Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-27 / 254. szám

Csütörtök, 1960. október 27, 3 SOMOGYI NÉPLAP A tapasztalatok alapján Sütőipariak tapasztalatcseréje Sztálinvárosban és Miskolcon Időszerű tapasztalatcserét rendezett a közelmúltban a megyei tanács ipari osztálya, A megye néhány sütőipari vállalatának vezetője, az ipa­ri osztály főmérnöke és egy munkatársa Sztálinvárosba és Miskolcra látogatott, hogy az ottlevő korszerűen felszerelt sütőipari üzemeket megtekint­sék, a látottak alapján fogal­mat és véleményt alkothassa­nak az új sütőipari berendezé­sekről, s tapasztalataikat fel­használják a Kaposvárt épülő kenyérgyár terveinek elbírá­lásánál. Ismeretes, hogy a sütőipar­ban szinte alig beszélhettünk eddig gépesítésről. Az említett két városban létesültek az or­szág első gépesített, nagy ka­pacitású sütőüzemei. Az itt használatos berendezésekét al­kalmazzák majd a jövőben az ország más városaiban, így ná­lunk is. A látottak alapján az ipari osztály vezetői célszerűnek találnák, ha a kaposvári ke­nyérgyárban is az úgynevezett Netzban típusú kemencét épí­tenék fel a hozzátartozó tészta­feldolgozó gépsorral együtt. Itt a tésztafeldolgozás a dagasz- tástól kezdve gépesített. Gépek Pártnapokat tartanak a megyében végzik még a mérést is, s így elkerülhetők a kenyér súlyával kapcsolatos kifogások. A sütés egy 27 méter hosszúságú ke­mencében történik, melyen a kenyér futószalagon halad át. A sütési időt — vagyis a sza­lag áthaladási idejét — 12—60 perc között lehet szabályozni. A kemencében műszakonként 80—90 mázsa kenyér sül ki. Tehát ha a mi régi kemen­céinket vesszük alapul, akkor 20—22 ember munkáját végzi el az önműködő Netzban-ke- mence és a gépsor, de a kor­szerű siófoki kenyérgyárban is 10—12 ember munkája felsza­badulna ennek alkalmazásá­val. A tésztafeldolgozó gépet elő­ször Siófokon lenne célszerű bevezetni. Ezt egy karral kell csak szabályozni, hogy a gép hány kenyeret készítsen. Ke­zeléséhez három-négy jól kép­zett szakember elegendő. Sztálinvárosban egy kisebb teljesítményű, úgynevezett Ma­tador kemencét is bemutattak a tapasztalatcsere részvevői­nek. Az új típusú kemence ki­sebb kapacitású, két műszak alatt 20 mázsa kenyeret süt ki, f viszont kis területet foglal el, s a kiszolgáló gépekkel együtt biztosítja a folyamatos üzeme­lést. Valószínű, hogy ilyen ke­mencét kap majd a közeljövő­ben megépülő fonyódi sütő­üzem is. Mindkét kemencetípus több szakember munkáját pótolja, s alkalmazásukkal csökken az egyenlőtlen termelésből adódó állásidő, illetve a túlóra. Az új gépsorral végzett termelés irányítóinak azonban jól kép­zett szakembereknek kell len­ni. Főleg itt domborodik ki a laboratóriumok szerepe is. A tapasztalatok szerint Ka­posvárott és a megyében aránylag elmaradt a fehéráru­kereslet. Másutt több süte­ményt, kalácsot fogyaszt a la­kosság. A fehéráru-fogyasztás fellendítése végett célszerű lenne a városban legalább egy korszerű kenyér- és péksüte­mény mintaboltot létesíteni. A megyei tanács ipari osz­tálya már hozzáfogott a ta­pasztalatok feldolgozásához, s a látottakat az illetékes szer- i vekkel közösen megvitatva megpróbálják a gyakorlatban is alkalmazni. R. F. Híznak a páNkan A megye üzemeiben és fal­vaiban pártnapok kezdődnek. A pártnapokon tájékoztatják a megye dolgozóit az időszerű nemzetközi helyzetről, illetve Félszegen lépett be a Kapos­vári Járási Pártbizottság egyik szobájába. Zavartan gyűröget- te kezében a sapkát, nem tud­ta, hogyan adja elő baját, pa­naszát. Az ügyeletes félfogadó, az egyik pártbizottsági dolgozó hellyel kínálta. »A falubeli tsz-ben dolgoztam — kezdte a látogató —, míg tegnap haza nem küldött az elnök. Azt mondta, ilyen dologtalan nap- lopóra, mint én, nincs szüksé­ge. Pedig, elvtárs, dolgoztam én, ahogy tőlem telt, kérdez­zék meg a tanácselnököt, az is tanúsíthatja, nem volt énrám panasz. De egypáran nem bír­nak, merthogy cigány vagyok. Hát szabad ilyet csinálni?« — kérdi keserűen Bogdán János. Nem, nem szabadna ilyennek előfordulni — mondatlanul is ezt olvastam le a pártbizottsá­gi elvtárs arcáról, amint hara­gosan összevonta szemöldökét. Nem is halogatta a kérés el­intézését, azonnal a telefon után nyúlt, hogy megtudja, mi az igazság. A csornai tanácsel­nök igazat adott Bogdán Já­nosnak, rendes, dolgos ember­nek tartja őt, s méltatlannak a vele történt esetet. Megígérte, hogy azonnal intézkedik, nem tűrik a törvénytelenséget. Bog­dán János örömmel a szemé­ben távozott. Másnap pedig arról értesitették a pártbizott- t Ságot, hogy már dolgozik a | panasztevő. i Varga Pál Somogyjádról Az idei őszön nagy váltó- | ugyancsak a pártbizottság ve­' zetőinek segítségét kérte. Pa­naszkodott, hogy gyors- és A GÖZMOZBONY NYUGALOMBA VONULT megbeszélik, hogy hogyan kell i zds történt a krasznojarszki értékeim a mai nemzetközi j vasutasok életében és mun­helyzetet; í kajában: 1. Mahnyev moz- } gépíróiskolát végzett leányá­a nem tagja a tsz-nek. A pártbizott­Í ság munkatársa megvizsgálta a helyszínen a panaszt, és ♦ megállapította, hogy a tanács­Á párbnapokra mintegy száz ♦ donyvezető utoljára vitt a ♦ nak nem akarják kiadni jól képzett előadót küld a me-í fűtőházba gőzmozdonyt. A | munkakönyvét, holott r gyei pártbizottság. Nehéz munkát végez Szilvást Lajos, a Fi­nommechanikai Vál­lalat villanymotor- szerelője. Elsősorban nem testi erejét, ha­nem figyelmét, kéz­ügyességét s nem utolsósorban szak­értelmét veszi igény­be a feladat elvég­zése. Igyekszik, hogy a 45 lóerős villa ny- motor gazdájának ne legyen oka pa­naszra. I fűtőhöz hazai gyártmányú ■ | új villanyvonatai között va- í lósággal régiségnek tűnt ez t a gőzmozdony. » A több mint 500 kilométer j hosszúságú krasznojarszki í vasútvonal villamosítása tel- | jes egészében befejeződött, i Érdemes visszaemlékezni, | milyen volt 25 évvel ezelőtt | a szibériai vasútvonalnak ez X a része. A vasutasok szavai- X ból kiderül, hogy most 3000 tonnás és ennél súlyosabb szerelvényeket visznek napi 600 kilométeres sebességgel. Pedig nem is olyan túlságo­nál jó szándékból ugyan, de helytelenül jártak el ebben az ügyben. A tanácsnál is megér­tették ezt, s elintézték Varga Pál panaszát. A kaposszerdahelyi Orsós Imre ajkbiggyesztve állított be a pártbizottság ügyeletes íélfogadójához: »Elvtárs, mit csináljak, a Cukorgyárral szer­ződést kötöttem az őszi idény­re, és most nem akarják meg­tartani szavukat.« Ismét tele­fon, s Molnár személyzetis másnapra várja Orsós Imrét a Cukorgyárba. (Ejnye-ejnye, mérgelődik a pártbizottsági elvtárs, enélkül nem lehetett volna ezt elintézni?) És igaza van. Jó dolog az, hogy a Kapos­vári Járási Pártbizottságon mindennap nyitva áll az ajtó a dolgozók előtt. Jó dolog az is, hogy az emberek bíznak a pártban, s hogy bajaik orvos­lásához a pártbizottság köz­benjárását kérik. Külön öröm, hogy a pana­szosok nagy többsége olyan ember, aki nem tagja a párt­nak. Kell-e ennél jobb bizo­nyítvány: íme, a dolgozók mennyire magukénak érzik a pártot, és olyan nagy erőnek, amely a legnagyobb igazságta­lanságot is képes helyrehozat­ni. Emberi életek sokfélesége tárul fel sokszor a pártbizott­ságon. Sokan legbensőbb ügye­ikbe avatják be a pártbizott­ság munkatársait, olyanokba, amiket különben senkinek sem mondanának el. De itt megnyílnak a szívek, mint a zsilipek, mert jólesik őszintén kitárni, ami fáj, s amire gyógy­írt várnak. A legtöbbször, ha hosszas utánjárással is, tudnak segíte­ni a pártbizottsági elvtársak. Előfordul azonban, hogy né­melyik emberen nem segíthet­nek. Ezek közé tartozik Cser­ván Pál traktoros is, aki az egyik szeptemberi napon itta­san ült fel Zetorjára, sőt még útközben is betért a Diófa vendéglőbe. Az éppen arra já­ró rendőrök elvitték vérvizs­gálatra, majd megfosztották jogosítványától. Cserván Pál szinte sírva könyörgött a párt- bizottságon, hogy ha nem sze­rezheti is vissza a jogosítványt, de legalább ne állítsák bíró­ság elé. Itt bizony nem tehet semmit a pártbizottság mun­katársa. Cserván Pálnak vál­lalnia kell a felelősséget meg­gondolatlan tettéért, azért, hogy ő maga is levonja a ta­nulságot, s mások is tanulja­nak esetéből. Előfordul olyan eset is, amikor a panasztevő vagy a bejelentő valótlanságot állít, mint a toponári Pécsi Dénes- né, aki azt mondta, hogy fia helyett egy volt horthysta ka­tonatiszt gyermekét vették fel a technikumba. Amikor a párt- bizottság munkatársa megvizs­gálta az ügyet, kiderült, hogy Pécsiné fia nem állt helyt a felvételi vizsgán, az állítólagos horthysta katonatiszt pedig sohasem volt katonatiszt, szár­mazását tekintve agrárproletár volt. Nyilván az ilyenfajta »panaszt« sohasem intézik el, az ilyen »panaszos« nem bizal­mat, hanem fejmosást érdemel. Az ilyen ügyek intézése, vizs­gálata időpazarlást okoz, el­vonja a munkatársak idejét a jogos panaszok. intézésétől. A bizalommal élni lehet, de visszaélni vele nem szabad! Varga József Hogyan tárolják a takarmányt, a gabonát a marcali járás termelőszövetkezetei? • A Járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata öt termelőszövetkezetben i | (Tudósítónktól.) | Nem közömbös népgazdasá- ♦ gunk számára, hogy a betaka­rított termést hogyan tárolják san régen az 1200^ tonnás sze- í közös gazdaságaink, mennyire vigyázzák, óvják minőségét, relvények is túlsúlyosnak számították, és napi 150—200 kilométeres sebességgel ha­ladtak. A villamosítás jelentősen megkönnyítette az emberek l mint biztosították ehhez a í szükséges feltételeket, meny- t nyiben tartják meg az előírt t jogszabályokat. Ezért vélte ►szükségesnek a Marcali Járá­K az ocsú tárolása nem meg­felelő, mivel a raktárként használt malom ablakai hiányoznak Somogysámsonban megfelelő I az elhelyezés, de a raktárul ^a^tani, ^és y gondoskodni mosan kibontakozó hadműve- A 1-t1— -J-- ----------­munkáját. Korábban 12 em- | si Népi Ellenőrzési Bizottság. , , , , , ; hogy öt termeloszovetkezetDen bér kezelt egy szerelvényt, í j^ntegy szúrópróbaszerűen most pedig mindössze há- X megvizsgálja a takarmány- és rom. I gabonaraktározás helyzetét. A nemesvidi Alkotmányban mind vagyonvédelmi szem­pontból, mind a minőség megóvása érdekében körülte­kintő gondossággal jártak el, a tárolás és a gabonák, takar­mányok kezelése mintaszerű. Hasonló a tapasztalat a niklai Berzsenyi Tsz-ben is. Itt csu­pán SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ (43) Két nappal utóbb, reggel hat Kraschke. — íme óra körül történt. Stange tá- névjegye.« bomok, az egyik frontszakasz letnek. Ámde történetesen éppen abban a pillanatban, amikor a nagy sietve bevetett tartalékok már Stange tábornok szakasza felé közeledtek, valami egé­szen képtelen dolog történt. Ugyanolyan új lövegek kezdtek váratlanul tüzelni egy egész más frontszakaszon is. S alig­hogy ennek híre a törzskarok­A kedélyes idős asszony ki-^szeti egyenlítette számláját, elbúcsú-J ról. kell a tűzrendé- felszerelések biztosításá­zott a szálló adminisztrátorá-í tói, majd kilépett a szálló elő-] csarnokába, kezében kis úti-) táskájával és azzal a tarsollyal,] melyet állandóan magánál] hordott. Minek utána meggyőződött] róla, hogy senki sem követi,) befordult a sarkon, lement a] metróba és Szokolnyiki álló-)! Leontyev hoz meg a főhadiszállásra ér- másig utazott. Ott lassú lép-] Azonnal jelentette a dolgot parancsnoka hivatta a tábori rádión a főhadiszállásnak, telefonhoz Kraschke urat. — Herr Kraschke alszik jelentette az ügyeletes tiszt. megjelölve a feltaláló tartóz­kodási helyét S ott percnyi kezett, még egy harmadik frontszakasz is jelentette, hogy ott ugyanez kezdődött Reggel nyolc órára az L—2 tekkel elindult a parkba. Af-) féle csendes, kora tavaszi nap] volt, amikor Moszkva kömyé-i kén minden — a sok kopasz] jelzésű lövegek már az egész fa, az ösvényeken felhalmozó-) habozás nélkül kiadták a pa- arcvonalon működésbe léptek, dott sárga avar, a sápadt, szo­Azannal keltsék fél! — rancsot és Stange tábornok a térképek összekuszálódtak. szakaszán elindultak a tarta- Hát hol, melyik szakaszon le­iék harckocsik, bevetették a hét Leontyev? Ezt természete- tüzérséget és a repülőgépeket gén senki sem tudta. követelte Stange. Kraschkét felkeltették, a te­lefonhoz sietett. Stange tábor­nok az izgalomtól lihegve kö- ___ ...... z olte, hogy a szovjet oldalon pontosan hajnali öt órakor va­Elhatározták, hogy bármilyen Szviridov dan­dárjának szakaszába, oldalról bekerítik azt a részt, erős ej­morú égbolt és a mélységes csend — szinte még az ősz és; hervadás hangulatát idézi. Zubova asszony magányosan: A német csapatok pániksze- bolyongott a néptelen fasorok-] Kevesebb jó mondható el a szenyéri és a nagyszakácsi ter­melőszövetkezetek ilyen irá­nyú munkájáról. Az előbbiben ugyan megfelelő a gabona tá­rolása — tizenkét tsz-tag pad­lásán helyezték el, s megtar- tctták az előírásokat —, az új istálló padlásán lévő kombájn­árpával azonban baj van. A még fel nem száradt be­tonaljzat nedvességétől és az istállóból felszálló pá­rától a termény megbar- nult, megpenészesedett, »így értéke mintegy 15—20 szá­szatokkal csökkent. A széna- ] kazlakat nem takarták le szal- * mával, s ez szintén értékcsök- < kenést okozott. Az aradpusztai raktárban gyengék az ajtók, a zárak könnyen kinyithatok, de nincsenek meg a tűzrendészed feltételek sem. Tűzveszélyesen közel van­nak egymáshoz a széna- és szalmakazlak. Hasonló kifogások merültek fel a nagyszakácsi tsz-nél is. Igaz, hogy helyzetük elég sú­lyos — kenyérgabonájukat és a szemestakarmájnyt kénytele­nek nyolcvankét helyen, a ta­goknál tárolni —, de így is több gondot kellene fordítani a minőség megóvására. A mintegy tíz helyen tartod vizsgálat alapján ugyanis meg­állapították, hogy a gabonák értéke csökkent, enyhén doho­sak. Sürgős átforgatásra, ros­tálásra van szükség, hogy a további romlást megaka­dályozzák. Ugyanitt nem tartják meg a tűzrendészeti előírásokat sem. Igaz, sok gonddal, nehézség­gel küszködnek a fiatal gazda­ságok, munkájukat igencsak akadályozza a raktárhiány. Ez azonban nem ad felmentést, hanem még fokozottabb gon­dosságot, körültekintőbb szer­vezést, gyakrabb ellenőrzést kíván a vezetőség részéről. Nagy kincset, kenyerünk anya­gát biztosítjuk, s abból egy szemnek sem szabad kárba veszni! rűen vonultak vissza, hátra­hagyva felszereléseiket és se­besültjeiket. A törzskaroknál tŰ tSernyőT ^^ dobnak le stómyű tórzavar temadt ser­löveg kezdte meg a tüzelést. — Hát tudja, én öreg katona zárják az egész vidéket, vagyok — kiáltotta rekedt han­gon Stange —, de azt, ami itt mindenáron végre kell hajta- most történik, el sem bírtam ni! — hangzott a főhadiszállás volna képzelni! Valóságos po- parancsa, kol!... De mégsem! Mert a po­kol csak óvoda ebhez nyírséghez képest!... Még hozzáfűzte Stange tá- előtt meg kell találni Leontye- bornok, hogy már erősítést kért vet! ön a fejével felel Leon- a főhadiszállástól, de mindé- tyev életéért! Leontyevre ele- mékelőtt tömeges légitámadást vénén van szükségünk! mögötte és így teljesen körül- lin őrjöngött és egyszerűen nem bírt reális képet alkotni a — Leontyev foglyul ejtését helyzetről, ezért zavaros és el­lentmondó utasításokat adott. A tartalékokat hol új irányba vetették be, hol ismét vissza­ban. Nemsokára fiatal nő búk-; kant fel messziről. Marija] Szergejevna feléje sietett és; néhány pillanat múlva már ke-] zet fogott Natalja Mihajlovná-j val, azzal az útitársnőjével,] akivel Cseljabinszkból utazott] Moszkvába. Néhány rövid szót váltottak, majd Szokolnyiki külváros fe-í November 7-e megünneplésére készülnek a Bárdibükki Állami Gazdaság kiszeseí 300 óra társadalmi munkát vállaltak — Műsoros estet rendeznek az ünnepen — Keressék meg Leontye- a szőr- vet! — érkezett a rádió utasí­tás Berlinből. — Mindenek­küldték korábbi állásukba, lé indultak és megérkeztek az! akárcsak a sakkfigurákat, me- egyik ódon faházikóhoz, ami-] a megjelölt frontszakasz ellen, ahonnét az új lövegek tüzelnek. A katonák fegyelme katasztro- huzalokon, a fálisan gyengül. A pánikkeltők parancsokban főbelövése nem jár a eredménnyel. •No tessék — gondolta Leontyev neve szállt szét a táviratok szárnyán és telefon­legkülönbözőbb és figyelmezte- kellő tésekben, ez recsegett a mik­rofonba és membránokban. Mintegy jelképe lett a roha- ahonnét a fővárosba lyeket össze-vissza húzogat a megzavarodott játékos. EGY DALÉNEKESNÖ Néhány nappal azután, hogy Leontyev az arcvonalra indult, Marija Szergejevna Zubova, a leningrádi professzomé, vá­ratlanul elhagyta a Moszkva- szállót. Az elutazása előtt ki­lyen még ma is akad Moszkvá-] ban. Natalja Mihajlovna be-l csengetett. Egy öregasszony] nyitott ajtót és semmit sem! kérdezve, bebocsátotta őket.] Bementek a ház ebédlőjébe ! Ott nem volt senki. Marija] Szergejevna leült egy régi ka-] (Tudósítónktól.) A Bárdibükki Állami Gaz­daság KlSZ-fiataljai jelentős társadalmi munkát végeztek ebben az évben. A szervezet ezért 3000 forintot kapott a gazdaságtól. A fiatalok nem rakták zsebre a pénzt, hanem berendezték a klubhelyiséget, •szőnyeget és lemezjátszót vá­sároltak rajta. Mióta televízió­juk van, azóta estéről estére rosszékbe és rágyújtott, Natal­állított űrlapon az állt, hogy 3a Mihajlovna mellette foglalt5meg|.eijk a klubszoba tanulni, visszatér Gseljabinszk városba, e yet' Sszórakozni akaró fiatalokkal. érkezett. — Folytatjuk — J5 A kiszesek most november 7-e megünneplésére készülnek. 300 óra társadalmi munkát vállaltak. A gazdaság vezetői örömmel fogadták a KISZ újabb segítségét, viszonzásul megígérték, hogy könyvekkel gyarapítják a könyvtárat. Mű­soros estet is rendeznek no­vember 7-én a fiatalok, s ezen együtt ünnepelnek a gazdaság dolgozóival. A KISZ téli kulturális prog­ramjában még egy műsoros est rendezése és két színmű bemu­tatása is szerepel. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom