Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-30 / 257. szám

p

Vasárnap, 1960. október 30.

Komjáthy István:

clcpj íeiiejidcL (u^&mÁímn

N

em Krisztus-legendáról lesz szó, még csak a augyar szentek legendáit se 'olygatom, de a Kupahegyről linden bizonnyal hallottak iár. Gondolom, erre mindenki aneri a somogyvári híres egy hátat, és könyv nélkül is v ija a legendáját.

Én magam évekkel ezelőtt f a' toltam. Benne — ízes me- se keretében — a Kupa (Kópiáiig) meg István király közt ávradt vihar regénye bonyolódik. Említi a rege az összetű- tés okát, úgymond, egy vacsorán esett meg a

jártomban megfigyeltem, hogy ott lépten-nyomon eligazító, magyarázó táblácskákba bót- lik az ember. Alkalmatos, alkalmatlan helyen, vízparton, erdőaljban, út mentén állnak ezek a táblák őrizve költők, híres emberek lábnyomát, mártírok kegyeletei helyeit, s büszkén idézve a legendákat, mondákat! Akkor jutott eszembe, hogy bárcsak mi is követnénk ezt a szép példát, bárcsak mi is ilyen becsben tartanánk nemzeti múltunk sok hal- nagyszerű emlékét! Lám, lám, baj. mindig tanul az ember, gonzettek közül senki nem tudta

Ügy beszéltek az öreg vezér s az ifjú király csatájáról, mintha csak tegnap történt volna az esemény. Berdálné, nagy derék asszonyság rábökött a közeli hegyre, az Oszó- hegyre, s elmagyarázta, hogy ott fogtak helyet István vitézei

kezembe nyomni azt a bűvös (ah°9y ő mondta: ágyúsai), s fonalat, melynek segítségével onnan lőtték Kapuvárat. A

„ , ,

___ ... , . hegy alatt pedig alagút van (a

a helyes nyomra bukkanhat- ^gélycsosz Bókáiknak ne- nek. Sót! Igen egyöntetű volt vezi), s azon szaladt lélekszaa vélekedésük:

vezi), s

Nem érdemes kadva Sarolt,

István anyja a

£S& - *»*•"

összeszólalkoznak, szó szót kö- mondája! Nos, ilyen útbaiga- vet, végül is a vendéglátók üs- zító táblát kerestem most, s az

egy lépést se tenni tovább ebben az ügyben! Volt, aki nevetett rajtam, hogy bizonyosan felültettek. Mások enyhí-. teni vélték a szigorú véleményt azzal, hogy talán rosz- szul értettem; volt, aki jóindulat, úlag figyelmeztetett, hogy

Ugyanis Kupa népe (a Somogy- dolt am, pedig akkor még mikor indul vissza a vonatom.

Hiszen legokosabb lesz, ha szép csendesen hazautazom.

E

zek után mentem fel a Kupahegyre.

Ott fenn láthattam aztán, hogy a fáma nem hazudik!

Az októberi verőfényben valóban szemkápráztató látvány fogadott. Az ország egyik legpompásabb kirándulóhelyére jutottam! Szemem kedvtelve

legeltettem a Berek nyulángo- jS felkeresik, mert “aki abból a ló lapályán, mely halastavak vízből iszik, úgymond, szeren- . . „ _ esés lesz, bármi betegsége volta felnégyeléskor vér frees- hot bem is rossz ötlet, gon- voiban a fonyódi hegy, a Bada- na is, meggyógyul! n, nem is tudja azt lemos- _ csony, a kunsüvegre emlékez- Ezzel be is rekeszthetném

tető tóti hegy szeg be, mint történetemet, hiszen amit kekek fonallal mesterkedett öl- restem megtaláltam, s mit téskor a paraszti abroszkendő- akarhatnék még egyebet? két. Seregélyek csivogtak a Elárulom: az egész históriát sárguló lomb közt, lestek fél azért mondottam el, mert a fiaszemmel a szőlőkbe, melyek- pofban faggatni kezdett az

tökön ragadják a vámosiakat, s őket a világ csúfjára, pogány divat szerint lekopaszítják. Ebből kel ki aztán a baj, aminek következménye az ismert csata, amelyben a pogánykodó vezér legyözetik, a király pedig nyertes lesz. Azaz, hogy nem lesz teljes a diadala,

emberemnek ezt meg is mondtam.

— Nincs itt felirat, kérem! — felelte. — De a plébános úrnál tálán. Akad ott régiség. Eligazítja ö az urat.

hagyoEn váltig a legendás hegy

mert a mese záró akkordja úgy felé tekintgettem, de emberem ^ __^___ ___^ ___________

t

udja, hogy István keze fejé- végül is kitérített utam- (ükrgt ringatta, s melyet a táré ta felnégyeléskor vér frees- v°l- Nem is rossz ötlet,

cs_.., ___ „_______________

n

i, csak később, amikor fiát, Hogyan őrzi a becses Imrét, úgymond, bosszúból Ku- mánV emlékét? Ismerik-e az pa vezér magyarjai vadászaton öreg történetet? megölik. A plébános szívesen fogaF.ddig a történet. dott. de útbaigazítással ő sem

És most, könyörgöm, ne le- tudott szolgálni. Csak egy esz- gyíntsünk a tudálékoskodó em- tendeje van a faluban, s öt is ber fölényével, hogy ebből egy inkább az igaz történetek érárva szó nem igaz, amit a le- deklik, nem a legendák. Cso- genda tud: szamárság, hogy dálkozott is szavamon, s tudvezérhez, hogy megálljon, intette, hogy nem jó vége lesz a testvérviadalnak, de az meg nem hallgatta! Gréci Rozi néni elvezetett a Szentes Icához, e forrásnál, úgymond, végre István megszabadult, véres kezét itt megmoshatta. Beszéltek a Szávicáről. A rege szerint Kupa vezér menekültében a nyeregben vitte Vicát, menyasszonyát, s e helyre jutva kiáltott szorultában: Szállj le Vica! Azóta hívják ezt a helyet Szávicának mindmáig- lan. Ügy mesélnek az asszonyok, mintha csak Anonymus mester könyvének eleddig ismeretien fejezetéből olvasnák!

A legenda tehát él! Kupahegy népe büszkén emlékezik a dacos vezérre, a csodatévő forrást pedig sokan ma

nek sorai közt pirospaprika ... ,

gugyorog, s melyekre az öreg e™'k Peftt erősöm Somogy- csőszön kívül a cicfarkú fű fe- ország nevezetességei felől, s hér virága, a nyurga ökörfark- akkor tanácstalanul hallgat- kóró és sárgavirágú vadcsicsó- tam. Ezek után már bátran fe]<avéMttam aztán a dülede- lelek! Ennél nevezetesebb hely,

egy kisiskolás kézből megkent- tómra hozta: Csak nem hiszi, rázhatja. Vigyázzunk ám, mert hogy mindez így is történt?!

a kisiskolás az orrunk alá dör- Megnyugtattam. Búcsúzáskor ______________________

g

ölheti — amit egyébként o^ddn ellátott jótanáccsal. ~q romolzat, s az egyik présház aödl ily nagy kedvvel, ily szí- mindönknek tudnia illenék —, Nagy hirtelen előkapott a mat- megállapodtam. nesen, érdekesen mesél némi a különbség a »történeti Asszonyok sütkéreztek az rgünk távoli ködbe vesző múltigazság« és a nemes hagyoma- Hatna több szerencsevei járok ereSzben, ki 'szőlőt szemezett, w « _7- . .

nyok (mese, monda, legenda) majd náluk. .ki borsóval bajolt, volt, aki ’ g

igazsága között! Hogy ez utób- Az oregbiro napfényes ud~ csafc úgy odaállt beszélgetni, s sza0ban. Sokat mondok, ha két bi, bár többé-kevésbé eltér a varával éppen farkasszemet ottragadt (a seregélypásztor is kezem ujjúval az összesét beválás ágtól, mégis a nemzet el- nez aJ°™af hfBV, mintha hűT71<ir odajött), s miután sző- takarom! Gondolkozzunk hát! idegeníthetetlen kincse, arany- csak. odatettek volna az udvar ^ elegyedtünk, s kézről kézre <

nál többet érő vagyona, mert \^aba díszes látványnak. járt a pohár, amivel megembe- <Akarcsak «* idegenforgalom a nép vágyainak, törekvései- Hiaba a szép látvány, az öreg- reltek, egy óvatlan pillanatban szemP°ntjahol!) Nem kellene e nek, Örömének, bánatának ad bíró nem tud mást, mint hogy a »történelemmel« előhozakod- mégiscsak kitenni ott valahol hangot. Mert a nép a mondái- van a hegyoldalban egy lu k, tam, elmondtam a Kupahegy azt a magyarázó táblácskát s

ban emlékezik az elmúlt idők- ^Ibudtoltakle hZ% le°enAaiát Me° jóformán be jelzéssel ellátni ^ utakat! ’És

re, bennük mint egy mesebeli ....S0Kal oujnaiuiK, ae nogy sem fejeztem a mondokamat, , . , ,

csodatükörben akarja látni ma- kl vaíta> építette, ki járt ott, g-. aranyió újborral teli poha- n>> le9Vmt$unk erre is, es ne gát, képzeletben maga elé va- a Ie7,e sem tudja, talán rat éppen hogy felemeltem, mondjuk az érdektelenekkel: rázsőlja a hősök követendő a törökök. amikor az asszonyok ajkán Nem érdemes egy lépést se tenpéldáját, figyelmeztet a vészé- A továbbiakban nem soro- megeredt a beszédpatak, s oly ni tovább ez ügyben! Eqysze- lyekre, s büszkén emlegeti a lom el, kivel beszeltem, kivel bő sugárban ömlött, hogy alig . . yy

lélekemelő sok diadalt. Vigyáz- nem, ki hallgatott meg, s ki győztem az irkafüzetbe bele- u n’ mert kincs igazuk: mert nunk kell hát mondáinkra, legyintett a történetre, annyi jegyezni. Még hogy senki nem tájékozatlanok, mert közömr

bizonyos csak, hogy a kérde- ismeri a hegy mondáját! bősek!

mint a szemünk fényére, s igaza van Móra Ferencnek, amikor azt mondja: Ha nem lennének, ki kellene találnunk azokat.

Nos, amióta én Kupavár történetét ismerem, azóta türelmetlenül várom a pillanatot, hogy izemtől szembe kerüljek Somogyország e nevezetes zugocskájával. Mert a fáma nemcsak a legendát őrzi hűséggel, hanem elragadtatással szól a bájos környezetről, a szemet kápráztató panorámáról, mely a kiváncsi látogató előtt itt feltárul. Képzeletben be is barangoltam már villámvágott öreg akácok, sűrű rekettyebokrok közt a hegyhátat, és mint a táj szépségeit ízelgető más- vidéki, hallani véltem a legendát, mint ahogy nemegyszer hallgattam kedvtelve a bájos tihanyi regét a pásztorlánykáról ési aranyszőrü kecskenyájáról.

É

rthető szorongással szálltam hát le az öreglaki állomáson. Ugyan mit is találok?

Legelőbb is egy váltóőrbe botlottam, aki szalutált a vonatnak, s volt szíves engem is útba igazítani. Azaz, hogy várjunk csak! Miután előadtam jövetelem célját, hogy a Kupahegyet keresem, s miután mon- dókámat a regével is megtoldottam, fejét ingatva csak anyagit szólt:

— Soha nem hallottam.

— Tán nem idevalósi? — próbáltam menteni az atyafit.

— Nem vagyok? — mért végig szemrehányón. — Még a dédöregapám is itt született! Ha tudni akarja, éppen fenn a hegyen! — s rábökött a közelben magasló hegyhátra. — Valami romok vannak fenn, nem oly régen ásták, de nem hallottam, hogy híres volna ...

Titokban körülpillantottam. legutóbb ugyanis, a csehföldőn

Tari János.

A BOSSZÚ

Kardos Ferenc főmérnök ott papokban cüd«* *állt a tpxtilmuvek nafiv eén- lentek meS a legmodernebb . ... f' e ■ X-.Ai színező eljárásokról, no de kétermeben, a fénycsövek supedt a

sugarainak özönében, és az au- tomata kartonnyomó gép mun- ^rátur^t kajat ügyelte. A hatalmas gép- harmonikusen kolosszus remegett es lihegett a munka lázában. Széles torkából hosszú, tarka szőnyegként ömlött az anyag, és olyanféle színekben pompázott, mint a kertészek tavaszi virágágyai.

rém, a gyárat vezetni, igazgatni, ezt az ötszáz fejű konglo- összeragasztani

tan kívül csak hárman vártak rá a langyos tavaszi esőben: a párttitkár, a szakszervezeti bizottság elnöke és Kardos főmérnök.

Az autóból az igazgató az ap, . együttműködő jával együtt szállt ki. Az öreg

egessze — erre nincs türelme, Kovács fehér bajuszé, piros ezt csinálja más. Majd a üa- képö volt Erös dohá_

nyos lehetett, mert bajusza al- az űj igazgató jára barna csíkot rajzolt a nitalok! Szerencsére

Kardost a gép zümmögése egy pillanatra elkábította. Lehunyta szemét. Máskor oly fegyelmezett képzeletében most Kelet városainak tarka utcai

forgataga merült fel. Ezt az _____________

a

nyagot Egyiptom számára ké- csengésű volt

kinevezése már megtörtént. A műit héten a minisztériumban találkozott is vele. A főmérnök ugyan nem sokat tartott a fiatal műszaki értelmiség képességeiről, de ezúttal a választással meg volt elégedve. A harminc éves, Kovács Géza nekotin. Bal lábára kissé sántított. De azért türelmesen végigjárta velük az első szemle fárasztó útjait

A főmérnök azonnal ráismert. Igen, a harmincas évek végén csakugyan itt dolgozott ...... ... ., néhány hónapig, fiatalon és

vu üatalember szürke neve jo soványan. Most a nyugdíj béa szakmában. k<is kenyere apró kis tokát hizszíti a gyár. és a főmérnök fan- EmlTezett egy-két okos űjítá- £ft az álla alá és szenében a táblái!. nHarató 37 eevintomj ...__________. - lau az dlld ala> 455 szemesen a

t

áziája odarakta az egyiptomi nők olaj barna vállaira a karton mintás lepleit, s a karcsú derekakon szinte szikráztak a virágok színei.

Aztán összerezzent, és azzal el is tűnt a látomás. A főmérnök újra a régi, józan szakenv

sara. Az apja munkás volt, biztos egzisztencia öntudata állítólag ebben a gyárban is fénylett.

dolgozott a harmincas evek- Két óra is elmúlt, amikor az ben, s innen került a család üzemi étkezde forró feketéje Budapestre. A fiú aztán mér- utan felmentek az igazgatói nöki oklevelet szedett. Es ir0dába. A nap fényszórója át- ahogy a műit heti találkozásuk fúrta a felhők barna függönyét, alkalmával a külföldi üzletem- és a távoli dombokon felcsil- ber lett. De Szükség is volt berekkel tárgyalt, könnyedén lantak az űj munkásházak pi- mostanában a megfontoltsá- fordítva át a szót oroszrol fran- ros cseréptetői, gára. Másfél hónapja már, ciára — s az üzemi kapacitás Az öreg Kovács az ablakból hogy a hatalmas üzem minden gyors felmérése után magabiz- egy barna épületre mutatott.

tosan vállalta a külföldi megrendelők igényes feltételeit —, a főmérnök elismerően cset- tintett a nyelvével.

Bravó, fiú! Csak gyere minél előbb!

gondja az ő sovány vállaira nehezedik. A munkásfelvételek- től az üzemi konyha apró-cseprő igényeiig mindenre neki kell végső döntést hoznia. A főmérnök nem szerette az ilyen felelősséget. A munka az igen, a textilszakma minden fortélya ott volt száraz, ötVégre a mai oapon déh u

órakor az űj igazgató fekete

ven éves koponyájában, mint gépkocsija megállt a gyár be- mérnök eivtáre nem emlékszik egy eleven lexikonban. A kül-járata előtt. Az üdvözlő felira- vám?

— Ott laktunk harminc- nyolcban, fiam. Te akkor még nyolcéves voltál!

— Most raktárak vannak ott — mondta a főmérnök.

— Akkor is azok voltak. Emberraktárak asszonyostul, gyerekestül összezsúfolva. A főSOMOGYI NÉPfcAr

<

<

<

<

5

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

A

<

<

<

<

<

<

C

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

A

A

<

<

<

<

<

<

<

<

<

<

K

<

<

*

Bede Anna:

VÁNDÓRLÓ VIZEK

Ment, ment a hajó,

Zsuzsát vitte már.

És zúgott, dalolt A mély tengerár . .- A nagy vízen túl pompás az élet!

Csak légy ügyes, nem kell se szív, se rang:

Éjeidből dacos jazz iizi messze a gondot.

És minden új nap új, izgalmas kaland!

(Ügy elfakulnak ott a hazai színek.

Mint gyönge gyepre ha rágördül a henger . . .)

A nagy vízen túl nagyszerű az élet!

De még ragyogóbb a tenger:

Ha látnád, Zsuzsa, azt a bódító.

Nyugodt nyüzsgést a csillagcsíkok alatt.

Sziromlelkű szörnyek tátogó torka előtt Hogy táncolnak az ezüsthideg, holtszelíd halak . ..

Ment, ment a hajó,

Zsuzsát vitte már.

És zúgott, dalolt A mély tengerár . . .

A nagy vízen túl könnyű feledni:

Van ópium, Coca-Cola, mákony elegendő,

Reklámok riognak, gépek zihálnak.

És harsogva, szakadatlan zúg az embererdő!

(Nem hallatszik oda anyád sírása, ne félj!

A vásár minden messzi hangot elnyel . . .)

A nagy vízen túl nem nehéz feledni!

De még feledtetőbb a tenger:

Ha látnád a kék arany varázslat völgyeit,

Nem hatol oda soha lárma,

Sem emlék, se hívás. A mélységek mélyén Háborítatlan az élők s holtak álma . . .

Ment, ment a hajó,

Zsuzsát vitte már.

És zúgott, dalolt A mély tengerár ...- A nagy vízen túl semmi sem lehetetlen!

Tiéd a világ, ha hozzádáll a szerencse;

Autón futkoshatsz, négert fogadhatsz.

Bújhatsz aranyba, kristály-habba, selyembe (Nem ismerne rád kemény-mosolvú hazád,

Hol emberségével .méretik, az ember . . .)

A nagy vízen túl szivárványos léggömbök repítenék! De még gömbölyűbb, lágyabb a tenger,

Ha ráfeküdnél a hentergő habokra,

Elringatna vándorló vizek selymes sodra . . . gy .. . Aludj jól... Lásd: eleven lámpácskák. .oszorúként hajolnak kisimult homlokodra . . .

Vízcsepp lett Zsuzsa Tengerfenéken.

Hazajön egyszer Felhő képében És könnye csillog, csobban \merre jár...

’ rcr' semmit el nem mosott i n tengerár.) *

LÁSZLÓ IBOLYA:

OKTÓBERI VÁZLAT

Szeme, szoknyája kék az égnek, mely itt az ablakodban ül, s a fények sápadt húrjain a tűnő nyárról hegedül.

Szeme, szoknyája kék az égnek, de miként fázós nénikék a tűzhely ölén kuporgó tüzet, iÍgy fonja körül a napot az ég.

Kölyökszél sir mellén a tájnak, a dombon, hol a gyalogút elnyűtt kis pántlikája rég avarba, sárba, őszbe fúlt.

Nyarat mímel mégis az ég, viruló menyecskét <jt vén.. ■ pedig kék csillagait fagyokkal festi a kökény, és madártorkú erdők fáin a remény csendje üt tanyát, úgy ringatja a jövendő tavaszt, mint magzatukat az anyák.

Kardos Ferenc nem árulta el magát. Vállat vont.

— Azt tudom, hogy találkoztunk valahol. De hát ennyi idő után a sok ember közül ,..

— Pedig emlékezhetne! Hiszen a főmérnök elvtárs bocsátott el engem!

Nem volt semmi vádaskodás a hangjában, inkább az emlékezés borongása. Kardost mégis szíven döfték a szavai. Ügy érezte, mintha a hőmérséklet a fagypontra süllyedt volna körülötte.

— Lehetséges, kérem — mondta nyugalmat erőltetve magára. — Akkoriban erős üzleti pangás volt. A munkáselbocsátások napirenden voltak.

— Tudom. Bizonytalan volt az életünk. Emlékszem, egy reggel bejött a főmérnök elvtárs a műhelybe, és felolvasott egy névsort: Marjanics, Kovács, Kelemen, Taipai és Mir- kó ... máig is emlékszem ... Másnap vehettük a koldusbotot-. .. pedig nekem két gyermekem volt, és az asszony igen beteges volt szegény. Ott temettük el aztán Kispesten három év múlva ...

A főmérnök összeráncolta a homlokát. Mi ez? Csak nem akarja az öreg a felesége halálát is az ő számlájára írni?

A hangja rekedten csengett, ; mikor válaszolt:

— Bocsánatot kérek, az elbocsátások ügyében nem én döntöttem.

— Hát kicsoda?

— A tulajdonos. A máweaett)

ismerte az embereket, ő teW javaslatot a felvételre és az elbocsátásokra is.

— Nem' is vádképpen mondom. Csak mindig volt, aki ment és aki maradt. Én mindig a menők között voltam!...

Nem volt kellemes beszélgetés!

Délután a főmérnök az áj igazgatónak bemutatta az egész gyártelepet. Az anyagraktáraktól az automata gépekig mindent végigjártak. Késő este volt, amikor Kardos Ferenc hazaérkezett. De alig nyűit az ételhez. Rosszkedvű volt és- fáradt, az önbizalma megrendült. Egész délután az öreg Kovács szavaival viaskodott, százféle érvvel bizonyítva a tőkésvilág münkássorsának szükségszerű bizonytalanságát. De egyik érvével sem volt megelégedve. Mi lesz, ha ezek a hallgatag emberek most bosszút forralnak ellene? Ha télreállítják, mint a régi világ akaratának egyik tanúját és végrehajtóját? De hát csak van bennük ar.y- nyi politikai érettség, hogy elvetik magukban a személyes indulatokat, és a vezető osztály józan bölcsességével vizsgálják a régi sérelmek igazi okait?

Vacsora után elmondta a beszélgetést a feleségének is. Az asszonyt elfogta a pánikhangulat.

— Végünk van, Feri! Meglátod, ezek téged bélistáznak!

A modern frizurás, de már petyhüdt bőrű szépasszony régimódi kifejezésével elárulta, hogy nem nagyon olvassa a

ws a 6. obdalcmj