Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
Péntek, 1960. október 14, 3 SOMOGYI NÉPLAP A kastélyheli tétlenségtől a mindennapi munkáig Tegye szívére kezét a tisztelt olvasó: milyen gondolatok, emlékek jutnak eszébe e név hallatára: gróf Jankovich Bésán József? Merthogy a Jankovich név mögött nem akárki rejtőzött. Gróf Jankovich Bésán József földbirtokos volt, s nem is akármilyen! Két megyére kiterjedő hatalommal bírt, csaknem ötezer hold ura volt, ezenkívül felsőházi tag. Élet és halál ura. De talán erről többet tudnának mondani egykori — a somogygeszti és a Baranya megyei dunaszekcsői uradalmak — cselédjei. A felszabadulás után elűztük fényűző kastélyaikból az elnyomókat. Jankovich gróf sem kerülhette el megérdemelt sorsát. De a nép igazságos volt hozzá: még a százholdas birtokok államosítása után is meghagytak neki annyi földet, amennyiből becsületes kétkezi munkával megélhetett volna. Ám Jankovich grófék- nak nem ízlett a munka, s egy szép napon kiszöktek az országból. Voltak a Dél-afrikai Unióban, Kongóban, de aztán, úgy hírlik, a nép haragja elől jobbnak látták ott is felszedni a sátorfájukat, és újabban a szomszédos Ausztriában próbálnak új hazát keresni; Mindezt itthon maradt fiuk mondta el, aki már csak egyszerűen Jankovics Endrének írja a nevét. Bizonyára neki sem tetszett különösképpen az új rendszer, csalták is kifelé többször, mégis úgy gondolta: itthon marad. Hogy miért? Ma sem tudná megindokolni, miért nem választotta szülei példáját, pedig tudta, hogy neki is le kell mondani a régi fényűző életmódról, s munkával kell keresnie boldogulását. Mint mondja, nagyon furcsa és keserves volt elkezdeni ezt az életutat, de elkezdte. Hét év óta dolgozik a Vasipari és Műszaki KTsz-nél, mint segédmunkás. Azelőtt az építőiparban dolgozott. Mondják, milyen ügyetlenül állt kezében a szerszám az első napokban, ma viszont a vele együtt dolgozó munkások és vezetők akként vélekednek, hogy a fiatal »gróf« beletanult a munkába, megállja a helyét, ö maga azt mondja, hogy ma már nehezen tudja elgondolni: hogyan is lehetne meglenni munka nélkül. Érdekli az embert, vajon milyen hatással van gondolkodására a munka, változott-e a tíz év alatt, és egyáltalán van-e benne erre való hajlandóság. Ezekről faggatom, és bizony csak nehezen, vontatottan felel. Azzal hárítja el a kérdést, hogy ő »nem politizál«, s távol is akarja tartani magát a politikától. Azt mondja, ő ötvenhatban látta^ hogy ami történt, csak hőbörgés, nem komoly dolog, és nem is mártotta bele magát semmibe. Állítólag a Népszabadságot olvassa, ezenkívül »saját könyveit« bújja. Azt is elárulja, hogy a tíz esztendő alatt színházban nem volt, moziba csak nagy ritkán megy, regényt »elvből nem olvas, mert az nem igaz«, szereti az útleírásokat, és nagy néha elmegy egy-egy őt érdeklő előadásra, mint a napokban is az atom titkairól szólóra, mivel arról még jóformán semmit sem tud. Kétségtelen, gondolkodásmódja keveset változott még, bár bizonyos nyomokat hagyott rajta az elmúlt tíz év, s ami történt, abba is »inkább beletörődik«, mert — érvel — »olyan rendszer még nem volt, amely eltűrte volna, hogy állampolgárai törvényellenes dolgokat cselekedjenek«. Annyit azonban elejt az elmúlt tizenöt évről, hogy bár neki sokkal kevesebb kényelem jut a réginél, »de kétségtelen, hogy az országban az emberek nyolcvan százalékának emelkedett az életszínvonala, s nem azt kell nézni, hogy másoknak meg rosszabb lett a sora«. Hogy aztán e szavait őszinteség, a meggyőződés diktálja-e, vagy csak azért mondja, mert »így illik« — az már más kérdés. * * * A felszabadulás előtti csákány községben ugyancsak »nagy« név volt a Hertelendy uraságé. Hertelendy Zoltán egyike volt a falu hat földbirtokosának. Négyszázhuszonki- lenc hold föld és huszonegy állandó konvenció» cseléd — ez volt a Hertelendyek uradalma. A volt földbirtokos-család ma is a faluban él. Igaz, nem a kastélyban, hanem az egyik falubeli házban. A volt cselédek széjjel osztottak maguk között a hat uradalom birtokát, s a hajdani Hertelendy-cselé- dek is szinte valamennyien házat építettek, vagy vettek maguknak a felszabadulás után, most pedig az egész falu népét magába ölelő Latinka Tsz- ben dolgoznak a múlt év decembere óta. Itt dolgozik nem is akármilyen beosztásban az egykori földbirtokos fia, ifi. Hertelendy Zoltán. A parasztok őt választották meg mezőgazdászuknak. Miért tették ezt, miért hajlandók egy tálból cseresznyéz- ni volt kizsákmányolójuk fiával a csákányiak? — üt szöget a gondolat az idegen fejébe. A csákányiak befogadták maguk közé, mert látták, hogy a fiatal Hertelendy igyekezett más lenni, mint az apja. A felszabadulás utáni években is ottmaradt köztük, s a tíz hold földön példamutatóan gazdálkodott Mezőgazdasági főiskolát végzett, s nem akart, nem tudott elszakadni a falutól. Amikor tavaly elkezdődött a szervezés, ő maga ment el a járási pártbizottság egyik munkatársához megkérdezni: van-e helye neki a tsz-ben. Befogadták, megbíztak benne a parasztok, és azt mondták neki: Most bizonyítsd be, hogy az egész falu érdekében alkarod hasznosítani a tudásodat, tapasztalatodat. És ő belevetette magát a falu nagy harcába Megtalálta helyét az emberek között. Pedig mint mondja, először félt, hogy ha rendre, fegyelemre inti az embereket, majd a szemébe vágják: »Már megint te parancsolgatsz?« ’ — De Szigeti elvtárs, a járási pártbizottság titkára biztatott: csak dolgozzam becsületesen, megvédnek az intrikáktól — mondja. Bizalmat, jóleső érzést ad neki, hogy a falu népe támogatja, s ma már egyre többen szólítják »gaz- dász elvtársnak« vagy egyszerűen csak Zolinak. Ugye, milyen nagy a mi társadalmunk ereje, ugye, mily hatalmas nevelőmunkás a munka? Varga József Kitartóan dolgoztak *— gazdag eredménnyel zárják az évet A tótújfalui Határőr Tsz gazdálkodásáról Közeledik a zárszámadások ideje. Minden szövetkezet már vizsgálgatja, hogyan dolgozott egész évben, milyen jövedelemre számíthat A falvak lakóit majd mindenütt az foglalkoztatja, hogyan aránylik az elvégzett munka az év elején tervezettekhez. Tótújfalun a mérleg az eredmények javára billent, s előreláthatólag többet osztanak, mint amennyit terveztek. így aztán az elégedettség hangján tárgyalnak a faluban a szövetkezet gazdálkodásáról. Nem mondana igazat, aki azt állítaná, hogy könnyű volt ezt elérni. Módszeresen és okosan gazdálkodtak. Mindennek alapja a tagok munkakedve szorgalma és a vezetőséggel való egyetértése. A Határőr Szövetkezetről szólva is erről kell beszélni elsősorban. Másodéves a gazdaság, 161 beiratkozott tagja van, de legtöbbször több mint kétszázan dolgoztak a határban. A fiatalság egy része ebből a községből is elment, de a nagy munkák idejére hazajöttek, és segítettek családjuknak. így minden munkát idejére elvégeztek. Az óv elején 1 millió 350 ezer forint jövedelmet tervezték, de mostani felmérés azt mutatja, hogy körülbelül 1 millió 600 ezer forint lesz. Áruértékesítésükből kiderül, hogy nem alap nélküli a számításuk. Egyedül a kenyérgabonából nem tudták teljesíteni az előirányzatot. 400 mázsára kötötték szerződést, de csak 317 mázsát adtak át az államnak, s ezért 65 700 forintot kaptak. A lemaradás azzal magyarázható, hogy a táblásí- táskor olyan helyre kerültek a kenyérgabonák, ahol mér a harmadik éve kalászos terem. 30 hold burgonyájukból 8 vagon termést vártak, ezzel szemben — nem sok szednivaió van még hátra — 12 és fél vagonra van kilátás. Ez 260 ezer forintot jelent. Ugyanígy többlet mutatkozik a cukorrépánál is. 48 vagonért 216 ezer forintot vártak, s a mostani felmérés szerint a vagonok száma 55-re, az érte kapott pénz 260 ezer forintra ugrik. Napraforgójuk, cukorrépájuk is jobban fizetett a' tervezettnél. A növénytermesztésiből származó bevételük tehát — a kenyér- gabona kivételével — több lett, mint amennyire számítottak, s csaik ezt figyelembe véve is már emelkedhet az egy munkaegységre eső részesedés. Ezt tetézik az állattenyésztésben elért kiváló eredményeik. Az alakulástól kezdve úgy irányították gazdálkodásukat, hogy a summa pénzt jelentő állattenyésztést minél magasabb szintre emeljék. 43 hízómarhára kötöttek szerződést, és 80-at adnak le. A 235 ezer forint bevétel így 420 ezerre szaporodik. Volt bőven takarmányuk, silójuk, lehetőség nyűt tehát arra, hogy a tagoktól felvásárolt marhákat hízóba állítsák. A takarmánykészlet azonban nemcsak a marhahizlalásd terv túlteljesítését segítette. 234 sertés hizlalását irányozták elő, ezt rögtön megemelték százzal, s törekvésükre lehet-e szebb példát mondani, mint azt, hogy a felemelt terv, a 334 helyett 700 hízót ad a Határőr Tsz a népgazdaságnak! S mivel állattenyésztésük fejlesztése nem rekedt meg, az idén is bőséges takarmánykészletről gondoskodtak. Kétszáz hold igen szépen gondozott kukoricájuk gazdag termést ad. A felsorolt számokban az is benne van, hogy a tagok szív- vel-lélekkel végezték minden munkájukat. 32 260 munkaegységet terveztek, de úgy látszik, hogy 5—600-zal túllépik ezt a tervet. Az okot a sok saját erőből történő építkezésben, a viszonylag kedvezőtlen Időjárásban lehet keresni. Ügy indultak, hogy 38,60 forintot fi egy egységre, de az ed- pdigi eredmények alapján bízvást mondják, hogy meglesz a 40 forintos részesedés. Érdekesein oldották tneg a tagok javadalmazását. A részesedésre ugyanis csak pénzt osztanak. Természetesein terménnyel is ellátják a tagokat, s értékét levonják a munkaegység értékéből. Kenyérgabonából 3 mázsát adtak mindenkinek, árpából 2,8—3 mázsát családonként. Takarmányból, kukoricából a háztáji állatok is megkapják a szükséges mennyiséget. A tagok között nyolc vagon krumplit osztanak szét, mindenkinek annyit, amennyire szüksége van. Jellemző a tótújfaluiak öntudatára, hogy átlagosan 10—12 mázsát kért egy család, tehát nem többet, mint a szükséglete. A szövetkezet minden hónapban fizetett 20 forint munkaegységelőleget, de ezt csak körülbelül a tagság 10 százaléka vette feL A többség a zárszámadáskor akarja megkapni egy összegben a pénzét, akkor, amikor az előlegeken és a terményrészesedéseken kívül még mintegy 500 /szer forintot fognak kiosztani. Az okos gazdálkodás, a jő munkaszervezés, az együttes akarat így hozott eredményt Tótújfalun. Annak ellenére, hogy valamivel több lesz a munkaegység a tervezettnél, több pénzt tudnak fizetni egységenként, sőt igen tekintélyes beruházásokat tudtak megvalósítani: Rengeteget építkeztek — főleg saját erőből —, erőgépeket és munkagépeket vásárolták. Az első évben 33 forintot ért a munkaegység, az idén előreláthatólag 40-et, s jövőre? Jövőre még többet akarnak. Keményen és sokat kell dolgozni e terv megvalósításáért. Megteszik, mert idei munkájuk gazdag eredményéből erőt merítenek a további erőfeszítések, hez. Vörös Márta SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (33) Marija Szergejevna egyszeriben mintha megfiatalodott volna: rendkívül élénk és szellemes beszélgető-partnernek bizonyult, s nagyon megtetszett Leontyevnek. Natalja Mihajlovna iránt is rókonszen- vet érzett — hisz olyan szerény, csendes, szófukar asszony volt. Már éjfél után egy felé járt az idő, amikor Leontyev jóéjszakát kívánt útitársnőinek és visszavonult a saját fülkéjébe. Különösképpen azonban, alighogy magára maradt, egyszeriben megint erőtt vett rajta az a homályos, nyomasztó nyugtalanság. Bezárta ajtaját, levetkőzött, elszívott egy cigarettát, majd megpróbálta ismét felidézni régi diákéveinek emlékeit, ám szakadatlanul gyötörte valami izgalom, ami lassan rettegéssé vált. »Mi van velem? — kérdezte önmagától Leontyev. — Mi ez? Az idegeim? A fáradtság? Vagy valóban valami veszedelem, valami szerencsétlenség leselkedik rám?« De nem felelhetett magának erre a kérdésre, s végül elnyomta a nehéz álom — annak az embernek a szívszorongató kedhetnek reája. Felnyitotta a folyosóra vezető ajtót, kinit azonban nem volt senki sem. Most a szomszédos mosdófülkéből kiszűrődő halk nesz vonta magára figyelmét. Zajtalanul a mosdó ajtajához lépett és hirtelen nagy erővel felrántotta. Odabent, a mosdótálhoz támaszkodva — Natalja Mihajlovna állt. — Bocsásson meg, az istenért — mondta a fiatal nő. — Meg akartam nézni, hogy nem perc. A jelenlevők a löveghez: gyűltek, a beszélgetés élné-: mult. Leontyev óvatosan le-i húzta a löveg védőhuzatát. A: hatalmas, szürke cső fenyege-i tőén meredt a távoli látóhatár: felé. Az egyik tábornok belepillantott a csőbe, hogy megvizsgálja huzagolását, s csak némán csóválta a fejét: a cső-: ben ugyanis semmiféle huzago- lás sem volt. — Itt egészen más az elv. A pályaudvar előtt Leontye- vet gépkocsi várta, a népbiztosság küldte érte. A mérnök felajánlotta útitársnőinek, hogy hazaviszi őket. Natalja Mihajlovna nemet mondott, őt ugyanis várta egyik rokona. Marija Szergejevna azt kérte, hogy vigyék a Moszkva-szálló- hoz, mert ott akart megszállni, s Leontyevnek is ott volt foglalt szobája. A mérnök a szállóban elbúcsúzott Marija Szergejevnától, tábornok elvtárs... — szólt; megbeszélték, hogy felhívják mosolyogva Leontyev, látva a] egymást telefonon. Ezután tábornok csodálkozását. — El-i Leontyev lemosta az út porát, kezdhetjük? kilépett az utcára és a népbiz- _ Tessék — szólt a népbiz tosságra hajtatott, ahol már tosság képviselője. y várták. Leontyeven kívül valameny-^ nyien félrehúzódtak a lövegtől. Leontyev megnyomta az irá- Az új löveg kipróbálása tíz nyítószerkezet gombját s a 1Ö-: órakor kezdődött az egyik vedékek, amelyek valamilyen „„„ ______________________ moszkvai lőtéren. Ebben az gyári futószalaghoz hasonló: a lszik-e ön és bizonyára fel- időpontban már együtt voltak szalagon voltak elhelyezve, halk zörejjel csúsztak bele Paprikát exportál a csurgói Zrínyi Tsz A PRÓBA ébresztettem. Nincs egy szem a népbiztosság képviselői, meg- piramidonja? Marija Szerge- jelent néhány tüzérségi tábor- jevnának szörnyen megfájdult nők, s a kísérleti mintadara- a feje. Ügy látszik felizgatta az bot előállító gyár néhány mér- önnel való találkozás. nöke is. — Sajnos, nem hoztam ma- Leontyev érkezett legkoráb- gammal — felelte Leontyev ban. Kiadta utasításait a lö- rögtön megnyugodva. — De ta- vegkezelőknek és személyesen Ián kérjük meg a kalauzt. ellenőrizte a segédkészülékek — Ne fáradjon, galambocs- működését. Egész előző napját kám — hangzott a másik fül- az üzemben töltötte, aprólékokéból Marija Szergejevna san végigvizsgálták a löveget, gyenge hangja. — Azt hiszem szidta a mérnököket, akik a lassan már jobban leszek. Fe- lövegtalp egyik sárgaréz küdjék csak vissza aludni. És maga is, Natalja Mihajlovna. * * * Moszkva a megszokott sürgés-forgással, autók tülköléálma, aki nem tudja, mit hoz SgVej fogadta Leontyevet, de a az ébredése. S lám, késő éjszaka megint az a határpzott érzés ébresztette fel, hogy valaki mereven, szinte beléfúródó tekintettel nézi. Felült és gondolkozni kezdett, hogy honmét is leselváros ábrázatának volt valamilyen újfajta, komor vonása. Az utcákon nagyon sok katona járt, mindegyikük gyors léptekkel sietett valamerre s csaknem mindegyiküknek aggodalmas, zord volt az arca. alkatrésze helyett rozsdamentes acélt szereltek fel. Pedig kár volt veszekednie, mert a löveget, s annak elképesztő lehetőségeit ez a körülmény egyáltalán nem befolyásolta. Leontyev azonban azt szerette volna, hogy »elsőszülöttje« minden egyéb tulajdonságától eltekintve, még szemrevaló is legyen. Most pedig elérkezett a régóta várt, boldog és izgalmas a löveg feltáruló adogató házába. Egy szempillantással utóbb fantisztikus tűzgolyók suhantak át a levegőn, fülsértő robajjal és süvöltéssel. A robbanások bíborszínű lángjában ezernyi villanás vakította el a szemet és úgy rémlett, mintha a rohamosan szaporodó lángnyelvek az egész látóhatárt felgyújtanák. 5* A lövegcső hátrasiklott.2 majd visszatért a helyére, s> egyre újabb meg újabb löve-Jí dékeket ontott, remegve, mint£ valami élőlény. Csak néhány pillanat telt el> s a céltárgyak, amelyek a lö-£ végtől öt kilométerre voltak« felállítva, teljesen megsemmi-/ sültek. 2 Leontyev sápadtan állt, sze-y mét »elsőszülöttjére« szegezve.:' — Folytatjuk — A termelőszövetkezet 39 holdas kertészetében 5 hold paprikát ültettek el. A termésből 450 mázsát szállítanak Nyugat- Németországba és Csehszlovákiába. A paprikából 200 ezer forint bevételre számítanak. Képünkön: a kiválogatott paprikát tíz lovaskocsi és egy pótkocsis Zetor szállítja az állomásra. Ömlesztve vagonba rakják a paprikát. Irány: Éli Csehszlovákia.
