Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. január 29« Még délelőtt elhangzott a beszámoló, volt egy kevés vita, de mint a hirtelen kelt forgószél, elült hamarosan. Az ünnepi ebéd pedig elmúlt a csigatészta-levest kedvelő Vendel Béla főkönyvelő nélkül, mert az 5 beszámolója olyan hosszúra nyúlt, hogy mire a Beszálló Vendéglőbe a terített asztalhoz odajutott, az öt kakasnak már csak a farktolla maradt, azt meg a gyerekek elvitték kalap mellé. Erről az öt kakasról hallom ám, hogy nem is öt kakas, hanem öt fácán volt valójában. Történt ugyanis, hogy a párttitkár előző nap vette kétcsövű vadászpuskáját, s erősen fogad- kozott, hogy haza nem tér nyúl nélkül. Abból az ünnepi ebéd kitelik, s nem kell nyúlni a közöshöz! Késő estig vártak a tsz-iro- dán az asszonyok, mert berendelték őket, hogy munkaegységben a nyulakat lenyúzzák. Végre a titkár hangja hallatszott a sötétből. — Nyúzhatunk? — kérdezték az asszonyok. — Azt nem — hangzott a válasz. — Hát? — Kopaszthatnak, Öt fácánt hoztam' — azzal a zsákmányt ledobta a kőre, csak úgy puffant. Vizet forraltak. Majd amikor lámpát gyújtva a fácánt kopasztani akarták, akkor látják, hogy kakasok! Kiderült, hogy a tsz tyúkfarmján »lőtte« őket a titkár. Ezt a történetet nagy kuncogás, hahota, kiáltások közben a tsz-irodában mesélik nekem, ahol áll a bál. A párttitkár is nevet, de tiltakozik mondván, hogy egy árva szó sem igaz az egészből. Törődik is most itt valaki azzal: mi igaz, mi nem igaz! Erre a napra a bálrendezők a tsz-iroda mindhárom szobáját lefoglalták. A mi szobánk (az elnök szentélye) igazi vásári forgatag. A sarokban, ahol a nagy iratszekrény áll, melyen kabátom, kalapom szállásol, ott töltögeti a raktáros — akit a legkisebbek is csak »per Kenyeres« titulálnak — a bort a fiaskókba. Gáláns volt az elnökség, ötszáz literes hordót guríttatott a tornác alá. Onnan hordják be suttyó legénykék Kenyeres Károlynak demizson- ban a bort, Kenyerestől aztán kap mindenki egy-egy flaskáKomjáthy István: All a bál val. Nekünk serleg jutott, szép, — El, menyecske néném! — ezüstözött holmi, a pécsi me- felelem. zőgazdasági kiállításon nyerte — Legalább látja a jóked- a tsz. A raktáros mondja is: vünket. — Legalább hasznát veszi az elnökség! — aztán várakozón rám tekint. — ízlik? — Elég jó! — feleltem udvariasan. Nagy nevetés. — Szérűskertek királynéja! — magyarázza Kenyeres, amit a világért sem szabad a szőlőskertek királynéjával összetéveszteni! Ez a háztáji szőlő után beadott s összetöltögetett vinkócska! Itt a belső teremben a borisszák keveregnek-kavarognak. A nyurga Kalányos Imre állatgondozó, Alabárdos brigádvezető, a fekete képű Balog bácsi, a kanász, Peringer kőműves, a Bütyök, Rózsa Mihály takarmányos, Maráz Vili bácsi, a kosárfonó, a legtöbbjüket azonban csak gúnynevéről ismerem. Itt van Li Szán Man, a kertész, Kacavubu, a kicsike növényápoló, Manusz, Ravasz, Hári János és Figaró is, a tsz borbélya. Egyszóval igen jó társaság gyűlt itt ma egybe! A bérelszámoló szobájában áll a bál karneválja. Ott szórakoznak a fiatalok. Én is őket nézem. Odaálltam az ajtóba. Mellettem menyecskék támasztják az ajtófélfát, s bebetekintenek a fiatalokra. Ka- rélyban karikáznak (nagyberki körtánc) a lányok, a kicsik meg a nagy kör közepén forognak. Úgy hat az egész, mint szép színes virágkoszorú. A férfinép kabátosán, lobogó sálakkal, toronykucsmákban j ár-kel, itt tulipánvirág, szegfű, rózsa hajol jobbra-balra a nóta ritmusára. Az asszonyok kék, piros, barnás ünnepi kendőkben a fal mellé húzódtak, beszélgetnek, tréfálkoznak. Mellettem Zentai néni áll, derék asszonyság, gyönyörködik a lányában, akin szép ünnepi ruha van, fia, szép szál legény, sofőr, ö tartott szóval eddig, de most eltűnt a szemem elől. — Eljött megnézni bennünket? — szólít meg Zentai néni. Valóban jókedvük van, de ezt nem is csodálom, hiszen a beszámolóból pontosan délelőtt tizenegy óra tizenöt perckor kiderült, hogy a nagyberki Ka- posvölgye Tsz negyven forint kilencvenkét fillért fizet egy munkaegységért! Zentai néni intett a lányának, azután folytatja. — Én még soha itt nem vó- tam. Most is mondta az uram, mért jössz el? ... Nézdelődünk egy kicsit... A mi bálunk, nem igaz? Pedig otthon a Szabó család megy. Azt mondják sokan, mit hallgatod, az egész történet kitalálás ... Nem az a fontos: igaz, nem igaz. Jó példát ad. Olyan okosan beszél Szabó bácsi, Szabó néni, olyan szépen a lányával... Látja, hogy nyúlok a ceruzám után, többen ijeszteni próbálják. — Most fölírják kendet. — Megszoktam én az ilyest — feleli nevetve. — Először szokatlan vót, amikor beszéltem a masinába. Csak idenyomták a szájam elé a mikrofont: »Hány kokasa van?« — kérdezték? — »Hat« — mondom. Másnap aztán az egész falu a hat kokason nevetett. A riporter úgy értette, hogy nekem hány van, én meg hogy a téesznek — az arcát szégyenlősen eltakarja, úgy nevet — Világ életemben né- köm nem vót több egy koka- somnál! Szalad hozzám valaki, illetve átfúrja magát a kártyások szobáján a flaskákkal hadoná- szók közt, s megrántja a karomat — Jöjjön gyorsan az istállóba. Veszekszenek a kocsisak. Magán vesztek össze. Be se kell menni, mert ká- hallatszik a beszéd. — Te, ha nem viselkedsz rendesen, föladlak a reporter- nek! — dörmög benn valaki. — Nem érdekel a reporter, add vissza a fiaskómat! — mondja a másik. — Te, én is iratok rólad cik(Főlytatás az 5. oldalról.) felé, azután mégis meggondolta, visszanézett Ágira, mit szól, helyesli-e, hogy 6 most a sötétben, itt az altiszt előtt... Nem fura ez igy, nem nevetséges? De Ági semmit sem szólt, mée csak a fejével sem biccentett bátorítólag. Mereven és határozottan állt egy helyben. — Valami baj van a vezetékkel — mondta Farkas. — Nem tudtuk megjavítani. A szülőket hazaküdtem. Majd a jövő héten tartunk szülői értekezletet Szerelőt már hívtam. Aztán kiment, talán a szerelőt várta. Péter utánaindult, most szól majd neki, de a folyosón már sehol sem látta. Idegességében sétálni kezdett. Ági is kijött az osztályból, s anélkül, hogy szólt volna, felment az emeletre, de nemsokára visszajött. — Az emeleten van — mondta kissé fagyosan. — A szerelővel beszél. Péter határozottan fölfelé indult, de amikor a lépcsőhöz ért, hirtelen visszafordult. A szerelő előtt mégsem, gondolta, s hallatlan rosszul érezte magát. A szíve mintha összeszorulva dörömbölt volna valahol a torkában. Majd ha lejön, akkor szólok neki, döntött végül nagy határozatlanul. Az igazgató nemsokára le >s jött. de nem lehetett neki szólni. Sietett, néhány szót váltott az altiszttel, és kurta köszöntéssel ki is ment az iskolából. Csönd lett a folyosón. Péter mozdulatlanul, kissé meredten állt, s csak akkor mozdult, amikor Ági lassan elindul kifelé .az épületből. ^ A z utcán hideg volt, a szél apró buckákba hordta a havat. Péter tudta, hogy elrontotta a dolgot. Valami zúgott a fejében, s mintha egész testét görcs szorította volna, szinte megbénultam lépkedett Ági mellett. De amikor Ági belé- karolt, valahogy oldódni kezdett a szorongása. Jelnek tekintette a mozdulatot, jelnek és biztatásnak, amely ízt mondja, Ági érti, hogy nem tehetett másként abban a fura helyzetben. De Ági nem szólt. Ö sem mert beszélni, s talán nem is tudott volna, mert a görcs azért még ott volt a torkában, és félt is, hátha még tovább romlik minden. Már az út felénél is mesz- szebb jutottak, amikor Ági először megszólalt. — Péterkém — mondta halkan és szomorúan. — Nagy dolog történt. Kiábrándultam belőled. Péter majdnem fölbukott valami hóbuckában. Megálltak egy pillanatra. — Nézd, Péterke — folytatta Ági —, te tudod, nagyon sokszor elmondtam neked, én azért szerettelek meg, mert fölnézhettem rád. A másfél év alatt, amióta ismerlek, soha nem tettél olyasmit, amivel ne lettem volna megelégedve. Amikor eev dolgot el kellett intézned, mindig jól csináltad, Péterke, nagyon jól. S most mi történt? Kiderült, hogy nem az vagy, akinek én eddig ismertelek. Tudod, milyen tanácstalan és tehetetlen, szánalmas voltál ma? Szégyelltem magam. Oda kellett volna menned Farkashoz, és azt mondani neki: Farkas elvtárs, légy szíves egy pillanatra. De te mit csináltál? Összevissza topogtál, nekibuzdulva előreléptél hármat, aztán gyorsan visz- szaléptél négyet. Olyan gyámoltalan vagy, hogy ennyit nem tudsz megcsinálni. Péterbe ekkorára keserűség, és dac gyűlt össze. Hallgatta csak a furcsa szavakat,, amelyekből egy új Ági bontakozott ki. Azt hitte eddig, ismeri a feleségét, mindent tud már róla, s íme. Mekkorát tévedett! Ha ez az eset a középkorban történik, talán már meg kellett volna halnom — mosolygott keserűen, és kétségbeejtően nem értett semmit. Nem, ez nem a régi Ági. S mit akar? Nem történt vele különleges dolog tulajdonképpen, nem sértették meg a becsületét, azt mondták csak neki, igaz, durván, tartsa meg magának a véleményét. De hát olyan nagy ügy ez, hogy a férjnek kell ebbe beleavatkoznia? Elhatározta, hogy nem szól semmit, nem gyámoltalankodik tovább. Szó nélkül ballagtak hát egvmás mellett. A szél elállt, enyhült a hideg, s lassan esni kezdett a hó. Szép este volt. Péternek eszébe jutott, hogy régen, amikor Ági még nem volt a felesége, hány és hány ilyen szép téli estén sétáltak együtt. Milyen jó is volt akkor! S most, e"y évvel az esküvőjük után, ebben a gyönyörű téli estében úgy érzi, hogy a nő, a felesége, aki most mellette ballag csendesen és szomorúan, idegen. Mi történt? Nem tudta. Otthon nem is vacsoráztak. Ági szó nélkül levetkőzött, és ágyba bújt. Mielőtt a fal felé fordult volna, kidugta fejét a párnák közül. — Tudod, milyen nap van ma? — Igen — mondta Péter kissé rekedten, és gyorsan kiment a konyhába, előkereste a szekrénybe dugott rumot. — A házasságunkra... mormolta maga elé, és fejét hátrahajtva, szomjasan inni kezdett az üvegből. köt, kitalálok mindönt... Mi lösz reggel a lovakkal? Csend lesz, aztán hallom. — Egy kortyot legalább, aztán nem bánom, lefekszöm! Benn a középső szobában fülsiketítő zajongás, úobolás. Valaki odasúgja, most figyeljek, mert Kalányos Imre s Rózsa Mihály elkezdték harmadik táncukat. Jókedve van mindkettőnek, hiszen négyszázon felül van a munkaegységük, már korábban két ízben összecsaptak, de egyik sem tudta a másikat kifárasztani. Kalányos a második táncát oly sikerrel járta, hogy a nagydob véletlenül »nekiugrott« a csizmája orrának. Persze hogy a nagydob húzta a rövidebbet! Az állatgondozó gáláns gesztussal intett az elnöknek: — Vonjátok le a hátralékból, amivel még tartoztok! Nos, Kalányos Imre és Rózsa Mihály harmadik táncukat járják a középső szobában. Két katahegyi cigány (mindketten becsületes tsz-tagok) húzza a tüzes táncnótát. Az állatgondozó kétméteres, hatalmas szál ember, fekete a képe, mint a besenyő főkáné lehetett. Kék bugyogója, melyet férceit foltok éktelenítenék, rálüf- fen a csizmára, kék sapkája alól a haj kétoldalt kitekint, Kalányos Imrének tehát négy füle van, de csak két lába, azzal a két lábbal mégis úgy járja, hogy a bálozók mind őt figyelik. Figurázza a kanásztán- cot, de nem járja tüzesen, inkább lassú tempóban. De fáradhatatlan! Egyszerre megáll előtte egy legény — kezében a nagy istállólámpa —, s egyenesen Kalányos lába elé tartja. — Mit tartod azit a lámpát, te? — kiált valaki a Kalányos párti táborból. — Mert nem lát, a szeme bedagadt. Kalányos járja egyre veszet- tebbül, néha, mint a nád a szélben, meginog, s csak any- nyit mond. — Látok. — Bizonyítsd be! Az állatgondozó óriási kezével belekaszál a tömegbe, háta mögül előhalász egy flas- kát, húz a borból. — No, látok? A tsz Botondja eközben, a tömzsi Rózsa Mihály, ugyancsak csattogtatja a kövön a csizmáját. Hátra van téve a keze a csípőre, s kidüllesztett mellel járja, mint egy kuruc- kapitány. A kis Rózsa teste, mint a cövek, mozdulatlan, csak a lába, a csizma orra jár leírhatatlan finom taktusra. Ügy cifrázza, mint az ódivatú dalt cifrázzák az öregek. Ezer pici mozdulat mozaikdarabjából rakja össze Rózsa Mihály a táncát, mint nádibuga résziül a lába, aztán mint a menykő lecsap, a két tükörszeme is táncol, bozontos szemöldöke, válla, könyöke. Ledobja a kabátját, aztán repül a fehér kötött szvetter. De ez a mozdulat is beleülik, a ritmust nem töri meg. — Miska, itt ^birka! — repül a szvetter az egyik legény kezébe. A menyecskék padra állnak, úgy lesik a két versenyzőt, de harmadik táncuk is hirtelen félbeszakad, mert a gyerekközönség egyszerűen lesodorja őket a pódiumról. Szaladnak az ajtóhoz, s torkuk szakadtából kiabálnak: — Megjött a tréfamester. Éljen a kabaré! Tibor bácsi — így hívja mindenki a falu népszerű tanítóját — a tréfamester. Vör- henyes hajú, középtermetű, vidám tekintetű szimpatikus emberke, igazi regénybe iiiö figura. Két szeme úgy nevet, mintha a kabaréközönség, amivé hirtelen a hálózó sereg átalakul, máris az ő bűvészmutatványain derülne. Pedig csak a zenekarához ül egyelőre oda. Ez a zenekar háromtagú. Áll a nagydobból, a tréfamester azt lábbal ütemesen rugdossa, áll egy harmonikából, melyen játszik, s egy halpikkelyhez hasonló kerek lapocskából, melyet a nyelve alá tesz, s annak mozgatásával, forgatásával fütyül, énekel, hol mint párját csalogató fülemüle, hol mint bánatos gerlemadár, még kakukkéi is a fránya szerszámmal Ahogy leül a dob mögé, egyszerre mindenki elhallgat, a kocsisok, a kanászok, takar - mányosok, asszonyok, gyerekek mind felé fordulnak. De már szól is a dob, s felcsattan a nóta. Megnősülnék maszek alapon, Nem pedig a tsz közös vagyonon, Eladom az elnök házát, Csókolom a babám száját. Az elnök ott áll előtte, derül a többivel. A közönség rápillant várakozón, erre az elnöknek komolyan válaszolni kell. — Akkor hova mönnyek én lakni? — Mönny ed a pusztába! — kiáltja egy nyelves menyecske. — Mellik pusztába? — A szálacskái pusztába — tódítják, s nevetnek a többiek. — Azér oda, mer ott jó bor van, igaz-e? — Nem azér, hanem ott is vannak, mint amilyen te vagy, hamis betyárok! Nagy a nevetés. Emelkednek a flaskák, egymást kínálgatják az emberek, nekem is kezembe nyom Balog bácsi egy üveget, inni kell. A Figaró, a tsz borbélya megölel, s kéri, hogy a fiát segítsem be Tabra, a kollégiumba, valaki kiveszi a kezemből a ceruzát, úgymond, egy delikvens jelentkezett, alá. akarja vele iratai a nyilatkozatot. Balog bácsi erőnek erejével visz a táncba, járni kell vele egy fordulót. Nekem meg hirtelen eszembe jut egy minapi beszélgetés. Valaki azt mondta: »Mégiscsak borzasztó, hogy lassan még a mosoly is eltűnik az emberek arcáról. Pedig a nevetés volt a magyar ember orvossága! A parasztnak már nincs kedve tréfálni se, már jóízűn nevetni se tudnak!« Tovább fűzni a gondolatot nem lehet, mert máris félrenyomnak bennünket, kezdődik a kabaré. Az asszonyok a falhoz simulva — irulva-pirulva igazgatják keszkenőiket. A gyerekek kéz a kézben állnak a kör szélén, izgatottan várakoznak. Most az ő órájuk következett el. Tibi bácsi otthagyja a dobot, egy székre ül középre. Odasúgja valaki. — Ö is a mi kótánkból dalol. Munkaegységre zenél — aztán kedveskedve teszi hozzá: — De három ernber helyett! Meg aztán ő föstötte a tehénistállóban a névtáblákat. Meg ezt a szo- bákot is ő föstötte ki! A bűvész zsebkendőt tart a kezében. Aztán kiveszi szájából az égő cigarettát, bedobja a zsebkendőbe, a gyűrűjét is, az is eltűnik. Az én zsebemből kiáll a ceruza, ülök a pad végén, most nem használom. Egyszerre nagy nevetés. Hát a gyűrű ott a ceruzámon. De hol a cigaretta? — Eltűnt, mint a tsz szőlővesszője! — kiáltja valaki. A Szalacska-hegyen ugyanis létesítettek még a * tavasszal oltványtelepet, az ősszel fel is szedték rendre, a SZÖLFA azonban nem jött érte, így aztán bekerült a raktárba. Sokan azonban ezt nem tudják. A tréfamester megint cigarettát tart a kezében, meggyújtja. Ég, parázslik. De hiába szívja, nem füstöl. Nevet a közönség, amikor a zaj elcsitul, a tréfamester megkérdi: — Hát ez mi? — A csibenevelő kéménye! — zúgják kórusban. Történt ugyanis, hogy a tsz egyik kőművesét megbízták, hogy csibenevelőt építsen. El is készült, az épülettel nincs is baj, csak a kályhával. — Egy hete megraktuk benne a tüzet, kérem, de még azóta a füst nem jött ki — magyarázza hahotázva a Figaró. Bütyök, a kis kőműves nem hagyja magát. Megragadja a borbélyt, s odaszól nekem. — Tessék tőle megkérdezni, hol van Cuba. — Mert tetszik tudni — mondja a választ be se várva —, munkaegységre borotvál, de a mezei munkán is kell néki segédkezni. Azóta aztán a földet söpri a tsz-tagok szakálla. Az egyik napon vendégek jöttek, s csodálkozva álltak meg az irodaajtóban: »Mit néznek:« — kérdeztéK tőlük. »Hogy melyikük a Fidel Castro!« — felelték. Olyan szakállasak voltak, kérem, az emberek, azt hitték Cubában vannak. Mellettem ül vendei Béla, az intent u is neccelte a kémény miatt a kis kőművest* most aztán ő is megkapja. — A szalmaszálat már föl- írta? — kérdi hirtelen Bütyök. A Figaró, aki kedves fiú, de most a keUeténél talán joboan a fenekére nézett a kancsónak, teli flaskát. hoz, s tartja a hátát, mert az asztalt elhúzták, amin eddig írtam. — Az ám a jeles történet! — tódítja. A nagy istálló építésekor történt. A tsz vett egy négykerekű trágyahordó kocsit, melynek kifutót, illetve alk. !mss sínpályát kellett a kőművesnek építeni. Ehhez kellett volna a kocsikerék-távolság, hegy a kőműves munkába fog: ásson. A könyvelő azonban mindig mással volt elfoglalva. Egy nap kint járt a színben, ott állt a kis kocsi, mivel nem volt alkalmatos mérőszerszáma, kihúzott a kazalból egy elég hosszú szalmaszálat, s miu'.án a két kerék közti távolságot lemérte, a szálat a méretnek megfelelően elcsípte. A hajszálpontos méret az irodaasztalon hevert egy darabig. A kőműves aztán elvitte, s a méret szerint a sínpár elkészült. Becsületes, derék munka volt, , bárki megnézhette. Nem is volt azzal egy darabig baj, még a négykerekű kis kocsit rá nem tolták. Illetve csak akarták rátolni, de nem sikerült öt centivel volt ugyanis keskenyebb a vágány, mint a kocsikerék közti távolság. Hogy mi történt? — Valaki lecsípte a végét pipaszúrkálónak — mondja nevetve a kis kőműves. — Amíg ott hevert a főkönyvelő asztalán a szalmaszál! Vendel Béla szabadkozik, hogy azért nem így történt egészen, de a Figaró és a kőműves esküsznek rá. A lányok szobájából hallatszik a »Kiskerti pipitér, mind elfújja a szél!« Dobog benn a padló is. Kalányos Imre és Hegedűs Mihály ott áll megint a porondon. Csak a nagy ég tudná megmondani, hogy immár hányadik táncukat járják most! Éjfél van, a jókedv, a vigalom a tetőfokára hág. A bűvész épp fejezi be a kabarét. Előhúzza újra zsebkendőjét, s kéri a közönséget, hogy kövesse példáját. A gyermekek örömmel követik. A tréfamester megragadja két csücskénél a zsebkendőt, a gyerekek is. Tibi bácsi azonban az egyik csücsköt hirtelen elengedi, integetni kezd, s nevetve kiáltja: — No, akkor viszontlátásra a következő zárszámadáson! A fiatalok szedelőzködnek. Én ama bizonyos vélekedésre gondolok. ■ Valóban nevetni sem tudnak? Rövid f ilmhírek Francois Truffaut, az ismert francia filmrendező ajánlatot kapott, hogy Broadway-n zenés vígjáték formájában mutassa be »400 csapás« című filmjének átírt változatát. * * * Lucchino Visconti olasz rendező filmet készít Tomaso di Lampedusa nagy sikert ar.it tt »A gepárd« című regényéből. A fűm külső felvételeinek forgatását májusban kezdik meg Szicíliában. * * * Szó van róla, hogy Federico Fellini legközelebb filmre viszi Casanova emlékiratait. A producerek kosztümös filmet akarnak készíteni, s Fellini kijelentette, hogy né_y ónapi tanulmányra van szii V; :ge a kellő történelmi hűség biztosításához. * * * Robert Aldrich kövatleezá »Szodoma és Gomorra ■ című filmje Olaszországban l’é'zül. Női főszereplője Anouk ríméé lesz, a férfiszereplők S avart Granger, Pier A.ngeli és Stanley Baker,
