Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-19 / 67. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Yasárnap, 1961. március KOMJÁTHY ISTVÁN: A KOS-ADO Csiszár Elek: SZOPTATÓ ANYA karikacsapás. A bíró a község— Telitalálat! — kiáltotta a jegyző, és tapsolt lelkesen. — Bravó! Bravó! — Az ördögbe! — bosszankodott a gazdasági felügyelő, aki az ellenpartiban volt. — Bolondnak van nagy szerencse! — mondta az állatorvos, aki ha csak a száját kitátotta, mindjárt elárulta, hogy nem magyar szárazdajka nevelte. — Akkor igyunk, urak! — szólt az ingujjra vetkőzött szolgabíró, aki kilencet döntött, s ez valóban nagy betű a tekézés Íratlan krónikáiéban! Az öreg Brót a négy sörösüveget már oda is készítette az asztalra, mely a kuglizó mellett állt, s egy-egy poharat is tett mindenik üveg mellé. A jegyző sorra töltött. — Proszdt! — mondta a szolgabíró, s mohón ivott a friss sörből, melyet Brót a jégveremben hűtött be ez alkalomra. — Nincs szerencse neked szerelem! — tódította a doktor, aki egyébként a WalLner névre hallgatott, de a társaságban csak Valinak titulálták. — Ez véletlen! — próbálta csökkenteni a gazdasági felügyelő. —* Ilyet nem is lehet lökni készakarva! Megugrott a golyó, s úgy csapódott az elejének. A jegyző azonban nem hagyta. — Uraim, én vagyok a koronatanú! Ott álltam, amikor a szolgabíró úr dobott. Figyeltem. Ahogy svungot vett, ahogy szép tempósan nekiszaladt, már akkor tudtam! Benne volt a dobásban! Mint a zsinór, mintha zsinóron húzták volna! — Aztán még hozzátette: — Én adtam a szolgabíró úr kezébe azt a kicsit. Azzal lehet kilencet dobni, uraim! Aztán mohón ivott, mert elégedett volt, hogy a maga ügyességét oda tudta suszte- rolhi valahogy a szolgabíró sikeréhez. Közben az állogató, az «.öreg Csepürke, miután helyre rakta a bábukat, besattyogott. Tartotta a markát. Ha kilencet dobott valaki, az állítónak mindig járt a pinkán kívül egy ezüst húszas. A szerencsés dobó, a szolgabíró kigombolta a bugyellárisát, s adott egy ezüst húszast az öreg Csepürkének Minden esztendőben így kötötték össze a hasznosat a kellemessel! A »bikabizottság« előbb megnézte a falu apaállatait, a bikát, a kant, a kosokat, aztán jött a sör s a kugliAmbrus Zoltán: TÓPARTI GYILKOSSÁG Száz esztendővel ezelőtt született Ambrus Zoltán, a századforduló magyar irodalma nak egyik legjelentékenyebb alakja. Az évfordulóra emlékeztető kötet két kisregényt és válogatott elbeszéléseket tartalmaz. A két kisregény: aZ Őszi napsugár és a Tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán legszebb írásai közé tartozik. Askenazy Ludvik: KUTYAÉLET A kis kötet öt elbeszélést tartalmaz. Hősei állatok, szintére a Cseh-Morva protektorátus a hitlerista elnyomás idején. Embert csak ott szerepeltet Askenazy kedves és mégis tragikus írásaiban, ahol nagyon szükséges. Különös, de a könyvben általában emberek példázzák az embertelenséget, az állatok viszont az igaz emberek sorsában osztoznak. Az író a háború, az embertelenség ellen emeli fel szavát igen hatásosan ebben a művében is. Bor Ambrus: A NAGYKORÚSÁG ÖRÄJA Eddig ismeretlen írót avat a kiadó Bor Ambrus főleg a tóparti. Csak ennek elmúltával kaptak fel a könnyű bricskára, s hajtottak át a másik két helységbe. A falu ugyanis körjegyzőség volt, még hozzátartozott Somi meg Bolláslik. Az utóbbival nemigen volt baj, mert az út keresztül vitt a falun, bár rettenetes rossz útjai voltak, a hidak leszakadva. az út közepén tengelyig érő sár hatalmas gödrökkel, de h^t nappal mentek, s a köny- nyű bricska kerülgethette "a nemszeretem helyeket. Ennél fontosabb azonban, hogy rendes, körültekintő bírója volt a falunak. A somi bíróról ugyanezt nem lehetett elmondani. Lusta, nemtörődöm ember volt, s ha valami dolga akadt, előbb azt végezte el, csak aztán nézett az »urak dolga« után, mert az ilyen viziteket őszintén szólva zaklatásnak vette, »urak dolgának« nevezte. Éppen ezért, mivel fél tízre tűzte ki a vizitet a bizottság a kőkeresztnél, mely a faluból a köves útig kivezető dűlőút végében volt, a jegyző a bírónak fél kilencet írt. Akkorra csak ott lesz! — gondolta. Most azonban előléptetés előtt állt, s tudta, hogy ezúttal hibázni nem szabad! Ezért a szolgabíró sikeres dobása után pardont kért, hogy míg az urak iszogatnak, beszélgetnek a Brót-kocsma hűs lugasában, ő a helyszínen ellenőrizze a delikvenseket. Hadd legyen szép lefolyása a dolognak! — Csak így tovább, Jenő — veregette meg saját vállát, mielőtt felkapott biciklijére, mert a telitalálatot máris jó előjelnek vette. A kereszt előtt azonban vagy kétszáz méterrel elborult az ábrázata, mert a bírónak s az állatoknak még nyoma se volt látható. Csak nem történt valami ezekkel? Meg sem állt, hanem egyenesen behajtott a dűlőútra, a falu irányába. Ha ezek most cserbenhagyják, oda a telitalálat, a védőbeszéd, fuccs az előléptetésnek! Izzadni kezdett a tarkója. Aztán mégis megnyugodott. Még van fél órája. Az út nem hosszú. Addig csak kituszkolják valahogy a sok rusnya állatját! Egy somi ember jött vele szemben. — Mondja, Jakab bátyám, nem tudja, mi van a bíróék- kal? ború által bekövetkezett fordulat első hatását kutatja az emberekben. Elbeszéléseiben elsősorban a régi hivatalnokok és értelmiségiek problémái elevenednek meg, és feltárják a feieszmélés folyamatát abban a helyzetben, amikor' lelepleződnek a bukó rendszer ocsmányságai. A háború- és fasizmusellenes mondanivaiójú elbeszélések mellett az ellenforradalom témája kap helyet a kötetben. Novellái a népi demokrácia mellett hitet tevő és a művészi megformálásban sokat ígérő humanista íróra vallanak. Burian Amit Frantisek: NYOLCÁN ONNÉT, A TÖBBIEK A SORBÓL A nemrég elhunyt tehetséges cseh művész e kötetével mint író mutatkozik be a magyar közönségnek. A dachaui koncentrációs tábor kommunistáinak illegális munkáját bemutató elbeszélések mindegyikéből érzi az olvasó, hogy a leg- embertolenebb körülmények között is sokan akadtak, akik megőrizték emberi mivoltukat, és a végsőkig harcoltak az emberi szív tisztaságáért, veszé— Tudom én! — válaszolta az öreg. — No, mondja már! — Nagy bajban vannak! — köpött ki a pipa mellől. — Nagy bajban? — hülede- zett a jegyző. — Igen, mert nem találnak kosokat! — s nevetett, mintha csak jóízű adomát mesélt volna neki a másik. A jesryző nem faggatta tovább, mert a falu alatt észrevette a bíró szekerét, illetve a csordapásztort az állatokkal. Fellélegzett. — No, mi volt bíró uram? — kérdezte, mikor végre összetalálkoztak. — Semmi! — szólt Nagy Bö- zse Istók — s meg sem állt, hajtott tovább a szekérrel. — De álljon meg kend, az áldóját! — kapta el a gyeplőt. — Először is: elmúlt fél kilenc, tehát elkésett! Másodszor: Jakab bácsi azt mondta, hogy baj van a kosokkal! — azzal a szekérre pillantott, ahol a szalma közt két kos álldogált. — Mi baj van velük? — Semmi! — mondta újra a bíró. — Nézze, nekem tudni kell az igazat! Mi van ezekkel a kosokkal? Az öreg kivette a pipát a szájából, aztán válaszolt. — Hát kicsit fiatalok, de megjárják. — Fiatalok? Hogyhogy fiatalok? — csodálkozott a jegyző. — Hiszen kend írta a passzusba, jól emlékszem, hogy egyenként háromévesek. — Höhöhö! — nevette el magát Nagy Bözse Istók. — Az csak írva volt! De nézze, ezek csak pünkösdre lesznek egy esztendősek. — Megdöglöttek a kosai, s nem jelentette? — felhozott el a jegyző homloka. — Nem döglöttek azoic! — mondta a bíró. — Ne járassa velem a bolondját! Ml lett akkor velük? Az öreg megint kivette a szájából a pipát, s huncutul nevetett: — Nem dögölhettek meg, mert meg se születtek! Egykettőre kiderült, hogy évek óta a község passzust ír, illetve hamisít a kosokról, azok árát fel is veszi a bíró az állam kasszájából, aztán abból a komákkal minden esztendőben nagy murit rendeznek. Magyarán mondva: a kos- pénzt elisszék! Ha aztán a vizit jön, kerítenek két megfelelő kost a falusi gazdáktól, s azokat mutatják be. Most azonban egyik gazdánál sem találtak megfelelőt, s így az uraság juhászától kellett ezt a két satnyát elhozni, azért késtek meg. — Jegyző úr! — fejezte be a bíró a mondókáját. — Olyan bolond még nem volt ezen a kis Magyarországon, aki kost vásárolt volna a falujának! Hiszen alig van már birka. Kos meg mindig akad, akárcsak bakkecske! A rövid úton a kőkeresztig a jegyző hol hűvöset érzett, mintha jégverembe állították volna, hol meg pokoli forróság öntötte el a lábujjától a fejebubjaig, aszerint, hogy mi jutott eszébe. Ha arra gondolt, hogy a szolgabíró a győzelem mámorában elnéző lesz, illetve rá se fog pillantani az állatokra, megnyugodott, de ha az jutott eszébe, hogy az'öreg Brót söre a fejébe szállt, s kötözködő természete felágaskodik, mint az ürge a bábuk előtt, aztán mindent körülmatat, s még a körmét is megnézi a jószágnak, elöntötte a forróság! A bizottság bricskája pontosan fél tíz órára odagördült az útszéli kőkereszthez. Nagy Bözse Istók pipáját a szájából kivéve köszöntötte az urakat A csordás a bikát meg a kant abriktolta. A szemle megkezdődött A bizottság színe előtt előbb elhajtották a szép kormos bikát. Se a lépésével, se a nézésével nem volt baj. Oly veszett, haragos képpel, fújva, nyálat köpve nézett a bizottságra, mintha tudta volna, hogy kicsodák. A kan is elpör- gött előttük. Derék jószág volt A sörték mint sündisznótüske meredeztek a tarkóján. Az állatorvos megtapogatta a vékonyát, aztán hátba vágta. Mehetett. A jegyző örült rettenetesen. A szolgabíró eddig még egy kukkot se szólt Bevált tehát jobbik reménye. Következtek a kosok. Nagy Bözse Istók üggyel- bajjal lekésztette őket a szekérkasból. A csordás a bundájukra sózott az ostorral. — Ergye, te! A két óktoncH jószág azonban ahelyett, hogy tovább lépkedett volna, megállt az urak előtt, s nagy keserves bégetésbe kezdett. — Menjetek már, no! — noszogatta őket a bíró. — Ej, te! — csattintotta össze a tenyerét a jegyző, hogy jobb belátásra bírja az értet- len jószágot. — Ne bántsa, ez van értelmes állatka! — nevette el magát a lódoktor. Még ilyen nagy úr nem látta! — bökött a szolgabíróra. — ötetet bámulja. A szolgabíró csak állt, aztán hogy mondjon valamit, odabökte: — Hallja, bíró úr, ezek mintha tavaly óta nem fejlődtek volna! Igaz-e, doktorkám? Vali készségesen lépett oda a két jámbor állathoz, s tapogatni kezdte őket. Bánták is azok, csak bégettek nagy keservesen! Aztán hirtelen elkapta az egyik kos fejét, az ínyét felrántotta, s olyat kac- cantott, hogy csak rengett belé kövér ábrázata. — Min nevetsz, te lósintér? — adta vissza a tromfot a főbíró. — E két ertelmes állatka még nem vetette el csikófoga, főbírókéin! — mondta nagy hahota közben. — Talán bárányfogakat akarsz mondani. — Aztatatat! — bólongatott Vali, s elengedte az ijedt kost. A szolgabíró tekintete a jegyzőre villant. Ügy állt ott szegény, mint Krisztus annak idején Pilátus előtt, de még kicsit úgyabbul, mert az Űr nem érezte magát bűnösnek, de a jegyző annál inkább! Mit volt mit tenni, el kellett mondani az esetet. Persze bölcsen elhallgatta a lényeget! Azt mondta, hogy a bíró kihajtotta reggel a hegyi legelőre a kosokat, aztán csak később jutott eszébe a vizit. Gondolt egyet, s ezeket hirtelen összeszedte a faluban, s ide állította A szolgabíró e pillanattól kezdve nem szólt a jegyzőhöz az egész vizit alatt. Pedig Bol- háslikon ment minden, mint a ház udvarára hajtatta az állatokat. Csak ki kellett oda lépni, s már láthatták a szép bikát, a minden hiba nélkül való kant Igaz, hogy a kosokat — itt négy kos volt a lajstromban — kettesével terelte elő a pajtából, de ez elfogadható volt mert a bíró előre bejelentette, hogy marják, azaz öklelik egymást s hogy nagyobb skandalum ne legyen, azért tette az elővigyázatosságot. A gazdasági felügyelő a vizit végén megjegyezte: — Derék ember kend, bíró uram, bár Somogy-szerte ilyen jó gazdája lenne minden falunak. Amikor elbúcsúztak az urak, a szolgabíró foghegyről odalökte a jegyzőnek: — Az ügyről megkapja dorgáló levelem. A bírót pedig példásan büntesse meg. Vegye el a kedvét az efféle csereberéktől! A jegyző szólni sem tudott mérgében, szégyenében. Két napig hallgatott. A harmadik napon előkereste az összes hamis passzust, kiírta az »összegeket«, az egészet summázta, s mint büntetést kirótta a somi bíróra. Elég tetemes összeg volt. Legalább két bikaborjú ára! — Hadd igya a levit a gazember! — mondta a kisbíró- nak, nyomban elszalasztottá a levéllel. A megadott határidőre az összeg hiány nélkül befolyt a község pénztárába. Tehát Nagy Bözse Istók fizetett, mint egy gavallér! A jegyző elégedett volt, s már az sem bántotta, hogy közben a főbíró dorgáló levele megérkezett. — Legalább most az egyszer megkapta! — mondogatta ismerőseinek. Így toljon ki máskor nadrágos emberrel! Így packázzon a hivatallal! Az egyik nap a bolhásliki bíró járt nála, s neki is eldicsekedett Nagy Bözse Istókon vett diadalával. Azzal zárta szavait: — Kendben nem csalódtam, bíró uram! Derék dolog, hogy nem hagyott cserben a kosokkal! — Hogyhogy nem hagytam cserben? — Mind a négy megvolt, s még meg is dicsérték! — Dehogy volt meg, jegyző úr, dehogy volt! — nevette el magát a bíró. — Csak nem? — ijedezett a jegyző. — De bizony! — bólintott a bíró minden ijedelem nélkül. Kiderült, hogy a bolhásli- kiak is, de az egész tartomány bírói ősidők óta passzust hamisítanak kosokra, a költséget meg elisszák, ökis ezt tették, ök is kölcsönkost szoktak bemutatni, most is így volt, de mivel a somiak az uraság négy kosából kettőt előbb elhoztak; ők csak kettőt kaphattak. Nem estek kétségbe. A bíró kitalálta a verekedés kosok meséjét, s azt a kettőt két ízben vezettette el a bizottság előtt, úgyhogy a juhász visszaterelte őket, aztán megint előtuszkolta. — Annyit mondok én csak a jegyző úrnak — fejezte be a bíró a törtétetet —, hogy ne nagyon örüljön a győzedelmé- nek! Ismerem az én komámat, Nagy Bözse Istókot, nem szók-, ta az a rövidebbet kihúzni... Nem sokkal ezután a jegyző, akinek a bolhásliki bíró bogarat ültetett a fülébe, találkozott Nagy Bözse Istókkal. Nagy viháneolás, bacará- szás, nevetgélés közt találta egy bokor vidám fehémép társaságában. Odaintette magéhoz. — Magának még van kedve nevetni azok után, ami történt? — Miért, jegyző úr? — nézett rá nagy ártatlanul. — Hát magának a két borjú ára semmi? Nem látom, hogy búslakodna! Hogy megbánta volna! — Hát azt egy szóval se mondom, hogy semmi! — Hát akkor? — Azért csak nem ríhat az egész falu, jegyző úr? — Hogyhogy az egész falu? A bíró kivette a pipát a szájából. — Hát azért, hogy fizetniük kellett. — Mit kellett fizetniük? — A kos-adót, instálom. — Milyen kos-adót, bíró úr? — Hát améket a jegyző úr volt szíves kivetni a falura. — Én vetettem ki? — h éledezett a jegyző. — Igen, igen. Nékem írta meg levélben. — Maga azt kivetette adóba? Nagy Bözse Istók felvetette a fejét. — Hát csak nem fizethetem egyedül! —• De hiszen a maga büntetése volt, jó ember! — Tudom, tudom, jegyző úr! — csúsztatta vissza a pipát Nagy Bözse Istók a foga közé. — De a komák is itták! Nem lett vóna igazságos, ha ennek a levit is meg nem kóstolják} Nem igaz? lyeztetett elvtársaik életéért. KÖNYVESPOLC
