Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

Szerda, 1960. december 21. s SOMOGYI NÉPLAP Űj, nagy teljesítményű gép segíti a Tejüzemben a vaj csomagolását, óránként 4 ezer da­rab 10 dekás vajat csomagol be. A 300 ezer forintos gépet két dolgozó kezeli. Képünkön: Ober Pálné, Buzsáki Katalin, Szehágel Erzsébet és Ács Vilma munka közben. 3 millió forintot tizeinek vissza decemberben az üzemi és hivatali KST-pztárak Beszámoltunk már arról, hogy milyen örvendetesen fej­lődik megyénkben a takaré­kossági mozgalom. Egymás után alakulnak meg az üze­mekben, vállalatoknál, hivata­lokban a Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztárak. Kényelmes és biztonságos a készpénz-takarékosságnak ez a módja, és hogy mennyire megfelel a dolgozók érdekei­nek, arra az évről évre emel­kedő megtakarított összeg a legjobb bizonyíték. Ebben az esztendőben de­cember végéig fizetik vissza a hónapról hónapra befizetett összegeket a dolgozóknak. A tavalyi 2 millió forinttal szem­ben most 3 millió forintot kap­nak vissza. Ékes bizonysága ez annak, hogy érdemes takaré­koskodni. Sok száz családnál nem okoz gondot a szokásod ajándékozás. Okosan takaré­koskodtak, és most van miből költeni. Újra megindul a József Attila olvasómozgalom Az idén is részt vehetnek a fiatalok az elmúlt évben igen népszerűvé vált József Attila olvasómozgalomban. A megyei KISZ-bizottság a közelmúltban felhívással fordult a községi könyvtárak vezetőihez, hogy a mozgalom célkitűzéseinek is­mertetésével segítsék elterje­dését Több községi könyvtár ennek alapján a tanácsoktól kapott pénzen a mozgalom kö­telező olvasmányaiként megje­lölt könyveket szerzi be első­sorban. A mozgalomban való rész­vételhez szükséges jelentkezé­si lapokat, igazolványokat és jelvényeket már minden járá­si KISZ-bizottság megkapta, az alapszervezetek vezetői ott szerezhetik be azokat. Megkezdődött az önkéntes tűzoltók továbbképzése Az önkéntes tűzoltótestüle­tek szerepe, jelentősége évről évre nő. A községekben, az üzemekben, a termelőszövet­kezetekben a megelőző tűzren­dészet! feladatok ellátásában is nagy szerepük van. A testületek tagjai szakmai és politikai oktatásban része­sülnek. Az önkéntes tűzoltók vasárnaponként jönnek össze ebből a célból. Most egészítik ki a tűzoltótestületek létszámát, s felülvizsgálják a lakóházakat és a középületeket tűzrendé­szet! szempontból. Minden község érdeke, hogy az önkéntes tűzoltók soraiban ott legyenek a fiatalok is, és részt vegyenek a tűzvédelem­ben. A társadalmi tulajdon, a termelőszövetkezetek, a lakos­ság vagyonának védelme meg­követeli, hogy minél több jól képzett önkéntes tűzoltó le­gyen falvainkban. Az emberért, az ember érdekében! Az elkövetkező idők népmű­velési feladatait az emberért, az ember érdekében kell meg­valósítaniuk. Aki szereti hazá­ját, népét, az most tesz, cse­lekszik azért, hogy kulturált, szocialista nemzet legyünk — hangzott el a Vörös Csillag Filmszínházban hétfőn délelőtt megtartott aktívaülésen, me­lyen a megye párt- és gazdasá­gi vezetőin kívül részt vettek megyénk kulturális életének munkásai is. Szirmai Jenő, az MSZMP Somogy megyei Bi­zottságának első titkára beve­zető előadása arra a sokakat foglalkoztató kérdésre 'adott választ, mi a kötelessége a párt- és gazdasági vezetőknek, a falusi kultúrmunkásoknak a mezőgazdaság szocialista át­alakulásának jelenlegi szaka­szában. Valahányan emlékszünk még arra — mondotta a továbbiak­ban Szirmai elvtárs —, mit tartott a Horthy-rendszer a dolgozó milliók műveléséről. Azt hangoztatta, elég, ha a parasztembernek annyi esze van, hogy eresz alá áll, ha esik az eső. Süvegei annak, aki kenyéradó gazdája. A társadal­mi fejlődés mai szakaszában már rég a múlté az ilyesfajta okoskodás, a kulturális forra­dalom eredményeként a dolgo­zó nép lett a kultúra hordozó­ja. Vlagyimir Iljics Lenin a kul­túra szerepét méltatva az em­beri társadalom fejlődésében, azt mondotta: »Azelőtt minden emberi ész és lángelme csak azért alkotott, hogy egyesek­nek juttassa a kultúra és a technika minden áldását. Má­sokat pedig megfosszon a leg­szükségesebbtől is — a mű­veltségtől és a fejlődéstől. Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vív­mánya a nép közös tulajdona, mostantól fogva soha többé emberi ész és lángelme nem lehet az erőszak, a kizsákmá­nyolás eszközévé.« A szocialista mezőgazdaság ugyanúgy a kiművelt ember­fők sokaságának igényével lép JKiht knjmijgj3 uiaJk. ? (III) A korhadt deszkaajtót kife­szítették nyílásából. Egy zseb­lámpa fénye pásztázott be a pince üregébe. Jó, hogy a be­járathoz lapultak. Azután egy­más nyomában tapodva jött a két katona. Egyik a géppisz­tolyát tartotta előre, a másik a lámpa fényét villantotta. Pék ugrott először, szuronya villant a fényben, s a fegyve­res hörögve rogyott össze. Ugyanebben a pillanatban Kiselek is szúrásra lendítette fegyverét, de a fény vakította, rosszul számította ki mozdu­latát. A levegőbe szúrt A szu­rony kiesett markából. Kétség- beesett erőfeszítéssel öklét len­dítette előre, s a katona fejé­re sújtott A német megtánto- rodott, menekült volna, de ha­lott társától nem bírt megfor­dulni. Rekedt kiáltás hasadt fel a száján. Kiselek a hang felé kapott, nagy tenyerét a német torkára kulcsolta, s tel­jes erőből szorította, míg meg nem roppant nyakcsigolyája. Percek, órák szaladtak? Ma­guk sem tudták. Roskadtan, az izgalom és a félelem vacogásá- ban ültek, s jó idő elmúlt míg a kinti élet csendje, mozdulat­lansága visszaadta önbizalmu­kat. A németeket behúzták a verem mélyébe, s krumplihal­mot púposítottak fölébük. S mikor az este nagy fekete ken­dőjét jótékonyan ráterítette a csúffá tett világra, óvatosan kiosontak a veremből. Kapkod­va még a verem ajtaját is visszaigazították. A kerteken át menekültek. Hová? Nem tudták volna megmondani, csak el, el, amíg lehet. Pár lé­legzetvételnyi volt azonban csak ez a futás, itt kopogó csizmák zaja taszította őket, ott a németek beszéde, odább felvillanó fények. Egy szalma- kazalba fúrták bele a halál, a veszedelem elől menekített, az élet sóvárgásában lázasodó testüket... Másnap itt hallot­ták meg a harangok szavát.-németek váratlan ,-// visszavonulása men- tette meg Papp Sán­dort az agyonlövetéstől. Sokat nem törődött volna vele, meg­utálta az életet: fél lábával, gránát hasogatta, csúf orcájá­val nem a haláltól, önmagától iszonyodott. Az erős legény, a lányok bolondítója, az erejét fitogtató Papp Sándor nyomo­rék volt, örökre az. Minek is kellett életben maradnia? Ko- loncnak a bátyja nyakára? Vagy az útszélek koldusának talán? Ezért, éppen ezért nem ment el az elvonuló faluval. Erőnek erejével sem bírták feltenni a kocsira. • — Menjetek, ne legyen miat­tam gondotok. Aztán — kese­rűen nevetett fel — az ilyen rokkant, selábú katonára nem vonatkozik a német parancsa. És elvégre, én kamerád va­gyok, kamerádjuk, csecstest­vérük még a Dontól. Menjetek, itt is köll valaki, hogy vigyáz­zon a házra. A portáról portára kujtorgó németek már az első napon be- lébotlottak. A fél lábú, nyúzott' arcú, félig katonaruhás em­ber láttán vállukat húzogatták. — Das ist der Krieg! Kame­rad! A harmadik nap reggelén a német tábori csendőrök mégis kihúzták a házból. Mivel se fa­lába, se mankója nem volt, fél lábon ugráltatták maguk előtt, de az utcán feldűlt, mint egy zsák. Szidták, káromolták ért­hetetlen nyelvükön. S ebből két szó eljutott értelméig is: swein, spion. Könnyű volt ezt megérteni, a fronton nemegy­szer istenítették ezekkel a sza­vakkal a magyar bakát. Egy trágyahordó saroglyán vitték az iskolába, s a tanító fáskamrájába dobták, űrt is állítottak melléje, szemüveges, kicsit hajlott hátú katonát, aki szánakozó, vénasszonyos hang­ján állandóan ezt karattyolta: — Spion, kaput, spion, kaput! Ej, ej! Kezével, puskájával még mutatta is, mire gondol. Papp Sándor értette a ma­gyarázatot, de teljesen mind­egy volt számára ez, hiszen élete, ez á nyomorék élete a háború kegyetlen ajándéka csupán. Minél előbb, annál jobb. A kora délutáni órákban nagy jövés-menés zaja, lármá­ja verte fel a házak csendjét. Az őr kinyitotta a fáskamra ajtaját, kézzel-lábbal mutoga­tott a rokkantnak. — Schnell, schnell, sofort! Komm, politzai, puff, puff! Maga ráncigálta fel ültéből a tehetetlent. Az tétován állt, mint árva gólya a réten. Ér­tette, amit a német mond, ér­tette a fölébe hajoló arc, hu­nyorgó szem néma beszédét is, de akarata és ereje hiányzott ahhoz, hogy tegyen is valamit. A német Papp Sándor egyik karját saját vállán átvetette, s úgy vonszolta ki a kamrából az ólak végében levő ágraká­sig. Ott leültette a földre, megszorította a nyomorék iz­zadt kezét, s rohant az iskola bejáratához. A kapuból még visszapillantott, s kezének gyors lengetésével biztatta menekülésre. Sándor akaratlan, tudatában meg nem fogalmazott életösz­tönnel felkínlódott ültéből. A méhesbe, a tanító méhesébe! — villant fel fejében a gondolat, s már ugrált is fél lábán, inog­va, nagyokat billenve, akár­csak régen — istenem, de ré­gen is volt, amikor apróka fiúkkal, lánykákkal itt sánti- kált. Egy, kettő... tíz ugrás, azután lába megcsúszott a sár­ban, s teljes hosszában végig­esett a földön. Arcát rányom­ta a nedves nyirokra, s feküdt, feküdt, mint aki végleg oda tartozik. Majd nemsokára fel­vetette fejét, két könyökével ép lábával csúszott, mászott előre a méhes felé. A nádke rítésen éppen hpgy átfurako­dott, elkészült erejével. A tá­bori csendőrök futkosását, kia­bálását már nem Is hallotta A világot a harangok szava hozta vissza emlékezetébe. ^bolondot kimerítette a f—/l- hosszú harangozás, az| izmok játéka nem engedte, hogy a vér ráalvad­jon sebére, összeesett. Önkívü­letében is markában szórón-, gáttá a köteleket, s viasszá sárgult arcára az ajándékot) kapott gyerek sugárzása mere­vült. Bencze Vendel sokáig nézte. — Hát ez harangozott? Észrevette a vérben ázott, ragacsos kabátot. — Téged meg mifene lelt, hallod-e? Szikkadó karjával megfor-i dította a nagy testet, feltépte a ruhát, alatta az inget is. A szenteltvíz-tartóból hozott vi­zet, azzal mosta ki a sebet, s1 az egyik templomi zászló sely-' mét tépte le, hogy bekösse. Csicsa hirtelen ébredt. Tes­te görcsbe rándult, s megme­revedett szemekkel nézte a fö-, lébe hajló öreget. — Háborúba vótál, te is szegény? — dörmögött Bencze/ Vendel. } — Mennyen, mennyen el —? hebegte rekedten a bolond.i Mennyen, nem köll maga ide!/ Senki sem köll. A falu az enyém... — Megint hüle vagy, azt sei tod, mit beszélsz. Tééd a falu?| Jó ideig a grófé volt, aztán a( szegénységé vét. Tegnapelőtt al háborúé és a halálé lett. Mostl a tééd? Hát jó. (Folytatjuk.) fel, mint a reformkor, csak merőben más adottságok kö­zött, merőben más, forradal­mibb tartalommal, egész né­pünk boldogulását célozva. A falu életének átalakulásá­val megteremtődött a léhetősé- ge annak, hogy a technika és a tudomány vívmányainak se­gítségével meggyorsítsuk a fej­lődést. Ügy mondhatnánk ezt, hogy a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése lehetővé és szükségszerűvé tette, hogy a tudomány behatoljon a mező- gazdasági termelésbe, ezen ke­resztül a falu egész életébe. Sokan nem tudják, de akikre a párt rábízta a kulturális for­radalom ügyét, azoknak tud­niuk kell, hogy a korszerű technika és tudomány alkal­mazásához a jelenlegi művelt­ség, szakmai képzettség nem elegendő. Éppen ezért nap­jainkban nagy azoknak a fele­lőssége, akiknek munkáján, lelkesedésén áll a párt műve­lődéspolitikai irányelveinek gyakorlatban való megvalósí­tása, a szocialista ember ne­velése. Hogy mennyire szükséges az általános és szakmai mű­veltség emelése, arra néhány példát idézünk: megyénk 700 korszerű erőgépet, többségük­ben dieselgépeket kapott. Az az ember, aki paliérozatlan el­mével áll ezekhez a gépekhez, annak a munkája kevés hasz­not ígér. Mit kell tehát tenni? Tanulnia kell, művelnie ma­gát, saját érdekén túl a közös­ség érdekében is. Egy másik példa: a modem agrotechnika megismertetett bennünket a vegyszeres gyomirtással. Ilyen gyomirtás alkalmazása a pa­rasztember számára eddig nem hallott ismereteket kíván, ta­lajtani, növénytani, sőt bizo­nyos értelemben állattani is­meretekkel kell rendelkeznie, hogy sikeresen alkalmazza ezt az új módszert. A párt, a kormány segítsé­get nyújt a kulturális forradal­mon keresztül ahhoz, hogy a parasztság általános műveltsé­ge szélesedjék, hogy a falu is az ember szolgálatába tudja állítani a korszerűt, az újat. Ezt a nagy történelmi fel­adatot a falusi értelmiség je­lentős része kezdi megérteni, és ha még több megérti, ha al­kotó módon áll a kulturális forradalom mellé, akkor sok­kal gyorsabb lesz az előreju­tás, sokkal hamarabb elmosód­nak a város és falu közötti ha­tárok. A kulturális forradalom kö­vetkezetes véghezvitelét céloz­zák a párt művelődéspolitikai irányelveinek alapján kidolgo­zott megyei művelődési irány­elvek, valamint a téli tervek, melyek az egy éven belül vég­rehajtandó népművelési fel­adatokat tartalmazzák. Céljuk: az általános műveltség meg­alapozása, a szakmai képzés, az öntevékeny művészeti mun­ka fellendítése, ezeken belül a szocialista nevelés. Néhány adat az általános műveltségről: Az általános is­kola VII—Vili. osztályát fa­lun 3195 parasztember végzi. Mintegy kétezren fognak ta­nulni az ezüstkalászos gazda­tanfolyamokon, száz termelő­szövetkezeti elnök tanul az egyéves elnökképző tanfolya­mon, a mezőgazdasági techni­kumot mintegy háromszázan végzik. Nem panaszolhatjuk tehát, hogy a tanulás álla­munk kínálta lehetőségével nem élnek a mezőgazdaság dolgozói. Hiányosságaink inkább a szorosan vett népművelési munkában adódnak, tehát azon a területen, amely a leg­több lelkesedést, odaadást kí­vánja, ahol a falusi értelmiség legtöbbet tehet az iskolán kí­vüli önművelésért. Illetve leg­többet tehetne, ha — tisztelet a kivételnek — szívügyet csinál­ná a reáháruló feladatokból. Az ismeretterjesztő tevékeny­ség megkezdődött a téli ter­vek alapján. A nagyatádi, a kaposvári és a marcali járás­ban ez a munka jó ütemben és sikeresen halad. Vannak per­sze kirívó esetek, de ezek a párt- és a gazdasági vezetők, tómegszervezetek, lelkes kul- túrmunkások hatásos közbelé­pésével, összefogásával meg- szüntetnetők. Ilyen összefogás­ra lenne szükség például _ a csurgói járásban, ahol a ter­vezett előadások ötven száza­léka maradt el eddig. A kulturális forradalom egyik legjelentősebb bázisa, a könyvtárhálózat megyénkben jelentősen fejlődött. Mindösz- sze három községünkben nincs könyvtár, de e hó végéig ezek a falvak is kapnak népkönyv­tárat. Hagy segítséget jelent a nép­művelésben a művelődési autó munkája. Segítségével 39 pusz­tai település kapcsolódott be a könyvtárhálózatba, és részesül rendszeres népművelési szolgaitatásban. Egyre szebb eredményeket terem az olva­sómozgalom, a színházi és mo­zielőadások is jelentősen já­rulnak hozzá a falu szocialista neveléséhez. Az öntevékeny művészeti munkában öröm­mel köszönthető eredmény* hogy fellendülőben van a szín­játszó- és a tánckultúra, a kó­ruskultúra, a népművészet kü­lönféle ágazatai. Mégsem állhatunk meg ezeknél az eredményeknél. Azt kérjük párt- és gazdasági ve­zetőinktől, falusi kultúrmun- kásainktól, hogy egy emberként segítsék megvalósítani a szo­cialista építés legfőbb követel­ményét, a kiművelt emberfők sokaságát. Az első és legfontosabb ten­nivaló, hogy a kulturális ne­velőmunkát egész építőmun­kánkban megfelelő helyre ál­lítsuk. A párt- és tanácsi szer­ved minden erejüket a ter­melés és a kulturális nevelő­munka szolgálatába állíthatják — mondotta az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott beszédében Kádár János elv­társ. A falusi kultúrmunkát te­hát — számot vetve munkánk eddigi hibáival, hiányosságai­val — a tanácsi és gazdasági munka homlokterébe kell állí­tani. Hogy ezt megvalósíthas­suk, ahhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy párt-, állami és gazdasági vezetőink szemlé­letében fordulatot érjünk el, hogy vezető embereink egyéb teendőik mellett szíwel-lélek- kel álljanak csatarendbe a mű­velődéspolitikai irányelvek megvalósításáért. Igen sok ve­zetőnek meg kell értenie, hogy felelősséggel tartozik a terüle­tén folyó kulturális munkáért. A falusi kulturális forradalom kibontakozásának eddig sok­szor vetett gátat a meg nem értés, a közönyösség. Az elkö­vetkező időkben kinek-kinek szakítania kell a közönyösség­gel — vonatkozik e követel­mény a népművelés minden munkására, minden olyan em­berre, akire funkciója felelős­séget rótt népünk kulturális felemelkedésében. A cél világos, ezek után ar­ra van Szükség, hogy mielőbb munkához lássanak azok, akik tettekkel kívánják szolgálni társadalmunkat, akik szívük szerint képesek munkálkodni azon, hogy művelt, kulturált, szocialista nemzet legyünk! — mondotta befejezésül a megyei pártbizottság első titkára. A Szovjetunió tengerpartjai A ».Szovjet Haditengerészeti Flotta« nevű tengerészeti at­lasz szerkesztősége a matema­tikai térképészet legújabb vív­mányai atapján pontosan meg­állapította a Szovjetunió part­vonalainak hosszúságát. Esze­rint a Szovjetunió pártvona­lainak hosszúsága 108 346 ki­lométer, ebből 60 085 kilomé­ter a tengerpart, 48 261 kilomé­ter pedig a tengeri szigetek partvonala.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom