Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

somogyi néplap Kedd, 1960. november £ Kalondzsi tanácsadói fegyvereket szállító belga üzletemberek Az ENSZ letartóztatta a „tanácsadókat“ r opoldvílle (MTI). Az ENSZ H képviseletének szóvivő- . -sárnap este bejelentette, hogy ENSZ-közegek »letartóz­tatták Kalondzsi három belga tanácsadóját, nemkülönben a magét Robert századosnak ne­vező tisztet, s repülőgépen Lu- luaburgba vitték őket". A »három belga tanácsadó", akik tiszti rangban álltak a kongói egységet eláruló Ka- londzsinak, Kaszai tartomány »miniszterelnökének" rendelke­zésére, tulajdonképpen — mint ahogy az a Reuter jelentésből kiderül — »belga üzletembe­rek", akik belga fegyvergyárák fegyvereit és lőszerét közvetí­tették Kalondzsinak. Kalondzsi, aki Kaszai tarto­mányból szeretne magának »független államot" alakítani, ezeket a »tanácsadó-üzletem- ber-tiszteket" állította azoknak a Baluba harcosoknak élére, akiket a Kalondzsihoz húzó főnökeik a Kongó törvényes kormánya, a Lumumba-kor­mány ellen szervezett lázadás­hoz használnak fel ugyanakkor, amikor a Baluba-törzs zöme Katanga tartomány területén hű maradt a központi kor­mányhoz, és harcol Csőmbe, a tartomány szakadár »miniszter- elnöke« ellen. Az ENSZ-szóvivő a továbbiak­ban hangoztatta: ENSZ-körök- ben remélik, »a tanácsadók le­tartóztatása hozzájárul majd a rend helyreállításához Kaszai­ban«, ennek ellenére azonban készenlétben állnak azok az ENSZ-repülőgépek, amelyek szükség esetén további ENSZ- csapatokat szállítanak a tar­tományba. ELISABETH VILLE Elisabethville-ben Csőmbe »miniszterelnök« vasárnap is­mét sajtóértekezletet tartott. »Figyelmeztette« az ENSZ-et, »súlyos következményekkel« járhat, ha az ENSZ kongói képviselete »semmibe veszi« a Csőmbe-»kormány« korábbi rendeletét, amellyel száműzte Sendwe-t, a központi kor­mányhoz hű Baluba-törzs po­litikai vezetőjét. Ismeretes, hegy az ENSZ! leopoldville-i központjában szombaton be­jelentették, Sendwe az ENSZ védelme alatt 'visszatér Ka­tán,gába, hogy »kísérletet te­gyen a béke helyreállítására«. NEW YORK A. W. Cordier, Hammarsk­jöld FNSZ-főíitkár vezető munkatársa vasárnap a televí­zió adásában foglalkozott Kon­gó problémájával. Kénytelen volt elismerni, hogy a belgák nem kaphatnak jó bizonyít­ványt Kongó függetlenségének előkészítéséért. Így például 1960-ban csak hetvenkét kon goinak, volt főiskolai végzett­sége. Negyven éves a Francia Kommunista Párt Párizs (MTI). Negyven éves a Francia Kommunista Párt Az évforduló ünnepségei va­sárnap kezdődtek még a Párizs melletti St. Denis-ben, Szajna megye északkeleti kommunista pártszervezetének központjá­ban: Párizs 24 elővárosa tarto­zik e ‘pártszervezethez. A 24 közül 12-ben kommunista a városvezetőség, kettőben pedig a baloldali egyséiglista adta a községtanácsot A »vörös öve­zet« e részét négy kommunis­ta képviseli a nemzetgyűlés­ben. ■ Az ünnepségen felszólalt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Visszatekintett a megtett út­ra: 1928-bfefi t páítóSlt-- még- csak 30—35 000 tagja volt, ma pedig már több mint 400 000 tagkönyvet osztottak ki a pártszervezetekben. Thorez megemlékezett a párt harcairól, így többek kö­zött a De Gaulle tábornok ha« talomra kerülését követő sza­kaszról is. — Míg mások haboztak, hallgattak, vagy várakozó" ál­láspontra helyezkedtek — mondotta —, a párt szilárdan megtartotta vonalát a mun­kásosztály kudarcának órájá­ban is. Hideg fővel álltuk a harcot a sikertelenség szaka­szában, amint azt megelőzően a sikerekben is. Tudtuk, hogy. az ellentmondások szemébe fognak tűnni a franciák ama 80 százalékának is, akik »igen­nel« szavaztak. • Nem voltunk hajlandók lemondani a szocia­lista munkásokkal való egy­ségről. Hangoztattuk, hogy ma­gyarázni és magyarázni keli, Thorez ünnepi beszéde meg kell nyernünk a félreve- zetetteketr. Igazunk volt. A Francia Kommunista Párt főtitkára kijelentette, hogy ma már megváltozott a helyzet mind az algériai háború kérdé­sében, mind pedig szociális té­ren. Thorez szólt az október 27-i algériai békenap sikeréről is, és rámutatott, hogy a követ­kező feladat az egység meg­erősítése és kiszélesítése. Aláhúzta, hogy csak a népi tömegek végezhetnek az algé­riai háborúval és a személyi hatalom rendszerével. Szót emelt az október 27-i akció­napra tervezett kalandorkísér­letek ellen. A kommunisták nem fogadták el téves és ve­szedelmes »Okoskodásukat«, amellyel egy betiltott tüntetés megtartását sürgették az erő­próba szükségességének han­goztatásával. — A jelenlegi körülmények között — mondotta a Francia Kommunista Párt főtitkára — ez az akció nem szolgálta vol­na a munkásmozgalmat és a béke ügyét, hanem azzal a kockázattal járt volna, hogy eltéríti az akciótól a békét kö­vetelő derék emberek egy ré­szét. •• NEMZETKÖZI Sz ElMLE II Szovjetunió nem tűri, hogy félrevezessék a világ népeit Strauss támadása osztrák földön, az osztrák rádióban — az osztrák semlegesség ellen Becs (MTI). Felháborodást keltett Bécsben a Bregenzben tartózkodó Strauss nyugatné­met hadügyminiszter durva támadása az osztrák semleges­ség ellen. Strauss bár »magán­emberként« érkezett Bregenz- be, nyilatkozott a város rádió jának. Nyilatkozatában nem­csak a NATO-t magasztalta az egekig, hanem az »osztrák semlegesség védelmének« ürü­gyén fegyverkezésre szólította fel Ausztriát. A bonni hadügyminiszter militarista nyilatkozatát bécsi politikai körökben az osztrák belügyekbe való beavatkozásnak és az oszt­rák semlegesség megsérté­sének minősítik. me» tg érkeítek ~ GSSSIBaaCHS ■ v VU)00 ft-tél 220Ű Sfc-ig l«-« ■%.»»-».-»ÄJIt»» A.'»».».»-«. »..«.».»».»»3«-».-' Ügy vélik egyébként, hogy a kardcsörtető. nyilatkozatot »fö­lötte ügyetlenül időzítette«, mert elárulta az ossz játékot a ^•olt hitlerista osztrák tisztek, a nyugatnémet irányzatú úgy­nevezett Osztrák Szabadság Párt, valamint az ismét Ausztriára kacsintgató bonni revanspolitikusok között. Az Osztrák Szabadság Párt követeli ugyanis a leghango­sabban a semleges Ausztria hadseregének erőteljes felfegy­verzését, és az osztrák hadse­reg élón — a demokratikus erők gyakori tiltakozása elle­nére is — a volt hitlerista had­sereg olyan magasrangú tisztjei állnak, akiknek a »második világháborúban gyökerező frontbarátságára« és’ a Nyugat­hoz — jobbanmondva a NATO- hoz — vonzódó érzelmeire joggal számíthatnak a bonni tábornokok. * * * Osztrák neofasiszták éjszaka letépték a falról és eltüntették a náci gyilkosok áldozatául esett osztrák antifasiszták spei- singi emlékművének márvány­tábláját. A rendőrség nagy ap­parátussal indította meg a nyo­mozást a politikai bűntény is­meretlen tettesei után. Az elmúlt héten viszonylagos »szélcsend« állott be a nemzetközi politikai életben. Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésének parázs vi­tái után a világszervezet most bizottságokban folytatja munkáját. A legnagyobb érdeklődés a politikai bizottság üléseit kíséri. Az ENSZ-közgyülés politikai bizottságában korunk legégetőbb problémájáról, a leszeré- lésről tárgyalnak. A Szovjetunió küldöttségé­nek az általános és teljes leszerelésről szóló javaslata, mint tudjuk, végső fokon az összes hadseregek és vezérkarok feloszlatását, a fegyverzet megsemmisítését, illetve a katonai eszközök arrar alkalmas részének a békés ter­melőmunka szolgálatába állítását, a külföldi katonai támaszpontok felszámolását stb. irá­nyozták elő. Mindezeket természetesen szaka­szosan és szigorú nemzetközi ellenőrzés mel­lett. A bizottság előtt fekvő két nyugati javaslat ezzel szemben csak szóvirágokat tartalmaz az általános és teljes leszerelésről, a nukleáris fegyvereket szállító eszközök megszüntetésé­ről, a tömegpusztító fegyyerek kiiktatásáról, a fegyveres erők »csökkentéséről« stb. A nyugati javaslatok azonban nem jelölnek meg határidőket ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtására; nem szólnak az idegen terü­leteken lévő támaszpontok felszámolásáról, sem pedig a tömegpusztító fegyverek gyártásá­nak megszüntetéséről. A nyugati küldöttek — felszólalásaikban gondosan megkerülve a dol­gok lényegét — gyakorlati leszerelési intézke­dések helyett unos-untalan a fegyverzet sza­bályozására és az ellenőrzésre vonatkozó régi javaslataikkal hozakodnak elő. Ezeknek a fel­melegített javaslatoknak, mint a No<VQje Vremja csmű külpolitikai folyóirat megállapí­totta, nincs más céljuk, mint az érintett álla­mok titkos adatainak kifürkészése, magyarán szólva: a kémkedés törvényesítése. Amikor az ügyrendi mesterkedésekkel a nyugati hatalmak megakadályozták, hogy a leszerelést a plenáris ülésen vitassák meg, Zo­rin, a Szovjetunió képviselője nyomatékosan figyelmeztetett rá: a Szovjetunió nem fogja tűrni, hogy a politikai bizottság fórumát üres szófecsérlésre használják fel. Nem fogja tűr­ni, hogy félrevezessék a világ népeit, amelyek tetteket, erőteljes intézkedéseket' várnak, s egyszer s mindenkorra meg akarnak szaba­dulni a háborúk rémétől,-a háborúk minden eszközétől. Kongóban ezalatt az ENSZ zászlaját cégérül használva tovább folytatják aknamunkájukat egyes nyu­gati nagyhatalmak a kongói nép ellen. Az or­szág törvényes kormányának, parlamentjének működését lehetetlenné tették. Lumumba mi­niszterelnök változatlanul el van vágva a kül­világtól. Az ENSZ-parancsnokság a lázadó Mobutuval alkudozik, Kaszavubu köztársasági elnök pedig az úgynevezett főbiztosok taná­csát tekint) a végrehajtó hatalom letéteménye­sének. Nem csoda, ha ilyen körülmények kö­zött Mobutu zsoldosai akadálytalanul terro­rizálhatják Kongó lakosságát, fosztogathat­nak, gyilkolhatnak Leopoldville bennszülött­lakta negyedeiben, s Csőmbe katangai »mi­niszterelnök« — fittyet hányva az ENSZ kon­gói határozatának — háborítatlanul szövöget­heti terveit az oly gazdag tartomány elszakí- tására. Kongóból napról napra zavaros, egymásnak sokszor ellentmondó hírek érkeznek. A nyu­gati lapok és sajtóügynökségek tudósításaiból azonban kiviláglik, hogy Mobutu ezredes al­kalmatlannak bizonyult annak a szerepnek az eljátszására, amelyet az ENSZ-parancsnok- ságtól, illetve a mögötte álló bizonyos impe­rialista« köröktől kapott. »Hadserege« felett tényleges hatalmat már aüg-alig gyakorol, s megbízói most lázas igyekezettel keresnek ná­la alkalmasabb személyt, akivel valóra vált­hatják tervüket: a gyarrhati uralom »kulturál­tabb« formábarí való fenntartását. Ilyen »új forma« lenne például a fiatal köztársaság ENSZ-gyámság alá helyezése. Amíg az imperialista nagyhatalmak az .»oszd meg és uralkodj« elv alapján mindent megtesznek a belső megbékélés megakadályo­zására, tovább folyik a belga telepesek vissza* özönlése Kongóba. Az ENSZ ottani képviselői­nek csütörtökön nyilvánosságra hózott jelen­tése szerint csupán Leopoldville-ben hatezer­ötszázra emelkedett a belga alattvalók száma a júliusi négyezerötszázzal szemben. Csőmbe katonáit pedig belga tisztek vezetik, s a sza­kadár »kormányfő« újabb hatvanhét tisztjét küldte brüsszeli kiképzésre. / De nemcsak Kongóban igyekeznek vissza­forgatni a történelem kerekét a tőkés nagy­hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok. Hónapok óta fáradoznak Laoszban Souvanna Phouma kormányának megdöntésén. Laoszban Souvanna Phouma miniszterelnök nemrégiben kijelentette, hogy kormánya a nemzeti füg­getlenség, a semlegesség, a kátonai tömbökön kívül maradás útján kiván haladni. Ez bőszí» tette fel az amerikai uralkodó köröket, s a gazdasági segély megvonásától a politikai zsa­roláson át egészen a nyílt lázadás megszerve­zéséig mindent elkövettek, hogy álláspontjá­nak megváltoztatására bírják a laoszi minisz­terelnököt. A laoszi nép többsége természetesen rokon­szenvez Souvanna Phouma programjával, tá­mogatja a függetlenség, a semlegesség politi­káját. A lázadó Ncsavan csapatai a kormány­csapatokkal vívott nem egy ütközetből véres fejjel távoztak. A Patet Lao, a népi ellenállás szervezete a kormány képviselőivel folytatott tárgyalásokon osztatlan támogatásáról biztosí­totta Souvanna Phouma politikáját, és kinyil­vánította készségét az árulók elleni közös harcra. A laoszi miniszterelnök pedig csü­törtökön bejelentette: Laosz örömmel elfogad­ja a Szovjetunió felajánlotta gazdasági se­gélyt. Ez a politikai feltételekhez nem kötött, önzetlen, baráti segítség ellensúlyozhatja az amerikai támogatás megvonását, és lényege­sen hozzájárulhat Laosz gazdasági helyzetének megszilárdításához. Az elmúlt hét kiemelkedő eseményei közé tartozik még a Salvadori államcsíny. Ebben a mintegy két és fél millió lakosú kö­zép-amerikai köztársaságban megdöntötték Jósé Maria Lemus elnök négy éve fennálló diktatúráját. A hatalmat polgári és katonai junta vette át Miguel Angel Castillo ezredes vezetésével. Salvadorban szeptember óta statárium és rendkívüli állapot volt, amelyet a súlyos szo­ciális és gazdasági helyzet ellen kirobbant gyakori tüntetések miatt hirdettek ki. Nem tudjuk még, milyen színezetű és milyen eredményekkel jár majd az államcsíny. Az UPI és más nyugati hírügynökségek állításai, szerint a katonai államcsínnyel elejét akarták venni egy »radikális«, azaz népi felkelésnek. Mindenesetre az államcsíny első jelei elég . buzdítóak. Az új kormányjunta ugyanis beje­lentette a rendkívüli állapot megszüntetését, a gyülekezési tilalom feloldását, a politikai fog­lyok szabadonbocsátását, a kongresszus fel­oszlatását és a legfelső törvényszék bírálnak, valamint az országos választási hivatal veze­tőinek menesztését. Bárhogyan alakuljanak is tehát a dolgok Salvadorban, ez az államcsíny újból megmutatta, hogy a régi módon kormá­nyozni már az Egyesült Államok tőszomszéd­ságában sem lehet. Megkezdődött a választási kampány Japánban Tokió (MTI). A japán parla­ment feloszlatása .után novem­ber 20-ára tűzték ki az új par­lamenti választásokat. Ez lesz a második világháború után a nyolcadik parlamenti választás Japánban. Mint az AP jelentése be­számol róla, vasár# ap ország­szerte megkezdődött a válasz­tási kampány. A választáson 467 mandátumi hely betöltésé­ről döntenek: Az ország 118 szavazókerüle­tében november 19-én, tehát egy nappal a választások előtt ,zarul a választási kampány« ,Washington veszedelmes játéka" Az angol sajtó az amerikai tengerészkatonák Kubába küldéséről London (MTI). Az angol sajtó az aggodalom és rosszallás hangján állapítja meg, hogy amerikai tengerészkatonák kül­dése a kubai Guantanamóoa oktalan otrombaság Wa­shington részéről, ami menthe­tetlenül kiélezi a robbanékony helyzetet. A lapok havannai jelentései leírják a feszültség súlyosbodását, amelyet az ame­rikaiak előidéztek. Egyetlen angol lap sem ad hitelt Washington fogadkozá­sának, hogy a tengerészkato­nákat »hétvégi üdülésre« küld­ték Kubába. / Az angol lapok beszámolnak róla, hogy a kölcsönös gyanak­vás légkörében a támaszpont amerikai parancsnoka, Frank Fenno tengernagy szélsőséges óvintézkedéseket rendelt el. Vérebek őrzik a 22 mérföld hosszú szögesdrót sövényt, gyors ágyunaszádok és heli­kopterek cirkálnak éjjel-nap­pal a támaszpont körül, éj­szaka fényszórók világánál. »Az amerikaiak felkészültek a totális ostromállapotra.« Az erősen jobboldali Sunday Graphic így ír: »Az átkozott yankee-k« című vezércikké­ben: Ez a lépés pontosan illik az Egyesült Államok egész ot­romba ügyetlenkedéséhez a kubai helyzetben. Lélektanilag semmit sem nyer Amerika ez­zel az ostoba erő-fitogtatással és diplomáciailag végzetes ká­rokat szenved, mert az erejével hetvenkedő nagyhatalom sze­repében mutatkozik. Nem any- nyira a kubai közvéleményre gyakorolt hatás számít — Ame­rika ott már régen feladta a játszmát. A Sunday Express vezércik­ke támadja ugyan Castrót, azonban hangsúlyozza: a ka­tonák küldésének az az ellen­állhatatlan hatása, hogy I Castro körül tömöríti az csz- szes kubaiakat és magasra szítja az afrikai és ázsiai nem­zetek Ameri/a elleni parázsló gyanújának lángjait. A Daily Worker vezércikk­ben így ír: Washington kihívó lépésének célja: előkészíteni az utat * a támadáshoz Kuba ellen. Azon­ban visszafelé fog elsülni az amerikai imperializmus ellen, ha a játék veszedelmességének felismerésére rázza fel a világ közvéleményét. Sürgősen szük­séges, hogy az ENSZ Kuba vádja alapján ítélje el az Egyesült Államok szerveit és védje meg Kuba függetlensé­gét. Macmillan ez egyszer hagyja abba a csúszás-mászást Amerika előtt és utasítsa Ang­lia ENSZ-képviselőjét, szavaz­zon Washington kubai őrültsé­ge ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom