Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

flLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZív 4P .MEGY Ef BIZOTTSÁGA ÉS A M EGYEI TANÁCS LAP •0A XVIII. évfolyam, 25. i szám. Ara 60 FII,LÉR Vasárnap, 1961. jati iuár 29. MAI SZtMUNK TARTALMÁBÓL; MIÉRT...? A pult mögül ÁLL Á BÁL! Humor, rejtvény .........................................................................:::::: ( 3. O.) (4. o.) (6. o.) (7. o.) A Központi Statisztikai Hiratál jelentése a hároméves terv teljesítéséről A ttépg sdaság fejlődése. a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának ' alakulása 1958 —1960-ban 1938—60-ban a magyar dolgozók jelentős sikereket értek el a népgazdaság fejlesztésében, a szocialista termelési vi­szonyok kiterjesztésében, az életszínvonal emelésében. Mindezekben túlszárnyalták a hároméves tervben kitűzött célokat. .4,2 eredetileg megszabott feladatok jelentős túlteljesíté­sét elősegítette az, hogy 1959. év elején a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt — az 1958. évi eredmények alapján — a szo­cializmus építésének általános gyorsítására mozgósította a dolgozókat. A népgazdaság fejlődésének meggyorsításához hozzájárult a nemzetközi gazdasági kapcsolatok — ezen be­lül elsősorban a szocialista országokkal való kapcsolatok — jelentős kiszélesítése. Az 1958—60. közötti időszakban a népgazdaság fejlődé­sét, a társadalom és a népgazdaság szerkezetének megválto­zását, a lakosság anyagi, valamint kulturális szükségletei ki­elégítésének mértékét a következő adatok jellemzik: T. A lakosság száma és a társadalom szerkezete A tervidőszak folyamán vég­rehajtott népszámlálás előze­tes adatai szerint 1960. január 1-én a lakosság s^áma 9 976 530 fő volt, majd 1960 júliusában elérte és túlhaladta a tízmillió főt. A népszámlálás anyagának előzetes feldolgozása a követ­kezőkről ad számot: A népszámlálás idején a ke­resők száma 5 300 000 volt. Az összes keresők mintegy 35 szá­zaléka a mezőgazdaságban és több mint 30 százaléka az ipar­A nemzeti jövedelem a há­roméves tervben előirányzott 13 százalékkal szemben 1960- ban — előzetes számítások sze­rint — mintegy 20 százalékkal haladta meg az 1957. évit. A nemzeti jövedelem terme­lésében növekvő szerepe volt az iparnak. Az ipari termelés 1957-ről 1960-ra az előirány­zott 22 százalékkal szemben 40 százalékkal nőtt. A mezőgaz­daság össztermelése 1958—60- ban — az előzetes számítások szerint — átlagosan 11—12 szá­zalékkal haladta meg az 1955 —57. évek átlagát. A nemzeti jövedelemnek mintegy h áronrn egy edrésze A hároméves tervidőszak so­rán — 1959. évi árakon szá­mítva — beruházásokra 89 milliárd forintot, felújításokra 29 milliárd forintot fordítot­tunk. A beruházásokra fordított összeg egyharmada Budapes­ten került felhasználásra, és kétharmada a vidék fejleszté­sét szolgálta. 1958—60-ban az összes be­ruházások 44 százaléka szol­gálta az ipar és az építőipar fejlesztését. Ipari és építőipari beruházá­sokra három év alatt — 1959. évi árakon számítva — kb. 39 milliárd forintot fordítottak. A mezőgazdaság fejlesztését szol­gáló beruházások összege há­A hároméves terv időszaká­ban az ipari termelés évi át­lagos növekedése meghaladta a 12 százalékot. Előzetes ada­tok szerint 1960-ban az álla­mi ipar termelése 41 százalék­kal, a szövetkezeti iparé 25 százalékkal (együttesen mint­egy 40 százalékkal) haladta meg az 1957. évi szintet. A szo­cialista szektor — az állami ban és az építőiparban dolgo­zott. (Az 1949. évi népszámlá­lás adatai szerint a keresők fele dolgozott a mezőgazdaság­ban és 22 százaléka az iparban és az építőiparban.) A termelőszövetkezeti moz­galom jelentős fellendülése folytán a tervidőszakban a mezőgazdaságban is a szocia­lista termelési viszonyok vál­tak uralkodóvá. 1961. január­ban az egész népgazdaságban a keresőknek mintegy 90 szá­zaléka a szocialista szektorban dolgozott. közvetlenül fogyasztásra ke­rült. A fogyasztási alap a há­roméves terv időszakában év­ről évre emelkedett, és egy la­kosra számítva — előzetes ada­tok szerint — 1960-ban 16—17 százalékkal haladta meg az 1957. évit. A tervidőszak folyamán je­lentősen növekedtek a népgaz­daság állóalapjai, továbbá a termeléshez és a forgalom le­bonyolításához szükséges kész­letek. A fogyasztás és felhalmozás együttes növekedése a három év alatt valamivel nagyabb volt a nemzeti jövedelem nö­vekedésénél. rom év alatt 16 milliárd fo­rintot tett ki, az összes beru­házások 18 százalékát. A be­ruházásoknak kb. 10 százaléka jutott lakásépítkezési célokra. A hároméves tervidőszak so­rán állami és magánerőből összesen 130 000 lakás készült el a tervben előirányzott 110 ezerrel szemben. A beruházási tevékenység nagymértékű fejlődésével nem tartott lépést a beruházások előkészítésének és végrehajtá­sának színvonala. A beruhá­zások üzembehelyezése elhú­zódott, a megvalósított beru­házások egy része többe ke­rült, mint amennyit előirá­nyoztak. iparvállalatok és a kisipari ter­melőszövetkezetek — aránya az ipari termelésben 1960-ban mintegy 98 százalék volt Az állami ipar termelésén belül a nehézipar termelése három év alatt mintegy 49 szá­zalékkal, a könnyűiparé 34 százalékkal, az élelmiszeriparé 19 százalékkal emelkedett. Az egyes ágazatok termelé­sét a hároméves terv idősza­kában részleteiben a követke­ző adatok jellemzik: A bányászaton belül — a terv előírásainak megfelelően — megváltozott a szén- és a kőolajkltermelés aránya. 1960- ban a széntermelés 25 száza­lékkal volt több, mint 1957- ben. A kőolajtermelés ugyan­akkor 80 százalékkal nőtt A villamosenergiatermelés — az ipari termelés növekedé­sével párhuzamosan — három év alatt 40 százalékkal nőtt Az erőművek teljesítő képessé­ge — az új beruházások révén — 1958—1960 között 280 MW- tal bővült A kohászat termelése három év alatt — a terv előírásainak megfelelően — kisebb mérték­ben, 36 százalékkal nőtt, mint az egész ipari termelés átlaga. 1960-ban acélnyersvasból 49 százalékkal, acélból 37 száza­lékkal, melegen hengerelt acélból 38 százalékkal ter­meltek többet, mint 1957-ben. Jelentős fejlődés volt a terv­időszak során az alumínium­gyártásban is. Üzembe helyez­ték a Dunai Vasműben a me­leghengerművet, az I. sz. mar­tinkemencét, a II. sz. kokszoló­blokkot, a Lenin Kohászati Művekben az ércelőkészítőt. Részlegesen üzembe helyezték a rudabányai vasércdúsltót is. A vasolvasztó berendezések jelentős részét a hároméves terv alatt átépítették. A hároméves terv, során megváltozott a gépipar szer­kezete is. A gépiparon belül megkétszereződött a villamos­ipari gépek gyártása, a hír­adástechnikai gépek és készü­lékek gyártása 82 százalékkal, a műszeripar termelése 62 szá­zalékkal nőtt. A szükségletek­nek megfelelően több mint kétszeresére nőtt a mezőgaz­dasági gépek termelése. 1960- ban traktorból kétszer annyit, arató-cséplő gépből négy és félszer annyit, silókombájnból másfélszer annyit termeltek, mint 1957-ben. A közlekedési eszközök közül csökkent a nor­mál tehergépkocsik termelése, és nőtt a különleges rendelte­tésű tehergépkocsik gyártása. Az autóbusztermelés három év alatt — újabb és újabb tí­pusok gyártása mellett — megkétszereződött. A diesel­mozdonyok és motorkocsik ter­melése 1960-ban — a tervezett 3,4-szeres helyett — csak 2,5- szerese volt az 1957. évinek. A híradástechnikában a há­roméves tervidőszak folyamán a rádióvevőkészülékek terme­lése csökkent, és megindult a televízió vevőkészülékek soro­zatgyártása. (1960-ban kb. 140 ezret gyártottak.) Megkezdő­dött a képcsőgyártás. Bevezet­ték a tranzisztoros rádióvevő­készülékek gyártását is. A villamos háztartási gépek termelése 1960-ban több mint háromszor annyi volt, mint 1957-ben. A vegyiparon belül másfél- szeresére nőtt a kőolaj feldol­gozó-ipar termelése. A szén­feldolgozó-ipar termelése mint­egy 70 százalékkal nőtt. A me­zőgazdaság szükségleteinek megfelelően lényegesen növel­ték a nitrogén-műtrágyagyár­tás kapacitását, 1960-ban több mint háromszor annyit ter­meltek, mint 1957-ben. A terv­időszak elején üzembe helyez­ték a Borsodi Vegyikombiná­tot, amely ez idő szerint a ha­zai nitrogén-műtrágyatenne­II. A nemzeti jövedelem termelése és felhasználása III. Beruházások, felújítások IV. Ipar lésnek csaknem kétharmadát adja. Az építöanyagipar termelése 1960-ban a tervezett 20 száza­lékkal szemben kb. 40 száza­lékkal haladta meg az 1957. évi termelési színvonalat. Az épületelemgyártás a három év alatt csaknem másfélszeresére emelkedett. Téglából 27 száza­lékkal, cserépből 70 százalék­kal, aszbesztcement tetőfedő palából kétszeresével, cement­ből 59 százalékkal, vasbeton­gerendából 69 százalékkal ter­meltek többet. Az építőanyag­iparban is javult a termelőbe­rendezések kihasználása. Három év alatt több mint 40 százalékkal növelte termelését az építőipar. Az állami építő­ipar 1960-ban mintegy 220 000 munkást és alkalmazottat fog­lalkoztatott, kb. 30 000 fővei — 15 százalékkal — többet, mint 1957-ben. A hároméves terv az építő­ipar fő feladatául a termelő­erők koncentrálását és az épí­tési idő csökkentését szabta meg. E feladatokat lényegében nem teljesítették. Három év alatt nem csökkent az építő­ipar erőinek széttörgácsoltsá- ga, és csak kis mértékben — kb. egy hónappal — csökken­tették az építkezések átlagos kivitelezési idejét. Az építmé­nyek ez idő szerint is jóval a osszabb idő alatt készülnek el, mint ami műszakilag indo­kolt. A könnyűipar leggyorsabban fejlődő ágazata a hároméves tervidőszak alatt a bútoripar' volt. A textiliparban a ter­melés növekedése három év alatt viszonylag mérsékelt (23 százalék) volt. Megkezdték a szintetikus szállal erősített, to­vábbá a nemeskikészítésű szö­vetek nagyüzemi gyártását. A ruházati ipar egészének ter­melése három év alatt 46 szá­zalékkal nőtt. Megváltozott az élelmiszer- ipar szerkezete is. A tervidő­szak folyamán 7 százalékkal nőtt a malom- és a sütőipar termelése. Jóval nagyobb mér­tékben nőtt a tejipar (48 szá­zalékkal), a konzervipar (35 százalékkal), a cukoripar (27 százalékkal) és a húsipar (24 százalékkal) termelése. Az egész élelmiszeriparra az utób­bi években a termékek minő­ségének javítása és a válasz­ték bővítése volt jellemző. A sütőipar a kenyértermelést há­rom év alatt 5 százalékkal, a péksütemény-termelést 20 szá­zalékkal növelte. A húsipar termelésén belül évről évre emelkedett a hentesáruk ará­nya. A hentesáruk közül is a jobb minőségű termékek ter­melése nőtt nagyobb mérték­ben. 1960-ban a kolbászfélék termelése 60 százalékkal, a vörösáruk termelése 25 szá­zalékkal volt több, mint 1957- ben. Az édesipar főleg a cso­koládéáruk termelését fokozta. A konzervipar jelentősen nö­velte a befőttek és a különfé­le gyümölcslevek termelését. A hároméves tervidőszakban általában kielégítő volt a nép­gazdaság, illetve az ipar anyag- ellátása. Az időlegesen fellépő anyagellátási zavarokat főleg az anyaggazdálkodás hibái (helytelen elosztás, a készletek nem mesfélelő összetétele) idézték elő. 1960-ban a munka termelé­kenysége az állami iparban az előirányzott 15 százalék he­lyett mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint 1957-ben. A termelékenység évi átlagos 6,4 százalékos növekedése meg­haladta a korábbi években elért ütemet. Mindamellett a termelékenység színvonala még jelentősen elmarad a fej­lettebb szocialista országok: így a Szovjetunió, Csehszlová­kia és a Német Demokratikus Köztársaság termelékenységi szintjétől. Az ioari termelés növekedé­se három év alatt 53 százalék­ban a termelékenység és 47 százalékban a munkáslétszém növekedéséből adódott. Ez az arány kedvezőtlenebb annál, amit a terv előírt. A termelé­kenység nagyobbmérvű növe­lését akadályozta, hogy az új, korszerű gépek és termelőbe­rendezések üzembehelyezésével és haladottabb technológiai el­járások bevezetésével egy idő­ben általában nem változtat­ták meg a munkanormákat. Három év alatt a szocialista iparban foglalkoztatott mun­kások és alkalmazottak, vala­mint szövetkezeti tagok szá­V. Mező« A hároméves tervidőszak so­rán alapvető társadalmi átala­kulás ment végbe a mezőgaz­daságban. A dolgozó paraszt­ság túlnyomó többsége a nagy- üzc li gazdálkodás útjára lé­pett. Az 1961. január 20-i ada­tok szerint 4750 termelőszövet­kezet volt az országban, a ter­melőszövetkezetek tagjainak száma meghaladta az 1 100 000-et. A szocialista (az állami és a szövetkezeti) szek­tor aránya az ország szántóte­rületéből 1961. január 20-án 87,2 százalék volt. A mezőgazdaság fejleszté­sét szolgálta az elmúlt három év alatt a műtrágyaellátás, a gépesítés, a talajjavítás, az építkezések stb. nagymérvű fokozása. Az 1958—60. években a felhasznált műtrágya meny- nyisége kb. 2 millió torma volt, több mint kétszer annyi, mint az 1955—57. években. 1960-ban az egy kát. hold szántóra, sző­lőre és kertre jutó műtrágya mennyisége meghaladta a 75 kg-ot, a tervezett 60 kg-mal szemben. A tervidőszak alatt 280 000 kát. holdon az előző há­rom évinél 70 százalékkal na­gyobb területen végeztek ta­lajjavítást. A hároméves terv időszaká­ban a mezőgazdaság 19 000 traktort, 2100 db gabonakom­bájnt és jelentős számú trak­toros munkagépet — többek között több mint 19 000 trak­torekét, kb. 9000 vetőgépet, 2400 silókombájnt — kapott. 1960. év végén a traktorállo­mány elérte a 40 000 darabot, az egy traktorra jutó szántóte­rület az 1957. évi 357 kát. hold­ról 1960. év végére 230 kát. holdra csökkent. A gépberuhá­zások eredményeként a gépál­lomások 1960-ban 23 millió normálhold gépi munkát vé­geztek, két és félszer annyit, mint 1957-ben. A főbb mező- gazdasági munkák gépesítése — a mezőgazdaság egészét te­kintve — az utóbbi három év­ben megkétszereződött. A felsoroltakon kívül is sok más támogatást kapott a me­zőgazdaság. elsősorban a szö­vetkezeti szektor. Három év alatt a termelőszövetkezetek mintegy félmillió sertés- és 350 000 szarvasmarha-férőhe­lyet építettek. Jelentős össze geket fordítottak a hároméves ma 186 500 fővel — 17 száza­lékkal — nőtt, és jelenleg meg­haladja az 1 300 000 főt. Ez a növekedés lényegesen több, mint amennyit a terv előírt. A hároméves tervidőszakban az ipar jelentős mértékben csökkentette a termelési költ­ségek színvonalát, a termékek önköltségét; a vállalatok, üze­mek nyeresége évről évre emelkedett. Az ipari termelés növekedé­se szerkezetének átalakítása, a termelékenység emelése és a műszaki színvonal fejlesztése mellett az ipar munkájában olyan hiányok is voltak, ame­lyek gátolták a termelési lehe­tőségek jobb kihasználását. Az utóbbi években jelentősen ja­vult ugyan az iparvezetés színvonala, egyes esetekben azonban nem törekedtek elég következetesen arra, hogy a vállalatok minden esetben a szükségletnek megfelelő ter­mékek termelését fokozzák. Nem volt kielégítő a termelés műszaki fejlesztésének üteme sem. gazdaság terv időszakában a termelő­szövetkezetek szociális, egész­ségügyi és kulturális céljainak kielégítésére is. Gondoskodás történt az idős és munkakép­telen mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagok ellátásáról. A tervidőszak végén ezen a cí-; men már mintegy 137 000 fő részesült rendszeres öregségig illetőleg nyugdíjjárulékban. Az állami gazdaságok pénz­ügyi eredményében a három­éves terv folyamán javulás mutatkozott. A növényterme­lés önköltsége egyre kedvezőb­ben alakul, ezzel szemben az állattartás egyes ágaiban még mindig magas az önköltség. A növénytermelésben a fon­tosabb növények közül a terv­időszak alatt a kenyérgabona- vetés terhére nőtt a cukorré­pa, a burgonya, a kukorica és általában a takarmány nővé-' nyék vetésterülete. Az olajos növények és a zöldség terme­lése nem érte el a tervben elő­írt szintet, és elmaradt az elő­ző három év termelési ered­ményei mögött is. A szocialista nagyüzemeik terméseredményei az elmúlt; három évben a legtöbb nö­vényből jelentősen felülmúl­ták az egyéni gazdaságok ter­mésátlagait. A mezőgazdaság összes ter­melésén belül az állattenyész­tés hozama nagyobb mérték­ben növekedett, mint a nö­vénytermelésé. A hústermelés az 1958—60. években vágó­marhából 16 százalékkal,' vá­gósertésből 15 százai ékkai, a tej- és tojástermelés 22 száza­lékkal, a gyapjútermelés 23 százalékkal volt több, mint három évvel korábban. Az ál­lami gazdaságok 78 százalék­kal több darab hízott marhát) 50 százalékkal több tejet ad­tak közfogyasztásra, mint a megelőző három évben. E nö­vekedés nem az állatállomány számszerű gyarapodásából, ha­nem az állati hozamok jelen­tős növekedéséből származott, A hároméves terv időszakában a szarvasmarha- és sertésállo­mány lényegében az előző há­rom év színvonalán mozgott, a juhállomány 15 százalékkal emelkedett, a lóállomány po- (Folytatás a 2. oldalon.) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom