Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28 / 229. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1960. szeptember 28, 9? Kedves bajtársak, segítsetek!“ Szánalmat ébresztenek e sza­vak: »Magyar testvéreim, ked­ves bajtársaim, segítsetek!« S nyújtja feléd a kezét vagy gyű­rött sapkáját, hogy adományai­dat, filléreidet elhelyezd ben­ne. Ismert alakja ő, féllábú, két mankóval járó koldus Ka­posvár utcáinak. Hol a Dózsa György utcában a borkóstoló mellett, hol az SZTK és a piac környékén vagy a városi ta­nács mellett tűnik fel bicegve — részvétet, sajnálkozást éb­resztve maga iránt. ,Munka" közben Jól tudja, hol, merre a leg­nagyobb a forgalom a nap kü­lönböző óráiban, s eszerint üti fel tanyáját. Délelőttönként in­kább a piacon és az SZTK környékén, délután a Dózsa György utcában találni. Egyik délután három órától fél négyig figyeltem. A vasútra menők közül ez idő alatt ti­zenheten adtak neki különböző összegeket. Egy fiatal barna lány 1 forintot, egy kórházból hazafelé tartó nénike 80 fil­lért, egy vasutas 60 fillért. A fél óra alatt 10 forintnál több pénz gyűlt össze sapkájában. Ügy látszik, elégedett lehetett keresetével, mert leballagott a borkóstolóba leöblíteni kiszá­radt torkát. Ott régi ismerős­ként üdvözölték, törzsvendég­nek tartják. De nemcsak a borkóstolóba, hanem a föld­művesszövetkezetnek az állo­mással szemben levő italmé­résében és a Színház park melletti gombában is jól is­merik. Ez utóbbiban még ab­ból az időből, amikor itt is mértek ki pálinkát. Akkoriban gyakran feküdt a park bokrai között pálinkamámorban. Autóbusszal ^munkába' A féllábú koldus nem kapos­vári. Baranya megyéből, Göd- rekeresztúrról busszal jár vá­rosunkba koldulni, mintha munkába jönne Általában kedden és pénteken jön a fél kilencessel, és a 17 óra 10 per­ces busszal megy haza. S a koldulással összeszedett pénzt italra költi. Nemegyszer tették fel részegen a buszra, és a ka­lauz, és a gépkocsivezető együttes erővel is alig tudta rendre inteni. Láttuk azt is, amikor egy boxmeccsre 22 fo­rintos jegyet váltott, ezt ugyancsak a jóhiszemű embe­rek adományából fedezte. De nemcsak nálunk ismert. Pé­csett és Komlón is fel-feltűnik. Bizonyára kifizetődik a koldu­lás, különben nem venné a 20 forintos kaposvári, a 32,40 forintos komlói és a 40,40 fo­rintos pécsi autóbuszjegyet. 500 forint rokkantsági nyugdíj A Gödrekeresztúrról Kapos­várra járó koldust Balogh Fe­rencnek hívják. Valamikor, 1932—33-ban cséplés közben veszítette el fél lábát, s azóta nyugdíjat élvez. Az utóbbi években 500 forintot kapott havonta. A gödrekeresztúri Béke Termelőszövetkezet egy házat bocsátott ingyen a ren­delkezésére. Kapott a tsz-től egy kis darab kertnek való föl­det is. Feleségével, leányával és unokájával él együtt. Leá­nya az erdőgazdaságnál dolgo­zott (jelenleg betegállomány­ban van). ,Rokoni látogatóban" A falu legvégén van Balogh Ferencék háza. Tisztaságot, rendet találunk náluk, a rá­dióban vidám zene szól. Pa- nászkodik a felesége, hogy kevés az 500 forint nyugdíj. — Szereti férje az italt? — Nem iszik az már több mint két éve ... Most éppen rokoni látogatóban van a vejé- nél, Szentbalázson. Szentbalázson hiába keres­sük. Kaposvárott találjuk meg, a borkóstoló melletti kőkerítés padkáján ül, s adományért nyújtja a kezét. De most már nem adunk. Nem adunk azért, hogy az ösz- szegyűjtött filléreket eligya, s részegen utazzék haza. Remél­jük, többet az autóbuszok nem állnak meg háza előtt (nincs is itt megálló), hogy »munká­ba«, illetve koldulni vigyék. Nincs koldulási engedélye, nem is kapna. Az 500 forintból, a tsz adta kertből, lánya kere­setéből meg tudnak élni. A rendőrség is minden bizonnyal megakadályozza, hogy Balogh Ferenc a jövőben jóhiszemű emberektől szedje össze az italra valót. Szalai László Paprika­fűzés & Egy év alatt megkétszereződött a (alusi takarékszövetkezetek betétállománya Igen örvendetes jelenség az ország termelőszövetkezeti községeiben a földművesszö- • vetkezetek felügyeletével mű- - ködő, népszerűén »falusi bank­nak« nevezett takarékszövetke-- zetek betétállományának nö- • vekedése. Jelenleg 275 taka-' rékszöveikezet működik az or-' szágban. A takarékszövetke- * zetek betétállománya együtte-' sen eléri a 142 millió forintot.' 1959 július elsején még mind-' össze 63 millió forint volt az' együttes tőkéjük. A legnagyobb ' mérvű fejlődés a termelőszö­vetkezeti községekben, illetve' megyékben tapasztalható. A falusi emberek mindjob-' ban megkedvelik a takarékos-' kodásnak ezt a formáját. A ] takarékszövetkezetben elhelye- ] zett pénzükért nemcsak kama-J tot kapnak, hanem 3000—5000, forintig terjedő összegű köl-, csont is szinte bármikor,, minden különösebb utánjárás, nélkül a helyszínen felvehet-, nek. Az év első felében az or-, szág takarékszövetkezetei, 23 156 tagnak folyósítottak, kölcsönt együttesen mintegy < 75 millió forint értékben. A, forgalom — a tapasztalat sze-, rint — az év második felében ■< ennél is magasabb lesz. Az' első takarékszövetkezet meg-' alakulása óta 85 000-en vettek, igénybe kisebb-nagyobb ősz- < szegű kölcsönt. Elegendő gyarmatáruról gondoskodik a külkereskedelem A déaigyíimölcsök, a fűszerfélék' és a halkonzervek behozatalával' foglalkozó MONIMPEX külkeres- | kedelmi vállalatnál az őszi-téli; gyarmatáru-ellátás kilátásairól el-. mondták, hogy az kielégítőnek, za-, vartalannak ígérkezik. Elegendő. citrom, narancs, mandarin, füge,, mazsola, gesztenye, valamint kávé,, tea és bors lesz. A déligyümölcsök „ és a fűszerfélék forgalma a tava- < lyival azonos szinten lesz. Halkon- < tervekből most is bő a választék, de a következő hónapokban újabb * készítmények is forgalomba kerül-- nek. (Kiküldött munkatársunktól.) A felkelő nap aranysugarai megcsillannak az alig néhány perce feltámadott halak pik­kelyein. A halak a Megújulás Mezején gyűltek össze. A ré­tet erre az ünnepélyes és egyáltalán nem mindennapi alkalomra vízzel árasztották el a HaHoKlu (Halászok és Hor­gászok Klubja) munkatársai, akik a rendezést vállalták. Már egy órával az értekezlet előtt zsúfolásig megtelt a kör­nyező hegyoldal érdeklődőkkel. A sajtópáholyban, a rét szélén ott voltak a külföldi és a hazai rádiók és televíziók riporterei, a jobb- és baloldali lapok tu­dósítói és képviseltette magát a Halimádók Szektája is. ők azonban — bizonyos mértékig érezvén bűnösségüket — kissé hátrább foglaltak helyet. Az értekezlet az »0, be jó a vízben újra« kezdetű, erre az alkalomra komponált himnusz eléneklésével kezdődött, majd egy másfél kilós ponty emel­kedett szólásra. — Haltársaim! Amint ezt önök saját bőrükön, illetve pik­kelyeiken tapaszt'! Ihattak, egy kis időre feltámadtunk. (Éljen! — kiáltott valamelyik stréber halimádó a hátsó sorból.) Köz­beszólásoktól tartózkodjunk! Szóval újra együtt vagyunk, mégpedig gerincesen, fejestül és szálkástul. Mai összejövete­lünk célja, hogy a jelenlévő társaddlrrú szervezetek, de fő­képpen a sajtó munkatársai előtt elmondjuk: milyen szán­dékkal történt hálóval vagy horoggal elkövetett kiemelé­sünk nagyszerű életterünkből, a vízből, és milyen nagy ügyet lében úszkálva egyéb gondom is akadt. Utána egy ponty kért szót. — Én nemesebb célt szol­gáltam. Olyan előkelő társa­ság fogyasztott el, amelynek hatalmában állt egy-egy tele­pülésnek valamely közintéz­ményt juttatni. így a belőlem Riport a feltámadott halak értekezletéről Termelőszövetkezetek, Ssöasös- és pannonhükköny ELADÁS a göllsi Béka Termelőszövetkezetben (36089) szolgáltunk azáltal, hogy élfo­gyasztást nyertünk. Kérem, te­kintsenek el most az egyszer a vitaindító előadástól, és kezd­jük mindjárt a második napi­rendi ponttal: a hozzászólások­kal. Nem kellett sokáig várni. Egy fogas emelte fel elsőként az uszályát. — Nem kenyerem a beszéd, így rövid leszek. Amikor boldo­gult dédnagyanyám az utolsó­kat úszta, már megmondta apámnak (Közbekiáltások: Tér­jen a tárgyra!), figyeld meg, fiam, a te unokád díszes tálban szolgálja az emberek táplálko­zását. És nem csalódott. Mert nemcsak a tál volt díszes, ha­nem a fogyasztó társaság is. Már amikor a pénzemtől kezdtek megfosztani, Vym pár­beszéd zajlott le a tetemem fö­lött: — Ha nem fogtad volna el, végünk lenne. — Hát bizony, oda lett volna a becsület. — Becsület? Te naiv! Tudod jól, mit jelent kiesni a főnök kegyeiből, és a fulajtárai — együgyüek — mindent jelen­tettek, nem is gondolva arra, hogy hal is van a világon. — Aztán többre nem is em­lékszem, mert a zsíros, forró készített vacsora egy hideg- meleg vízzel felszerelt kutya- idomíió felépítését eredmé­nyezte az összes mellékhelyi­ségekkel és gyakorlóterekkel együtt. — Nem maradtam él én sem hivatásom teljesítésétől — kért szót egy harcsa. — Egy bolha­cirkusz ponyvájának szükség- szerű foltokkal való ellátásá­nak nagy eseményét ünnepel­ték mintegy százötven vendég­gel, halászlével, rántott harcsá­val. Jó magam prézlibe for­gatva vándoroltam az ünnep­lőkbe. — Én egy becsületes kerületi főellenőr gyanútlan látogatásá­nak estem áldozatul — dicsek­szik egy csuka. — Hiába ellen­kezett szegény — úgy inkább csak udvariasságból —, kény­telen volt leülni az asztalhoz. Gyorsan és sokat evett, úgy­hogy nem is hallottam mást tő­le: Nézze, én most nem írok semmit az ellenőrző naplóba, hisz a hibákat jó szándékkal követte el. A süllő szószólója érdekes statisztikát terjesztett az érte­kezlet elé: — Felmérésünkből kiderült, hogy fajtánk 76,8 százalékát azzal a céllal tál ltok fel, hogy ebből a meghívott vendég ész­Káposzíasayan^ ítas a kulturális forradalom szolgálatában? ■jWT indenekelőtt ki kell jelentenem, _..„gy szeretem a “■ ^ káposztát, és sohasem tartoztam ama személyek közé, akik leírhatatlanul rettenetes átkokat szórnak Noé apánkra, amiért elkövette azt az utókorellenes bűnt, hogy bárkájába bevitte a vízözön elől többek között a káposztát is. Se eddig, se ezután nem kívánom, hogy száradjon ki min­den gyökere ennek a bodros-fodros növénynek. Félreértés tehát ne essék! Nem akarom kiirtani a ká­posztát, hiszen tudom, hogy a savanyú káposzta például nagy C-vitamin tartalmából adódóan fontos élelmezési cikkünk, ősz jöttén, tél beálltával közkedvelt ételünk, s nem szívesen nélkülöznénk kivált disznóöléses időkben. A savanyú ká­poszta fontos, a savanyú káposzta jó. Ha a háziasszonyok üz­leteinkben nem találnak elegendő káposztát, és ezért lázon- ganak, azt mondom — igazuk van. Ha a BARNEVÁL ká­posztát savanyít — neki is igaza van: keresett cikket bizto­sít a savanyítással a piacra. Eddig tehát: éljen a káposzta, éljenek a káposzta sava­nyító! és — nem is utolsósorban — éljenek a fogyasztók! Nekem csupán egy dolog nem tetszik, ez pedig az, hogy a buzgó BARNEVÁL a vállalat kultúrtermében savanyítja a káposztát, holott ez a helyiség nyilvánvalóan nem erre te­remtődött. Mindig úgy tudtam, hogy üzemeink, vállalataink kultúr­termei arra valók, hogy itt a munka közösségében elő mun­kások megteremthessék üzemük, vállalatuk kulturális életét; legyen hol szórakozniuk, legyen hol művelődniük, gyűlésez- niük, amikor erre van szükség. Erre lecsap a villám a derült égből: a BARNEVÁL a kultúrteremben savanyítja a káposztát! Tudományom cső­döt mond. Megvallom, e hírre csúnya dolgot mondtam a káposztáról, de most visszavonom az elhamarkodott sértést. A káposzta dolga az, hogy savanyodjék, ha savanyítani akar­ják. Egy vállalat vezetőinek dolga viszont az lenne, hogy a munkásság házon belüli kulturális ellátását célzó helyiséget hagyják meg rendeltetésének. Ámbár nem lehet tudni, mi volt a célja a vállalat vezetőinek a kultúrtermi káposztasa­vanyítással. Lehet, hogy külön dicséretre számítanak azért az »újításukért«, hogy káposztát savanyítanák a kulturális forradalom szolgálatában? Nos, a »dicséret« nem marad el. Csupán köznevetség for­májában jut kifejezésre, s ezen nem ütközhet meg senki. Aki buzgalmában viszásságot teremt, viselje el, hogy kineve­tik érte... Majd pedig próbáljon közhasznú buzgalmának más teret biztosítani. A kultúrterem hadd maradjon még pár évig kultúrterem! j_^ ^ revegye: vagy minden rendben' van, vagy nincs rendben, de' hogy Így legyen, legalább 't másfél milliós beruházás, szükségeltetik. 16,4 százalékún-< kát különböző avatásokra hasz- , nálták fel, a többi pedig az, egyszerű családok asztalára, került. — Tévedés, kérem — kiál-* tott közbe egy újságíró —, én' a múltkor is kaptam a vendég-, lábén. — Igen, mert megmaradt az* előző esti díszvacsoráról — ko­tyogott bele egy ponty —,. ahol egy boltkezelót ünnepeltek < abból az alkalomból, hogy leltá- * ra mindössze 24 ezer forintos^ hiánnyal végződött. Ezért ott, a helyszínen történt meg a - dorgálása is, amely a követke-' zőkböl állt: — Nana, Kovács. És a feddést végző kiküldött' kéjjel harapott belém. A vita további részleteiről lapzártáig nem érkezett jelen-* tés. S. K. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei < Bizottsága és a Somogy megyei ^ Tanács lapja. ^ Felelős szerkesztő: ^ KISDEAK JÓZSEF. ^ Szerkesztőség: Kaposvár, ^ Sztálin u. 14. Telefon 15*10, 15-11. ^ Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő-^ fizethető a helyi postahivataloknál d és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,— Ft.* BIZTOSÍTÁST! N, I em önkéntes, de kötelező biztosítást kérünk a MÁV Pécsi Igazgatóságtól arra, hogy egyszer s mindenkorra rendet teremt Somogybán az önkéntes vasúti balesetbiztosí­tás terén. Mert napjainkban látszatra a vasúti balesetbizto­sítás önkéntes, a valóságban azonban kötelező. írtunk már erről nemegyszer, de most már tűrhetetlen, amit főleg a ka­posvári állomáson tapasztalni. Néhány napon át figyelemmel kísértük a jegypénztáro­sok munkáját. Elismerésre méltó gyorsasággal dolgoznak szinte valamennyien, s adják ki a sok száz utasnak a jegyet. De amit az önkéntes biztosítás ürügyén az utasokkal szem­ben elkövetnek, azért egyáltalán nem érdemelnek dicséretet. (Igaz, nem is azt kapnak, hanem jutalékot az eladott bizto­sítási bélyegek után.) A Budapestre vagy hasonló távolságra utazók jegyére könyörtelenül ráragasztják az 1 forintos biz­tosítási bélyeget, akár félárú, akár egész árú jegyet váltot­tak. A 100 kilométerre utazók meg örülhetnek, ha megússzák 60 filléres bélyeggel. Előfordult az is, hogy a rendes jegyre és a mellé kért gyorsvonati pótjegyre is 1—1 forintos bizto­sítási bélyeget ragasztottak. Azt pedig, hogy biztosítással vagy anélkül kéri-e a jegyet, még véletlenül sem kérdezik meg az utastól. Ügy látszik, a pénztárosok eldöntötték: »Már­pedig innen minden utas csak balesetbiztosítással utazhat el.« Szép, hogy gondolnak az esetleges balesetre és az utazók hoz­zátartozóira. Ügy véljük azonban, azért önkéntes a biztosí­tás, hogy az utazó döntse el: igénybe veszi-e vagy sem. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a pénztárosok a biztosítási bélyeg felragasztása előtt megkérdezik az utazótól, hogy igényt tart-e rá. Nem pedig utána kelletlenkednek: »Már fel­ragasztottam, majd máskor előbb szóljon.« Hát mi már előbb is szóltunk, s most újból szóvá tesz- szük: biztosítsák a MÁV Pécsi Igazgatóságán, hogy az ön­kéntes balesetbiztosítás valóban önkéntes legyen. Tudjuk, hogy a MÁV-nak szerződése van az Állami Biztosító Utas­baleseti Osztályával, s a biztosítási bélyegek eladásában a pénztárosok anyagilag is érdekeltek. Tudjuk, hogy néhány perc alatt milyen sok utast kell a pénztárosoknak kiszolgál­niuk. De amíg a jegyét megkeresik, van idő arra is, hogy az utazótól megkérdezzék: biztosítással vagy anélkül kéri-e a jegyet? s*. L, Miért nem lesz műsornaptár Ke "ezdjük a ténnyel: októberben nem jelenik meg a ka- ■ posvári kulturális eseményekről tájékoztató műsor­naptár. Pedig de sok tanácstalan ember kapna útmutatást, hova menjen szórakozni, mivel tcltse szabad idejét! Jó előre értesülne a fontosabb, érdekesebb előadásokról. De hiába ke­resik a hirdetőoszlopokon a tni s 'rnaptárt, a plakátragasztó nem helyezi el a város egyetlen pontján sem. Nem bizony, mert anyaghiány miatt nem jelenik meg. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott, hogy a vállalatok, intézmények, művelődési otthonok minden hónap 10-ig kötelesek a művelődésügyi csoportnál bejelen­teni a következő hónapra tervezett ismeretterjesztő előadáso­kat, tanfolyamokat, akadémiákat, irodalmi, művészeti vagy zenei esteket, ünnepélyeket és műsoros esteket. Azonban a legtöbb helyen falra hányt borsónak bizonyult ez a határozat. Már 27-ét írunk, de még a fülük botját sem mozgatják. Egye­dül a Megyei Könyvtár küldte be tervét. Megkésve jelentke­zett az ÉDOSZ művelődési otthona, a Textilművek és a Zene­iskola. Az Ifjúsági Ház 20-án telefonon jelentette be, mit tervez októberben. Ennyi anyaggal — ami ráadásul késve ér­kezett — semmit sem lehet kezdeni. Ha kinyomtatta volna is a városi tanács a kézben lévő adatok alapján a műsortervet, hamis képet nyújtott volna a város kulturális életéről. S hogy lesz esemény bőven októberben, azt a téli terv is elárulja. Csak munkásakadémia 12 üzemben kezdődik, nem beszélve az egyéb tanfolyamokról, ismeretterjesztő előadások­ról. Az októberi műsorterv összeállítását az érdekelt üzemek, vállalatok nemtörődömsége hiúsította meg. Ha a végrehajtó bizottság határozatát megvalósították volna, s szeptember 10-ig benyújtották volna terveiket, minden hirdető oszlopon ott lehetne októberben a kaposvári műsornaptár. U Ű*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom