Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

Vasárnap, 1961. január 15. SOMOGYI NÉPLAP ÖTEN — o if La tujjfhujnéL Ismerkedtünk- csupa vétet lenűi együtt ült a család a vil- .. , ... lány világi tóttá varászlói kis 32 ore® beszelt, ház konyhájában. Szánté rósz- ~ Most még úgy-ahogy. De szül esett megzavarni a békés kiöregszünk lassan, aztán mi esti nyugalmat, bár későbbi lesz? Tudja, már csak azért is mentegetőzésemre maga a ház sokat dolgozom, mert valahogy ura, Fándli Vendel tiltakozott: érdekeset olvasna a folyóirat- az apjukkal — adtam a kopt­ban. Egyelőre még hallgattak, rát. — Nemhogy zavart az elv­társ, inkább jó volt elcseveg­ni egy kicsit... — Aligha hin­ném, hogy a kötelező udva­riasság mondatta vele. ' Magam sem tudnám ponto­san, hogyan kezdődött a beszél­getés, alighanem az időjárás­ról, a család egészségi állapo­táról beszéltünk, mint mindig, ha ismeretlen toppan be vala­szívesebben teszi az ember magának, mint az uraságnak valaha. Ha jól számolom, majd ötszáz munkaegységem van, az asszonynak is kettő. Fejt az istállóban, de mindig végzett, — Igaz, de mondok én mást is magának. Cseléd volt az apám, nekünk nem volt föl­dünk ... — Ez már csak kibúvó. An­nál inkább meg kéne érteniük, hogy fiatalok nélkül nincs jövő. Visszajönnek, ha jó lesz a tsz? És akkor kitől tanulnak meg gazdálkodni? Vagy a pa­raszti munkához nem kell tu­Nem ianacataianok mire a többi asszony kapálni gyakorlat... ? vagy más munkára indult. Az­tán ment velük is, jól bírja a lelkem.. — Azt éppen nem mondom. Igaza van ám magának tulaj­donképpen, de a fene tudja ... Én látom, a módos gazdáknál is úgy volt, hogy aláírt az asszony, az ember meg elment Az asszony szégyenlősen el­fordult, s ezt a pillanatot ra­hová. A kisebbik fiú, a 19 esz- .meg 32 lfJa^ niegszo- p^nzí keresni... Kérdezem én, tendős Vendi valami folyóirat laltatasara: böngészésébe merült, a nagyob- — Hát Rl^UÍf ? _ István fel­éik, István, két gyermek ap- , „ kapta a fejet. ja, épp akkor tért haza, az öregek napi fáradalmaikat pi­— Mi? Mi nem dolgozunk a henték, s a fiatalasszony is be- tsz-ben, keressük a pénzt... somfordáit, csak azért, hogy Kicsit értetlenül nézhettem később egyetlen mondattal rájuk, majd az apjukra, aki hozzájáruljon a családról al- most felélénkült, s ujjával bö- kotott véleményemhez. kött a levegőbe: A beszélgetés nem sokkal — Na, na, most csak be­érkezésem után a szövetkezet- szélj... Nem volt kitérő, István a valamikori húsz holddal el­bírt volna az asszony? Mert annyit vitt be ... — Ebben igaza van. A bírá­lat is jogos lenne, ha ... De hát maga is máshová jár... Most miért vannak itthon? — kérdeztem hirtelen fordulat­tal. — Hát hiszen éppen ez a baj. Majdnem kiszanáltak a télre a gazdaságból. A végén is aztán áttettek kocsisnak... észrevette, nem is tiltakozott: — Nézze, megmondom úgy, ahogy van: a fiataloknak még 111 SIg Majd lesz valahogy. A Vendi meg fagyszabadságon van áp­nem jó a tsz, majd ha jó lesz, ne féljen, jönnek maguktól... — És maguk? — Mi is fiatalok vagyuk... Kell a pénz. A merkepusztai — Szóval keresik a pénzt... — kajánkodtam, s így vála­szolt: — Nem mondom, van igaz­sága, de hát mások is így csi­nálják. Nem azért, mintha fél re terelődött, nagyon termé­szetesnek tartottam. Az öreg kezdte, mégpedig ilyenformán: — Túl vagyunk a nehezén, elvtársam, ez a fontos! No, nem mondom, hogy olyan na­gyon döngethetnénk a mellün­ket, mert azért vannak ám, akiknek még sehogy se fűi a foguk a tsz-hez. Persze azok, akiknek földjük volt... Mi meg, a régi cselédemberek jobbat nem is álmodhattunk volna... Fianem a fiatalok, azok... Bizony hiányoznak nálunk. És ebben a pillanatban a té­mánál voltunk. Akkor még nem nyat? tudtam ugyan, hogy mi a — Valahogy így.. Mindig is helyzet a családban, de hama- ez volt a világ sora, a fiatalok rosan az is kiderült. István beleültek az öregek birtoká- igen élénken figyelte a beszél- ba... getést, Vendi nemkülönben, — Csakhogy már hat-nyolc , , . bár úgy tett, mintha nagyon éves koruktól együtt dolgoztak nyitja a E°rsat:- IstYa” ___’________________________________________________meg egyetlen mondatot bökött o da: — Én bizony nem engedném tsz-be az uram, pénz nélkül nem tudok megélni... — Még az a szerencse, hogy én vagyok az úr a házban ... — válaszolta István, s úgy érez­tem, alapjában véve nagyon hajlik a szóra. Búcsúzóul még meg j egyeztem: — Ilyen két életerős fiú csak nem hoz szégyent jódolgos szüleire? Nevettek, s az öreg Fándli Vendel kikísért: — No, hiszen csak bízza rám. Alighanem megjön az eszük hamarosan... Jávori Bé’a gazdaságban dolgozom, Vendi nék a mimkától meglennék meg az ajkai betonutepitokne én tez_ben ; meg is nézhet- Varaszlorol meg Dedrol ja mák nék> hogy do’lgozom ... Nem vagy hatvanan is oda... azért mondom, hogy mentege­— Szóval úgy gondolja, hogy tőzzem, gondoltam én már rá. az öregek tárják fel a bányát, Mégis itthon lennék a család­építsék, gondozzák, maguk dal _ _ _ Nem kéne hajnalban meg majd zsebre teszik az ara- átgyalogolni a pusztára... Eh, fene tudja, hogy lenne jobb ... Vendi laposakat pislogott asztal végéről, s csak néha szólt bele, de akkor is úgy, mint aki még nem maga irá­Minden község rendezési terve elkészül az idén Megyénkben az elmúlt évek­ben kezdték meg a szakembe­rek a községrendezési tervek előkészítő munkáit. Tavaly a járási székhelyeken és a Bala­ton környékén 12 faluban ké­szítették el az egyszerűsített, általános községrendezési ter­veket. Az irány tervek mintái már megvannak, s ezek alap­ján még az idén elkészítik minden község rendezési ter­vét. A Hazafias Népfront bizott­ságai nagy segítséget adhat­nak a szakembereknek. Ahhoz ugyanis, hogy a rendezési ter­vek jók legyenek, hogy feltár­ják a fejlesztés szempontjából leglényegesebb természeti, társadalmi és gazdasági lehe­tőségeket, sok-sok javaslatra van szükségük a szakemberek­nek. BERKES! ANDRÁS c/halás és hűség (13) így ismerkedtem meg Péter­rel. A szerelemre ébredés nem volt viharos, talán azt sem tud­nám most megmondani, mikor kezdődött. Lassan érett be. De az első pillanattól kezdve érez­tem, hogy ismeretségünk nem futó kaland, nem felületes va­lami. Már azon az estén a Duna- parton sétáltunk. Szép, meleg, csendes tavaszi este volt. Azt hiszem, akkor még nem volt légvédelmi elsötétítés, nekem most utólag úgy tűnik fel, mintha a parti lámpák fény­gömbjeit cérnára fűzték volna, meg mintha fénygyökereket eresztettek volna a vízbe. A kőlépcsőre ültünk. Félol­dalt fordítottam arcomat és Pé­ter arcának sziluettjét bámul­tam. Semmit sem tudtam róla. Csak a nevét. Koltai Péter. — Mi a foglalkozása? — kér­deztem. Felém fordult, szeme fehérje átderengett a sötétsé­gen. — Mérnök vagyok. Gyenge­áramú mérnök... — Én gépészmérnök leszek... — Egyetemista? — Igen. Másodéves. — Egyszóval, kollégák va­gyunk. — Hol végzett-? — kérdez­tem kis idő múlva. — Zürichben. Öt éve. — Mintha sejtette volna, hogy mit akarok kérdezni, nevetve folytatta. — Mindent elmon­dok magamról, hogy túlessünk ezeken a formaságokon. Hu­szonhét éves vagyok, nőtlen, egészséges, nem szándékozom megnősülni... — Nem akarok a felesége lenni... — Remélem is — hangosan nevetett. — Szóval a Siemens­műveknél dolgozom. A rádió- részlegnél. Apám a Koltai-féle műszergyár tulajdonosa, gaz­dag ember, sokat keres a há­borún, mert a németeknek gyárt lokátorokhoz szükséges műszereket. Kétszáz ember dolgozik a gyárában, de ő egy­maga többet vág zsebre, mint... — Maga nincs jóba az ap­jával? — Nem szimpatizálunk egy­mással, mondhatnám úgy is, hogy kölcsönösen utáljuk egy­mást. — Nem szégyellj magát? — De, nagyon szégyellem ... azzal együtt nem beszélünk immár négy esztendeje. — Egyetlen gyerek? — Isten különös kegyelmé­ből igen. — Maga, ugye, nagyon vallá­sos? — kérdeztem. — Maga talán nem az? — Apám orvos. Húsz éve már, hogy ateista elveket vall. Nem vagyok vallásos, de néha azt hiszem, mégis csak kell valaminek lennie, ami össze­tartja és irányítja ezt a nagy mindenséget... Klára egyszerűen kikapcsolta a villanyt. Rámparancsolt, hogy aludjak. Szegénykém azt gondolja, hogy parancsira el- alhat az ember. Nem vitatkoz­tam vele, töltőtollamból úgyis kifogyott a tinta, nem írhat­tam volna tovább. Valószínű­leg sejtette, hogy nem alszom el, odaült az ágyam mellé. Hosszú ideig ült az ágyam­nál szótlanul, s amikor egyen­letes légzésemből úgy ítélte, hogy elaludtam, óvatosan meg­igazította a takarót és lábujj­hegyen kiment Pedig sokáig ébren voltam. Az álom elke­rülte a szememet, gondolataim nem hagytak nyugodni: Te őrült! Mit akartok csinálni? Saját magatokat számoljátok fel? Pár nappal ezelőtt azt mondtad nekem, tudomásul kell vennünk, hogy egy nép akarata ellenére nem vezethet­jük egyedül az országot. Mi­lyen alapon beszélsz a nép ne­vében? Hát ki vagy te és ki­csoda Koltai Péter? Látod, mi­lyen őrült vagyok? Már téged szidlak. Már nem magamat, hanem téged, akit mi állítot­tunk szembe önmagaddal, a Már-már befejeztük a be­szélgetést arra gondolva, hogy mindaz, ami fontos, elhang­zott, s akkor azt mondja Beró Csaba: — És talán a leglényegesebb, hogy közelebb jutottam az em­berekhez. Régen szorongást éreztem, ha valakitől kérdez­nem kellett valamit, most meg... A gimnáziumban meg- tanulturfe mi igeji sok nélkülöz­hetetlen dolgot. De egyről csak elvétve esett szó: az életről. Itt találtam szembe magam az élettel, a munkával. Bátran mondhatom: nem bántam meg, hogy nem sikerült bejutnom a főiskolára. Nem Beró Csaba az egyedü­li, aki így nyilatkozik. Igen sokan vannak, akiknek dédel­getett vágyuk, az egyetemre, főiskolára jutás nem teljesedett be. De nem veszítették el lá­buk alól a talajt. — Dolgozom egy ideig, az­tán ismét megpróbálom — ez volt az álláspontjuk. „Még nagyobb lett a vágyam“ Csaba tervszerűen készült az erdomémöki pályára. Magába szívta a fák, az erdő szeretetét még születési helyén, Gödöl­lőn, aztán később nagyapjánál, az öreg erdésznél nyaralt min­den évben, s hallgatta az er­dei emberek, a favágók beszé­dét, látta a fakitermelést, néha egy-egy őz vagy szarvas is a Halastó lesz a kitermelt tőzeg helyén Ordacsehi és Fonyódliget kozott A Nagybereki Tőzegkiterme­lő Vállalat a közelmúltban kezdte meg az Ordacsehi és Fonyódliget közötti 260 holdas területen a tőzeg kitermelését. A Vízügyi Igazgatósággal foly­tatott megbeszélés szerint a tő­zeg helyén halastavat létesíte­nek. Ez a leggazdaságosabb és legésszerűbb kihasználása en­nek a területnek, jóllehet megnehezíti a tőzeg kiterme­lését. Eddig ugyanis gödrözés- sel termelték ki a tőzeget, s a munkák mindig a tőzeg vo­nulatát követték. A meddő földet a helyszínen hagyták. Most, hogy halastó lesz itt, marással kell a munkát végez­ni, s a meddő anyagot is ki kell termelni, ráadásul egyen­letes mélységre mehetnek csak le. A munkák körülbelül öt-hat évig tartanak. Ez idő alatt 32 ézer vagon tőzeget termelnek ki. kis ház közelébe merészkedett, I lőtt mozdulattal csengeti a hí­a madarakról meg nem is be­szélve. Mert azok nem az el­lenséget, hanem a barátot lát­ták az emberben, aki a farkas­ordító hidegben eleséget szórt nekik, s amikor már minden csermely befagyott, vízről is gondoskodott részükre. Múltak az évek, egyszer csak érettségi előtt állt a fiú, s nem csalódott benne senki, kitűnően végezte a gimnáziu­mot. De az Erdomémöki Fő­iskolán nem sikerült a felvéte­lije, s akkor mit lehet tenni, állás után nézett. — Jártam a Kőolajvezeték Vállalatnál, aztán kőműves mellett kellett volna dolgoz­nom, s végül Itt kötöttem ki a zamárdí erdészetnél. Mert hát a szívem ide húzott. És itt ismerte meg igazán az embert, az embereket. Nem­csak Zuggá János, a csemete­kert vezetője segített neki, ha­nem a többiek is. Azóta meg­fordult már a csemetekertben, Szántódpusztán, a központban, most meg a zamárdi védkerü- lethez kerül fakitermeléshez. — Most még nagyobb lett a vágyam, hogy erdőmémök le­gyek, hiszen meggyőződtem róla, milyen szép is ez a szak­ma. Akár erdészként is dol­goznék, ha esetleg nem sikerül­ne a főiskolára jutnom. Persze ettől aligha kell tar­tania, hiszen egyrészt már gya­korlata lesz, másrészt viszont szorgalmasan készül az új fel­vételire. Amíg a vonatra vár — mert Siófokról utazik naponta munkahelyére —, tanul. Erdé­szeti szakkönyveket olvas, meg matematikával foglalkozik. S az ősszel ismét odaáll a felvé­teli bizottság elé. Erdőmémök akar lenni, s bizonyára az is lesz belőle. Aki tanító néninek készült Kigyúl a lámpa a kapcsoló- táblán, s máris, jelentkezik egy kedves női hang: — Tessék, központ. Aztán mondják a kért számot, és Sütő Rózsa gyakor­vott felet. Pedig egy fél évvel ezelőtt még aligha gondolta volna, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem helyett a siófoki posta telefonközpontjá­ban kell ülnie. De hát jött az értesítés: »-Helyhiány miatt fel­venni nem tudjuk.« Akkor nagy tanácskozás kez­dődött otthon, és annak ered­ményeként szeptember 12-én a postára került, hogy dolgoz­zék, segítse szüleit, s ő maga se kallódiék el. Nem sikerült, hát nem sike­rült. Kár lenne kétségbeesni. Különösen akkor, ha valaki 18 éves. Igaz, a postán nem rajonga­nak érte, hogy ő pedagógus akar lenni. Mert nem másítot­ta meg szándékát. — Vágyaim teljesedését lát­nám, ha taníthatnék. Nagyon szeretem a gyerekeket Azt mondták neki, amikor a postára jött, hogy gondolja meg jól a dolgot, mert itt ál­landó munkaerőre lesz szük­ség. Inkább jogi vagy műsza­ki egyetemre menjen, mert azt a postán is hasznosíthatja. De hát őt nem lehet eltántorítani eredeti elhatározásától. Peda­gógus lesz, ha levelező út m kell is elvégeznie az egyete­met. — Igaz, nagyon megszeret­tem a postát, ezért nem aka­rom most itt hagyni, ezért le­szek inkább levelező hallgató. Azt mondják, nehéz dolgozni meg tanulni egyszerre. De megérné. Szeptemberben öthónapos postástanfolyamra megy Pécs­re, utána visszatér munkahe­lyére. S ha eléri a 22 évet, is­mét jelentkezik az egyetemre. Ügy érezzük, a postának nem hátráltatnia, inkább segí­tenie kellene Sütő Rózsát, hogy megvalósuljon életcélja. Polisz György Február iO-re fejeződik be a cukorgyári kampány A Kaposvári Cukorgyár körzetében termett a legtöbb répa Tovább növelik a termelékenységet A kedvezőtlen időjárás elle­nére is sikerült biztosítani a cukorrépa folyamatos betaka­rítását és szállítását. A gyár jtj zökkenőmentesen termel, és párttal, a jövőddel... Persze,február 10-re befejeződik a hogy ki kell javítani a hibá-*i50 napig tartó, eddigi legna- kat, de mivel a te ügyedet jjjgyobb kampány, nem akarják kijavítani, aztijfi a minisztériumban összeál- gondolod, hogy a hibák kijaví- jutott statisztika arról ad szá- tására tett becsületes intézke- jfjmot, hogy az országban a Ka- désefe csak amolyan taktikai j^jposvári Cukorgyár körzetében meggondolásból születtek? jé termett a legtöbb répa. E nagy Nem így van! Te csak akkor mennyiségű nyersanyagot azért kaphatod vissza a párttagságo- jé tudja idejében feldolgozni a dat, becsületedet, ha felfedem jegyár, mert a műszaki színvo- önmagamat, múltamat, tévédé-jénai emelésével, a munka jobb semet, mert becsületed az én jjjmegszervezésével növelték az kezemben van. De ha szetnyi-aj tom a markomat, ha becsületet jé kapsz, elveszítelek. Nem ért- heted, zavaros vagyok. Nemié vagy áruló, sohasem voltál az! itj Ma látogatási nap van. Hoz-pj zám jössz. Nagyon várlak. Ko- * rán ébredtem. A napsugár ób-j*j resztett fel. Arra gondoltam, * hogy tulajdonképpen milyen jé egyszerű, milyen áttekinthető, Pj milyen könnyen érthető min-j^ den a világon. Aztán rájöttem,Iji hogy ezt az érzést az ablakon* beszökő napfény keltette ben-jé nem, mert csak látszatra van jé ez így, sokkal bonyolultabb azjfj élet. Sohasem szerettem a bo- $ nyolult dolgokat és akaratomig ellenére folyton bonyodalmak-SÍ ba keveredtem... & Ilyen bonyolult volt Péter-ji hez fűződő szerelmem. Tud-* tam, hogy nem akar feleségüli' írenni, de azt is éreztem, hogyi nagyon szeret. Sokat tanultami tőle, szükségem volt rá. Volt; az életében valami sejtésszerű,L, valami megfoghatatlan. üzem kapacitását. A réginél kevesebb létszámmal a korábbi 198 helyett átlag 200 vagon ré­pát dolgoznak fel naponta. Az 1961—62-es kampányban tovább akarják fokozni a ter­melékenységet. Nagyobb fel­adatok elvégzésére vállalkoz­nak a cukorgyáriak anélkül, hogy növelnék a munkáslétszá­mot. Már a karbantartással megkezdődik e nagyobb fel­adat teljesítése. Hiszen a hosz- szú kampány miatt az idei nyáron sokkal kevesebb idő alatt, kevesebb munkással kell elvégezni a gépek javítását* felújítását. (Folytatjuk^ * A csomag ólából inául ú a (külföldre is) cukor. a kaposvári

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom