Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1960. október IL fi! 9 szovjet miniszterelnök beszélgetése egy New York-i televíziós társaság vezetőjével Adenauer nem támogatja De Gaulle terveit a NATO-ban (Folytatás az 1. oldalról.) Rossz címre intézte a kérdést -— mondotta Hruscsov. — Ami pedig a leigázás kifejezést il­leti, ez olyan szemét, amit már rég ki kellett volna dobni a szótárból. Az amerikai újságíró ezután felvetette: nagyon veszélyes lenne, ha a Szovjetunió a nyu­gat-berlini kérdést a saját ere­jére támaszkodva akarná meg­oldani, nem pedig az ENSZ többségének akaratára tá­maszkodva. — Maguk mindent, összeke­vernek — válaszolta Hruscsov —, de azért igyekszem felele­tet adni. Én azt mondottam az ENSZ-ben, hogyha a világ- szervezetben továbbra is egy­oldalúan intézik- a kérdéseket, ha az ENSZ továbbra is amerikai pórázon jár, ak­kor a világszervezet elvesz­ti a népek tiszteletét, és az országok nem fordulnak többé az ENSZ-hez. Ha a Szovjetuniót meg akarják alázni, a Szovjetunió az ENSZ nélkül is meglehet. Ha szuverenitásunkat meg­sértik, saját erőnkkel is megvédjük azt, Én nem akarom úgy megvál­toztatni az ENSZ szerkezetét, hogy kiváltságokat biztosítsak a Szovjetunió számára, csak egyenlő elbánást kívánok, ön azt állítja, hogy mi az ENSZ-en kívül akarjuk megoldani a berlini kérdést. A berlini kér­dés azonban az ENSZ keretén kívül van. Ez a háború ma­radványa. Ennek a kérdésnek a megoldása azokra tartozik, akik a második világháború­ban harcoltak, és ezt elismerte mind a négy nagyhatalom. Mi azt akarjuk, hogy mind a két Németország kössön békeszer­ződést. Már csaknem 16 éve volt a háború, és még mindig nincs békeszerződés — ez nem normális állapot. Minden normalizálást kí­vánó ember békeszerződést akar. Azt akar ja, hogy. bér keszerzőtfési ” kössenek. Ha megkötik a békeszerződést a két Németországgal — mert jelenleg két Német­ország van —, akkor meg­oldhatjuk a nyugat­berlini kérdést is. Nyugat-Berlin lakosságának a dolga, hogy milyen rendszert akar. Ha kapitalista rendszer­ben akar élni, ám tegye. De a megszállást meg kell szüntet­ni, nehogy ez a kérdés újabb világháborút robbantson ki. Ha ennek következtében azt gondolják, hogy mi atomháborút akarunk, ak­kor ön nagyon téved. Ml mindenhogyan megkötjük a német békeszerződést. Nem hisszük, hogy _ az Egyesült Államok emiatt világháborút robbantana ki. Mi békét és barátságot aka­runk minden néppel. Ha Nyu­gat-Berlin a saját rendszeré­ben akar élni, rendben yan. Mi azonban szocializmust aka­runk. Az előbbi az ő ügyük, ez pedig a mi ügyünk. Ügy lát­szik, hogy itt rosszul értik azt, amit mi akarunk. Több más kérdés után az új­ságíró azt kérdezte, vajon meg­állja-e helyét az, amit a szov­jet miniszterelnök egyik be­szédében mondott, miszerint azért jött áz ENSZ-be, hogy a béke és barátság cselekedetei­nek magvát hintse el. — Csakis ezért jöttem — vá­laszolta Hruscsov. — Azért jöt­tem, hogy szolgáljam népemet, az Igazságot, a, munkásokat, a parasztokat és az értelmiségie­ket. Nagyon köszönöm, hogy találkozhattam az Egyesült Ál­lamok lakosságával a televíziós adás keretében. A Szovjetunió békét és barátságot akar min­den néppel. Mi azt szeret­nénk, ha ez kölcsönös lenne Ezt előbb-utóbb el is fogjuk érni. Kérem mindazokat, akik hallgatták szavaimat, kö­vessenek el mindent, hogy megvalósuljon a szovjet— amerikai kapcsolatok ja­vulása. A Szovjetuniónak megvan mindene. Mi más­tól semmit sem akarunk. Ezért békejobbot nyújtunk az Egyesült Államoknak, és szeretnénk, ha önök ugyanezt tennék. A szovjet miniszterelnök ez­után el akart búcsúzni, de az amerikai újságíró egyre újabb és újabb kérdéseket intézett hozzá. Az egyik kérdésre vála­szolva Hruscsov bejelentette, hogy csütörtökön este utazik el New Yorkból. S hozzátette: — Aki el akar jönni hoz­zánk, hogy lássa, hogyan él a szovjet nép, jöjjön, szívesen látjuk. Ezután az újságíró még a gyarmati kérdésre terelte a szót, és Hruscsov megismétel­te, hogy minden gyarmatot fel kell szabadítani. — Teljes sza­badságot akarunk — mondot­ta — minden nép számára. A Szovjetunióban mind a 15 köz­társaság teljes szabadságot él­vez. Az alkotmány szerint," ha akar, ki is léphet a Szovjet­unió kereteiből. Az újságíró még a leszere­lés -kérdéséről is érdeklődött. Azt mondta: Hogyha Genfben tíz nemzet képviselői nem tud­tak megegyezni, hogyan tud­nának 99 ország küldöttei meg­állapodni? Ezzel arra célzott, hogy Hruscsov rendkívüli köz­gyűlés összehívását javasolja a leszerelés kérdésében. Hruscsov azt válaszolta: — Van úgy, hogy ketten sem tud­nak megegyezni. Úgyhogy a résztvevők száma nem számít. A Szovjetunió nevében mái ma kész vagyok alá­írni egy egyezményt a le­szerelésről, • a fegyverek megsemmisítéséről és bár- milyenfajta ellenőrzésről, Mert az ellenőrzés a Szovjet­unió érdekeit is szolgálná. Önök azonban — mondotta Hruscsov — csak a meglévő fegyverzet ellenőrzésére töre­kednek, ennek pedig semmi ér­telme nincsen. Az amerikai újságíró azt ve­tette ellen, hogy a nyugati né­pek a bizalom légkörének meg­teremtése végett akarják az.ek lenőrzést. .... Hruscsov erre megkérdezte, hogy mit akarnak tulajdon­képpen ellenőrizni. Ha nincs leszerelés, akkor nincs mit el­lenőrizni. — Talán a kormá­New York (MTI). Magyar idő szerint 15 óra 57 perckor meg­kezdődött az ENSZ hétfő dél­előtti ülése. Hruscsov szovjet miniszterelnök Is megjelent az ülésen. Az általános vitában Sekou Touré guineai elnök mondott beszédet. Egyes gyarmatosító hatalmak mindent elkövetnek, hogy megtartsák hatalmukat és be­folyásukat a volt gyarmati te­rületeken — mondotta Sekou Touré. A szónok ezután elítél­te a kizsákmányolás valameny- nyi formáját, hangoztatta, hogy az egyáltalán nem felel meg a népek akaratának, sőt nem felel meg az ENSZ alapokmá­nyának sem. »Elnyomás, vér és kínzás ellenére a gyarma­tosítás korszaka hanyatlóban vari« — mondotta. Követelte, hogy haladéktalanul adjanak függetlenséget a még gyar­mati sorban élő népeknek, ez az ENSZ magasztos fel­adata, »Nincsenek alsóbbrendű né­pek. Fel kell számolni a gyar­matosítás utolsó maradványait is« — hangoztatta. Megállapította, hogy Afrika szabadsága elválaszthatatlan a világ valamennyi népének sza­badságától. Guinea üdvözli az új afrikai államokat, amelyek elfoglalták helyüket az ENSZ családjában, Sekou Touré hevesen elítél­te, hogy az ENSZ segédletével továbbra is folytatódik a poli­tikai elnyomás és a gazdasági kizsákmányolás Kongóban. A kongói helyzet fenyegeti az egész világ békéjét. Megje­nyunk munkáját akarják el­lenőrizni? Ezt ellenőrizni tud­ja maga a szovjet nép is. Mi minden fegyvert meg akarunk semmisíteni. Az amerikai újságíró tovább­ra is makacsul kitartott amel­lett, hogy a kölcsönös bizal­matlanság megszüntetése vé­gett kell az ellenőrzés. Hruscsov azonban azt mond­ta, hogy ő mint miniszterel­nök sokkal közelebbről és mé­lyebbről ismeri ezt a kérdést, mint az újságírók. A Szovjetunió soha nem megy bele az ellenőrzésbe leszerelés nélkül, mert ez nem lenne más, mint kém­kedés. Végül is az újságíró felve­tette, hogy mindkét részről megértést kell tanúsítani, hogy tárgyalás útján lehessen meg­oldani a vitás kérdéseket. — Egyetértek — válaszolta Hruscsov. — Ne avatkozzunk bele egymás belügyeibe. önök fejlesszék országukat kapita­lista alapon, mi fejleszteni fog­juk hazánkat szocialista ala­pon. Mindén ország fejlődjék úgy, ahogyan saját népe kí­vánja, és akkor megértés lesz, és meg lehet mindent tárgyal­ni. Az újságíró megkérdezte, hogy beleegyeznék-e a Szov­jetunió1 abba, hogy egyik ál­lam se szállítson fegyvereket az új afrikai országoknak. Hruscsov azt mondta, hogy ezt már régen javasolta a Szov- j'etúnió, a nyugati hatalmak azonban nem fogadták el. A Szovjetunió bármikor kész ilyen szerződés megkötésére. Végül arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió kész-e csúcsta­lálkozóra összeülni a megvá­lasztandó új amerikai elnök­kel, Hruscsov azt válaszolta, nemcsak kész rá, hanem re­méli is, hogy találkozik az el­nökkel egy csúcstalálkozó ke­retében. — A Szovjetunió minden ésszerű lépésre kész. önök válasszák meg elnökü­két, válasszák meg azt, akit, .akarnak, mi készek vagyunk1 az ésszerű tárgyalásra. Ezután a szovjet miniszter- elnök elbúcsúzott a kérdező újságírótól és a televízió nézői­től. gyezte, teljesen nyilvánvaló, hogy a Kongóban támadt zűrza­varért elsősorban az ENSZ- et terheli a felelősség! Ez a zűrzavar csak a »szabad­ság legádázabb ellenségeinek kedvezett.« Az ENSZ valójában többet ártott a népek békéjé­nek és biztonságának, mint amennyit használt. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az imperialis­ta erők támaszpontjukká akar­ják tenni Afrikát. »Afrikának nagy szerepe van az imperia­lista hatalmak expanzionista terveiben.« Sürgette, hogy az afrikai népek kárhoztassák kudarcra az imperialisták mes­terkedéseit, akadályozzák meg, hogy a gyarmatosító hatalmak ismét Afrika uraivá váljanak. »Afrika sohasem lesz préda«, az afrikai népek a jövőben a maguk útját akarják járni. Az afrikai népek szabadságmoz­galmát senki sem tartóztathat­ja fel, e mozgalom — bármi­lyen ellenállást is tanúsítsanak az imperialista erők — diadal­maskodni fog — jelentette ki a guineai elnök. Felhívta az ENSZ-et, ha va­lóban alkotó munkát akar vé­gezni Afrikában, akkor hall­gassa meg az igazi Afrika hangját. Az imperialisták mondjanak le előjogaikról. Az új afrikai államok nem fogadhatják el, hogy az ENSZ segítségével báb­kormányokat ültessenek nyakukba, és nem egyez­hetnek bele, hogy az A múlt hét végén Bonnban folytatott nyugatnémet—fran­cia tárgyalások nem hoztak meglepetést, ellenkezőleg, pon­tosan az történt, amit diplo­máciai megfigyelők már jóelő- re megjósoltak: a francia mi­niszterelnöknek és külügymi­niszternek De Gaulle tábornok terveit támogató érvei merev ellenállásba ütköz­tek a bonni Schaum­burg-palotában és nem sikerült ásthidalni azt az ellentétet, mely a NATO- reform kérdésében tátong a két fél álláspontja között. Be­avatottak szerint Adenauer kancellár különösen csípősen reagált De Gaulle tábornok minap mondott grenoblei beszédére, melyben a francia államfő feltétlen ellenőrzési jogot követelt a NATO-n be­lül az atomfegyverek alkal­mazása felett. Bonnban úgy tudják, hogy a tárgyalások e fázisában heves jelenetekre került sor, s a kancellár — hogy na­gyobb nyomatékot adjon szavainak — felolvasta Eisenhower elnök szemé­lyes levelét, melybén az amerikai kormány feje kifejtette, hogy az ame­rikai csapatok csak akkor ma­radhatnak Európában, ha nem módosítják a NATO jelenlegi struktúráját és »nem esik csorba« a feltétlen amerikai vezetés elvén. Diplomáciai megfigyelők szerint a rendkí­vül heves bonni ellenállás ke­serű megütközést keltett a francia államférfiakban annál is inkább, mert — mint fran­cia körökben, most hangoztat­ják) — ac emlékezetes ram- bouillet-i találkozó során Ade­nauer kancellár »megértőén bólogatott«, midőn De Gaulle kifejtette előtte elképzeléseit s Leopoldville (MTI). Az AP jelentése szerint Lumumba kongói miniszterelnök vasár­nap felkereste Kongó főváro­ENSZ-ben az engedelmes bólogatok és szavazók sze­repére korlátozzák őket. Rámutatott arra is, hogy a függetlenné váló országoknak nemcsak a politikai szabadsá­got kell kivívniuk, hanem a gazdasági önállóságot is. Már számos »humánus beszéd hang­zott el, de egyetlen gyarmati ország sem érte el a legszegé­nyebb európai országok élet- színvonalát. A gazdagok gaz­dagabbá váltak, a szegények még szegényebbek lettek. En­nek véget kell vetni« — mon­dotta. Sürgette, hogy az új af­rikai országok teremtsék meg saját iparukat, mert így meg­szabadulhatnak a gazdasági függőségtől. Megjegyezte, hogy az új országoknak szükségük van más államok segítségére, Guinea is ezért folytat őszinte tárgyalásokat más népekkel. A továbbiakban Sekou Tou­ré hangoztatta, teljesen egyetért az ENSZ- titkárság megalakítását szorgalmazó szovjet javas­lattal, és követelte, úgy alakítsák át az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, hogy az ázsiai és afrikai országok egyenlő képviseletet kapjanak benne. Hozzátette, Guinea azt in­dítványozza, hogy ne háromta­gú ENSZ-titkárságot állítsa­nak fel, hanem nevezzenek ki három helyettes főtitkárt, akik majd segítenék az ENSZ fő­titkárát. ezek után francia részről az­zal számoltak, hogy Bonn tá­mogatni fogja Párizs terveit a NATO-n belül. A legfrisebb nyugatnémet lapok azt a benyomást igye­keznek kelteni, hogy a fran­cia államférfiak Bonnban végül is meghátráltak és biz­tosították a kancellárt arról, hogy — mint a Bonner Rund­schau írja — »Franciaország kész arra, hogy a De Gaulle által képviselt álláspontot összhangba hozza az atlanti szövetségbeli partnerek felfo­gásával«. De még' nyugatnémet sajtó­körökben is kétkedve fo­gadták Adenauer kancel­lárnak a francia vendé­gek búcsúztatásakor tett azt a kijelentését, hogy »teljes megegyezésre ju­tottunk a NATO-t illetően cs az európai kérdések­ben« s úgy vélik, hogy találóbban jellemezte a helyzetet Debré miniszterelnök, aki — diplo­máciai mosollyal az ajkán — ezt mondta az újságíróknak>; Nem számolhatok be kataszt­Párizs (MTI). De Gaulle tá­bornok vasárnap fejezte be újabb »országjárását«. A Fran­cia-Alpokban, Albertville és Chambéry városaiban elmon­dott beszédei semmi újat sem tartalmaztak. A francia elnök burkolt kifejezésekkel elítélte a »Kis Európa« híveit, akik valamilyen nemzetek feletti »technokráciát fabrikálnának« és síkraszállt a maga elgondo­lása: az európai nemzetek együttműködése (és nem in­tegrációja, azaz egybeolvadá­sa!) mellett. A francia atom­sának néger lakta kerületeit. A miniszterelnök megjelent a né­gerek gyülekező helyein, és rövid beszédben felszólította az egybegyűlteket, sorakozza­nak fel mögötte és űzzék ki az idegen katonákat Kongó terü­letéről. »A hatalom gyakorlását a kezembe veszem, ezért nincs szükségünk többé idegen ka­tonákra« —f mondotta. Az AP jelentéséből kivilág­lik, hogy Lumumba körútja a városban valóságos diadalme­net volt. »A fullasztó trópusi éjszakában férfiak és nők tü­lekedtek, hogy üdvözölhessék Lumumbát. Bármerre is járt, a sugárzó arcú afrikaiak ..meg­mentünk megmentünk” kiáltá­sokkal fogadták. Ha beszélt a tömeghez, éljenző hallgatósá­ga „szabadságot” kiáltásokkal felelt« — írja az AP tudósító­ja. Az AP tudósítása elmondja, hogy az utcára lépő Lumumbát körülvették az ENSZ ghanai és indiai katonái s melegen szorongatták kezét. A Lumum­bát követő menethez csatla­koztak még Mobutu ezredes tábori csendőrségének tagjai is. Delhi (TASZSZ). Az Indinfo közlése szerint Nehru indiai miniszterelnök New Yorkban egy televíziós interjú keretében üdvözölte Hruscsov '.szovjet kormányfőnek azt a javaslatát, hogy 1961 elejére hívják össze az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát a leszerelési egyez­mény kidolgozására. Meggyőződésem — mondot­ta Nehru —, hogy Hruscsov le­szerelést akar és nem akar há­borút. Nehru megjegyezte, hogy a nyugati hatalmak »nem akarják közvetlenül megköze­líteni a leszerelés kérdését.« A Kínai Népköztársaság ENSZ-tag'ágának kérdéséről szólva Nehru a következőket mondotta: Indiának meggyőző­dése, hogy mind nemzetközi rófáról-x. Megfigyelők véle­ménye szerint »katasztrófa«, vagyis nyílt szakítás, tényleg nem történt, hiszen mindkét félnek — már csak nyomós belpolitikai okokból is — el­sőrendű érdeke, hogy a köz­vélemény előtt Igyekezzék leplezni a tár­gyalások eredménytelen voltát, hiszen ennek nyílt bevallása az eddig folytatott politika csődjének elismerését jelen­tené. Bonni diplomáciai körökben feltűnőnek tartják azt is, hogy elmaradt De Gaulle nyu­gat-németországi látoga­tásának bejelentése, pedig előzőleg itteni hivatalos körökben azt mondogatták, hogy ■ Debré miniszterelnök bonni látogatása során álla­podnak majd meg a. látogatás időpontjában. Ehelyett Ade_ nauer kancellár azzal búcsú­zott a repülőtéren a francia vendégektől, hogy »Viszont­látásra Párizsban-". (MTI) Dobsa János fegyverkezést azzal próbálta igazolni, hogy külön atomütő­erő nélkül Franciaország csak »beolvasztott csatlósállam« lenne. Majd ismét megvetően nyilatkozott az ENSZ-ről. Az algériai kérdésről szólva újból azt hajtogatta, hogy Franciaország előre elfogadja, mit választanak majd az algé­riaiak, amikor önrendelkezési joguk alapján dönteni fognak sorsuk felől — de mit sem szólt az algériai felkelőkkel való tárgyalás újrakezdéséről. Lumumba felkérést© Kongó fővárosának néger lakta kerületeit Nehru televíziós interjúja New Yorkban Kaszavubu elnök, .aki leg­utóbb kongói ellenkormánnyá alakította át a törvényes kor­mány ellen fellázadt Mobutu ezredes »főbiztosainak taná­csát«, vasárnap újabb tör­vényellenes intézkedést jelen­tett be. Az elnök környezeté­ben közölték, hogy Kaszavubu persona non gratának tekinti a Kongó területén tartózkodó ghanai magasrangú személyi­ségeket. Ez a bejelentés vonat­kozik A. Welbeckre, Ghana kongói ügyvivőjére is. * * * Elísabethville. Elisabethville- be érkezett jelentések szerint a Kongó egységének megbontá­sára törekvő Csőmbe ellen fel­kelt Baluba törzs újabb sike­reket ért el. A törzs harcosai megszilárdították helyzetüket Kabalo térségében. A kabalói helyzetről érke­zett híreket követően Csőmbe tiltakozott az ENSZ elisabeth- ville-i képviseleténél azellen, hogy az ENSZ nem segíti elő csendőrségi egységeinek légi átszállítását! Kabalo közelébe. szempontból, mind az ENSZ érdekeiből kiindulva képvise­letet kell kapnia a népi Kíná­nak az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Kína ENSZ-beli képviselete nélkül nem lehet megoldani olyan kérdéseket, mint például a leszerelés. Az indiai miniszterelnök le­szögezte, hogy az ENSZ-nek Kongóban csak a kongói par­lament által kinevezett kor­mány közvetítésével szabad cselekednie. Az indiai kormányfő végeze­tül kijelentette, hogy India tá­mogatni fog minden olyan ja­vaslatot, amely a gyarmatok függetlenségének megadására irányul. (MTI) Az afrikai népek szabadságmozgalma diadalmaskodni fog — mondotta Sekou Touré guineai elnök az ENSZ-ben De Gaulle befejezte országjárását

Next

/
Oldalképek
Tartalom