozók rendelkezésészok szedését, nyomtatását, re' . , . , , , ,, .. . ’ ,, , , .. ’ Mint erdekesseget említem terjeszteset bízták rank, fiata- meg; a Tanácsköztársaság ideiokra. je alatt az úri, tiszti kaszinóba A Tanácsköztársaság kikiáj- is bejártunk szórakozni. Az- tása után, amikor a nyomdát .... . . , . szocializálták, bizalmi lettem. elott 0(33 munkás nem tehette Ellenőriznem kellett, hegy az be a lábát. Prüszköltek is az igazgató által vállalt munkák, urak, amikor megláttak ott nyomtatványok nem fejrenek-e bennünket, és igyekeztek mi- ki propagandát a Tanacsköz- ...... . . „ társaság ellen. Amikor pedig a e-°bb távozni. Az Üj-Somogy cseh és román imperialisták még évek múlva is arról írt, megtámadták a fiatal Tanács- hogy a vörösök még az úri ka- köztársaságot, minket is beso- szjnóba is bemerészkedtek, és megszentségtelenítették azt Elmondta: Galina János roztak vöröskatonának Mindennap délután 4 óráig dolgoztunk, utána pedig a Honvéd téren (a mai Szabadság park) ték az önök gyönyörű hazájá-; ból, ez a puskalövés egy új; korszak hajnalát is jelezte, diága barátaim. Engedjék meg, hogy poharamat a baráti ma-! ___ , , 1 I«“"“ gyár nép szabadságára, jólétés em az utcán, sem az ablakok re ^ boldogságára emeljem.! Éljen a szabad, független, de-j mokratikus Magyarország! Tomboló öröm és éljenzés] visszhangzott a tábornok sza-j vai nyomán.' Folytatták az ün-s r.epi vacsorát. A terem szünte-j ezt jól érezhették — a parancsnoki gépkocsi hátsó csomagtartóján csattant. Ebben a pillanatban Perlaky megragadta Borsiczky főhadnagy karját: — Odanézz! Előttük vagy háromszáz méternyire egy asszony — Felvesszük! ben hosszú, terített asztalok másikat követte. "ri;saí^n.t J?9^cz~ mellett mintegy száz-százötven Tovább! Gázt! Vacsora után az asztanarsa— Nem! ky szava. — lovaDD: vjazi: szovjet tiszt, harcos és polgári ságok csoportokba verődtek, és] A kocsi az asszony mellett személy foglalt helyet. A tálak- a bor mellett élénk beszélget suhant el. Mária úgy érezte, ég ban pompás vacsora gőzölgött, tésbe merültek. Rudakov alez-? és föld rászakad. MegpiUantot- s a poharakban gyöngyözött a redes, a megyeszékhelyen mű-í futott ta Borsiczky arcát a sofőr mel- kitűnő badacsonyi bor. Az ün- ködő hadikórház népszerű o.'-? velük szemközt, az úttesten. A lett. Az ügyet sem vetett rá, népi vacsora részvevői egy ma- vosa a megyeháza falán függős két tiszt azonnal megismerte egy pillantásra sem méltatta, gas, deres haiú szovjet tábor- portrékat nézegette. Annyira) Máriát. Pongyola volt rajta, A kocsi bőgve tovább szágul- nők szavára figyeltek Az asz- elmélyedt a képek böngészésé-- nagy, rózsás pongyola és seb- dott. Mária megtántorodott. talfőn állt, s éppen befejezni ben, hogy szinte összerezzenti tében a tetejére öltött szürke Nem. ez nem lehet! Ez képze- készült pohárköszöntőjét, ame- amikor Versinyin őrnagy, a?S ballonkabát. Teljes erejéből lődés! Ez nem lehetett Albert, lyet a tolmács pontosan fordí- egyik lövészezred parancsno futott. Haja ziláltan lobogott a Ez egy vadidegen tiszt volt, tott: kának politikai helyettese. Piszéiben. Nyilván megrémült a persze, hogy nem ismerte meg — Nagy öröm számomra, tá- dakov földije vállára tette r harcok zajától, és a parancs- őt! bornok, tiszt és harcos társaim kezét: (Folytatjuk.) Növelje bevételét Kössön tojásszállításra, baromfinevelésre és hizlalásra szerződést a Földművesszövetkezettel! 22:222 ana« ff S2SS A szerződés előnyei: Előleg, magas átvételi ár9 liba és tojás után takarmányjuttatás állami áron. (18216) Felhívjuk azokat a dolgozókat, akik a tengeriszárításnál dolgoztak, hogy munkára azonnal jelentkezzenek a NOSZTBÁNÁL. (3516)
