Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1960, október IC „Le kell tépni az álarcot a gyarmatosítókról“ „Mélységesen hisszük, hogy eljön az az idő, amikor minden nép testvérének tekinti egymást“ Hruscsov második felszólalása a gyarmati országoknak és népeknek függetlensége kérdésében New York (TASZSZ). Elnök úr! (Folytatás az 1. oldalról.) leni tiltakozás hatalmas fórumává vált. A hangulat láttán Anglia delegátusa még egyszer szót kért, és azt mondta, hogy ő ugyan a politikai bizottság elé akarja vinni a kérdést, de ha a közgyűlés úgy határoz, hogy a problémát a közgyűlésen tárgyalják meg, Anglia konstruktív módon fog részt venni a vitában. A brit delegátus tehát finoman visszavonult. ’Ezután folytatódtak a gyar- matosításellenes felszólalások Marokkó és Ciprus küldöttének beszédével. Hruscsov ezután harmadszor is szót kért. Háláját, és örömét fejezte ki, amiért a szónokok egymás után a gyarmati rendszer felszámolása mellett foglaltak állást. — Ezt az örömöt — mondotta — millió és millió ember fogja osztani, aki jelenleg még gyarmati elnyomás alatt él. Hruscsov ezután bírálta Anglia álláspontját, majd a Fü- löpszigeti felszólalással kapcsolatban a következőket mondotta: — Eleinte tiltakoztam a Fü- löp.-szigeti küldött felszólalása ellen, később azonban tapsoltam neki. Miért tettem ezt? A Fülöp-szigeti küldött nem rossz ember. Sok évig szenvedett a spanyol gyarmatosítók, később pedig az amerikai gyarmatosítók igájától, ö ezért megérti, mit jelent a gyarmatosítás. Amikor a kelet-európai népeket rágalmazta, nem szívből New York (MTI). Csütörtökön magyar-idő szerint .16,19 órakor megnyílt az ENSZ közgyűlés délelőtti ülése, hogy folytassa a vitát a gyarmatosítás kérdésének napirendre- tű zéséről. Mint ismeretes, a Szovjetunió javasolta, hogy a kérdést plenáris' ülésen vitassák meg. A nyugati hatalmak ezzel szemben a politikai bizottság elé akarták utalni a problémát. * Az ülésen elsőnek Sekou Touré, a Guineái Köztársaság elnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy eredetileg csütörtökön reggel akart hazatérni, de elhalasztotta elutazását. Az késztette erre, hogy ő az egyetlen afrikai—ázsiai kormányfő, aki még New Yorkban tartózkodik és részt kíván venni a gyarmati kérdés napirendre tűzésének nagyjelentőségű ügyrendi vitájában. Felszólította a közgyűlést, egyhangúlag fejezze ki az ENSZ-nek azt az akaratát, hogy a szovjet javaslat elfogadásával Ismerjék el a gyarmati népek függetlenségének jogát. .Wilcox külügyi államtitkár, az Egyesült Államok képviselője kifejezte küldöttségének aZt a véleményét, hogy a gyar- •rnati népek helyzetének kérdését ugyan a politikai bizottságban kellene megvitatni, de késznek mutatkozott hozzájárulni a plenáris vitához is. Ezután Ormsby-Gore angol külügyi államtitkár szólalt fel. Most már Ő is helyeselte, hogy a gyarmatosítás kérdését a közgyűlés plénuma tárgyalja. Ezután Nepál képviselője szólalt fel, majd Hruscsov szovjet miniszterelnök lépett az emelvényre. Rövid felszólalásában megelégedését fejezte ki, hogy az Egyesült Államok és Nagy- B'ritannia t képviselője .most már maga is a kérdés plenáris megvitatását javasolja. Fi- .gyelmeztette azonban hallgatóságát, hogy pillanatnyilag ■csupán ügyrendi kérdésről van szó és megtörténhet, hogy az amerikai, küldött .később- igyekszik majd megakadályózni a gyarmatosítás kérdésének ffcredmenyes vitáját. beszélt, hanem mesterének, az Egyesült Államoknak a megbízásából. Az amerikai küldött nem lépett a szószékre — folytatta Hruscsov —, hanem maga helyett a Fülöp-szigeti delegátust küldte a csatába. A Fülöp- szigeti küldött végül is szívből beszélt, és én szívből tapsoltam neki. Remélem, a Fü- löp-szigetek végül valóban függetlenek lesznek. Megkérem a Fülöp-szigeti delegátust, látogassa meg akármelyik szovjet köztársaságot, és lássa meg, hogy milyen öröm új életet építeni. Tudom, hogy most nem fog tapsolni nekem, de eljön az az idő, amikor helyeselni fogja szavaimat. Hruscsov ezután a kolumbiai küldötthöz intézte szavait. Kolumbia delegátusa ugyanis előzőleg a szovjet javaslat ellen foglalt állást. — Érdekes — mondotta Hruscsov —, hogy Anglia és Kolumbia hasonló álláspontot foglal el. De ez nem a kolumbiai nép igazi hangja volt. Kolumbia népe egyszer még hallatni fogja itt igazi hangját. Hruscsov ezután Spanyolországgal kapcsolatban azt mondta: Érthető, hogy a spanyolok kimennek a teremből, amikor a gyarmatosítás elleni küzdelemről van szó, hiszen holló a hollónak nem vájja ki a szemet. Végül kijelentette, büszke arra, hogy a szóban forgó javaslatot a Szovjetunió tehette, majd rokonszenvét nyilvánította Afrika népei iránt. (Hruscsov elvtárs felszólalását 1 A Szovjet miniszterelnök sajnála! tál jegyezte.- meg,.’hogy. a közgyűlés- nem fqglalt állást egyhangúsággal a leszerelés kérdésében is. Miután ■ az amerikai és az angol küldött visszavonta és megváltoztatta a gyarmatosítás kérdésének plenáris megvitatásával szemben elfoglalt álláspontját, a közgyűlés köz- felkiáltással elfogadta a Szovjetunió küldöttségének azt a javaslatát, hogy a 15. közgyűlés plenáris ülésén foglalkozzék a gyarmati népek helyzetével és mondja ki a gyarmati rendszer teljes felszámolásának szükségességét. Nyugati hírügynökségek a javaslat elfogadásához fűzött első kommentárjaikban kénytelenek elismerni, hogy ez »Hruscsov győzelme az ENSZ- beti", ami — mint az AP megállapítja — »előkészítette a talajt a gyarmatosítás kérdésének alapos közgyűlési vitájához«. Nyugati kommentárok azzal próbálják ellensúlyozni a szovjet politika nagyjelentőségű sikerét, hogy egyrészről az amerikai állásfoglalásnak az afrikai és az ázsiai országokra állítólag gyakorolt kedvező hatását emelik ki, másrészt pedig már jóelőre hangoztatják, hogy a gyarmati kérdés közgyűlési vitájában a Nyugat provokálni fog, vagyis felveti majd a kelet-európai népi demokratikus országok helyzetének kérdését is. A gyarmati kérdés ügyrendi vitájának befejeztével a közgyűlés rátéri, annak eldöntésére, hogy a politikai bizottság elé utalja, vagy plenáris ülésen vitassa meg az amerikai kémrepülések kérdését. Mint ismeretes, a Szovjetunió azt javasolta, hogy az U—2-es és az RB—47-es kémrepülések kérdését a közgyűlés plénuma tárgyalja. Ebben az ügyrendi vitában elsőnek Hruscsov szovjet miniszterelnök szólalt fel. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, beszédében meglapunk más helyén részletesen ismertetjük.) Már-már úgy látszott, hogy ezután szavazásra kerül a sor, amikor az Egyesült Államok küldötte kért szót. Az amerikai küldött azon a címen lépett a szószékre, hogy meg kívánja indokolni szavazatát. De már bevezető szavaival a kelet- európai népek szabadságát kezdte rágalmazni. Románia küldötte erre újra szót kért, és bejelentette, hogy élesen tiltakozik az amerikai küldött eljárása ellen. A népi demokratikus országoknak ugyanolyan jogaik vannak az ENSZ-ben, mint az Egyesült Államoknak. Az amerikai küldött nem az Egyesült Államok szenátusában beszél, ezt meg kell értenie — mondotta. A román küldött azonban nem tudta befejezni szavait, mert a közgyűlés elnöke váratlanul berekesztette az ülést, és kijelentette, hogy elnapolja azt. Äz egész ülés lefolyásából világossá vált, hogy az Egyesült Államok küldöttsége elhatározta: minden kérdés tárgyalásánál igyekezni fog a hidegháború szellemét éleszteni. Amikor a gyarmati népek felszabadításáról, arról a fontos problémáról volt szó az ENSZ közgyűlésében, amelyet a küldöttek többsége szívből helyeselt és támogatott, az Egyesült ^Államok küldöttsége ahhoz a matioxerhez folyamodott, hogy a kelet-európai népek megrá- galmazásával zavarja meg az ülés menetét. bélyegezte a békét. súlyosan veszélyeztető amerikai kém-, repüléseket és követelte, hogy az Egyesült Államok a közgyűlés színe előtt fejezze ki sajnálkozását a kémrepülések miatt. Ebben az esetben — mondotta —, valamint, ha az amerikai kormány biztosítékokat ad arra, hogy a jövőben szigorúan megtartja a nemzetközi jog előírásait és tiszteletben tartja a Szovjetunió és minden más ország szuverenitását, úgy a szovjet kormány ezt úgy értelmezné, mint annak beismerését az Egyesült Államok részéről, hogy helytelen álláspontot foglalt el ebben a kérdésben és ez kielégítené a szovjet kormányt. Ezután Wadsworth, az amerikai küldöttség vezetője szólalt fel. Bizonygatni próbálta, hogy a május elsejei U—2-es incidens után az amerikai kormány felfüggesztette a kémrepüléseket és azóta azok nem folytatódtak. Azzal is érvelt, hogy a Biztonsági Tanács már megvitatta az U—2-es és az RB—47-es incidensek kérdését és — mint mondotta — »alaptalannak találta az agresszióról szóló vádakat«. Az amerikai küldött bejelentette, ellene szavaz annak, hogy a kérdést plenáris ülésen vitassák meg. Az ülést ezután — magyar idő szerint 18,00 órakor — elnapolták. i Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága jelentést terjesztett a kormány elé a közületi helyiségekkel — irodáikkal, raktárakkal — folytatott gazdálkodás helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést megvitatta', határozatában rendezte a helyiség-gazdálkodási állami szervek hatáskörét, s intézkedéseket hozott a jelentésben feltárt helyzet fokozatos javításár* Küldött urak! Előre örülök neki, hogy mint remélem, a közgyűlés olyan határozatot hoz, amely szerint plenáris ülésen vitatjuk meg a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdését. Ha reményeim nem válnak valóra, és a közgyűlés nem úgy szavaz, hogy ezt a kérdést plenáris ülésen vitassuk meg, akkor nemcsak én leszek elkeseredve — ennek nem lenne különösebb jelentősége —, de el lesznek keseredve az emberek milliói, akik gyarmati rabságban élnek, és felszabadulásukat várják. Uraim, én más okból kifolyólag is rendkívül örülök, mégpedig azért, mert Nagy- Britannia most felszólalt képviselője élesen bírálta álláspontomat. Nagy megelégedéssel tölt el, hogy a gyarmatosítók engem a gyarmati rendszer ellenségének tekintenek. Nagy kitüntetés ez számomra, és én büszke vagyok erre. (Taps.) Nagyon tetszenek nekem a szociáldemokrata August Sebeinek, a német munkásosztály vezetőjének szavai, ö körülbelül ezt mondta: »Bebel, ha téged dicsér a burzsoázia, gondolkozz el rajta, hogy milyen ostobaságot követtél el, amiért dicsérnek. Ha a burzsoázia szid, az annyit jelent, hogy híven szolgálod a munkásosztályt, a proletariátust/« Ha a gyarmatosítók szidnak most engem, büszke vagyok rá, mert ez azt jelenti, hogy híven szolgálom a függetlenségükért és szabadságukért küzdő népeket. (Taps.). .... fjsdr.vv Ä-;y» Felszólalt itt Nagy-Britannia képviselője. Jobb lett volna, ha a gazdag paraszttól tanult volna. Amikor nálunk még fennállt a termelőeszközök magántulajdona, a következőképpen jártak el a gazdagok, és láthatólag ezt a fogást alkalmazzák minden országban: Amikor felveszik a napszámost, az első napon jól tartják. Azután a gazdag kíméletlenül kizsákmányolja ezt. a napszámost, kisajtol belőle minden erőt, de amikor a napszámos befejezi a munkát, ismét jól eteti, hogy kellemes emléke maradjon a kizsákmá- nyolóról, aki kisajtolt belőle minden erőt. Az angol gyarmatosítók kisajtolták a vért és a verejtéket India népeiből, Burma népeiből és más népekből, amelyeket kizsákmányoltak, és ma is kizsákmányolnak. Nos, önnek is tiszteletet kellene tanúsítani e népek iránt amelyek ma nem az önök kegyeiből, hanem saját harcuk és az idők szava eredményeképpen megszerzik függetlenségüket és szabadságukat. Ne mérgezze meg nekik ezt a napot, amely ünnepül kell hogy szolgáljon a függetlenné váló népek számára. Emberek ők, adja meg nekik az erkölcsi A földművelésügyi miniszter előterjesztésére a kormány határozatot hozott a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez és fejlesztéséhez nyújtandó állami támogatásról, s az előterjesztéssel együtt megvitatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését, amely az 1959-ben hozott 3094. számú kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatait foglalta össze. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt (MTI) elégtételt. Megküzdőttek érte. ön még a szegényeket kizsákmányoló gazdag paraszt színvonalára sem tud felemelkedni, ön vég nélkül ki akarja sajtolni a verejtéket e népekből. Amikor felszólalásomban ma arról beszéltem, hogy az emberek felkelnek, és az angol gyarmatosítók ágyúkat küldenek, hogy elnyomják őket, az önök londoni lapjainak tájékoztatásait használtam fel. Két nappal ezelőtt közölték e híreket. E teljesen friss események arról beszélnek, hogy a gyarmati országok népei felkelnek. Mi tapsolunk nekik, de segíteni is kell őket, mert a jobban fel- fegyverzett gyarmatosítók megsemmisítik, kipusztítják a gyarmatok lakosságát. Szeretnék néhány szót szólni a Fülöp-szigetek képviselőjének felszólalásáról. Meg kell mondanom, hogy ez a felszólalás kettős érzést keltett bennem. Én élesen beszéltem, tiltakoztam és tiltakozom azel- len, hogy ő beszédének első részében »dadogni« kezdett, de azután rendbe jött. Végül is a Fülöp-szigeti képviselő helyes következtetésre jutott. Ezt a következővel magyarázom — nem rossz ember. (Vidám élénkség.) Amint elmondotta, hosszú éveken át szenvedett, a Fülöp-szigeti nép is hosszú időn át szenvedett spanyol iga alatt. Azután »átvették« őket az amerikaiak, és már-már függetlenséghez jutottak, bár isten tudja, miféle függetlenség' ez. Bizony alaposan szemügyre kell venni nagyító alatt ezt a függetlenséget. (Derültség, taps.) A Fülöp-szigeti küldött jól tudja, mi az a gyarmati rendszer, mi az a gyarmati elnyomás. Beszéde.. első részében nyilván nem szívből beszélt, Meglátszott az a maradék, az a kis szál, amely még mindig odafűzi őt, úgy mondhatnám, gazdájához, az Egyesült Államokhoz. Ennél a szálacskánál fogva vezették, de azután amikor megállították, szemlátomást rájött — mi az ördögnek másszam előre, hiszen maguk az amerikaiak lapulnak és nem szólalnak fel, engem meg kiállítottak, hogy helyettük beszéljek. (Derültség.) Ezért akkor, hogy úgy mondj sím, kitárta szívét, és kiöntötte a gyarmattartókkal, a gyarmati elnyomással szemben érzett gyűlöletét. (Taps.) És én nagy megelégedéssel, őszinte szívvel megtapsoltam szavait. Bízom abban, hogy a Fülöp- szigetek valamikor valóban független ország lesz. Jöjjenek el hozzánk, mi lehetővé tesz- szük, hogy beutazzák bármelyik köztársaságot. Meg fogjuk kérni a köztársaságokat, hogy hívják meg önöket, és önök nézzenek meg mindent. Aprólékos gonddal, érdeklődéssel nézzenek körül és meglátják, mi á különbség a szabadság és a gyarmati rabszolgaság között. Nem lehet nagyobb szabadság egy ember számára, mint az, hogy szabadon építhet és fejleszthet egy független államot, mégpedig szocialista államot, amilyen a mienk. A szovjet nép már befejezte a szocializmus építését, és hozzálátott a kommunizmus építéséhez. Tudom, hogy itt nem mindenki fog nekem tapsolni, mert ehhez fel kell emelkedni az emberi társadalom fejlődése megértésének magaslatára. De * eljön az idő, amikor önök maguk fognak ezen az emelvényen a szocializmusról beszélni, természetesen, ha ez az emelvény megmarad, ha úgy ítéltetett, hogy megmaradjon. Most ez elég ingatag emelvény. (Derűs élénkség.) Felszólalt itt Anglia képviselője, és felszólalt Kolumbiáé. Az angol és a kolumbiai — tulajdonképpen egy és ugyanaz. Az angol —> a NATO katonai tömbje —, Kolumbia pedig — a Monroe-elv. (Élénkség.) Ezért észrevehető, honnan fúj a szél. És a szag is érezhető. Érezhető! Kolumbiai úr, .önt mint Kolumbia képviselőjét hallgattuk, de az ön szava nem a kolumbiai nép szava. A kolumbiai nép, miként minden nép, nem akarja meghosszabbítani a gyarmati rabszolgaságot. Ez meggyőződésem. Eljön az idő, amikor Kolumbia képviselője erről a szónoki emelvényről valóban a kolumbiai nép nevében fog beszélni. Uraim! Felkérek minden küldöttet, foglaljon állást amellett, hogy a gyarmati népek függetlenségéről és szabadságáról szóló nyilatkozatot a közgyűlés teljes ülésén vitassuk meg. A gyarmattartó urak tudják, mi a különbség az »eldugott sarokban« vagy az »ünnepi ülésen« lefolyó vita között. Itt ülök a teremben, és nézem a spanyolok hátát. Mihelyt valamelyik gyarmattartó akár csak utal a gyarmattartók politikájának támogatására, ők tapsolnak. (Élénkség a teremben, taps.) Miért? Mert gyarmattartók! Öröm olyan időben élni, amikor nagy események történnek. Amikor összeomlik a gyarmati rendszer! Nekünk jut az a megtisz- tedtetés, hogy kézbe vegyük az ásót, jó mély sírt 'ássunk, hogy minél mélyebbre eltemessük a gyarmati rendszert, és beverjük a nyárfacölöpöt, hogy ez a rendszer soha többé né támadhasson fel. A néphit szerint, ha eltemetik az ördögöt, nyárfacölöpöt kell beverni sírjába, hogy ne jöjjön ki onnan — így van a gyarmati rendszerrel .is.. Ugyanolyan népi' hagyományok szerint kell eltemetni. (Taps.) Meggyőződésem, hogy lesz bennünk bátorság, és ami a legfőbb, helyes megértés, és lelkiismeretes döntést hozunk, márpedig lelkiismeretűnk azt mondja, hogy elérkezett az idő, amikor minden embernek szabadnak kell lennie. Bocsássanak meg nekem az afrikai népek képviselői, a feketék, ahogy nevezni szokták őket. Nem tudom, hogy hangzik ez a négerek számára, nem sértő-e rájuk nézve? Rokon- szenwel hallgattam őket. A gyarmattartók azt hajtogatták, hogy ezek az emberek még nem értek meg az önkormányzatra. Az imperialisták képviselői, akik itt felszólaltak, valójában nem emelkedtek fel a szabadság általános emberi fogalmának színvonalára, és nem jutottak el a szabadságnak olyan értékeléséig, amelyet ezek a fekete emberek nyújtottak. Ök levetették a jármot, és bátran fejtik ki gondolataikat, védelmezik népeik érdekeit. Ez nagy öröm! A fehérek közül egyesek kérkednek azzal, hogy ők fehérek, és lenézik a feketéket. De lehet-e bőrszínük alapján megítélni az embereket? Az egyik embernek fekete, a másiknak sárga, ismét másiknak fehér a bőre. A legborzasztóbb az, amikor egy embernek, legyen a bőrszíne fehér vagy fekete — fekete a lelke, vagyis szeny- nyes. Az ilyen szennyes lelkűidet azután semmivel sem lehet helyrehozni. Üdvözöljük fekete testvé- rrinket, a négereket, üdvözöljük mindazokat a népeket, amelyek szab uisA uk- ért és függetlenségükért harcolnak. Segítünk és segíteni fogunk nekik, és minden népnek segítenie kell őket. Mélységesen hisszük, hogy eljön az az idő, amikor minden nép testvérnek tekinti egymást, amikor nem lesznek kizsákmányoltak és kizsákmányolok. Egyetlen zászló leng majd a magasban — a barátság, a béke, a testvériség zászlaja és ezen a zászlón ez a két szó lesz majd — kommunista» társadalom. (Taps.) (MTI) Az ENSZ-közgyűlés közfelkiáltással elfogadta a gyarmatosítás kérdésének napirendre tűzésére tett szovjet javaslatot A Minisztertanács ülése A Kormány Tájékoztatási
