Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-19 / 67. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1961. március 19. > NÉMETH FERENC: Esfí íréning TJudó íütyörészve lépke- hogy ilyent! Az urának nem| JJ dett hazáig, megszo- ad ebédet! Aztán miért? —W. | Kerék Imre: SzeÁltteí taixaizi tittzon kott könnyed, hányaveti módján. De amikor a kertkapun benyitott, lesunyta fejét, és gépiesen hátraboronálta hullámos fekete haját: mit is kellene mondania, miért jön ilyen késve a gyárból? Tizenkét léHogy későn jöttem haza. De^ mikor tűzoltón voltam. — Na-!* hát! Az én uram, apád is bi-* zony mennyit jár haza ké-j* sőbben. Mi lenne, ha én seiji adnék neki? —-------- ----------- — Az öreg éppen erre toppant^ p és a konyhaajtóig, kevés idő be. — Mit nem adsz te nekem?» a gondolkodásra. — kérdezte mindjárt. * Benyitott; felesége a kény- — Jaj, dehogyisnem adok! j haasztalnál ült, szemközt az Éppen azt mondom, mi lenned ablakkal, és olvasott. ha én se adnék neked ebédet,*; — Szevasz. Apuék? mint ennek a gyereknek a fe-’' — Elmentek — felelte kur- lesége. ta vállvonítással az asszony. Az ő szülei voltak, télire ide költöztek a fiú szüleitől. Lakásuk még nem volt, kilátás sem volt rá egyhamar. Budó rendületlenül lottózott és totózott. Mért, nem adott? — Nem — mondta Feri tele* szájjal. j* — Ügy köllött. Hát te minek 31 adsz neki? & — Ne féljen — ugrott föl er-itj Az asszony is lottózott. Hátha re Feri, nem eszem meg maga!* nyernek egyszer egy családi elől! § házat? Vagy legalábbis egy Azzal kapta a kabátját, és!* öröklakást.. az anyja sopánkodása közben* Feri levetkőzött, fölaggatta a kirohant ... * fogasra télikabátját, svájcisap- ~ uút csináltál,* káját meg aktatáskáját. Körül- mer** üldözted el szegény fiút! nézett, körülszimatolt — Éhes , Elüldöztem? Talán a há-* zassagba is en üldöztem bele?*; — No, jól van, de azért még-!« is... jjj — Az a baja, hogy nincs be-*! törve. Nem tanította meg az§j . _ attm élet, mint minket Nagyon* LÁSZLÓ IBOLYA könnyű a mai fiataloknak, deSj majd én megtanítom! áj Dudó kirohant az utcára,pj és loholt előre. Egy* tál asszony volt, csak másfél ideig meg se látta a járókelő-!* éve asszony, s éppen csak két, csak dúlt-fúlt mérgében.* nagykorú —, hogy így próbál- Aztán eszébe jutott a kérdés.*! ja rendbeszedni férjét. Egyéb- hogy most mit csináljon. Azt* ként éppen olyan fekete volt, gondolta, bemegy az egyesület-^ mint nála alig idősebb embere, be. Igaz, hogy jó féléve nemi vagyok — mondta. Lapos, puha orra, mikor szimatolt, mindig olyan érdekesen mozgott, hogy felesége felkuncogott. De most ez is elmaradt i — Mondom: éhes vagyok! f— Egyél — vetette oda erre az asszony, aki éppen elég fiaKanyargó dűlőutak hullámain ringatózik a szekér friss trágyát viszünk a földekre s míg a fénylő hátú lovak csöndesen kocognak mi két cigaretta-szippantás között mústízű szavakat cserélgetünk Feri bácsival aki már második éve fogatos a tsz-ben tavaszi fények zuhataga fürdeti a tájat s a távolban enyhe ködök tejes emlőit csecsemő sugarak szívogatják a traktorok szívének lüktetését hczza a szél ekéik zsíros barázdákat szalagoznak a föld húsába s gőzölögve árad a remek földszag oly jó esik tüdőre szívni mint cigarettáink füstjét s itt ahol az egykori cseléd míg verítéke hullott kacskaringós istennyilákat eregetett ki a torkán s horizontja alig terjedt túl ökre szarván esetleg a rövid parcella végéig itt ma szebb szó hullatja magvait megvilágosult agyak kérgébe verset mondok a fogatosoknak itt ma földjeink szerelmet tanulnak s hatalmas forró testekként simulnak egymásba s mi már fényévekkel mérjük a távolságokat és csillagok humuszában fürdetjük vágyainkat ó új tavasz csodálatosan felébresztettél engem a télből megnyitottad szívem zsilipjeit s érzések zuhatagát zúdítod rám felszökellő gejzíreket táncoltatsz bennem füttyök megbokrosodott csikói nyargalnak számon át a végtelenbe ma érzem hogy erős vagyok mert általatok s veletek vagyok erős apáim testvéreim húgaim ti hóvirág-mosolyú lányok felétek indulnak mámorosán botladozó szavaim hozzátok szólok akik megértitek hogy ma nem rakhatok rím-bilincseket verseim hömpölygő soraiba mert március a Szabadság hónapja s nem tűrheti láncok csörgését a versem de szereti a szabad szót amely egyszerűen hangzik! Más ajtókon kopognak bőre is éppolyan cigányosan volt egyetlen edzésen se, de| barna. Csak az orra nem olyan azért mégiscsak ő a Budó.!« csúnya lapos. Majd azok segítik. Megígéri* — Hol az ebéd? — kérdezte nekik, hogy eztán rendesen járj* most már türelmetlenül Budó. edfésp?- Igaz is; ,a*bban. '“j* _ . . _ valamire, es sokkal kormyeb-$ Erre az asszony letette a ben meg fog élni úgy. Butaság!?! könyvet. volt hallgatni az asszonyra, akii* — Kéne? féltette őt. Nem is lett volna* — Mi az, hogy kéne? szabad abbahagyni _ .. , , , , A híd mellett lefordult, s a* Ered] oda enni, ahol ed- ,sarbán levő ódon ház föld-i* dig csavarogtál — vágta oda szintjén az egyik üzlethelyiség* az asszonyka a magányosság- ment- A téren éppen mostly tói rögtön sértődő asszonyok ^ a villanyok, hűvö-j*- ,, sodm kezdett az ősz, de a bolt-* osmondatat Fen erre nyelt ajt6 nyitva volt> látni Iehe_£ egyet, ez azonban cseppet sem tett, hogy ott bent a szőnyege-^ csillapította éhségét. ken gyakorolnak a súlyemelők!* — Tűzoltón voltam - mond- nfg a tornászok. Egy vékony * ta azután halkan. alacsony fiatalember óriási*; súlyt emelt ki szakítással, es a* T T“Z°ut?; tuz®'tó> mrndi.g bolt előtt állók sziszegve cső-! csak ezt hallom, tuzolto. Hat hálták. Budó átfurakodott kő-* tűzoltó vagy, vagy pedig mun- zöuük a bennfentes határozott-! k“ • ságával, odaköszönt a súly-* — Tudod jól, hogy előléptet- emelőknek meg a tornászok-! tek él-mesternek az önkéntes nak, és átment a belső helyi-* tűzoltóknál. ségbe. Mészáros, az edző ép-j« — Ajaj, de még mennyire, !>en ott sürgölődött a homok-j|j hogy tudom, mindennap ezzel zsákokat püfölő fiúk körül,!* vered a melled. De bánom is amikor belépett Budó. * én, ha mindjárt generalisszi- — Jó napot, Mészáros bácsi!;* muszinak léptetnek is elő, ha — sündörgött mellé. * enni akarsz, gyere haza idején! Budó erre bepörgött — ahogy szokta mondani —, és odavágta: — Mi a fenét rázod a rongyot, talán mindig a szoknyádon üljek? Az asszonyka sértődötten elhallgatott. Feri azt kérdezte: — Lesz ebéd, vagy nem lesz? — Nem —’ vágta rá az asz- szonyka Összeharapott ajkakkal. — Ügy? Na, jó — hördült fel Budó, s már vette is a kabátját. Közben Egy pék szöktette meg az asszonyt, huszonnégy éves volt a pék — reszelőh, fúrók, kalapácsok, vaspor sem szennyezte kezét, könyvből tanult cifrán beszélni, s nagyon tudott ölelni még ... Ablakban könyöklő virág, fekete tulipánvirág szavára mélyen kihajolt, s gyönyörig érő fütty után ment el egy ,langyos délután; ezeknek itt csak cédulát hagyott, nem többet, cédulát hagyott, pedig ezektől elvitt mindent, ezektől mindent ellopott. Ö, nézzétek! a konyhaasztal a hallgatás fennsíkja lett, mint fuldoklók a szalmaszálait Irulcsölják egymást a szemeik, lesik a léptek muzsikáját, valakit-nyíló ajtók muzsikáját, de más lépések muzsikálnak, és más ajtókon kopogruik. Éjjel a sötét bokrai mögött nem mer felsírni egy sem, pedig jó lenne sírni, összefonódva sírni viharkorbácsolt erdők könnyülő sírásával. Bámul a mennyezetre két elkárhozott angyal: nem rakott tüzet senki, és vacsorát sem főzött, szabadon jár a tolvaj árvasay minek az ajtót zárni! ... fiatal volt nagyon a pék» szerszámok el nem durvították simogatásra kész kezét. — Nicsak, a Budó Feri! —'] vakkantott föl az alacsony, vaskos edző. Tarka zsebkendőt húzott elő, megdörzsölte izzadt homlokát. — No, mi újság? Nincs kedved egy kicsit száját. — Keményebbet, kesztyűzni? Vagy már végleg lemorzsolódtál... — Ahogy akarod. Próbáld már intett is az edző, hogy pimeg a Csokival. _ henjenek. Ugyan húzta félre a Kiöblítette a száját, az egyik- Eég nem voltál itt. Pró- haverja éppen cigarettázott, báld csak meg — mondta az egy slukkot adott a szájába, és edző bizalmatlanul. azt mondta: — Elpuhultál. Morcosán kezet rázott vele, ÉLJEN A KOMMÜN! Kilencven évvel ezelőtt, 1871. március 18-án győzött a világtörténelem első proletárforradalma Franciaország fővároséban, Párizsban. Az emberiség története ezt megelőzően is gazdag harcos eseményekben. A rabszolgák forradalmának eredményeként dőlt meg a rabszolgatartó társadalom; a feudalizmus épületét a jobbágylázadások és paraszt- háborúk ásták alá. A városok rabszolga módra kizsákmányait és elnyomott munkásai forradalmakat vittek végbe. Mindezek ellenére nem következett be a dolgozók végleges felszabadítása. A kizsákmányolás egyik formáját felváltotta a kizsákmányolás másik formája, s bár lobogtak harci tüzek a haladásért, maga a kizsákmányolás fennmaradt. 1871-ben a történelem folyamain először került a hatalom az élősdi kisebbség kezéből a dolgozó többség kezébe. Mint Lenin írja: *■ Hallatlan eset volt ez a történe- lemben. Eddig a hatalom rendesen a földbirtokosak és tőkések, illetve ezek bizalmi embereinek a kezében volt..., a március 18-i forradalom után azonban a nép maradt a helyzet ura, és a hatalom a praletáriátus kezébe került.« A Kommün tehát minden hibája ellenére munkás- haitalom, proletárdiktatúra volt; a Párizsi Kommün kezdte meg a kapitalizmus bilincséinél:: széttörését, a munkásosztály és az egész dolgozó nép felszabadítását. A Párizsi Kommün kilencvenedik évfordulója alkalmával a munkásosztály, a munkásmozgalom történetének egyik legdicsősebb fejezetére emlékezhetünk, amikor a párizsi nép harcait idézzük fel Vallás-mák, a Kommün újságíró harcosának egyik írása közreadáséval. Vallés a Kommün megválasztáséról így ír: »-Micsoda reggel! A nap langyos és világos sugarai, amelyek bearanyozzák az ágyúk csövét, a virágcsokrok illata és a zászlók lobogása, a morajló forradalom, amely akárcsak egy kélt folyam, nyugodtan és szélesen hömpölyög: mindez a remegés, ez a fény, a trombiták harsogása, a bronzágyúk csillogása, a remény lángoló tüze, a becsület pompája: mindez az öröm és büszkeség mámorával részegíti a köztársaságiak diadalmas seregét! . Ó, te hatalmas Párizs! Gyáván már arról is beszéltünk, hogy talán el is hagyunk téged, hogy elhagyjuk külvárosaidat, amelyeket hatottnak tartottunk. Bocsáss meg, becsület hazája, a szabadság t>árosa, a Forradalom tábora! Bármi történjék, ha újra legyőznek, s akár ha meghalunk is, a mi nemzedékünk már megtalálta a vigasztalást! Megkaptuk a jutalmat húsz év vereségeiért és rettegéseiért! Trombiták, harsogjatok a szélben! Dobok, tisztelegjetek. Ölelj meg, pajtás, dinnek, akárcsak nekem, ősz már a fejed! És te, kisgyermek, aki ott golyózol valahol a barikád mögött, hadd csókoljunk meg téged is! Március 18-a érted harcolt, kisfiú! Akárcsak mi. te is csak szürkeségben, nőhettél, örök sárban taposhattál, vérben fürödhettél volna, összetörve a szégyentől, megtiporva a gyalázatban! Ennek már vége! Érted véreztünk és sírtunk. Tiéd lesz a mi örökségünk. Meggyötört szülők gyermeke, te már., szabad ember leszel!« * * * A Párizsi Kommün 72 napi fennállás után elbukott, mert a francia proletariátus még nem volt elég fejlett, hogy a kivívott győzelmet megtarthatta, megszilárdíthatta volna, jóllehet a párizsi munkásság a történelemben szinte példátlan hősiességgel védelmezte a proletárhatalmat. A kommünárok hősiessége, igazi hazafiséga, a munkásosztály győzelmébe vetett hite példakép a mi számunkra is, akik egy felszabadult nép gyermekeiként emlékezünk 1871. március 18-ra! — Dehogy — mondta a másik —, ez a Csoki nagyon feltört Arad óta. — Ugyan — legyintett Budó. '— Nono, ha nem vigyázol, — Nem — mondta Feri —, csak eddig nem lehetett az asszony miatt. De fütyülök rá, és felálltak. Rugalmasan lép- ezentúl rendesen jövök. kedett, meg-megringatta ma— Hát vetkőzz le. gát felidézve testéből az alvó Átment a gondnokhoz, hogy reflexeket. Egy percig nem is adjon ki neki kesztyűket, ru- ütött egyikük se. Akkor Budó az asszonyra cipót- A^kesztyűket egyen- bal kézzel néhány kis próbál- leüt Hiába vered a fejét kent ielprobalta. — Mit való- , ; a kozó utessel közelített. A n a- Amikor újra összecsaptak, —, ez mind kiütőkesztyű. nála alacsonyabb, széle- gutjb indulatosan kereste az — Mért maradtál el? — kér- sebb cigánygyerek volt, bal aikalmat a támadásra, hogy dezte aztán. füle egészen kicsi, és arca fér- megmutassa a formáját. Meg — Az asszony miatt. de, nyomott. Gyerekkorában azufdn az is bosszantotta, hogy — Ah, butaság. Én is amiatt megrúgta egy 16. Erre a pár ellenfelének a feje érzéketlen; vándlizott az. apjáék- toltam el valamikor. Majdnem baikezes ütésre hirtelen egy el hitte Mindenáron a hoz. Amint'benyitott a kony- a szakmámat is otthagytam. , . horoggai támadott, de fe-én akarte leütni ^hát volt hába, az anyja eppen mosoga- _ Mi a szakmája? Budó fölényesen kivédte félre- t akarta leütni tehat, volt tf. - Csókolom - koszont Nekfm? átvezető ^ei hozzá, s sandított, ő azonban olvasott _ t üntetőleg. - Szervusz - mór- gate2? gondnok mogta, s már vágta is be az ajtót, hogy az asszonyka ijedtében a száját is eltátotta összecsapva a könyvet. ‘ynilamosra szállt, és be— De jó, hogy jössz, Feri- / , , , kém! — örült meg az anyja. — Amíg átöltözött, azon tuno- Éppen dióspalacsinta volt az dött, hogy neki is azt a szak- ebéd, és maradt is belőle, kellene kitanulni. Ez a ne- mintha csak te rendelted vol- tóvaló kalandos érdekes, válna. — És már szedte is elő a bal kézzel két rövid és gyors az állom, hanem megcsúszik egyenest vert a gyomrába. A kjsséi észrevétlenül, éppen lerniből a két tányér közt tar- tozatos tott palacsintát. Feri egyetlenegyszer szabadkozott csupán, de közben már le is rakta a sapkát, kabátot, sálat, és nekiült. — Mi újság? — kérdezte az közben. — összevesztünk — mondta közömbös hangon. — Csak nem? Ugyan micsodán? w- Nem adott ebédet. -7- Még hét. másik megtántorodott, és se- csak> biz-tosan elájul az ellen- besen lélegzett. Budó erre rö- f^l. óvatos volt, nem is kapott vid, kemény ütésekkel leszo- ütést> & már három taiegye- rítóttá a sarok felé, és minden- nes^ bevjff a fejére, de semmi. . j. . . ...... . &Tan a gyomrára akart beso- ßdaddsuj azon a ronda ferde könnyeden intett a többieknek. rozni megintj de az nem ^ ^ ®zia- __ is védett, csak a gyomrát. Sőt séges ütésnek. Szüntelen tá— Na — kérdezte az edző —, birfeien> az utolsó pillanatban madott, és hamar fáradni kezanyja melegítesz? becsúsztatott egy horgot is. úett, lihegve szedte a levegőt. Kilépett terembe, és vegLedobta a kesztyűket, s vég- _ mesrázta a feiét s hát- ' A„ ^amaadik menetben zett néhány gyakorlatot. Utá- meSrazta a Ieiet> s re első lepesre sikerült egy alana visszament — Most már le- rább ugrott, aztan újra kezd- pos horoggal megtámasztani a te volna a próbálkozást, de másikat, hanyatt is esett De a következő percben, amikor újra támadt, szinte beleszaladt az öklébe, és érezte, hogy egyszerre csupa vér lett a szája. Most már dühös lett, és akkorákat ütött, amekkorákat csak bírt, de nem vesztette el a fejét. Ellenfele azonban fejét úgyszólván nem is védte, ehelyett gyorsan visszavágott, a véres kesztyűvel összevérezte arcát, majd a szemébe csapott. Ekkor már nem tudta tovább tartani magát, és a gyomrának ment, három ütéssel leterítette. De alig számoltak négyig, talpon volt. Az edző az órájá1 nézte, ellenfeléből csak a torz fejet és két fekete szemet látott, amely állandóan az arcát kereste. Aztán Budó azt vette észre, hogy gyorsan sorolt egyenesei között egyszerre messze lendül a fiú, egyet-kettőt hullámzik a tornaterem, és ő most a fal tövében ül, vizes szivaccsal törölgetik. i van? — Keres a feleséged. — Kicsoda? — A feleséged. Tényleg, az asszonyka az ajtó előtt topogott. — De nem azt kérdem. Hogy kerültem ide? — Csoki leütött. — Nem tóét M1 — Dehogynem. — Csak megszédültem. — Jó, jó, siess az asszony-* hoz. — ö nem volt benn? — Nem hát. — Akkor megyek. Csoki hol van? — Átment az orvoshoz, nagyon gyomron vágtad. Az edző megcsóválta a fejét: — Ha mérkőzést akarsz, állj ki a csapattal, ne az edzésen menj bele ennyire. De ő újra csak ezt kérdezte; — Az asszonynak szóltak? — Dehogy szóltunk, hogy képzeled? Kisompolygott hát hozzá. Az ott várt türelmetlenül, kétség- beesetten. — Csakhogy megvagy, mért szaladtál el, hiszen volt ebéd; csak vicceltem! Látod, azt ígérted, hogy nem jössz többet ide, s most mégis ide jöttél... — Megyek már, jó, csak épp benéztem egy menetre. Leütöttem persze... — vetette oda foghegyről. De amint mentek hazafelé; váratlanul — és az asszonynak teljesen érthetetlenül — azt mondta: — Azért mégis azt gondoltam, többet ér, ha géjsn kocsivezető leszek.
