Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap 1961. január 22. GAZDAGÍTÓ ESZTENDŐK A minap örömmel újságolta egy ismerősöm: »Sikerült a múlt év, több mint négyszáz egységet kerestem.« S ezelőtt 14—15 hónappal még — emlék­szem — mással büszkélkedett. Azzal, hogy végzett az őszi vetéssel, felszántotta a tava­sziak földjét — jöhet a tél. Az­tán rövidesen bement a szövet­kezetbe. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én ennek az egyetlen idézett mondatnak hallatán ar­ra gondoltam: nem is olyan rövid idő az a tizenkét hónap. Nem tekinthetjük rövidnek, ha elég arra, hogy elvezessen egy embert — és sokakat má­sokat — egyéni gazdasága rendjének szeretetétől a mun­kaegység megbecsüléséig. Úgy ' mondják, hogy alakuló közgyűlésük egy epizódjára so­káig emlékeznek a háromfaiak. Szóba került, hogy ki legyen a megnagyobbodott szövetkezet elnöke. A legtöbben és a leg­hangosabban Stefánecz Ferenc nevét kiabálták. Feri bácsi ott szorongott a sokaságban, s megválasztása pillanatában alig tudta, mit tegyen. Egy já­rási kiküldött ragadta karon, hogy »lépjen már föl az emel­vényre, és szóljon valamit a néphez«. Szólt is. És szól ma is. De sokkal magabiztosab­ban, a vezetésbe beletanult emberek határozottságával és nagy lelki nyugalmával. Nyu­godt is lehet ő is, a tagság is, hiszen szövetkezetük, az Új Barázda egyetlen esztendő alatt megmutatta a járásnak, megyének: mi is az az ered­ményes nagyüzemi gazdálko­dás. A termelőszövetkezet meg­annyi változást hoz a paraszt- ember életébe. Nem kell min­den gazdának lovat tartani, lo­vat hajtani — a mezőgazdál­kodás egy-egy ágában tevé­kenykedhet ki-ki választása szerint. Traktor szántja egybe a földeket, s kiszántja a par­cellák mezsgyecövekjeit. Nem magányosan, hanem csoportba, brigádba szerveződve dolgoz­nak, rendszerint a családra ki­mért földdaraban. Igen, ezek a nagyüzemben végzett mun­ka szembeötlő sajátosságai, új vonásai. Az együttes erőfeszí­tések összekovácsolják az em­bereket, s ebben a folyamat­ban az a felemelő, hogy társ­ra talált az addig társtalan pa­raszt. Ezt a nagy változást már nem olyan könnyű szem­mel lemérni. Még azt sem, amikor közös akarattá egyesül a sok-sok helyes, egyéni elgon­dolás, és szövetkezetük erősí­téséről határoznak azok, akik­nek tavaly még nem is volt szövetkezetük. Az a gazda, aki ma a közgyűlésen megszavaz­za az első, a második vagy éppen a hetedik traktor vá­sárlását, ha megjött .az új gép, azt épp olyan büszkén simo­gatja tekintetével, ahogy egy évvel ezelőtt simogatta kezé­vel a lova nyalkát. Szakács József két tisztséget visel. Elnökhelyettes is meg párttitkár is a homokszent- györgyi Zöldmezőben. Amikor meglátogattam, oda állt a 3170 holdas határ térképe elé, fogta a krétát, és merész kézmozdu­lattal kijelölte az új területi elosztást. Hét brigádból né­gyet szerveznek — így határo­zott a vezetőség. A táblákat könnyű egyesíteni, a brigádo­kat annál nehezebb. A brigád- tagok — élő emberek. Eddig hét csoportra osztotta őket a munkaszervezet, szinte utcán­ként elkülönültek egymástól. Most nem lesz annyi brigád, amennyi utcája, utcarésze van a falunak. Számíthat meg nem értésre, esetleg ellenzésre a tsz­vezet őség, a pártszervezet? Számíthat és számít is, így nem érheti kellemetlen meglepetés. A kitavaszodásig van idejük a kommunistáknak, a szövetke­zet vezetőinek arra, hogy meg­magyarázzák: miért előnyös és szükséges a brigádok összevo­nása. Egyebek között azért is, hogy a régi középparasztok meg a volt új gazdák egymás mellé, egyazon brigádba ke­rüljenek, hadd dőljön le tel­jesen a rétegek válaszfala. Hosszasan beszélgettem nem­régiben Nyári Pál tótújfalui tsz-elnökkel. A második évet zárja szövetkezetük. Az ala­kulástól fogva ő vezeti a Ha­tárőr Tsz-t. Szót ért az embe­rekkel, igazságot tesz minden vitás kérdésben, a haragvókat lecsillapítja, a szorgalmasakat dicséri, a kedvetleneket buz­dítja — mindenkit szilárd helytállásra ösztönöz. Ezért van az, hogy sok jót hallat magáról ez a közös gazdasági A növekvő eredményekben nagy része van az elnöknek — ezt is elismerik a barcsi járás vezetői, akik gyakran és szí­vesen látogatnak el ebbe a községbe. S ha a látogatás ép­pen vasárnapra esik, amikor őt a baptista vallási gyüleke­zetbe szólítja vallási köteles­sége? Nem, dehogy hagyja ott a majort vagy az irodát, ahol a járásiakkal tanácskoznak. Első a közügy, a szövetkezet ügye — ezt vaÚja. Egy-két esztendőt töltött tsz-ben megyénk dolgozó pa­rasztjainak többsége. A szö­vetkezeti vezetők, a szövetke­zeti gazdák feje fölött nem szálltak el nyomtalanul ezek az évek. Gazdagabbak lettek tapasztalatokban, hozzáértés­ben, s formálódott tudatuk. Bizonyság erre az is, amit e sorok tartalmaznak. Kutas József Szervezetté vált a munka a Csurgói Faipari Vállalatnál »Évek során egybegyűlt hi­bákat kell helyrehozniuk« — mondogatták mindenütt a Csurgói Faipari Vállalatról. Valóban. Egy rossz módszerek­kel termelő és rosszul vezetett üzem volt még néhány hónap­pal ezelőtt is Csurgó legna­gyobb ipari létesítménye. A vállalatnak amolyan »szanató­rium« híre volt a vidéken. So­kan olyan intézménynek tar­tották, ahol nem kell becsüle­tesen dolgozni, és mégis jól le­Öt órától éjfélig Izzasztó meleg, hangzavar, a parketten tülekedő párok: a Grill ötórai táncán ezt látja a belépő. S még egyet: sok a szülői kíséret nélkül szórako­zó, szeszt fogyasztó fiatal fiú és leány. V. T. 16 éves. Egy kislánnyal üldögél kettesben, bort isznak. Másodéves ipari tanuló. Sze­rinte, ha szülei megtudnák, hogy ide jár, elzavarnák ott­honról. — A kislány csak ha­verom — így mondja —, a költségeket felesben fizetjük. Sz. F. is 16 éves, második éves ipari tanuló. ö az idő­sebb barátai borát issza. K. G. ugyancsak 16 éves, ipari tanuló. Arra hivatkozik, hogy osztályfőnöke megenged­te, hogy nyilvános helyen szó­rakozzék. Arra, hogy miért nem az Ifjúsági Házban kere­si társaságát, szórakozását, így válaszol: »Szüleim nem en­gednek, mert félnek, hogy ott rossz társaságba keveredem.« (A Grill, ugye, megfelelő hely kedves szülök!) G. A., bár 18 éves elmúlt, mégis mint ipari tanuló nem tartózkodhatott volna a Grill- ben. Az iskola rendtartása ugyan­is előírja, hogy nyilvános szó­rakozóhelyen — az engedélye­zett /színházon, mozin, az Ifjú­sági Házon és a kijelölt cuk­rászdákon kívül — a tanulók még szüleik társaságában sem tartózkodhatnak. Jó lenne, ha az iskola rendszeresen ellen­őrizné növendékei szórakozá­sát. Az osztályfőnöki órán pe­dig beszélgessenek velük arról, hogy hol keressék a nekik való szórakozást. * * * A Béke Eszpresszóban elme­rülnek az emberek a televí­zió nézésében. Az »öt barát« című francia filmet közvetítik. Közben három kislány — hat­nyolc évesek — szaladgál a székek, asztalok között. Nagyo­kat nevetnek a film számukra egy-egy érdekes jelenetén. A közvetítés fél 10-ig tartolt. Az eszpresszó dolgozói közül senki sem szólt a szülőknek, hogy jó lenne mér hazafelé indulniuk, későre jár. S figyel­meztetni kellett volna őket arra is, hogy kiskorúaknak a tiltott filmeket még a televí­zióban sem szabad megtekin­teniük. * * * Az Ipar Kisvendéglőben M. I. 15 éves és R. J. 16 éves táv­írdái munkás vacsorázik. Előt­tük egy-egy korsó sör. Mohá­csiak, a posta munkásszállásán lakinak, s estéjüket így ütik agyon. H. J.-val éjfélkor a Grillben is össze találkoztunk. — Nem tudtam bemenni a munkásszállásra, mert bezár­ták a posta kapuját, azért jöt­tem ide — mentegetőzik. Bár sem ő, sem 15 éves társa nem KISZ-tag, nem ártana, ha a posta KlSZ-szervezete foglal­kozna a szüleiktől távol * élő fiúkkal. * * * > Gyakran látni szórakozóhe­lyeken, cukrászdákban, esti filmelőadásokon iskolás fiata­lokat. Ezért rendszeresíteni kellene az ifjúságvédelmi el­lenőrzést, s fel kellene hívni a Vendéglátó Vállalat dolgozói­nak figyelmét arra, hogy szi­gorúan tartsák meg a 18 éven aluliakra vonatkozó tiltó uta­sításokat. Azokkal a szülőkkel, ven­déglátó vállalati dolgozókkal szemben pedig, akik többszöri figyelmeztetés ellenére sem tö­rődnek gyermekeik nevelésé­vel, illetve kiszolgálják a 18 éven aluliakat szeszes itallal, szabálysértési eljárást kell in­dítani. Sz.alai László hét keresni. Ezt a nézetet kel­lett felszámolnia, legyűrnie az új vezetőségnek, s tudatos, a munka jelentőségét érző dol­gozókat nevelni. Tavaly december közepére készült el az új vállalati fel­építés. A megyei tanács ipari osztályának munkatársa, Be- recz elvtárs kezdte meg az üzem átszervezését, majd mi­után az osztály kinevezte a vállalat vezetőségét, az új igazgatót, főmérnököt, a fő­könyvelőt pedig megerősítette beosztásában, megbízta őket az átszervezés folytatásával. Mihalovics László, az új fő­mérnök irányításával elkészül­tek a technológiai és anyag- normák. A termelés eddig tech­nológiai utasítás nélkül folyt, s ki-ki annyi anyagot használt fel, amennyit jónak látott. Az előbbi a minőséget, az utóbbi meg az önköltséget rontotta. Hogy még szervezettebbé vál­jék a munka, megalakult a gyártás-előkészítő, megszűnt a szükségtelen főművezetői ál­lás, s azt a technológusi mun­kakör váltotta fel. Szilágyi Miklós igazgató segítette a műszaki átszervezést, és támo­gatta Nemes Károly főkönyve­lőt egy jó felkészültségű admi­nisztratív személyzet létreho­zásában. Így a vállalat vezető­sége megteremtette a munka átszervezésének alapját, s meg­kezdődhetett a munkanap­fényképezés és az időnormák meghatározása. Az üzemet részlegenként szervezik át. A bútorlap-gyár­tók már az új technológia sze­rint dolgoznak. Az új technoló­giával megváltozott az embe­rek gondolkodása is. Felszaba­dultabban végzik munkájukat, megszűntek a régen oly gya­kori áskálódások. Ha valanol hibát fedeznek fel, azt jóindu­lattal, munkatársi melegséggel közlik, és segítenek kijavítani. A bútorlap-részleg dolgozói már ötletekkel állnak elő, és igyekeznek megkönnyíteni, meggyorsítani a munkát. Ész- szerűsítéseik — ha egyelőre még nem nagy jelentőségűek is — arról tanúskodnak, hogy mind­jobban magukénak érzik a munkahelyet. Egy kis padra — amire az új gőzprésből a lapo­kat helyezik — görgőket sze­reltek. Már nem kell egyen­ként elhordaniuk a készít­ményt, hanem egyszerre a pád­dal együtt elgördítik a tárolóig, ötletes alumíniumlemez-áll- ványt készítettek hulladék­anyagból. És így tovább. A művezető, Tepkor Károly nem győzi felsorolni azt a sok változást, amelynek az első hó­napban tanúja és részese volt. A bútorlap-rámázók régen alig készítettek 60—65 rámát. En­nél többet nem is lehet — állí­tották. Aztán egyszer csak 75, majd 80 darabot is előállítottak noponta. Geszti Éva pedig már a rekordot is felállította: 85 rámát készít. Hogy mikov döntik meg ezt, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy hamaro­san. Eleinte tiltakoztak a borító- lap-élenyvezők az ecsethaszná­lat ellen. De amikor kiderült, hogy így 150 helyett 190—200 lapot is beenyvezhetnek, rájöt­tek, hogy ez a helyesebb, s ma már hallani sem akarnak a ré­gi módszerről. A minőség is sokat javult. Ugyanabból az anyagból, amelyből tavaly csak hazai fel- használásra tudtak bútorlaput készíteni, ma már exportminő­ségű árut is gyártanak, s ez köbméterenként 210 forint többleteredményt jelent a vál­lalatnak. Régen tűzifa gyanánt értékesítették a bútorlap-lé­cek egyes darabjait, most fel­dolgozzák szabványon aluli bútorlappá. Ezzel az év végéig körülbelül 150 ezer forintot ta­karítanak meg. A koporsókészítőbe még csak a híre jutott el az átszervezés­nek. De már itt is kezdenek átalakulni az emberek. Varga Jánosné például féltő gondos­kodással érdeklődik, hogy mi lesz az udvaron maradt építé­si anyaggal. Jó lenne befedni, különben a nagy hidegben tönkremegy. Ilyesmi régen senkinek se jutott eszébe. »Nem az enyém, a vállalaté« — mondták azelőtt. És lassan mindén megválto­zik a vállalatnál. A kezdet ne­hézségein már átjutottak. A bútorlap-üzem példája méltó útmutatás a vezetőségnek és a dolgozóknak, hogy lehet más­képpen is termelni. Hogy a Csurgói Faipari Vállalatnál is vannak jó dolgozók, csak eddig elhanyagolták őket. Remélhe­tő, hogy a nagyobb problémá­kat is meg tudják majd olda­ni, ha azt egyaránt akarják, s ha a dolgozók megértik a vál­toztatás hasznosságát és szük­ségszerűségét. c Roland Ferenc NEMRÉGEN EGY KÜLÖN­LEGES BRIGÁD pakolt fal a tehergépkocsira, lánctalpasoki- ra az olajbányászok babócsai üzemegységénél, hogy Szülök határába menjen, s ott minél hamarabb munkába állítsa a fúróberendezést. Jóllehet a bri­gád egyik tagja sem volt új ember az üzemegységnél — Hombok Ferencről, a különle­ges brigád vezetőjéről pedig mindenki tudta, hogy törekvő, jó szakember —, mégis kissé újszerűnek tűnt ez\a brigád. Az olajbányászok gyakran voltak részesei, előidézői egy- egy váratlan változásnak Ba- bócsán. Hogy mást ne »említ­sünk, 900 méterrel túlteljesí­tették tavalyi tervüket, noha az első félévben műszaki bal­eset miatt túlságosan is lema­radtak. Arra azonban mégsem gondolt volna senki, hogy a 13 brigád mellett egy tizenne­gyediket is lehet alakítani, hi­szen új ember nem jött egy fia se az üzemegységbe, a létszám a berendezéseknél és egyebütt is kötött. Bármennyire így van is, tény, hogy új emberek nélkül is új brigád alakult, s lám csak pakol a gépkocsikra, és határozott programmal indul a szuloki mezőkre. A kocsik még ki sem gördültek, de á brigád tagjai tudták, hogy nem maradnak hosszú ideig Szülök határában. Csupán felállítják a berendezést, és átadják an­nak a csoportnak, amely az idén már a mindjobban kiszé­lesedő kutatási körzetben, így Saulok határában is fúrni fog. Ök pedig majd gépkocsira ül­nek, és oda mennek, ahol... HOGY HOVA, azt még nem lehet megmondani pontosan. Csupán annyi bizonyos, hogy oda mennek, ahol éppen vala­mi baj van, ahol a legnagyobb szükség van segítségükre. Azt negyedik brigádot, a »roham- brigádot« ... Munka bőven akadt az üzemegység terüle­tén, kidolgozhatják a nyolc órát. Lám, mindjárt az év eleji elindulásnál az a feladatuk, hogy előkészítsék a termelés­hez a szuloki berendezést. gyenkezni valónk, ha nem vet-J tűk volna észre, hogy hat be­rendezésnél fölöslegesen do-í bunk ki pénzt« — mondották^ mások Közel fél évszázad a pult mögött ALAKULT... Kétségtelen, hogy a szociális-^ ta címért küzdő tizennégy bri­gád megalakulása után a leg­nagyobb előretörésnek számi-: már eldöntötték, hogy az új brigád »rohambrigád« lesz Sehol sem telepszik meg. Mo­zog, folyton másutt tevékeny­kedik, de ami fő, mindig dol­gozik .,. Igen, mindig dolgozik! Bát­ran mondhatjuk ezt, nem sér­tődnek meg miatta az új bri­gád tagjai, még ha az tűnik is ki e mondatból, hogy azelőtt nem dolgoztak, vagy legalábbis nemi úgy, ahogy kellett volna. Azelőtt? Igen, mielőtt a »ro­hambrigád« megalakult. Ak­kor, amikor még mindeevikük külön-külön egy-egy fúróbe­rendezés 29 tagú brigádjának volt a tagja. Lehet, hogy nem éppen ők, hanem valamelyik társuk tétlenkedett a 29' közül, de bizonyos, hogy bőven ju­tott lazsálásra idő. Ugyanis nem talált mindenki állandó elfoglaltságot a fúrótoronynál. Ekkor született meg az a gondolat, hogy mivel huszon­nyolcán is megbirkóznak a feladattal, minden berendezés­től elvonnak egy embert, s belőlük megalakítják a tizen­A BABÓCSAI BERENDE­ZÉSEKNÉL marad huszon­nyolc ember is jól megvan. A fúrómesterek egy cseppet sem panaszkodnak, pedig eleinte akadt néhány aggályuk. Csak arra az értekezletre kell gon­dolni, amelyen a »rohambri­gád« megalakítását megbeszél­ték. Arra a pillanatra, amikor megkérdezték, ki vállalja a brigád fúrómesteri tisztet. Sen­ki sem nyújtotta a kezét. Fél óra múlva aztán valaki azt mondta, hogy majd én válla­lom. S mire az érffekezletnek vége lett, nem is egy fúró- mester pályázott a brigád ve­zetésére, de mivel csak egy státus van ott is, így Hobok lett a »parancsnok«. Amikor híre jött, hogy a brigád már munkához is látott Szulokon, mindenik úgy könyvelte el ma­gában, mintha a rohambrigád mér nagyon régóta dolgozna a közös sikerért. »Miért is nem előbb hozták már létre?« —■ kérdezgették néhányan —, hi­szen megalakulása nagy csa­pás volt a hanyagságra. a te- kergésre. »Akkor lenne szé­— Izsák úr! — Nem egy falusi vevő szó­lítja még ma is így Wirth István elvtár­sat, a Somogy me­gyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat Kossuth téri háztar­tó 4.' ______ t~i j• , > tasi boltjának vezető­t ény ez. Pedig az utóbbi/ jét. Peaig ha tudnák, időbeni több dologra is érdé-* hogy Izsák úrnak a mes volt felfigyelni az olajbá-& múltban kisebb nyászoknál. Hogy mást ne em-» volt innáÜ nürthőgy lítsünk, fokozódott az egymás/ kaposvári boltjába iránti tisztelet. Az idegen» jöjjön _ üzletvezető­nem is tudja felmérni, hogy•/ más'ik™aiZenre“dfmű­szóknak, akik naponta együtt» zett szerte az ország- dolgozmak, mit jelent az, hágban * családi rész­megértik egymást. Ha valakit» bonban “man vétet­nem küldenek durva szavakkal / len, hogy wirth ist- a »csudába« munkatársai, ha» vánt >.izsák*ir«-n.-ik valamit javasol, vagy elmond-/ záőőttf srintee"eí?í ja véleményét. Ebben a biza-» laszthatatian lett et- lommal áthatott légkörben ala-Ztbl az üzlettől, kulhatott meg és dolgozhat» HM-b«n ment el olyan szépen a »rohambrigád«/ tanulónak a Korona is, mint ahogy teszi. Szülök» «teában levő stern- után majd máshova megy. de/féle festékkereske- bárhova indul is, bármikor| “‘»u, ™Ä gyúrnak is ki az okét szalliíóg 1928-ig. Ezután eg> kocsik lámpái a hosszú éjSza-S6viS munka nélkül kákban, amikor gyors segítségfe^őitba kVü^fW január i- keJl a fúrótornyoknál, a bri-^tői vezeti a boltot. Nagy idő rzi gád jelenlétével is dicsőséget» Mostanában naponta ezer ember is jelent a hahncaialrnnk »megfordul az üzletben, s 5—800 ezer jelent a DaDOCsa laknak. £ forint forgalmat bonyolítanak le ÉS HA MAJD ÖK IS MF.C.rií ' sy ^napban. Ezt a forgalmat a JvJr , [ , , A"1 «Híres budaiföldből, a 8-900 fé­VLb/IIv a brigádnaplót, mintgie néhány forintos áruból elérni a többiek, akikor beleírhatják* nem könnyű dolog, az első oldalra: a brigád olya-/ Dolgozótársai és a vevők fegycl­*niet szerető s azt másoktól is meg- nokbol alakult, akiknek mun-4j követelő embernek ismerik. Válla­£ tatának vezetői elismerően szól- kaja fölösleges volt a be-gnak pontosságáról, lelkiismeretes­rendezéseknél He másutt naev»ségérö1’ s PéMaként emlegetik, enaezeseKnei, ele masu .t nagyja hogy mióta üzletvezető, még nem szükség van rá . . . *volt leltárhiánya. o _ r - fi Wirth elvtárs most betegszabad­Szegeai Nándor óságra készül. Pihenni fog, játszani unokáival, de visszavágyik a bolt­ba, társai, tanulói és vevőközönsé­ge körébe. Felgyógyulása után folytatja a munkát, s esténként nyugodtan zárja be az üzletet, ha azt tapasztalta napközben, hogy a vevők elégedetten távoztak, udva­riasnak találták a kiszolgálást, s megkapták azt az árut, amit kér­tek. Arra neveli Wirth István a tanulókat, hogy a vevőt elengedni nem szabad. Ka nincs olyan áru, amit éppen kért, javasolni kell helyette mást, megfelelőt. Szeretik ezt a háztartási boltot a kaposváriak és a vidékiek. S ez Wirth István érdeme is. az. 1«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom