Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-30 / 257. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1960. október 30. FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL A KÖNYVTÁRBAN Alig egy hónapja alakították át a Tabi Járási Könyvtárat zárt polcosról szabadpolcosra, s máris lemérhető az olvasók növekvő létszámában az olvasószolgálat új rendjének népszerűsége. A különben is ideális elhelyezésű, szép könyvtárnak most még több a látogatója, mint eddig volt, jóllehet a tabiak eddig is nagy szorgalommal forgatták a könyveket, vették igénybe a könyvtár szolgáltatásait. Ezen az őszi délutánon már csaknem nyolcvanon fordultak meg a könyvtárban, pedig jő néhány óra hátra van még a hivatalos kölcsönzési időből. Kik a legtürelmetlenebb olvasók? A fiatalok, a gyerekek. Gyakran már akkor beállítanak, amikor a könyvtáros éppen csak fogasra akasztotta a kabátját, hogy munkához lásson. A felnőttek négy-öt óra körül érkeznek. Ki a munkahelyről jövet, ki már hazulról tér ide be, hogy a falak mentén elhelyezett polcokról maga választotta könyvekkel búcsúzzék. A könyvtárnak öt híján ezer beiratkozott olvasója van, a felnőtt olvasók száma ötszáz. Feltehetően megnövekszik ez a szám is hamarosan, hiszen az olvasók hordják-vi- szik a könyvekkel együtt a szabadpolcos rendszer jóhírét is. Mint erről két képünk tanúskodik, nem kellett sokáig oktatni az olvasókat áaáááaaáaaaaááaáaaaaaa a szabadpolcos rendszer lényegére. Szívesen »szabadultak« az olvasnivalók kiválasztásába, sőt némelyek már olyan otthonosan mozognak a könyvek között, mintha itt nőttek volna fel. Persze akadnak még, akik a kölcsönző könyvtárostól kérik a könyvet. E tartózkodás korántsem konzervativizmusból táplálkozik. A kezdő olvasók ezek elég szép számot képviselyyyyyvyyyyyyyyyvvvyyyys nek — még igénylik a könyvtáros segítségét. De már ez a kislány, aiki nagy érdeklődéssel figyeli, hogy a mama hogyan szolgálja ki magát olvasnivalóval, valószínűleg nem ijed meg a tallózástól. Persze nem itt kezdi majd, hanem az ifjúsági műveket kínáló polcaknái, ott is ott, ahol meséskönyvek hívogatják az olvasókat. Hosszan figyeltük ezt a fiatalembert is, akiről annyit tudtunk meg, hogy Hári József a neve, és mesterségére nézve szobafestő. Körbe-körbe járta már a polcokat, itt is, ott is kiemelt egy-két könyvet, be lelapozgatott. Ügy látszik, nehéz a választás. Nehéz, mert bár fiatal ember, sokat olvasott eddig... Csupán annyit még a járási könyvtár forgalmáról, hogy a nemrég alakult szak- középiskola növendékei közül mindössze négyen nem iratkoztak még be a könyvtárba* A többiek, harmincegynéhányan már megtalálták az utat a könyvtárba. Pedig alig két hónapja diákoskodnak Tábort ezek a fiúk. Egy szó mint száz, olvasási kedvben nincs hiány, és ennek nemcsak a könyvtárosok örülnek, hanem mi is, akik időként csendes krónikákban számolunk be könyvtárhálózatunk, az olvasómozgalom fejlődéséről, eredményeiről... László Ibolya Tartalmasabbá vált az EDOSZ művelődési otthonának munkája Űj, párnázott székek az olvasóteremben, új Munkácsy típusú televíziós készülék a szekrény tetején, új fotelek., új vetítővászon a színpadon — egytól egyig Idei beszerzés. Az ÉDOSZ művelődési otthona hétről hétre, gazdagodik valamivel. Aki például régen nem járt itt, meglepve tapasztalja, hogy a sokat szidott-hordott '»italozgató« helyén presszócukrászda nyílt, amely valóban művelődési otthonba való. A terasz fölé most építik a tetőt, nyáron esős időben is lehet majd At táncolni, olvasni, sakkozni. Persze nemcsak ennyiből áll az ÉDOSZ-ban a változás. Az eddiginél sokkal gazdagabb, tartalmasabb terv megvalósításához kezdtek a művelődési otthon vezetői. Az ismeretterjesztés jóval nagyobb teret kapott a programban, mint egy évvel ezelőtt. Az első előadások sikere bizonyítja: az érdekes témák vonzzák az embereket. A művészi tevékenység is fellendülőben van. Megalakult Mikor láthatjuk az Édes életet? Miért késik egy-egy nagyhírű külföldi filmújdonság magyarországi bemutatója? Jó néhányszor előfordult már, hogy a hírügynökségi jelentések, a lapok, a rádió hírül adták: valamelyik országban nagyszerű új film született. A művészek nemes rangú, haladó mondanivalójú alkotása bejárta a nagyvilágot, a fesztiválokon díjakkal/ jutalmazzák. A világsikerről érkező hírek természetesen faiébresztik a magyar mozilátogatók “•étvágyát«, s nagy a csalódás, ha ezekre az alkotásokra hónapokig, nemegyszer évekig kell várni. Sokszor felvetődik a kérdés — s joggal —, miért késik egy-egy világhírű külföldi film magyarországi bemutatója. — Nem azoknak van igazuk — mondották ezzel kapcsolatban illetékes helyen —, akik a magyar filmforgalmazó szerveket hibáztatják, mert ezek arra törekszenek, hogy a világ filmtermésének valamennyi értékes, jól sikerült és haladó mondanivalójú darabja eljusson a magyar közönséghez is. Előfordul azonban, hogy megfizethetetlen árat kémek a monopol filmforgalmazó cégek. így van ez például a Ghap- lin-filmek esetében és ezért késett például a Harmadik Richard, valamint a Háború és béke filmváltozatának magyarországi bemutatója. Külföldön ugyanis az a szokás, hogy a művészek, a kisebb filmkészítő társulások művüket kizárólagos joggal átadják a nagy forgalmazó cégeknek, s azután nincs beleszólásuk a továbbiakba. Később azután, amikor a film meghozta a forgalmazó cég számára a megfelelő hasznot, már engednek a horribilis összegből, s így a kisebb országok, köztünk hazánk is, meg tudják fizetni a játszási jogot. Legutóbb a világhírű olasz filmrendező, Fellini Édes élet című filmjével jártunk így. A magyar film- forgalmazók arra készültek, hogy még ebben az évben bemutatják az újdonságot, de a magas eladási ár áthúzta szándékaikat, s valószínűleg csak jövőre kerülhet a közönség elé a film. Előfordul, hogy az üzleti érdekeken kívül politikai céloknak rendelik alá a filmek eladását. Az Amerikai Egyesült Államokban például exporttilalom alá helyezik a haladó művészek alkotásait, s így megakadályozzák, hogy eljussanak hozzánk és más szocialista országokba. (MTI) a népi tánccsoport. A BARNE- VÄL, a Cukorgyár, az Élelmi- szeripari Technikum fiataljai jelentkeztek elsősorban, de a város más üzeméből is járnak ide táncolni. A csoportot Csik- vár József vezeti. A tervek szerint a november hetedikéi műsorban már be is mutatkoznak egy műsorszámmal. A színjátszók .is elkezdték a próbákat. Most az ünnepi műsorra készülnek, utána a Nem vagyunk angyalokat újítják fel. Hatvan-hetven gyerek látogatja a gyermek-táneszakkör foglalkozásait, melyeket ifj. Mojz- ner Jánosné vezet. A népi tánc, a balett alapjaival ismerkednek meg a heti két foglalkozáson. A közeljövőben játékkészítő tanfolyamot szeretnének indítani gyermekek részére. Az érdeklődés nagy — már csak vezetőt kell találni. A tervek szerint a farsangi mulatságokhoz szükséges lampionokat és egyéb kellékeket már a gyerekek készítenék el. Nagy népszerűségnek örvend a környéken az ÉDOSZ könyvtára. Tavaly kétszázhatvan- nyolcan látogatták, az idén há- romszázharmincan kölcsönöznek innen. A könyvtárban mindig megtalálhatók a legújabb művek: ötszáz kötettel gyarapodott az állomány ebben az évben. Több mint kétezer-ötszáz könyv közül vá« laszthatják ki a nekik legjobban tetsző műveket az olvasók; Lényegesen emelni lehetne még» az olvasók számát, ha a művelődési otthon vezetői jobban kihasználnák a saját mozi adta lehetőségeket. Az előadás megkezdése előtt vagy a szünetben diapozitív vetítésével hívhatnák fel a figyelmet az új könyvekre. Sőt még a magnetofont is felhasználhatnák a könyv-propaganda céljára. Tehetetlenség és közöny A Csiky Gergely Színház halványzöldre festett tájautóbusza ingajáratban közlekedik Kaposvár és Toponár között. Akárki meggyőződhet erről napjában többször is, ha bizonyságot kíván. S mit szól az Autóközlekedési Vállalat a menetrenden kívüli személyszállításhoz, a nem várt konkur- renciához? Semmit, hiszen a (Folytatás az 5. oldalról.) napi sajtót. Az ura bosszankodott is rajta. — Ugyan, ostobaság! Manapság már nincs bélista! De egész éjjel nyugtalanul forgolódott az ágyában. Lassan eljött a nyár. az üzem teljes lendülettel dolgozott. A főmérnök is belevetette magát a munkába. Ha lehet, még többet dolgozott, mint máskor. Hallgatta az üzemi gyűléseken az új igazgató nyugodt, megfontolt szavait. A termelésről, a gyár nemzetközi szerződéseinek teljesítéséről beszélt. Kardos ilyenkor fellélegzett. Nem, nem, ez higgadt férfi, akit nem vezetnek a bosszú gondolatai! Az új igazgató a munkásosztály öntudabaj! De hallgatott. Resteilte elmondani az igazgatónak kínzó aggodalmait. Vasárnap este a szomszédja, egy nyugalmazott erdőtanácsos jött át hozzá. Halk, sajnálkozó hangon kezdett beszélni: — Hallom, milyen kellemetlen helyzetbe kerültél, Feri! — Kitől hallottad? — Az egész gyártelep beszéli. Hogy nem sokáig fogtok itt maradni. — Ugyan, kérlek! Az én esetem minden régi előfordulhat! — Hát igen, ez bizony nem gató azt mondta, hogy azért könnyű, Ferikém! De én csak nem engem javasolt, mert a jót akorok neked. Tudnék is nemzetközi szállítások miatt a házadra egy alkalmas vevőt, itthon kell maradnom. Engem — Ki az? — Megbízható, jómódú ember. Minden árat megadna érté. — Ki az? Az erdőtanácsos gondolkodva pislogott. — Hát... a vöm. Tudod, hogy az orvosok jól keresnek! most nem pótolhatnak! Az asszony gúnyosan mosolygott. — Naiv-vagy! Mindig igy szokták mondani! Az asszony gyanakvása lassan egészen belerágta magát a kedett az agyára. Ügy érezte magát, mintha jótékony, forró fürdőben ülne, amely végleg kimossa leikéből a kínzó aggodalmakat. Mindenki tapsolt A főmérnök az emelvényre nézett. Ott tapsolt az öreg Kovács is feketében, nikotinos bajuszával, érdemrenddel a mellén. Mosolygott, és mintha integetett volna neki. Mi ez? Mi törfőmémök leikébe. Hosszú, ál__ matlam éjszakákat virrasztóit tént? Hát nem haragszik? Kardos Ferencnek a keserű- át. Az étvágya eltűnt, lesová- Nem akar a fiával együtt bosz- műszakival ség könnyeket facsart a szemé- nyodott. Családi élete meg- szút állni rajta? A főmérnököt be. Hirtelen elvesztette az ide- romlott, már az asszony híres pillanatok alatt a régi, nyuAz erdőtanácsos gúnyosan geit, kiabálni kezdett, hogy a főztjét is kifogásolni kezdte, mosolygott. Megfogta a főmér- vitrin üvege remegett bele: Az orvos azt tanácsolta, hogy nők karját, és fontoskodva sut- — Vedd tudomásul, hogy menjen el pihenni néhány togta: nem adom el a házamat! Ha hétig. Kardos csak legyintett — Adok egy jó tanácsot, Fe- kidobnak az állásomból, ha be- erre. Még csak az kellene! ri. Menj fel a minisztériumba, lepusztulok is, akkor sem! Ez mondj el mindent. És kérd át a ház sohasem kerül a vöd keVégre november hetediké godt, biztos hangulat kerítette hatalmába. Restellkedve elpirult. Az áldóját! Hát csak képzelődés volt az egész? A magába zárkózott ember bizalmatlan, önkínzó töprengése? Amikor felsietett az emeltos képviselője, akit a jövő ké- magad más gyárba. Ismerem zébe! pei foglalkoztatnak, nem múlt bajai. De amikor hazakerült, az asszony szinte naponta elővette a magány óráiban feketére retusált rémképeit:-1- Meglátod, kifúrnak innen! Kardost ilyenkor elhagyta a türelme. — Szükség van rám, érted? Ne háborgass engem mindig ezekkel a gondolatokkal! — Majd hoznak helyetted valakit, aztán egyszer csak nem lesz szükség rád! — Azt hiszed, a textilmérnököket csak úgy a szögről lehet leakasztani? — Van elég átképzés. Helyetted is ide tesznek valakit! A gyárban azonban teljes nyugalom honolt. Az igazgató gyakran tárgyalt Kardossal az üzem bővítéséről. Kikérte tanácsát, megosztotta vele a terveit. Kardos ilyenkor hálásan sóhajtott fel. Nincs itt semmi én ezeket, meglátod, innen A tanácsos megsértődve fel- előbb-utóbb kitúrnak. kelt. Gondosan leporolta a nad— Semmi okuk nincs rá! És ragjáról a cigaretta hamuját, erre nem is gondolnak! Vállat vont. Az erdőtanácsos ravasz sze- — Nekem mindegy. De saj- me' fel csillant. nálom a naívságodat. Én csak — Szegény ember, te még segíteni akartam rajtad, Feri! okokat keresel? Ne légy ilyen — Nem kérek belőle! naiv! Bosszút fognak állni raj- A két szomszéd haraggal tad, meglátod! Most még nem vált el egymástól. reggelén elhatározta, hogy el- vényre, és átvette a vastag borítékot, az elismerés kézzelfogható bizonyítékát, az igazgató odasúgta neki: — Az ünnepség után maradj itt. Beszélni akartál velem. Most mit mondjon? Kardos Ferenc gyorsan kitalált valamit. Csak azt akartam bejelenmondja az igazgatónak aggodalmait. Rögtön be is jelentette neki, hogy este beszélni akar vele. Az ünnepséget a feldíszített nagy csarnokban rendezték. Az elnökségben ott ült az öreg Kovács is. A főmérnök a nézőtér első sorában foglalt helyet. Az késő, keress magadnak más helyet! Kardos Ferencet a meggyőző hang egy percre kimozdította biztonságából. Sokáig szótlanul ült kezébe temetve homlokát. S mikor megszólalt, a hangja remegett fájdalmában. — Azt hiszed, könnyű ez? ... Itt éltem fiatalkorom óta, dol- becsületesen, Július végén az egyik fiatal mérnököt elküldte a gyár a Szovjetunióba kéthetes szakmai tanulmányútra. Kardos sokáig eltitkolta az asszony elől a hírt. De egyik nap mégiscsak a fülébe jutott. Este rögtön szóvá is tette: — Miért nem téged küldtek igazgató mondta az ünnepi be- teni, hogy este elmegyünk hoz szédet, ismertetve a gyár tel- zád. Feltéve, ha nem leszünk jesítmémyeit. a család terhére. Kardos nem is nagyon figyelt _ Dehogy lesztek! Már rég- a beszédre. Folyton az öreg óta várunk benneteket. Egyéb- Kovács volt előtte. Vajon mit ként is meg kell tárgyalnunk terveznek vele? a vezetést, amíg ... NémetorEgyszer csak felkapta a fe- szágban leszel, jét. Az igazgató a jutalmazok tak között az ő nevét említette elsőnek. — Műszaki gárdánk kiemel___ ki? Láthatod, hogy háttérbe __„lulyt,„nl ________ g oztam becsületesen, mindig Egysorosak nélkü- ^edö tagja... gyárunk kiváló csak adtam, senkitől sem vet- ‘ozheto leszel nekik. szakembere ... érdemei a nemiem el semmit... És most A főmérnök nyugalmat erői- zetközi szállítások teljesítése menjek a nagyvilágba ... ad- tetett magára. Türelmesen ma- terén ... jam el a házamat? \ gyarázni kezdett a feleségének: Kardos Ferencet egyszerre A tanácsos sajnálkozva a — Légy nyugodt, velem is elöntötte a forróság. Valami vállára tette a kezét. megbeszélték a dolgot. Az igaz- enyhe, rózsaszínű köd ereszA főmérnök elképedve nézett az igazgatóra. — Hogy kerülök én Németországba? A fiatal Kovács titokzatosan mosolygott. — Most már elárulhatom, a nyárból téged javasoltunk az országos textilipari küldöttségbe! színház a szükség par ncsára futtatja tájautóbuszát a jent említett úton, nem pedig azért, hogy rivalizáljon az AKÖV- vel. Napok óta a toponári művelődési házban folynak a legközelebbi műsordarab, a Szókimondó asszonyság próbái. Igen kérem, Toponáron. E tényközlést senki se tekintse tréfának, mert valóban Toponáron próbál a színház prózai társulata. S a halványzöld autóbusz a próbákra igyekvő színészeket szállítja fáradhatatlanul. Mi tette szükségessé, hogy színházunk nemcsak, hogy házon kívülre, hanem városon kívülre helyezte próbatermét? A körülmények diktálták a kiköltözést, az, hogy a színházban építkezés folyik, mely egyelőre a betonfal-bontásnál tart. Á próbák céljára megkapott terem a Békében? Az egyikben cukrászipart kiállítás nyílt, a másikban két va- gonnyi gesztenye szárad. (Csudamód igényes gesztenye lehet, hogy csak a város egyik legreprezentatívabb nagytermében tud száradni!) Más lehetőség? Van a városnak a Béke Szálló nagytermén kívül is napközben kihasználatlan terme — halljuk az ellenvetést. Csakugyan, akad jó néhány helyiség, amely alkalmas lenne a próbákra. Csupán egy-kettőt említünk kapásból: SZMT-klub, ÉDOSZ művelődési ház, KlOSZ-mozi- terem, a Helyőrségi Klub színházterme, az Ifjúsági Ház nagyterme, a Berzsenyi-terem. Úgy mondják a színháznál, hogy a megyei tanács minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a színház próbalehetőségeinek zavartalanságát biztosítsa. Az eredmény? Színészink Toponárra járnak próbálni... E szomorító tény kapcsán kívánjuk feljegyezni, hogy a, közönynek és a tehetetlenségnek ilyen »nemes ötvözetével- még nem találkoztunk városunk életében. A segíteni komolyan akaró tanács válóban tehetetlen lenne a termeik kihasználatlanságát féltő szervekkel szemben? Valóban n-m tudja legyőzni azt a köz-->••* -mely- lyel ezek a szervek c «""'-.’i&z küzdelmét nézik? L. L