Somogyi Néplap, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, I960, szeptember Mj Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlés IS. ülésszakának általános vitájában (Folytatás as 1. oldalról.) tor kubai nép saját független életét akarja élni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent el kell követnie, hogy meg­szabadítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől. Viharos események játszód­tak le az afrikai kontinensen. A fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltásának már a harmadik napján ag­resszió áldozatává vált. Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, ame­lyekkel az agresszorok leple­zik cselekedeteiket! ők azt állítják, hogy Kongóban »zűr­zavar« támadt volna, ha nem vonultak volna be a belga csa­patok, hogy állítólag a kongói nép még nem érett az önálló életre. De ki adhat hitelt ezek­nek az állításoknak? Az afri­kaiaknak van egy közmondá­suk: »Becsapni a népet annyi, mintha papírba akarnák csoma­golni a tüzet.« Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elítélte a Kongó ellen elköve­tett fegyveres agressziót. sokkal terheli a nemzetközi lég­kört, és e konfliktus veszélyét fokozza az egyre erősödő fegy­verkezési verseny. Az MSZ-nck átfogó szervezetnek kell lennie Teljesen világos, hogy a nemzetközi kapcsolatok ilyen alapon nem fejlődhetnek to­vább, mert ez azt jelentené, hogy hanyatt-homlok szaka­dékba zuhanunk. Az ENSZ szent kötelessége, hogy védel­mezze az államok szuverén jo­gait, nemzetközi vonatkozások­ban a szilárd jogalapot állítsa vissza, és lépjen fel a fegy­verkezési verseny megszünte­A kongói nép harcát nem lehet megállítani Persze korántsem a Kongó­ban élő belga polgárok életé­ért éreztek aggodalmat, hanem amiatt, hogy a nagy monopó­liumoknak az érdekei igen ér­zékenyen fűződnek a kongói földhöz. Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kí­sérletre, hogy térdre kénysze­rítse a fiatal állam népét, erő­szakkal ragadja el tőle gazdag tartományát, Katangát. A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták: durva módszerekkel és nyílt be­avatkozással. Sajnos, Kongóban ezt a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitká­rának és apparátusának kezé­vel végzik. Ezután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongói sze­repét, majd így folytatta: Egyes amerikai és angol la­pok bizonyos erőktől sugalmaz­va arról fecsegnek, hogy a Szovjetunió vereséget szenve­dett Kongóban. Mit lehet mon­dani ilyen esztelen állítások­ról? Először, mi nem szenvedtünk és rém is szenvedhettünk sem­miféle vereséget Kongóban, mert Kongóban nincsenek csa­pataink, részünkről nem tör­tént és nem is történhetett semmiféle beavatkozás Kongó belügyeibe. Mi síkraszálltunk és a jövőben is síkraszállunk azért, hogy Afrika népei, mint más világrészek népei is, mi­után kiharcolták felszabadulá­sukat a gyarmati elnyomás alól, saját belátásuk szerint, saját akaratuk szerint vezes­sék be országukban a nekik tetsző rendszert. Másodszor, mi mindig fel­léptünk és továbbra is fellé­pünk a zellen, hogy az impe­rialisták beavatkozzanak a gyarmati függőség alól felsza­badult országok belső ügyeibe, az olyan méltatlan módszerek ellen, mint aminőket Kongó­ban alkalmaztak. A gyarmatosítók arra törek­szenek. hogy a magukat sza­bad világnak nevező országok segítségével szétkergessék az ox-szág törvényes kormányát és parlamentjét. S most győ­zelmi ünnepre készülnek. Ám­de korán ülnek győzelmi tort, mert ez pyrrhusi győzelem. A gyarmatosítók e vélt győzelmükkel csak elősegí­tik, hogy lehulljon a há- lyog a gyarmati népek szeméről, és még világo­sabban lássák, hogy a gyarmatosítók formailag ugyan függetlenséget ad­nak, de tulajdonképpen mindent elkövetnek, hogy fenntartsák a gyarmati elnyomást. A szovjet kormány üdvözli a gyarmati népek függetlensé­gi harcát, és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segít­séget nyújtson a gyarmati né­pek igazságos küzdelméhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelje a rend helyreállítását Kongóban oly módon, hogy működ­hessék a kongói nép által megválasztott törvényes parlament, létrejöjjenek a feltételek a Lumumba ve­zette törvényes kongói kormány normális munká­jához, mert ez a kormány a kongói nép bizalmát él­vezte és élvezi ma is, A szovjet kormány a köz­gyűlés 15. ülésszakának napi­rendjére tűzette a kongói kér­dést. A közgyűlés feladata, hogy visszaszorítsa a gyarma­tosítókat és kiszolgálóikat, uta­sítsa rendre Hammarskjöldöt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével, hanem töltse be hivatását, és ragaszkodjék szi­gorúan az ENSZ alapokmá­nyában lefektetett rendelkezé­sekhez és a Biztonsági Tanács határozataihoz. A szovjet kormány vélemé­nye szerint határozatot kell hozni, amely szerint csak af­rikai és ázsiai országok csapa­tai maradhatnak Kongóban, ezek a csapatok is csak a tör­vényesen megválasztott Lu- mumba-kormány beleegyezésé­vel tartózkodhatnak Kongó te­rületén, és csak e kormány be­látása szerint legyenek felhasz­nálhatók a törvényes kongói kormány és parlament normá­lis működésének biztosítására. Meggyőződésünk, hogy a kongói nép a maga erejéből megbirkózik a felvetődött ne­hézségekkel, és rendet tud te­remteni hazájában. Valamennyien tanúi va­gyunk, hogy egy bizonyos ál­lamcsoport sok néppel szem­ben állandóan ellenséges lépé­seket tesz, durva nyomást gya­korol rájuik. Ezéles konfliktu­Szemünk láttára szabadul­nak fel és születnek újjá, kel­nek önálló életre azok a né­pek, amelyeket a gyarmatosí­tók századokon át távoltartot­tak az emberiség fejlődésének országútjától. Ez korunk nagy­szerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül más­fél milliárd ember, vagyis a föld lakosságának fele rázta le a gyarmati elnyomás bilin­cseit. A régi gyarmatbirodal­mak romjain egész sereg új nemzeti állam keletkezett. Az emberiség történelmében új korszak kezdődött, amikor Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka népei az európai és az észak-amerikai népek mel­lett kezdtek tevékenyen részt venni a világ sorsának intézé­sében. A vitathatatlan tény elismerése nélkül nem lehet realista külpolitikát folytatni, olyan politikát, amely számol az idők követelményeivel és megfelel a népek békeszerető törekvéseinek. Vajon manapság elképzelhe­tő-e a nagy nemzetközi prob­lémák megoldása a Kínai Népköztársaság részvétele nél­kül? Vajon meg lehet-e olda­ni e problémákat India, Indo­nézia, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más államok részvétele nélkül? Aki másképp vélekedik, nos, pró­bálja meg itt, az ENSZ falai között, hogy ne törődjék az ázsiai, az afrikai és a latin­amerikai államok képviselői­nek véleményével és szavaza­taival. Igaz, egyes nyugati orszá­gokban félelmet kelt, hogy az új ázsiai és afrikai államok megjelentek az ENSZ-ben, sőt, már arról kezdenek beszélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlátozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlését. téséért. Sajnos, magában az ENSZ- ben is mind ez ideig érvé­nyesül a népek elidegenít­hetetlen jogainak megsér­tésére irányuló politika. Vegyük például a nagy kí­nai nép ENSZ-beli képvisele­tét. Megakadályozni a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli tör­vényes jogainak érvényesítését csupán azért, mert ennek az államnak a szocialista rend­szere nem tetszik egyes nyu­gati országok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek, azt jelenti, hogy nem számolnak a reali­tásokkal, nem kívánják a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, és feláldozzák a nemzetkö­zi béke megszilárdítását, , a nemzetközi együttműködés fej­lesztését egy kis államcsoport szűk politikai érdekeinek. Ez a helyzet ártalmas a béke szempontjából, és iealázó az ENSZ-re. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének természete és rendeltetése szerint univerzális, az egész vilá­got átfogó szervezetnek kell lennie. Létezése értel­mét vesztené, ha egyoldalú szervezetté válnék és va­lamely katonai csoportosu­lás végrehajtó közegévé süllyedne. Le kell számolni a gyarmati rendszerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szenvedést. Baj és szenvedés, könny és nélkü­lözés jut osztályrészül az anyaországok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a fran­cia anyák, akiknek gyermekei algériai földön esnek el, ke­vésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat? Most, amikor a gyarmati né­pek vére hull, képtelenség el­fordulni, szemet hunyni a vér­ontás fölött és úgy tenni, mint­ha béke volna. Miféle béke az, amikor vad háborúk dúlnak, mégpedig olyan háborúk, ame­lyek a harcban álló felek fel­tételei szempontjából egyen­lőtlenek — mondotta Hrus­csov, majd kijelentette: A Szovjetunió — híven a békepolitikához és az elnyo­mott népek nemzeti független­ségi harca támogatásának po­litikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirde­tett meg — felhívja az Egyesült Nem­zetek Szervezőiét, emel­jen szót az igaz ügy, — a gyarmatok felszabadulá­sa mellett és haladéktala­nul tegyen intézkedéseket a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére. A legutóbbi évtizedek bizo­nyítják, hogy a világtörténe­lem egész menete a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktálja. Ez a rendszer halál­ra van ítélve és pusztulása csak idő kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmati rend­szert, vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kísérik-e a temetést. A kongói események friss figyelmezteté­Teljesen és véglegesen meg kell szüntetni a gyarmatosító rendszert sül szolgálnak a tényleges ve­szélyre. A továbbiakban Hruscsov rámutatott: Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének — amely arra hiva­tott, hogy a béke megerősíté­sét és a népek biztonságát szol­gálja — kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni, hogy Ázsiában, Afrikában, Latin- Ameri kában (a gyarmattartó hatalmak és a szabadságukért, függetlenségükért harcoló né­pek összeütközésének talaján) ne robbanjanak ki újabb ka­tonai konfliktusok. Kell-e bi­zonygatni, hogy bármilyen konfliktusba bekeveredhetnek a nagyhatalmak és akkor a helyi háború elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet át. Mentesíteni kell a világot a gyarmati katonai kalandok­tól. Egyszer s mindenkorra végezni kell a gyarmati rend­szerrel; ezt a történelem sze­métládájába kell hajítani. Ami a Szovjetuniót illeti, őszintéin megmondom, mi elé­gedettek vagyunk azzal, hogy nagy számban jelentek meg új államok az ENSZ-ben. Mi mindig síkra szálltunk és to­vábbra is síkra szállunk az el­len, hogy bármiképpen meg­nyirbálják a nemzeti függet­lenségüket kivívó né­pek jogait. Ezekkel az álla­mokkal rokon vonásunk az a közös törekvés, hogy fenntart­suk és megszilárdítsuk a békét, létrehozzuk a földön az orszá­gok békés együttélésének és együttműködésének feltételeit, tekintet nélkül az országok ál­lami és társadalmi rendszeré­re, miként az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezle­tén meghirdett békeszerető el­vek követelik. A tények azt bizonyítják, hogy a korábban gyarmati uralom alatt sínylődő nem­zetek és népek felszaba­dulása a nemzetközi kap­csolatok javulására, a nem­zetközi együttműködés bő­vülésére. az » ryetemes béke megszilárdulására vezet. Ezután Hruscsov párhuzamot vont az új államok fellendülő gazdasági és kulturális élete és a gyarmati elnyomásban élők kifosztottsága között. De még a megmaradt gyar­matokon is elmúlt az az idő, amikor az idegen elnyomók akadálytalanul garázdálkod­hattak. Nézzék csak, mi törté­nik ma a gyarmatokon! Afrika vulkánként forrong. Algéria népe körülbelül hat esztendeje hősies önfeláldozással harcol nemzeti felszabadulásáért. Mind határozottabban kelnek harcra jogaikért Kenya, Tan­ganyika, Uganda, Ruanda- Urundi, Angola, Mozambique, Észak-Rhodésia, Dél-Rhodésia, Sierra-Leone, Délnyugat-Afri- ka, Zanzibár, továbbá Nyugat- Irián, Puerto-Rico és sok más gyarmat népei. Mindenki előtt legyen vilá­gos, hogy a népek szabadság- harcát semmilyen eszközzel és semmilyen erővel nem lehet elfojtani, mivel ez mind na­gyobb és leküzdhetetlen erő­vel lejátszódó nagyszerű tör­ténelmi folyamat. Egy vagy két évvel meg lehet hosszab­bítani egyik vagy másik állam uralmát mások fölött, de aho­gyan a kapitalista rendszer valamikor átvette a feudaliz­mus helyét, és ahogyan most a szocialista rendszer átveszi a kapitalizmus helyét, ugyan­úgy a kolonializmus rabszolga­tartó rendszerét is felváltja a szabadság. Ezek a társadalmi fejlődés törvényei, és arra csak kalan­dorok számíthatnak, hogy hul­lahegyekkel és áldozatok mil­lióival megakadályozhatják a derűs jövő beköszönték Ki szálljon síkra a gyarmati rendszer megszüntetéséért, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete, hiszen az ENSZ alapokmánya megerősíti az em­beri jogokba, a személyi mél­tóság értékébe, a nagy és kis nemzetek egyenjogúságába ve­tett hitet. Hogyan lehet fej­leszteni a nemzetek baráti vi­szonyát a népek egyenjogúsá­gának és önrendelkezésének tiszteletben tartásával — már­pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének ez a célja — és egyidejűleg tűrni olyan hely­zetet, amelyben a katonailag és gazdaságilag erős hatalmak hódító politikája miatt sok ázsiai és afrikai nép csak hi­hetetlen szenvedés útján vív­hatja ki azt a jogát, hogy ma­ga döntse el sorsát. Nem volna-e itt az ideje, hogy döntő támadásra indul­junk a gyarmati rendszer el­len, mint ahogy másfél század­dal ezelőtt a civilizált emberi­ség rohamra indult a rabszol­gakereskedelem és a rabszol­gatartás ellen, eltemette azt és ezzel tág teret nyitott a tár­sadalom politikai és gazdasági fejlődése előtt. A szovjet kormány úgy véli, elérkezett az idő, amikor fel kell vetni a gyarmati kor­mányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének kérdését, e rendszer minden formájában és válfajában, hogy vége legyen ennek a szé­gyennek, barbárságnak és gaz­ságnak. A szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemze­tek akcióit az ENSZ alkotmá­nyában kifejezett közös célok érdekében, ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszti a kö­vetkező nyilatkozattervezetet, amely ünnepélyesen meghirde­ti az alábbi követeléseket: 1. Az összes gyarmati orszá­goknak, gyámsági és egyéb önkormányzattal nem rendel­kező területeknek azonnal ad­janak teljes függetlenséget és szabadságot, hogy népeik sza­badon kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhes­sék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat és államuk igazgatásának formáit. 2. Szüntessék még a gyarma­ti rendszer összes támaszpont­jait, az idegen területeken le­vő birtokokat és bérbeadott területeket. 3. A kormányok az államkö­zi kapcsolatokban szigorúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletbentartására vonatkozó tételeit, ne tűrjék meg a kolo­nializmus semmilyen megnyi­latkozását, egyik állam semmi­féle kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rend­szer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cse­lekedete, hatalmas lépés a ci­vilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében kép­viselt összes kormányokat, tá­mogassák e nyilatkozat téte­leit. A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ intézkednék a gyarmati rend­szer végérvényes megszünteté­sére, kedvező feltételeket te­remtene a háborús veszély je­lenlegi gócainak lokalizálásá­ra és csillapítására ott, ahol fegyveres harc folyik a gyar­mattartók és a függetlenségü­kért harcoló népek között; sőt, számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok ki­robbanásának lehetőségét is e térségek államai között. Kifejtette Hruscsov beszédé­ben ezután, hogy a gyarmati kormányzási rendszer meg­szüntetése a leigázott országok népeinek életében nemcsak az elemi emberi igazságosság és a nemzetközi jog diadalát je­lentené, hanem azt is, hogy a sok évszázados elnyomás miatt elmaradt népek hozzájutnának a modern tudomány, technika, kultúra és szociális haladás ja­vaihoz. Nehéz túlbecsülni, milyen óriási jelentőségű volna a gyar­mati rendszer megszüntetése az egész világgazdaság szem­pontjából. Közismert, hogy a gyarmatok és a gyámsági te­rületek gazdasági élete most külföldi monopóliumok önző érdekeinek van alárendelve. Ezek az országok és területek függetlenné válnak és megnyí­lik előttük az a lehetőség, hogy bőségesen kihasználják gazdag természeti erőforrásaikat, ipa­rosítsanak és lakosságuk éle­tét jobbá tegyék. Ez kolosszális mértékben megnövelné a világpiac felvevőképességét, ami két­ségkívül jótékony hatással lenne nemcsak a keleti or­szágok gazdasági fejlődésé­re, hanem nyugat iparilag fejlett országainak gazda­ságára is. A felszabaduló országok sok évszázados elmaradottságának leküzdéséről beszélve pozitív szerepet játszanék az Egyesült Nemzetek Szervezete révén, továbbá a kétoldalú szerződé­sek alapján folyósítandó gaz­dasági és műszaki segély. Hon­nan teremtsük elő ezeket az összegeket anélkül, hogy meg­terhelnénk a fejlett ipari or­szágok lakosságát? Erről a szónoki emelvényről ismét fel­hívom az önök figyelmét egy olyan forrásra, amilyen pél­dául a leszerelés. Ha azoknak az összegeknek, amelyeket a nagyhatalmak jelenleg katonai szükségletekre fordítanak, mindössze egy tizedét használ­nák fel, akkor a gazdaságilag elmaradott országoknak nyúj­tott segély összege, egy évre számítva, tízmilliárd dollárral növekednék. Ugyanakkor a vi­lág egyik legnagyobb energe­tikai rendszerének felépítse Ingi térségében (Kongó) — s ez a rendszer hatalmas terüle­tet tenne virágzóvá Afrikában — ötmilliárd dollárba kerülne. Azt mondhatják, hogy köny- nyen száll síkra a Szovjetunió a gyarmati kormányzási rend­szer megszüntetéséért, hiszen a Szovjetuniónak nincsenek gyar­matai. Valóban, nincsenek gyarmataink és nincs tőkénk más országokban. De volt olyan idő, amikor az orszá­gunkban lakó sok népcsoport magán érezte a cárizmus, a földesúri-burzsoá rendszer sú­lyos terhét. A cári birodalom határmenti vidékeinek helyze­te jóformán nem különbözött a gyarmatok helyzetétől, mi­vel az előbbieket kíméletlenül elnyomta az önkényuralom, a kapitalizmus. Míg az önkény- uralom meggazdagodási for­rást látott Közép-Ázsia, a Kau- kázuson-túl népeiben és az or­szág, birodalom más nemzeti­ségeiben, addig az Októberi Forradalom után, amikor ezek a népek teljes szabadságot nyertek, gyors ütemben fej­lesztették gazdaságukat, kul­túrájukat és jólétüket. Vegyük például a közép­ázsiai szovjet köztársaságokat. A cári Oroszország elmaradott gyarmatból élenhaladó, ipari­lag fejlett szocialista köztársa­sággá vált. 1913-től 1960-ig a nagyipar termelése az említett köztársaságokban több mint hatvanszorosára emelkedett. Egy olyan hajdan elmaradott ország, mint Kazahsztán, ma lakosonként annyi ipari termé­ket állít elő, mint Olaszország, villamosenergiából pedig any- nyit termel mint Japán és töb­bet mint Olaszország. Mérhe­tetlenül megnövekedett a töb­bi autonóm köztársaságba tö­mörült, viszonylag csekély létszámú népek gazdasága és kultúrája. Még meglepőbb si­kereket arattak a Szovjetunió nemzetiségi köztársaságai a kultúra fejlesztésében. Ka­zahsztán és a közép-ázsiai köz­társaságok népei a forradalom előtt jóformán teljesen analfa­béták voltak. Szinte nem volt közöttük olyan ember, aki kö­zép- vagy főiskolát végzett volna. A szovjet hatalom min­den nép számára hozzáférhe­tővé tette a művelődés és a kultúra forrásait. Ezekben a köztársaságokban és az egész Szovjetunióban ma már nincs olyan ember, aki nem tud ír- Ini-olvasni. Kazahsztánban, Üzbekisztán- ban, Kirgiziában. Tádzsikisz­tánban és Turk"»éniábafl a forradalom előtt nem volt fő­iskola, Kirgiziában. Tádzsi­kisztánban és Turkméniábaa (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom