Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1960. november IS. PARÁZS ENDRE: Qz&i^dulákan. A vágásban mozdony áll, pöfékel, És a füstje: fányi kék virág. Rögtön hervad, és már újabb nyílik. Egyik gyűri széjjel másikát. Más virág nincs az ezüstös tájon, CShk amelyet a mozdony bocsát, És e hegy-völgy csúszik észrevétlen Rövid őszből hosszú télbe át. Ereszekben csöppek gyülekeznek, Puha testű, rezgő csillagok, És estére egy oszlopba állnak: Építik az első jégcsapot. Csak az ég az örök változatlan, Színe nyári, még a régi kék, De szatyrukban nem szőlőt cipelnek, Hanem szenet már a nénikék. A vágásban mozdony áll, pöfékel, És a füstje: kénszagú virág, S már mozdony sincs — csak ügyetlen árnya, Milyet gyermek kartonból kivág. CSANÁDY JÁNOS: ömlik A vén alkony lába közé veszi a reggel frissen ébredező napot, fejbe veri, hogy hullanak könnyei, rózsavér festi a kis kobakot. Amint a Balaton végén lehull, e szín végigfolyik a vízen, úszó ajkadba meleg vér tolul — evezel egyre beljebb szelíden. Tenger csap fel a szép hullámokon! Csend. Csörgedez vállad mellett a tó... Szeszélyed csak, melynek hulláma von, gyermekikor álma, boldog ringató. Az est már végignyúlik a vízen, sírbölcsőjébe hullott a fiú, karod evez csak egyre szelíden; csobogások finom szellője fú. Hirtelen megránt, elkap, megkötöz a borzalom! öt ujjad fölmered! ott vijjog a megvadult éj fölött a vénasszony, lecsap rád, eltemet! TÉN AGY SÁNDOR: DCít •ZÁPOR Villám-szarvú nagy kosok öklelnék fel az eget, szipogó kis angyalok sírnak a felhők megett. Esőszemek szögeinek, fa alá fut a meleg, sairjút szedő leányon kaszás legény jót nevet. A virgonc gyerek-zápor ahogy jött, el is szaladt; az égen a szivárvány kinyúló csúzli-szalag. tCL'fZ FALUSI BŰCSÜ Örülnek a színes szalagok, mert a lányok hajukba fonták, örülnek a huncut lányok is, tipegnek, mint eleven gombák. Sátrat vert a hangos vigalom, a sok csuda-dolgot kirakták, cukros mosolyra kerekednek a gyerek-arcok, a kis maflák. Felvisít egy papírtrombita, játékpisztoly hencegve puffan; ráncos nénikék emlékeznek és sóhajtoznak a kapukban. (Folytatás az 5. oHdalrol.) — Ilyen sebességnél csak egy lehetőség van — mondja amaz. — Talán szerencsénk lesz, ha a vezér nyugodt. — Igen — felel most. — Igen, csak ez. Csak ne törjön ki a pánik. De mit csinál­junk? — Majd teszünk valamit. S talán nem is lesz rá idő. — Talán nem. Most csak a szerencse segít — mondja az­tán. — Meg a fegyelem, igaz? — Igaz — állapítja meg a kalauz. Türelmesen, szinte kö­zönnyel hallgatnak. Egymást figyelik. A kocsi szökdelve száguld valami ismeretlen kö­zegben. A bitumen surrogása elhallgatott, s most bőgő bú- gással zuhog körülöttük a le­vegő, időnként tompa dobba­násokat keltve a kocsi fém­testén. Á szőke lány feláll, és odalép hozzájuk. — Valami baj van? — kér­dezi ijedt arccal. Ránéznek, aztán egymásra. — Tulajdonképpen — feleli a kalauz — nincs most semmi baj. — Fél? — kérdezi a mun­kás mélyreható figyelemmel. — Félek — mondja a lány. — Ilyen gyorsan sohasem szoktunk menni. — Nem — hagyják rá —, válóban nem. — Akkor mégis baj van! — Nézze csak — szól a munkás —, ha azt hallaná, hogy baj van, kétségbeesne. De ha azt mondom, hogy nincs, nem hisz nekem. Hát jó. Még nincs baj. De ha most begyullad, mindenki fölfigyel, és a félelem lesz úrrá a ko­csin. Akkor bizonyosan baj lesz. Látja a vezetőt? ö még nyugodt — Értem — mondja szipog­va a lány. — Én nyugodt le­szek. Én le is ülök. Jobb úgy. Igaz? A repülő száguldás tovább nem gyorsul, úgy látszik, el­érte a legnagyobb sebességet, s most olyan, mint valami függőleges zuhanás végelátha- tatlanul. Mo6t a szemüveges férfi leteszi az újságot, felfi­gyel. Majd feláll, és előre jön. — Mi az, elromlott a ko­csi? — kérdi. — Miért romlott volna el? — kérdezi vissza a kalauz. — A' kocsi vezetővel akarok beszélni. — Azt nem lehet. — De kérem — mondja —, Határ professzor vagyok. Tud­ni akarom az igazságot! — És mit fog akkor csi­nálni? — Mit? Azt még nem tu­dom. Valószínűleg semmit Csak tudni akarom az igazsá­got Jogász vagyok — teszi aztán hozzá —, az államjog professzora. — Igen? Hát meg kell szok­ni, hogy bármelyik pillanat­ban katasztrófa történhet. Az ön szakmája mit tanácsol ilyen esetre? — A végsőkig fenntartani a rendet. Minél bizonytalanabb a helyzet, annál fokozottab­ban. — És a veszélyt tudtára le­het-e adni az embereknek? — Előbb vagy utóbb úgyis megtudják. Ámbár a gyakor­lat azt mutatja, hogy el szok­ták titkolni ezt, mintha azt gondolnák, azzal elejét is ve­hetik! — Tehát nekünk is meg kell mondanunk. — Valóban ez volna a he­lyes, de meg kell gondolni, milyen formában. — De hát van erre egyálta­lán idő? — kérdezi a kalauz. Somogyi Károly: I E K K 0O 0 Egy ember megy a sínek között az őszi verőfényben. Halszálkás átmeneti kabátja kigombolva, két szárnya leb- benve csapódik szét, ahogy lépked. Feje fedetlen. Keze zsebébe süllyesztve, jobb kö­nyökével furcsán evez, mintha segítené akarná magát, hogy minél előbb célhoz érjen. Egyébként pedig lassan megy, kissé bizonytalanul az egye­netlen talajon, a talpfák kö­zött, semerre sem tekingetve, csak az utat nézve mereven maga előtt. Szeme tompán fénylik — alatta sötét karikák —, arca beesett, megnyúlt. Maga sem tudta pontosan, hogyan került ide, miért ép­pen a sínek között tölti botor­kálva e ragyogó novemberi vasárnap délutánt. Ahogy a kórházból kijött, és megzör- rent talpa alatt az út sárga kavicsa, csak a lépteire fi­gyelt, az egyenletes serrenések kötötték le, de nem nézett fel a földről a körülötte zajló ün­nepi forgalomra. Emberek mentek el mellette, kezükben kis selyempapírba csomagolt süteményt, virágot szorongat­va. Betegíátogatók. Ha rákö­szöntek, gépiesen fogadta, s ment tovább, ki az utcára, ahol a kései verőfényben fia­talok sétáltak nevetgélve, han­gosan viccelődve, a lányok egymásba karolva, hátra-hát- ratekingetve, az idősebbek sö­tét ünneplőben kényelmesén, láthatóan élvezve a november­ben ajándékként fogadott me­legítő sugarakat. Nem messze gyermekkocsit tolnak, kettőt is egymás után, a kerekek sárvédőin szikrázik a fény. Áll a kórház kapujában. Hova, merre induljon? A gyerekkocsik előtte haladnak el. Megpillantásukkor az ed­dig tompán hatalmában tartó tehetetlen kétségbeesést éles, lüktető fájdalom váltja fel. Torka elszorul, válla rándulá­sa kimerültségét jelzi. Pedig négy napja már, hogy az alig néhány órás kisfiát elvesztet­te, de azóta sem tud megnyu­godni. Meghalt a Miklóska. Még nem is élt, és máris a semmibe zuhant. Miért a sors sál várt kisfia nincs többé! e kegyetlensége? Hiszen olyan Mennyit becézték, még mi­szerény igényed vannak az előtt megszületett, örömmel ., , tapintották apró, de az életet elettol. jo feleség, gyerekek, jelentő, egyre követelőzőbb És még ezt sem kapja meg? rugdalózásait, elképzelték, ho- Soha nem vágyott autóra, még gyan nevelik, megtervezték a motorkerékpárra sem, nem ruhácskáit, hisz természetes, ....................................... fiú lesz, úgy gondoltak, nem v oltak lehetőségei, hogy ilyes- jg másj és Miklós lesz a mire gondolhasson. Csak a neve, akárcsak az apjának, család, meleg otthon és gyere- Micsoda boldogság lesz a ház- kek. Későn is nősült — be- ban, amikor először áll fel, in- tegsége nem engedte, hogy dúl el egyedül, pötyögő beszé- előbb családot alapítson —, dével szólítja őket, majd óvo- felesége gyenge asszony, ki dába jár, versikéket tanul, tudja, lesz-e még gyermekük? szerepel az ünnepélyeken, az- Cél nélkül indul el a népes tán iskolába megy. Biztosan utcán. Nem néz semerre, ne- jó tanuló lesz, apja, anyja is hogy kisgyerekeket pillantson az volt. És rossz legyen, ége- meg. tőén rossz, ezt kívánta a fele­— Szervusz, Miklós - érin- séSe- ,életre vaIó.„ mozgékony tí meg karját valaki. — Fo- gyerek, izmos erős. Mar latta gadd részvétemet. A feleséged • eJ°^' h°§y . ©léje sza­hogy van’ lad> kltarla a karjat, ahogy a J .. , , , szomszéd Pistike teszi, ha ap­„_T" KosTOnom a kérdjed, hazajönni látja, a nyakába Meg legalább egy hétig bent ug^j^ gg szinte hallotta vé- kell lennie, mert igen legyen- konyka hangját, amint csoko-' Iádét kér.- Kézcsókorn, jobbulást, £s most nincs. Meghalt szervusz. Próbáld leküzdeni vele együtt az mÚ2Íót js <lIte- az elkeseredésedet. mették. Hiába volt a kockázat Vigasztalás. Aztán elmegy, az asszony gyengesége miatt, három lépésnyire talán már a készülődő várakozás, a szü- azon gondolkodik, milyen ősz- lés szenvedése. Üjra ketten szeállításban játszik a csapata, maradtak. Biztosan most is meccsre Most dig _ amíg felesé_ megy. De mert is fajion neki a k6rházban van _ egye- az o csapása? Könnyít rajt? düJ Mit M üres la_ Tálán ^ ha most hinni tudna, kasban ? A vendéglőben ebé- hogy őszinte az emberek rész- delt aztán három órái fe_ vete és a szavakon túl.erze- lesége meUett vo]t. Hova men­seket is jelent? ' De miért higgye? jen? Igen, emberek között kellene lennie, azt ajánlották, naniü - ., , , kissé felejteni. Talán a meccs. • u u§y l^r-kel a Sose ej mérkőzés nélkü­vilagban, mint egy holdkoros, j ott elraga(iná Kartarsai vigasztaljak, de csak akkor feledkezik meg egy kis­Hegy a szenve­dély ... Mégis más irányba ment. Csak botorkált cél nél­sé a fájdalmáról, amikor bent kül> ^ aat vette &zre> hogy yan.az osztályban, a gyei ekek jy. van a gjnek között, a vá- kozott, bar nemegyszer azon ros határában. kapta magát, hogy felelés köz­ben másutt csapong a gondo­lata. Aztán jön a délután, az este, amikor egyedül marad gyötrő gondolataival az üres lakásban, ahol nem köti le a máskor oly hűséges társa, a ö néí vascsík fénylőn fut egymás mellett. Egy pillanatra arra gondod: kellő akaraterő­vel minden szenvedéstől meg­szabadulhatna. De aztán el- szégyelli magát önmaga és a könyv, ^ álmot csak nehezen betegen fekvő felesége előtt, borit ra a fáradtság Ilyenkor s megindu:t szinte gondolat ujult erővel hasit bele a tu- nélkül fásultan lépkedve ke- dat: az oly nagy vágyakozás- resztül a fakóbarna talpfák kitöltő bazaltköveket. Nem nézett fel, oldalt sem te­ID' S mintha a helyzet őt iga­zolná, a szürke nyíl óvatos hajlással elfordul, majd hir­telen megtörik. Ott, száz­százötven méternyire az el­ágazás után éles kanyarral fordul a város felé. Az út mellett fiatal gyümölcsös, szemközt vele, a kanyart sű­rű jegenyesor szegélyzi. e most egy személyko­csi vágtat a másik úton az elágazás felé, velük egy irányban. — ördö­göt, ennek is pont most kell beszaladni — suhan át a gon­dolat árnya a vezető tudata alatt, önkéntelenül megnyom­ja a kürtöt, a hang halk si­kollyal marad el a repülő jár­mű mögött. A személykocsi megugorva gyorsít, majd egy szemrebbenéssel zúg el az el­ágazásból kiszökellő busz előtt. Az utasok hirtelen felfigyel­nek. — Kérem — kiált a kalauz — kérem, egy percre! — Emberek, mindenki jól fogózzon meg! — mondja a munkás. Mintha ez érne va­lamit, ha baj lesz! De mind­egy, cselekedniük kell vala­mit, gondolja ezalatt. — Jól fogózzanak meg, mert elrom­lott a fék, s most a nyugal­mon múlik minden, hogy meg ne zavarjuk a vezetőt! A személykocsi közben a kanyar előtt lassít. A vezető hirtelen rándítani kénytelen a volánon. A vöröshajú kártyakirály szájából egy aranyfog bámész­kodik ki. Kezébe merevedve az adu ász és a piros hetes. Az arcokon dermedt merev­ség, mint valami szugesszió. A két szőke fiú nyitott száj­jal mered előre. A busz hirte­len hatalmasat ugrik, aztán szökdelni kezd. A professzor leejti pápaszemét. Aztán a munkás azt mondja a kalauz­nak: — Hát... sikerült! A kocsi apró szökdelésekkel lassul. Jobbról a műút és a jegenyesor. Elöl és alant re­csegés, ágak és levelek verde­sik az ablakokat. Valaki hir­telen felordít: — Segítség! — Felsír egy nő. . A busz megáll. — Átkozott szerencse — mormog rekedten a sofőr. — Adjon egy Tervet! A kocsi miatt le kellett vágnom az út­ról; különben a jegenyéken kötünk ki! Fellélegzdk, és érzi, hogy remeg a lába meg a karja. — Mondja — kérdezi a munkás —, ez az ősz csík a hajában a háborúból van? — Űsz csík? — kérdezi szó­rakozottan a sofőr, és lassan kinyitja az ajtót. A visszapil­lantó tükörben meglátja ma­gát. — Érdekes — mondja —, ez nem volt itt! — Bátor ember maga. — Bátor? — rekedten ne­vet. — Fáradt. Szerencsém volt! — Akkor is. így ki bírta hozni! Kezet szorítanak. — Köszönöm, hogy segített — szól a kalauz. Kiszáll a kocsiból. — Itt a sarkon, a vendéglő­ben van telefon. Majd betele­fonálok, jó? — Köszönjük. És ha jegyző­könyveznek ... — ... én leszek az első ta­nú. Professzor, magának volt igaza! — Nem — válaszolt az —, nem nekem! A cselekvőknek van igazuk. busz áll a csemetés közepén, mögötte le­tarolt fák. Az utasok most kezdenek kiszállni. Egy kövér vörös férfi elrohan a bokrok mögé. Mások moso­lyogva nézik a naplemente bí­borát. Talán nem is fogták föl teljesen még, mi történt velük? kingetett Mintha a fehéren csillogó sínpár határt szabott volna szemlélődésének, gon­dolatai csapongásának. Nem akart tudni a körülötte zajló életről, a napsugarak derűjé­vel teleszórt, a pasztellszínek mesteri keverékében pompázó tájról. Szeretett volna inkább messze elmenni, ki a határba, hogy ne is hallja a kisváros zaját, erdőbe zárkózni, ahol csak fák vannak sűrűn egy­más mellett, amelyek elzárják a napfényt, és puha, süppedő szőnyeg lehullott tűlevelekből. A repedezett talpfák egy­kedvűen tűnnek el mögötte, a sínek mintha fénylőn folyná­nak el két oldalt. Tekintetét nem emeli fel, messziről úgy tűnik, mintha keresne vala­mit Pedig csak az utat nézi, hogy meg ne botoljék a kö­vekben. És mégis, mintha valami megkapta volna a tekintetét. Megáll, érdeklődve előrehajol, majd leguggol. A kövek kö­zött apró, fénylő kis szálak húzódnak, de nicsak, ilyenek­kel van átszőve a sín is. ökörnyál! A nyárutó, az ősz napfényes, meleg időszakának kedves kis tüneménye! Egy hosszú szál ereszkedik a kö­vek közé, remegve, vibrálva nyúlik le, egyik vége a sínhez tapad. Fölemeli a tekintetét. Az opálos kékségben hosszú, fénylő szálak úsznak hullá­mozva, érzi, egy a nyakához is tapad. Ahogy odakap, fejét önkéntelenül is a töltés jobb oldalára fordítja, ahol sekély vizű nádas terül el. A ritka, kiszáradt vízinövények között tarkán csillan a víz, meg-meg- rebben, ahogy egy-egy rovar lecsap a tükrére. Túlsó szélén gyerekek játszanak. Nagyob­bacska fiúk. Egyikük csónakot igyekszik úsztatni, a másik fadarabot farigcsál. Talán ha­jót készít. A harmadik társuk — kissé távolabb — köveket, fadarabkákat hajigái a vízbe. Becsapódásuk csobbanva veri fel a vízióitok addig mozdu­latlan tükrét. Mögöttük tehe­nek legelnek elszórtan a sár­gásbarnával tarkított fáradt­zöld réten. Egy kisborjú fejét leszegve ügyetlenül ugrál kö­rülöttük. Nem messze tőle a csendes, rezzenéstelen verőfényben ro­varok cikkáznak egy gomo- lyagban, föl-le, függőlegesen, mintha előírás szerint megha­tározott pályán végeznék gyors gyakorlataikat. Csak egy-egy társuk bontja meg néha a ren­det, és szeli keresztül a bolyt vízszintes irányban. Nézi egy darabig az apró kis lények sütkérező, céltalannak tűnő játékát. A város felől a futballpálya hangorkánja hallatszik, öröm­ujjongás. Biztosan gól. Vajon ki rúgta? A zúgás elhal, alig hallhatóan sípszó hangzik, majd újra csend lesz. Tovább indul. Tekintetét már nem szegezi az egyhan­gúan barnásszürke kövekre, szemlélődésének nem szab ha­tárt a két fényes vonal, sőt ■ önkéntelenül is keresi a ter­mészet szépségeit. Egy hídhoz ér. A szegecselt vasszerkezet alatt, a kövek között tiszta víz csordogál. Ahogy a híd szélére áll, ár­nyéka messze nyúlik el. A parton egy árván meredező nádszál, az enyhén végighul- lámzó szellőtől megadóan bó­logat. Kissé távolabb, a házak felé tyúkok szedegetnek. Rozs­davörös testük ütemesen mo­zog a halványzöld mezőben. A városszéli laktanya felől hangszóró torkából muzsika száll. Halk futamok, a zongora erőteljesebb ütemei érnek el hozzá Nem kedveltje a zon­gora, de itt a vasárnap dél­utáni csendben, kuszáit lelki­állapota ellenére is megkap­ják a zene pergő, kissé torz hangjai is. Távolabb egy fiatal pár jön. Egymás kezét fogva, egyensú­lyozva lépkednek a síneken, testük jobbra-balra billeg, és amikor egyikük lelép a földre, idehallik csengő kacagásuk. Mögötte megzörren a kuko­ricatábla. A termést törik? Odanéz. Egy tehén legel ké­nyelmesen zörgetve a sárgás­szürkére száradt kukoricaszá­rakat. Távolról elnyújtott ku­korékolás. Megfordul. A bokrok mö­gött, a kopaszodó fák között halványszürkén, itt-ott fehé­ren csillanva húzódik meg a kisváros. Két kémény emelke­dik ki a kékespárás levegő­ben, az egyik vastag, fekete füstje kényelmesen, szellőtől alig zavarva terül szét a há­zak fölött. A másik pihen. A nap lejjebb csúszik, a sí­nek csillogása sárgássá tom­pul. Egy kerékpáros vág keresz­tül előtte a dűlőúton. Tanít­ványa, a Fekete Jóska, a he­tedik béből! Hol lehetett? Messze megy, nem kiabál utá­na. Majd holnap talán meg­kérdezd. Mikor is találkoznak? Hétfő. Az első órát éppen ná­luk tartja. Az anyag? ... Hm. Igen, a Ludas Matyi! Tovább megy a város felé. A késő délutáni szellő kissé csípős hűvössége legyinti meg. Begombolja a kabátját, be- idegzett mozdulattal , megiga­zítja a nyakkendőjét is. Szemben vonat jön az állo­más felől. Fekete testéből sű­rű füstöt ereget és húz maga után, amely aztán szétterülve egyesül az egyre szürkülő, párásodó tájon. A kattogását is hallja, a sínek elhozzák a hangot Alig ötven méterre van már csak tőle, tisztán fü­lébe jut szuszogása is. Tiszte­lettudóan lép le a töltésről. Ahogy közeledik a város­hoz, újra feleségét látja a kórházi ágyon, sápadtan, meg­gyötörve, majd a kisfiúkat* aki nincs többé. Mellét megint fájdalom markolássza, de sok­kal tompábban, nem olyan vad erővel, mint néhány órával ezelőtt. — Talán még gyerme­künk is lehet —' biztatja önma­gát A vonat kattogó-uhhogó hangja belevesz az őszi, ün­nepi csendbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom