Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

Szerda, 1960. október 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ki tartja számon? Beszélgetés egy képviselőnővel Amikor megválasztották országgyűlési képviselőnek, tár­sai figyelmeztették: készüljön fel rá, hogy személyes ügytől közérdekű kérdésig mindennel hozzáfordulnak majd a vá­ros lakói. Habuczky Józsefné, a Textilművek fonónője tud­ta ezt, s ezért nem lepődött meg, amikor egy anya fia válasz- tottának ügyében kérte tanácsát; nem lepődött és nem le­pődik meg, amikor szinte naponta lakásügyben kívánják közbenjárását; szóvá tette a városi tanácsnál a Füredi útiak panaszát, hogy kicsi a fűszerüzlet; elintézte, hogy a Balatoni utcába kiküldjék a járdaépitéshes szükséges anyagokat. S ez még nem minden. Mert azonkívül, hogy képviselő, számtalan más funkciója is van. Erről beszélgetünk a barátságos lakásban, amely őrzi a gondos háziasszony keze nyomát. Pedig már egy hete beteg, de nem tudja elnézni, hogy rendetlenség legyen. — Valaki azt állítja, hogy mint képviselő nem sokat hal­lat magáról. Mi a' véleménye erről? Elgondolkozik. — Nem tudom, mit értenek azon, hogy nem hallatok ma­gamról. A mi munkánk olyan, hogy nem kell dobra verni, ha valamit teszünk. Mert az emberek naponta felkeresnek mind az üzemben, mind pedig a lakásomon, elmondják ügyes-bajos ^dolgaikat, választ, orvoslást várnak. Ha valaki­nek kedvezően intéződik el az ügye, akkor azt természetes­nek tartja, ha meg nem, akkor reklamál. Egy kicsit keserűen csengenek ezek a szavak. Es talán joggal. Hiszen ki tartja számon, hogy Habuczkyné, ha délelőttös, délután hat óránál korábban soha nem tér haza, mert megy a Kefeüzembe, és beszélget a dolgozókkal, a Patyolathoz, s feljegyzi a kívánságokat. Ki tartja számon, hogy a Textil­művek vezetői huszonnyolc tanulót bíztak a kezére, s nem elég csak a gépek mellett oktatni, nevelni őket, munkaidő után is törődni kell velük. Ki tartja számon, hogy van férje és egy hároméves kisfia, s ők szintén igénylik a törődést; ki­nek fáj az, hogy moziba csak ritkán jut el, hiszen várja a számtalan munka? — Hogy hány funkcióm van? Az üzemi pártbizottság tag­ja vagyok, az alapszervi pártvezetöség propagandistája, a C műszak KISZ-alapszervezetének patronálója, műhelybi­zottsági tag, bérfelelős. Amikor éjszaka dolgozom, szinte az egész napom foglalt, mert értekezlet itt, megbeszélés ott. Sokszor csak három-négy órát alszom. Talán ezt sokan el sem hiszik. Akadnak olyanok, akik telefonon keresik az üzemben, s amikor mondják, hogy lent van a műhelyben, csodálkozva kérdik: hát nincs egy külön irodája? — Nem is kell nekem iroda. Egyszer volt róla sző, hogy kiemelnek, de nem mentem. 1951 óta vagyok az üzemben. A gép mellett érzem jól magam. Ott, ahol taníthatom a lányo­kat, s négy hónap múltán bátran mondhatom róluk: íme, tudnak. Újra a sok megbízatásról esik szó. — Megmondom őszintén, az embernek első a munkája, azután értékelik. Micsoda dolog lenne az, ha egy képviselőről azt kellene mondani, hogy nem teljesíti kötelességét. Amikor azonban naponta négyszer-ötször elhívnak a gép mellől, meg­érzem. Kizökkenek a tempóból. Sok a megbízatásom, és min­denütt száz százalékig helytállni lehetetlen. Nem futok a feladatok elöl, de belátással lehetnének az elvtársak is. Akad az üzem kétezer dolgozója közül sok olyan, aki el tudná vé­gezni egyik-másik munkámat. Ráadásul tanulni is szeretnék. Férjem érettségire készül, én meg beiratkoztam a szakmai továbbképzőre. Textiltechnikumba éppen a nagy lekötöttség miatt nem jelentkeztem. Messze elkalandoztunk a témától: miért nem hajlat ma­gáról a képviselőnő, de úgy érzem, mindez hozzátartozik, hogy teljes legyen a kép. Mert Habuczkyné dolgozik. Nem is keveset. Csak sokan természetesnek, magától értetődőnek veszik, amit csinál. Pedig egyáltalán nem az. Polesz György Hozzáfogtak a becsületes munkához a kadarkúti Béke Tsz tagjai A kadarkúti Béke Termelő­szövetkezet a nyári munkákban nagyon lemaradt.' A csépi és szeptember 27-ig elhúzódott Mi okozta ezt a szégyenteljes lemaradást? Miért nem tudott a tsz a 359 nyilvántartott tag közül legalább egy cséplőcsa­patot előállítani? Idegenből kellett részes munkásokat to­borozni, hogy a Nagybajomi Gépállomás július 10-re kül­dött két cséplőgépe közül — húsz nap után — végre e z egyik munkába állhasson. A cséplés körüli huzavoná­ra és a többi munka vontatott­KERÍTÉSEN KIVEL Igaz, hogy nem egészen jó ez a megfogalmazás, mert a TRANSZVILL kaposvári tele­péhez tartozik már az az egyelő­re még gazos, füves háromszö­gű földnyelv is, amelyet az üzem és a Töröcske-patak be­zár. Erre terjeszkedik majd a vállalat. De egyelőre még kerí­tésen kívül van e terület, így ennél kell maradnunk. Azon­ban ez korántsem jelenti azt, hogy elhagyatott is a telek. Bi­zonyságul hadd említsünk rá két esetet. Stamler Laci, Balogh Jóska, Sánta Sándor, Kapitány Zoltán, a TRANSZVILL KISZ-fiataljai az egyik eset szereplői. Mégpe­dig önkéntes szereplői. Senki sem küldte őket ide, hogy ka­szálják le a gazt, egyengessék a földet, jelöljék ki a területet. Azért teszik ezt önszántukból, mert röplabda- és kézilabda- pályát akarnak itt csinálni, de minél előbb. Nemde sokkal ésszerűbb ez, mint feljárni a Dózsa-pályára edzeni és fizet­ni a pályabért? Márpedig gya­korolni kell, mert nem szeret­nék, ha a vállalat fejlődő röp­labda-csapata visszaesne. A KISZ-fiatalok tehát úgy dön­töttek, hogy társadalmi mun­kában pályát építenek. Szeret­nék, ha a pálya lejtős, teknős alapú lenne, hogy a víz ne áll­jon meg rajta. De vajon akad-e mérnök is, aki elvégzi a talaj vízszintezését? — Akad — mondja Kerekes István beruházási előadó —, szívesen megcsinálja bárme­lyik, csak szólni kell neki. — Es már ajánlja, hogy ő is tesz lépéseket azért, hogy kellő mennyiségű homok is kerüljön a fiatalok játékterére. A másik pillanatképnek az Építőipari Vállalat dolgozói a szereplői, s az előbbi eset szín­helyétől néhány méterre vol­tunk tanúi. Nem tudni, vajon a vállalat villanyszerelői, Ung­vári József, Jakab Gyula, No- vák László és Sipos Kálmán vagy a TRANSZVILL örül-e jobban a trafószerelés befeje­zésének. Mert az utolsó simítás folyik itt már. Ez azt is jelen­ti, hogy a TRANSZVILL-t is bekapcsolták az országos vil­lanyhálózatba. A most felsze­relt 35 ezer voltos trafó bizto­síték arra, hogy a TRANSZ- VILL-nak nem lesz energia­gondja. '--------------------------------J s ágára magyarázatot találunk,! ha megnézzük a munkaegység-! nyilvántartást Akad olyan csa- ! Iád is, mely eddig összesen öt! munkaegységet szerzett. Fehér ! Aiiuály neve mellett példád! 0,40 munkaegység szerepel.! Csólik József ék még ennyivel 1 sem »dicsekedhetnek«. Ök 4 csak háztáji földjükkel és sep- 4 rákötéssel foglalkoztak. (Bűn- 4 tetésül a tagság leszedte kuKO- 4 ricatermésüket, és a közösbe 4 vitte.) 4 A hozzájuk hasonló emberek 4 csak akkor találták meg az 4 irodába vezető utat, ha vala- 4 mire szükségük volt — pél- 4 dául az öregségi és a munka- 4 képtelenségi járadékról szóló 4 rendelet életbelépésekor tele 4 volt az iroda —, vagy akkor, 4 ha reklamálni akartak. Lő-! rincz Imre bérszámfejtővel so- ! hasem azok veszekedtek, hogy 5 miért nincs több teljesemé-! nyük, akik havonta 30—36! munkaegységet szereztek, ha-! nem azok, akiknek csak 5—6! van. A Tavaly még az is gondot# okozott, hogy a vető"ép mel- 4 lé farost állítsanak; a silógöd- 4 rőt pedig a vezetőségiek kel- 4 lett befednie, hó?” tönkre ne 4 menjen a télire való takar- 4 mány. 4 Tanultak-e a tagok a hibák- 4 ból? j Igen, úgy látszik felismer- 4 ték, hopv így nem mehet to-5 vább, hogy aki meg akar élni, 4 sőt jól akar élni, annak dől- 4 goznia kell m^g a' termelőszö- 4 vetkezetben is. Az őszi mun- 4 kákból már kiveszik részüket 4 azok is, akik eddig távoltartot- 4 ták magukat. Rájöttek talán, 4 hogy nekik is érdekük, ha a 4 burgonyát minél előbb felsze- 4 dik, hiszen 800 ezer forintot 4 vár belőle a közös gazdaság. 4 Volt olyan nap, amikor 160 4 ember dolgozott a burgonya- 4 földön. A talajelőkészítésben 4 és a vetésben is jól haladnak. 4 Az őszi árpa 250 holdon már 4 a földben van. A rozs nagy ré- 4 szét elvetették — ebből 300 4 holdon termelnek —, a bíbor- 4 here vetésével végeztek. 160 4 holdon kiszórták.' a műtrágyát, 4 3500 köbméteres silójuk ké-4 szén van. 4 A becsületes tagok példa- 4 mutatása, kitartó szorgalma 4 magával ragadta a többieket 4 is — remélhetőle- véglegesen, 4 és ezután már összefogva, 4 együttes erővel lát hozzá min- 4 den munkához a kadarkúti4 Béke Tsz valamennyi tagja. ^ NsessesessűÉsesaöösv SEJNYIN A SIRIUS AKCIÓ (31) Ez az Izmajlov valameny- nyiük szeme láttára elsőnek rohant be az égő műhelybe, s bár égési sebeket szenvedett, mégsem távozott onnét, amíg a tüzet teljesen el nem oltották. Amint azonban később ki­derült, éppen ez f: Izmajlov volt a gyújtogató. Már-a vizs­gálati eljárás során, miután bevallotta Larcevnek, hogy a német hírszerző szolgálat meg­bízásából hajtotta végre a kár­tevő cselekményt Izmajlov ki­jelentette: — Számításom kettős volt: először tekintélyt akartam sze­rezni az üzemben, hogy utóbb könnyebben dolgozhassam; másodszor pedig úgy tettem, mintha teljes erőfeszítéssel ol­tanám a tüzet, pedig valójában a füstben és tülekedésben ész­revétlenül mév szítottam is... Nagyon szerettem volna vég­rehajtani a megbízást, mert nagy összeget ígértek érte... ... Második rész A HABORÜ ÜTI ISMERETSÉG Leontyev arra az érzésre éb­redt, hogy álmába i egy me­rev, hideg tekintet figyeli. Pe­dig az expressz-hálókocsi fül­kéjében senki sem volt rajta kívül. Az ajtó is változatlanul zárva volt. kilincsénél meg­nyugtatóan zörgött a biztosító lánc. A vonat sebesen szágul­dott, kerekei lágyan kattogtak a sínen. Naevon késő volt, tán már háromra is járhatott az idő. Az ablak sötét volt, oda­kint süvöltött a szél, néha-né­ha egy-egy állomás vagy őr­ház homályos fénye villant be a fülkébe, a sötétben távíró- póznák suhantak tova, mintha futva bólogatnának a vonat felé. A fülkét az éjszakai kék lámpa világította meg homá­lyosan, de ez a fény is elég volt Leontyevnek, hogy megálla­píthassa: egyedül van. Most azonban már nem jött álom a szemére. A félelem, mely oly hirtelen és erősen tört rá, hogy fel is ébresztette, nem akart elmúlni... Az utóbbi időben felvett szokása szerint mindenekelőtt a párnája ala nyúlt, hogy meggyőződjék ró­la, ott van-e még az aktatás­kája, melyben az új löveg né­hány tervrajzát és képletét őrizte. Az aktatáska a helyén feküdt, az ajtó pedig be volt zárva. Nem történt semmi kü­lönös. S Leontyev mégis tisz­tán, szinte fizikailag érezte egy idegen, hideg és fürkésző te­kintet érintését, amitől össze­szorult a szíve. A félelem nem váratlanul zúdult Leontyevre. Az utóbbi hónapokban teljesen megma­gyarázhatatlan, nyugtalan ér­zés vett erőt rajta: úgy rém­lett neki, hogy valakinek ál­landó, ernyedetlen megfigye­lése alatt áll. Ez a dolog azután kezdődött, hogy az üzembe ér­tesítés érkezett Moszkvából: nemsokára kipróbálják Leon­tyev találmányát, az új löve- get. S talán éppen azért, mert az új lövegnek oly nagy jelentő­séget tulajdonítottak — a ter­vezőmérnök az utóbbi időben állandó, gyötrő nyugtalansá­got érzett, Leontyev igen óva­tosan válogatta meg ismerő­seit, mindig vigyázott arra, hogy mit mond; zárkózott éle­tet folytatott. A gyárban olyan emberek vették körül, akiket már sok esztendeje ismert. A jelek szerint tehát sem a mun­kahelyén, sem odahaza semmi oka sem lehetett a nyugtalan­ságra, s mégsem bírta elfelej­teni azt, ami 1941 májusában történt tervrajzaival. És nem találta a helyét. Két nappal ezelőtt este in­dult el Moszkvába, ahova azért hívatták olyan sürgősen, hogy részt vehessen az általa terve­zett fegyver első próbáján. Csak a legszükségesebb számí­tásokat és két tervrajzát vitte magával. Avatatlan személy­nek. aki nem ismerte a többi adatot, ezek az okmányok ön­magukban semmit sem árul­hattak volna el; s a gyár igaz­gatója, amikor Leontyevet el­kísérte, mégis azt súgta búcsú­zóul fülébe, hogy ne felejtse el a biztosító láncot ráakaszta­ni a fülke ajtajára. A külön­leges osztály vezetője pedig rábeszélte, hogy vigyen ma-) gával pisztolyt. Az első éjszaka nyugodtan) telt el. Leontyev a váratlan) utazással kapcsolatos rengeteg) gondtól elcsigázva úgy aludt, 3 mint valamikor fiatal korában.) hosszan és nyugodtan. Az) üzemigazgatóság külön fülkét) foglalt le neki és ez a körül-? mény felmentette a kellemet-; len feladat alól, hogy figyelje? esetleges úti társait, s állandó) készenlétben legyen. Reggel felébredt és kinézett? az ablakon. A vonat épp egy? állomáson állt. Leontyev gyor-) san magára kapta ruháját és? kilépett a fülkéből, hogy sé-) táljon a peronon. Aktatáska-) ját magával vitte. Már kilé-2 pett a kocsiból, amikor kedve? támadt, hogy rágyújtson egy? cigarettára, de eszébe jutott,) hogy a cigarettatárcája a fül-? kében maradt. Visszalépett? hát a vagonba, s már éppen? felnyitotta a folyosóra vezető? ajtót, amikor inkább megérez-? te, mintsem meglátta, hogy? fülkéjéből egy árnyék suhan ajj vagon túlsó vége felé... Leon­tyev egy ugrással a saját fül­kéjénél termett. Ennek ajtaját? szemlátomást egy pillanattal? ezelőtt rántották fel nagy siet-) ve, mert még mozgott. Odabent? azonban minden a legnagyobb^ rendben volt, s az ottfelejtette cigareittatárca békésen csillo-V gott a pamlag plüss pámáján.í Bőröndje ugyancsak a helyén/ volt. Leontyev az ablakhoz^ ugrott, de a békésen sétálgató/ utasokon kívül senkit sem lá-^J tott. Majd a kocsi túlsó végé-'J be rohant, ahol az elsuhanod árnyék oly villámgyorsan el-/ tűnt. / — Folytatjuk — $ KIVETETTÉK A HÁLÓT Csobog a víz, gumicsizmás emberek térdig süppednek a tó iszapos vizébe. A kákával, sással, rekettyével körülvett halastó a munka színtere most A parton parázs pislog, talán még az éjjeliőrtől ma­radt itt, aki ezzel űzte el magától az októberi éjszaka hűvös leheletét A halászok kivetették a nagy, húszméteres hálót. Az aprókat, mintegy 54 ezer darabot, a telelőbe viszik, hogy a tavasszal visszarak­hassák őket a Bárdibükki Állami Gazdasá; 108 holdat elfoglaló halastavaiba. Jut szépen a pontyból, a süllőből és a többi fajta .hal­ból a belföldi piacra, sőt kül­földre is szállítanak. Bár a november közepéig eltartó halászatnak még csak a kez­Müköd és ben a »csatárlánc«. Egymás mellett, szinte csa­tárláncban húzzák, vonszol­ják maguk után a lépésről lé­pésre nehezülő hálót. Dagad­nak az izmok az erőlködéstől. A csöndet lehelő reggeli táj a halászmester harsogó pa­rancsszavát visszhangozza: »Megállni, elszakadt a kötél!« De csak pár percig áll a munka, míg új kötél nem ke­detén vannak, de az eddigi fogásokból is megállapítható; a »termés« kitűnő. Tóth La­jos igazgató szinte előre lát­ja: a tervezett 360 mázsának nem híja, inkább föle lesz. Az első napokban kifogott halak súlya darabonként fe­lül volt a másfél kilón. Néha különleges példányok is ke­rülnek a hálóba. A zsilip szájánál bekerítették a hálóba került halakat» Most már a kosarasoké a szőj rül a szakadt helyébe. A »csa­tárlánc« ismét megindul, s a háló elől nincs menekvés, még ijedten pislogó békák is ke­rültek a fogásba. A zsilip szájához félkörben vonják a hálót, s kezdődhet a gazdag zsákmány kosarakba rakása. Innen az osztályozó asztalra hordják, ott fürge asszonyke­zek gyors mozdulatokkal szét­választják és a megfelelő hordóba irányítják a halakat. Rostás István halászmester — aki már tíz éve űzi ezt a mesterséget a gazdaságnál —• újságolja, hogy ötven eszten­dő óta az idén trágyázták meg először a halastavakat. S hozzáteszi: itt volna már az ideje, hogy felújítsák a tava­kat, megfelelő halágyakat kellene készíteni, akkor még kifizetődőbb lenne a halgaz­dálkodás. V. Folyik az osztályozás. Itt döntenek a halak további sor­sáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom