Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

Szerda, 1961. febrjiár 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP Csökölyi tanulság SZINTE ESEMÉNYSZÁM­BA MEGY a faluban, ha a járástól vagy a megyétől ven­dégek érkeznek. Azt mondják az emberek, hogy a rossz köz­lekedési viszonyok miatt van ez így. Pedig ráférne Csököly- re a gyakoribb látogatás. Ez derült ki.például abból a vizs­gálatból : is, amelyet az úttörő­csapatnál tartott egy bizott­ság. Mert adva volt a tény­anyag: az iskolába járóknak mindössze 38 százaléka tagja a csapatnak. Mi az oka vajon, hogy így alakult a faluban a helyzet? Induljunk ki abból a szám­adatból, hogy az iskola 173 tanulójából csupán 67 az út­törő. Mit mondanak érről a pedagógusok? Vajda Géza csa­patvezető véleménye szerint azért csökkent a létszám az ellenforradalom előttihez vi­szonyítva, mert kötötté vált a foglalkozás, a próbázások min­den romantikus vonásuk el­lenére egysíkűak. Zsobrák Györgyné azt1 állítja, hogy a szülők ellenállása miatt nem növekszik a csapat létszáma: Zsugomts Imre igazgató is részben ennek tulajdonítja a jelenlegi helyzetet. Másrészt megemlíti: a faluban igen erős az egyház befolyása. Ez meg­nyilvánul abban is, hogy a tanulóknak több mint 40 szá­zaléka jár hitoktatásra. EZ TEHÁT AZ EGYIK AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐ. A másik. viszont — és erről ugyancsak a beszélgetések so­rán győződtünk mag —, hogy a szülők nem ismerik eléggé ■az úttörőmozgalom célkitűzé­seit. Noha volt róla sző, hogy beszélgetésre hívják össze az úttörők szüleit (a szülők kér­ték ezt, ismerkedni, kívánván a mozgalommal), de ez még nem valósult meg. Pedig szük­ség lenne erre. Mert sokan még nem tudják, hogy a moz­galom mire neveli a gyerme­keket Hogy az a többi között megszabja a pajtásoknak: tisz­teljék, becsüljék szüleiket, se­gítsenek az idősebbeknek, ahol csak tudnak. Abban sok igazság van, amit a csökölyi pedagógusok elmon­dották , az úttörőmozgalom úgynevezett megreformálásá­ról. Mert valóban, arról lehet beszélni például, hogy fontos- e az úttörőknek a morze-jelek ismerete, viszont senki sem szól rá az úttörőcsapat tagjai közül arra a pajtásra, aki rosszul felel. Most van egy olyan irány­zat, hogy az úttörőmunkának egyik leglényegesebb vonása a tanulás segítése legyen. . Ezt a jövőben egyre inkább szá­mon kérik a csapatoktól. Éppen ezért igen dicsérendő a csökölyiek vállalása, hogy az az úttörő, aki elégtelenre felel, addig nem hordhatja nyakkendőjét, míg ki nem ja­vítja a rossz jegyet. BESZÉLNI KELL a KISZ és az jittörők kapcsolatáról is. Szerencsés helyzet, hogy a KlSZ-titkár szintén pedagó­gus. De az már egyáltalán nem jó dolog, hogy — noha csak néhány hónapja titkár — szinte semmit sem tud az ifi­vezetők létezéséről, nem gon­dolt arra, hogy az úttörőmoz­galom megerősítésére KISZ- fiatalokat, kaposvári középis­kolákba járó csökölyi lányo­kat és fiúkat kell küldeni. Ezen sürgősen változtatni kell, már csak azért is, mert Vajda Géza csapatvezető egy sze­mélyben képtelen valamennyi ráváró feladat ellátására. Igen üdvös lenne, ha pedagógus kollégái nem várnának arra, hogy »-majd csak lesz valami«, hanem határozottabban segíte­nének az úttörőcsapat ügyei­nek rendbetételében. Összefoglalva tehát a ta­pasztalatokat: váljék valóra a szülők kérése, hívják össze őket külön az úttörőügyeik megbeszélésére, még többet segítsenek a pedagógusok az úttörőmunkáhan. S ez vonat­kozik a KISZ-fiatalokra, Si­mon Marikára és a többi, Ka- pq^várra járó középiskolásra is. , AZ ÚTTÖRŐCSAPAT ed­dig is, ilyen körülmények kö­zött is elért egy-két szép ered­ményt. A gyerekek szeretik a mozgalmat, szívesen, örömmel járnak a foglalkozásokra. S a szülők sem nézik rossz szem­mel lányaik, fiaik délutáni el­foglaltságát. Ha a csökölyiek akarják az úttörőmozgalom fellendítését, az valóra is vá­lik. Polesz György Előrelátó takarmánytervezést! Termelőszövetkezeteink több­sége arra törekszik, hogy mi­nél magasabb szintre emelje állattenyésztését, a gazdaság egyik legfőbb jövedelemforrá­sát. Néhány helyen azonban — szerencsére nem sok van ilyan — túllőttek a célon: hirtelen és túlzott mértékben fejlesztették állományukat, a takarmány­alap megteremtéséről pedig megfeledkeztek. Példa erx-e a lakócsai Március 15. Termelő- szövetkezet esete. Az éwégi leltározáskor kiderült, hogy a szükségesnél hét vagonnal ke­vesebb takarmányuk van. Va­jon milyen hanyagság követ­keztében került ilyen gond elé a szövetkezet? Az 1960-as évet 101 szarvas- marhával, 125 sertéssel és ugyanennyi lóval kezdte meg a gazdaság. Egy egész eszten­dőn át fáradoztak az állatte­nyésztés fejlesztésén. Sikerrel meg is valósították tervüket. 112 borjút vettek állományuk szaporulatához, értékesítették a meghizlalt jószágokat, a lo­vak számát 84-re csökkentet­ték. Mindent egybevetve az évet, tekintélyesen megnőtt álfománnyal, 215 szarvasmar­hával, 620 sertéssel zárták. Mégsem örülnek a szép fejlő­désnek. Nem örülhetnek, mert valahogy kimaradt a számítás­ból a takarmány biztosítása. Pedig megvolt rá a lehetőség. 317 holdon vetettek kukoricát, de növényápolását ügy végez­ték el, hogy csak 8 mázsás holdanként! termésátlagof adott. Árpájuk holdja 6 mázsa szemterméssel fizetett. A több mint 600 holdas rét szénater­mésének jó része kárba ve­szett. A laza munkafegyelem ilyen keményen vágott vissza. Most az a legfőbb gondjuk, hogy valami üton-módom át­mentsék az állományt a tava­szig, árrá az időre, amikor már lesz zöldtakarmány. Nagy kár lenne a keserves munká­val, nagy anyagi áldozattal megszerzett jószágot a gazdál­kodás harmadik évében szét­szórni. Ezért kénytelenek a háztáji gazdaságok segítségét igénybe venni, hogy valahogy átvészeljék a takarmányhiány okozta nehézségeket. Idei ter­vüket — mely az állattenyész­tésben csak igen csekély növe­kedést irányzott elő — már úgy készítették el, hogy ele­gendő takarmánya legyen a közös állománynak. Szigorú leckét adott a lakó­csai Március 15. Tsz-nek a múlt esztendő. Minden bizonnyal le­vonják belőle a tanulságot, s az idén megfelelő mennyiségű takarmányt fognak termelni. A NYUGDÍJAS PÁRTTITKÁR Haja évről évre fehéredik, cél: holnap jobban élni, mint ban, s bizony néhanapján az kezében, lábában napról napra ma, s holnapután jobban, mint emberekben még él némi ké- jobban érzi a fölötte elszállt holnap. Mindig jobban. Ami- tely. Itt van például a közös hetven év remegését. Tavaly ben Józsi bácsi különb sok ügye. A párttitkár, a tsz-elnök, óta nyugdíjat kap, de közössé- potonyi empernél, az az, hogy egyszóval a faluban mindenki gért dobogó szíve nem hagyja az egész falu népével együtt elismeri, hogy a tsz-tagok az akar boldogulni. Ez ad értél pihenni. Marsi József elvtárs, a potonyiak Józsi bácsija nyug­díjasként másfél száz munka­egységet szerzett az elmúlt gazdasági évben. Ez a százötven munkaegység azonban nem mond el min­dent. Nem méri azt a sok tár­sadalmi munkát, amiből — valljuk meg — bővén , kijut rnanapsáq egy falusi párttit­kárnak. Marsi elvtársnak meg éppen kijutott belőle, hiszen a párttitkári funkción kívül még vagy fél tucatnyi társadalmi megbízatás is nyomja a vállát. Elnökhelyettes a termelőszö­vetkezetben, tagja a tanács végrehajtó bizottságának, s ez­zel bizony éppen elég munka, vesződség, éjfélbe nyúló érte­elmúlt évben igazán szorgal­masan, dicsérendő lelkiismere­tességgel vették ki' részüket a munkából, tehát a közös va­gyon gyarapításából. És ezek után talán a jogosnál is na­gyobb volt az emberek vára­kozása, ­Igen ám, de tavalyelőtt meg még előbb tengernyi baj volt a munkáfegyelemmel, a munka minőségével, és . ennek káros hatása nem múlt el nyomtala­nul. A korábban rosszul mű­velt földeket nőm leheteti egy esztendő leforgása alatt meg­javítani. Így bizony a tavalyi átlagtermésekkel sem dicse­kedhetnek, alig haladták meg a régi egyéni színvonalat. A kevésből, a meglevőből pe­dig a legjobb szándék ellené­re sem lehet többet elosztani, mint amennyit a köz lehetősé­gei megengednek. Ezt meg kell magyarázni a tagoknak, ne­hogy elkedvetlenedjenek. A kommunisták ebből is részt kéziét, utazgatás jár együtt. Félreértés ne essék, nem pa- ■ met, célt életének, ezért nem naszkodott ő emiatt, még csak nehéz hetven éves létére a tár- azt sem említette, hogy egyre sadalmi munka, jobban érzi a fáradtságot. A A szövetkezet elnöke beszél- panaszkodás nem az ő terme- te el, milyen nagy népszerű- szete. A dicsekvés sem. Csaló- ségnek örvend Józsi bácsi. Az dik, aki nagy szavakat vár tő- emberek bizálomryal mennek vállalnak, még ha nem nép­le. Csendes, halk szavú ember hozzá kisebb-nagyobb gond- szerű feladat is ez. A népsze- — nevezzük mi is így — Józsi jaikkal, bajaikkal. S ő igyek- rűség helyes tettekből születik. szik segíteni, amiben lehet, de S hogy a potonyi pártszervéze- azt sem restelli megmondani, tét ma tekintély, a dolgozók méghozzá szemtől szembe, Jia bizalma övezi, ez egyúttal el- valakinek nincs igaza. Magáról ismerés és biztatás a jövőre is: tudja, hogy az emberek önér- - , . . , . . , zetesek. 7többségük vágyik dz *»• csakls W érdemes dolgoz- igaz, őszinte szóra. Régebben nl­nem volt mindig így Potony- Varga József bácsi,,ilyen a munkája is — és ezért nagyszerű. Olyan ember ő, mint a többi potonyi tsz- par iszt, van öröme és gondja, s keresi a jobb életet. Igaz, mi értelme volna is a küzdelem­nek egy kommunista számára, ha nem lebegne szeme előtt a Kocát is. abrakot is ad a% állam Egyre népszerűbb akciók nyomában A fonyódi járás háztáji gaz­dasagaitól 275U hízót szándé­kozik mégvásárolni az idén az Állatforgalmi Vállalat. Eddig 1380 sertésre kötöttek hizlalá- si szerződést. Az előirányzat­nak pontosan, a felére megvan tehát a fedezet. Milyen kilátá­sok vannak a másik ötven szá­zalékra? — Lehetőségeink jók, csak ki kell használnunk. Menni és menni kell a gazdákhoz, be­szélgetni* velük, megmagyaráz­ni nekik a hizlalás fontosságát — mondja Stefaich István, a vállalat járási kirendeltségé­nek vezetője. Aztán rövid gon­dolkodás után hozzáfűzi: — Szívesebben látott ügyfe­lek vagyunk a parasztemberek otthonában, mint öt-hat évvel ezelőtt, a begyűjtés idején. Ak­kor bizony azért mentünk, hogy hozzunk tőlük, ma pedig? Adunk nekik kocát is, abrakot is, hogy legyen mit és mivel felnevelni és meghizlalni. Ezekre a mind nagyobb nép­szerűségnek örvendő akciókra terelődik a szó. A múlt évben 365 kocát juttattak a járás ház­táji gazdaságaiba. A tsz-tagok és egyéni állattartók megked­velték ezt az akciót, mert meg­találták benne számításukat. A hitelbe adott kocák egy része 825 malacot ellett, a többi vemhes. Ezután is ad a válla­lat kocát a háztáji gazdaságok­nak. S abrakot? — Azt Is adunk, minden szerződött hízóra másfél má­zsát — közli Stefaich elvtárs. — Hogyan vélekednek az ál­lami segítségnek erről a mód­járól a gazdák? — Örömmel fogadták. Nagy elismeréssel nyilatkoznak ró­la ... De inkább hallgassuk meg őket — indítványozza. Ordacsehiben zsibor&s Jó­zsef portájára térünk be. Az udvaron góré. Nincs tele. A 600 négyszögöl háztáji kukorica­föld termését rakták be ide. BERKES! ANDRÁS "t^rT^részeTe^ésre SZ6­_ g Kapóra jött az a három mázsa — Egyelőre többet nem^f kukorica, melyet a hizlalási mondhatok. ^szerződésre adott az állam. Egész éjjel nem aludtál.^Két süldőt szerződtünk, tavaly Csak bámultál magad elé. Reg-ájjcsak egy hízót tudtunk eladni gelre mintha kicseréltek vol-jja vállalatnak — mondja a fia- na. Mikor elmentél, csak any- & tál gazda. nyit mondtál: $ Horváth tíyula egyéni pa­_ — Látod, tudják tó at áruló,»rasztként bevételének jelentős se- -méírie bélyegeznek^részét szerződött hízókból sze­(39) c/fzuL^ és hűség Már előzőleg elmondtam Pé- — Az árulót hamarosan oda- csaságofcat is. Pista, megfigye- és mégis engem temek, hogy te nyomozol, és állítom a párt elé. Valamit lés alatt álsz. Pontosan isme- me& valamit megtudtál. Az orvostól már megtudtam. Ma érdekes rik minden lépésedet. S ha úgy újra felhívtam, közöltem vele dolgokat hallottam. • látják, hogy . nyomra buk­áz újabb fejleményeket. — Tudok róla — hazudta kansz... őrizetbe vesznek, — A névtelen leveleket Glu- szemrebbenés nélkül Péter. — mert az igazi áruló jelentős bér küldi. Nincs más megöl- Pista... köztünk gyermekko- elvtárs, kiléte nem derülhet dás, ki kell neveznem főmér-- runk óta feszült volt a viszony, tó. nőknek. Nyugodj meg. Este fel- Nehéz erről beszélni. Megta- Az ablakhoz támolyogtál, ki­megyek, beszélek Pistával. nultalak becsülni. Nézd... nem nyitottad. Látszott, hogy rosz- Ez volt az a végzetes beszél- kertelek... megmondom ak- szui vagy. getés, amelyik eltérített a párt kor is, ha megütöm a boká­— Ne sírj édesem. Ne sírj.: Sírtam. Ebben a dögvészes világban: már csak te maradtál nekem, te vagy számomra a bizonyos-: ság. Mintha korbácsütés ért vol-i na. Csodálkozhattam, hogy attól- a naptól kezdve megtagadtad: gvl-Cb) dillclj' lív Cll“l HClt d »JCtl l AVI ld; liCt IHCgll L-uill d UOxVd” -p /, • « .* i m útjáról. Ezzel a szörnyű ha- mat Mindegy. Nem nézhetem ^ 5.ní?st mar KonyorteJe' mindazt, amiben addig hittél? zugsággal Péter véglegesen és tovább ezt a disznóságot, ame- nu* -°lytatta- visszayonhatatlanul leleplezte lyet veled elkövetnek. Csak — Az elvtársak azt üzenik: önmagát. egyet kérek. Add becsületsza- maradj nyugodtan és várj. Mikor hazaérkeztem, iá már vadat, hogy arról, amit most Rajtam keresztül majd üzen- beszélgettetek. A leváltásodról mondok, mindaddig nem be- nek. ' volt szó. szelsz, amíg azt nem mondom, — Kik ezek az elvtársak? — Nem tehetsz róla, Péter lehet. _ Neveit egyelőre nem mondtad. — Tudom, nem Remegve ültem. . említhetek. Minden pillanat­Nem. Mi taszítottunk arra: az útra. Nagyok az én bűneim. Van-e; í réz te. Balatonlellén ^mindenki 5 úgy ismeri, hogy jól ért a jó­szághoz. Felesége örömmel új­ságolja: — Megfialt az éjjel a i kocánk. Jöjjenek, nézzék meg fáz ólban a 14 apróságot. Négy süldőjük közül kettő­dre megkötötték a szerződést. A £ takarmányutalványt Bogláron, ja . Terményforgalmi Vállalat ^raktárában váltják majd be. — (Csakugyan kaphatok árpát ér­dre a papírra? — érdeklődik a megbocsátás számomra? Soha--* gazda. értettél egyet a döntéssel. — Szavamat adom — mond­ban lebukhatsz... Kiverhetik — Ma sem értek egyet vele. tad. belőled. Bízzál! Aludj nyugod­És éppen erről akarok veled — Pista — iolytatta elcsukio Becsületes vagy. Hamaro sem tudom meg. Vadul száguldanak a felhők. Nagy fekete fellegek. Mint a< halotti zászlók. Fekete vitorlá­sok a fekete égen. Honnan: jönnek és merre tartanak? Holnap tüntetés lesz. Ne vo-j Éppen ezért jöttem ma a |fonyódi járásba, hogy rrjeg- dmondjam: árpa az eddiginél nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, ha van rá igény — válaszol Rétsági Béiaf az Állatforgalmi Vállalat árufor­galmi ellenőre. — Kukóricánk van, most a hizlalás első szakaszában in­kább árna kell a süldőknek — teszi hozzá magyarázatként Horváth elvtárs. — Ne siesse­nek, beszélgessünk még, s köz­ben igyunk is — marasztal bennünket. A tórendeltség vezetője ja­vasolja: látogassunk el Bene­dek Imre látrányi tsz-taghoz. Először — november közepe táján — három süldőre szer­ződött. Az abrakutalványt is megkapta. — Itt a papír — mutatja, Benedek bácsi — há­rom meg kettő az_ öt. Igen, most utólag még két süldőt lekötöttem. Nem, abrákjutta- tás nélkül nem mertem volna aláírni a megállapodást. így azonban van mire ala­poznia. A háztájiban termelt meg a részesedésre járó'kuko­ricához két és fél mázsa ab­rakot kap, ez elég lesz a hiz­lalásra. A pótszerződést azért kötötte meg, mert látta, hogy a faluban már többen az ál­lamtól kapott abrakkal hizlal­ják sertéseiket. Benedekek is borral kínál­ják az Állatforgalmi Vállalat képviselőit. Már az utcán ballagunk, amikor hozzám fordul Stefa­ich elvtárs, a kirendeltség ve­zetője: — Nos, , úg- van-e, ahogy mondtam? Igen, pontosan úgy: amikor kocát is meg abrakot is ad az állam, akkor jobb a tenyész­tési, hizlalási kedv. Persze, hogy jobb, mint a kötelező be- evűjtés idején. Csak az kell, hogy a gazdák minél nagyobb számban ismerjék meg ezeket a kedvező akciókat, és éljenek a lehetőségekkel. Akkor a ház­táji gazdaságok számottevően segíthetik az ország ellátási gondjainak enyhítését, a hús­probléma megszüntetését... Kutas József beszélni.. hangon Péter. — A párton be- san párttag leszel De ennek nulí fel! Most felkelek és tele-: — Nézd, Péter. Nem kell lül. vannak erők, akik újat feltétele hogv a párt felső ve- fonalok- Azt fogom TT1'vnr,an'1 zeteset... remelem erted ... Szerdán napfogyatkozás engem vigasztalni. Nem va- akarnak. Közéjük tártozom. gyök én olyan könnyű dió. Kapcsolatot tartunk egymás- Megmondhatod a pártközpont- sal. Most már megmondhatom ban azoknak, akik nem akar- neked, a pártközpontban név nak szóba állni velem, hogy szerint ismerik a pécsi ügy hamarosan csodálkozni fog- árulóját, de nem érdekük, hogy nak. az igazság napvilágra kerüljön. — Tudsz valamit? — kér- — Komolyan beszélsz? — dezte leplezett izgalommal Pé- Arcod sápadt volt. tér. — Ne idegesítsd fel magad. Rejtélyesen válaszoltál. Fogsz még hallani egyéb fur­mondani azonnal gyere hozzám. Aztán; visszafekszem az .ágyba, a val-j _ ______ ____ ____ w inm m tonnásomat az ágyra teszem. A5zas-(;- Budapestről nézve a fo­.. ttornap dKarxam tiéd Mire ideérsz, én már ha-*gyatkoz^.s legnagyobb fázisá- i. lőtt leszek. Ülj mellém és neöban — 8 óra 50 nerc 18 má­Sok a tennivaló.. — Értem. Pécsre utazni.- — Maradj csak itthon. — Tudják, hogy tó az áruló? — Tudják. — Te is tudod? Koltai hosszan gondolkodott. A csillagászok és a nagykö­zönség is érdeklődéssel várja a február 15-x napfogyatko­ban — 8 óra 50 perc 18 má- mozdulj. Olvass és maradj áísodperckor — a Hold a nap- mellettem. A te halottad va-jgkorongnak mintegy 96 száza- gyok. Gyere. Várlak. »lékát' fedi el. Budapesttől dél­És hozz megbocsátást & hózz»re a fogyatkozás mértéke kis- nyugalmat. Jse nagyobb, tőle északra ki­(V ég e.) ísebb lesz. Budapesten a fo­gyatkozás kezdete 7 óra 42 perc 30 másodperc, vége 10 óra 4 perc. Az ország más pont­jain az időadatok néhány perc­cel módosulnak. Az orvosok ismételten fel­hívják a nagyközönség figyel­mét, hogy a- fogyatkozást ne figyeljék szabadszemmel, még kevésbé látcsővel, mert ezzel veszélyeztetik szemük világát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom