Somogyi Néplap, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
Vasárnap, 1960. október 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP Tabi László: KÜLÖN LÉCES VILÁGNAP Ruisz György: BODROG-PART REKKENÖ NYÁRI NAP, együtt a Baramyay-család. A hangulat szokatlanul feszült, különleges világnapot jelzett a rádió. Valóban az van: nemcsak kívül a világban, hanem bent a koponyákban, a szívekben is, kitömi készülő, meghonosodni kívánó gondolatok, érzelmek kavarognak itt. Nem kell sokáig vámunk a feszültség bombájának robbanására, a bomba robban, és alkotó »pusztítást« visz véghez. Ez a nap — amely végül is a fiatalság győzelmével, eljegyzéssel, megbékéléssel zárul — megbontja a Baranyay-Burger villa lakói életének hazug harmóniáját, s az egymást követő események során a villa kapuján eddig kívül rekesztett valóság nyer bebocsátást. Milyen ez a valóság? Mindany- nyian ismerjük, mert éljük, s ha megtagadnánk ezt, olyanokká válnánk, mint Baranyay- Burger professzor és elkényeztetett úriasszony-felesége, akik pózból, üres tradíciókból játsz- szák az ellenzékieskedők, az egyre nevetségesebbé váló reakció manapság már hálátlan szerepét. A professzor jónevű szakember, aki úgy dolgozik, jön- megy, él, ahogyan akar. Kos- suth-díjas szaktekintély, akit mindenki becsül és tisztel. De aki életstílusától, világszemléletétől sodorva azok közé az értelmiségiek közé sodródik, akik azzal politizálnak, hogy távol tartják magukat a politikától. A látszólag »légmentesen« elzárt élet és a külső világ, a fiatalok és Idősebbek szükségszerű összeütközése a tárgya Tabi László mindvégig szellemunka fontosságáról szólott. Ezután került sor az első előmes, fordulatos vígjátékának, a Különleges világnapnak, amelyben a szerző a szatíra jól bevált eszközeivel készteti a nézőt gondolkodásra, állásfoglalásra. A Tabi-vígjáték érdemelt méltatni szükségtelen. Hasonlóképpen fölösleges lenne a vígjáték dramaturgiai elemzése is, hiszen a Különleges világnap budapesti bemutatója után sorozatosan aratja a sikereket vidéki színházaink színpadán. S nem érdemtelenül. Hiszen nemcsak szellemes, fordulatos, hanem igaa-ds ez a vígjáték, élettel telített, s mellette új, mert hozzánk szól, mai emberekhez — egy kicsit rólunk vagy a közöttünk élőkről fest nevettető képet. SZÍNHAZUNK prózai társulatának előadásában a Különleges világnap számos kellemes estét ígér a közönségnek. Ami pedig nem lebecsülendő: a felszabadult szórakozáson kívül tanítást is. A szatirikus vígjáték Sallós Gábor töretlen lendületű rendezésében került színre mesteri kézzel vezetett céltudatossággal, ami így summázható: — Nézzétek, emberek, ha tetszik, ha nem, néha ilyenek is vagyunk, ítéljetek magatok felett, íme a tükör. Az írói és rendezői szándék összehangoltságát dicséri a Különleges világnap kaposvári előadása, s ennél tartalmasabb elismerést aligha mondhatnék. A rendezés szépséghibájául talán azt jegyezném fel, hogy a vígjáték előadásában nem forrtak össze egészen a szatirizálás és a vígjáték elemei. Ez pedig mind a színészi játékban, mind a darab összhatásában disszonanciát teremt. Nem megbocsáthatatlan mértékben, de teremt. Míg a darab főbb szereplői jellemükből, gondolkodásmódjukból, egy-egy hangvételükből, gesztusukból adódóan válnak nevetségessé, az epizódisták — a külső világ képviselői — elnagyolt karikírozásukkal »kiesnek« a darabból. Jóllehet az írónak az ö szerepeltetésükkel is szándéka van. Nem ártana következésképpen a tolmácsolásban a tisztázottabb egyöntetűség. Éppen az utóbbi megállapításból következik, hogy a tolmácsoló művészek közül négynek a nevét jegyzem fel. Bálint György Baranyay- Burger, a bemutatkozó Szende Mária Elli — a feleség —, Szlonka Mária Zsenda Kati megszólaltatójaként remekelt. Mindhármójuké hibátlan, kitűnő alaki tás! Az első két mű- vézs, Bálint Gyöi'gy és Szende Mária ragyogó színészi kultúrájával, fölényes intelligenciájával tűnt ki, míg a fiatal Szlonka Márta őszinte, átélésre való törekvésével, szenvedélyes játékával. Külön említem meg az öreg Zsenda megformálóját, Csihák Lászlót. Elmélyült játékával igazi, hús-vér embert varázsolt a közönség elé, idős munkásembert, aki öntudatra, méltóságra ébred, s aki minden túlzása ellenére rokonszenvet képes ébreszteni. Fülöp Mihály szintén hiteles színészi eszközökkel rajzolja meg Baranyav Tibor jellemét. Alakítása kifogástalan lenne, ha megjelenítő játékában több volna a szív, a belülről ösztönző tudatosság, mint a megtévesztő rutin. Ez utóbbit róhatnánk fel Remete Hédi Zsendá- néjának is. Remete jól kiszámított játékában elvesz ennek a csupaszív, sokat dolgozott, sokat szenvedett munkásasz- szonynak az alakja. Aki csendes, észrevétlen, mint a levegő, de helyrehozhatatlanul hiányozna, ha nem lenne jelen. Remete Hédi alakításában adósunk máradt Zsendáné mégej- tően emberi humorával. MINT MAR EMLÍTETTEM, az epizodisták felszínes kari- kírozása elüt a főszereplők megvalósított emberábrázolási szándékától, s e hibán nem ártana segíteni már csak azért sem, mert a Csiky Gergely Színház második bemutató darabja, a Különleges világnap nemcsak kellemes színházi estéket ígér, hanem azért is, mert az új évad második bemutatója hozta magával az évadnyitás első maradandóbb emlékű sikerét mind rendezésben mind pedig tolmácsolásában! László Ibolya BERTÖK LÁSZLÓ: SÁRGA ŐSZI VERS Ezek a szalmafény o. töri szárú délutánok úgy borulnak a tájra, mint nagy sárga virágok. Magházaik kinyíló zsúfoltságából sarga kukorica tömödik szekerek derekába. Sárga a dűlőútro. hintázó falevél is, égő krumpliszár sárga bokrába fúj a szél is. A nap egy óceánba hajított sárgadinnyé. Arany mosoly gyűrűzik öcsém égszín szemére. Szedtem egy kosár almát, most itt ülök, és nézem, hogyan osztozik bőre a sarga mindenségen. És hallgatom apámat, ki talpig aranyporban megáll, s azon törődik, ■ hogy ősszel mennyi gond van. BŐSZ JENŐ: ÉV-SIRATÓ Fejvesztetten fut az út, sikolt az ősz: »Jön a tél!« Reszket a lomb, nyög a sár, s néhány csahos kutya fél. Hova száHt, hova szállt; .Széthullott rég ez az év! ülsz csöndben a kályha mellett, víznótát fúj a fazék. — Fekszem. Éj van, kihűlt ágyunk volt melegét, keresem. Mivé lettél fagyott láng, szerelem, szerelem! KÖNYV Bárdi Ödön: THALIA MOSOLYA Az utóbbi évtized legjobb anekdotagyűjteményei közé tartozik Bárdi Ödön könyve. A szerző a régi színészgeneráció egyik tagja volt. aki a Vígszínházban kezdte pályafutását, és nagy magyar színészegyéniségek között töltötte életét. Kötetében megelevenednek emlékei azokról a színészekről, akikre ma már mint nagy nevekre emlékezünk. France, Anatole: SZfNÉSZTÖRTÉNET Anatole France e regénye szomorú végű szerelem története, amelyben a szerelmeseket a hősnő egykori kedvesének, az öngyilkos 'komédiásnak árnya választja szét. A mii érdekesen, finom megfigyelő képességgel, kitűnő jellemábrázolással mutatja be Párizs színházvilágát, az örök komédiások színes, szomorú-vidám életét. Dickens: NEHÉZ IDŐK A regényben Dickens kora társadalmának egész sor jellegzetes figuráját vonultatja fel. Az apa iskolában tanítja, hogyan kell hit nélkül, fantázia és becsület nélkül élni, pénzt keresni, és a kizsákmányolt osztályokat még erősebben marokra fogni. Az eredmény: lányából, Louisából szeESPOLC rencsétlen, félresiklott asz- szony lesz, a fiából, Tómból szélhámos és csaló, az apa pedig, alti a lelketlen tant beléjük palántálta, gyermekei tragédiájában megroppant öregember. MAI JUGOSZLÁV ELBESZÉLŐK Húsz ma élő jugoszláv író szólal meg e kötetben. Különböző hangon, más-más stílusban beszélnek az első világháború emlékeiről, a németek ellen vívott partizánharcok ról, az élet, a halál és a szerelem különféle kérdéseiről. Az írók közül Ivó Andric, Miroslav Krlezsa, Veljko, Petrovics nevét ismeri már a magyar közönség, de a fiatal írónemzedék képviselői is helyet kaptak a kötetben, mely így átfogó képet nyújt, a mai jugoszláv szépprózáról. SAINT SIMON HERCEG EMLÉKEZÉSEI A kötet a XVII—XVIII. században élt francia arisztokrata és udvaronc visszaemlékezéseit tartalmazza. Vérbeli író; aki meglátásait találóan, szórakoztatóan önti formába. Arisztokrata meggyőződését nem tagadja meg, de kritikai szelleme, nagy élettapasztalata, a visszásságokkal való elégedetlensége sok olyan megállapításra készteti, amely tanúsítja, hogy korának számos megnyilvánulását pusztulásra érettnek tartotta. Ünnepélyesen megkezdte az ismeret terjesztést a Siófoki Szövetkezeti Tanács A múlt esztendőben alakult meg Siófokon a Szövetkezeti Tanács. Létrejötte után nem tudta azonnal megindítani az ismeretterjesztest. Ebben az időben inkább próbálkozások folytak az erők egyesítésére. Az idei őszi és téli program azt bizonyítja, hogy sikerült a Szövetkezeti Tanácsokhoz tartozó dolgozók érdeklődésének megfelelő tervet készíteni. Erről beszél a nagyszabású kezdés is. Pénteken este 7 órakor ünnepélyesen megnyitották a Szövetkezeti Tanács őszitéli ismeretterjesztési és kulturális idényét. A KIOSZ klubjában megrendezett ünnepséget dr. Molnár Péter járási tanácselnökhelyettes nyitotta meg. Beszédében az ismeretterjesztés és a téli kulturális A nagy munkásköltő müveiből a Vak Bottyán Általános Iskola tanulói mutattak be néhányat. Az összejövetelt az Építőipari KTSZ énekkarának fellépése fejezte be. A következő hónapokban történelmi, irodalmi és politikai tárgyú előadások hangzanak el. Két élménybeszámoló is szerepel a programban, szovjetunióbeli és lengyelországi utazásáról számol be a Szövetkezeti Tanács két tagja. A következő ismeretterjesztő előadást dr. Záhonyi Ferenc tartja a Balaton történetéről. Ezenkívül műsoros estek is szerepelnek a Szövetkezeti Tanács terveben. adásra. Szűcs Zoltánná József Attiláról tartott érdekes ismertetést. Szovjet zenekar sikere Olaszországban A Leningrádi Szimfonikusok zenekara E. Mravinszkij vezényletével megkezdte olasz- országi körútját. A zenekar szereplésének első színhelye a milánói Scala volt. Csajkovszkij V. szimfóniáját és Sosz- takovics V. szimfóniáját adták elő. A közönségnek annyira tetszett az előadás, hogy a zenekarnak kétszer kellett ismételnie. Az olasz sajtó zenekritikusai az elragadtatás hangján írnak a leningrádi zenekar művészetéről. Maurice Chevalier nem állhatatos A napokban Maurice Chevalier egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy Brigitte Bardot a legkívánatosabb nő egész Franciaországban. Másnap Martine Carol, a szintén igen népszerű francia filmszínésznő a következő dühös nyilatkozatot adta a sajtónak: »Két évvel ezelőtt egy levélben rólam mondotta ugyanezt Gerő János: MAGÁNYOS FARKAS Horváth MísIm nem részeges többé. Köpcös termetének árnyékát senki sem látja im- bolyogni ma már a kocsmák előtt késő estéken, záróra után. Előre be kellett jelentenem ezt az örvendetes tényt, nehogy valamelyik túlbuzgó kritikus kiderítse rólam, hogy az átkos pesszimista világszemlélet rabja lettem. Nem az elvonókúra használt Horváth Miskának, nem az orvostudomány eme új vívmányának köszönhetem, hogy ezt az optimizmust sugárzó írást közrebocsáthatom. Egészen más orvosság használt az egész gyár által közismert »boros- kancsónak«, ö ugyanis holmi elvonókúrától még nem ijed meg. Annál is inkább, mert ezen egyszer már túlesett. Még a tavasszal történt, hogy az üzemvezető egyik hétfőn reggel megállt Miska marógépe előtt, és így szólt Benedekhez, az előrajzolóhoz: — Miska megint késik ... úgy látszik, megint beszívott ... — Nem késik — rázta a fejét Benedek. — Be se jön. Az üzemvezető értetlenül nézett az előrajzolóra. Az aztán megmagyarázta a tényállást pontosan: — Reggel, ahogy kifordulok a Malom utcán, látom, ballag előttem vagy ötven méterrel valaki az út közepén. De csuda furcsán haladt, úgy imbolygóit, mint valami falióra sétálója. És minden villany fa után megállt, gondolkozott kicsit, azután ugrott egyet. Az ugrás után pedig káromkodott. Ahogy közelebb mentem, megismertem az én Miska barátomat. Csudára be volt rúgva, alig ismert meg. Csak ment előttem, és ugrott egyet-egyet a villanyfáknál. El nem tudtam képzelni, mi a fene ütött bele, s mindjárt vallatóra fogtam, árulja el, mit ugrál, mint valami bakkecske. Erre oda mutat a villanyfárnyékára. és ezt mondja: »Hogyne ugrálnék, amikar ez a sok árok tegnap még nem volt itt. Valami marha keresztbe asta az egész utcát.« Azzal ugrott egyet megint. Nem akarta elhinni, hogy az árnyékon ugrál... Nem tehettem egyebet, hazaugráltam vele ... Azt én állítom, holnapig színét se látjuk ... Ezek után aligha kételked hetett valaki az elörajzolo'jcs lasában. Miska valóban át- aíudta a napot. Az ugrálás reggel után a műhely kollektívája elhatározta: Miskát elvonókúrára küldik. Majd egy hétig győzködtek, míg végre rászánta magát a rettenetes tortúrára. Meri különben, ha józan volt, ö maga is szégyellte, hogy ilyen állapotba jutott, ilyenkor értelmesen lehetett vele beszélni. A felesége is váltig könyörgött, a lelkét majd kitette, úgy kérlelte, s Miska nem is bírt ellenállni. Jelentkezett az orvosnál önként, saját jószántából. Közel egy hónapig volt oda. Es amikor visszajött, nem lehetett ráismerni. Igaz, az arca is megváltozott, nyugod- tabb lett, egész kisimultak szeme körül a ráncok, de nem ez volt a csoda. Hanem az, hogy rá se nézett a szeszes italra. A kocsmákat elkerülte, és ami meg soha nem történt meg, hazavitte az asszonynak a pénzt hiány nélkül. Azelőtt beszédesebb volt, most meg az elvonókúra után a szavát is alig lehetett venni. Egyesek azt mondták, megkomolyodott, mások szerint ideg- rendszerében történt változás. Egyszóval más ember lett, ezt vallotta mindenki kivétel nélkül. Amíg Miska rá nem cáfolt a hiedelemre. Az Újpest—Honvéd meccs után történt, hogy a hazai győzelem örömére betértek a topogóba. Ott a régi ivócimborák addig duruzsoltak körülötte, míg bele erőltettek egy nagy- fröccsöt. Miska először megborzongott, elfehéreáett, azután pár perc múlva kipirosodott. Es amint a régi, mámorí- tó érzés végigoizsergette egész testét, újra megtöltette poharát. Az égy fröccsböl tíz lett, s azt még rummal is tetézte. Végül Miska úgy berúgott, azt se tudta, hol van. Reggel egy ingben, gatyában vánszorgott haza. Most is segíteni akartak rajta, de újabb elvonókúráról hallani sem akart. Megmakacsolta magát, és ivott, mint valami gödény. az üzemvezetőség azon gondolkozott, hogy elbocsátja a gyárból. De aztán a családjára való tekintettel mégis megkegyelmeztek neki. Mert mindezek ellenére jól dolgozott, a legjobb szakmunkások között tartották számon. És ha józan volt, pótolta az elmulasztott napot is, úgy dolgozott, hogy öröm volt nézni. De a fizetés utáni napokon mindig elmaradt. Egész álló napig ivott. Sőt, ha nagyon megszomjazott, még maszek munkát is képes volt vállalni — kocsikirakást, villanyszerelést —, s azt a pénzt is mind megitta. A többiek, amikor látták; hogy hiába a jóakarat, nem hallgat rájuk, lemondtak a megmentéséről. Ügy gondolták, *Horváth Mislián már az isten se segít. Ezek titán teljesen érthető; hogy a brigádalakításnál is fi■» gyeimen kívül hagyták. Az ötletet Gabi hozta, a KISZ-tUkár; es mivel életrevalónak találták a javaslatot elfogadták; még aznap délután kimondták a megalakulást. A brigád határozott céllal jött létre. Nem csupán a termelés végett, azért, hogy segítsék egymást, akik egymás keze alá dolgoznak, hanem a kulturálódás végett is. Aki a brigádba belépett, megfogadta, hogy rendszeresen képezi magát szakmailag, moziba; színházba viszi a családot; könyvet olvas, és közös kirándulásokra elhozza az asszonyt meg a gyerekeket, hogy jobban megismerjék egymást, ha már együtt dolgoznak. Ebből a brigádból maradt ki Horváth Miska. Nem gondolták, hogy rósz- szül esik nelci. Azt hitték, régen kiölte már belőle az itat a szégyenérzetet és az emberi méltóságot. Pedig már másnap megszólította a brigádvezetőt, Benedeket: — Engem miért hagytatok ki? Hiszen én is ide tartó« zom! (Folytatás a 6. oldalon.£ ^
