Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-10 / 214. szám
Szombat, 1960. szeptember 1& 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ ERŐSÖDÉS JELEI A nyár elején Sömyéről kap tunk levelet. A Győzelem Tsz vezetői megírták, mi mindent valósított meg a tagság a tavasz óta. Közös férőhelyeket létesítettek a jószágnak, a jó gazda gondosságával megművelték földjeiket, s szépen ff illődnek növényeik. Gabonájuk annyi mutatkozik — írták —, hogy azon fő a fejük, hova tegyék a nasv szemtermést. A közös gazdálkodás első évének első felében elért eredményeiről hozott hírt a sörnyei levél S az összefogás nyomán született kezdeti sikereket másutt, a megye többi fiatal szövetkezeiében is tapasztalja az ember. A növénytermelésben viszonylag gyorsabban érezteti kedvező hatását a közös gazdálkodásra való áttérés. Ám a közös állattenyészés fejlődésének is vannak kezde ti eredményei. Az év első felében 6069-cel nőtt a tsz-ek szarvasmarhaállományának létszáma. Szövetkezeteink ebben az időszakban terven felül 1577 szopós borjút és 4650 kocasüldőt vásároltak. Több mint száz új traktort szereztek be és csupán a faszerkezetű létesítmények közül 108 istálló, fiaztató vagy sertésszállás építését kezdték meg az új vagy felfejlődött szövetkezetek. Mindez és sok tényező világosan mutatja: fiatal közös gazdaságaink tettek lépéseket a a megszilárdulás útján. Az elért eredmények — kezdeti eredmények. Sok még a tennivaló, hogy az alig több mint féléves vagy másfél esztendős szövetkezeteink jól jövedelmező mezőgazdasági nagyüzemekké váljanak. A tények arról tanúskodnak, hogy mindig előbbre és előbbre jutunk. Arra is vannak cáfolhatatlan bizonyítékaink, hogy nagyobb és észrevehetőbb megrázkódtatások nélkül zárult le mezőgazdaságunk átalakításának eddigi szakasza. A szövetkezeti földek úgyszólván mindenütt nagyobb termést adtak, mint az egyéni gazdálkodás idején ugyanazok a kisparcel- lák. Somogy megye vagy Somogy vármegye soha nem takarított be annyi gabonát, mint az idén Somogy szövetkezeti megye. Igaz, ebben szerepük van a természeti tényezőknek is, de nem minden eredmény írható az időjárás javára. A gondos talajmunka, a műtrágyázás, a minőségi vetőmagvak felhasználása — a korszerű mezőgazdálkodás vívmánya. Ha az új szövetkezetekről szólunk, legtöbbjükről elmond hatjuk: eredményes fél észtén dót hagytak maguk mögött. És amelyikben feltomyosultak a kezdeti nehézségek? Ott sem romlik, hanem egyre javul a helyzet. A balatonkeresztúri Űj Reménység ma is küzd megannyi problémával, de gondjai kisebbek, mint a tavasszal, a nyár elején voltak. A növényápolást nem szervezték meg kellően — életében először gazdálkodik közösen a falu összes dolgozó parasztja —, az aratással azonban már könnyebben megbirkóztak. Igaz, gyakorlati tapasztalataikból tanulnak legtöbbet. A vár- daiak az első kaszálás után a szénabetakarítással baj’ódtak sokat. Annyi lett a szálas takarmányuk, hogy alig győzték kazlakba rakni. Nehezítette dolgukat a szeles, csapadékos időjárás. Akadt, aki egyik este azt monda: hagyjuk fedetlenül a kazlat. Ekkor az elnök közbeszólt: maradjanak a kazalon, tetőzzék be, fél fél munkaegység lesz a prémium. S másnap reggel eshetett az eső, nem ázott be a várdaiak szénája. Tanult ebből az esetből is a vezetőség, s most már tudja, kit hogyan kell jobb, lelkiismeretesebb munkára bírni. A barcsi járásban két határszemlét tartottak az idén. Meg- műveletlen földet úgyszólván egy talpalatnyit sem találtak a szövetkezetek határában. Pedig a régi, mintegy hatezer holdnyi tartalékföld — 20—30 hold híján — a közös gazdaságok használatába került. Itt is. másutt is a szövetkezetek létrehozása oldotta meg végérvényesen a tartalékföldek megművelésének problémáját. Megnőtt ezáltal a tsz-ek egy- egy növénytermelésben dolgozó tagjaira jutó földterület. A tavalyi 6,9 holddal szemben az idén átlagosan 7,6 hold megművelése vár megyénk minden tsz-tagjára. Ez is magyarázata annak, hogy helyenként a kukorica tíz holdjai kapálatlanul maradtak. De csak helyenként, és sehol sem nagy a gazos terület: jóval kisebb, mint a múlt évben volt. Nem támaszthat senki teljesíthetetlen követelményeket az első éves közös gazdaságok tagjai elé. Ami erejükből telik, azt a munkát viszont jo««al elvárhatja tőlük az ország. Tevékenykedjenek fáradhatatlanul szövetkezetük erősítésén. Az alapokat már lerakták, van mire építeniük. Hogyan is mondta kint, a ri- nyaújnépi mezőn Kiss János fogatos? Így: »-Most kezdtük másodszor a közös gazdálkodást. Van már látszata munkánknak. Persze jobban állnánk, ha az ellenforradalom nem kergetett volna szét ben nünket.« Igen, ez a felismerés is jele az új szövetkezetek erősödésének, és hajtómotorja a további erőfeszítéseknek. Kutas József A NAGYATÁDI KONZERVGYÁRBAN Nem könnyű, de ssép Nem lehet valami könnyű dolga Farkas Dezső elvtársnak, a Kaposvári Járási Pártbizottság osztályvezetőjének, ö végzi és irányítja a pártbizottságon az a'ntációs és propagandamunkát, s így hozzátartoznak a pártoktatás ügyei is. A kiszesekével együtt néhány- nyal több mint kétszáz tanfolyam kezdődik meg pár hét múlva. Hiszen csak a propagandistákból kitelik egy tekintélyes csapat. Olyanok ők, mint a fronton a jó parancsnok; felkészültségük, irányításuk, példamutatásuk nélkül elképzelhetetlen volna az ideológiai harc. Márpedig ekkora létszámú oktatógárda kiválogatása és munkába állítása nagy felelősséget követel még akkor is, ha a propagandisták között szép számmal akadnak, akik már évek óta végzik ezt a munkát. Egy ember csak egy ember. Farkas elvtársból nem hiányzik a szorgalom, a hivatástudat, vérévé vált ez már pártmunkás évei alatt, egyedül azonban így sem tudná megoldani a ráháruló feladatokat. De hát ez igazi pártmunkás nem azért pártmunkás, hogy mindent egyedül, mások segítsége nélkül akarjon elvégezni. S Farkas elvtárs is megtalálta segítőit nem csupán közvetlen munkatársaiban, ha. nem azokban is, akik más területen dolgoznak, de okos szavuk, meleg, kommunista szívük van, önzetlenek. Tanácsban, tömegszervezetekben, mdőrségnél és más intézményeknél, üzemedben dolgozó elvtársakat kértek fel: vegyenek részt az oktatási bizottságban, segítsenek tanfolyamve- zetőket képezni, vállaljanak ellenőrző munkát. A járás csaknem nyolcvan községét ellenőrzés szempontjából hét körzetre osztották, s a pártoktatás segítését három-négy elvtársból álló csoportra bízták. Ezt az elgondolást a járási v. b. is magáévá tette. Így már nincs egyedül Farkas elvtárs, és a járási bizottság sem Hasznos lesz ez a módszer az alapszervezeteknek is, mert közelebb kerültek a járási bizottsághoz. Nem valami csoda, hanem a munka kollektív megosztásának eredménye, hogy a kaposvári járásban már hetekkel ezelőtt pontosan tudták: hol milyen tanfolyamot indítanak, és ismerték a propagandistákat, is. A kezdettől f«gva megnyilvánuló tervszerűség jótékonyan érezteti hatását. Gondok, problémák ugyan itt is fel-felbuk- kannak, de a munka általában mindenütt jól halad. Nem indítottak hajszát a múlt évi eredmények magas túlszárnyalásáért, de amit józan megfontolással elhatároztak, azt véghez is viszik. Főként a marxizmus—leniniz- musnak magasabb fokon való tanítását tartották szem előtt, s a változás e téren a tavalyihoz képest nagyon örvendetes: 24 új tanfolyamot szerveztek. Talán jövőre vagy azután még többre futja mad „rejükből Az idén a kulcskérdés: az oktatás színvonalának emelése E célból több gondot fordítanak a propagandistákra, hogy többet is lehessen követelni tőlük. (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Konzervgyárban a ke zelmúlíban szerelté' be Közóp-Európa leg modernebb páráé csomfelüolgozó kt sérleti gépét, az úg^. nevezett paradicsor vonalat. Az új gép pel naponta 15 vagon paradicsomo. dolgoznak fel, háromszor annyit, min a régivel. Az új gép előnye az is, hog folyamatossá teszi a termelést. A két pneumatikus é elektromos vezérlővel központi kapcsolón keresztül egy ember irányítja az üzemeltetést. A gép kiváló minőségű árut állít elő, sokkal jobbat, mint a régi. Nézzük meg röviden a paradicsom útját. Vízúsztató továbbítja a paradicsomot a levegőbe- fuvásos mosóba, onnan görgős válogató szalagon keresztül a mageltávolítő szerkezetbe jut, majd az előmelegítőn át a fi- nompaszírozóba és a sterilizálóba kerül. Az elősürítőből a sűrítőbe és a töltő szerkezetbe jut a paradicsomlé. A gép csaknem tízmillió forintba került. Eddig 115 vagon paradicsomot dolgoztak fel vele. Egy panasza van a gyár vezetőinek. A maximális üzemeltetéshez több gőzenergiára lenne szükségük. Ennek előállítására azonban a régi kazán képtelen. Két gőzmozdony A navigátoros tábláról irányítja a termelést Bujtás László. enyhít valamit az energiahiányon. Ezzel persze nincsen megoldva a problémájuk. Szeretnék, ha az új kazánházat még ebben az évben elkészítenék, hogy a jövő szezonban száz százalékosan kihasználhassák a gépet. Vojkovics István a besűrítő gép mellett. SEJ NY IN A SIRIUS AKCIÓ Hát igen, tábori fürdőkádjuk valóban nem volt a szovjet tiszteknek. Waitzel azonban nerrf gondolta, hogy ez a körülmény csökkenti az oroszok harci képességeit. Amikor pedig a hadgyakorlat végén több száz szovjet repülőgépről több ezer katona ugrott le, s az ejtőernyősök közül egy sem volt, aki földet érve eey percnél tovább késlekedett volna, Waitzel ezredes szinte elvesztette a fejét. De hát mit tehet az ember, ha a világ ilyen ostobán van berendezve: gyakran helyesebb úgy tenni, mintha nem ven- nök észre azt, ami valójában szembeszökő és nem értenék meg azt, amit kitűnően meg lehet érteni. Waitzel nem volt olyan naiv kezdő, hogv a tényeknek megfelelő jelentést küldött volna Berlinbe a hadgyakorlatról. Egész éjszakán át verejtékezve fogalmazta meg végső következtetéseit: hogy a hadgyakorlat technikai elmaradottságáról, a tiszti állomány katonai kiképzésének alacsony színvonaláról a csapattestek rossz taktika együttműködéséről tanúskodott. Waitzel tudta, hogy csak ilyen jelentést fognak jóváhagyni és a Führer elé terjeszteni — s ami a legfőbb: a Führer örülni fog. Valóban, a jelentés elküldését követően Waitzel ezredes nemsokára levelet kapott Pi- ckenbrocktól, aki többek közt •zt írta: »... a Führer és Göring birodalmi miniszter áttanulmányozták az ön jelentését és megállapították, milyen alaposan elemezte esetleges ellenfelünk hadseregének helyzetét. Teljesen egyetértenek az ön következtetéseivel...« Ezeket a sorokat Waitzel úr ötször is végigolvasta és valósággal olvadozott a gyönyörűségtől. Honnét is tudhatta volna, hogy ugyanaz a Führer, aki akkor »teljesen egyetértett Waitzel úr következtetéseivel«, 1941 decemberében majd, amikor a német hadak Moszkvánál vereséget szenvedtek, el fogja rendelni, hogy »Hans Waitzel volt ezredest és volt moszkvai katonai attasét agyon kell lőni a szovjet haderők állapotáról adott aljas és megtévesztő tájékoztatása miatt«? Ilyesmi a katonai attasé úrnak természetesen eszébe sem jutott. Aznap este, amikor Pickenbrock levele megérkezett, Waitzel olyan örömmámorban úszott, hogy az egész követség által ismert fösvénységét félretéve, a hivatal gép- írónőjével, Grete kisasszony- ryal a Metropol-étterembe ment. Itt aztán annyira elkapta a költekezési láz, hogy a "acsorához pezsgőt rendelt és virággal, meg egy doboz Vörös Október csokoládéval ajándékozta meg Grete kisasszonyt. S bár a doboz elnevezése nemigen volt Ínyére az attasé úrnak, de a csokoládé remek volt Mindez átvillant Waitzel ezredes emlékezetén azon a májusi reggelen, amikor történetünk kezdődik. Eszébe jutott, hogyan érkezett vissza Moszkvába — Kraschke úr társaságában. Kraschke, új állomáshelyén azonnal munkához látott és eleinte a lehető legkedvezőbb benyomást keltette. Még sikerült is kapcsolatot találnia ugyanazzal a tudományos kutatóintézettel, ahol az az átkozott Leontyev tervezőmérnök dolgozott. Leontyev, aki miatt Wailzelnek annyi kellemetlensége, gondja támadt. Schmelzemek, aki Kraschke előtt foglalkozott a Sirius-ak- ció végrehajtásával, ügynökei révén sikerült megszereznie a kutatóintézet alkalmazottainak névsorát és ezt a névsort Berlinbe juttatta. Kraschke akkor mindenesetre ellenőrizte, mn- csen-e az alkalmazottak közül valakinek rokona a Berlinben élő fehéremigránsok között. S valóban kiderült, hogy az in- tézeben dolgozik egy bizonyos Golubcov, mégpedig mint éjjeli őr. Teljes neve Szergej Petro vies Golubcov volt. A Berlinben élő orosz emigránsok közt ugyancsak volt egv cári tábornok, most a berlini Adlon-szálló portása, aki ez utóbbi állását rendkívül tekintélyes külsejének köszönhette. Kraschke elhatározta, hogy mindenesetre utánanéz, nincs-e valami rokoni kapcsolat az egykori tábornok és Szergej Golubcov éjjeli őr között. Feltevése a jelek szerint beigazolódott. Amikor magához hívatu Golubcovot, ez kijelentette, hogy valóban él Oroszországban egy unokaocs- cse, bizoenyos Serge Golubcov, az ö rii'ai fivérének, az 1917- ben elhunyt Pjotr Golubcov- rck a fia. Ez a Serge Golubcov a Gyenyikin-hadsereg kémel- hárító szolgálatánál működött, de aztán nem sikerült külföldre jutnia. Oroszországba maradt és az értesülések szerint később Moszkvában helyezkedett el. Golubcov tábornoknak azonban nem volt vele kap.csolata. Magától értetődik, hogy Kraschke, amikor Moszkvába indult, levelet vitt magával a volt tábornoktól annak unoka- öccséhez és vitt egy fényképet is, amely még a polgárháború idegéből származott. Szergej Golubcov Moszkva külterületén, az Izmajlov-va- daskertben élt. Kraschke úr egy régi útikönyvből megtudta, hogy az egyik orosz cár, a »halkszavú« Alekszej Mihajlo- vics arra a környékre járt vadászni s ezért kapta az a »vadaskert« elnevezést. Manapság gépkocsival vagy villamossal lehet oda eljutni. Kraschke az utóbbi módot választotta, mert arra a következtetésre jutott, hogy Moszkvában minél demokratikusabb a közlekedési eszköz, annál veszélytelenebb a hírszerzőnek. Óvatosságból, amikor a Leontyev utcán kilépett a követség épületéből, először az Arbat út felé indult és igy jutott ki a körútra. A Tyimirja- rev-szobomál leült egy padra, majd miután meggyőződött róla, hn<™ senki sem követi, a Puskin tér felé folytatta útját, ott hirtelen felugrott egy mozgó villamosra és ugyanilyen hirtelen ugrott le róla később a Csisztije-Prudi Kerületben. Majd innen, először autóbusszal, azután villamoson kijutott az Izmajlov-va- daskerthez. — Folytatjuk — Druzsin Lászlómé és Tandali József né egy műszakban 8 ezer üveget zártaik le, A szállítószalag.
