Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-23 / 46. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. február Z% amennyinek hozzáértése! , hogy pont! Tűzzük napirendre az öntevékeny művészeti munka" nevelési kérdéseit FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Az ismeretek tágítása és el­mélyítése, a szocialista ízlés, valamint az egészséges közös­ségi érzés és vitaszéliem ki­alakítása ... ebben fogalmaz­nám meg az öntevékeny mű­vészeti munka és az öntevé­keny művészeti csoportokban folyó nevelőmunka célját. A gyakorlatban — mint a tapasz­talatok mutatják — baj van ezzel a céllal.' Ha szabad ' így kifejezni magam, öntevékeny művészeti életünk legközvetle­nebb vezetői nem látják a fá­tól az erdőt, á vállalt felada­tok megvalósításának igyeke­zetében azt a többet, ami kü­lönösen szép rangra emelhetné tartalmában az öntevékeny művészeti ágak munkáját. Legtöbb művészeti csoportunk tevékenysége ugyanis kimerül a szereplésről szereplésre való felkészülésben, s ma még csak igen kevés szakvezető gondol arra, hogy a csoportok tagjai­tól nemcsak elfogadni kell (áldozatos munkát, jó szándé­kot), hanem adni is kell ah­hoz, hogy a műkedvelők kul- túrmunkájukat ne érezhessék bizonyos idő elteltével öncélú­nak. Mint nemrég olvashattam egy füzetecskében, az öntevé­keny művészeti csoportok munkájának célja nem lehet a közönségigóny szolgai kielégí­tése; a cél az adott művészeti csoport képességeinek kibonta­koztatása, az önművelés, a kö­zönség igényeinek helyes me­derbe terelése, fejlesztése és nem is utolsósorban a világ­nézeti nevelés. Itt vetődik fel a kérdés: va­jon eleget tudnak-e tenni hi­vatásuknak öntevékeny művé­szeti csoportjaink, ha közössé­gükben nem kapnak művelt­ségbeli és politikai felkészítést hivatásuk betöltéséhez? Megvallom, érdekelt, hogy a belső nevelés ügye hogyan áll színjátszóinknál, tánccsoport­jainknál, népi együtteseinknél és kórusainknál. Érdekelt, hogy ez az öntevékeny művészeti életnek mélyebb tartalmat köl­csönző dolog hogyan is fest a gyakorlatban. Jó néhány együttes éves munkatervét néztem meg remélve, hogy a szorosan vett felkészülési munkák mellett találok ezek­ben a tervekben olyan ponto­kat is, amelyek* a nevelés szükségességének jegyében születtek. Lohadó kedvvel ta­pasztalhattam, hogy az éves tervek bőségük ellenére is so­ványak. Nem tartalmaznak mást, mint elvégzendő felada­tokat és határidőket. Két kéz is soknak bizonyult azoknak a csoportoknak az összeszámolásához, ame­lyekben egyébbel is találkoz­tam, például vitákkal, művé­szettörténeti, társadalomtudo­mányi vagy politikai vitával, előadással. Vagy egy-egy re­gény, film elemzésével. Öntevékeny művészeti éle­tünk vezetői nem érzik még kellőképpen a belső nevelés fontosságát, azt, hogy ismere­teket adjanak, bővítsenek. És amikor vezetőket emlegetek, a megye művelődési otthonai­nak, művelődési házainak szakköri vezetőire gondolok. Hogyan képzelik akkor az ízlésbeli nevelést, a helyes vi­lágszemlélet kialakítását? . A megkérdezetlek többsége elismeri a nevelés fontosságá­nak létjogosultságát egy-egy művészeti csoportban, de mint mondották, ezt csak annyiban tudjáK megvalósítani, ameny- nyiben erre spontán lehetőség és idő adódik. A kérdés már most csak az, hogy véletlen­szerűségre bízhatjuk-e a neve­lés ügyét. Azt hiszem, hogy nem. Mivel magyarázható, hogy csak a szorosan vett munka tölti ki a művészeti csoportok működési terveit? Elmonda­nám. Mind ez ideig alig Kér­tünk számon a folyamatos te­vékenységnél többet. Megelé­gedtünk azzal, hogy az önte­vékeny művészeti mozgalom tömegmozgalommá szélesedett,, hogy alig van pusztai telepü­lés, kislélekszámú falu, ahol ne munkálkodna kisebb-na- gyobb csapat a művészet vala- melyiK ágában. Egy időben va­lóban csak az volt a fontos, hogy minél többen találják meg helyüket a művészeti csopor­tokban, minél nagyobb legyen az öntevékeny művészkedők tábora, hadrendje. Szándéko­san használtam a hadrend megjelölést, mert valóban ar­ról volt szó, népművelő mun­kásainkat a kulturális for­radalom szólította a művészet zászlaja alá. Erről sokat lehet­ne beszelni még, de ennyi ta­lán utalásul elegendő. Hosszú időn át megelégedtünk a keve­sebbel, azzal, hogy ilyen vagy olyan eredményeket tudtak felmutatni öntevékeny szín­játszóink, táncosaink, dalo­saink és népi együtteseink.. Szakvezetőinket (meg kell je-, gyezni, hogy sokkal keveseb­ben rendelkeznek szakképzett- séggel, mint ahányan csoportot vezetnek) nem is ösztönöztük arra, hogy munkájukban hang­súlyt kapjon a nevelés. Azok pedig igen Kevesen vannak, akije utasítások nélkül is az Vörös Csillag Zátonyra fut egy boldognak indult há­zasság. Miért? Nap­ink é nagyon idő­szerű kérdését bon­Próbaút colgatja a Máriássy sats. 3s£í“»*>* —­jak. Tehát nemcsak a spontán nevelést, hanem a tudatosat Május 4—5—6: Közlekedési ankét Siófokon A Magyar Jogász Szövetség megyei tagjai — tájékoztatott bennünket dr. Tallós Emil, a Megyei Bíróság elnöke — má­jus elején, még az üdülési idény megkezdése előtt orszá­gos jellegű közlekedési anké­tet rendeznek Siófokon. Az ankét célja, hogy a közönség figyelmét a közlekedési prob­lémákra irányítsa, s a közle­kedési ügyekkel foglalkozó bi- rák, ügyészek, ügyvédek és más szakemberek egységes ál­láspontját kialakítsa. Az an­két — ha szükséges — új jogi intézkedéseket is javasol majd. E kezdeményezést helyeslés­sel fogadták az Igazságügyi Minisztériumban, a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­riumban, a Közlekedéstudomá­nyi Intézetben és mindenütt. Az ankétot, amely a maga ne­mében első lesz hazánkban, május 4—5—6-án rendezik meg, s azt dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter nyitja meg. Több érdekes előadás hangzik majd el. »A gépjármű- forgalom fejlődése hazánk­ban« címmel a KPM képvise­lője tart előadást. Előadás hangzik el »Az ittasság szere­pe a közlekedésben«, ezt kö­vetően hozzászólás »Az ittas­ság élettani hatása« címmel. A feketefuvarok, a baleseti kár­térítések, a hozzátartozók igé­nye is szóba kerül majd. Az ankétra valamennyi me­gye és a közlekedéssel foglal­kozó valamennyi országos in­tézmény elküldi képviselőit. A szervező bizottság már meg­kezdte működését. Az ankéton elhangzó előadásokat, hozzá­szólásokat könyvben is kiad­ják. A szentjakabi iskola életéből A szentjakabi általános is­kolában hetven — többségében cigány — gyermek tanul. Az iskola kulturális'élete az utób­bi időben megélénkült. Tizen­nyolc kisdobos vesz részt a ze­nei szakkör foglalkozásain. A gyerekek táncolni és xilofc- nozni tanulnak. A szentjakabi iskolások az ősszel ellátogat­tak Sztálin városba. .Most újabb ■ autóbuszkirándulásra készül­nek, a tavasszal a főváros'ei? ismerkednek meg a gyerekek. Szorgalmasan gyűjtik a pénzt az útra, már hatezer forintjuk van takarékbélyegben. Amióta sötétítő függönyöket vásároltak a szülők, a negye­dik osztályosok földrajj órája sokkal színesebb. A .vetítőgép megismerteti velük az anyag­ban hallott tájakat, városokat. A kisebbeknek pedig egy-egy színes mesefilmet mutatnak be a pedagógusok. Játékórán tár­sasjátékok, sakk, malom, do­minó kerül az asztalra, van mivel szórakozniuk a gyere­keknek. Csoportvezetőink jelentős^ többsége azt vallja, hogy arí szereplésekre való felkészülés^ során adódnak kitérők, amikor^ ezt vagy azt a problémát tisz-^ tázni kell. Ismét mások azt hangoztat-* jak, hogy ' nincs igény előadá-* sokra, vitákra. Nem hiszem* hogy véletlen az, hogji pont az* ilyen csoportok szorulnak év-* ről évre az újjászervezésre.^ Nincs, mi összetartsa a tago-^ kát, s előbb vagy utóbb, de^ észreveszik, hogy csak adnak,^ és cserében vajmi keveset kap­nak az öntevékeny művészetig mozgalomtól. Véleményem szerint ezért- rendkívül fontos napirendre tűzni alapos felmérés után az öntevékeny művészeti munka nevelési kérdéseit. Itt jegyezném meg ismétel­ten, hogy megyénkben több művészeti működik, mint szakképzettsége, van. Nem véletlen, hogy ezek a szaíkkörvezetők csodál­koznak legjobban, amikor szélgetés formájában a tésük alatt álló művészeti port tagjainak nevelését kéri tőlük számon az ember! a megyei tanács ügyi osztálya évek óta rendezi nyári továbbképző ta folyamait. Ám ezek a lyamok nem tudják azokat az igényeket, amiket öntevékeny művészeti mozg lem tartalmi előrelépése fel. Ezért is lenne szükség ra, hogy valahány járási velődési házunk a járás művészeti tői számára a lehetőségét Az ugyanis, hogy sen működő művészeti csapó tokát tarthatunk számon, mi csak egy része az elérni k vánt eredménynek, az előadá­sokat, szerepléseket produkáló munka magában már nem ele­gendő. László Ibolya Csehszlovák filmek külföldi sikere Csehszlovákia az elmúlt év ben 240 egész estét betöltő fil­met exportált. Közülük 20-at az NDK-ba és Magyarországra, 18-at Bulgáriába, 13-at Ku­bába és a Szovjetunióba, Olaszországba, 5-öt Argentiné­ba, 4-et Mexikóba, Bolíviába, Izraelbe és Hollandiába, kívül 244 trükkfilmet, rajzfil­met, dokumentumfilmet és népszerű tudományos rövidfil­met is exportált. Közülük 54-et az NDK-ba, 53-at az NSZK- ba, 34-et Bulgáriába, 25-öt Lengyelországba és az Egyesült Államokba, 23-at Japánba, 20-at Indiába, Belgiumba, Ma­gyarországra és Ceylonba. tatásra kerülő filmje. A történet Csepe­len játszódik. Vetró János bejárató sofőr nyolc éve házas. Fe­lesége elhidegült tő­le, mert a férj hosz- szabb idő óta rend­szeresen iszik. Az asszony beleszeret egy nála sokkal fia­talabb fiúba, s sze­relméért elhagyja otthonát, gyermekét. Vetró a magányban még jobban elzüllik, annyira, hogy nem tartják alkalmasnak a gyerek nevelésére. Csik, a kisfiú intézet­be kerül. Vetrót ép­ezek a kisfiától távol töltött napok ébresztik rá szülői fe­lelősségére. Szinte napok alatt más em­berré lesz. Elhatároz­za, hogy visszaszerzi gyermekét, tiszta éle­tével kiérdemli, hogy újra ő nevelhesse Csiket. És az asz- szony? Ö is rájön, hogy hibázott, s már visszaállítaná a régi családi békét, érdeke löd ne férje munkája, problémái iránt, de már késő. Vetrőban elpattant, egy húr... Nem haragszik az asszonyra, csak nem hisz ígérgető, fogad- kozó szavainak. Meg­próbál egyedül talpra állni. Hiteles és mélységesen igaz d film által felvetett alapkonfliktus. S megoldása megalku­vás nélküli: aki hi­bázik, vállalja a fe­lelősséget, nézzen szembe a tényekkel és ha van ereje hoz­zá, szakítson mindaz­zal, ami régi, el­avult . Orkán Románia felszaba- dulásának napjaiban játszódik a film. A hitleri hordákat ma­ga előtt űzi a felsza­badító szovjet hadse­reg, és az egérfogóba került fasiszta csapa­tok minden útvona­lon kiutat keresnek. 1943 augusztusában szabadult fel Romá­nia, a politikai fog­lyok kiszabadultak börtönükből, megin­dult az építőmunka. A nyugati határszé­len levő városka la­kóit villámcsapásként pri az a hír, hogy na­gyobb német alakulat közeledik a városhoz, innen akarnak Ma­gyarországra jutni. A város lakói a kom­munisták vezetésével megakadályozzák ezt a tervet. Feszült jelenetek váltják egymást. A párt soraiba befura­kodott ellenség min­denáron meg akarja hiúsítani a kommu­nisták terveit. Célja elpusztítani a tarta­lék lőszert, fegyver­telenné tenni a védő­ket. A párt két leg­jobb harcosát lefog­ják a németek, és kivégzik. Érdekes el­lentétként mutatja be a film, hogy miköz­ben a város egész la­kossága lövészárkot ás, barikádot épít, egy kis réteg, a volt uralkodó osztály hű­séges kiszolgálói a kávéházban tanács­koznak arról, hogyan juthatnának újból uralomra... Szgbad Ifjúság Öt perc a paradicsomban Somogy! ffépfop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra ii,-* Ft ^.székek, képek, Szokatlan, kicsit bizarr témát dolgoz fel ez a jugoszláv A háború legvéresebb eszten­dejében történt.... Lutzient és Stefant, a koncentrációs tábor két foglyát egy né­met generális házára esett bomba hatásta­lanítására vezénylik ki. A ■ bomba bárme­lyik pillanatban fel­robbanhat, de ez nem tölti el borzalommal a fiúkat, hiszen a halál csak megvál­tást jelenthet mérhe­tetlen szenvedéseik­re. A két elgyötört ember az üres, elha­gyott házban egy pil lanatra megpihen. El- ámulnak a gazdag pompa láttán. A szek­rényekben finom ru­hák, a bárszekrény- ^ben italok, süppedő a für­dőszobában meleg víz... Ügy érzik, öt percre a paradicsom­ba jutottak, s elfe­ledkezve minden szörnyűségről, mo­hón habzsolják a »szabadságot«, civi­lizációt. De ez a fe­szültség a későbbiek­ben sem csökken. Egy francia deportált lány megjelenése meg­nyitja előttük a szö­kés lehetőségét. Előbb azonban fel kell rob­bantani a bombát. Kint német őrök Vi­gyáznak rájuk, de az élet igenlése számuk­ra mindennél erő­sebb. S Lutzien vál­lalja a bomba fii- robbantását ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom