Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

SOMOGYI Vf! PL AP 6 Vasárnap, 1961. febraár & Németh Ferenc: Heggel a Kelepen rA lmos felhők függtek a telep fölött. Zselezná- kék kakasa a drótozott fűrész­bakról sandított a konyhaajtó félé. Lehet, hogy nemsokára megered az eső. Dagi hirtelen fölébredt, és szemének keskeny szürke ré­sén át pislogva kereste a vek­kert. Negyed hét. Ijedten rúg­ta le a takarót, csak akkor ju­tott eszébe: nem is megy dol­gozni, hiszen tegnap fölmon­dott a gyárban, mert el akar­ták tenni szamárhajtónak, és mindenki nevetett volna rajta, hogy a jó helyről hova jutott, hát csak nem lesz bolond! Gyorsan visszahúzta a takarót, és rágyújtott. Az első slukk után ujjaival hátraboranálta rövid kesehaját. Aztán újra beleszívott a ciga­rettába, és gondolkozni kez­dett. Van még dohányom is, most úri ember leszek, élek. De nyugtalanította valami. Mit felejtettem el? De nem feledkezett meg semmiről, egy­szerűen csak hiányérzete volt. Rá is jött: az nyugtalanítja, hogy más napokon már dol­gozott ilyenkor. És hogy azért nem volt egészen igaza, a ve­rekedés miatt tették el a he­lyéről. Még csak azt sem mondhatja, hogy figyelmeztet­hették volna előbb, hiszen már jó néhányszor megmosták a fejét. No de mégse hagyhatja, hogy kikukoricázzanak vele! A nyugtalanságon gyorsan túl­tette magát, különben is két százas lapult még a zsebében. Legalább lesz egy jó napom — gondolta. — De hát mit is kezdjek vele? Kinézett az ab­lakon. — Pecázni fogok! — döntöt­te el. Kényelmesen kibújt a taka­ró alól, és fölrántotta cowboy- nadrágját, amelyet az üzemben kapott munkaruhából alakított át a napokban Salamon, a ru­hagyári szabó esti maszekmun­kában egy százasért Egy szá­zasért? Az ám, mégpedig hi­telben. — Az ördögbe is, hogy eddig eszembe se jutott hát akkor az egyik százas ugrik! Nono, majd azt mondom, nincs egyelőre pénzem ... Vizet ön­tött a lavórba, és megmosdott. N em mosakodott túlságosan, csak épp az arcát meg a kezét mosta meg. Aztán elővette új olasz ingét, melyet a múlt ha­vi előlegből vásárolt, miután a bringát vette. Amikor elkészült, kiment az udvarra. Az eresz aló] kivette vászondarabba csavart hor- gászszerszámaít, a pecabotot meg egy konzervdobozt a gi­lisztáknak. Aztán a fészerből ásót hozott ki, és hátrament a kiskertbe. Imitt-amott meg­piszkálta a földet, míg az ár­nyékszék mögött kukacokra nem akadt. Kiásott két-három rögöt, széttúrta őket, és a kon­zervdobozba szedte a gilisztá­kat. A dobozt azután befödte egy papírdarabbal, lekötötte, és a többi holmival föipakolta a bringára. A bringa vadonatújan csillogott. Használt ke­rékpár volt, amikor megvette, de a XVII-es utcában lakik egy karosszérialakatos, az be­lli kk el ezte meg zománcozta egy kis pénzért. Most kitolta a kapuhoz, de eszébe jutott még, hogy éhes is. Visszafordult hát, amikor a túloldalról ráköszönt valaki: — Jó reggelt, fiatalúr! Ez Salamon hangja volt. Da­gi tehát úgy tett, mintha nem vette volna észre. De ez a tak­tika nem vált be. — Mondom: jó reggelt, fia­talúr! Neked kiabálok, Dagi fiam, észre sem veszed az em­bert? Ügy rémlik, mintha tartoznál valamivel. — Salamon bácsi ? Nahát... Persze, persze ... Csakhogy .. . — Mi az a csakhogy? Talán nincs pénzed? — Tetszik tudni, az a hely­zet, hogy éppen nincs pénzem, ugyanis sok selejtünk volt, és emiatt a levonás ‘folytán csak egészen kis előleget fizettek. — Aha. Csakhogy én ezt nem hiszem el. Szép kerékpá­rod van, fiacskám. Most vet­ted, mi? — Á, már régen ... — No, elég a hamukából, ón se a falvédőről léptem le. A Koszticsnak mennyit fizettél a nikkelezésért ? — Hát igaz, azért is nincs pénzem. — Rendben van, majd az apádtól kérem inkább. — Salamon bácsi! Ne bo- moljon! De Salamon tudja, hegy cse­lekedettel jobban lehet hatná, mint szavaikkal, hát elindul. — Várjon, van pénzem — kiált utána Dagi. Salamon megáll. — Azért várhatna még egy kicsit... Egy hónap múl­va, jó? — Mondom, majd a faterral elszámolunk — indul el újra. — Inkább kifizetem! —- Sa­lamon visszajön. — A fene egye meg, túdhatja, hogy úgy­is megadnám — morog Dagi, miközben leszurkolja a szá­zast. — Biztos az, ami a zsebem­ben van — nyugtázza a sza­bó. — Én is fizetésiből élő em­ber vagyok, kérem! Dagi nagyot sóhajt, és visz- szamegy a konyhába. A pol­con kutat valami kaja után. Talál egy darab kenyeret — Más nincs? Zsíros deszkát egyek mindig! Veszek inkább valamit — nézegeti lógó or­ral a megmaradt százast. Ü int csapódik a kapu, a bicikli csörömpölve fel­dől. — A jó anyátokat, hogy mindent az utamba raktok — káromkodik rekedten valaki. — Az öreg! — figyel föl Da­gi. Bebotlik a konyhába, és megáll. Szeme zavarosan go­molyog Dagi körül. Vastag csontú, de elcsenevészedett, a szesztől kifakult ember. Csap­zott seszín bajsza kuszáltan csüng a szája szélén. — Mi az isten? Te nem dol­gozol? — Már beszápkázott? — Mi? Majd adok neked szipkázást! Dolgozni nem, de szemtelenkedni igen? — Azzal előrelendül a Dagi felé. De a gyerek se rest, és elindul az asztal körül. — Mér, talán nem dolgozom eleget? — Nafene! Talán nem tet­szik? Én melózzak minden ro­hadt kölyökre? — Maga? — vörösödik el a fiú. — Mikor dolgozik maga? Megissza, amit keresünk! — Fogod be a pofád, te tak- nyoe! — Pofája van magának! — Most aztán mgnj az anyádba... — kapja föl a ke­nyérvágó kést, és utánalódul. Dagi remeg a dühtől, nem is mozdul. Szeme összehúzódik, és fojtottan kiabálja: — Csak jöjjön! Csak jöjjön! Az apa meghökken, vagy ta­lán megijed, vagy egy pilla­natra kijózanodik? Félrefordul, köhög, és ledobja a kést. — Menj a fenébe — veti oda kö­zömbösen. — Takarodj, de azonnal. Itt ne is lássalak töb­bet! Dagi nem szól. Bemegy a szobába, kinyitja a szekrényt, kiszedi két ruháját, a dzsekit, a ballont, néhány inget meg PÁLYÁZATI A Felszabadulási Kulturális Szemle múlt évi kedvező ta­pasztalatai alapján a követke­ző esztendőkben tovább foly­tatjuk a kulturális szemlék rendszerét, mely ötéves táv­lattal indul, és elősegíti a kul­turális nevelőmunka folyama­tosságát. A szemle keretében az eszmei és művészeti neve­lés fejlesztése céljából a Kul­turális Szemle megyei opera­tív bizottsága az alábbi művé­szeti ágakban hirdet pályáza­tot 1. IRODALOM Lírai verssel, elbeszélő köl­teménnyel, novellával, elbe­széléssel, jelenettel, egyfelvc- násos színdarabbal lehet pá­lyázni, I. díj 800 forint II. díj 600 forint III. díj 300 forint 2. KÉPZŐMŰVÉSZET Grafikával, rajzzal, illusztrá­cióval, festménnyel, akvarellel, kisplasztikával lehet pályázni. I. díj 800 forint II. díj 600 forint III. díj 300 forint A művek hátoldalán az aláb­biakat kell feltüntetni: a pá­lyázó nevét, korát, címét, a mű címét, szakköri tagság ese­tén a szakkör nevét, helyét. 3. NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZET. IPARMŰVÉSZET Egy-egy tájegységre jellem­ző kézimunkával (hímzés, szö­vés, kötés, horgoláts), népi dí­szítőművészeti minták össze­gyűjtésével, leírásával, raj­zaival, fa- és csontfaragással, üveg-, kerámia-, fémmunkák­kal lehet pályázni. \ . N FELHÍVÁS I. díj 500 forint II. díj 300 forint III. díj 200 forint 4. FOTÓMŰVÉSZET 4 darab 24x30 cm-es fekete­fehér képpel, egyénileg vagy szakköri kollekcióval lehet pá­lyázni. I. díj 300 forint II. dí,i 200 forint III. díj 100 forint A képeket kísérőjegyzékkel küldjék be. Szerepeljen rajt a pályázó neve, lakcíme, foglal­kozása, a kép címe és sorszá­ma, a fotoszakkör neve és cí­me. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: 1. A pályamű a hazánk fel- szabadulása óta eltelt 16 év eseményeiből merítse témáját. Tükrözze ifjúságunk, dolgozó népünk megváltozott életét, a szocializmus építésében elért eredményeinket. 2. A pályázaton részt vehet­nek Somogy KISZ-szervezetei, KISZ-tagjai, kívülálló fiatalok, dolgotok, öntevékeny művé­szeti csoportok és amatőrök. Egyénileg és csoportosan is le­het pályázni. Hivatásos írók ás művészek nem vehetnek részt a pályázatokon! A pályaműveket 1961. április 30-ig kell beküldeni a követke­ző címre: Somogy megyei KISZ-bizottság, Kaposvár. 4. A pályázatokra vonatkozó­lag részletesebb tájékoztatást ad a KISZ-szervezeteknek, a népművelésügyi ügyvezetők­nek és kultúrotthon-igazgatók- nak kiadott Kulturális Szem­le Űtmutatója, ezenkívül a Kulturális Szemle operatív bi­zottsága Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 1., a megyei KISZ-bizottság címén. Műhelygyakorlaton a Marcali Általános Iskolában Végezetül az iskola igazga­tóját, Pados Józsefet kerestük fel a gyakorlati oktatás tárgyi feltételeiről érdeklődve. Fagyosra dermedt a termé­szet, a föld pihen. Erőt gyűjt. Művelői kényelmesebb, benti foglalatosság után néznek. Ezt teszik a Marcali Általános Iskola felsős tanulói is, akik a tavasszal és az ősszel a’ me­zőgazdasági gyakorlati foglal­kozásokon oly szívesen vették vállukra egy-egy számtan vagy nyelvtan óra után a szerszámo­kat, hajladoztak a friss, tiszta levegőn, ápolgatva a növénye­ket, gondozva a szőlőt, a gyü­mölcsfákat. Tető alá szorultak most a téli hónapokra, fűrész­re, faragókésre, reszelőkre cse­rélve fel a kerti szerszámokat. A tágas, világos, meleg mű­helyteremben a gyalupadok körül fiúk dolgoznak. Ötödike­Nem nagy dolognak látszik egy ilyen egyszerű fakés el­készítése. A legtöbb gyereknek mégis gondot okoz, főképpen azoknak, akiknek otthon, egyéb különórákat erőltetve nem ju­tott idejük faricskálni, hisz a megadott tervrajz alapján kell végezniük a feladatot. És ez a legnagyobb értéke az órá­nak is: az elmélet és a gyakor­lat nagyszerű egysége, a mér- tannal, a számtannal való ál­landó kapcsolat. A tanár búcsúzóul megjegy­zi, kár, hogy nem a hatodiko­sok vagy hetedikesek órájára toppantunk be. Ök már sok­kal gyakorlottabbak a szerszá­mok használatában, lendülete­sebben dolgoznak, és bony ólul ­Könyvek, füzetek helyett most fehér vászondarabok vannak a kislányok kezében. Varrnak. Vigyázva, óvatosan, minden öltést jól megfontolva. Fésű­tartót készítenek, rajta több­féle öltést tanulva, gyakorol­va. A foglalkozást vezető Szőke Lászlóné tanár magyaráz a lá­nyok téli gyakorlati munkájá­ról. (Tavasszal és ősszel a fiúk­kal együtt a kertben dolgoz­nak.) — A varrás csak egyik része munkánknak — mondja. — A másik a sütés-főzés alapelemei­nek magtanítása a felső osztá­lyokban. Sajnos egyelőre még itt gyakorolunk a tanteremben* lesúrolt rajztáblákat haszná­lunk gyúródeszkául. Hogy sze- ietik-e? Rajonganak érte. De leginkább a szülők örülnek e tárgy tanításának. Pontos mérések szerint készül a munkadarab. sek. Engedetlen hajtincsek tabb munka elvégzésére is ké- cs úsznak a homlokukba, ahogy pesek. nagy igyekezettel méricskél- Ugyanennek az osztálynak nek, faragnak a munkapadok leánycsoportja ez alatt az idő fölé hajolva. alatt kézimunka órán vesz Bereczk Imre tanár fogad részt Benyitunk a terembe, bennünket. — Húsz óra műhelygyakor­latot ír elő a tanterv a téli időszakra — kezdi a felvilágo­sítást — Célja: az egyszerűbb fa- és fémmegmunkáló eszkö­zök használatának elsajátítá­sa, az alapkészségek megszer­zése hasznos munkadarabok készítése révén. Virágkosarakat, palántázó fákat, kitűző cövekeket mutat: a tanulók munkái. y — Most szerszámtisztító kést készítünk a táblán látható áb­rák és adatok, méretek szerint Az egyik csoporthoz lép, megvizsgálja a »félkész-gyárt­mányt«, majd leállítja a mun­kát A táblához megy, odatö­mörülnek a gyerekek is, és is­mételten megmagyarázza a — Műhelyünk jól el van lát-: va szerszámokkal, bár minősé­gük sok bosszúságot okoz a nevelőknek és a tanulóknak — panaszkodik. — Ez elsősorban a központilag küldött, e célra készített satupadokra, a lomb­fűrészek és kézi fűrészek ke­reteire vonatkozik. Inkább ke­vesebbet, de használhatóbba­kat várunk a jövőben az Isko­lai Felszereléseket Értékesítő VállaJattóL Nemrég villany- motoros szalagfűrészt szerez­tünk be, villanytűzhelyet vá­sároltunk, s villanyfúróval, sa­tukkal, vasreszelékkel, lemez­vágókkal bővítettük készle­tünket. Tervünk? Nem kicsi. Konyhát akarunk építeni a lá­nyoknak, úgy, hogy az egyik felét kézimunka-teremnek is használhassák. Ezt a szü­lői munkakö­zösség segítségével kívánjuk megva­lósítani a jövő tan­év elejére. Még egy műhely építé­sét tervezzük a fémmegmunkálás részére. Ez azonban a jövő évre ma­rad. A tavasszal elkészítjük a kert­ben az üvegházat* padlástere galamb- tenyésztésre lesa alkalmas. A gyakorlati foglalkozások nagyszerű jellem-) nevelőnek is bizo­nyulnak. önálló­ságra, tevékeny­ségre nevelnek, s felkészítenek az életre. méreteket, a formát. Kézimunka óra az ötödikben. P. Eh nylon zoknit, és újságpapírba csomagolja Odateszi másik ci­pőjét is, no meg két keshedt könyvet: A párduc utcáját és egy Fred Robers-regényt. Nem is könyvek, saláták, ki tudja, hány száz kézen mentek át az­óta, hogy az utolsó ponyvát ki­adták Magyarországon. Azzal fogja a cuccot, és ki­megy a kerékpárhoz. De amíg fölköti a csomagot, utána jön az-öreg. — Hová mész? — El. — Hol akarsz lakni? — Azt is találok. Az öreg érdeklődve lődörög oda. Zsebeit tapogatja, aztán elfordulva dörmögi: — Nem lelem a dóznit, adj, egy Kos­suthot! Dagi meglepődve, gyanakod­va néz rá, míg előveszi a ci­garettát. — Ez nem az enyimből van? — kérdezi tőle. — Mit képzel? — Nem azért mondom. — Rágyújt, és a parazsat nézege­ti. — Minek mész el? Azért a pénzért itt is ellakhatsz... j\/| iféle pénz? — csattan fel élesen a kapuból anyja ...■ngja. — Milyen pénzt akarsz má’ meg? — Semmi, semmi — sündö­rög hátra az öreg. — Nézze meg az ember, még a fiától is kéregét! Hát te? Ho­vá készülsz? Dagi zavartan löbálja a cso­magot. Mit mondjon? — Pecázni. — Ügy? Hát az? Csak nem a zaciba akarod vinni? Majd adok én neked, hogy te is olyan légy, mint az apád! — Van énnekem pénzem — válaszol Dagi sértődötten, s mutatja. — No, jó — enyhül meg az anyja. — Jól van, no... Ettél már? — Nem. — Várj csak, adok valamit. Bemennek a konyhába, ke­nyeret vág, előveszi a zsírt. — Zsíros deszka? — Hát. — Mindig az! — Mást nem tudok adni. Apád elszedte minden pénze­met. Nincs egy szem se. Nem is tudom, mit főzzek ebédre. Igazán, adhatnál kölcsön vala­mennyit. Dagi hallgat, látja rajta, hogy ingadozik. — Annyit küszködöm érte­tek, nekem nem jut soha egy rongy, egy jó falat se, de nin­csen szemernyi hála egyikő­tökben sem. Alig adtok haza valamit Pedig te is, amikor megszülettél, olyan vézna, be­teges voltál, meg később is. Ha én nem virrasztók annyit mel­letted, meg se maradsz. Az ember küzd, világra hozza a kölykeit, kiadja a szívét is ér­tük, vénségire egy fillért se adnak neki! FJ ági elvörösödik, aztán. — előhúzza a százast. És odaadja, gyorsan, a szemét behunyva, amíg kezébe nyom­ják a zsíros kenyeret. Aztán gyorsan kiszalad az udvarra, hátra se néz. Tolja a kerék­párt, felkanyarodik a gátra, só­várogva nézi a vizet. Aztán felül, és elkarikázik munka után. Fuccs neked, pecázás! Színes agydaganatok Szovjet sebészek olyan eljá­rást dolgoztak ki, amely lehe­tővé teszi, hogy agydaganato­kat festéssel láthatóvá tegye­nek, és ezáltal megkönnyítsék a műtéti beavatkozást. A moszkvai Idegsebészeti Inté­zetben végzett kísérletek agy- daganatos egerekkel történlek. Olyan vegyi anyagot fecsken­deztek az állatok testebe, amely az agydaganatban fel­halmozódott, és annyira meg­festi, hogy szabad szemmel it láthatóvá váük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom