Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-17 / 41. szám
Péntek, 1961. február 11 3 SOMOGYI NÉPLAP A marcali járás téli tervének végrehajtását vizsgálta a megyei pártbizottság agit,-prop. osztálya Az első nap után Esti látogatás hatvan párttitkárnál tikészüli Tail községfejlesztési serve Tab 1961-es kózséglejlesztési terve alapján elsősorban az utak korszerűsítésére áldoznak sokat: másfél millió forintot fordítanak azoknak .a mellék- utaknak a helyrehozására, amelyek a nyolc és fél millió forintos állami beruházással készülő , átkelési szakaszhoz vezetnek. A főutcán — a vasútállomástól a szülőotthonig — 45 higanygőzvilágítású, ostornyeles lámpát szerelnek fel. Erre 267 ezer forintot költenek a községiéilesztési alapból. 50 ezer forintos költséggel parkosítják a művelődési ház környékét. A járási tanácsház meghosszabbításával községi tanácsiházat építenek 200 ezer forintból, a tűzoltószertár létesítéséhez pedig 85 ezer forinttal járul hozzá a tanács. Az idén elkészül az autóbusz- megálló. Ez 10 «ezer forintba kerül. A lakosság 23 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt. A járási könyvtár céljaira, állatorvosi lakás vásárlására, sportfelszerelések beszerzésére, házhely-kisajátításra 441 ezer forintot fordítanak. Élelmiszeripari kombinát épül szlovákiai Rimaszombat városkában. A kombinát területe eléri a 18 hektárt. A kombinátban, a cukorgyáron kívül maláta- és sörgyár Is helyet kap. A cukorgyár évente 2500 tonna cukorrépát dolgoz majd fel, a malátagyár kapacitása évi 15 ezer tonna malátának felel meg. A sörgyár pedig 200 ezer hektoliter sört állít e?5 évente. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa vasárnap délelőtt sza- valóverseinyt rendezett az 503. számú Helyiipari Iskolában. Az ipari tanulóknak József Attila »A város peremén" című költeményét kellett elszavalniuk. Ezenkívül szabadon választott verssel is szerepelhettek. Az utóbbiakat Ady, József Attila, Petőfi, Reviczky, Kaffka Margit, Szabó Lőrinc és Iszakovszkij műveiből (Tudósítónktól.) A járások agit.-prop. osztály- vezetőinek, tanácséi nökhelyet- teseinek bevonásával a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya megvizsgálta a marcali járás népművelési tervének végrehajtását. Tizenöt község — köztük a járási székhely — tevékenységét vizsgálták meg a helyszínen, továbbá tájékozódtak a járás kulturális irányításának módszereiről. A tapasztalatokat értekezleten vitatták meg. Takács István elvtárs, a megyei pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője az alábbiakban foglalta össze a vizsgálódás tapasztalatait: A járás munkájának terv- szerűségében, hatékonyságában, az ismeretterjesztés és a művészeti csoportok számszerűségében a múlt évhez viszonyítva jelentős fejlődés tapasztalható. Ha azonban a terv végrehajtását vizsgáljuk, a helyes kezdeményezések, szép részeredmények mellett néhány hibára is fel kell hívni a járás vezetőinek figyelmét. Először is nem lehetünk elégedettek az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak számával. Egy-egy előadáson átlag 50—60 fő jelenik meg, sokszor ennél is kevesebb. Ez egyebek között abból fakad, hogy a tömegszervezetek még mindig nem érzik magukénak e tervet. A helyi vezetők sokat tehettek volna az együttműködés válogatták ki a tanulók. Az SZMT, a Somogy megyei Tanács, a Munkás Színjátszó Stúdió és a Helyiipari Iskola egy-egy küldöttéből álló zsűri az első dijat nem adta ki. A második díjat, a száz forintos könyvutalványt Bogdán Jánosnak ítélte. Mátyás Loránd, Herbert Éva, Ellenberger Mária kapta a harmadik díjat, egy-egy ötven forintos könyv- utalványt. megvalósításáért. Hiba az is, hogy a tervezett előadásoknak csak mintegy 40 százalékát tartották meg eddig. A járási művelődési ház munkája egyelőre még helyi tevékenységre szűkül, nem érvényesül kellően módszertani irányító munkája a járásban. Az eredménytelenség egyik oka, hogy néhány tanácselnök igen nagy tájékozatlanságot árult el a téli terv végrehajtásában. Felelősségre vonásuk nem maradhat el. Helyes kezdeményezés viszont a nem értelmiségi munkakörben dolgozóknak — tanács- és tsz-elnököknek — az ismeretterjesztésbe való bevonása. Takács elvtárs hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb teret kell engedni a helyi igényeknek a terv összeállításakor, bizonyos tematikai szabadságot kell engedélyezni — természetesen mindenfajta ösztönössé- get szigorúan kerülve —, és inkább elvi irányítást, szervezeti keretet kell nyújtani a községeknek. Három üzemi orvosi körzetet szerveznek Kaposvárott Az idén tovább fejlesztik a körzeti orvosi ellátást, hogy a dolgozók a körzeti orvosi, szakorvosi szolgáltatásokat ne csak a lakóhelyükön, hanem a munkahelyükön is megkapják. Megyénkben a kisebb üzemek együtt kapnak egy üzemi főállású orvost. Kaposvárott három teljes értékű üzemi orvosi egységet szerveznek. Az egyikbe a TRANSZVILL, a Faipari Vállalat és a Cseri úti tejüzem, a másikba a Húsüzem, a Hűtőipari Vállalat és a BARNEVÁL, a harmadikba a Téglagyári Egyesülés és a Kefeamyagki- készítő Vállalat tartozik majd. A siófoki Bányász Üdülőben kellemes környezetben találtam a Somogy megyei üzemek hatvan párttitkárát. Kéthetes tanfolyamon vesznek részt. Az első nap programja éppen befejeződött. Az előadás és a vacsora közti szünetet felfrissülésre használták. Ki a társalgó foteljében foglalt helyet, ki pingpongozott, akadtak, akik az enyhe februári estében Balaton-parti sétára indultak. Fontos kérdés Ismerősökkel találkoztam: Bárdost Károly, a Kaposvári Sütőipari Vállalattól, Bizvurm Antal a Tatarozótól, Gál József a Malomipari Vállalattól, Mecseki János a Marcali Sütőipari Vállalattól, Németh Gyula a Kaposvári Textilművektől, Böjtös József a Kapós- mérői Téglagyártól jött el a tanfolyamra, amelyen fontos kérdésről, arról lesz szó, hogyan irányítsák és ellenőrizzék a termelést a pártszervezetek. Ez a feladat a legnagyobb körültekintést és azt kívánja meg a pártszervezetektől, hogy otthonosak legyenek a legfontosabb közgazdasági ismeretekben és általában a korszerű termeléssel összefüggő problémákban. — Csakis úgy ellenőrizhetjük a termelést, s kapcsolódhatunk be eredményesen irányításába, ha lépést tartunk a fejlődéssel — mondotta Bizvurm Antal, a Tatarozó Vállalat párttitkára. — Ha a termelési mutatók nem csupán a könyvelők, adminisztrátorok sakkfigurái lesznek, hanem azok közgazda- sági kihatásait a termelésben dolgozó pártvezetőségi és párttagok is jól ismerik, és a párt határozata alapján maguk szabják meg területükön a legfontosabb tennivalókat. Azt hiszem, a gazdasági vezetők — akik közül nem egy párttag — örülnek annak, ha a pártszervezet hozzáértéssel segíti a termelés irányítását és ellenőrzését. Már a tavaly februárban Kaposvárott megtartott egyhetes hasonló jellegű tanfolyam is — mint Gál József, a Malomipari Vállalat párttitkára mondott — sokat segített munkájukban. Sokat adhat A kaposvári tanfolyammal azonban nem volt mindenki megelégedve, egyrészt mert rövid volt, és emiatt zsúfolni kellett a programot, másrészt pedig az otthoni környezet elvonta a figyelmet, s a hallgatók, alighogy véget ért az előadás, máris kizökkentek a hallottakból. Ez a siófoki tanfolyam ellenben sok hasznosat ígér. Reggel héttől este nyolcig kemény szellemi munkát végeznek a hallgatók. A kellemes, pihenésre és elmélyülésre egyaránt alkalmas környezet, a kéthetes tanulmányi idő és a jó előadók biztosítják a sikert. Az első napon a népgazdaság helyzetével, az ebből adódó legfontosabb feladatokkal ismerkedtek meg a párttitkárok. Ezt Csepreghy Győzőnek, a Textilművek Kossuth-díjas főmérnökének az előadása követte. A programból kitűnik, hogy fontos kérdésekről tart majd megbeszélést, előadást Hevesi János, a megyei pártbizottság titkára, Takács István, a megyei pártbizottság agit.- prop. osztályának vezetője, Hornyák Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, Garami Béla, a megyei tanács osztály- vezetője, Tihanyi Zoltán, a Nemzeti Bank Somogy megyei fiókjának vezetője, Róna Imre, a Textilművek igazgatója, Müller László, a Ruhaüzem igazgatója, és így tovább. A köz- gazdasági jellegű vagy üzemi problémákat szemléltető' tudományos kisfilmekkel hozzák közelebb a hallgatókhoz. S hogy e két hét alatt a gyakorlatból se essenek ki, meglátogatnak néhány üzemet, s bőven lesz alkalmuk tapasztalat- cserére. Élénk vita Tapasztalatcsérére? Igen, arra. De nem is kell ezért mesz- sze menni. Hiszen a többi között ezt a célt szolgálja a tanfolyam is. Minden párttitfiár más üzemből jött, mindenütt másként oldanak meg egy-egy feladatot. Nos, itt aztán van mód arra, hogy megvitassák, ki hogyan csinálja a maga területén, s melyik tnódszer a jobb. S erre nem is kell biztatni senkit. Még az előadások közötti dohányszünetet is arra használják fel, hogy alaposan megbeszéljék a hallottakat. A véleménycsere élénk vitába csap át, ez jól meggondolkoz- tatja őket, tanulnak egymás véleményéből. Németh Gyula., a Textilművek párttitkára mondotta, hogy bő . jegyzetet készít a tanultakról, mert azt akarja, hqgy üzemében jól hasznosíthassa őket. ■ Bárdosi Károly, az idén igen szép eredményeket elért Kaposvári Sütőipari Vállalat párttitkára már azon gondolkodik, miként adja át pártszervezete tagjainak az itt tanultakat, hogyan segítheti valamennyi párttag még jobban a gazdásági vezetést, hogyan tegyék aktívabbá, felelősségteljesebbé az üzemi tanács munkáját. Az első nap tapasztalatai alapján korai volna véleményt mondani arról, hogy meghozza-e a várt eredményt ez a két hét. A párttitkárok még csak ezután határozzák élj hogy a hallottak alapján hogyan segítsék elő a termelékenység emelését, a jobb munkát. Az eredmény persze nemcsak az előadóktól, hanem talán elsősorban a hallgatóktól függ. A velük való beszélgetésből azt állapítottam meg, hogy felelősségük, tanulási kedvük* nagy, tehát joggal lehet eredményt is várni. Szegedi Nándor Szavalóyerseny a Helyiipari Iskolában AZ EGYHÁZON BELÜL uralkodó állapotok, a keresztény tan és a papolt élete között tátongó szakadék sok támadásra adott alkalmat. De nem ezek a visszásságok voltak az egyház és a keresztény vallás ellen irányuló támadások alapvető okai, hanem az, hogy az egyház és a keresztény vallás szentesítette, támasztotta alá a feudális rendet. Istentől elrendeltnek és öröknek tüntette fel a feudális intézményeket, elsősorban a jobbágyságot, s komoly szerepet játszott a dolgozó tömegek fékentartásá- ban. A kereszténység bírálata tehát a középkorban voltaképpen a fennálló viszonyok bírálata volt. Aki nem helyeselte a hűbéri rendszert, annak elsősorban e rendszer ideológiájáról kellett kimutatnia, hogy hamis. Csak úgy lehetett a feudalizmushoz hozzányúlni, ha megfosztották az istentől eirendelteég, az égd eredet dicsfényétől. De ebben a korban, amikor a termelés és a tudomány alacsony fokon állt, amikor minden területen a vallási nézetek uralkodtak, a keresztény egyházzal és tanításával csakis vallásos tanokat lehetett .szembeszegezni. Csupán az így .megfogalmazott nézetek voltak ékkor érthetők, ezek tudták megragadni, megmozgatni az embereket. A fennálló viszonyok bírálata, a támadás az egyház és ezen keresztül a feudalizmus ellen tehát többnyire vallási, a hivatalos egyházi felfogástól eltérő tanok, ún. eretnekségek alakjában jelentkeztek. SOKFÉLE ERETNEK IRÁNYZAT és mozgalom támadt a középkor folyamán. A legtöbb szektán belül kialakult egy szilárd mag, egy külön réteg, a »tökéletesek" (perfek- tek). Ezek a szekta papjaiként szőrcsuhában, mezítláb faluról falura, városról városra vándoroltak, hirdették a szakadár tanokat, s végezték a hitük álKÜLCSÁR ZSUZSA : INKVIZÍCIÓ ÉS BOSZORKÁNYPER II. Az eretnekek tál megszabott vallási szertartásokat. Az eretnekek többsége, az egyszerű hívők, a tanoknak csak egyes alapvető tételeit ismerték és hitték; részt vettek a szertartásokon, s mély tisztelettel vették körűi a perfekteket, akik részben az ő adományaikból, részben pedig kezük munkájából tartották fenn magukat. A szigorú aszkézis a szektákban többnyire csak a perfek- tekre volt kötelező; ezeknek le kellett mondaniuk a hús és bor élvezetéről és a nemi életről is. • Az utóbbit egyes szekták bűnnek tartatták. Ezzel tulajdonképpen azt fejezték ki, hogy elítélik a fennálló rendet, s a bűnösnek tartott társadalom teljes megsemmisítésére törekszenek. Ugyanez a felfogás mutatkozik meg abban is, hogy szent cselekménynek tartották az önkéntes éhhalált. Az eretnekek is hittek a természetfeletti erőkben, de azt tartották, hogy a bűnös pap nem áll kapcsolatban a túlvi- lági erőkkel, így nem alkalmas semminemű vallási szertartás elvégzésére, erre csak a tiszta életű perfektek jogosultak. Sok szekta bűnös dolognak tartotta a magántulajdont, s vagyonközösséget követelt. Az eretnekek általában a teljes egyenlőség hívei voltak. Nem tettek különbséget úr és jobbágy, gazdag és szegény között. Az asszonyokat is teljesen egyenrangúnak tekintették a férfiakkal, náluk a nők is taníthattak, prédikálhattak, G elvégezhették a vallási szertartásokat. A FEUDALIZMUS ELLENI TÁMADÁSOK lendülete különösen megnőtt a XI—XII. századtól kezdve. Ez összefügg az európai városok ez idő tájt meginduló nagyarányú fejlődésével. A középkori városok falai közé sok . ember zsúfolódott össze: papok, urak, iparosok, kereskedők, napszámosok, koldusok. A szegények itt egészen közelről láthatták a gazdagok, elsősorban a papok fényűzését, henye életét. A város lakóinak igen sok bajuk volt a hűbérurakkal, mert azok bizonytalanná tették az utakat, kirabolták, megkínoz- ták a kezükbe kerülő polgárokat, folytonos harcaikkal akadályozták a békés munkát. A papok pedig valóságos fejőstehénnek tekintettek a városiakat. Nem csoda, hogy a városok lakói már korán szembefordultak a feudális renddel, a katolikus egyházzal és a hivatalos egyházi nézetekkel. Néhol még az urak és az alsó papság egyes tagjai is csatlakoztak a szektákhoz, főleg a városi lakosság hatására. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha ezek az urak meg akarták volna dönteni a hűbéri rendet. Rossz szemmel nézték azonban az egyház növekvő gazdagságát és hatalmát, helyeselték, hogy az eretnekek szegény papságot akarnak, és szívesen látták volna, ha az egyházi birtokok az ő kezükbe kerülnek. De inkább csak kacérkodtak az eretnekséggel; ha veszélyessé vált, szembefordultak vele, csatlakoztak üldözőihez. A XIV—XV. században a szekták száma egyre növekedett, és az egyes szekták né- pesebbek lettek. Noha szokásaik és nézeteik rendkívüli tarkaságot mutattak, lényeges követeléseiket és társadalmi hovatartozásukat tekintve két alapvető irányzatot alkottak. Az egyik, a városi polgárság körében, elterjedt eretnekség olcsó egyházat követelt, támadta a papság gazdagságát és befolyását, meg akarta szüntetni a szerzetesrendeket, a pápai udvart, a főpapságot, tehát mindazt, ami az egyházat költségessé teszi. A polgárok szembeszállása a hűbéri renddel a középkor nagy részében csak az egyházzal, az egyházi feudalizmussal való szembenállásban mutatkozott meg. Az az irányzat, amelyhez elsősorban a parasztok és a városi plebejusok csatlakoztak, helyeselte , a polgári eretnekek követeléseit, de nem elégedett meg ennyivel. Sokkal merészebb vágyakat táplált. Az ős- keresztények közösségét akarta megvalósítani, azaz teljes egyenlőséget követelt, meg akarta szüntetni az urak, parasztok, polgárok közötti különbségeket és a legkirívóbb vagyoni egyenlőtlenségeket; síkraszállt a különböző kiváltságok, a robot, földbér, dézs- ma eltörléséért. Sőt nemegyszer a teljes vagyoni egyenlőség megvalósítását, a magántulajdon megszüntetését is célúi tűzte ki. AZ egyházi és világi URAK természetesen nem nézték ölbe tett kézzel a szekták működését, a felforgató tanok terjedését. Az egyház már fennállásának első száza-, dalban is erélyesen szembeszállt e veszéllyel. A harc módszereiben eleinte nem értettek teljesen egyet az egyház vezetői. Szent Jeromos <331— 429) például azt hangoztatta: meg kell semmisíteni az eretnek halandó testét, hogy megmentsék halhatatlan lelkét a kárhozattól. Ez szerinte nem kegyetlenség, hanem mélységes jámborság; ez a szigorúság a legtisztább szeretet megnyilvánulása. Ekkoriban azonban még a legtöbb főpap ellenezte ezt a szigort. Szükségesnek tartották ugyan a tévtanok kiirtását, de ezt elsősorban meggyőzéssel akarták elérni. Ha az eretnek makacsul ragaszkodik hamis hitéhez, akkor — mondották — meg kell büntetni, de nem szabad vérét ontani. Krisztus egyháza, a szeretet egyháza nem okozhatja senki halálát. A XI. századtól kezdve az eretnekmozgalom terjedése egyre jobban nyugtalanítja az uralkodó osztályt. Űjra előtérbe kerül a kérdés: hogyan harcoljanak ellenük? Az egyház egyik fő feladatának tekintette, hogy minden lehetséges módon bebizonyítsa vallási dogmáinak helyességét s az eretnek tanok hamis voltát. Varázslással, boszorkánysággal vádolták a szekták tagjait, azt állították, hogy titkos összejöveteleiken (az üldözések miatt ugyanis többnyire csak éjszaka és elhagyott helyeken találkozhattak) féktelen kicsapongásokat rendeznek. Az egyház emellett ki is akarta fogni az eretnekek vitorlájából a. szelet. Átvette bizonyos módszereiket, szokásaikat, külsőségeiket, s ezzel akarta elhitetni, hogy amire a nép vágyik, azt teljesen és tökéletesen megtalálja az egyház kebelében, nem kell azon kívül keresnie. A MAKACS ERETNEKEK ELLEN erősebb eszközökhöz nyúlt az egyház. Teljesen kirekesztette az akolból a »megfertőzött juhokat«, kiátkozta az eretnekeket. Ez borzalmas csapást jelentett. Az átoksújtotta ember — hirdette az egyház — örök kárhőzatra jut, a pokolban fog szenvedni az idők végezetéig: de bűnhődésének már e földön is meg kell kezdődnie. A jámbor kereszténynek nem szabad a kiátkozottal érintkeznie, s ha a kitagadott nem engeszteli ki a papságot záros határidőn belül, ki kell teljesen közösíteni az emberek társaságából. A kiátkozottat bárki megölheti, ezt a cselekedetet az egyház annyira nem tekinti bűnnek, hogy nem is kell meggyónni. A XII. században az eretnek veszély pövekszik, így az egyház már erélyesebben lép fel. Clairvaux-i Szent Bernátnak< bár az a véleménye, hogy az eretneket inkább vitával kell megtéríteni, mint erőszakkal, de ha nem tagadja meg tévta- natt, kerülni kell vele minden érintkezést. A derék szent férfiú nem helyesli ugyan, hogy az eretnekeket halállal büntessék, de elismeri a világi hatóságok jogát arra, hogy lesújtsanak az »isten ellen vétőkre«. 1184-ben III. Lucius pápa dekrétumot ad ki, amelyben átkot mond a szektásokra, azok pártfogóira és rejtegetői- re. Akire e bűn rábizonyul, s nem tér meg, nem tagadja meg erős esküvéssel a tévtanpkat, azt át kell adni a világi hatalomnak. A büntetés fokáról és módjáról nem szól őszentsége. Ugyanebben a dekrétumában a világi hatóságok kötelességévé tette a pápa, hogy segít- , sék az egyházat az eretnekek elleni harcban. (Folytatjuk.)