Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-19 / 43. szám
SOMOGYI NÉPLAP Somogyi Károly: ROCK AND RÓDD 1 J Virágok virága* — Hétfőn elulszhalsz a Férje nem válaszol. Ha sza- A fiatal orvos kezet csókolj nagyapudékhoz — veti oda Pontja a szót, úgy belebonyo- í}'í asszonyoknak — Enikőnek J Ail a szép leander Kovács doktor a lányának, mi- lódnak, hogy mée éifélkor is *s —> aztan gyorsan székeit, T.., _.. . , ,,,, k özben nagy gonddal nyak- itthon JAD fii! Ula2 néz’ FeIesége ~ v^zoU nyáron s néz a felbe kendői között válogat. , tazrwJi- Ezt pecijg kivágott sötétkék kínai bár-J Kiasva, zöld ládába téve, semmiképpen sem akarja. In- sonyruha feszül férfiszemeket,» már érzi a havat tekinteteket * Harmincöt könyv meg a többi A harmadikos gimnazista .... , „ . lány fanyalogva húzza el á ak) hallgat. Mar a kabatját riSy női száját. Mondani is akar vala- veszi, még egyszer megnézi mit hirtelen, indulatosan rán- magát a tükörben, gondosan dul..“ üde, barna arc, rebben eligazítja a szürke gyapjúsálat, a sötétkék szem, de csak a fe- , , . .. , , .... süt dobja le idegesen a toalett- klnosan ugye]ve> ho^ falassek asztalkára. a halványzöld selyem nyak— Mi az? Nem tetszik? —> kendő, aztán szórakozottan kapja fel a fejét az apa a zör- felveszi a keze ügyében levő renésre. képeslapot. Belelapoz, de tü— De apu! Miért éppen relmetlenül félredobja. Idege- most? Amikor tele vagyok sen tekinget az órájára, programmal a szünidőre. Vi- — Szívecskéim, szeretnélek .... . vonzo, a nagy eresz alatt. alakj an — mosolyogva nyújt, kezet. Kovács doktor feláll* . ... mélyen ráhajol az egyenesen# Anyam szep Vlraga! tartott kézre, finom ujjai közéj Kis udvar csillagdíszes éke veszi, kissé ajkához emeli, és, készül a pincénk rejtekébe közvetlenül a csukló alatt alig* s visszapillogatva, lehelve megcsókolja. Lassan, csúsztatva, mintegy simítva* nez a sugarakba. engedi csak ki a gondosan J ápolt, illatos, vékony kis kezet.# Elmegy a nap s vele Zajosan helyezkednek el. J elszáll az illat és a kéken Kérem az újonnan érke-J sugárzó fagy kigyúl az égen. cáéknál születésnap lesz, házi figyelmezteni benneteket, hogy netteket, szíveskedjenek beje-# Anyám nyolcvan jele •- • nyolc óra elmúlt. lentem ital iránta igényeiket,, R ha rossz is a szjve pontosan megjelölve a folya- f Fehérlenek még szabad asz- faját, valamint mennyisé-, "" talok, ahogy a terembe lép- gét ~ humorizál Kovács dok-J hordja, rejtegeti ... . , . . .. nek. De társaságot keresve ^or> faajh a fiatalasszony felé, ami csak zöld s a gyenge élet — Eddig minden evbem alig . , körül ismerősök után fordul: — Angélának például# .. . írtad, hogy mehess. Mi ütött mernek ^ korul,^ ismerősök után , pihenni megy es újra. eled. bulit rendeznek, jó a moziműsor, meg különben is: mit tudok én csinálni abban a kis faluban? vártad, hogy mehess. Mi ütött beléd? A kislánynak alig észrevehetően rándul a válla. Zavarkutatnak megállva az ajtóban, hisz nem mindegy, kikkel töltik az estet. A jobb oldali sarokból feléjük intenek. Időtan hallgat. Egyébként is el orvosházaspár, az asz van foglalva szája festésevei. szony egy osztályon dolgozik Nézi magát a tükörben, össze- Kováccsal. Feléjük indulnak, csücsöríti, majd felhúzza finom udvarias kézcsók, az asszo- metszésu ajkait, kivillannak nyok összeértetik arcukat — a ragyogóan egészséges fogak, kölcsönösjan vigyázva, nehogy mit hozhatok? _. ,, . . » Üjra!... De add, vele — Ejnye, Béla! Mar elfelej-, , ’ tette a kedvenc italomat? —# ébredjen levele néz rá huncut villanással asszony. azj — Esedezem bűnbocsáJ s együtt tavaszodva, L~* megint zöld ládáidat hordja natert — hajol meg, es a bár-* pulthoz lép. J és szívének leánder-csokra, Különböző színű tömény ita-J mint virágok virága Púderos dobozt vesz elő. De kárt tegyenek a gondos festés- lókkal tér vissza, a megrakott J álljon a napsugárba. éppen csak hamvasítja az ben —, a vendéglátó férfi — tálcát a pincérekhez hasonlóan, bársonyos bőrt, a kislány Lajos bácsinak szó- könnyedén egyensúlyozza. An-J 1 A : .. ma 1rí a! r, aiI A prrAl rvci ,-v* rl 11 Li 14*»' 1 lzí o egyébként is nem rontja el üdeségét vastag jjtja — megveregeti Enikő ar- gela elé széles mozdulattal kisj cái. Leülnek. A zene lassú tangót játszik, de még nem táncol senki. Az apa udvariaskodik: — Mit hozhatok? Valami édeset? Enikő? — Köszönöm, én málnát kéíestékréteggel, meg különben is biztosan lesznek tanárok is az esten. A fizikus feltétlenül megjelenik, orvos a nővére. Mindig ott szokott lenni az egészségügyiek mulatságain. Ezt ugyan csak a szüleitől tudja, mert őt most viszik el elő* A szerző Virágok virága elmen talpas pohárban diólikőrt tesz.* a Szépirodalmi Könyvkiadónál . # most megjelent verskötetéből. — Parancsoljon. # — Na, ugye... köszönöm —I,«.».»».«,,,»»»»,»»«», néz rá mosolyogva az asszony. J Reúlhy Ferenc balalonsze- Jmesi könyvtárost nagyon bénította a statisztika. A számok J letagadhatatlanul bizonyítot#ták: nagyon kevés a paraszt- J olvasó Balatonszemesen. * — A csuda vigye el, hát nem * ülhetek ölbe tett kézzel to- ,vább... Ha a tsz-tagok nem Jjönnek a könyvtárba, akkor ,majd a könyvtár megy el hoz- Jzajuk ... Mégiscsak elszomorí- ,tó, hogy bár a község lakossá- Jgának negyven százaléka pa- Jraszt, csupán tizenhat mezö* gazdasági dolgozó jár a könyv- Jtárba. , S a statisztika továbbra sem * hagyta nyugodni. Egész nap ott, »zsongott a fejében: »Az ösz- Jszes olvasók száma magasabb »nálunk, mint a járási átlag, de J ebből csak hét százalék a pa- J rasztolvasó ...« A megoldá- #son kezdett töprengeni. Beszelt Jsők emberrel, kikérte véleményüket, s így bizonyosodott Jmeg róla: jó az elgondolása. * Beszámolót tartott az olva- J sómozgalomról és a könyvtár * helyzetéről a tanácsülésen J Megragadta az alkalmat, s * előadta tervét: * — Az, hogy kevés a paraszt* olvasó most, nem jelenti azt, »hogy az elkövetkező hóia- J pókban nem nő a számuk. J Csak »házhoz kell vinni« nejkik a könyvet. Mit szólnának Jaz elvtársak ahhoz, ha olyan #fiókkönyvtár-félát létesítenénk Ja tsz klubszobájában? * — Meg kell próbálni — J mondta Molnár Ferenc v. b.- , titkár —, ha beválik, tovább Jkell fejleszteni. »Sa fiókkönyvtár hamarosan megnyílt. A tsz-nek volt ko- lülbelül kétezer forint értékű mezőgazdasági szakkönyve, Reőthy Ferenc ehhez még harmincöt új kiadásút vitt. Húsz a szemesi könyvtáré volt, tizenötöt a járási könyvtár adott. S hogy emlékezetesebb legyen a fiókavatás, előadást tartott Móra Ferencről, a hozott és ottlevő mezőgazdasági szakkönyvekből pedig kis kiállítást rendezett. Az első kölcsönzéskor öt, a másodikkor két tsz-tag iratkozott be. Az új olvasók mezőgazdasági szakkönyvekkel jól megrakodva indultak haza. A kísérlet jól indult. Az emberek gyorsan megszerették a fiókkönyvtárt. Tóth József például nem tudta kivárni a heti kölcsönzést, a községi könyvtárba küldte vissza fiával a kiolvasott könyvet, s onnan kért másikat helyette. Fejes Lajos tsz-tag meg azzal hozakodott elő a községi könyvtárban: — Jó lenne, ha szépirodalmi könyvek is volnának a klubban. S a járási könyvtár vezetője is ugyanezzel biztatta: — Mindenképpen vigyél ki szépirodalmi könyveket is. Meglátod; lesz eredménye. Harmincöt könyv már ott van, a következő szállítmány ötven szépirodalmi mű lesz. Nem sok, de ahhoz elég, hogy a közelben lakó tsz-tagokkal megszerettesse az olvasást. S aki egyszer megízleli, biztosan nem hagyja abba sosem. S a könyvtári tagságról sem mond le egykönnyen. L. G. szór a felnőttek közé, eddig rek. csak a diákbálokba mehetett. — Jaj, drágám — fordul az — Hát igen — folytatja gú- orvosnő Kovácsnéhoz —, Hiányosan az apja, miközben har- csoda szolid kislányotok van! madszor is nekiáll a nyakken- Az én fiam — pedig még ti- dő-kötésnek. — Kovács Enikő zenhat éves sincs — úgy issza nagylány lett Kisasszony!.., a töményét, mint a vizet! Ah, Majd felemeli a poharat, finoman fogva vékony ujjai között, Kovács felé mutatja, kissé lehajtja a fejét, alulról néz a férfira, le sem veszi róla a szemét, amíg egy csöpp van a pohárban. Utána szódát kortyint. Közben megtelik a terem. Szól a zene, egyre többen tán— Ugyan már! Szóbeszéd. Jóban van a két család, ennyi az egész. Vége a táncnak. Kipirulva, aprókat fújva foglalják el helyüket. Isznak. Emelkedik a hangulat sikamlós viccek csattannak, gyöngyözik a kacaMár nem kívánkozik a csöpp- mit mondok! A vizet egyálta- colnak, színes kavargás a nem- gas, valamelyik asztalnál ijedt nyi faluba, ahol apjának szil- Ián nem szereti. Különleges lei élnek szépen, csendesen, keveréket készít magának. De egyetlen unokájuk jöttére vár- nem ám édesből, hanem mint va boldog izgalommal, ked- afféle férfi, a keserűt szereli, véne íalataiból összeállított ét- A hubertust — ahogy ő mond- renddel, hetekkel előbb újsá- ja: hubit — felesben rummal, golva érkezését a rokonoknak, — Hiába, eljár az idő, megnő- ismerősöknek. Nem tetszik ne- nek a gyerekek. A te kislá- ki a frissen fejt tej, nem ér- nyod is kész felnőtt lett, csak dekli a tollfosztás, amiről any- az a szerencséd, nem. csapta nyit szokott máskor mesélni a meg a modern világ szele, szüleinek, az esténként pat- Mert ugye, manapság a gyerek togatott kukorica, a tejfölös az úr a házban. Ezt, kérlek rée mée üres térség sikollyal ugrálnak fel: kiömreg meg uies térség. lőtt egy pohár bor. Mindenki Kovács is feláll, Angela elé odánéz, közben Kovács és An- lép. Szótlanul hajol meg elüt- gela poharat emelnek egymáste. Belevesznek a tarka forgatagba. Enikő durcásan néz utánuk. Igazán, őt is táncba vihette volna az apu. De megjelenik az asztalnál egy orvosgyakorra, alig észrevehetően, inkább a szemükkel jelezve, de Lajos bácsi meglátja, kedélyesen rájuk szól: — Mi az? Zugivók lettetek? Megszólal a zene. most a másik asszonyt kéri fel, az orvosnőt, de lábfájásra hivatkozva kosarat kap, udvarias megbánprósza, amelyről még tavaly drágám, a kor hozza, meg így no^> táncra kéri, Pubi is meg- tást színlel, felesége felé for- is azt’ állította, hogy nincs nevelik őket az iskolában is! biccenti fejét Kovácsné előtt, dúl, de már Lajos bácsi viszi jobb torta a presszóban sem; Fiatal pár érkezik, nem, mert már festi magát, tartanak, felnőttek között szórakozik, ki _ Aáá! Pubiék is megérkez- tudja, hány ruha között válógat, mindegyikhez külön tás- „, , , __, k a, ugye, házi bulikra jar - ~ Kecsokom. udv a kompanem érzi jól magát a falusiak között még néhány napig sem. niának! Vagy hogy is mond ják? A galerinek! Hát hogyan is? Apja, ugye or- Felszabadult kacagással vos, a lánya beleszületett a jó- nyugtázzák a bemondást, módba, rá sem gondolva, hogy nem isten kegyelméből, hanem szülei gyötrődéséből és saját szívós akaratából lett azzá, ami most ruhatárat biztosít a tizenhét éves kisasszonynak. Meg házi bulikat!... A lány idegesen igazítja a haját. Valami olyasmit akart mondani, hogy a KISZ-ben is hallottam hasonlót, vagy: jó szemináriumvezető lett volna apából, de jobbnak látta hallgatni, nem elrontani a báli hangulatot. Azt azonban elhatározta, hogy nem megy el savanyodni Négyföldesre, a nagypapáékhoz. Majd legfeljebb a nyáron leugrik egy napra. Az anya jön ki a fürdőszobából. Nem látszik többnek harminc évesnél — mintha csak a nővére lenne lányának —, kissé telt, de még mindig ruganyos alakját élénkvörös, puha fürdőköpeny takarja. — Minek erőlteted a lányodat? Nem gyerek már, azt sem tudnám, mit adnék rá. Meg nincs fürdőszoba. Ekkora lány már nem tud anélkül meglenni. Majd a papáék úgyis eljönnek disznóölés után, akkor majd megláthatják az unokájukat. Nem is tudom, mit lehetne csinálni ott egész nap... is, pillanatig vár, Pubi felkéri Enikőt, erre tréfás mentegetőzéssel mondja Angélának: — Hiába, nincs más választás. összesimulva . keringenek. Csak az élénkvörös körmök látszanak ki a férfi tenyeréből. amely a sötét zakó hajtó- — Ha Kovács is csak libeg- ójához szorítja, másik kezé- ne vele! vei rátapad a vállára. Egyre Feléjük Csak az orvosházaspár marad ülve. — Nézze, Lajos, milyen szépen táncol a Kovács. — Ilyen fiatalasszonnyal én is szívesen ellibegnék. FEKETE MIHÁLY: ÉPÍTKEZÉS. hevesebb a forgás, a bárpulthoz szédülnek, mohón isznak valamit, aztán még mélyebbre nyúl az erős férfikéz a kemény derékon. — Milyen jól táncol édesapád. — mondja Enikőnek újabb táncpartnere, egy harmadikos gimnázista fiú. A lány odapillant, éppen akkor, amikor apja félig behunyt szemmel oly közel hajol Angela homlokához, hogy a hajszálak ajkához érnek. Látja az egyre erősödő szorítást, szinte hallja az alig mozgó ajkak forró suttogását, megijed a fiatalasszony párásán fénylő szemétől. Belepirul a látottakba, elvéti a lépést. Szünet következik. Az asztalhoz mennek, Kovács mohón hajtja fel a pohár bort, udvariatlanul, még mielőtt töltene az asszonyoknak; Pubi az orvosnővel cseveg, Kovácsnét Lajos bácsi szórakoztatja. Enikő szótlanul réved maga elé. — Olyan furcsán nézel, kislányom. Valami bajod van? A színed sem tetszik — veszi észre végül is az anyja. — Jó betegség ez — harsogja Lajos bácsi. — Ha mind ilyen lenne, fölkopna az állunk nekünk, orvosoknak. Nélkülünk is megvan ennek a gyógyszere. — Ne malaclcodjék, Lajos — szól rá a felesége. — Még elrontja ezt a kis hamvas lányt. — A mai korban, kérem. .. Kovács poharat emel. Tiszta rumot iszik, a többiek is töményre tértek át, Pubi deciszám hajtogatja a mecsekit, bal keze a fal felől Kovácsné karján játszik. . Hosszan, elnyújtva rikolt w a piszton, vadul beiepereg a dob. Kovács feláll, most már gátlástalanul Angélát kéri fel, felesége szúrós tekintetét nem veszi észre, kislánya arcára sem néz, egyensúlya kissé megbillen, hiába, túl sokat ivott, a fiatalaszony is furcsán mosolyog, ködös csillogással a hosszú pillák alatt, felkel, táncosába kapaszkodik, rátapad, magas, kemény derekán feszül a puha fényű, sötét bársony, ujjai fehéren terülnek szét a férfi vállán. Furcsa, gyors ritmusra vált a zenekar. Néhány pár leáll. A fiatalabbak hevesen rángatózni kezdenek, Kovácsék is átveszik az ütemet, lábukat előre-hátra csúsztatják, oldalt dobják, libbenve fordulnak, a férfi kiengedi táncosát, hogy újra összezárulhassanak, forog körülöttük minden, a párok egymás után állnak félre, de ők egyre vadabb tempót diktálnak, csak egy ujj kapcsa tartja össze a két embert, az is elszakad, egymással szemben, egymásnak táncolnak, újra összetapadnak; az asszony az asztalnál az orvosnővel társalog a mai fiatalokról, hegy mennyire kell vigyázni rájuk; nem akar tudomást venni a középen táncolókról; Pubi karja erőtlenül csüng a szék karfáján; Kovács haja kétoldalt homlokába hull, már csak egyedül járják, vadul belefeledkezve; az asztaloknál ósz- szesúgnak, a zenekar gyorsítja a ritmust, az asszony újra ki- dobódik, összefonódnak, az orvos megcsókolja a kezét, szenvedélyesen, követelőzve, Pubi az asztalnál letépi magáról a nyakkendőt, zsebébe gyűri, bal kezével Kovácsné mezte'en karját simogatja, Lajos bácsi zavartan tölt a poharakba; anekdotát akar mesélni, senki sem figyel rá, a kislánynak szólna, de ő kezére hajtja a fejét, válla aprókat rándul, a terem közepén fordulnak, kitérnek, perdülnek, összetapadnak, a fiatalaszony festett arcán vékony patakokat szántanak az izzadságcseppek, de járják az őrült táncot, mar a ritmusra sem ügyelve, egymásba feledkezve, eszeveszetten; a kislány nem hallja a zenét, nem látja a táncosokat, csak azt szeretné, hogy már hétfő lenne, és ő utazhatna messze az Alföldre, a nagymamáék- hoz, habos tejet inni, pattogatott kukoricát ropogtatni, pró- szát majszolni tejfölösen, és nem is jön onnan haza a szünet végéig. Grimm-mesék 30 nyelven A nyugat-németországi Kas- selban kiállítást rendeztek Jakob Grimm születése 176. évfordulójának megünneplésére. A kiállításon a különböző országokban megjelent Grimm mesegyűjteményeket mutatták be. Kiállították a többi között a Kínában és a Szovjetunióban különböző nyelveken kiadott meséket, valamint a lipcsei állami könyvtár ritka első kiadású példányait. Dr. Denecke, a kasseli Grimm Múzeum igazgatója elmondotta, hogy az utóbbi hat évben 210 kiadásban, 30 nyelven jelentek meg a híres tündérmesék. A városban emléktáblát helyeztek el a házra, ahol a Grimm testvérek nyolc évig éltek, és az utcát is róluk nevezték el.
