Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

Péntek, 1961. február 11 3 SOMOGYI NÉPLAP A marcali járás téli tervének végrehajtását vizsgálta a megyei pártbizottság agit,-prop. osztálya Az első nap után Esti látogatás hatvan párttitkárnál tikészüli Tail községfejlesztési serve Tab 1961-es kózséglejlesztési terve alapján elsősorban az utak korszerűsítésére áldoznak sokat: másfél millió forintot fordítanak azoknak .a mellék- utaknak a helyrehozására, amelyek a nyolc és fél millió forintos állami beruházással készülő , átkelési szakaszhoz vezetnek. A főutcán — a vas­útállomástól a szülőotthonig — 45 higanygőzvilágítású, ostor­nyeles lámpát szerelnek fel. Erre 267 ezer forintot költenek a községiéilesztési alapból. 50 ezer forintos költséggel parko­sítják a művelődési ház kör­nyékét. A járási tanácsház meghosszabbításával községi tanácsiházat építenek 200 ezer forintból, a tűzoltószertár lé­tesítéséhez pedig 85 ezer fo­rinttal járul hozzá a tanács. Az idén elkészül az autóbusz- megálló. Ez 10 «ezer forintba kerül. A lakosság 23 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát vállalt. A járási könyv­tár céljaira, állatorvosi lakás vásárlására, sportfelszerelések beszerzésére, házhely-kisajátí­tásra 441 ezer forintot fordíta­nak. Élelmiszeripari kombinát épül szlovákiai Rimaszombat városkában. A kombinát területe eléri a 18 hektárt. A kombinátban, a cukorgyáron kívül maláta- és sörgyár Is helyet kap. A cukor­gyár évente 2500 tonna cukorrépát dolgoz majd fel, a malátagyár ka­pacitása évi 15 ezer tonna malá­tának felel meg. A sörgyár pedig 200 ezer hektoliter sört állít e?5 évente. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa vasárnap délelőtt sza- valóverseinyt rendezett az 503. számú Helyiipari Iskolában. Az ipari tanulóknak József Attila »A város peremén" cí­mű költeményét kellett elsza­valniuk. Ezenkívül szabadon választott verssel is szerepel­hettek. Az utóbbiakat Ady, József Attila, Petőfi, Revicz­ky, Kaffka Margit, Szabó Lő­rinc és Iszakovszkij műveiből (Tudósítónktól.) A járások agit.-prop. osztály- vezetőinek, tanácséi nökhelyet- teseinek bevonásával a me­gyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya megvizs­gálta a marcali járás népmű­velési tervének végrehajtását. Tizenöt község — köztük a já­rási székhely — tevékenységét vizsgálták meg a helyszínen, továbbá tájékozódtak a járás kulturális irányításának mód­szereiről. A tapasztalatokat ér­tekezleten vitatták meg. Ta­kács István elvtárs, a megyei pártbizottság agit.-prop. osz­tályának vezetője az alábbiak­ban foglalta össze a vizsgáló­dás tapasztalatait: A járás munkájának terv- szerűségében, hatékonyságá­ban, az ismeretterjesztés és a művészeti csoportok számsze­rűségében a múlt évhez viszo­nyítva jelentős fejlődés ta­pasztalható. Ha azonban a terv végrehajtását vizsgáljuk, a he­lyes kezdeményezések, szép részeredmények mellett né­hány hibára is fel kell hívni a járás vezetőinek figyelmét. Először is nem lehetünk elé­gedettek az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak számá­val. Egy-egy előadáson átlag 50—60 fő jelenik meg, sokszor ennél is kevesebb. Ez egyebek között abból fakad, hogy a tö­megszervezetek még mindig nem érzik magukénak e ter­vet. A helyi vezetők sokat te­hettek volna az együttműködés válogatták ki a tanulók. Az SZMT, a Somogy megyei Ta­nács, a Munkás Színjátszó Stúdió és a Helyiipari Iskola egy-egy küldöttéből álló zsűri az első dijat nem adta ki. A második díjat, a száz forintos könyvutalványt Bogdán Já­nosnak ítélte. Mátyás Loránd, Herbert Éva, Ellenberger Má­ria kapta a harmadik díjat, egy-egy ötven forintos könyv- utalványt. megvalósításáért. Hiba az is, hogy a tervezett előadásoknak csak mintegy 40 százalékát tar­tották meg eddig. A járási művelődési ház munkája egye­lőre még helyi tevékenységre szűkül, nem érvényesül kel­lően módszertani irányító munkája a járásban. Az ered­ménytelenség egyik oka, hogy néhány tanácselnök igen nagy tájékozatlanságot árult el a téli terv végrehajtásában. Fe­lelősségre vonásuk nem ma­radhat el. Helyes kezdeménye­zés viszont a nem értelmiségi munkakörben dolgozóknak — tanács- és tsz-elnököknek — az ismeretterjesztésbe való bevo­nása. Takács elvtárs hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb teret kell engedni a helyi igények­nek a terv összeállításakor, bi­zonyos tematikai szabadságot kell engedélyezni — természe­tesen mindenfajta ösztönössé- get szigorúan kerülve —, és inkább elvi irányítást, szerve­zeti keretet kell nyújtani a községeknek. Három üzemi orvosi körzetet szerveznek Kaposvárott Az idén tovább fejlesztik a körzeti orvosi ellátást, hogy a dolgozók a körzeti orvosi, szakorvosi szolgáltatásokat ne csak a lakóhelyükön, hanem a munkahelyükön is megkapják. Megyénkben a kisebb üze­mek együtt kapnak egy üzemi főállású orvost. Kaposvárott három teljes értékű üzemi or­vosi egységet szerveznek. Az egyikbe a TRANSZVILL, a Faipari Vállalat és a Cseri úti tejüzem, a másikba a Húsüzem, a Hűtőipari Vál­lalat és a BARNEVÁL, a harmadikba a Téglagyári Egyesülés és a Kefeamyagki- készítő Vállalat tartozik majd. A siófoki Bányász Üdülő­ben kellemes környezetben ta­láltam a Somogy megyei üze­mek hatvan párttitkárát. Két­hetes tanfolyamon vesznek részt. Az első nap programja éppen befejeződött. Az előadás és a vacsora közti szünetet fel­frissülésre használták. Ki a társalgó foteljében foglalt he­lyet, ki pingpongozott, akadtak, akik az enyhe februári esté­ben Balaton-parti sétára in­dultak. Fontos kérdés Ismerősökkel találkoztam: Bárdost Károly, a Kaposvári Sütőipari Vállalattól, Bizvurm Antal a Tatarozótól, Gál Jó­zsef a Malomipari Vállalattól, Mecseki János a Marcali Sü­tőipari Vállalattól, Németh Gyula a Kaposvári Textilmű­vektől, Böjtös József a Kapós- mérői Téglagyártól jött el a tanfolyamra, amelyen fontos kérdésről, arról lesz szó, ho­gyan irányítsák és ellenőriz­zék a termelést a pártszerveze­tek. Ez a feladat a legnagyobb körültekintést és azt kívánja meg a pártszervezetektől, hogy otthonosak legyenek a legfon­tosabb közgazdasági ismeretek­ben és általában a korszerű termeléssel összefüggő problé­mákban. — Csakis úgy ellenőrizhetjük a termelést, s kapcsolódhatunk be eredményesen irányításába, ha lépést tartunk a fejlődéssel — mondotta Bizvurm Antal, a Tatarozó Vállalat párttitkára. — Ha a termelési mutatók nem csupán a könyvelők, ad­minisztrátorok sakkfigurái lesznek, hanem azok közgazda- sági kihatásait a termelésben dolgozó pártvezetőségi és párt­tagok is jól ismerik, és a párt határozata alapján maguk szabják meg területükön a legfontosabb tennivalókat. Azt hiszem, a gazdasági ve­zetők — akik közül nem egy párttag — örülnek annak, ha a pártszervezet hozzáértéssel se­gíti a termelés irányítását és ellenőrzését. Már a tavaly februárban Kaposvárott megtartott egyhe­tes hasonló jellegű tanfolyam is — mint Gál József, a Ma­lomipari Vállalat párttitkára mondott — sokat segített mun­kájukban. Sokat adhat A kaposvári tanfolyammal azonban nem volt mindenki megelégedve, egyrészt mert rö­vid volt, és emiatt zsúfolni kel­lett a programot, másrészt pe­dig az otthoni környezet el­vonta a figyelmet, s a hallga­tók, alighogy véget ért az elő­adás, máris kizökkentek a hallottakból. Ez a siófoki tan­folyam ellenben sok hasznosat ígér. Reggel héttől este nyol­cig kemény szellemi munkát végeznek a hallgatók. A kel­lemes, pihenésre és elmélyü­lésre egyaránt alkalmas kör­nyezet, a kéthetes tanulmányi idő és a jó előadók biztosítják a sikert. Az első napon a népgazda­ság helyzetével, az ebből adó­dó legfontosabb feladatokkal ismerkedtek meg a párttitká­rok. Ezt Csepreghy Győzőnek, a Textilművek Kossuth-díjas főmérnökének az előadása kö­vette. A programból kitűnik, hogy fontos kérdésekről tart majd megbeszélést, előadást Hevesi János, a megyei pártbi­zottság titkára, Takács István, a megyei pártbizottság agit.- prop. osztályának vezetője, Hornyák Mihály, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Garami Béla, a megyei tanács osztály- vezetője, Tihanyi Zoltán, a Nemzeti Bank Somogy megyei fiókjának vezetője, Róna Imre, a Textilművek igazgatója, Mül­ler László, a Ruhaüzem igaz­gatója, és így tovább. A köz- gazdasági jellegű vagy üzemi problémákat szemléltető' tudo­mányos kisfilmekkel hozzák közelebb a hallgatókhoz. S hogy e két hét alatt a gyakor­latból se essenek ki, megláto­gatnak néhány üzemet, s bő­ven lesz alkalmuk tapasztalat- cserére. Élénk vita Tapasztalatcsérére? Igen, ar­ra. De nem is kell ezért mesz- sze menni. Hiszen a többi kö­zött ezt a célt szolgálja a tan­folyam is. Minden párttitfiár más üzemből jött, mindenütt másként oldanak meg egy-egy feladatot. Nos, itt aztán van mód arra, hogy megvitassák, ki hogyan csinálja a maga te­rületén, s melyik tnódszer a jobb. S erre nem is kell biztat­ni senkit. Még az előadások közötti dohányszünetet is arra használják fel, hogy alaposan megbeszéljék a hallottakat. A véleménycsere élénk vitába csap át, ez jól meggondolkoz- tatja őket, tanulnak egymás véleményéből. Németh Gyula., a Textilművek párttitkára mondotta, hogy bő . jegyzetet készít a tanultakról, mert azt akarja, hqgy üzemében jól hasznosíthassa őket. ■ Bárdosi Károly, az idén igen szép ered­ményeket elért Kaposvári Sü­tőipari Vállalat párttitkára már azon gondolkodik, mi­ként adja át pártszervezete tagjainak az itt tanultakat, ho­gyan segítheti valamennyi párttag még jobban a gazdá­sági vezetést, hogyan tegyék aktívabbá, felelősségteljesebbé az üzemi tanács munkáját. Az első nap tapasztalatai alapján korai volna véleményt mondani arról, hogy meghoz­za-e a várt eredményt ez a két hét. A párttitkárok még csak ezután határozzák élj hogy a hallottak alapján ho­gyan segítsék elő a termelé­kenység emelését, a jobb mun­kát. Az eredmény persze nem­csak az előadóktól, hanem ta­lán elsősorban a hallgatóktól függ. A velük való beszélgetés­ből azt állapítottam meg, hogy felelősségük, tanulási kedvük* nagy, tehát joggal lehet ered­ményt is várni. Szegedi Nándor Szavalóyerseny a Helyiipari Iskolában AZ EGYHÁZON BELÜL uralkodó állapotok, a keresz­tény tan és a papolt élete kö­zött tátongó szakadék sok tá­madásra adott alkalmat. De nem ezek a visszásságok voltak az egyház és a keresztény val­lás ellen irányuló támadások alapvető okai, hanem az, hogy az egyház és a keresztény val­lás szentesítette, támasztotta alá a feudális rendet. Istentől elrendeltnek és öröknek tün­tette fel a feudális intézménye­ket, elsősorban a jobbágyságot, s komoly szerepet játszott a dolgozó tömegek fékentartásá- ban. A kereszténység bírálata tehát a középkorban voltakép­pen a fennálló viszonyok bí­rálata volt. Aki nem helyesel­te a hűbéri rendszert, annak elsősorban e rendszer ideoló­giájáról kellett kimutatnia, hogy hamis. Csak úgy lehetett a feudalizmushoz hozzányúlni, ha megfosztották az istentől eirendelteég, az égd eredet dicsfényétől. De ebben a korban, amikor a termelés és a tudomány ala­csony fokon állt, amikor min­den területen a vallási néze­tek uralkodtak, a keresztény egyházzal és tanításával csakis vallásos tanokat lehetett .szem­beszegezni. Csupán az így .meg­fogalmazott nézetek voltak ék­kor érthetők, ezek tudták meg­ragadni, megmozgatni az em­bereket. A fennálló viszonyok bírálata, a támadás az egyház és ezen keresztül a feudaliz­mus ellen tehát többnyire val­lási, a hivatalos egyházi fel­fogástól eltérő tanok, ún. eret­nekségek alakjában jelentkez­tek. SOKFÉLE ERETNEK IRÁNYZAT és mozgalom tá­madt a középkor folyamán. A legtöbb szektán belül kialakult egy szilárd mag, egy külön ré­teg, a »tökéletesek" (perfek- tek). Ezek a szekta papjaiként szőrcsuhában, mezítláb faluról falura, városról városra ván­doroltak, hirdették a szakadár tanokat, s végezték a hitük ál­KÜLCSÁR ZSUZSA : INKVIZÍCIÓ ÉS BOSZORKÁNYPER II. Az eretnekek tál megszabott vallási szertar­tásokat. Az eretnekek többsé­ge, az egyszerű hívők, a ta­noknak csak egyes alapvető tételeit ismerték és hitték; részt vettek a szertartásokon, s mély tisztelettel vették körűi a perfekteket, akik részben az ő adományaikból, részben pe­dig kezük munkájából tartot­ták fenn magukat. A szigorú aszkézis a szekták­ban többnyire csak a perfek- tekre volt kötelező; ezeknek le kellett mondaniuk a hús és bor élvezetéről és a nemi életről is. • Az utóbbit egyes szekták bűnnek tartatták. Ezzel tulaj­donképpen azt fejezték ki, hogy elítélik a fennálló ren­det, s a bűnösnek tartott tár­sadalom teljes megsemmisíté­sére törekszenek. Ugyanez a felfogás mutatkozik meg ab­ban is, hogy szent cselekmény­nek tartották az önkéntes éh­halált. Az eretnekek is hittek a ter­mészetfeletti erőkben, de azt tartották, hogy a bűnös pap nem áll kapcsolatban a túlvi- lági erőkkel, így nem alkal­mas semminemű vallási szer­tartás elvégzésére, erre csak a tiszta életű perfektek jogosul­tak. Sok szekta bűnös dolognak tartotta a magántulajdont, s vagyonközösséget követelt. Az eretnekek általában a teljes egyenlőség hívei voltak. Nem tettek különbséget úr és job­bágy, gazdag és szegény kö­zött. Az asszonyokat is teljesen egyenrangúnak tekintették a férfiakkal, náluk a nők is ta­níthattak, prédikálhattak, G elvégezhették a vallási szertar­tásokat. A FEUDALIZMUS ELLENI TÁMADÁSOK lendülete kü­lönösen megnőtt a XI—XII. századtól kezdve. Ez össze­függ az európai városok ez idő tájt meginduló nagyarányú fej­lődésével. A középkori váro­sok falai közé sok . ember zsú­folódott össze: papok, urak, iparosok, kereskedők, napszá­mosok, koldusok. A szegények itt egészen közelről láthatták a gazdagok, elsősorban a pa­pok fényűzését, henye életét. A város lakóinak igen sok ba­juk volt a hűbérurakkal, mert azok bizonytalanná tették az utakat, kirabolták, megkínoz- ták a kezükbe kerülő polgá­rokat, folytonos harcaikkal akadályozták a békés munkát. A papok pedig valóságos fejős­tehénnek tekintettek a váro­siakat. Nem csoda, hogy a vá­rosok lakói már korán szembe­fordultak a feudális renddel, a katolikus egyházzal és a hi­vatalos egyházi nézetekkel. Néhol még az urak és az al­só papság egyes tagjai is csat­lakoztak a szektákhoz, főleg a városi lakosság hatására. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha ezek az urak meg akar­ták volna dönteni a hűbéri rendet. Rossz szemmel nézték azonban az egyház növekvő gazdagságát és hatalmát, he­lyeselték, hogy az eretnekek szegény papságot akarnak, és szívesen látták volna, ha az egyházi birtokok az ő kezük­be kerülnek. De inkább csak kacérkodtak az eretnekséggel; ha veszélyessé vált, szembefor­dultak vele, csatlakoztak ül­dözőihez. A XIV—XV. században a szekták száma egyre növeke­dett, és az egyes szekták né- pesebbek lettek. Noha szoká­saik és nézeteik rendkívüli tarkaságot mutattak, lényeges követeléseiket és társadalmi hovatartozásukat tekintve két alapvető irányzatot alkottak. Az egyik, a városi polgárság körében, elterjedt eretnekség olcsó egyházat követelt, tá­madta a papság gazdagságát és befolyását, meg akarta szün­tetni a szerzetesrendeket, a pá­pai udvart, a főpapságot, te­hát mindazt, ami az egyházat költségessé teszi. A polgárok szembeszállása a hűbéri rend­del a középkor nagy részében csak az egyházzal, az egyházi feudalizmussal való szemben­állásban mutatkozott meg. Az az irányzat, amelyhez el­sősorban a parasztok és a vá­rosi plebejusok csatlakoztak, helyeselte , a polgári eretnekek követeléseit, de nem elégedett meg ennyivel. Sokkal meré­szebb vágyakat táplált. Az ős- keresztények közösségét akar­ta megvalósítani, azaz teljes egyenlőséget követelt, meg akarta szüntetni az urak, pa­rasztok, polgárok közötti kü­lönbségeket és a legkirívóbb vagyoni egyenlőtlenségeket; síkraszállt a különböző kivált­ságok, a robot, földbér, dézs- ma eltörléséért. Sőt nemegy­szer a teljes vagyoni egyenlő­ség megvalósítását, a magán­tulajdon megszüntetését is cé­lúi tűzte ki. AZ egyházi és világi URAK természetesen nem nézték ölbe tett kézzel a szek­ták működését, a felforgató tanok terjedését. Az egyház már fennállásának első száza-, dalban is erélyesen szembe­szállt e veszéllyel. A harc mód­szereiben eleinte nem értettek teljesen egyet az egyház ve­zetői. Szent Jeromos <331— 429) például azt hangoztatta: meg kell semmisíteni az eret­nek halandó testét, hogy meg­mentsék halhatatlan lelkét a kárhozattól. Ez szerinte nem kegyetlenség, hanem mélysé­ges jámborság; ez a szigorúság a legtisztább szeretet megnyil­vánulása. Ekkoriban azonban még a legtöbb főpap ellenezte ezt a szigort. Szükségesnek tartották ugyan a tévtanok kiirtását, de ezt elsősorban meggyőzéssel akarták elérni. Ha az eretnek makacsul ragaszkodik hamis hitéhez, akkor — mondották — meg kell büntetni, de nem szabad vérét ontani. Krisztus egyháza, a szeretet egyháza nem okozhatja senki halálát. A XI. századtól kezdve az eretnekmozgalom terjedése egyre jobban nyugtalanítja az uralkodó osztályt. Űjra előtér­be kerül a kérdés: hogyan harcoljanak ellenük? Az egy­ház egyik fő feladatának te­kintette, hogy minden lehet­séges módon bebizonyítsa val­lási dogmáinak helyességét s az eretnek tanok hamis voltát. Varázslással, boszorkány­sággal vádolták a szekták tag­jait, azt állították, hogy titkos összejöveteleiken (az üldözések miatt ugyanis többnyire csak éjszaka és elhagyott helyeken találkozhattak) féktelen kicsa­pongásokat rendeznek. Az egyház emellett ki is akarta fogni az eretnekek vi­torlájából a. szelet. Átvette bi­zonyos módszereiket, szokásai­kat, külsőségeiket, s ezzel akarta elhitetni, hogy amire a nép vágyik, azt teljesen és tö­kéletesen megtalálja az egyház kebelében, nem kell azon kí­vül keresnie. A MAKACS ERETNEKEK ELLEN erősebb eszközökhöz nyúlt az egyház. Teljesen ki­rekesztette az akolból a »meg­fertőzött juhokat«, kiátkozta az eretnekeket. Ez borzalmas csa­pást jelentett. Az átoksújtotta ember — hirdette az egyház — örök kárhőzatra jut, a po­kolban fog szenvedni az idők végezetéig: de bűnhődésének már e földön is meg kell kez­dődnie. A jámbor keresztény­nek nem szabad a kiátkozottal érintkeznie, s ha a kitagadott nem engeszteli ki a papságot záros határidőn belül, ki kell teljesen közösíteni az emberek társaságából. A kiátkozottat bárki megölheti, ezt a cseleke­detet az egyház annyira nem tekinti bűnnek, hogy nem is kell meggyónni. A XII. században az eretnek veszély pövekszik, így az egy­ház már erélyesebben lép fel. Clairvaux-i Szent Bernátnak< bár az a véleménye, hogy az eretneket inkább vitával kell megtéríteni, mint erőszakkal, de ha nem tagadja meg tévta- natt, kerülni kell vele minden érintkezést. A derék szent fér­fiú nem helyesli ugyan, hogy az eretnekeket halállal bün­tessék, de elismeri a világi ha­tóságok jogát arra, hogy le­sújtsanak az »isten ellen vé­tőkre«. 1184-ben III. Lucius pápa dekrétumot ad ki, amelyben átkot mond a szektásokra, azok pártfogóira és rejtegetői- re. Akire e bűn rábizonyul, s nem tér meg, nem tagadja meg erős esküvéssel a tévtanpkat, azt át kell adni a világi hata­lomnak. A büntetés fokáról és módjáról nem szól őszentsége. Ugyanebben a dekrétumában a világi hatóságok kötelessé­gévé tette a pápa, hogy segít- , sék az egyházat az eretnekek elleni harcban. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom