Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

Péntek, 1961. február 17. 6 SOMOGYI NÉPLAP KÉPEK A CSURGÓI JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉLETÉBŐL Napközben legfeljebb hi­vatalos ügyekben keresik fel a csurgóiak a járási művelődési házat. Elvétve ugyan betér néhány ráérő fiatal, hogy hódoljon a re- xezés szenvedélyének, igazi élet azonban a délutáni órákban és este tölti be vidám zajával a szépen gondozott hajlék helyisé­geit. Ilyenkor csakugyan megtalálja mindenki azt, amit szeret, amihez kedvet érez. Nyolcán vannak a nemrég alakult bábcsoportban, egy ki­vételével valaliányan pedagó­gusok. Navracsics Lászlóné és Bucsák Katalin előkészíti a bemutatásra kerülő bábdarab »■főszereplőit«. Egy kis igazí­tás, fésülgetés a rendetlen ha­jú Kati kócos hajában, és kez­dődhet a próba! Elet, erő, vidámság és egész­ség ... ezekről tanúskodnak a fiútáncosok dobaja!. Csoda, hogy bírják a falak tartani azt a széles jókedvet, amivel ez a kishíján harminc fiatal fiú és leány ropja a táncot. Ügy sü- rögnek-forognak, pörögnek, mint az ördög motollája, és úgy röppennek a lányok a magasba, mintha pehelyköny- nyü volna valamennyi. Diák- és munkásfiatalok töltik együtt estéiket ebben a szakkörben. Lesz-e étvágyuk a vacsorához a pihentető álom előtt? Ha szí­ves táncukat nézzük, nem is kérdés a kérdés. Ilyen tánc után megéhezhet ám nagyon az ember! Elsőként a gyermek táncszak­kör foglalkozására toppanunk' be. Molnár Zoltánná, a szakkör vezetője éppen egy új tánc­lépést mutat be kis partneré­vel, Varsányi öcsivel a töb­bieknek, akik nagy érdeklődés­sel lesik a bemutatót. Vajon ki tanulja meg leghamarabb az új lépést? Azok, akik min­den igyekezetükkel figyelnek, vagy azok, akik máris próbál­ják? Énekkar a pusztán Valljuk meg őszintén, olyan ritka a pusztai énekkar a me­gyében, mint a fehér holló. S kiváltképpen az olyan, ami majd hatvan kétkezi munkás­ból áll. Ennek a kórusnak a történetét érdemes feljegyezni. Jó egy hónapja alakult meg a nevezetes énekkar a Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti üzemegységében. Az alakuló összejövetelen még csak hu­szonnyolcán jelentek meg, ké­sőbb szaporodott a létszám majd hatvanra. Az énekkar múltja: néhány próba, jövője: további próbák és szereplés a pusztán, a környéken és a somogyszobi körzeti bemuta­tón. A barátiak munkáskórusa (ők nevezik. így) nem minden hagyomány nélkül alakult. Két évvel ezelőtt a szakszer­vezeti bizottság titkára egy­szer már egybetoborozta az énekelni szerető munkásokat A bolhási iskolaigazgató pe­dig elvállalta az énektanítást. Közben azonban megbetege­dett, s így Faragó István sz. Hegedülnek, szépen muzsi­kálnak ... hogy hol! A nagy­teremben, ahol majdnem félig felszabadították a helyet a székektől. Tóth Tihamér tanár, a táncszakkör vezetője — aUj valamikor, még csurgói diák korában maga is itt kezdte a táncolást a művelődési házban — megbeszéli a zenészekkel a kíséretet. Akadályverseny Nemes versengésnek vol­tak tanúi egyik este a Vö­rös Csillag Filmszínház elő­adásáról hazafelé tartó em­berek. Kilenc óra múlt né­hány perccel. Egy fiú állott az érdeklődés középpontjá­ban. Barátai buzdították: — Rajta! Ne hagyd magad, ilyen akadály neked meg se kottyan! — A leküzdendő akadály egy majd három méter magasságban levő ab­lak, a verseny részvevői: a Cukor- és Édesipari Techni­kum kollégiumának lakói. S most, utólag meghajtjuk előttük az elismerés zászla­ját Hiszen a kollégium Le­nin utca felőli ablakán be­mászni nem kis feladat. El­ismeréssel kell szólni a kol­légium nagyszerű kollektí­vájáról is. Amikor ugyanis látták, hogy hiába társuk ügyeskedése, segítségére siettek. Hamarosan előkerült a hálóteremből egy pokróc, s annak segítségével az utca kövezetén álló fiú néhány pillanat múlva már a szobá­ban üdvözölhette társait, s köszönhette meg segítségü­ket. — Nagyszerű volt, régen láttunk már ilyet! — mond­ták az utcán állók. Most már csak arra vagyunk kíván­csiak, milyen jutalomban ré­szesült a kollégium vagy a technikum vezetőségétől az akadályt leküzdö fiú és tár­sai, Sz. L. b.-titkáría szakadt a »magyar nóta társaságiba verbuvált ötven dolgozó foglalkoztatása. Három hónapig győzték szusz- szál, aztán véget értek a kö­zös éneklések. — Kultúrszomjas a baráti nép, de hát én nem tudok többet adni nekik. Olyan em­berre lenne szükség, aki ké­pes erre — morfondírozott Fa­ragó István. Ez év elején ötlött fel újra az sz. b.-titkárban az énekkar megalakításának gondolata Olyan pedagógus került ugyan­is a pusztára, aki ért a kó­rusvezetéshez. — Azt mondom, szervezzük meg az énekkart, de ne hol­nap, hanem még ma! —mond­ta Faragó- elvtárs a tanítónak. S kettesben végigjárták a házakat. Felkeresték a gép­műhelyt, az istállókat is. Gyűltek a jelentkezők. Az em­berek visszaemlékeztek a két évvel azelőtti éneklésekre, és szíves-örömest jelentkeztek a kórusba. Az első próba után mór maguk a tagok szervezték tovább az énekkart. A munka­társi, baráti, szomszédi szó se­gítségével kétszereződött meg az »alapítótagok" száma. S nemcsak Barátiból, hanem Bolhásról, Somogyszobról, Szarkástóról, Töröktanyáról, Szentlászló pusztáról is járnak a kórusba. S nemcsak a fiata­lok, az idősek is ott vannak a próbákon. Olyan, dolgozó is akad, aki pem egyedül jelent­kezett. Szegvári József a fele­ségével, Varga István a fele­ségével és a fiával, Horváth József a feleségével és két fiával együtt énekel. Eddig hetente egyszer volt próba, de többen szóvá tették már, mint például Török György takarmányos, Siklódi Bálint szerelő: »kétszer kelle­ne összejönni, többet tudnánk akkor tanulni." S hogy az emberek milyen örömmel járnak az énekkari próbákra, bizonyítja; hogy a gyalogszerrel, biciklivel köz« lekedő környékbeliek sem tartják meg a megbeszélt »zár­órát," sokszor tíz óra után is azt kérik: »Énekeljünk még egyet.« Hartmann Mihály pedagógus népdal-feldolgozásokat, mun­kásmozgalmi indulókat tanít két szólamban az énekkarnak) Hat számot tud eddig a kóruSj még egy kis csiszolás, és jöhet az első fellépés a gazdaságban. Jellemző a környékbeliek érdeklődésére a következő eset) A bolhásiak már akkor meg­hívták a barátiakat szerepelni, amikor még egy számot sem tudtak, csupán megalakították a kórust. Bolháson nemcsak érdeklődnek a kórus iránt, ha­tással is van az ottani kultúr^ életre. Már többen kijelentet­ték: »Ha ti itt nem csináltok! semmit, megyünk Barátiba!" A barátiak magukénak érzik az énekkart. Szegvári József szavai is ezt tanúsítják: Igen­igen kedvelik az embere^ a kórust S ami mindenkit ser­kent, nagyon szeretnénk részt venni a kulturális szemlén.« Az ötvenkilenc esztendős Var­ga István szerint az énekkar­ban való részvétel még »szó­rakozásnak is beillik«. Sok kedves eset, történet jár szájról szájra a kórus megala­kulása óta. Féldául az egyiks Sashalmi Lajos és felesége még odahaza is gyakorolja a szólamokat. Kisfiúk aztán mindig elárulja a tanítóbácsi­nak, hogy »apuék nem tudták összeénekelni a szólamot«. De nemcsak ők dalolnak odahaza. Az asszonyok egész nap az énekkarban tanult számokat dúdolják. Lajos Géza FELELŐTLENSÉG Weinisch Józsefné, a 133-as sz. Női Divatárubolt egyik el­adója este fél hét körül ha­zafelé tartott. A Petőfi utcai Diófa Vendéglő előtt csopor­tosulást vett észre. Amikor oda ért, összeszorult a szíve. A járda mellett egy babako­csi árválkodott. A szomszéd­ból valaki már elindult, hogy telefonáljon a rendőrségre, mivel öt óra óta senki feléje sem nézett a kocsiban fekvő kisgyerekhek. Az öt-hathóna­pos csöppség aludt, de nagyon meg lehetett fázva, mert csak úgy hörgött a melle. A járókelők nagyon felhá­borodtak, s többen bementek a kocsmába, hogy szóljanak a Dolgozik a fotoszakkör Kastélyosdombón Geofizikai rakétákat bocsátottak fel a Szovjetunióban a napfogyatkozás idején gyermek szüleinek. Az egyik asztalnál egy asszony mellől ittas férfi állt fel, és kiment az ajtó elé. Ráripakodott az emberekre: »Mit néznek, nem majom ez!« — kiabálta. Majd visszament a kocsmába — to­vább inni. Kár volt vissza­hívni :azt a kislányt, aki tele­fonálni alcart, mert egy óra múlva is ott állt az elhagyott kocsi. Sírt a csöppség a hi­degtől és az éhségtől. Ám szü- - lei csak nem tudtak elválni az italtól. Vannak, akik azóta újra látták az ismerős kocsit a kocsma előtt. Minden jóérzé­sű ember megbotránkozott e viselkedés láttán. Milyen szü­lők azok, akik nyugodtan iszo­gatnak a kocsmában, míg ki­csi gyermekük az utcán fa- gyoskodik? (M,-né) A Szovjetunióban 1961; feb­ruár 15-én déltájban a teljes napfogyatkozás övezetében egyidejűleg több, különleges kutatások céljaira szolgáló műszerekkel felszerelt geofizi­kai rakétát bocsátottak feL A rakéták önműködő geofi­zikai állomásokat szállítottak. Miután az önműködő állomás levált a rakétáról bekapcsoló­dott az elektromechanikai rendszer, amely biztosítja az állomás önműködő orientáció­ját a térbep. Az állomások mindaddig stabilizált helyzetben marad­tak, amíg átrepülték a Hold A TASZSZ közleménye telespektrométerek és tele- fotométerek segítségével ta­nulmányozták a napkorong spektrumát, valamint a Nap sugárzésövezeteit, amelyek a légkörben a spektrum külön­böző szakaszain tükröződtek és szétszóródtak; elektrofotométer és telefoto- méterek segítségével fénymé- reseket végeztek a napkorong mezőjében, a spektrum rövid- hullámú, látható és közeli in­fravörös területein; fotonszámlálók, röntgan- kvantum-számlálók és más, a, sugárzás mérésére szolgáló esz szített felvételeket és spekt- romgammákat ejtőernyő segít­ségével mentették meg. Ezenkívül meteorológiai ra­kétákat lőttek fel a napfogyat­kozás előtt, a teljes napfogyat­kozás alatt és a napfogyatko­zás után azzal a céllal, hogy adatokat szerezzenek a sztra­toszféra állapotáról, és meg­tudják, milyen hatással van­nak a Nap sugárzásai az at­moszféra levegőjének hőmér­sékleti változásaira Ily módon értékes adatokat nyertek. Ezeket most dolgoz­zák fel és tanulmányozzák. Tüzet oltottak az úttörők Már második esetben oltot­tak tüzet a Toponári Általános Iskola úttörőcsapatának tűz­oltói. Február 11-én délután 3 órakor Kovács Lajos portáján gyermekek játéka következté­ben kiPvulladt egy szalmaka­zal. A tűz átterjedt a pajta tűz­falára, s veszélyeztette a szom­szédos lakóépületeket is. Az úttörők azonban megakadá­lyozták továbbterjedését. Mire a kaposvári tűzoltók kiértek, elfojtották a tüzet. A Tűzren- dészeti Osztályparancsnok ság dicséretben részesítette őket. Somogy! Néplap A kastélyosdombói művelő­dési otthon mellett a múlt év ősze’óta fotoszakkör is műkö­dik. Bagi Gábor, a szakkör ve­zetője azokat gyűjtötte maga köré, akik már eddig is fény­képeztek, vagy akik kedvet éreznek a fényképezéshez. Ti­zenöten járnak rendszeresen a kör hétfői foglalkozásaira. Amióta megalakult a szakkör, többen vásároltak fényképező­gépet. Akinek még nincs, an- nák Bagi Gábor kölcsönadja a sajátját, hadd gyakoroljanak. A fotoszakkör másoló-, nagyí­tógépet szerzett be, így a ta­gok péntekenként maguk má­solhatják, nagyíthatják felvé­teleiket. Az elméleti oktatáson a legfontosabb tudnivalókat már elsajátították, megismer­kedtek a fényképezés alapve­tő elveivel, a film kidolgozásá­nak csínjával-bínjával. A lel­kes fotósok a község hétköz­napjait, ünnepi eseményeit rendre megörökítik, s idővel ki is állítják, hadd gyönyör­ködjenek a dombóiak a faluban készült felvételekben. kúp alakú árnyékát; Első ízben került sor a Nap korongjának és a napfogyatko­záskor a légkör felső rétegei­ben végbemenő jelenségeknek stabilizált légiállomás segítsé­gével történő megfigyelésére. A következő megfigyeléseket hajtották végre; spektrográf segítségével ta­nulmányozták a napkorong spektrumának rövidhullámú részeit; közök segítségévéi mérték a napkorong sugárzásának in­tenzitását a spektrum röntgen, ibolyántúli és más látható sza­kaszain; különféle fényszűrőkkel és fénysarkító lemezekkel felsze­relt fényképezőgépek segítsé­gével felvételeket készítettek a napkorongról. Az egyes műszerek mérései útján nyert adatokat rádió­távmérő segítségével juttatták a földi'e, a napkorongról ké­Rövidesen atomenergiával fűtenek Stockholm elővárosában Stockholm déli elővárosában, a 30 ezer lakosú Farstaban nagy vá­rakozással tekintenek az 1963-as esztendő elé. Ebben jaz évben ugyanis a 12 ezer farstai lakást atomerővel fogják fűteni. Az épít­kezés már annyira előrehaladott, hogy az eddigi olajjal működő távfűtő berendezéseket 1963 tava­szán átkapcsolhatják atomener­giára. Farsta lesz a világ első .la­kótelepe, ahol megvalósul az atomfütés. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő; K1SDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár9 Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S>. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivati.oknál és postáskézbesitőknéb Előfizetési dij egy hónapra 11,-? 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom