Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

Vasárnap, 1961. január 29.

5

öt esztendő egy öntevékeny együttes életében tekintélyes idő. A népművelés munkásai előtt nem is kell bizanygatni, hogy az első évek, az ízlés és felfogások össaeikovácsolódá- sának, az alkotó kollektív szellem és az önkéntes fegyelem kialakításának időszaka a legnehezebb periódus minden együttes életében.

A Kaposvári Szimfonikus Zenekar 1956 februárjában került a Közalkalmazottak Szakszervezete Somogy megyei Bizottságának irányítása alá. A jó adottságokkal rendelkező zenekar, amely korábban gazdátlanul — és ezért tervszerűtlen ül — tevékenykedett, a szakszervezeti keretek között eredményesen jáirta meg az ötéves utat. A függő szakszervezeti kérdések megoldásával, igényes művészeti feladatok kitűzésével, szakképzett és rátermett karmester beállításával, a működési feltételek teljes biztosításával az együttes a töretlen, folyamatos fejlődés útjára lépett.

Harminc zenekari hangverseny és tizenhárom ünnepi közreműködés az öt év teljesítménye. A számok mögött elmélyült munka, felkészülés, tanulás és szervezés húzódik meg.

A programok igényesen összeállított zenekari hangversenyeken kívül neves művészek közreműködéséről beszélnek: olasz opera-est Mária Latizia d’Ámoré közreműködésével; opera-estek Svéd Sándor, Udvardy Tibor, Szabó Miklós, Orosz Júlia, Tiszay Magda, László Margit, Házy Erzsébet felléptével; a verseny- művek előadói között Garai György, Kovács Dénes, Petri Endre, Zempléni Kornél és más ismert neveket olvashatunk. A közreműködő művészek — feltehetően nem konvencionális illendőségből — elismerően nyilatkoztak a zenekar teljesítményeiről, amit alátámasztott a budapesti Puskin Kertben tartott hangverseny s a zenekar nagykanizsai és zalaegerszegi vendégszereplésének sikere.

Helyes törekvés megnyilatkozása volt, hogy a zenekar Kaposvár nagyabb üzemeiben,

V NI

mint a Cukorgyárban és a Fonodában, néhány hivatalban: a Megyei Bíróságon, a városi tanácson, valamint a járási művelődési házakban hangversenyeket rendezett, decemberben pedig, megyénk felszabadulásának évfordulója alkalmából hangversennyel köszöntötte a megyében állomásozó szovjet katonai egységet.

Az együttes megerősödésének egyik forrása a Közalkalmazottak Szakszervezete területi bizottságának sokoldalú törődése mellett a megyei és a városi tanács erkölcsi és anyagi támogatása, amely a következő esztendőkre is biztosítottnak látszik. Az egységes szellem kialakításához segítséget adott a megyei pártbizottság is. A pártbizottság hív-, ta fel a figyelmet arra a fontos tényre, hogy a műsorösszeállításnál nem szabad elhanyagolni a fokozatosság elvét, és — a művészi igények csökkentése nélkül — számításba kell venni a hallgatóság zenei előképzettségét is.

Valóban, a kezdeti időszakban a műsorok nélkülözték a nevelői megfontolásokat, a zenei ismeretterjesztés módszereit. Bár művészi tekintetben igénytelen mű vagy giccs nem került előadásra, mégis sokszor a rendelkezésre álló vagy a korlátozott mértékben beszerezhető hangjegyanyag határozta meg vagy befolyásolta a műsorok összeállítását. Az utóbbi két évben azonban előtérbe került a zenekar munkájában a zenei ismeretterjesztés nevelői feladata. Ez jelentkezett már a műsorok összeállításában és annak a helyes módszernek alkalmazásában, hogy az előadott műveket nyomtatott ismertetőkkel vagy neves zeneesztétikusok — mint Balassa Imre, Gál György Sándor — magyarázataival tették hozzáférhetőbbé.

Hosszú ideig nem volt megnyugtató a közönségszervezés módszere. Kapkodás jellemezte, amellett nem terjedt ki eléggé az üzemi dolgozókra. E téren is számottevő változás észlelhető, amit a január 16-i hangverseny telt háza bizonyít Az 1961—62. évi hangversenyévadra már hat koncertre szóló bérlet kiadását tervezi a szakszervezet területi bizottsága.

Megoldatlan problémája a zenekarnak néhány hiányzó szólam pótlása és az utánpótlás biztosítása. Lassú és egyáltalán nem kielégítő az utánpótlás az ifjúság köréből, különösen a fúvós hangszerek területén. E vonatkozásban támogató és serkentő intézkedéseket tervez a szakszervezet.

A zenekar 1961. tervei biztatóak. A jubileumi hangverseny műsorában — amelyre már szorgalmasan készül az együttes — Liszt- és Kodály-művek szerepelnek. A hangversenyen közreműködnek Simándy József és Ágay Karola, a Magyar Állami Operaház művészei. Az évadat egy balett-esttel színesítik. A nyári tervek között szerepel egy látogatás Kaposvár testvérvárosában, Erfurtban. Az ott előadásra kerülő műsort Kaposvárott is bemutatja a zenekar. A vezetőség növelni kívánja az üzemi hangversenyek számát, és rendszeres kapcsolatot akar teremteni a járási székhelyek művelődési házaival.

A zenei nevelés az általános művelődésnek értékes alkotóeleme. A Közalkalmazottak Szakszervezetének szimfonikus zenekara a somogyi dolgozók zenei nevelésében elismerésre méltó, hiánypótló munkát végez. Ez az öt év tárgyilagos mérlege.

Kellner Béla

M égsz igor ftjók a francia filmcenzurát

Franciaországban első ízben hoztak olyan rendelkezést, hogy bizonyos filmek megtekintését 13, illetve 18 éven aluli gyermekek számára megtiltják.

Ökrös László:

ÉVFORDULÓ

T) éter állt a trafik előtt, és várta a feleségét. Szemináriumon volt egész délután, s úgy beszélték meg, hogy itt, a trafik előtt találkoznak este hat órakor, és együtt mennek be az iskolába, ahol Ági tanít, mert ott valami szülői értekezletet tartanak. De már negyed hét volt, és Ági még nem jött. Péter nem szerette a pontatlanságot, és máskor, ha Ági késett, izgatott és dühös volt, kimeredt szemmel figyelte az utcán a nőket, találgatta, melyik is ő, és mindig nagy lármát csapott, ha Ági végül Is nagy nehezen megérkezett. De most nyugodtan sétált, megelégedetten és mosolyogva, fél szemmel tekingetett csalt a nőkre. A házasságára gondolt, és roppant jól érezte magát.

Éppen egy éve voltak házasok.

Ezt meg akarta ünnepelni. Jó előre készült mar az évfordulóra, napokkal hamarabb kigondolta, hogy s mint lesz, izgult is, tetszik-e majd Áginak, amit tervezett, de kifelé adta a flegmát, egy szót sem szolt még ma sem, közömbös arccal járt-kelt Ági előtt, mint aki nem tud semmiről. Annál jobban örül majd, gondolta, es elképzelte, milyen lesz, ha otthon vacsora után előszedi a tel liter rumot, amit erre az alkalomra vett, és dugdosott, nehogy Ági karmai közé keveredjék. Szó nélkül tölt majd, és azután együtt isznak, beszélgetnek. Talán be is csípnek egy csöppet, de az nem lesz baj, egy kis spicc sohasem árt.

Napok óta dédelgette magában ezt a tervet, de most, amikor itt az utcán, a hidegben, a siető emberek között újra végiggondolta, hirtelen megijedt. Nem lesz jó így, nem fog tetszeni Áginak, gondolta. Ultramodern dolog ez, virágot kellett volna venni vagy kölnit, de semmi esetre sem rumot. Valamit, ami Ágié lesz, amit sokáig vagy egy ideig őrizhet. De az is eszébe jutott rögtön, hogy ez azért újszerű és különleges dolog, merész, és hátha éppen ennek örül majd. S mire eszébe jut, hogy mást kellett volna, már el is múlik az egész ünnepi hangulat. Ebben sem volt azonban egészen biztos, s tanácstalanul lépett néhányat. Meg kellett volna valakit kérdezni, tépelődött pár pillanatig, s elhatározta, hogy felugrik Andrishoz, ő biztosan tud valami okosat mondani. Még a virágüzletek is nyitva vannak, ha arról lesz szó. hogy csak úgy jó, ahogyan a többiek csinálják. Lépett néhányat, de aztán észbe kapott, hogv Ágit kell várnia, mi lesz, ha közben ideér? Megharagszik, hogy nem várta, aztan fuccs az egész jubileumi ünnepségnek.

Nem tudta, mit csináljon.

D

e nem ért rá tovább té- pelődni: Ági megérkezett. Frissen és vidáman jött, a hidegtől kissé kipirulva.

— Gyere csak — karolt bele Péterbe, s hogy a késésért várható szemrehányásokat elkerülje, egészen odabújt hozzá. s már húzta is magával.

Péter fel sem ocsúdott, éppen hogy csak köszönt, s már

érezte is, hogy Ági viszi, cipeli, s valahogy jólesett neki tanácstalanságában az az energia és melegség, ami Ágiból áradt.

— Hogy ez milyen ronda, ez a mi iskolánk, hát az valami rettenetes!

— Na, mi van már megint? — kérdezte Péter oda se figyelve, mert megszokta már ezeket az apró iskolai veszekedéseket és botrányokat. Minden napra jutott belőlük egy.

— Mi van? Hát én ezt már nem bírom tovább. Az ember nem szólhat egy igaz szót, azt hiszik, ők az istenek.

— Kicsodák? Meséld már, mi történt — kérlelte Péter, de tudta, hogy úgyse figyel majd oda, hanem amíg Ági beszél, kigondolja, mit csináljon a jubileummal. Nagy baj nem lehet, Ágin keserűség nem látszik, csak valami düh, de az te olyan veszélyes.

— Képzeld, az igazgató azt mondta a Tóth Julinak, hogy ő fölterjesztette jutalomra, de a tanács kínozta a nevét. A Juli mérgesen szidta a tanács >*., és elmondta ezt nekem. Én meg elmondtam neki, hogy ez hazugság. Jellemtelen alak a Farkas, ha ezt mondja, mert én ott voltam a bizottsági ülésen, ahol a jutalmazásról döntöttek. Ott szó sem esett Juliról. Emlékszel ezt még tegnap elmeséltem neked, s azt is. hogy a Juli megesküdött, egy szót sem szól erről senkinek.

Péter nem emlékezett.

— Ma aztán a Julinak, mert az is egy undok dög, első dolga volt odarohanni a Farkashoz,

SOMOGYI NÉPLAP

KEREK IMRE:

Kaleidoszkóp

Hófehérre meszelt falon

üveglopókák

régi képek

Boszniát-járt öregapó harsonás hangú végítélet pocakos agg hordók a földön és fönn

köszvényes térdű gerendák az újbor levegőben úszó illata mint emlék szíven vág.

Az ablaküvegen behökken a sugárlábú alkonyat s x-lábú asztalon tipor ahol

génmyakú üveg itat csőréből négy pohár-fiókát és négy agyon a bor pezsegve szítja a mámor láncreakcióját s robbannak a mindent lángba* borító jókedv-bombák.

Fiúk, sej, hogy azt mondja: zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva

— éppen amikor

meg akartam csókolni elment kék a lába zöld a szárnya aranyos a tolla és képzeld el az öreg csősz

beugrott

nekem nagyon ízlik remek ez a rizling

— tölts bele pajtás

— egy hajtás

cirr cirr egy füstös tücsök

citerázgat

az ablakon terveket sző egy gonosz

pók

Ruisz György: ÖREG HAi^iÁZ.

s forog a pince, a színekben

. , .. pompázó

kaleidoszkóp.

SZ1RMAY ENDRE:

TÉNAGY SÁNDOR:

Áhitat

Ide feküdtél életemhez és ránk csikordultak vasaitok menekülésed belenyugvás ha megfutnál is visszajönnél

Ami kettőnkből kitevődik nem kevesebb a végtelennél lehullhatatlan égitestek vagyunk immár a szerelemben

Gyere a számhoz még közelebb ölel a sejtek sürgetése s megöregít úgyis a magány

Rakétaszeminel

Amiről még a szálas idő

most néked nem adhat számot,

Meg kell őrizned, mert az ember

nemcsak embernek szül új világot.

Szíve van a kőnek és a vasnak, s ha megpattan, zeng a világ,

Az engesztelődő, bölcs természet így is alkothat nagy szimfóniát.

Az erdőnek is van maga-lelke, lombos, ágas, csöndsimogató,

A föld vére árad benne messze, gyökértől levélig szökken a szó.

Gyere az életemre roskadj *.

nélküled bennem minden j

szándék•

semmivé-gyilkolt megfogamzást

Azért van selymes virág és konok fagy, hogy újra szülessünk ezer valóságban, És széttekintsünk — büszke emberi vágy rakétaszemmel a csillagvilágban.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

t

*

t

t

*

és befújni neki az egészet, azt is, hogy én jellemtelennck mondtam Farkast. Az meg nekem támadt, kiabálni kezdett velem, magyarázott valamit, hogy a Julit ő utólag vette be a listába, amikor én már nem voltam ott, és minősíthetetlen hangon, rettenetes durván rám ordított: »A rólam alkotott véleményét meg tartsa meg magának.« Hát én ezt nem bírom tovább, ez rettenetes. Mi vagyok én? Csak az igazat mondtam. Mit hazudozik Farkas üsz- szevissza? Nem ieaz? Mondd, Péter, ugye, Igazam van?

— Igen — mondta Péter kissé bizonytalanul, mert netn nagyon figyelt.

— Nahát és én most szépen megkérlek — folytatta Ági, és jobban belekarolt Péterbe —, hogy gyere be velem a szülői értekezletre. Ott lesz a Farkas, mondd meg neki a véleménj e- det.

— Micsoda?

Péter nem egészen értette a dolgot.

— Védj meg! Nehogy azt higgye ez a hülye és’ durva pokróc, ez a Farkas, hogy akármilyen módon beszélhet velem. Up ve, megvédsz, Péterke? — kérdezte ismét, most már sis- sé duruzsolva, hogy kifújta a nagy mérgét.

— Jó — mondta Péter kicsit gépiesen —, bemegyek.

Ahogy ezt kimondta, mintha felébredt volna. Megértett mindent. Most neki be kell mennie arra a szülői értekezletre, meg kell keresnie Farkast, az Iskola igazgatóját, a negyvenöt éves, nagyon elfoglalt- és nyilván ideges, sok gonddal küzdő férfit, és a maga huszonnégy évével felelősségre kell vonnia, hogy hogyan beszélt a feleségével.

Nem, ő ezt nem fogja megtenni. Nem mintha nem akarná. de egész egyszerűen, nem meri. Az a Farkas egy nagy

hústömeg, van vagy száznyolcvan centi magas, ö meg sovány és alacsony, hogyan vonja felelősségre. Egyszerűen legázcl- ja, összetapossa. S ő ottmarad a csatatéren, legyőzve, tönkre- téve, nevetségesen.

Igen, nevetségesen. Ha ez az egész- dolog háromszáz évvel előbb történik, még megy, akkor divat volt az ilyesmi, párbaj meg hasonló, de hát hogy hívja ő lovagi tornára, mint valami trubadúr, ma az öreg Farkast? Nem, az ilyesmi nevetséges. Ma a nőnek kell c-zt elintéznie. A nő, aki vállalta a munkát, oldja meg maga a hasonló problémákat. A férj, ha ebbe beleavatkozik, nevetségessé válik.

Ezt így szépen végiggondolta. De ott ballagott mellette Ági, aki duruzsolt a fülébe, mesélte a délelőtti eset részleteit nyilván abban a díszemben, hogy a férje majd elégtételt szolgáltat neki.

Péter nem is mert szólni.

Riadtan ment a felesége mellett, mert már közeledtek az iskolához, s mint valami hatalmas kő, úgy nyomta a lelkét nemcsak ez az ügy — az egész házasság. Eszébe jutott, hogy. nem igazi férj még ő, talán nem is igazi férfi, mert nem tudja, hogyan kell ilyen helyzetben a férjnek cselekednie. Igen, ő, az egyetemi tanársegéd, a fiatal tudós, aki már egy könyvet is irt, ás olyan szépen tud magyarázni a történelemről, s olyan határozottan ítélkezik nagy emberek cselekedetei fölött, most nem tud mit csinálni, egy nagyon egyszerű, apró, pici problémát nem tud megoldani. Nem képes megvédeni saját feleségét. Sőt azt sem tudja, megteheti-e ezt ma egyáltalán’ Más talán néhány perc alatt elintézné az egészet, egy könynved kézmozdulattal és három, még könnyedébb mondattal, de ő azt sem tudja, hogy szóljon Farkasnak, hogyan hívja félre, s mit mondjon majd neki, ha odajön hozzá. S mi lesz, ha kiabálni kezd majd, mit csinál ő akkor? Még sohasem kiabált rá senki, és ő sem kiabált senkire. S most egy ilyen históriába keveredett. Hogyan mondja meg Áginak, hogy ne kérje ezt, ne akarja, hogy ilyesmit csináljon?

I 1 e már nem mondhatott Áginak semmit, mert odaértek az iskolához. A folyosón — nem értették, miért — nem égett a villany, a sötétben tapogatózva jutottak el Ági osztályáig- De ott sem égett a villany, és a szülők nem voltak sehol. Csak két alak látszott a sötétben. Valaki a kályhánál piszmogott, nyilván a hivatalsegéd, a másik, akiben fölismerték Farkast, a katedrán állt, és az asztalon kotorászott.

— Jó estét — köszöntek.

Farkas fel se nézett, de valamit mormogott. Aztán csak észrevette, hogy ketten jöttek be.

— A, te s itt vagy. Szervusz, Péter.

Péter furcsállta, hogy Farkas a Péter szót kissé megnyomta, s rögtön eszébe jutott az is, hogy most szólította először a keresztnevén, eddig mindig Gáspár elvtárs volt neki.

Most kellene szólni — gyötrődött. De nem tudta, mit csináljon a sötétben. Ágival sem beszélték meg, hogy végül is mi legven. Hülye helyzet. Néhány lépést tett azért Farka* (Folytatás a 6. oldalon.)