Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1961. Január 1& 4 n Kezet rá, Jóska /# Két tsz-elnök egyezkedése — S most hová mégy? — kérdi Patosfán Kovács József, a Búzakalász elnöke. — Homokszentgyörgyre. Gye­re, tarts velem. — Elmegyek, mert van dol­gom náluk. Egy-két üzleti ügyet akarok elintézni velük. * » * Berki József, a homokszent- györgyi Zöldmező elnöke az íróasztal mellett ül, a MÉ­SZÖV igazgatóságának előter­jesztését tanulmányozza. — Azt hittem, a tankönyve­ket forgatod — szól Kovács elvtárs. — Megmondom úgy, aho­gyan van: nem volt rá időm. Pedig itt a hétfő, mennünk kell vissza, Boglárra. — Én sem értem rá tanulni. Nagy az elfoglaltság ilyenkor, a zárszámadás meg a terv- készítés idején. Meg a brigád­vezetőket is elő kellett vennem, mert nem úgy viselkedtek, ahogyan előbb szoktak.:. Hiá­ba, rövid a szünidő. Mindketten részt vesznek az elnökképző szakiskolán. Itthon évek óta jó kapcsolatot tartot­tak, de alaposabban a Boglá­ron töltött két hónap alatt is­merték meg egymást Már ott szóba került, hogy kettőjük barátságát jobban fel kellene használni a két szövetkezet együttműködésének erősítésé­re. Nem vágnak a dolgok köze­pébe. Előbb még néhány sze­mélyes kérdés kerül terítékre. •— Vadásztál-e sokat, Jóska? s— kérdi Berki bácsi. — Kétszer mehettem ki nyú­lásaim. S te szereztél-e pus- ikát? — Hagyd el, hát van arra ideje az embernek? Pedig jót tenne a szabadban való bo­lyongás. Itt a recept, a kórházi ideggyógyász írta: teljes ki­kapcsolódóst javasol:.: Ja, Jóska, mehetünk holnap darál- tatni? — Csak hozzátok a kukori­cát, ha nem sajnáljátok a vá­mot Lám, milyen jó, hogy a pa- tosfaiak a csöves kukoricát is meg tudják darálni. — Mit csinálnak nálatok az emberek? — érdeklődik a szentgyörgyi elnök. — Fát termelnek ki. — Tudnátok-e belőle eladni? Nekem kellene, saját célra. Na- gyobbítjuk a házat, egy szo­bát, meg egy konyhát ragasz­tunk hozzá. Szaporodik a csa­lád: maholnap megszületik az unokám. — Adunk, amennyi kell. írd fel a méreteket. Amikor ezzel elkészülnek, Kovács elvtárs szóba hozza: — Építkezünk mi is a közös­ben. Készül a baromfiól. A fa­lazással végzett volna ma a kő­műves, de tárgyalásra idézték, mert verekedtek a kocsmában. — Szakembereinket átkül­dőm hozzátok, nézzék meg a baramfiólait. Nekünk is kell csinálnunk, mert fogadunk há­romezer csibét. Ti pedig meg­nézhetnétek a juhhcdályain- kat. Éppen tegnap volt a mű­szaki átvétel. Számok, adatok hangzanak, a két szövetkezet termelési, be­ruházási tervének adatai. — De térjünk a tárgyra — javasolja Kovács elvtórs, — Mennyi lucernát vennétek? Patosfa agvagföldién gazdag termést adnak a pillangós ta­karmányok. Bőven van 1 «cér­nája is, vörösheréje is p Búza- kalásznak. Zölden er ‘ V- el belőle a szuloki Köss"' Imák, szénaként pedig tíz és fél va­gonnal a MÉK-nek. — Három vagon feleslegünk van még — mondja Kovács elvtárs. — Hogy adjátok? — Hivatalos áron, 107 fo­rintért mázsáját. — És darálva? — Ügy még nem adtunk el. De lehet róla szó, hogy liszt é őröljük. — Pénzben mit jelent ez? — Majd stoppoljuk a darálá- si időt, és elszámolunk. — Minek komplikálnánk a dolgot, egyezzünk meg az ár­ban. — Százhatvanért a lucerna- liszt mázsáját. — Az drága. Adjátok har­minccal olcsóbban. — Egyikünknek se legyen .gaza: nektek 140 forint, és kész. Berki bácsi számol, s pár pillanat múlva megszólal: — Kezet rá, Jóska. Gyorsan gazdát cserél egy vagon takarmányrépa is. Kell az etetnivaló a homokszent- györgyi Zöldmezőnek. — Vegyél te is valamit tő­lünk — mondja Berki bácsi. — Mit adnátok el? — Krumplit, — Az van nekünk is. — Vidd el a 2500 nyirágsep- rünket, arra úgysem jött vevő. — Nyírágot tudunk szedni mi is. — Van három vontatóra va­ló kukoricacsutkánk a morzso- lónál. — Látod, az kellene. Tíz fo­rintjával mázsánként — Áll az alku. Búcsúznak. A jövő héten már nem itthon, hanem Bog­láron folytatják az eszmecse­rét * * * Hazafelé menet kérdem az autóban: — Melyiktek kötött jobb üzletet? Kovács elvtárs rávágja: — Mind a ketten jól jártunk. Ez a fonrtos. Kutas József Munkában a Kaposvári Faipari Vállalat nemrég kialakított szalagja. Ebben csak egy munkafolyamatot végez el egy-egy dolgozó, szemben a korábbi szokással, amikor mindenki több­nyire önmaga készített el egy-egy szekrényt. Az új módszer­rel sokkal termelékenyebb a munka. Petőfi utcu 66 Három gyermek segítséget vár HL A szomszédok szóltak ne­künk: segítsünk, mert a Petőfi utca 66. számú házban -ször­nyű körülmények között él két család, elsősorban három gyer­mekük. A szülők között szin­te mindennapos a veszekedés, verekedés. Mi. lesz a gyerekek­kel? Őket féltve siettünk oda a városi tanács és a Vöröske­reszt munkatársaival. Megdöbbentünk a látottak­tól. A lakás 3x6 méteres földes helyiség, benne két ágynak nevezett fekhely, rossz tűzhely, előtte kevés szén és fa. Szek­rény nincs, s a ruhák — nem sok van — egy székre dobál­va. Mindenfelé szenny, piszok, mosatlan edények. De azért mindjárt látni, nem annyira a szegénység, mint inkább a nemtörődömség az, ami az itt lakókat ennyire lezüllesztette. Délelőtt 10 óra, de az '"vik családapa, Csonka Ferenc há­roméves kisfiával még fek­szik. — Budapesten dolgozom, vállalatom felszámolás alatt van, most idehaza tartózkodom egy darabig, majd itthon kere­sek munkát — mondja. Már több mint két hónapja van itthon, s két gyermekével — tehát négyesben — felesége ke­vés keresetéből éldegélnek. Családjáé az egyik ágy, me­lyen jelenleg is »pihen« — nem tudni, miben fáradt el, ha már több mint két hónapja nem dolgozik. A másik heverőféle Horváth Jánosék tulajdona. Férj, fele­ség és másodikos kislányuk hál együtt ezen az ágyon. Hor- váthéknál sem az asszony, sem a férj nem dolgozik. Miből élnek, miből kerül kenyér, ebéd, vacsora — ha kerül — az asztalra? — Horváthék isznak, része­gesek, nem akarnak takarítani, Négytantermcs iskola épül Somogysántsonban A Kisalföldi Gépgyár yállalta a Kaposvári Húsüzem összes szerelési munkáit Az utóbbi időben szinte min­den évben egy-egy jelentős lé­tesítménnyel gazdagodott So- mogysámson. Pár évvel ezelőtt villanyt, tavaly pedig óvodát kapott a falu. Az emberek ösz- szefogása tette lehetővé mind­ezt. Tavaly például 220 forint értékű társadalmi munkát vég­zett minden szülő az óvoda építésénél. Sokan akadtak olyanok, akik — ha az órákat összeadjuk — csaknem egy-egy hetet dolgoztak az építkezés­nél és az udvar parkírozásá­nál. Az eredmény örvendetes. Körülbelül negyven kisgyer­mek van biztos felügyelet alatt a korszerűen felszerelt óvodá­ban. A falu közepén már állnak az új emeletes iskola falai. Ezt ugyan nem községfejlesztésből építik, de azért elismerést ér­demel a falu az itt végzett tár­sadalmi munkáért. Egy régi épületet kellett lebontani ah­hoz, hogy megkezdhessék az építkezést. Mintegy százan vet­tek részt a bontásban és az anyagszállításban. Egy-egy sze­mély 390 forint értékű társa­dalmi munkát végzett. A ter­melőszövetkezet 15 ezer forint értékű szállítást végzett ugyan­csak társadalmi munkában. Tervezik, hogy sportpályát is létesítenek az iskola mögött a tanulók részére. azért van a veszekedés — pa­naszkodik Csonka. Igaz, Horváthékkal nem tudtunk beszélni, de bizonyára ők sem mondanának jót Cson- káékról, mert a szomszédok szerint a részegeskedés, a ve­szekedés mindkét családnál na­pirenden van. Csonkáék há­roméves kisfiát a nyáron el­ütötte egy gépkocsi, súlyos sé­rüléseket szenvedett. Ez is mutatja, hogy szülei nem so­kat törődnek vele. De a körül­mények, melyekben a két csa­lád három gyermeke él, azt is mutatja, hogy nevelésükre sem fordítanak gondot. Mindkét apának van szakmája — fes­tők, s ha éppen akarnának, a megyében is találnának mun­kát. A három gyermek a két csa­lád közös nyomortanyáján züllésnek, bizonytalan jövőnek néz elébe. Minél hamarabb megfelelő körülmények közé kell helyezni őket. S jó lenne, ha a 35 éves, erős, egészséges Csonka Ferencnek és a 38 éves Horváth Jánosnak vagy a tanács, vagy a rendőrség fel­hívná a figyelmét: munka rólkül, csavarogva, részeges­kedve senki sem boldogulhat a mi társadalmunkban. Sz. L. Megírtuk, hogy Kaposvárott új, korszerű húsüzem épül. Az építkezés határidőre történő befejezését azonban veszélyez­tette az, hogy a Húsipari Igaz­gatóság késlekedett az üzem berendezésére vonatkozó tár­gyalással és a szerződéskötés­sel. A legutóbb kitűzött határ­időt azonban megtartotta, ás elküldte képviselőjét Kapos­várra. Megjelentek a Kisalföldi Gépgyár megbízottai is, s a megbeszélés eredményeként szerződésben vállalták, hogy gyáruk elvégzi a Kaposvár: Húsüzem összes szerelési mun-tű káit. # A megbeszélésen arról is szó’ Ruháját tapogatta jobbról, volt, mikém, lássák el gőzzel balról, aztán hátulról. Kama­az új üzemet. Felvetődött an­nak a lehetősége, hogy a Hús­ipari Vállalat a Cukorgyártól kapja a gőzt Ez gyorsabban megoldható lenne, mint a gőz­kazán beépítése. Ebben a kér­désben azonban csak a minisz­tériummal való tárgyalás után hozzák meg a döntést. MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK új, korszerű BIZTOSÍTÁSA az általános vagyonbiztosítás Kevesebb adminisztráció, kedvezőbb díj, nagyobb biztonság! ÁLLAM! BIZTOSÍTÓ szosan köriiilbillantotta tekin­tetét a többieken. Fogai között elmorzsolt néhány istenhozzá- dot, majd odaszólt: — Gyenge vagyok én. Oda­vágtak. Most keltem fel a földről, mielőtt maga jött. Mondja! Tényleg csak miattam \ gyalogolt ide? __________________________ _5 Nagyot nevetett. J — Ne mondja! Úgysem hiszem Jel. Hatóság; közeg elleni erőszak $ — Maga nem mindennapi i",” member. Hazatalált. miatt ÜOrtQn J Harsány nevetés. Galambos Józsefné 1959* £2t irja r6lam‘ ™ ószén lépett be a marcali VÖ-# _ NJm f Ezf ^ mmd_ LP ,Te™eloszo:e ke: t«m. Hogy maga mit mond, az zetbe. Mivel férjé alkalmi* lénvey munkákat vállalt, három igás-* Megval:aria a tarkóját. Osz­ovukat többszöri felszólítás el-f szeráneolt szemöldökkel, szü­leire sem vittek be a tsz-be.t . szemmel> de mosolyára A termelőszövetkezet időköz- J nézett rám. KAR A PALACKOKÉRT! Mióta gépesítették a gázpalack-szállítást, jól isimert az a teherautó, amely gyakran végignyargal a kaposvári utcákon, megáll a házak előtt, s leadja a teli, majd felveszi az üres gázpalackokat. Akad dolga, hiszen csupán a múlt évben 503 család kapott gázt. Ennyi otthonban vált gyorsabbá, olcsóbbá, higiéoikusabbá a főzés. Ám, ha valaki egyszer megáll a le- és felpakoló gépkocsi mellett, arról is meggyőződhet, hogy az üres palackokat jó messziről hajítják az autóra. A palackok csiengve-bongva lehullnak, s a rakodó, mint aiki jól végezte dolgát, tovább megy. Magában bizonyára azt goncolja, hogy ezek a palac­kok úgyis jó erős fémből vannak, nem áirt nekiik az ütődés. Valóban erős fémből vannak a palackok, bírják a gáz feszítőerejét, hiszen éppen ezért is kerülnek oly sok pénzébe az államnak. De a sok ütödéstől csak megrongálódnak. Ajánljuk azoknak, akik ezekkel a palackokkal bánnak, nézzék meg egyszer jobban őket. Meggyőződhetnek róla, hogy nem is egy horpadás van rajtuk. Azt is kiszámíthatják, hogy emiatt mennyi kár éri a népgazdaságot. Azt mondta valaki, erről a rombolásról nem feltétele­zi, hogy szándékos. Lehet. S ha így van, annál könnyebb egy kis óvatossággal a kárnak elejét venni. Sz. N. — Igaz. Azért jöttem hqza, hogy itthon összeszedjem ma­gam. A városi élet az más. — Milyen a maga számára' a város? Jó? Ez kevés. És ha jó, akkor miért disszidált ötven­hatban? r Miéri ? Nem tudom...44 fölösleges! és szükségessé^01?’. Rágyújtottunk. ben értékesítette a lóállományt, vált a kint levő lovak összesze- dése. A tsz újra felszólította Ga- lambosnét, mivel azonban most sem tett eleget kötelezett­ségének, hatósági személyek mentek ki a lovak elvezetésére. Galambosék ekkor rájuk tá­madtak, s tettlegesen is bán-1 Őszinte vagyok, ez a ba­llalaki ki­szólt a műhelyből, hogy ha nincs ötven forintom, akkor álljunk távolabb a farakástól. Szó nélkül elhátráltunk a mű­hely bejáratáig. Lassan elszál­lingóztak mellőlünk az embe­rek. Ketten ma',-adtunk Bellái lászlóval, a Barcsi Fűrész­üzem hegesztőjével. Vége volt a műszaknak. A bátuia szösz­. , ... ........................mötölt még kerékpárig elko­t almazták az egyik hatósági (>pof£ tégelyével. Néha odajött személyt. I1 méltatlankodni, hogy ezt nem A Marcali Járásbíróság ha-\lehet megreparálni. Űjat kell tósági közeg elleni bűntett miatt Galambosnét 11 hónapi, férjét pedig másfél évi börtön venni. — Ma gyalog mész haza, öcskös ... Alighanem ugratni akarta őt. — Maga kóbor természet. büntetésre ítélte. Egyúttal el-(*Nem találta helyét a világban, rendelte Galambosné részire a korábban í_lfüggesztett öt­hónapi börtönbüntetés végre- i hajtását is. Az ítélet nem jog­erős. nem tudott magára lelni. Még nem nőtt fel. De most már itthon van. Hazajött a városból. Ok nél­kül nem hagyta ott a csepeli munkahelyéi, igaz? — Világot akartam látni. Pécs 1 ácsi volt nekem. Mun­kásszállóban laktam, és kita­nultam a vízvezeték-szerelő szakmát. Jó volt ott, sokan ha­verkodtunk, de kicsi volt a vá­ros. Meg nem tetszett a főnök- pofája. Én meg őszinte ember vagyok, megmondtam nek:, hogy főnök, maga lefelé is akar biciklizni meg felfelé is. Hoz­zájárulással kiadták a munka­könyvemet. Elmentem Pestre. Három éjszaka a Déliben aludtam, az*án egv hétre q Park Szállóban ütő tem ta­nyát. Elfogyott a pénzem. A Csepel Vas- és Fémműrnkn'l kötöttem hi, a gyár munkás- szállójában kaptam menedé­ket. Megtanultam a hegesztést. Itt is megszerettek, emiütt jár­tunk mulatni a főnökkel. Min­den este volt program. Sokat kerestem, de mindig kevés volt. a pénzem. Ha élt Pesten, tudia, mi az a Corvin Étterem, a Tünde Étterem, a Pipacs, a presszó ... — Hogy ötvenhatban miért mentem ki, és miért jöttem hcza?l Magam sem tudom. Nem tudom. Azért mentem kit mert látni alcartam. Egy láger­ben tespedtünk hetekg, a koszt rossz volt. Felőrölt a semmittevés. Egyszer megs- >- Iáit a mikrofon: »öt percük van még hátra azoknál-, akik haza akarnak menni.« L-vg- rottam az ágyról. Jelír,tkez- iem. Nem tudom, miért. Sze­gedben áttették, a határon. Visszamentem Pécsre dolgozni, csak később helyezkedtem el Pesten. — Most itthon vágyik. Elő­ször Pécsett próbálkoztam. A régi haverokkal megbeszél e n, és szereztek nekem albérlet-t. Pillanatnyilag nem volt felvé­tel a vízmüveinél. Bányába nem mentem. Míg isten sza­bad ege alatt lehet-k, nem megyek le a föld alá. Hazajöt­tem. — Pesten hazudtam a főnök­nek. Azt mondtam, azért jövök el, mert itthoni nagy a család, és szükség van a .keresi e rre A bátyám hívott, azért ’ott m. össze kell szednem magam. — Látja, itt szeretnek en­gem. folyton Odavágne}-. Az a nagy bolondos, a bará o r>, el­bír velem, én meg ra yarn magam. Hamarabb labadulok, ez a taktikám És itthon, azt mondd, '•s-’n- desen unatkozik. Nyolckor zsupsz! Bele az ágúba, és más­nap kezdöd'k. elölről e meglö­kött sorrendben minden. Azt mondd, szeret moziba -árni, szeret olvasni, szerel sportol­ni, labdát rúgni . .. — Nem akarok én már menni sehová, csak azt sem tudom mit akarok, hogy mi lesz itthon tovább. — Megházasedik Igen? — Igen. Erre r.em is gon» deltám. De kit vegyek el? Papp Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom