Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

Vasárnap 1961. Jamiár 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Ott tmxg.iS'itt ézzEtti Döcög a szekér, a bét ló minden erejét beleadja, hogy felhúzza a domboldalra. Péter Tibor néha-néha meglendíti az ostort, jóllehet talán csak szokásból teszi, hiszen az ál­latok ismerik már az utat, s mennek irányítás nélkül is. A beszélgetés szabálytalan, mert egy-egy mondat után na­gyokat hallgatunk, nézzük a •tájat, a facsúcsán ülő szürke sast, mely zsákmányra les. Olyan nyugodt most minden a vidéken. — Azt kérdezi, miért nem mentem el a tsz-ből? — töri meg a csendet emberem. — Igen — bólintok. — Hát nézze, megmondom. Ein egyszer elmentem, s most mégis itt vagyok. Pedig a ku­tya sem könyörgött értem, hogy jöjjek vissza. Üjabb hallgatás, aztán kér­dezek. — Maga fiatal ember. Meg­találja itthon a számítását? A f ogatoskodással ? — Miért ne találnám meg? Nem megvetni való ez a mun­ka. Ezután már szaporábban peregnek a mondatok. — A múlt évben 480 mim- kaegységat szereztem. Most lesz a zárszámadó közgyűlés. Kiszámítottam, hogy 19 és fél ezer forint értéket kapok. Mondja, gyárban vagy akár gépállomáson szakmai képzett­ség nélkül kerestem volna-e ennyit? — Semmi esetre sem. — Utá­nanéztem, hogyan jött volna ki egy kaposvári üzemben, ha se­gédmunkásként alkalmazzák. Íme: 1000 forintos fizetést ala­pul véve évi keresete 12 ezer forint. Ebből kb. 3000 forint az albérleti szoba díja, 3600 az egész évi kosztpémz, marad 5400, ebből még utazásra kell egy összeg, s számtalan apró kiadás is közbe jön. »Tiszta bevétel-« 4000 forint. A tszr- ben majdnem ennyit kap készpénzben kézhez! — Nincs nekem itthon sem­mi bajom. Az való igaz, hogy sok a munka. Reggel 6-kor már befogok, és este 7 is van, amikor bekötöm a lovakat. — Aztán hazamegy, eszik, átöltözik... és mit csinál? — Amikor TV-adás van, odamegyek. Ha nincs, akkor meg leülünk néhányan, ulti­zunk, beszélgetünk. — Miről? — Miről beszélhet egy fia­talemberekből álló társaság? A ’ányotkról. Meg csak úgy álta­lában az éleiről. — Nőtlen? — Igen. Sokan mondják: »Huszonnyolc éves vagy már, asszony után kellene nézned.« De még várok. Megrántja a gyeplőt, meg­állunk. S amíg bemegy egy kicsit melegedni a baromfite­lep irodájába, Tibor vállára kapja a zsákokat, viszi be a friss eleséget a többi közé. Már újra kapaszkodom fel a szekérre, amikor körbemutat a vidéken. — Látja, milyen szép ba­romfiállományunk van! Leme­gyünk, megnézzük a juhokat is. Van egy pár apró kis bárány- kánk. Olyan aranyosak, olyan kedvesek. Ott a juhakolban is büszkél­kedik. »Ez a miénk, a tsz-é. Príma állomány.« Kezdem megérteni őt. Mert mindazon túlmenően, hogy itt Nagyberkiben született, itt ne­velkedett, itt élnek szülei, aki­ket segít és támogat, megvan benne a korszellem, megérti, hogy a haladás kinek az olda­lán áll. Tudja, hogy a tsz-é, a közös gazdálkodásé a jövő. Ezért nem megy el innen. — A többiek, a barátok sem vágynak más helyre? — Nem. Erről is beszélge­tünk ám az ulticsaták közben Ök is megtalálták számításu­kat, nem kacsingatnak semerre irmen. Vége a kocsikázásnak, visz- szaértünk a tsz-ircdába. Jól­esik a fűtött szobában melen­getni a dermedt tagokat. Tibor mosolyog. — Hja, az autóban ugye, nincs ilyen hideg? Meg nem is ráz úgy, mint a szekér. — így van, — Én mégis itt érzem jól magam.;. Polesz György SKATULYA Gyakran olvashat az ember ^tetékeseknek, meit nekik nem Az idén is megszervezték Somogysámsonban az évek óta nagy érdeklődésnek örvendő elsősegélynyújtás! és balesetelhá­rítási tanfolyamot. Hetenként egyszer a művelődési ház klubszobájában jönnek össze a tanfolyam hallgatói. Amint képünkön is látható, nagy figyelemmel kísérik a körzeti or­vos magyarázatát. Elkészült’ a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának félévi munka'erve A Hazafias Népfront So­mogy megyei Bizottságának január. 18-i üléséin megvitatták az első félévi munkatervet. A munkaiterv szervezeti és mű­velődésügyi feladatokról intéz­kedik. Meghatározza a megyei bizottság, valamint az elnök­ség üléseinek és a járási titká­rok részére havonta tartandó értekezleteknek időpontját is. Érdekes a munkaterv műve­lődési feladatokról szóló része. RippVRónai József születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból emlékünnepélyt rendez a Hazafias Népfront Kaposvá­rott. A nagy festőművész munkásságának feldolgozására munkacsapatot hoznak létre. A Népfront javasolja, hogy az 503. sz. Helyiipari Tanulóisko­lát Rippl-Római Józsefről ne­vezzék el. Liszt Ferenc születé­sének 150. évfordulója tisztele­tére ünnepi hangverseny lesz a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekarának közreműködésé­vel. »Üj Helikonért« címmel ankétet szerveznek Somogy kulturális életének fejlesztésé­ről Balatonbogláron a megyé­ből elszármazott vezető szak- tekintélyek meghívásával. Or­szágos hírű írók közreműködé­sével irodalmi estet és író-ol­vasó találkozót rendeznek a megye öt községében. A TIT- tel közösen részt vállal a Ha­zafias Népfront az alkoholelle­nes küzdelemből is. E célból megyei és járási szinten an- kétokat szerveznek. A munkaterv a békemozgal­mi, tanácsi, mezőgazdasági és községfej lesiítési feladatokat is felsorolja. különösen színházi lapokban arról, hogy panaszkodik a szí­nész, mert beskatulyázzák, le­hetetlenné teszik. Egyikről el­könyvelték, hogy epizódista, a másik csak negativ figurákat formálhat meg, s a harmadik nem szabadulhat a mamasze­repektől. Igaz, a beskatulyá­záshoz egy kicsit maga a szí­nész is hozzájárul adottságai­val, alkatával, egyéniségével. Mégis joggal zúgolódik, mert sokszor másra, többre is ké­pes lenne. De hát kimondták a szentenciát, s ő gúzsba kö­tötten viseli sorsát... Ez a fogalom, hogy beskatu­lyázás, jobbára csak művészeti körökben használatos, s az em­berek ritkán gondolnak arfa, hogy társadalmi, gazdasági, po­litikai életünk mennyi beska­tulyázott egyént hordoz. Olyan embereket, akik régen túlnőt­ték már önmagukat, akik nem könyökkel, nem fondorlatok­kal, csupán képességeik, foko­zódó energiájuk latbavetésével szeretnék bizonvítani, hogy — éppen a társadalmi fejlődés hatására — többek már, mint öt esztendővel ezelőtt. Nekik talán nincs alkalmuk, vagy szerénységük sem engedné ki­használni azt a lehetőséget, hogy lapok hasábjain oana- szolják sérelmüket. Pedig leg­alább úgy orvoslást érdemel­nének, mint a színész, aki tű­zön-vízen át ki akar tömi a skatulyából .. Emlékszem iskolás koromra, mennyi vád, mennyi panasz és suttogás tanúi voltak a falak, mert tanáraink közűi néhá­nyan méltatlanul jártak el a diákokkal. És most? Ma is ta­lálni példát iskoláinkban, s ezek a példák még sajnos a múltat idézik. Hány gyerekkel beszéltem már, akikben láza­dozott az önérzet, az igazság­érzet: — Tessék mondani, hát le­hetséges ez? Miért van, hogy egy-egy tanulóról elkönyvelik: ez csak közepes rendű. Megfe­szülhet, éjt nappallá téve ta­nulhat, akkor is csak hármast kap kitűnő feleletére. Miért van, hogy a jeles osztál yz"tát felfelé emelik, vagy ha nem ké­szült fel rendesen, nem osztá­lyozzák. Ugye, megérti, hogy ez sérti önérzetünket, s ked­vünket szegi... — Pedig sok fiút ismerek, aki hanyag volt, lusta, és játszott, vagy udva­rolt inkább tanulás helyett. Én igazán nem tudom, ki vagy mi nyitotta fel a szemüket, de most pótolni akarnak, tanulni, s akaraterejüket, elhatározásu­kat csorbítják meg talán egy életre azzal, hogy nem törhetik át a régi gátakat, a tanárban szinte begyöpösödött értéke­lést. .. Hallgattam a panaszt, s úgy éreztem, továbbítanom kell az merik elmondani a fiúk. S ak­kor mindjárt eszembe jutott egy másik történet.. üj igazgató került az üzem­be, fiatal, ízig-vérig munkás- gyerek. A munkapadtól emel­ték ki, ahol több volt az átlag­nál fogva — csak köszönni le­het, méltatlankodni érte sze­rénytelenség. De egy olyan in­tézménynél, ahol száznál is többen dolgoznak, hihetetlen, ho"v a beosztottak közül — akik évekig csak annyit tettek, hogy fizetésükért megdolgozza­nak — egyetlenegy se fejlőd­jék oda öntudatban, áldozat­nál, s éppen «ezért juthatott az ! készségben, hogy többet nyújt- új, felelősségteljes posztra, j son önmagából, mint korábban. Kínlódott. Csodálkozunk-e raj- Óriási gyárak nőnek ki a ta, hisz tapasztalatait egyetlen gép mellett szerezte, mit tudott ő az üzemszervezésről, egy igazgató sokrétű feladatáról? Nem is tett csodát három hó­nap alatt, ellenkezőleg: felsőbb szervei érezték, hogy baj van. És könnyedén kimondták a szentenciát: rossz vezető, nem állja meg a helyét. Vívódott önmagával, latolgatta, hogy el­bírja-e a terhet, megbirkóz­hat-e vele, már-már a lemon­dás foglalkoztatta, s éjszaká­kon át virrasztott gyötrő gon­dolataival. Múlt az idő, nem váltották le, nem volt más he­lyette. S ő lassan munkába lendült, javultak eredményeik, fellendült az üzem. Csak a vé­lemény nem változott... Kezdetben csak a számok it nézték, később már azt sem, s az embert nem látták meg mö­göttük, pedig voltaképpen nem ő volt a felelős azért, hogy fia­talon, tapasztalatlanul állítot­ták az üzem élére. Nem, nem arra gondolok, hogy el kellett volna néznünk hibáit. De fi­gyelni kellett volna erőfeszíté­seit, s bíznunk benne, a mun­kásfiatalban, aki igenis felnő­het, s még kedvező meglepeté­seket szerezhet nekünk... Vagy gondolunk csak a ju­talomeiosztásra... Valahol hal­lottam, hogy egy nagy appará­tusban öt esztendeje mindig ugyanazok kapnak jutalmat, s az ünnepségen a többiek már előre mondják a neveket, mert a sorrend sem változik. S a ve­zető így indokol: — Aki egyszer jó dolgozó volt, az az is marad, s akinek munkájában hibákat észle­lünk. .. hát istenem, bizony nem számíthat jutalomra... Nem is a számításról van szó, hisz a jutalmat — jellegé­földből, pusztaságok helyén te­lepszik meg a munkások al­kotta város, valaha kultúrától elzárt parasztemberek ülnek a színházban, a televízió előtt, hát ki merné tagadni, hogy társadalmunkban hatalmaso­dik az ember, nő öntudata, élőbbé válik a szunnyadó kö­zösségi érzés, s változik a gon- d~’«t. Az emberek igenis fej­lődnek, s ma többet adnak a tegnapi megszokottnál. Miért van hát a korlát, miért a ska­tulya, mely mögül lehetetlen észrevenni, hogy honnét indult el, és hol tart most...? A politikai életben talán nem találnánk számos példát? De­hogynem. Gondoljunk csak azokra, akikről könnyűszerrel állapítjuk meg néha, hogy fej­lődésképtelenek, nem érdek­lődnek a világ dolgai iránt. Nem a múlt rendszer uraira, kiszolgálóira gondolok, sok­szor egyszerű munkásemberek- re, parasztokra, akiknek Időre van szükségük az átalakulás­hoz, de néha megtorpanásra késztetjük őket hirtelen ki­mondott véleményünkkel... Igen, ez a társadalom épít és rombol. Falakat húz, életet te­remt, jólétet és emberséget, munkát és jogokat. De takarít is! Létével, eredményeivel sep- reget az emberek tudatában, kiűzi a rosszat, a régit, az el­avultat, s fogalmakat szüntet meg, mint ahogy megszünteti a beskatulyázás fogalmát is. Csakhogy mi vagyunk a társa­dalom tagjai, a mi apró csele­kedeteinktől fokozódhat a tár­sadalom ereje, s nőhet még ha­talmasabbá az ember... Jávori Ccla Legyen pénz gépi munkára BERItSI ANDRIS cÁmiás és hűség (18) másikba Egyik ámulatból a estem. — Különben vőlegénye nem tagadja el kommunista mivol­tát — folytatta Kékesdy. Csak azt éreztem, hogy be­csaptak. Péter hazudott Péter tehát kommunista. Szeretője lettem, hónapok óta ismerjük egymást, menyasszonyának adtam ki magam, nem fogja senki sem elhinni, hogy nem ismertem múltját, tevékenysé­gét, politikai félfogását. Miért hinnék el? Gyűlöltem Pétert. Gyűlöl­tem, mert hazudott. Nem törő­dött velem. Bajba sodort, tönk­re tett. Mit fog szólni mind­ezekhez apám, ha megtudja? Ha akkor ismertem volna te­vékenységét, valószínűleg el­árultam volna, mert úgy érez­tem, ő is elárult engem. De nem tudtam róla semmit. A hadnagy magatartása fe­nyegetőbb lett, hangjából ki- érzőíött a nagyfokú türelmet­lenség. Én recüg egyre idege­sebb lettem. A szomszédos •zobak valamelyikéből kétség­beesett ordítás hallatszott át, nem tudtam szabadulni az iszonyatos hangtól. A hadnagy észrevette rémületemet. — Sajnos — magyarázta az ordításra célozva, — a vőlegé­nye okoskodik. Ott azokban a percekben kezdtem sejteni, hogy a szere­lem sokkal bonyolultabb do­log, mint gondoltam volna. A szerelmes ember gondolati és érzelmi világa nem mindig van összhangban. így volt nálam is. Csak gondolatilag gyűlöl­tem meg Pétert, érzelmileg nem, s amikor a szenvedéstől elgyötört hangját meghallot­tam, azonosultam vele, érzel­meim legyőzték akaratomat, aggódtam érte és sajnáltam őt. — Kérem — nyöszörögtem kétségbeesve —, itt valami végzetes tévedés van. Tessék elhinni nekem. Ne bántsák Koltait, ismerem őt. Nem csi­nált semmit sem. Én mindent rímondanék, de tessék elhinni, emmit sem tudok ... Az ordítás egyre erősödött, szorítottam tenyeremet a fü­lemre, akkor is hallottam és olyan közelségben, mintha a jajveszékelés agyamban szólt volna. Kékesdyt több alkalommal kihívták. Amikor egyedül ma­radtam, igyekeztem gondola­taimat rendezni, de nem sike­rült. Ellentétes érzelmi hullá­mok — a harag, a kétségbe­esés, a remény, a szégyen, a szerelem, a csalódottság, a fé­lelem — keveredtek egymás­sal, rámnehezedtek és megbé­nítottak. Aztán ezek az ellen­tétes érzelmi hullámok szinte egyetlen vágyba sűrűsödtek össze, szabadulni akartam. Sza­badulni minden áron. Sejtés- szerűen éreztem, hogy ez ta­lán szerelmünk elárulása. Elő­ször azzal vigasztaltam ma­gam, hogy Péter is elárult, is­merte a vállalkozás veszélyét, mégis magával hozott, tehát nem tartozom neki hálával. Aztán arra gondoltam, hogy ha szabadon engednek, talán job­ban segíthetek rajta is. Azt belemart az agyamba. Hiába í hiszem még imádkoztam is és fogadalmat tettem önmagam nak, hogy soha többé nem né­zek férfira, soha többé, csak ússzam meg az ügyet. Hiába tagadtam. Kékesdy egyetlen szavamat sem hitte eL Az volt a meg­győződése, hogy Péter illegális kapcsolata vagyok és szereim' viszonyunk csak szokáso st’.mennyire futja a pénzéből A Tabi Gépállomás csak­nem megjárta az év végén: tervét Ugyan nem teljesítette, de többet dolgozott, mint amennyire szerződtek vele a tsz-ek. Mégis alig tudta kifi­zetni dolgozóit decemberben, mert 90 159 forintot érő, elvég­zett munkára nem volt fedeze- e a körzet 11 termelőszövet­kezetének. A bábonymegyeri jj Élet több mint 30 ezer, a emgődi Kossuth csaknem 20 szer, a kapolyi Kossuth, a be- legkéri Űj Élet mintegy 9 ezer forintos számlát hagyott ren- 'ezetlenül. Az első tanulság ebből az enne, hogy csak annyi gépi munkát végeztessen a tsz, A konspiráció. Amikor azt han goztatta, hogy Péter már min­dent bevallott, azon tűnődtem mit vallhatott be. Az ordítás már hosszú ideje nem hallat szott, s a puhán szétömlő csend valószínűvé tette előt­tem a hadnagy állítását. Pé­tert tehát megtörték. Elmúlt már éjfél, amikor Kékesdy erősebb hangon megszólalt. — Rendben van, Ágnes rendben v3*1- Tudomásul ve­szem tagadását és az ebből származó következményeiket magára hárítom. Nem akartam magának rosszat. Azt hiszem tapasztalta ezt magatartáso­mon is. Sajnos, mivel fárado­zásom eredménytelen volt, pa­rancsnokom úgy intézkedett, hogy más vegye át a maga ügyét. Persze, dolgoznak itt goromba emberek is. Álljon fel. ’olog azonban másként áll. Több így megfogalmazni: vé­geztessenek annyi munkát, mennyi1 szükséges. De ennek degyenlítéséhez teremtsek meg az anyagi fedezetet. S er­re most, a tervkészítés idején kell gondolni minden szövetke - cetben. A gépállomás is éves elő­irányzat szerint működik. Ak­kor dolgozhat folyamatosan és ervszerűen, ha szerződést kö- öttek vele. Szükséges a gépek kapacitásának minél gazdasá­gosabb kihasználása végett jó lőre megállapodni a munkák mennyiségében, milyenségé­jen és határidejében. E szer­ződések alapján oszthatja el traktorait, kombájnjait és ara- tógépeit a tsz-ek között. Fo­gadjuk el indoknak, hogy ta­valy még gyakorlatlanok vol- gíak a legtöbb szövetkezet ve­Lzetői, s nem tudták a valósá- Terdem remegett, torkom ki-%^ ’épigényt felmémi. A má­-odéves tsz-ek elnökei, agro- lómusai most már egyévi száradt. — Jöjjön! (Folytatjuk.) 6nagyüzemi tapasztalattal gaz­dagabbak, tehát pontosabban meghatározhatják, hogy mi­kor mit kell a gépállomással elvégeztetniük. A tabi Kossuth okult az 1960-as esztendő tapasztala­taiból. Ügy vélték, hogy saját traktoraik az 1257 holdas gaz­daság minden munkáját e.iát- ják, a gépállomás segítségére csak 388 normálhold erejéig van szükség. Tévedtek, mert több mint kétezer norm.".] hol­dat kellett végeztetniük a gép­állomással. Erre az évre már 2509 normálholdra szerv.1 eltek. A gépállomás vezetői igye­keztek megteremteni az idei jobb munka előfeltételeit. Se­gítettek felmérni minden t z- oen a tennivalókat, ezeket szembeállították a fogatéra, vei is a szövetkezeti traktorok kapacitásával. A fennm_radó munkára több tsz-ben megkö­tötték már a szerződést. Részt vettek ugyanis a járási mező- gazdasági osztályon a tervek felülvizsgálatán. Az itt szer­zett tapasztalatok alapján Go- danecz György igazgató pél­dául a zalai Előre és a kányái Alkotmány egész évi gépi munkája megtervezés-.' ez adott szakmai segítséget. Ma­rosi József, a gépállomás fő- agronómusa a lullai Jóre­ménység, Beneczki Sándor üzemgazdász pedig a bábony­megyeri Zöldmező végleges tennelési terve elkészítésénél működött közre. A tavalyinál megalapozot­tabb tervek készültek a Tabi Gépállomás körzetébe tartozó közös gazdaságokban. E ter­vekben kifejezésre jut az a tö­rekvés is, hogy le: j n . enzük a tsz-eknek egész c\ oen a gép- állomási munkák díjának megfizetésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom